Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-12 / 294. szám

1989. december 12. • PETŐFI NÉPE • 3 TEHERVÁLLALÁS EDDIG IS FILLÉRRE KICENTIZVE Vélemények a „lakásreformról” Tiltakozás mindenfelől Az elmúlt héten több cikket is közöltünk la­punkban a tervezett „lakásreformról”, amelynek célja a költségvetés bevételének növelése. Az írá­sok megjelenése óta számos észrevételt, levelet, telefont kaptunk, amelyekben tiltakoznak a ter­vezettintézkedések ellen. Hogy neveket is mond­junk, például dr. Borbély Lajosné nyugdíjas Kecskemétről, az Énekes utca 16-ból. A Lakásépítő-, Fenntartó és Garázsszövetke­zetek Bács-Kiskun Megyei Választmánya tilta­kozását eljuttatta a megye országgyűlési képvi­selőihez, amint erre már utaltunk is korábban. Most ezt teljes terjedelmében közzétesszük. „Választmányunk a 8500 Bács-Kiskun megyei szövetkeze­ti lakás tulajdonosa nevében tiltakozik a kormány azon szándéka ellen, hogy a már felvett lakáscélú hitelek kamatát felemeljék, vagy azt bármi módon megadóztassák. A kor­mány e céljáról a Magyar Hírlap 1989. december 6-ai számá­ból dr. Surányi György országos tervhivatali államtitkár nyilatkozatából szereztünk tudomást. Tiltakozásunkat arra alapozzuk, hogy: — Lakótársaink a hitel feltételeit szerződésben rögzítve vállalták. E szerződést egyoldalúan a hatalom helyzetéből senki sem módosíthatja, mert ha ez megtörténik, akkor az már nem lesz szerződés. A kedvező kamatlehetőség a sajátla- kás-építés vagy -vásárlás ösztönzése volt. — Tagjaink saját erejükre támaszkodva építettek vagy vásároltak lakást, nem várva az állam által ígért bérlakások­ra. — A lakásár fedezetét sohasem tartalmazta a munkabér. Amit tehát nem kaptunk meg, azt nem lehet megadóztatni. Piaci kamatokat csak piaci bérekkel együtt lehet kikötni. — Lakótársaink nagy része időközben nyugdíjas lett vagy többgyerekes, sokan a létminimumon élnek, többen már a felújítási hitelt is fizetik, további terhelésük szinte ugyan­olyan mértékű szociális támogatást is igényel. — Véleményünk szerint a költségvetést terhelő kamatdif­ferencia más módon is — nem a vélt legkisebb ellenállás irányában — kezelhető. (El lehetne adni munkáltatóknak, magyar vagy külföldi pénzintézeteknek, komplex gazdasági reformmal együtt kell megvalósítani, melynek része kell hogy legyen a bérreform is, a hitelfelvevők jövedelmi viszo­nyaihoz igazodó gyorsított hiteltörlesztést lehetne alkalmaz­ni stb.)” Levélben reagált cikkünkre Almási Sándor, ugyancsak nyugdíjas, Kecskemétről, a Bem utca 8-ból. íme írásának fontosabb részletei: „Tiszta értelmű, világos közgazdasági megállapítás a de­cember 8-ai számban a Hjteladó című fejezet második és harmadik bekezdése. Tudniillik, hogy nem is olyan rossz megoldás a 45—55 százalékos azonnali visszafizetés az állam és a pénzintézetek szempontjából. Az államnak nem kell tovább kamatkiegészítést térítenie ezek után, a pénzintézet pedig már másnap újra kihelyezheti ezt a pénzt 23 százalékos kamatra. Ámde ezt az utat, a kedvezményes visszkfizetést csak na­gyon kevesen tudják járni. Mi lesz hát azokkal, akik tovább­ra .is adósak maradnak? Tudni kell, hogy ezek — legna­gyobbrészt fiatalok — fillérekre kicentizve vették számításba teherbíró képességüket, amikor a hitelt felvették. Ahogy nézem a lapban közzétett táblázatot, a lakástörlesztések háromszorosára emelkednek. Az egyéb árak is vágtatva emelkednek. Hova vezet ez? Fizetésképtelenné válik az or­szág lakossága. Hova torkollik ez? Anarchiába, forrongás­ba. Ami ugyan nem old meg semmit, de ha a nép egyre feszítőbb dühe szétrobban, az nem mérlegel semmit. Uraim! Békési úr és nézettársai, ezt Önök nem vállalhat­ják. Mit tehet hát a kormányzat, hogy pótolja valahonnan azt a kilencmilliárdot, amit ebből akar? Hát én nagyon szűk közgazdasági látókörrel rendelkezem — ezért vagyok ötezer forintos nyugdíjas, és nem pénzügyminiszter —, de azért egy-két szempontot: Ha mi ennyire szegények vagyunk, húzzuk összébb a taka­rót. Például bármilyen szép eredménnyel kecsegtet is a világ- kiállítás, ne csináljuk. Álljunk le a metróépítéssel. Nehezen bár, de megleszünk még tíz—húsz évig nélküle. Ne építsünk már több középületi palotát. Nemzetközi tranzitutasra, vá­rost elkerülő szakaszokra feltétlen szükség van, de engedjük be rá a külföldi vállalkozót úthasználati díj ellenében. Ha sok más ország nem szégyell ilyet szedni, mi se szégyelljük. Francia vállalkozók építenének nálunk atomenergia­forrást. Nosza, adjuk oda. És egyáltalán ne csak mondjuk, hanem engedjük is már be azt a nyugati tőkét, még akkor is, ha kiviszi a hasznot. De bent hagyja a terméket és a munka- alkalmat. A nyugati határról lebontottuk a vasfüggönyt, de ott felejtettük a vasbürokráciát. Miért nem épül már a Dobó körút sarkán a szálloda? A kész tervdokumentáció ott fek­szik a kanadai vállalkozó hetényi nyaralójában, és itt leállt az ügy. Miért? Mert ezekkel a gazdasági kötöttségekkel nem hozza be a pénzét a külföldi. Ezeket s az ilyeneket bontsuk hát le a saját népünk tuda­tos, célirányos tönkrejuttatása helyett. Megkötött szerződé­sek egyoldalú, jogellenes felrúgása helyett. És akik hivatásszerűen foglalkoznak a népgazdasággal, azok bizonyára tudnak még több és jobb megoldásokat is ennél.” Tiltakozik a tervezett intézkedések ellen a Keresztényde­mokrata Néppárt megyei és kecskeméti városi bizottsága is. „Felháborodásunkat fejezzük ki amiatt, hogy a Magyar Köztársaság pénzügyi kormányzata, amely már eddig is a magyar néppel fizettette meg az alkalmatlánsága által oko­zott kárt — milliókat döntve a reménytelen robot, s további százezreket a nyomor állapotába —, olyan újabb lépésekre készül, amelyeknek bevezetése állampolgárait a harmadik világ szegénységébe züllesztené! Elutasítjuk azt, hogy az így is reménytelen lakáshoz jutást további kamatokkal, jutalékmegvonással stb. nehezítsék. Ezzel együtt felhívjuk a kormányt, hogy hagyjon fel nép- és nemzetellenes gazdaságpolitikájával, és a lakáskérdést ne piaci, hanem szigorúan szociálpolitikai szempontok szerint kezelje! Csak e módon lehet megállítani a nemzet vészes lélekszámcsökkenését és az ezt kísérő szociális népbetegsége­ket. A magyar nemzet ez idáig végtelen türelméről és toleranci­ájáról adott számot. Most azonban már olyan stádiumba érkezett az életszínvonal leromlása, hogy a nemzetet további indokokkal terhelni nem lehet! Minden további kizsákmá­nyolás a nemzet elerőtlenedéséhez, deformálódásához vezet, s egy spontán népharag kirobbanásának veszélyét rejti ma­gában! Ezzel együtt határozottan követeljük, hogy az ország tönkretételében felelős vezetők elszámoltatását a kormány által e célra felállított, ellenőrzött ügyészi hivatal kezdje meg! Adjon számot hivatalban végzett munkájáról, magánvagyo- náról mindenki, aki az elmúlt negyven évben magas politikai vagy gazdasági funkcióval rendelkezett!” Á SZIM Kecskeméti Gyárából Valkai Gábor, a szakszerve­zeti bizottság tagja hívta szerkesztőségünket és közölte: A SZIM szakszervezeti bizottsága — a nem szakszervezeti tag dolgozók véleményét is kifejezve — egyöntetűen és mély­ségesen elítéli azt a módszert, ahogy a kormány az egyszer vmár elletett tekásreform-tervezetet1 újra el’hkarja fogadtatni' a parlamenttel. Ez'ét koncepció, megvalósulása esetén, széleSYéttífeeket az1 ellehetetlenülés állapotába sodor. A gyárban dolgozókra egyáltalán nem igaz az a feltételezés, hogy a kétkeresős, kétgyermekes család nettó havi jövedelme — családi pótlék­kal — elérné a 20 400 forintot. Sőt, a hónap elején felvett fizetések sokaknál jó ha 20-áig kitartanak. Ä tervezett ka­matemelés ezért elfogadhatatlan, a hitelek gyorsított visszafi­zetését csak különböző kedvezmények felkínálásával és ön­kéntes alapon tartják elképzelhetőnek. Tehát semmiképpen sem kötelező érvénnyel. A SZIM kollektívájának tiltakozását eljuttattuk a vasas­szakszervezethez, s több kecskeméti országgyűlési képviselőt is megkeresték és megkeresünk, hogy elutasító álláspontju­kat velük ismertessék. Remélik, hogy fellépésük eredményt hoz, mert — s ez Valkai Gábor többektől szerzett magánin­formációja — annak hiányában az utcai megmozdulásokat sem lehet kizárni. RÁDIÓJEGYZET AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL HÍREI Népszavazás után Azok véleménye, akik (állítólag) túlhangsúlyozzák a népi-nemzeti gondolatot és az erkölcsöt LEVEGŐT! Buda Ferenc költőnél járt a rá­dió riportere, Juhász Judit, hogy faggassa, beszéltesse erröl-arról, többek közt korai természeti élmé­nyeiről, melyeknek helyszíne a deb­receni Nagyerdő volt. A hatgyer­mekes költő már régóta Kecskemé­ten él, és a család minden tagja jó­barátságban van a természettel. Nyelvünk, s a népköltészet ősi réte­geit is kutató BUda Ferenc, az író­szövetség támogatásáyal már négy alkalommal járt Kirgiziában. Elme­sélte, hogy legutóbb egy homokkő- kavicsot hozott onnét, ami olyan, mint a Balaton-felvidékiek. Talán azért is hajolt le érte, mert a távoli tájak, népek hasonlósága, együvé- tartozása jutott eszébe. Azon töprengett csöndesen medi­tálva, hogy mivé lesz az emberiség lakóhelye, ha olyan nagy igyekezet­tel rombolják mindenütt — Eszak- Amerikától Ukrajnáig, Belorusszi­ától Apajpusztáig —, mint aminek tanúi vagyunk. A civilizáció gőgje, önzése eluralkodik, s az ember, ha nem tud ennek a folyamatnak meg­álljt parancsolni, a saját pusztulásá­ba rohan. A költő mindezzel szem­ben csak a szavak erejét képes lat- bavetni, s talán a saját példájával is kifejezni, hogyan kell és miért érde­mes a környezet iránt jónak lenni. Mert ezt meg lehet tanulni. Egy lélegzetnyi oxigén Buda Fe­renc költőnél — ez volt a műsor címe. Akinek sikerült meghallgatni a beszélgetést, úgy érezhette, hogy a mai szennyezett világban egy csöppnyi tiszta levegőhöz, a tiszta gondolat forrásához is eljutott. A NEMZETINÉL... Már azt hittük az elmúlt napok­ban, hogy új szakaszhoz érkezett a jövendő új Nemzeti Színház megva­lósításának az ügye. Hiszen a zsűri elfogadta a terveket, a kormány elé terjesztik a legjobbnak vélt pályá­zatot. Amely szerint a fővárosban az Engels téren épülne fel a nemzet igazi nagy színháza, Thalia papjai­nak méltó hajléka. Aki meghallgatta a Kossuth rádi­óban az Ezredforduló sorozat kere­tében elhangzott A Színház színhá­za című adást, sajnos nem lett biza­kodóbb és jó kedvűbb az új Nemzeti sorsát illetőét}. Hiába szólalt meg az építész, a tervező, a rendező, a történész és a kormányzóitól megbí­zott Szinetár Miklós, inkább a két­ségek és kételyek lettek erősebbek a hallgatóban. Hiszen bekerülési költségként — mai árak mellett — már hatmilliárdot emlegetnek a szakemberek, de ez biztosan emel­kedni fog. A közadakozás—kama­tokkal együtt számolt — 490 milli­ója eltörpül mellette. Sokan kérdez­ték, lehet-e, szabad-e az ország je­lenlegi helyzetében elkezdeni ilyen vállalkozást? De azt is, hogy sza­bad-e halogatni tovább? Döntsön majd a Minisztertanács, ha dönthet — az utódokra hárítva a gondot — egyáltalán. A műsor józan ítéletére mégis csak szükség volt. Hogy illúzióink ne legyenek ez ügyben sem. VARÁZSOLÓ A hatvanas években nem volt olyan könyvünnep Kecskeméten és a megyében, amelyre — mert szíve­sen hívták — Jancsó Adrienne ne jött volna el, hogy verseket szaval­jon a közönségnek. Köztudott róla, hogy 1947-ig a kolozsvári színház­ban játszott drámai szerepeket, s amikor Magyarországra települt, előadóművész, versmondó lett. De annak is sokáig mellőzött személy. Végül is fáradhatatlan országjáró, á magyar nyelvű költészet és próza- irodalom gyönyörűséges hangú, or- gánumú, a közönséget bűvöletbe ej­tő tolmácsolója. Az elmúlt héten pénteken délután a Kossuth rádióban — a hét elejei tévébeli portréműsorát megtoldva — székely népballadákat szavalt. A boltokban pedig most jelenik meg korábbi nagyhatású, Kincses Ko­lozsvár című estjének rövidített vál­tozata. Sokaknak kedves ajándék lehet a közelgő ünnepekre. F. Tóth Pál A Petőfi Népe december 5-ei számában „Népszavazás után — választás előtt” cimen cikk jelent meg, melynek írója a SZDSZ „nevével fémjelzett” (e kifejezés az említett cikkből át­véve) szervezet szóvivője. A cikkel és a népszavazással kapcsolatban mint „vesztes” párt egyik tagjának nekem is van véleményem. Először azon véleményemet írom le, mellyel az említett cikk­ben foglaltakkal én is egyetértek. A november 26-ai népszava­zás legnagyobb eredménye az 58%-os részvételi arány volt. Hi­szem, de legalábbis szeretném hinni, hogy számoljunk le azzal, miszerint nálunk politikailag kö­zönyösek az emberek. Merem remélni, hogy e részvételi arány­ban nem volt jelentős szerepe a 40 év alatt megszokott „válasz­tási” kötelezettségnek, a még ma is észlelhető félelemnek, amikor az uralkodó egy pártra 99,9% szavazat jutott, ilyen részvételi arány mellett. (Budapest V. ke­rületében december 9-én a rész­vételi arány csak 41 % volt, „me­nő” SZDSZ-jelölt ellenére.) A Magyar Néppárt a válasz­tásban való részvételre kérte az állampolgárokat. A Magyar Demokrata Fórum távolmaradásra szóló felhívásá­val mi sem értettünk egyet. Az MDF ezzel lényegében öngólt lőtt, hiszen ha távolmaradó tag­ságából 6102 fő elmegy szavazni, úgy az első kérdésre adott vála­szok végeredménye fordított le­hetne. Egyetértek azzal is, hogy az első kérdéshez fűzött nyakate- kért, félrevezető magyárázát a hatalom részéről szándékot ta­kart. Egyetértek az alábbi idézett szöveggel is: „Sürgősen meg kellene a pár­toknak egyezniük valamiféle vá­lasztási, etikai kódexben, mert a korteskedés körüli anomáliák igazán senkinek sem használhat­nak”. Ehhez azért hozzá kell ten­nem, hogy a városban, de az or­szágban sem fordult elő, hogy a Magyar Néppárt plakátjait a „négy igen” plakátra ragasztják. Azt sem csináltuk, hogy a négy igenre felhívó plakátokat karikatúrákkal felülragasszuk.” A mi szerény, mennyiségben az összes plakát egy ezrelékét ki­tevő plakátjainak ez lett a sorsa (nem csak Kecskeméten). A cikk ugyan nem utal arra, hogy a SZDSZ az első kérdésben kijött szoros eredményre hivat­kozna, most a népszavazás után azt javasolja, hogy az országgyű­lési választások után a köztársa­sági elnököt népszavazás döntse el, s ezt az új javaslatukat rend­kívül korrektnek tartom. Melyek azok a kérdések, ame­lyeket én másként ítélek meg, vagy amelyekről egy más véle­mény nyilvánosságra kerülését szükségesnek vélem. Az SZDSZ a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtéskor még nem az időpontot vitatta, hanem azt, hogy az elnököt ne népszavazás, hanem az ország- gyűlés válassza meg. Ez volt az álláspontja már akkor is, amikor a háromoldalú egyezményt nem írta alá. Felvetődik itt az a kér­dés: miért nem vétózta meg az SZDSZ az Ellenzéki Kerékasz­talon belül az egyezséget? Ehhez joguk lett volna. Erre egyértelmű a válasz: az SZDSZ célja az volt, hogy az egyezményt aláíró ellenzéki pár­tokat lejárassa, úgy állítsa be ön­magát, hogy csak ő az igazi el­lenzék. Az említett cikk már el is jut oda, hogy az „MDF — úgy tűnik — nem. ellenzéki párt”. Bizonyára ugyanez a vélemé­nye az SZDSZ-nek a többi egyezményt aláíró, s az aláírás mellett végig kitartó többi párt­ról is. Mondjam azts^siami termé­szetesen nem igaz —, hogy az SZDSZ nem ellenzéki párt, mert a válasjzl^siTpiyéijy, vij4jfl spjÁg ( lepaktált a kommunistákkal, amikor az egyéni választókerüler teket becsempészték a törvény­be? A szociáldemokraták most — nyilván pártérdekből — el akarják halasztani az országgyű­lési választásokát. Azért még az MSZDP ellenzéki párt marad! A Kisgazdapárt (szintén hangsúlyozza a népben, nemzet­ben gondolkodást és az erköl­csöt) sem lesz ellenzéki párt, mert kilépett a négypárti szövet­ségből (Pártbeszéd 7. szám 9. old.). Különösen, ha — mint e cikk jelzi — esetleg az ország- gyűlési választáson éppen a Ma­gyar Néppárttal köt választási szövetséget. A november 26-ai népszava­zás eredményét is én egy kissé más megvilágításban értékelem. A Magyar Néppárt elsősorban a vidék pártjának tartja magát. Mi legalább úgy fogadtuk azt a tényt, hogy a vidék az első kér­désre NEM-mel szavazott, mint az SZDSZ a végeredményt. 19 megyéből 15 megyében a NEM volt többségben, s Budapest nél­kül a vidék együttesen is NEM- mel válaszolt. Mi ezt a vidék po­litikai érettségének tulajdonít­juk. (Pest győzte le a vidéket.) Senki sem vitatja a korteske­désnél a „reklám” szerepét. E népszavazás előtt mi történt? Jó, ha 1000 négy „igen” plakátra 1 más plakát jutott. Nekünk te­levíziós, rádiós hirdetésre sem volt pénzünk! Mi volt ennek az oka? Az SZDSZ-nek valahon­nan volt erre pénze, nekünk s gondolom más pártoknak meg csak ennyire jutott. Ezért „szó­nokiunk erkölcsről” (idézet a cikkből) sokat, mert mi nem sze­retnénk a demokráciát pénzért megvenni vagy eladni. Milyen demokrácia lenne az, ahol a hatalom oda kerül, ahol több a pénz? Az elmúlt 40 évben is azé volt a hatalom, akié a pénz volt, s ebből nekünk már elég volt. Ez is a mi ellenzékiségünk! A Magyar Néppárt nem csak a posztsztálinizmussal szemben ellenzéki, hanem ellenzékiek va­gyunk a nemzeti vagyon rafinált kiárusítóival az elmúlt negyven év alatt, a hatalmi pozíciókkal szerzett vagyon tőkésítésével, az új, ellenzéki maszkba bújtatott hatalmi akarnokoskodással szemben is. Ellenezzük azt a po­litikát, mely a magyar nemzet önigazgatása helyett egy új elit, egy új uralkodó réteg kizáróla­gos hatalmának megszerzésére törekszik. Ez a mi ellenzékisé­günk,. Ezért gondolkodunk mi népben és nemzetben. Ennek megvalósításához kell több er- kölcsiség. Ebben vagyunk mi mások, mint az SZDSZ. Végezetül: a népi-nemzeti gondolatot és az erkölcsiséget nem lehet „túlhangsúlyozni”, s rosszindulatú az a beállítás, mintha ez veszélyes lenne és el­ferdítené a gyökeres gazdasági átalakítás szükségességét. A gyökeres gazdasági átalakí­táshoz is kell erkölcs, s azt is csak e nép, e nemzet saját igé­nyére és saját képiére kell végre­hajtanunk. Dr. •Sándor László úrnak ja­vaslom, hogy olvasson többet s mást is mint eddig, mert akkor találkozhatott volna más pártok programjának nyilvánosságra hozatalával is, nem csak az SZDSZ-ével. Nagy Béla Magyar Néppárt megyei ügyvivő Politika-gazdaság, gazdaság-politika Az utóbbi időben többször elhangzik a vád, hogy a politikai változások, harcok elterelik a fi­gyelmet a gazdaságról, amely a totális csőd felé halad. Ezzel az állítással egyet lehet érteni annyi­ban, hogy a gazdaság csődhelyzetbe került. Ázt viszont nem lehet elfogadni, miszerint a politikai kérdések megoldása előtt és helyett a gazdaság problémáinak orvoslásával kellene foglalkozni. Különösen az utóbbi néhány év bizonyította, *de a 68-as reform kifullasztása is azt támasztja alá, hogy megfelelő politikai keretek hiányában min­den gazdasági változás törvényszerűen kudarcra ítélt. Magyarországon egy békés rendszerváltásnak vagyunk tanúi, melynek eredményeként egy de­mokratikus állam létrejöttét kísérhetjük figyelem­mel. Ez egy politikai folyamat, melyben a célt csak az egymást logikusan követő lépések sorozatával lehet elérni. Az egyik fontos lépés lesz a szabad parlamenti választás, amire, reméljük, mielőbb sor kerül. Ez után hozható létre egy legitim parlament, melynek támogatását élvező kormány hozhat olyan intézkedéseket, melyek megállíthatják a gaz­daság hanyatlását. A politikai feltételek megterem­tése terén számos fontos lépést megtett az ország, így egyre több lehetőség nyílik a gazdasági bajok orvoslására. Addig azonban a mostani átmeneti helyzetben a kormány, mivel csupán egy inlegitim parlamentre támaszkodhat, döntései támogatásá­hoz megpróbálja ugyan a politikai pártok és a társadalmi szervezetek támogatását is megnyerni, de ez legfeljebb arra elegendő, hogy a gazdaság mőködőképességét a következő parlament hivatal­ba lépéséig fenntartsa. Tehát a parlamenti válasz­tások mielőbbi megtartása gazdasági szempontból is fontos. Semmiképpen nem szándék kérdése, hogy a po­litika vagy a gazdaság élvezzen-e prioritást Lát­nunk kell, hogy a politikai kérdések tisztázása nélkül nem lehet megoldást találni a gazdaság által feltett igen nehéz kérdésekre. Azonban az is nyil­vánvaló, hygy az idő rövid, mert mind a gazdaság tartalékai, mind a lakosság tűrőképessége kimerü- löben van, ezért nagyon fontos, hogy mielőbb par­lamenti választásokra kerüljön sor. Ez elől a nép­szavazás elhárított egy jelentős akadályt, a köztár- saságielnök-választást. így lehetővé válik, hogy minél előbb érezhető változások lehessenek a gaz­daságban is. \ Farkas Zoltán SZDSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents