Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

% í Ä PETŐFI NÉPE § 1989. december 11. SAKS A Y SÁNDOR ÖRÖKÖSEI WT ' 1 Ősztől nyolcosztályos lesz a kunszentmiklósi gimnázium „Volt diákjaink kezdeményezésére — írja Csankovszki ános igazgató, a kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnázi- ím 1989-es évkönyvében — iskolánk ez évtől visszanyerte égi nevét. Egykori Hírének visszfénye ez, de reméljük, nem sak a múltat világítja majd meg. Ügy tűnik, erről az — ígéretnek is értelmezhető — óhajról lem feledkeztek meg a Felső-Kiskunság nagy múltú alma naterének tanárai. Amint lehetett — amikor megkapták a ninisztérium engedélyét — hozzákezdtek az új tantervű, mmár nyolcosztályos gimnázium megszervezéséhez. Ma pe- lig már az elsős (ötödikes!) nebulók toborzásával foglalatos­kodnak. Járják a helyi és környékbeli iskolákat. Elmondják íz érdeklődő szülőknek, mi jót is ígér egy ilyen — Bács- SCiskunban még egyedülálló — kezdeményezés. —: Manapság nem a gimnáziumok vezetik a középiskolák népszerűségi listáját. A neves intézményeknek is harcolniuk cell a színvonalas utánpótlásért. Az önök kezdeményezése is •gy „tehetségszerző’’ program része? — kérdeztem Csan- covszki Jánostól. — Azt hiszem, természetes, hogy arra törekszünk: isko- ánkban folyamatosan emelkedjen a nevelés-oktatás színvo- íala. Ehhez, a tanároktól elvárt önképzés mellett, az is szük- éges, hogy minél több szorgalmas, tehetséges tanulót tud­unk megnyerni: folytassák nálunk tanulmányaikat. Évekkel :zelőtt bizony volt úgy, hogy a létünkért kellett küzdeni, emlékszem olyan időkre is, amikor egyes helyi vezetők úgy átták, be kellene zárni már ezt a, háromszáz éve alapított, ntézményt. Ma már nincsenek beiskolázási gondjaink. Az :lmúlt évek tanulmányi eredményei, úgy gondolom, azt is rizonyítják, hogy a kunszentmiklósi iskola megállja a helyét i hasonló adottságú, kisvárosi gimnáziumok versenyében. — De miért éppen most jött ez az ötlet? — Gimnáziumunk ez évben kapta vissza az alapító püs- >ök, Baksay Sándor nevét. E fontos esemény arra ösztönzött nindannyiunkat, hogy alaposabban ismerjük mega múltun- :at. Szerencsére Illyés Bálint alapos feltáró munkája meg- :önnyitette a visszatekintést. Azt is vizsgáltuk elsősorban, togy a puszták közepén emelt középiskola miként tudott ilkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. Pedagógus elődeink togyan szervezték a tanítást, mit tettek azért, hogy az öreg alak közül kikerült diákok megállják a helyüket a legkülön- élébb iskolákban, munkahelyeken. Előrevivőnek találtuk, logy a tanulók már tízéves kortól együtt munkálkodtak egy :ülön erre az intézményre szabott, helyben összeállított tan- erv alapján. Persze, várnunk kellett, amíg az ősi módszerek daptálásához az irányítószervek is megadták a megfelelő ngedélyeket, támogatást. I —■ De úgy tudom, nem önök jelentkeztek először ilyen tlettel. — Nem állítottam; hogy csak mi figyeltünk föl erre az ősi ítézményre. Egy angyalföldi gimnázium az idei őszön már 1 is indította az első, nyolc évre fogadott osztályát. De álunk talán más indokolja a kísérletezést, mint Budapesten, di vidéki környezetben gpndolkodunk. Közismert, régi pa- lasz, hogy egy faluban nincs lehetőségük a szülőknek, hogy álasszanak jó vagy jobb iskola között. Az van, ami van! Mi most nyíló lehetőséggel felkínáljuk a Duna melléki, felső- iskunsági kistelepülések lakóinak — szülőknek, tanulók- ak — a váltás, a választás lehetőségét. — De mit ígérnek konkrétan? Végül is meggondolandó, hogy egy szülő hová, kikhez adja gyermekét a testi-lelki érés éveire... — Ez valóban nehéz kérdés. Amikor kiállunk az értekezle­teken a jövendőbeli tanulók szülei elé, még nem tudunk kész tapasztalatokra hivatkozni. Felelőtlenség lenne most biztos­ra ígérni a csodát. Annyit azért mondhatunk: szeretnénk, ha a világra nyitott, érdeklődő, több nyelven is értő, művelt, hazaszerető polgárokat bocsáthatnánk útra 1997-ben. És * hozzátettük azt is, erre, a számunkra is izgalmas vállalkozás­ra nagyon föl szeretnénk készülni mi is. Ősztől népesebb lesz a pedagógusközösség, új tantervek alapján folyik majd a képzés. Ha leszámíthatjuk a hagyományos iskolaváltásnál szükséges tantervi feladatokra fordított időt (ismétlések, fel­zárkózások stb.) a tizenévesen hozzánk kerülő gyermékek- nek éppen egy évvel több idejük lesz az ismeretszerzésre, a tudásuk elmélyítésére. — Tehát tantestületük most újrafogalmazza, egybeszer­keszti a felső tagozat és gimnázium hagyományos anyagát. — A tantárgyszerkezet csak a mi iskolánkra lesz jellemző, és a mi közös elemző-, előkészítő munkánk eredménye. Sze­rencsére, nagyon jó kollégákra leltünk a már említett, an­gyalföldi Németh László Gimnázium tanáraiban. Ok két évvel korábban hozzákezdtek már a tervezgetéshez. Az új feladat, a vonzó lehetőség egyébként felrázta a mi tantestüle­tünket is, úgy látom, munkatársaink szívesen vesznek részt a munkákban. , -—Hogy tagolódik az új tanterv? — Az első két év az alapozásé. Nagyobb óraszámban tanítunk majd latint, az anyanyelvet és a művelődést, a természetismeretet. A második szakasz sokban hasonlít az általános iskola és a gimnázium hagyományos programjára. Végül az utolsó három évben, amikor már sokkal többet tudunk a hallgatóinkról, elválik majd, kiket vonzanak in­kább a reál, illetve a humán tantárgyak. Két élő idegen nyelvből vizsgát is tesznek tanulóink. Reméljük, minden lehetőség meglesz, hogy a fiatalok alaposan fölkészüljenek az érettségire. Úgy gondoljuk, hogy a nálunk eltöltött nyolc év megfelelő alapot ad majd diákjainknak a továbbtanulás­hoz, bár reméljük, oly műveltséggel rendelkezik az érettségi­ző, amely a mindennapi életben is jól hasznosítható. — Es úgy gondolják, hogy a gimnáziumi tanárok szívesen babáznak majd a tízesztendős nebulókkal? — Testületünkben többen is ’dolgoznak, akik évekig álta­lános iskolában munkálkodtak. De természetesen új kollégá­ink is lesznek; olyanokra számítunk akik értik a tizenévesek nyelvét. Biztos vagyok benne, hogy aki vállalja ezt a munkát, tudja, hogy mire mond igent... — Az általános iskolákban még nem foglalkoznak a to­vábbtanulás adminisztratív előkészítésével. Mire számítanak, ha eljön az idő, lesz elég jelentkező? — Különféle számítások vannak. A legreálisabb alap: a jelentkezők nagy száma. Azt már az elején kikötöttük: nem csak a székhelytelepülésünké lesz ez a kezdeményezés. Vár­juk a környék érdeklődő ifjúságát! Szerencsére, van tágas, korszerűen felszerelt kollégiumunk, így azoknak az érdeklő­désére is számítunk, akik nem tudnak nap mint nap bejárni. Tulajdonképpen nincs a beiskolázásnak körzethatára. A je­lentkezőket természetesen majd minden részletről pontosan tájékoztatni fogjuk. Azt is megtudhatják a válaszlevelünk­ből, hogy mikor'tartjuk a felvételi vizsgát... Farkas P. József KÖNYVESPOLC Hirsch Tibor: A James Bond-mítosz Az ünnepi hetekben a köny­vesboltok kínálatát egy igényes, ám különlegesen szórakoztató filmelméleti munka is gyarapítja. Hirsch Tibor, a Szabad Tér Ki­adó gondozásában megjelent, kötete néhány, Magyarországon mostanában mozikba került, hír­ből azonban jól ismert produkció hatásmechanizmusai alapján a kommersz természetrajzát is vizsgálja. A könyv — a népszerű produkcióknak, illetve a hozzá­juk kötődő információknak kö­szönhetően — vonzó olvasmány­nak ígérkezik az átlagolvasó szá­mára is. A filmek főszerepét játszó mo­zihős egyik legizgatóbb sajátja, hogy huszonnyolc évig nem sike­rült áthatolnia a vasfüggönyön. A James Bond néven tisztelt, osz­tályon felüli titkosügynök 1 SZABAD TÉR KIADÓ HIRSCH TIBOR A JAMES BOND MÍTOSZ _ előbb Sean Connery, majd Roger Moore alakításában — ez idő alatt nem kevesebb, mint tizenhét produkció főszereplője volt. A forgatókönyvek alapjául szol­gáló tizenhárom kötetet lan L. Fleming angol író (a titkosszol­gálat nyugdíjasa) írta, jobbára az ötvenes években. Hogy miért ítél­tetett Bond nemkívánatos láto­gatónak a vasfüggöny innenső oldalán, arról egy korabeli idézet sokat elárul. „Bond minden könyvben és minden filmben a nyugati civilizáció hőseként in­dul harcba. Ellenségei rendsze­rint sötét figurák, a bőrük színe szerint feketék, sárgák, ázsiáiak, zsidók, szlávok, jobb esetben gö­rögök vagy olaszok — politikai nézeteik szerint, kimondva vagy ki nem mondva: kommunisták.” Hirsch véleménye szerint az ál­lítás első fele majdnem igaz. Ami azonban az ellenfelek politikai meggyőződését illeti, kizárja, hogy a szuperhősnek egyetlen kommunista ellenfele is lett vol­na. A filmek írói, de már Fle­ming, a regények szerzője sem' teszi meg a hős ellenlábasainak azt a szívességet, hogy komolyan vehető ideológiával vértezze fel bármelyiküket. A filmek „rossz embereit” kizárólag a pénz hajtja gonosz terveik megvalósításában vagy a legközönségesebb hata­lomvágy, esetleg valamilyen za­varos világbüntető idea, egyéni, és nem államok képviselte fana­tizmus. A könyv második felében a szerző egy-egy újabb nézőpont­ból veszi szemügyre az immár tel­jes filmanyagot. Legelőször isme­retséget köthetünk a mese törzs­gárdájával. A legalaposabbat a regények szerzőjével, aki későn (45 éves korában) és kizárólag passzióból kezdett kémtörténete­ket írni. Fleming korábban újságíróként tevékenykedett, az első kötet megírásakor: 1953-ban a Sunday Times külföldi hirek rovatának vezetője, és csak 1959- től keres e kötetekkel annyi pénzt, hogy végre fölhagyjon az újságírással. A továbbiakban megtudhatunk néhány személyes természetű információt Connery- ről és Moore-ról, megismerhet­jük a Bond-filmek skatulyáit, de a szerző izgalmas társasjátékot: forgatókönyv-kirakósdit is kínál az olvasónak. Szétszedi és újra összerakja ezeket az igen egysze­rű történeteket, hogy megmutas­sa: a sorozat későbbi darabjai hogyan csináltak a szükségből erényt; a régi sémákat, fordulato­kat ugyanis megkerülhetetlen ri­tuálékként tudták tálalni. Hirsch egy-egy külön kis fejezetben pró­bál fényt deríteni — a többi kö­zött a regények születési éveinek legfontosabb politikai fordulata­it felvillantva — a főszereplő vi­lágeseményekhez, illetve a kémek (CIA-, FBI- és KGB-beli) hús­vér valóságához való viszonyára. A kötet utolsó fejezetében meg­emlékezik a béketábor régi szép kémfilmjeiről, a műfaj magyar rokonságáról. Az epilógus egy stílusos meglepetés: a szerző in­terjút készített dr. Nógrádi György katonapolitikai szakér­tővel, aki igen érdekes informáci­ókkal szolgált például a terror ma ismeretes vállfajairól, a politi­kailag el nem kötelezett terror­szervezetekről, és a terrorról mint üzletről. K. J. SAJTÓ FOS! A Ki fizesse a gázfogyasztás díját? A címbeli kérdésre bizonyára magától értetődő a válasz: a fogyasztót terheli a díjfizetési kötelezettség. Legalábbis az ésszerűség, no meg a jogszerűség is ezt diktálja. Csakhát a valóság néha alaposan rácáfol az ilyesféle logikára. Jó példa minderre a jánoshalmi Bolvári János esete. Történt, pedig, hogy olvasónk lakást kapott a Kölcsey utca 1 szám alatt felépült, 40 lakásos társasházban. Nem sokkal utána, pontosab­ban 1987 decemberében már beköltözhetett volna korszerű otthonába, ám ennek akadálya volt, hogy az OTP-tőI igényelt hitelhez a vártnál később jutott hozzá. Az elkövetkezett két és fél hónap során végül is lebonyolódott a pénzügyiét, s tavaly március 16-án, kézhez kapta a lakáskulcsokat. Új „honfoglalóként” ő is berendezte a fészkét, s hamarosan élvezte az összkomfort (vezetékesvíz-, villany-, gázhasználat stb.) előnyeit. Ebbéli örömébe azonban üröm vegyült, amikor a Dégáz Bajai Üzem­igazgatóságától kapott egy felszólítást, miszerint az 1988. március 16-át megelőző időbeni, összesen körülbelül 1000 köbméternyi gáz fogyasz­tói diját, a 3200 forintot mielőbb fizesse be. Bolvári János először arra gondolt, csakis tévedés lehet fogyasztói díjat követelni attól, aki semmit sem fogyasztott. Azután rájött, hogy a cég nem tréfál, hiszen ismételten ragaszkodott az általa kimutatott tartozás kiegyenlítéséhez. A történet nemrégen vett drámai fordulatot, amikor is a lakástulaj­donossal közölte a szolgáltató: ha a megadott határidőig nem rendezi a számláját, az összeget letiltatja a béréből. r Mit tehetek ilyen helyzetben? — kérdi tőlünk az állítólagos adós. Nos, mi nem ismerjük azokat a részleteket, amelyből kiderülné: a tényleges beköltözés előtti hetekben ki és milyen jogcímen járt a lakás­ban, s miért hagyhatta bekapcsolva az ottani gázkonvektorokat. Aki e rejtélyre egyértelműen fényt derít, az nagy valószínűséggel arra is rátalál, hogy valójában kinek a kötelessége fizetni a felhasznált gázért. Persze, úgy is okoskodhatunk: a gázóra hibájáról van szó, esetleg a számlázás pontatlanságáról. Summa summárum: többféle módon lehet ez ügyben megoldást találni. Csupán egyet nem szabad csinálni: egyértelmű bizonyíték he­lyett hatalmi eszközzel ráfogni valakire a fogyasztás tényét, majd kö­nyörtelenül bevasalni tőle a borsos összegű díjat. Merthogy jelenleg effélére vállalkozott a Délmagyarországi Gázszolgáltató Vállalat. Vajon miért? Mi abban reménykedünk, hogy egy korrekt vizsgálat rövid időn belül megnyugtatóan pontot tud tenni az ellentmondásos ügy végére!. Mylady és a többiek. A címbeli megnevezésből bizonyá­ra tudja minden háziasszony — és a konyhai munkában szívesen segéd­kező férj —, hogy a közkedvelt mo­sogatószerekről szólunk ezúttal, amelyek sorát lehetne folytatni az Évi Top-pal, a Typ 67-tel és más, hasonló rendeltetésű készítménnyel. Ezek nélkülözhetetlenek az edények tisztításához. Vásároljuk is őket szorgalmasan, de az utóbbi időben nem kis bosszúság közepette. Miért? Bugaci, kunszentmiklósi és iajos- mizsei olvasóink jelezték az utóbbi hetekben — szinte egybehangzóan —, hogy a mosogatószerek a kelleté­nél kisebb mennyiségben találhatók a könnyen nyitható flakonokban. Persze, az áruk változatlan. A pana­szosok úgy vélik, mindez nem egyéb, mint a vásárló megkárosítása. Magunk is utánanéztünk a dol­goknak és a megyeszékhelyen szá­mos üzletben döbbentünk rá: a mű­anyagból készült kis edényecskék- ben lévő mosogatószer mennyisége igencsak eltérő, ugyanazon méretű flakonok esetében is. Csak találgat­hatjuk, hogy e termékek már a gyár­ból is súlycsökkentve kerülnek ki, vagy a szállítás és a bolti raktározás során rövidítik meg tartalmukat is­meretlen kezek. Ezek után azt tanácsolhatjuk a vevőknek: a boltból való távozásuk előtt ellenőrizzék az ottani mérlegen a mosogatószer súlyát, melynek ada­ta a flakonon található. Ha súlyhi­ányt vesznek észre, cseréljék ki az árut, s ha ez nem lehetséges, ne ve­gyék meg! Mit szólnak ehhez a közegészségügyiek? Falusi ember lévén, tapasztalatból tudom, hogy a ház körül néha sokféle hulladék keletkezik, úgy mint a kony­hai gyümölcs- és zöldségmaradvány, az udvari törmelék, az ol, illetve az istálló szemete, végső soron pedig az elhullott állat teteme. Ez utóbbit, persze, nem a kukába rakjuk, hanem a dögtemetőbe visszük. Eddig azt gondoltam, hogy más helységekben is ha­sonló a gyakorlat, Hetényegyházán azonban arra kellett rádöbbennem: mindenki a saját telkén földeli el az el­pusztult háziállatait. A minap családi ház építésén segédkeztem a kistelepü­lés Fácános utcájában, s e munka közben pillantottam meg az egyik szomszédot, aki megdöglött sertését temette a kertben. Ismerősöktől tudtam meg, hogy nemrégen lovat „vermelt el” ily módon a gazdája. Azt már csak sejtettem ezek után: mindegyik kimúlt kutyának, macs­kának a teteme a lakóépület menti gödörbe kerül. Hetényegyházán még nem kevés az ásott és a fúrott kút, amely talán a dögöt elföldelő gazda portáján is megtalálható. Felmerül bennem az aggodalom: csapadék esetén a talajba szivárgó víz feltehetően eljut a rothadó tetemig, s onnan tovább, esetleg a kút vizének közelébe, ami alighanem fertőzési veszélyt jelent. Vajon mit szól­nak ehhez a közegészségügyi szakemberek? Andrássy Gyula Páhi Kiadható-e a ts%-f>e vitt föld? Egyre gyakrabban keresik meg szerkesztőségünket (személyesen, telefonon vagy levélben) olyan emberek, akik régóta dolgoznak terme­lőszövetkezetben, illetve onnan kerültek nyugállományba, s most sze­retnének önálló paraszti tevékenységet kezdem. Szakértelemmel, ter­melési tapasztalatokkal rendelkeznek, ám ami legfőképpen hiányzik nekik, az a föld, amely a közösbe lépésük óta a gazdaság használatában van. A kérdésük tehát egybehangzó: kiadható-e a saját birtokuk? Válaszként legelőször emlékeztetnünk kell arra, hogy a tsz általi nagyüzemi művelés alatt álló termőterületek számottevő része ma is egyéni tulajdont képez, ami után az érdekelt személyek földjáradékot kapnak. Nos, az ilyen területek jövőbeni sorsáról döntött a közelmult- . ban az Országgyűlés, módosítva a földről, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényt. Mi a változások lényege? Tagsági viszony megszűnése, illetve a kívülálló személy öröklése esetén a közös használatú földből kiadható a .tulajdoni jogosultságnak ‘ megfelelő terület. Mivel a nagyüzemi táblák korábbi kialakítása és a nyilvántartások esetleges hiányosságai-pontatlanságai miatt manapság nemigen állapítható meg, hogy melyik volt a konkrétan bevitt föld, ezért a törvény úgy rendelkezik: a vezetőség határozata szerinti táblából kell kiadni a bevitt föld aranykorona-értékével azonos értékű területet ,az igénylőnek. Itt jegyezzük meg: a kiadásnál nem a tulajdoni nagyság a kizárólagos szempont, hanem a föld termőértéke. Ez annyit jelent, hogy valaki kaphat a bevitt területénél kisebb nagyságú, de értékesebb földet, más valaki pedig az eredetinél kisebb aranykorona-értékű, ám nagyobb mértékű birtokot. Összességében tehát az aranykorona-értéknek kell megegyeznie a betagosított föld értékével. Ezen földügyietekre vonatkozó eljárást a termelőszövetkezeteknek az alapszabályukban kell rögzíteniük, legkésőbb jövő év március végé­ig- 1 Végezetül közöljük: amennyiben megszűnik a mezőgazdasági szövet­kezet, közös használatú földje a tulajdonosaikat illeti meg. Ha ők erre • nem tartanak igényt, a földet más tsz-nek, állami gazdaságnak, gazda­sági társulásnak stb. kell átadni. ÁLLATTARTÓ KISTERMELŐK FIGYELMÉBE: Mérsékelhető a kellemetlen szag November 27-ei Sajtóposta rova­tunkban tolmácsoltuk a kecskeméti Máriavárosban lakó egyik család pa­naszát: mind több környékbeli lakos alakított ki házának udvarán gazda­sági épületet, ahol kisebb-nagyobb létszámú sertésállományt tart, s emi­att állandóan bűz terjeng arrafelé. A már-már elviselhetetlen lég- szennyezést megelőzendő, mi javasol­tuk a megyei város tanácsa 3/1982. számú rendeletének szigorú alkalma­zását, amely tartalmazza az ól, istálló létesítésével kapcsolatos technikai követelményeket, valamint az állatok tartásának főbb tudnivalóit. E témakörhöz figyelmet érdemlően szólt hozzá a hírős város egyik takar­mánykereskedője, Papp Mátyásné, aki hangsúlyozta: olyan specilális ké­szítmények vannak forgalomban, amelyek a háziállatok tenyésztésével óhatatlanul járó szagot jelentősen mérséklik. Érdekelt bennünket a már említett tanácsrendelet hatásával felérő e má­sik módszer részlete is, ezért bővebb tájékoztatásért a Bács-Kiskun Me­gyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatójához, dr. Molnár Istvánhoz fordultunk, aki a követke­zőket mondotta: — Kísérletekkel bizonyított, hogy a Zeovit Rcl és a Pigozen 801 nevű sze­rek a takarmányhoz keverve csökken­tik a baromfiak, illetve a sertések okozta bűzt. Következésképpen az ál­latok elhelyezésére szolgáló építmé­nyek közvetlen közelében is sokkal tisztább a levegő, mint egyéb esetben. Persze, szó sincs itt valamiféle cso­datermékekről, hiszen azok a termé­szetes ásványi anyagokon kívül sem­miféle plusz tápmennyiséget nem jut­tatnak az állatok szervezetébe, ám tény, hogy javítják az étvágyat és segí­tik az emésztést. Mindent összegezve: javaslom az állattartással foglalkozó kistermelők­nek, hogy adagolják a takarmányhoz ezeket a szereket, melyek 4-5 kilós csomagolásban kaphdtók szakboltja­inkban. ÜZENJÜK Árvaiéknak, Kalocsára: Egyetértünk azon véleményükkel, hogy a téli üdülés is lehet hangulatos, élményszerű. Ilyen­kor természetesen nem a turisztikai programok a dominálok, hanem a termi rendezvények (táncest, színházi műsor, videofilm-vetítés, sakk-, rex- és asztalite­nisz-játék stb.), melyek gazdag választé­ka áll a vendégek rendelkezésére. Mint megtudtuk, jelenleg még vannak szabad beutalók például a balatonszéplaki Ezüspart üdülőbe, a januári napokra, s még több, az ország más részében fekvő üdülőbe is. E helyeken az előidénynek minősülő téli hetekben-hónapokban kedvezményes térítés mellett lehet pihen­ni. Ez ügybeni további felvilágosításért forduljanak a SZOT Üdülővendég-szol­gálati Irodájához, címe: Budapest, VI. kér., Dózsa György út 84/B IV/33. Boros Bélának, Lajosmizsére: A köz- társasági államformánkhoz kapcsolódó új címer formájáról, illetve annak beye- zetéséről kormányjavaslat alapján, vár­hatóan az Országgyűlés dönt. Addig a jelenlegi címerrel ellátott útiokmányok érvényesek. Fontos itt elmondani: nem célszerű átfesteni, kivakami a „Népköz- társaság” szóból a „Nép” szótagot, mert az önkényesen átjavitott útlevelet a határőrség érvénytelennek tekinti, s az ilyen okmánya birtokában senki nem utazhat külföldre. Csere Juditnak, Kiskunmajsára: Az adótörvény hetekkel ezelőtti módosítása nem érintette a lakásvásárláshoz és -fel­újításhoz nyújtott kedvezményes hitelt, ami továbbra is adómentes. „Építkezni szeretnénk” jeligére, Kecs­kemétre; A megyei város tanácsának végrehajtó bizottsága a közelmúltban határozott arról, hogy a Katonatelepen található Zöldért-raktár térségében csaknem ötven lakótelket alakítanak ki. Egy-egy telek nagysága átlagosan 1000 négyzetméter lesz. Az ára pedig 200 ezer forint. E telkek értékesítésére az előzetes vételi szándéknyilatkozatok alapján ke­rül sor. „Megszűnik az ingyenesség?” jeligére, Kiskunhalasra: Való igaz, a jelenleg hasz­nálatos közgyógyigazolványok nem ala­nyi, hanem méltányossági alapon meg­ítélt kedvezmények, melyeknek a hatálya ez évAégén lejár. Ez azonban korántsem jelenti, hogy az új esztendőtől kezdve megszűnik a rászorulók ingyenes gyógy­szerrel való támogatásának lehetősége. Az illetékesektől megtudtuk: a köz­gyógyellátásra jogosító igazolvány érvé­nyességi ideje meghosszabbítható, s az ebbéli kérelmet ugyanazon egészségügyi­szociálpolitikai hatóságnál kell előter­jeszteni, amely ezen igazolványt koráb­ban kiadta. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents