Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

\ 1989. december 11. • PETŐFI NÉPE • 5 ELKEZDŐDÖTT MARTFŰN AZ ÉTOLAJGYÁRTAS Dollárt hoz a folyékony arany 9 ... ahol a forgószerkezet „kipasszírozza” belőle az olajat. • Vasúti tar­tálykocsikkal szállítják kül­földre a nyers­olaj legnagyobb részét. • Napraforgó- és repceolajjal teli tárolótartá­lyok. A hazai termelésű olajtartalmú magvak (döntően a napraforgó és a repce) több mint ötven százalékát, mintegy 550-600 ezer tonnát dolgoz fel évente a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat Martfűi Növényolaj Gyára. Ide szállítják termésüket Bács-Kiskun, Szolnok, Csongrád és Békés megye, vala­mint Heves, Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, s a Balatontól ugyancsak délre található mezőgazdasági üzemek. Az említett mennyiség mintegy kilencven százaléka napraforgómag. A feldolgozó nincs közvetlen szerződéses kapcsolatban az alapanyag-terme­lőkkel. A termelési rendszerek irányítják és szervezik a termelést. A gyár egyik legnagyobb partnere a Gabona- és Iparinövények Termelési Rendszere, amelynek kecskeméti alközpontja Bács-Kiskunból az idén 7163 tonnát ad át a gyárnak. Császár János gyárigazgatóval erről is beszélgetve kitűnt: a terme­lés mozgatórugója a kínálat-kereslet, s a piaci helyzet függvényében kialakult ár. A néhány évvel ezelőtti, tízezer forint fölötti tonnánkénti magár tízezerre esett. Jövőre harmincszázalékos alapámövelést határoztak el, így 13 ezer forint lesz, amit a mag tonnájáért fizetnek. Ami azt is jelenti: kell az alapanyag, sőt többre van szükség, mint az idén, s hogy a mezőgazdasági üzemek jövedel­mezőségi számítások alapján megtervezhessék termelési szerkezetüket, a felvá- sárlásiár-émelést már novemberben meghirdették. A napraforgó pozíciója eddig sem volt rossz: az olajtartalom szerinti átvétel­lel, a többlettermelési felárral, prémiummal ugyancsak a jó jövedelmet hozó növények közé tartozott. Az idén még a napraforgóolaj világpiaci árának alakulása is visszahat az alapanyag-termelőkre. Ha ugyanis tonnánként 430 dollár fölött tudják értékesíteni, akkor dolláronként húsz forint prémiumot juttatnak a termelő gazdaságoknak, ezzel is javítva és növelve érdekeltségüket. Nem hagyhattam szó nélkül a felvásárlásíár-emelésnek a hazai fogyasztói árakban történő „visszatükröződését”. Az igazgató természetesen nem titkol­ta, hogy számítani lehet a jövő évben fogyasztóiár-emelésre, de ennek mértékét csakis a „vállalati szintű számítások” után lehet eldönteni. Erre később kerül sor. A korszerű, még tízéves korát be sem töltött gyárban két és fél tonna napraforgómagból vonnak ki egy tonna olajat. Ez egyébként ma világszínvo­nalú gyártástechnológiát is jelent. Ez az úgynevezett tőzsdecikk, a tőzsdén jegyzett napraforgóolaj, amely még közvetlen fogyasztásra nem alkalmas. A Martfűn gyártott nyersolaj kilencven százalékát exportálják. A legmaga­sabb tőzsdeár 1984—85-ben volt, amikor 1100 dollárt ért egy tonna olaj, két évvel ezelőtt viszont a mélypontra, 320 dollárra zuhant. Hogy a mostani, ötszáz dollár körüli ár (ebből azonban le kell vonni a szállítás költségét, s ez a tiszta dollárbevétel) jövőre nő vagy csökken, az a déli féltekének (elsősorban Argentína, Ausztrália) terméseredményétől függ. Az 1980 augusztusában üzembe helyezett gyárban akkor még naponta ezer tonna napraforgómagot tudtak feldolgozni. Az újabb beruházások, de főként ésszerűsítések, újítások következtében most a folyamatos üzem huszonnégy órájában 1600 tonna nyersanyagból gyártanak olajat. (Mellesleg: naponta .mintegy 250 tonna maghéj — mint melléktermék <-*- is „keletkezik”, aminek egy részét eltüzelik és energiát nyernek belőle, a többit értékesítik, valamint megmarad még 650 tonnányi napraforgódara, amit — az idén először — közvetlenül a gyártól vásárolhattak meg a mezőgazdasági üzemek is.) A fejlesztés ebben az évbjen tovább folytatódott. Eddig félkész termékeket gyártottak — ami elsősorbarf a margarin és az étolaj alapanyaga —; az új beruházással, amire 160 millió forintot költöttek, az étolajrelőállítás is megkez­dődhet. A sikeres próbaüzemen túlvannak, s hogy mégsem kerülhet a flakonok címkéjére: gyártotta és palackozta a martfűi gyár, ennek oka az, hogy még hiányzik a töltőüzem, a csarnok, a műanyagflakon-gyártó gépsor. A dolog tehát kézenfekvő: palackozó és palack hiányában nem lehet palackozni. De ez a beruházás is elkezdődött, amely mintegy 450 millió forintba kerül. Amíg elkészül, addig hordókban tudnak közvetlenül a nagyfogyasztóknak szállítani". Erre februártól készen állnak, mondotta Császár János, s akiknek így megfelel, teljesítik megrendelésüket a fővárosi központ diszpozíciója alapján. Először -baztÚ.'tfizáUíúttokra vállalkozmiiltt de néhány hónapon belül szeretnének a külpiaconjs megjelenni, ezzel,az.-értékesebb folyékony arannyal.. ■ ” " Csabai István • Ezekben a napokban is fo­lyamatosan ér­kezik a napra­forgómag a gyárba, ahol a fogadógaratba öntés előtt min­tát vesznek belő­le a laboratóriu­mi elemzések­hez. 9 A hengerso­rokba a héjától megtisztított bél kerül... 9 Ugyancsak zárt technológi­ájú a 160 millió forintért elké­szült új üzem, ahol megkezdő­dött az étolaj­gyártás. (Stra- szer András fel­vételei) BETELT A LÉTSZÁM A kécskeiek jól beletanultak a szakmába 9 Egy olasz cégnek hófehér, prémes nőicsizma-felsörészt készítettek. ( Tóth Sándor felvétele) Pár évvel ezelőtt hét dolgozóval kez­dett cipőfelsőrész készítésébe a tisza- kécskei ipari szövetkezet (a jelenlegi, Start Bútoripari Kisszövetkezet előd­je). Most 35 az üzem létszáma, azaz, mint Bagi Lászlóné üzemvezető mond­ja: teljes kapacitással termelnek. Idő­közben ugyanis a helyi üzemekből át­szervezés, szerkezetváltás miatt kilépet­tek közül sokan itt találtak megfelelő munkát. Most már viszont egyelőre ide sem tudnak több jelentkezőt felvenni. Attól nem kell félniök, hogy — az üzemen belül — munka nélkül marad­nak. A ceglédi cipőgyár jói ellátja őket megrendeléssel. Az elmúlt három hó­napban — pontosabban: augusztus­ban, szeptemberben, októberben — 20 ezer pár női csizma felsőrészét készítet­ték el egy olasz cégnek. A dolog érde­kessége, hogy a kész (és igen tetszetős) csizmák végül a Szovjetunióba kerül­tek. Az olaszok bizonyára nem fizetnek rá a szovjet exportra (miként a magyar cégek). Ugyanennek az olasz cégnek — a ceglédi gyár megrendelésére — most nőiszandál-felsőrészt gyártanak. Ezek is a szovjet üzletekben lesznek kaphatók. Varrták már a tiszakécskei- ek a Puma cipők felsőrészét is, tehát meglehetős jártasságot szereztek a szakmában. Már a következő évre is van munkájuk, jó kilátásokkal kezdhe­tik az 1990. évet. A. M. Nem csak tüntetnek, gyüléseznek A szovjet alter­natív mozgalma­kat gyakran éri az a vád, hogy egye­bet sem csinálnak, mint utcai tünte­téseket, felvonulá­sokat, tömeggyű­léseket szervez­nek. Az egésznek nincs semmi hasz­na, sőt. Miattuk van az, hogy sem itt, sem ott nem megy a munka, a termelésben fenn­akadások vannak. Az észt népfront viszont bebizonyí­totta, hogy akkor is tömegeket tud megmozgatni, ha fizikai munkáról van szó. Az elnök­ség úgy döntött, hogy a városiakat az őszi betakarí­tásra mozgósítja. A mezőgazdaság­ban évről évre nagy gondok vannak ilyenkor, nincs elég munkáskéz. A „kalákára” szólító felhívás lelkes visszhangra talált. Szeptember végén, egy derűs hét végén a városiak ezrei keltek útra, hogy segítsenek a gazdaságoknak a burgonya, a zöldség, a gyümölcs betakarításában. Nem voltak nemzeti ellentétek, őslakosok és „betelepültek” együtt dolgoztak a földeken, összehozta őket a közös munka. Ennek az akciónak köszönhető, hogy Észtországban szeptember végén csaknem minden gazdaságban véget ért a burgonyaszedés, felszedték a zöld­séget, megszedték a gyümölcsfákat. ■’ A munkanap a „kalákához” illő hangulatban ért véget: a gazdaságok és az egyéni gazdálkodók meleg vacsorával és házi sörrel vendégelték meg a szorgos városi népet. Olyan sok almát szedtek, hogy ingyen is vihettek belőle haza, sőt a termés .egy részét a gazdaságok beszállították a városokba és elajándékozták kórházaknak, szociális otthonoknak, gyermekotthonoknak és katonai alakulatoknak. Totózni tudni kell! Két vérbeli totózó párbeszéde a téli hónapok egyik vasárnap délután­ján. (Vérbeli totózón azokat értjük| akik nem a Poptarisznyába töltött sportszerkesztő közlésére várnák a totóeredmények megismerésével, hanem élőben hallgatják a német és olasz bajnoki mérkőzések közvetí­tését', rövidhullámon.) — Megvannak az olaszok?-— Hogyne, még a másodosztályúak is, csak két meccs elmaradt. — Rajta voltak a szelvényen? — Naná, hogy rajta voltak! így most hiába jó az összes többi tippem, nem tudom, hogy 13 plusz egyem van-e, vágy még tizenegyesem is csak egy. \ , , — Hát nem kollektív szelvényen játszottál? V — Dehogynem. Sima totót még életemben nem töltöttem ki.- Hát akkor mi a gond? — Te porokat szedsz hozzáértés ellen ? Nem tudod, hogy a 45. hét óta mérkőzéstörlés esetén számítják az eredményt? — Micsinálnak a micsodával? —Először is megnézik, hogy milyen sorszámú mérkőzések maradtak el. Aztán összeszámolják, hogy hány értékelhető találkozó maradt a szelvényen. Tudsz követni? Ezen a héten ez úgy fest, hogy elmaradt az első és a hetedik, így — a plusz egyes meccset is beleértve — van -12 eredményünk. Mégis lehet 13 plusz egyet is elérni. —.Persze, mert bejönnek a pótmérkőzések... • —-Az eszedjöhetne be végre! Hát nem látod, hogy már csak tizennégy meccs van a szelvényen? Mi jönne be, és honnan? — Hát akkor? f—Először is: összeadják, hogy a szelvényen megmaradt 12 mérkőzé­sen hány gól esett, f.*— Mi a fenének? . s lg Mert a gólok számához adják hozzá a tizenkettőt, azaz a lejátszott meccsek számát. |-Vtj-' Újra kérdem: mi a ... ■ — Mert amennyi a lőtt gólok és a meccsek számának összege, annyi hetet „lapoznak” vissza a korábbi totóeredményekben. — Na és ? I I ásd hogy milyen vagyok hozzád, ingyen adok matematikaórát. A mostani 12 meccsen 25 gól született.'Ez összesen 37, ennyi a mutató­szám. Mivél most az 50. hetet játszották, az 50-ből le kell vonni 37-et, vagyis a 13. heti nyertes tipposzlop adja meg 'a törölt meccsek eredmé­nyét s azt, hogy végül is mennyi találat van az e heti szelvényemen. Vagyis az egyes és a hetes mérkőzés akkori eredménye a helyes tipp most, ezeken a meccseken. Világos? •— Mondd el még egyszer. — Azt már nem! Vetted volna föl magnóra, most nem lenne semmi problémád. Hacsak ... % — Hacsak? I§r Hacsak nem volt törlés a „visszalapozott" héten is, mert akkor, bizony, tovább ugrik a nyertes tipposzlop visszaszámlálása addig, amíg teljes eredményű nem következik.-— Hát akkor most tényleg nem tehetünk mást, mint várunk, amíg a rádió bemondja, mi a helyes eredmény. Te sose félj, amíg engem látsz! Hát miért van nekem évekre visszamenőleg listám az összes totóhét nyertes oszlopáról? Most csak arra kell vigyázni, hogy hetente beírjam az újabb oszlopot, különben tévedek a visszaszámlálással. | Én ezt nem győzöm strapávab Inkább csak egy szelvénnyel ját­szom ezután. Tulajdonképpen így is lehet nyerni. lg Bizony, ha úgy gondolkodsz, mint Karinthy Frigyes boltosa a csótányirtó szer magyarázatakor. A port egyenként kell a bogarak szájába tölteni, hogy biztos legyen a hatás — ajánlotta a vevőnek. Mire az a homlokára csapott, s visszakérdezett: Ha már megfogtam a sváb­bogarat, agyon is üthetem!? S mi volt a boltos fölényes válasza? Na ja, agyonütni... az is jó! S. J.

Next

/
Thumbnails
Contents