Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-07 / 290. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. december 7. MEDDIG JÓTÉKONYKODNAK MÉG A GAZDÁLKODÓSZERVEZETEK? (3.) Lehetőségeket, gazdálkodási szabadságot a tanácsoknak is! Hibás politika eredménye a város peremrészeinek, külterületeinek szoci­ális, kulturális, kommunális elmaradottsága — állapították meg a beszél­getés résztvevői: Hegedűs Deme Pál, a Kecskeméti Megyei Városi Tanács művelődésügyi osztályvezetője, Szűcs Tibor, a tanács pénzügyi osztályveze­tője, Kovács Klára, a kecskeméti 45. sz. tanácsi körzet tanácstagja és Szürszabó Dénes, a Kecskeméti Törekvés Tsz elnöke. Javaslat is elhang­zott arra, miként lehetne megoldani, segíteni a külterületeken élő családok óvodáskorú gyermekeinek megfelelőbb elhelyezését, amelyhez viszont or­szágos hatású, felsőbb szintű döntés kellene. Most pedig annak megoldását keressük, miként rendezhető egy három éve húzódó ügy, s milyen lehetősé­gekre volna szüksége ahhoz a tanácsnak, hogy a hasonló óvodai és egyéb dolgokat a leghatékonyabban megoldhassák. Miniszteri programtól a „kötelesség”-ig! — Nézzük konkrétan a Törekvés Tsz óvodájának helyzetét. A szö­vetkezet vezetősége már három év­vel ezelőtt kezdeményezte átadását a városi tanácsnak, s bár több ja­vaslatot is tettek ezzel kapcsolat­ban, ez ideig nem történt semmi. Szűrszabó D.: Szövetkezetünké nek az óvoda és a közvetlen hozzá csatlakozó, orvosi rendelő évente csaknem kétszázezer forint költsé­get jelent. Ebből az óvoda fenntar­tása a nagyobb rész. Ide jelenleg huszonkét gyermek jár, közülük kilenc az, akinek a szülei nem ná­lunk dolgoznak. Azt szeretnénk, ha a tanács máris hozzájárulna a költségekhez, jövőre pedig átvenné az óvoda működtetését. A szövet­kezet gazdálkodási, pénzügyi lehe­tősége nem bírja el az említett költ­séget, ezért, ha a városi tanács ké­résünkre nem tud pozitív választ adni, kénytelenek leszünk az óvo­dát megszüntetni. Hegedűs D. P.: Az óvodai cso­port működését mindenképpen biztosítani kell, olyan megoldást találva, amely kölcsönösen megfe­lel a tanácsnak és a szövetkezetnek is. Két lehetőséget említek. Az ősz­szel országos kezdeményezést indí­tott a művelődési miniszter, amely­nek lényege: a minisztérium pénzt ad a gazdaságok által üzemeltetett óvodák tanácsi átvételéhez. Ezzel kapcsolatban pályázatot írtak ki, mi is benyújtottuk a&igényeinket, s ebben szerepeltetjük a Törekvés Tsz óvodáját. Szóbeli információ szerint meg az idén káphatűnk pénzt az üzemeltetés átvételére. A miniszteri program „igazából” azonban a jövő tanévtől indul. A másik: a megyei tanácstól kér­tünk pénzt az óvodai csoport mű­ködtetéséhez, amit eddig nem uta­sítottak el. Szűcs T.: Szerintem az nem he­lyeselhető felfogás, ha egy gazda­ság ágazata — a Törekvés Tsz ávodáját ilyennek is felfoghatom — veszteséges, s ennek kompenzá- ásához kér hozzájárulást a tanács­tól. A helyzet megoldásához nem ilyen szempontból kell hozzákez­deni, véleményem tehát az, hogy amennyiben a tsz továbbra is fel-» adatának érzi dolgozói gyermekei­nek elhelyezését, működtesse és tartsa fenn az óvodát, viszont a nem szövetkezeti szülők gyerekei után a tanács kifizeti a költségeket. Az elhelyezett kilenc gyermeket fi­gyelembe véve, 252 ezer forintot utalhatunk át egy évben. Ezt igé­nyelni kell, s a tanács a teljesítés elől nem zárkózhat el, mert felada­tához tartozik. Az óvodát egyéb­ként mindenképpen fenn kell tar­tani, ez a városnak a kötelessége, függetlenül attól, hogy ehhez mi­lyen forrásból származik pénz. Jogokat a jó döntéshez — Az utóbbi, „kötelesség”-ként említett megoldás mit jelent? Szűcs T.: Azt, hógy a városi ta­nács működteti az óvodai csopor­tot. Felkéri a szövetkezetei, hogy az épületet adja át ingyenes hasz­nálatra, ami egyébként továbbra is a tsz tulajdonában marad. Ebben az esetben az óvónők alkalmazta-» tásától az étkeztetésig minden költséget a 'tanács fedez. — A megyében és Kecskemét környékén is vannak olyan települé­sek, tanyaközpontok, ahol csak 10- 12 gyerek alkothatna egy óvodai csoportot. Az alacsony létszám mi­att eddig sem, s a jövőben sem mű­ködtet a tanács óvodát. Mi lesz ezekkel az óvodáskorú gyerekek­kel? Sok helyen — még Kecskemét térségében is — a kicsiket lehetet­len becipelni a városba, egyebek mellett, mert nincs út, vagy éppen az autóbusz-közlekedés hiányzik. Szűcs T.: A jövőt illetően az a véleményem: a tanácsnak, a helyi önkormányzatnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy az állam által adott, a rendelkezésünkre álló pénzt a leghatékonyabban felhasz­nálhassuk. Amennyiben gazdasági kalkulációt csinálhatunk ebben a körben is, akkor kiderülhet, hogy mi jobb: bérelt járművel a külterü­letekről behozni a gyerekeket, vagy fenntartani 10-12 fővel egy óvodát, illetve bölcsődét, vagy az egy gyerekre jutó tanácsi támoga­tást adjuk a családnak, óvodát üzemeltető magánvállalkozónak stb., s e szerint legyen döntési jo­guk is! Az érdekeltség feltételei — Vagyis a helyi önkormányzat is a gazdálkodási szabadságot óhajtja, hogy feladatait hatékonyan és célszerűen elláthassa. Még in­kább meglenne erre a lehetősége, ha nem központi leosztás útján jutna pénzhez, hanem az adóból stb. befo­lyó vállalati és lakossági befizetések itt maradnának, és ebből gazdál­kodhatnának. Szűcs T.: Ezt szeretnénk elérni legalább 1991-től, mint ahogyan ezt Kovács Klára is felvetette. Ha így lesz, a tanács érdekeltsége is megteremtődik például ipari üze­mek letelepítésére, a gyáregységek önállósodásának elősegítésére, az itt működő vállalatok jobb kiszol­gálására. — Összegzésként megállapíthat­juk: a Kecskeméti Törekvés Tsz óvodájának jövőjét sikerült megol­dani, s a többéves gond ezzel lezá­rult. A hasonló és egyéb tennivalók száma várhatóan r megnövekszik nemcsak Kecskeméten, hanem me- gyeszerte. Arra, hogy a feszültsége­ket megoldhassák, csakis a reális gazdasági megalapozottságú, önál­ló döntési lehetőséggel és jogokkal Jelruházott tanácsok képesek. Eh­hez pedig országos érvényű döntésre van szükség, amit a politikai pártok többsége is követel, nevezetesen: szűnjön meg a központi elosztás ed­digi rendszere, a tanácsi bevételeket mindenütt, teljes egészében, a helyi feladatok elvégzésére fordíthassák. Az érdekeltség és hatékonyság mozgatórugói késztessék cselekvés­re a gazdálkodószervezeteket épp­úgy, mint a tanácsi testületeket. (Vége) Csabai István 91 In ti uláni pihenő. • A hideg napokban jobbára csendes a nagy óvodaudvar, s a fajátékok is téli álmukat alusszák. (Straszer András felvételei) DEMOKRÁCIA ÉS EMBERI JOGOK Fejezetek a Szocialista Internacionálé új elvi nyilatkozatából IElfogadta a 18. kongresszus, 1989. június 20—22.) 17. A demokrácia eszméje a szabadság és az egyenlőség elvein alapul. Ezért a férfiak és a nők egyenlő jogai — nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is, érvényesülve a családban és a társadalmi élet minden területén — részét képezik a társadalom szocialista fogalmának. 18. A demokratikus szocialisták arra törekszenek, hogy egyenlő jogokat érjenek el minden faj, etnikai csoport, nemzet és felekezet számára. Napjaink­ban ezeket a jogokat komolyan megkérdőjelezik a világ számos térségében. 19. A demokrácia formái természetesen változhatnak. Mindazonáltal csak akkor lehet demokráciáról beszélni, ha az emberek szabadon választhatnak különféle politikai alternatívák közül, szabad választások keretében, ha meg­van a kormányváltozás lehetősége olyan békés eszközökkel, amelyek az embe­rek szabad akaratán alapulnak, ha az egyéni és kisebbségi jogok biztosítva vannak, és ha olyan független jogi rendszer létezik, amely minden állampolgár­ra nézve, részrehajlás' nélkül alkalmazott joggyakorlaton alapul. A politikai demokrácia egy szocialista társadalom nélkülözhetetlen eleme. A demokrati­kus szocializmus a társadalmi és a gazdasági demokratizálás és a növekvő szociális igazságosság folytatódó folyamata. 20. Az egyéni jogok alapvetőek a szocializmus értékei szempontjából. A de­mokrácia és az emberi jogok ezenkívül a népi hatalom lényegét jelentik és azt elengedhetetlen mechanizmust, amellyel a nép ellenőrizni tudja azokat a gazdasági struktúrákat, amik oly hosszú ideig domináltak felette. Demokrácia nélkül a társadalompolitikák nem leplezhetik el a kormány diktatórikus jelle­gét. 21. Nem lehet kétséges, hogy a különféle kultúrák a demokrácia saját intézményes formáit fogják kifejleszteni. Bármilyen formát is ölt azonban a demokrácia.-— nemzetileg vagy nemzetközileg —, annak teljes jogokat kell biztosítania az egyének és a szervezett kisebbségi vélemények számára. A szo­cialisták számára a demokrácia, természetét tekintve, pluralista, és ez a plura­lizmus biztosítja az életképességének és a kreativitásának a legjobb garanciá­ját. 22. Az önkényes és a diktatórikus kormánytól való szabadság alapvető. Ez jelenti az előfeltételt ahhoz,' hogy az emberek és a társadalmak a béke és a nemzetközi együttműködés új és jobb világát hozhassák létre — egy olyan világot, amelyben a politikai, a gazdasági és a szociális sorsokat demokratiku­san fogják meghatározni. 68. A férfiak és a nők közötti egyenlőtlenség az elnyomás legelterjedtebb formája az emberi történelemben. Ez nyomon,követhető és fennmaradt majd­nem minden társadalmi-gazdasági rendben, egészen napjainkig. 69. A közelmúlt évek a feminista tudatosulás új fellendülésének voltak tanúi mind a szocialista mozgalmon belül, mind pedig azon kívül, ami korunk egyik legfontosabb társadalmi mozgalmának kialakulásához vezetett. Részben a feminizmus felújulása azért történt, mert a nők a legfejlettebb jóléti államok­ban rájöttek arra, hogy — a sok területen élért haladás ellenére — még gyakran alárendelt helyzetben vannak a szakmai és a politikai struktúrában. 70. A gazdasági válságok társadalmi költségei nemzeti és nemzetközi szinten aránytalan mértékben hárultak a nőkre. A szegénység, a munkanélküliség, az otthontalanság és az alacsony bérezéssel megvalósuló kizsákmányolás mind hozzájárult ehhez. A Dél bizonyos területein a patriarchális attitűdök leküzdé­se alapvető előfeltétele annak, hogy a nők megszerezzék jogaikat és el lehessen érni a fenntartható gazdasági fejlődést. 71. A Szocialista Internacionálé támogatja a nők harcát a egyenlő jogokért és lehetőségekért, mindenhol a világon. Bizonyos országokban volt haladás, miközben más országokban csak kezdődik a küzdelem az egyenlőségért. A nők számára való egyenlőség és igazságosság fontos eleme egy igazságos és békés világnak. Az ENSZ fontos szerepet játszott annak elősegítésében, hogy kialakuljon egy olyan, globális feminista tudatosodás, amely összekapcsolja a Dél és az Észak nőit. 72. A Szocialista Internacionálé különösképpen támogatja a következő intézkedéseket: — törvényhozás és olyan pozitív cselekvési programok, amelyek garantálják a teljes egyenlőséget a férfiak és a nők között, — olyan programok támogatása, amelyek ösztönzik az oktatást, a szakmai képzést és a szakmai integrációt lányok és asszonyok esetében, — olyan törvénykezés, amely biztosítja az egyenlő munkáért egyenlő bért, — információszolgáltatás és gyakorlati támogatás a családtervezéshez, — jó lehetőségek a gyermekgondozásban, — nyilvános támogatás a nők teljes és egyenlő részvételéhez minden ország társadalmi és politikai tevékenységében, olyan pozitív lépésekkel, amelyek biztosítják a nők képviseletét a döntéshozatal minden szintjén. 73. A nők alkotják a népességnek valamivel több mint a felét bolygónkon. A számukra való igazságosság és egyenlőség elengedhetetlen feltétele a nem­zetközi igazságosságnak és egyenlőségnek. Magyarországi Szociáldemokrata Párt Cjjj) POUfcAIB Környezetünk veszélyforrásai A technika fejlődésének nemcsak ál­dásait élvezzük, hanem együtt kell él­nünk annak természetes velejáróival, a veszélyforrásokkal. Megnövekedett a kémiai szérek termelése, felhasználása, forgalma. Közútjainkon, vasútjainkon hatalmas tartálykocsik szállítanak ve­szélyes vegyi anyagokat, robbanás- és tűzveszélyes gázokat, folyadékokat. Hatalmas vegyi üzemek épültek, atom­erőmű termeli a villamos energia tekin­télyes részét. Egy baleset a szállítás so­rán, meghibásodás egy vegyi gyárban vagy atomerőműben, esetleg emberi té­vedés vagy hanyagság olyan veszély- helyzeteket teremthet, ami egész körze­teket, lakóterületeket is veszélyeztet­het. De ilyen veszélyeket jelenthetnek a váratlanul, vagy akár előre jelzetten ránk törő természetes csapások, árvi­zek, viharok, földcsuszamlások, rend­kívül rossz időjárás stb. A világban a közelmúltban előfor­dult esetek mind azt igazolják, hogy a járatlan eseményre nem felkészített la­kosság reagálása kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy nem ismerve a veszély mibenlétét, azt lebecsüli, vagy tájéko­zatlanságból nem tudja, hogyan véde­kezhet. Vannak veszélyek, amelyek megjelenésekor azok azonnal felismer­hetők (áradás, földrengés, szélvihar, vegyi gyár erősen bűzös, mérgező gázai stb.), de vannak olyanok is, amit embe­ri érzékszervekkel nem érzékelhetünk és mégis nagy veszélyt jelentenek (szín­telen, szagtalan mérgező gázok, radio­aktív sugárzás stb.). Az is igazolt tény, hogy a tájékozott és a veszélyhelyzetek elhárítására felkészített emberek a ve­szélyállapotban higgadtan,1 szervezet­ten cselekednek és lényegesen kisebb konfliktusokkal háríthátó el a veszély. A lakóhelyi és a területi szervek bale­set-elhárítási terveit megtervezni álta­lában annyit jelent: mindig tudnunk kell, hogy ilyen helyzet — bár igen kicsi valószínűséggel — bármikor előfordul­hat, így mindig legyünk készek annak kivédésére, elhárítására. Ez a követel­mény igaz az egyes emberre, de így igaz az emberek összességére is. Az állandó készenlét a baleset-elhárításra itthon vagy a munkahelyen kezdődik és foly- tatódiksa- lakóhelyi, megyei, országos szervekig. Riasztórendszerek Az egyén és a szervezet is segítséget kér olyan esetekben, amikor már ön­erőből az elhárítás nem oldható meg (súlyos, életveszélyes baleset, pusztító tűz vagy árvíz stb.). A falu vagy a város a megyétől, a megye az országos szer­vektől kér és kap segítséget. A baleset-elhárítási tervek egyik spe­ciális fejezete a feltételezett atomerő- művi baleset következményeinek kivé­désére készült. Ezek a tervek különös részletességgel tartalmazzák a szüksé­ges tennivalókat az atomerőmű 30 ki­lométeres körzetében. Ebben a körzet­ben megtörténtek azok az előkészüle­tek és intézkedések, amelyek biztosít­ják a lakosság riasztását, a területen élő emberek védelmét, ha szükséges, a biz­tonságos és szervezett kitelepítését. Külön intézkedési rendszer vonatkozik az iskolákban, kórházakban, gondozó- és szociális otthonokban és más létesít­ményekben lévő emberek védelmére. Ebben a körzetben kiépítettek egy olyan riasztórendszert, amely időben, jelzi a lakosságnak, az intézmények ve­zetőinek az esetleges veszélyhelyzetet, és jelzik a nyilvános értesítési rendszer életbe léptetését. A baleset-elhárítási rendszer műkö­désének alapja az atomerőmű személy­zetének felkészültsége a rendkívüli helyzetekre is. Az atomerőmű személyzete kész ar­ra, hogy „forró dróton” minden esetleges balesettel kapcsolatos — in­formációt megadjon és folyamatosan szolgáltasson az országos és területi szerveknek, akik védik a lakosságot, képes és alkalmas az erőmű személyze­tének védelmére és együttműködésére a területi és országos szervekkel. Ezt a képességet a minden évben folyó ki­képzési munka és a gyakorlatok bizto­sítják. A baleset-elhárítás minden szintjén a vezető és irányító szerep a polgári vé­delmi egységek és parancsnokságok szervezeti keretében valósul meg: Köz­ismert, hogy minden gazdasági vezető (igazgató, tsz-elnök), a közigazgatási vezető (tanácselnök), egyben a vállalat, gazdasági, illetve területi egység polgá­ri védelmi parancsnoka is. Veszélyhely­zet kialakulásakor, az elhárítás idősza­kában, mint polgári védelmi parancs­nokok végzik munkájukat. A paksi atomerőmű hatása Bármilyen tüzelőanyagot is használ­nak energia előállítására, valamilyen hulladéktermék , mindig keletkezik. A hagyományos erőművekben ez a hulladék füst, salak és pernye, amelyek évente sok száz tonna számra terhelik a környezetüket. Az atomerőművek hulladéktermékei radioaktív sugárzó anyagok, amelyek a környezetbe nem kerülnek, azokat zárt technológiai rendszerben tárolják. A kiégett fűtőele­meket, a megfelelő zárt pihentetés után, visszaszállítják a gyártóműbe (a Szovjetunióba), ahol azokat továbbfel­dolgozva ismét hasznosítják. Az üze­meltetés során keletkező egyéb, de már csak kis és közepes aktivitású hulladé­kokat az erőmű területén feldolgozzák, zárt tartályokba helyezik, és — szigorú őrizet mellett — úgynevezett hulladék- tároló helyen őrzik és folyamatosan ellenőrzik. Ezek a hulladékok sohasem maradnak felügyelet nélkül. A sugárzás az energia terjedésének egyik módja. A sugárzás a levegőn ál­talában könnyen' áthatol. Ilyen sugár­zás — az ionizáló sugárzás mellett — a fénysugárzás, hősugárzás, de a rádió­hullámok is. A sugárzás egyik típusa az előbb említett ionizáló sugárzás, amit például a radioaktív anyagok is kibo­csátanak. A radioaktív anyagok min­denütt jelen vannak, megtalálhatóak környezetünk anyagaiban, de ugyan­úgy bennünk, a testünk anyagaiban is. Észlelésük csak műszerekkel érzékelhe­tő és mérhető. Több évtizedes gyakorlat bizonyítja, hogy a radioaktív anyagok alkalmazá­sa a gyógyászatban, az iparban vagy a villamosenergia-termelésben előnyös a társadalom számára és biztonságos. A sugárzás mennyiségét (dózisát), amit egy személy elnyel, millisievert-ben (mSv) mérjük. Magyarországon egy át­lagos polgár évente körülbelül 2 mSv sugárterhelést kap a világűrből érkező kozmikus sugárzásból. Ehhez hozzá­adódik még az orvosi röntgen- és izo­tóp-vizsgálatoknál évente, átlagosan körülbelül 0,4 mSv. 'm Az1'ionizáló sugárzás, ilyen alaésoűy szintjeinek nincsenek azonosítható ha- "tásái,- a tudósok mégis azt mondják, hogy az ilyen sugárzás bármely meny- nyisége, legyen akármilyen kicsi is, hor­doz bizonyos kockázatot. Például a 2 mSv éves sugárterhelés a dohányzás legenyhébb formájában vállalt kocká­zatnál is lényegesen kisebb. Magyaror­szágon — összhangban a nemzetközi gyakorlatfel — a jogszabályok a sugár­veszélyes létesítményben dolgozók ré­szére maximum 50 mSv sugárterhelést engedélyeznek egyéves munka alatt. Az atomerőművekben és azok kör­nyezetében a sugárzási szinteket folya­matosan ellenőrzik, így a paksi atom­erőmű esetén is.. Pakson az eddigi mé­rési eredmények azt bizonyítják, hogy az atomerőmű környezetében élők az erőihű működése következtében 0,001 mSv-nél is kevesebb sugárterhelést kaptak, ami gyakorlatilag elhanyagol­ható. Ha az atomerőműben olyan bal­eset következne be, ami a környezetben élőket is veszélyeztetné, akkor különle­gesen kiképzett és felszerelt csoportok, a telepített távjelzőrendszer jelzésein túl, részletes adatokat és információkat szereznek a veszélyeztetett területen, felderítenék és mérnék a kialakult su­gárzási helyzetet. A legtöbb esetben a veszélyeztetés mértéke igen alacsony lenne, de ha a baleset súlyos volna, a kormány illetékes különbizottsága megszervezné a védelmi intézkedése­ket, és időben felszólítaná a lakosságot a megfelelő védekezésre. I A krízis nem politika Környezetünket csak úgy tudjuk megvédeni a különböző káros hatások­tól, ha eleget teszünk bizonyos funkci­onális kötelezettségeknek. Ezeket a te­endőket pedig akkor lehet eredménye­sen véghezvinni, ha kellő színvonalú oktató-nevelő munkával felkészítjük a végrehajtásban részt yevő állományt, és megteremtjük a feltételeket. A környezeti krízist nem lehet elkü­lönített intézményekkel és politikai el­vekkel kezelni, az okok és hatások komplex rendszerré kapcsolódnak ösz- sze. Ézért az ökonómiát és az ökológi­át, vagyis az ésszerű gazdálkodást, á gazdasági tényezők vizsgálatát és az élőlény és a környezet viszonyának tu­dományos kutatásával foglalkozó tu­dományágat teljesen integrálni kell a döntéshozatali és jogalkotási folyamat­ban. Ezáltal nemcsak a környezet, ha­nem a fejlődés folyamata is védetté vá­lik. Katona Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents