Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

2. • PETŐFI NÉPE • 1989. december 30. Václav Havel Csehszlovákia elnöke Döntő lépés az államhatalom új felépítésében ■ (Folytatás az 1. oldalról.) lentősebb képviselője a demokratikus megújulásnak. Olyan személyiség, aki az üldöztetések ellenére életével mutat­ta meg, hogy kiáll nézetei mellett, bizo­nyította erkölcsi nagyságát, elvhűsége a garanciája annak, hogy a demokrati­kus dialógus alapja marad az újonnan formálódó politikai rendszernek Csehszlovákiában. Az a tény, hogy Václav Havel köztársasági elnökké vá­lasztását attól tette függővé, hogy biz­tosítják a szabad választásokat és az új parlament választja majd meg az alkot­mányosan előírt öt évre a köztársasági elnököt, arról tanúskodik, hogy Havel hű marad demokratikus meggyőződé­séhez — hangsúlyozta a kormányfő. Calfa azt is kijelentette, hogy Havel jelenleg a legnagyobb nemzetközi te­kintélyű állampolgára Csehszlovákiá­nak és elnökké választása garanciája lesz az emberi jogok betartásának Csehszlovákiában. Calfa javaslata után a csehszlovák parlament két kamarája nyilvános sza­vazással, egyhangúlag Václav Ha veit választotta meg Csehszlovákia új elnö­kévé. Havel megválasztása után azon­nal letette a hivatali esküt, amelyből még csütörtökön a parlament törölte a szocializmus ügye iránti hűségre vonat­kozó részt és belevette azt, hogy a köz- társasági elnök az ország nemzeteit és nemzetiségeit kívánja szolgálni. Az eskütétel után Alexander Dubcek üdvözölte Csehszlovákia új államfőjét, azt hangoztatva, örül, hogy együtt fog­nak dolgozni az ország és a nép javáért. Ezt követően Havelnek gratuláltak a parlament elnökségének, a szövetségi kormánynak a tagjai, a politikai pár­tok képviselői, a prágai diplomáciai missziók vezetői. Havel ezután a prágai vár harmadik udvarában, az elnöki re­zidencia előtt, mint a fegyveres erők főparancsnoka is, Miroslav Vacek nemzetvédelmi miniszterrel fogadta a csehszlovák néphadsereg díszalakula­tának és a várőrségnek a tisztelgését. Az új köztársasági elnök kora délután az elnöki rezidencia erkélyéről beszédet mondott. Havel, az elnök Az 1936-ban született Václav Ha­vel cseh drámaíró fő témája: „A mai kispolgári gondolkodásmód pellen­gérre állítása, amit az abszurd szín­ház eszközeivel ér el” — olvasható az 1976-ban Budapesten kiadott Világi­rodalmi Kisenciklopédiában. Az ab­szurd bírósági komédiák eszközeit előszeretettel alkalmazó nagyhatal­mú kispolgárok nem viselték el a ki- pellengérezést: Havelt a Charta ’77 polgárjogi mozgalom megalapításá­ban való részvétel miatt három évi szabadságvesztésre ítélték — igaz, akkor meg felfüggesztve. De később bőven kijutott neki a háziőrizetből és a börtönből is. Mint később mesélte, az egymást követő raboskodások alatt egyre udvaria­sabban bántak vele a fegyőrök. Leg­utóbb idén januárban, az akkori prá­gai tömegmegmozdulások nyomán ítélték el nyolc hónapra, a Jakes- rezsim által felforgatónak minősített nézetei miatt. „Példás magaviseleté­ért” — illetve a nemzetközi demokra­tikus közvélemény nyomására — fe­lezték a büntetését, és májusban kien­gedték. Júniusban aztán fantom járta be Csehszlovákiát: a Néhány mondat című kiáltvány, amely a társadalom­mal való demokratikus párbeszédre szólította fel a hatóságokat. Az ille­gálisan terjesztett röplap szerzőjeként persze senki sem volt megnevezve, de az tény, hogy egy nyári éjszakán két sima modorú úriember kereste föl Havelt az Oriáshegységben levő ví- kendházában. Felhívták a figyelmét arra, hogy csak feltételesen van sza­badlábon, és tevékenysége továbbra is izgató jellegű. Aztán jöttek az évfordulók: au­gusztus 21-én a Varsói Szerződés be­vonulásáról, október utolsó napjai­ban a köztársaság kikiáltásáról, no­vember 17-én pedig egy Upletal nevű, a németek által ötven évvel ezelőtt meggyilkolt diákról emlékeztek meg az egyre elszántabb prágai fiatalok. Ez utóbbi tüntetésen a rendőri bruta­litás túllépte a társadalom tűréskü­szöbét, és néhány nap alatt összeom­lott a több mint két évtizeden át gon­dosan épített diktatúra. Jakesék ugyanis nem vették észre sem Gorba- csovot, sem a Magyarországon szüle­tő demokráciát, sem a berlini fal le­omlását. De nem vették észre Václav Havelt sem. Nem vették észre az írott és kimondott szó, a hirdetett ige ere­jét. Elfelejtették, hogy Kelet—Kö- zép-Európában politikusok helyett gyakran írók, költők és más prédiká­torok robbantják ki a forradalmakat. Elfelejtették a 68-as Prágai Tavasz tulajdonképpeni kiáltványát, a Lud- vik Vaculik által megfogalmazott Kétezer szót. így hát nem hallották meg a Néhány mondatot sem. Havel lett a Polgári Fórum vezér­szónoka, és most Csehszlovákia köz- társasági elnöke. Személyét gyakran hasonlítják Tomás Masarykhoz, a köztársaság első elnökéhez. A nagy állami méltóság elnyerése előtt ő sem elsősorban a politikai taktika boszor­kánykonyhájában inaskodott, ha­nem a szellem embere volt: magasan képzett filozófus, és óriási erkölcsi tekintély. Általában azt remélik Ha- veltől, hogy európai látókörével nagyban hozzájárulhat a Csipkeró­zsika-álmából most ébredező cseh­szlovák demokrácia megszilárdításá­hoz. Andrej Szaharowal és Tőkés Lászlóval is többször egybevetették Václav Havelt. Mindhárman az el­lenálló intellektust képviselték az el­nyomatás időszakában — csakhogy ezen elnyomatások nem is említhető- ek egy lapon. Szaharovot el lehetett zárni egy távoli városba, végtelennek tűnő időkre. Tőkés egyenesen életve­szélyben volt. Havel viszont „Bohé- mia” szülötte. Művészbarátaival, valamint értel­miségi 'váltósukból-kidobott? ámde magukat mindenhol feltaláló, kedé­lyes emberekkel együtt szervezkedett — mármint a szabadlábon töltött időszakokban. Ez a társaság köny- nyed eleganciával űzött tréfát a ható­ságokkal. Például akkor, amikor a hivatalos sajtó hasábjain, fizetett hir­detésben köszöntötték születésnapja alkalmából „Vanek” barátjukat — a Havel teremtette színpadi alakot —, és még a megbélyegzett Havel fény­képe is átcsúszott a mit sem sejtő hirdetésfelvevő kezén. A Polgári Fórum nagyon sokszínű gyűjtőszervezet, és Havel egyetlen szőkébb politikai csoport mellett sem kötelezte el magát. Tervei szerint csak addig marad hivatalban, amíg lezaj­lik a demokratikus átmenet. Aztán megint darabokat akar írni, hiszen az ő világa a színház. Az erkölcsi igazsá­gok kemény kimondásának belső kényszere vitte a politikába — ha nem művelné profi módon azt, amit most művel, akkor azt mondhat­nánk: „gumibotcsinálta politikus”. November végének lázas napjai­ban, az influenzából lábadozó, alapo­san berekedt Václav Havel.— két szónoklat között ekkor is egyik ciga­rettáról a másikra gyújtva —, Dub­cek és Adamec társaságában izgatot­tan vitázva, a felületes külföldi megfi-1 gyelő szemében még egyáltalán nem úgy festett, mint akit hamarosan egy­hangúlag köztársasági elnökké vá­laszt a Szövetségi Gyűlés. Havel egyik művének címe: „A fi­gyelem-összpontosítás csökkent lehe­tősége”. Államfőként ettől óvakod­nia kell. Kárpáti János (MTI-Panoráma) (Folytatás az 1. oldalról.) A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa egy másik rendelettel több mint 40 katonai vezetőt előléptetett — azokat, akik a népfelkelés idősza­kában hősiesen vezették a hadsereg egységeit a Securitate gyilkos bandái ellen. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa számos korábbi rendelkezést hatálytalanított. Határozataival visszaállítja az élet normális rendjét és menetét. A jövőben nincs olyan korlátozás, amely megkeserítette az emberek nyugalmát. Korlátlanul használhatják a villamos energiát s annak 1 kilowattos árát egységesen 65 bániban állapították meg. A ben­zint, a gépkocsik üzemanyagát is felszabadították: bárki szabadon tan­kolhat, nincs korlátozás. Közölték: az iskolai szünetet január 17-éig meghosszabbították*, az egyetemeknél pedig január 14-éig. Háromnapos munkaszünet lesz Romániában december 31.—január 2. között. A szil­veszterre való készülődés érdekében pénteken es szombaton az üzletek 1-2 órával tovább tartanak nyitva. Az ország egész lakossága nagy megnyugvással fogadta a bejelentéseket. • Letartóztatott s/.ckusokat kísérnek a katonák Bukarest belvárosában. (M l I- TELEFOTÓ) A szekusok merényleteitől még tartani kell A Securitate szabadlábon maradt, harcoló tagjai továbbra is veszélyt jelentenek, de arra már nem képesek, hogy kezükbe kaparintsák a hatalmat — jelentette ki Cazimir Ionescu, a Nemzeti Megmentési Front elnökhelyette­se pénteki bukaresti sajtóértekezletén. Ionescu megerősítette, hogy a bujkáló „szekusok” várhatólag megpróbálnak me­rényleteket elkövetni a Nemzeti Megmentési Front tagjai ellen. Valószínűleg néhány száz Securitate-tag vansmég szabadlábon, de esetükben nem a létszám a fontos, hanem az, hogy nagyon jól kiképzettek és nagyon jól felfegyvérzettek — mondta Ionescu. Aurel Dragos Munteanu írót nevezték ki pénteken a román rádió és televízió elnöké­nek — jelentették be Bukarestben. Az Agerpres hivatalos hírügynökségnél is működik a Nemzeti Megmentési Front ide­iglenes bizottsága. Ez pénteken közölte, hogy a távirati iroda ezentúl gyors, objektív és teljes tájékoztatást fog adni a Romániá­ban és a külvilágban történt eseményekről. KGST-ülésszak Szófiában A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 45. ülésszaka Szófiában január 9-én kezdődik. Az előzetes megállapodásnak megfelelően a tagál­lamok küldöttségeit a miniszterelnökök vezetik. * * * A Magyar Távirati Iroda értesülése szerint az ülésszakon a KGST- tagországok a 2000-ig szóló tudományos és műszaki együttműködésre kidolgozott komplex program megvalósításáról, illetve az 1991—1995-ös évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetéséről tárgyalnak a résztvevők. Várhatóan a meghirdetett napirenden túl más témák is szóba kerülnek a megbeszéléseken. A kelet-európai forradalmi változások ugyanis alap­vetően átalakítják a KGST együttműködés feltételeit. A megbeszélése­ken így minden bizonnyal fontos téma lesz a KGST-keretében a kapcso­latok továbbfejlesztése, az együttműködés jövője. A tagországok egy része már korábban kifejtette: szükségesnek látja a kapcsolatok tovább­fejlesztését, az elszámolási rendszer korszerűsítését, a közvetlen vállalati kapcsolatok kiépítését. Magyarország elsősorban azt javasolja, hogy a KGST-együttműködés nyitottabbá váljon, nyerjenek tért a kapcsolatokban az áru- és piaci viszonyok. A Szovjetunióval kialakitott együttműködésben pedig már kezdeményezte a jelenleg alkalmazott elszámolási rendszer korszerűsíté­sét, az áttérést a dollárelszámolásra. A tagországok többsége azonban elzárkózott az alapvető reformoktól. A Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, s leg­utóbb pedig Romániában lezajló forradalmi változások alapvetően új körülményeket teremtenek. Természetesen nem várható minden tekintet­ben nézetazonosság, ám valószínűleg közeledni fognak egymáshoz az elképzelések az integrációs kapcsolatok továbbfejlesztéséről. A szófiai KGST-ülésen így elsősorban a kelet-európai átalakulás után kialakult új helyzet felmérése, s ennek alapján a különböző vélemények, a tagországok elképzeléseinek pontosítása, megismerése az, amire a tár­gyaló felek összpontosítanak. S ha a nézetek számottevően közeledni fognak, ez vezethet el ahhoz, hogy a későbbiekben felgyorsuljon a KGST reformja. (MTI) A Külügyminisztérium nyilatkozata A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és az egész ma­gyar nép aggodalommal es reménykedéssel követte Románia né­peinek a diktatórikus rendszer elleni harcáról szóló tudósításokat. Köszönet és elismerés illeti a magyar tömegtájékoztatás munkatár­sait, akik fáradságot nem kiméivé, sokszor veszélyt és áldozatot vállalva tájékoztatták közvéleményünket a forradalom eseményei­ről. Sajnálatos azonban, hogy az események forgatagában a magyar sajtó híradásaiba olyan, nem ellenőrzött, nem bizonyított hírek is bekerültek, amelyek szerint egyes arab országok állampolgárai részt vettek volna a megbukott diktátor védelmében, a forradalom ellen folytatott véres küzdelemben. Ezek a hírek az arab országok­ban értetlenséget, megütközést keltettek. A Külügyminisztérium elhatárolja magát az ilyen megalapozat­lan híreknek a szándékainkkal ellentétes értelmezésétől. Hangsú­lyozza: a magyar külpolitika elveivel összeegyeztethetetlen a népek közötti bizalmatlanságot szító hangulatkeltés. Magyarország to­vábbra is következetesen arra törekszik, hogy egymás tisztelete, a kölcsönös előnyök és megértés szellemében ápolja és gazdagítsa az arab országokkal kialakított sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolato­kat. (MTI) Egyeztető megbeszélés a romániai segélyszállítmányokról A Kereskedelmi, az Ipari és a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um koordinációs bizottsága pénteken értékelte a ronjániai segélyszállítmá­nyok megszervezésének helyzetét és meghatározta a további feladatokat. Szórádi Sándor, a Kereskedelmi Mi­nisztérium főcsoportfőnöke elmondta: Romániából változatlanul kevés gaz­dasági hír érkezik, a segélyszállítmá­nyok iránt az igény óriási, de a fogadó- készség hiányos, nincs sem fogadóállo­más, sem személyzet. Az elsősegélyeket spontán indították a különböző szer­vek útnak, s többnyire azt sem lehetett tudni, hova érkezett az áru. Emellett — részben a benzin- és gázolajhiány miatt —■ a szállítmányok csak a határ menti körzetekbe jutottak el. A legfrissebb információk a bukares­ti kereskedelmi kirendeltség útján ér­keztek, ezek szerint a román külkeres­kedelem elsősorban gyógyszereket, el­sősegélynyújtáshoz szükséges orvosi berendezéseket, a lakosság ellátására pedig tejport, margarint, baromfit, le­vesport, halat, halkonzerveket, gyer­mektápszereket, pirospaprikát kér. Mi­vel Magyarországon sem áll mindenből rendelkezésre kellő mennyiség, az ille­tékes tárcák miniszterei kaptak felha­talmazást arra, hogy meghatározzák azoknak a termékeknek a listáját, ame­lyeket közcélú adakozásra felajánlhat­nak a magyar vállalatok, á pártok és szervezetek. Közismert például, hogy itthon sem tudják kielégíteni a keresle­tet étolajjal, s kevés a hal is, viszont zsírból és vajból van felajánlható tarta­lék. A Kereskedelmi Minisztérium ügye­letén az elmúlt napokban számos válla­lat ajánlott fel segélyszállítmányokat — a zseblámpaelemtől a citromig —, sokuk önköltségi áron. A Kereskedel­mi Minisztérium számít arra, hogy a kormány állami segítségként bizonyos összeget felajánl a romániai segélyszál­lítmányokhoz, s ebben az esetben meg­szervezi, hogy az olcsóbban, önköltségi áron kínáló cégektől vásároljanak az adományozó bel- és külföldi szerveze­tek. Szórádi Sándor hangsúlyozta: mi­előbb szükséges visszaállítani a törvé­nyes rendet a romániai határállomáso­kon. Ezért a magánexportot fokozato­san korlátozzák, a szervezett kivitelnek viszont továbbra is zöld utat biztosíta­nak. Ezért alakították ki az ország szá­mos pontján azokat a raktárbázisokat, amelyek az adományokat fogadják és továbbítják. Ezentúl azonban az áru csak az adományozó cég vagy szervezet felhatalmazásával hagyhatja el a raktá­rakat. így érhető el, hogy a szállítmá­nyok elsősegélyből segélyadományok­ká váljanak. Á raktárbázisok az ün­nepnapokon is fogadják és továbbítják a segélyszállítmányokat, kivéye öt al­földi raktárát (Karcag, Szolnok, Sza- jol, Békéscsaba, Orosháza), amelyek január 1-jén nem üzemelnek. • A belső árualapok pontos ismereté­hez a Kereskedelmi Minisztérium szük­ségesnek tartja, hogy mielőbb regiszt­rálják, mennyi és milyen áru került, illetve kerül ki az országból Romániá­ba, Ezért kérik a vállalatokat, a párto­kat és szervezeteket: a minisztérium ügyeletén január 2-áig közöljék szállít­mányaik összetételét, értékét. A* romániai fogadókészség javításá­nak Segítése érdekében tervezik, hogy a Köhém néhány napon belül diszpé­cserszolgálatot szervez a szomszédos országban. A szállításokat a MÁV, az Interglob és a román Trans cég koordi­nálja. Vállalkoznak arra is, hogy a kül­földön felajánlott árukat- eljuttatják Romániába. Felvilágosítást továbbra is a Keres­kedelmi Minisztérium ügyelete ad. Te­lefon: 118-4560, 118-4974; telex: 51-82; telefax: 187-115. A pénzbeni segélyeket a Magyar Külkereskedelmi Bank számláira, a 218-9807-7076 forint- számlára és a 401-4058-844-89-es dol­lárszámlára várnak. (MTI) Megszűnt a REF és a kitiltás A rendőrhatósági kényszerintézkedések­ről 1985-ben hozott belügyminiszteri rende­let hatályon kívüli helyezését elrendelő új miniszteri intézkedést ismértette pénteki saj­tótájékoztatóján Borsányné dr. Czégény Ju­lianna ezredes, a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság Igazgatásrendészetének vezetője. A tájékoztatón elmondotta, hogy az or­szágban több ezer, s csupán Budapesten 1468 személyt mentesít ez az új rendelkezés a rendőrhatósági felügyelet (ref) és a kitiltás alól. Ezután már senkit sem,sújthat a rendőr- hatóság ilyen szabadságkorlátozással. A bel­ügyminiszter új rendelete a Magyar Köztár­saság alkotmányos rendjéhez, jogállamisá­gához illeszkedve most már nem engedi meg, hogy azokat, akik törvényes büntetésüket már letöltötték; személyes szabadságukban korlátozza a rendőrség; eltiltsa a szórakozó­helyek, sportrendezvények, áruházak, stran­dok látogatásától. További hátránnyal járt az is, hogy az ilyen rendőrhatósági intézke­dést feltüntették az érintettek személyi iga­zolványában, s ezért a munkahelyek elzár­kóztak alkalmazásuk elől, holott a rendőrség elhelyezkedésre kötelezte őket. A korlátozá­sok közé tartozott még, hogy nem válthattak ki útlevelet, nem kaphattak jogosítványt, te­lefont és CB-rádiót sem. A régi jogszabály eltörléséről intézkedő rendelet december 22-én, a Magyar Közlöny ez évi 93. számának megjelenésével lépett hatályba, s az érintettek mentesülnek a ko­rábbi rendőri korlátozások alól. A személyi szabadságuk korlátozásának megszüntetésé­ről értesítést kapnak, emiatt egyelőre senki se keresse fel a kapitányságokat. A rendőrség illetékmentésen kicseréli a kényszerintézke­dések bélyegével terhes személyi igazolvá­nyokat. (MTI) Egy volt politikai fogoly vallomása NAGYSZEBEN A 26 éves Bikfalvi Károlyt Bras­sóban az 1987-es tüntetések után artóztatták le. 25 évre ítélték. Sza­badult 1989. december 27-én Nagy- •nyeden. Különös ismertetőjele: vé­szesen sovány, bal karját, és lábát negégették, egyik mutatóujját najdnem levágták és durván vissza- arrták. Vagyona: ötven lei. A rajta évő ruha nem az övé. Lakhelye incs, munkahelye nincs, a személyi ?azolványában a politikai elítélte­det örökre megbélyegző „BK” jel- és. Nagyon fél. Bikfalvi Károly a nagyszebeni fő- teán állított meg csütörtökön a tagyar autórendszám láttán, s el­írta magát, hogy Magyarországról rkezettekkel beszélhet magyarul. Mikor lassan megnyugodott, el­mondta, hogy Brassóban 1987-ben vagy 3000 diák és munkás ment az utcára. Előzőleg megállapodtak Ja- si, Temesvár, Kolozsvár, Marosvá­sárhely és Brassó diákjaival és mun­kásaival, de a többi városokban a Securitate nagyon gyorsan elfojtot­ta a lázadást. A brassóiakat először a rendőrök vették körül, aztán, mi­kor nem álltak megjött a Securita­te, s belelőtt a tömegbe. Egy ma­gyar diákot, a 26 éves kolozsvári Tolnai Ferencet találat, érte. O meghalt. Brassóban összesen min-, tégy 350-380 embert tartóztattak le, hat magyar kivételével ipmáno-. kát. Bikfalvi Károly árvaházból ke­rült a brassói építészmérnöki karra. Letartóztatása után kínozni kezd­ték. Sebbenzines vattát tettek bal karjára és bal lábára és meggyúj­tották, hagyták égni. Egyik ujjúra rácsapták a vasajtót, amely majd­nem levágta, s aztán úgy-ahogy, durva öltésekkel visszavarrták. Tü­dejét leverték: Hátára sós zsákot tették, s azon keresztül verték, hogy nyom ne maradjon. Fogait kihúz­ták. A kínvallatás „csak" addig tar­tott, amíg sikerült annyit kicsiholni a letartóztatottakból, ami elég volt egy „vádirat” összeállításához. „A vád az volt, hogy azért tüntettünk, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolják. Pedig mi semmi ilyesmit nem akartunk, csak élelmiszert, ru­hát szerettünk volna" ' Következett a börtön: reggelire égetett kenyérhéjból készült 125 gramm „tea". Ebéd: 250 gramm puliszka, 225 gramm hagymaleves, 350 gramm savanyított káposzta. Vacsora: „Ceausescu-tészta” így nevezték a zavaros lében főtt árpakását. Magyarul beszélni min­dig is tilos volt, a börtönben is. Már 23-án a foglyok tudomására jutott a Nemzeti Megmentés Frontja Ta~- nácsának rendelete a politikai fog­lyok szabadonbocsátásáról, őket azonban nem éngedték ki a nagy- enyedi börtönből. „Talán abban reménykedtek, hogy sikerül visszaszerezni a hatal­mat. Végül a katonák szabadítot­tak ki bennünket 27-én este. A bör­tönőrök némelyike elmenekült, a többieket letartóztatták. En vissza­kaptam a ruhámat, amiben 1987- ben letartóztattak, de ez az egyik diáktársamé. Kaptam 50 leit is. Az ismerősök félve segítenek, az embe­rek még nem látják tisztán, mi lesz" — mondja. Az egyetemre már nem akar visz- szamenni. Dolgozni szeretne, s az árvaház, a diákotthon és a börtön után végre egy lakást. Nem is tudni, hogy a korábbi politikaiak vissza- mehetnek-e tanulni, vagy dolgoz­hatnak-e. Kérdezni sem mer, a saját árnyékától is fél azok után, amit 26 éves koráig átélt. Kérte, hogy adjam közre üzene­tét. íme, szó szerint: „A magyarok nevében, akik itt szenvedtek, megr köszönöm a magyar államnak és minden egyes embernek a gyógy­szert, ételt és ruhát, amit küldtek, és a testvéri szeretetet, annál is in­kább, mert tudjuk mindannyian, hogy otthon is nagy a nehézségük. Kívánok minden magyar állampol­gárnak sok-sok boldogságot, kelle­mes újévi ünnepet és kívánom, hogy minden vágyuk teljesüljön, s hogy a magyar nép mindig és mindenhol tisztelve legyen." Egy dologban biztos: egyelőre nem tud Romániában élni, nem bír­ja tovább elviselni a félelmet. Fél attól, hogy bárhol igazoltatják, fél munkát keresni, fél felkeresni a ko­rábbi ismerősöket. Bikfalvi Károly retteg. Szeretne Magyarországra jönni, de fél az út- közbeni igazoltatásoktól, bár nem tudja, van-e rá oka. Retteg attól, hogy megpróbáljon átjönni a zöld határon, az útlevelet adó hatóságok pedig még nem működnek, hiszen ez a Securitate feladatköre volt. S ret­teg attól is, hogy hátha Magyaror­szágon nem látják szívesen. A féle­lem, a rettegés benne él, ha talán ma alaptalan is. Bikfalvi Károly 26 éves. Letar­tóztatták 1987-ben Brassóban. Szabadult 1989. december 27-én Nagyenyeden. Nem Románia ellen harcolni ment az utcára, hanem csak szeretett volna jóllakni, öltözni és néha talán egy kicsit szórakozni is. A politikát mindig is gyűlölte. Ha találkoznak vele, fogadják sze­Horváth Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents