Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

1989. december 30. • PETŐFI NÉPE • 3 „Nézzünk a lábunk elé, de a tornyot is figyeljük!” Viták után és viták előtt az önkormányzati törvénytervezet A jelenleginél sokkal nagyobb, és mindenképpen a mostanitól eltérő szerepet kell kapniuk az önkormányzatoknak. Hogy valójá­ban milyen is lesz az a szerep, a helyi önkormányzatok mellett lesz-e továbbra is területi egység, ha igen, milyen felállásban, szerep- és hatáskörrel? — nos ez még korántsem tisztázott kérdés. Az önkor­mányzati törvény még csak formálódik a szakmai előkészítés után, azt követően kerül társadalmi, politikai vitára, majd a parlament elé. Az előzetes konzultációsorozat keretében járt Kecskeméten dr. Verebélyi Imre belügyminiszter-helyettes, mondhatni témafelelős, és találkozott tanácsi szakemberekkel. E beszélgetés kapcsán tet­tünk fel kérdéseket dr. Verebélyi Imrének. — Milyen elvi alapon készül az új önkormányzati törvény? — A struktúra elvei a napi gondok­hoz igazodnak. Ezt lehet pragmatikus­nak is nevezni, de az is tény, hogy nem igazán egységes rendszer áll így össze. Tudjuk, hogy új utat kell járni, amely­nek világosak a vonalai, ám el kell vá­lasztani egymástól azt, amit most meg lehet tenni, attól, amiben kompromisz- szumra van szükség. Egy hasonlattal élve: ne csak a templomtornyot figyel­jük, nézzünk a lábunk elé is. Igaz, a tornyot nem szabad szem elől téveszte­ni. — Ha a tényleges feladatelhatárolás még nem is alakulhatott ki, de az biztos, és senki &m vitatja, hogy a helyi közös­ségek: községek, városok fontos, meg­határozó szerepet töltenek majd be a közigazgatásban. A megyék sorsa azon­ban távolról sem világos. — A törvénytervezetben valójában két alternatíva van: a testületi megye és a hivatalnoki megye. Ez utóbbi esetben fi választott testület nélkül, egyfajta »V szakmai, kormányzati feladatokat ellá­tó hivatal alakulna. Az első változatnál viszont lehetséges újabb két variáció: az elkülönült testület, vagy önkor­mányzati szövetség. Politikai körök­ben a megye megszüntetése a domi­náns, mondván: most meg lehet szaba­dulni a „feudális centrumtól”. A szak­emberek véleménye inkább az önkor­mányzati megyére teszi a hangsúlyt, de az persze nem a mai megye lenne, ha­nem nyugati szisztéma alapján épülne fel. — Valóban, milyenek a külföldi, mű­ködőképes modellek, a nyugati tapasz­talatok? — Európa minden országának és az Egyesült Államoknak az önkormány­zati rendszerét is tanulmányoztuk. El­mondható, hogy Európában — Finn­országon kívül — mindenütt van helyi és területi önkormányzat, csakhogy nem azonos jellegű, hanem éppen elkü­lönült feladatkörökkel. A hierarchikus megye megszűnne ... —... nem lenne úgymond a városok, községek gyámja és ellenőre. —... mivel a helyi önkormányzat saját magáért felel, a megye pedig az általa fenntartott szolgáltatásokért. Vagyis a megyének nem a másodlagos pénzelosztás a fő feladata, bár kétség­telen, hogy az átállás idején lesz ilyen kiegyenlítő szerepe is, hanem össze­gyűjteni azon szolgáltatásokat, ame­lyeket csak megyei, térségi integráció­ban lehet ellátni. Vagy ha a város, köz­ség úgy látja, hogy az adott feladatot társulásos alapon olcsóbban, hatéko­nyabban tudják megoldani, akkor sa­ját kezdeményezésükre megbízzák az­zal a megyét — önálló döntésük alap­ján —, de egyúttal fizetik is a költsége­ket a maguk pénzéből. — És egy bizonyos közös célra ugyanannyit fizet majd a község is, mint a város? Vagy ha nem, akkor lesz-e egy­általán befolyása bármire is egy kis lé­lekszámú falunak? — Leghangosabban a községeknek kellene szólni a megyéért, mert őket nyomhatja el a város. A nyugati mo­dellek szerint éppen ezért nem lakosságarányosan választják meg a megyegyűlést, hogy ezt a veszélyt elke­rüljék. Sőt, a nagyvárost ki is veszik a megyéből, azt önállóan, mintegy me­gyeként kezelik, s így az nem telepedhet rá a községekre, kisvárosokra, nem ér­vényesítheti érdekeit az ő rovásukra. A város ellátó funkciója nem azonos az önkormányzati feladatkörrel. — Mire gondol? — Például arra, hogy önkormányza­ti rendszerben a város azt az intéz­ményt tartja fönn, amiben legalább 50 százalékos a városi használat. Egy kö­zépiskolai kollégium tehát a városnak nem létfontosságú. S a városi fenntar­tású gimnáziumban az is megtörténhet, hogy előbb kerül be a közepes rendű városi gyerek, mint egy négyes, ötös tanuló a községekből. — Amennyiben a város minden funk­ciót el tud látni, mégpedig jól, hatéko­nyan, akkor nem marad semmi feladat a megyének. — Egy Miskolc vagy Kecskemét ese­tében — de mondhatnék más példát is — akár maradhat minden funkció a városnál. De a kelet-európai értelem­ben vett kisvárosnál (2500.-tól 15 ezer lélekszámig) ez elképzelhetetlen, mivel egymaga nem is tudná fenntartani a létesítményeket, s önállóan nem is len­ne szüksége rájuk. Itt el kell fogadni, hogy bizonyos intézmények a városban vannak ugyan, de nem a város kezelé­sében, tulajdonában. Ismerem például a bácsalmásiak gondját. Egykor volt kórházuk, amit akaratuk ellenére meg­szüntettek, most Bajához tartoznak, de semmi beleszólásuk nincs a bajai kór­ház ügyeibe. — Jóllehet annak rekonstrukciója ár-í éppen a térségi ellátás miatt — ma még megyeinek nevezett pénzből folyik. Vagyis, ha úgy tetszik, a. felújításhoz Bácsalmás is hozzájárult. — A gond a hetvenes évek felfogásá­ban gyökerezik, amikor is a hierarchi­kus felépítésű megyében leadták az in­tézményeket a helyi tanácsoknak. Visz- szatérve arra, hogy milyen feladat jut a megyének, a cél: mindent megoldani a városban és a községben, amit ott de­mokratikusan, hatékonyan lehet. Ez­után még marad humán és műszaki szolgáltatás egyaránt, hiszen ami a tele­pülések közötti vagy azokon túli kap­csolatrendszer ( egészségügy, közleke­dés, út, gáz, telefon, villany stb.) az nem feltétlenül kell hogy országos ke­zelésben legyen, vagy abban maradjon. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az energiarendszert alapul véve — ami jön, például a gáz, az központi hatás­kör. Amin jön, nevezetesen a csőveze­ték, az megyei kézben van. így persze fenntartása, fejlesztése is megyei fel­HOGY ÁLL ÖN A SZERENCSÉVEL? A kéményseprő és a fekete macska Mennyi jelképe van az év végének, az új esztendő kezdetének, s mind egyetlen dologhoz, a szerencséhez kapcsolódik! Néhány ezek közül: a négylevelü lóhere, a malac, a gomba, a lencse, a bab, s természetesen a kéményseprő, aki egyébként normál hétköznapokon is hordozza a siker lehetőségét. Kossuth Sándor 33 éves kéményseprő vajon hogy áll ezzel a dologgal? — A kéményseprőnek is kell szerencse; én önmaga­mat szerencsésnek tartom több okból is. Családom­mal szerencsésen döntöttünk, amikor 1970-ben Be­regszászról áttelepültünk Kecskemétre. Igaz, a nullá­ról indultunk, albérletben laktunk, de azóta, szeren­csére, egyenesbe jüttünk. Szerencsés volt a házassá­gom, mert aranyos, dolgos, jó a feleségem, s két gyermekem van, egy fiú és egy lány. Amikor az eszter­gályosszakmát választottam, nem voltam túlzottan szerencsés, mert valahogy nem szerettem. Tíz évvel ezelőtt, amikor a Filantróphoz szerződtem, ismét sze­rencsém volt. Megszerettem ezt a munkát, szakmun­kásvizsgát tettem. Szerencsés vagyok a lakáshoz ju­tásban is. 1976-ban nősültem és hat év után kaptam OTP-s lakást, s a<|dig sikerült szerencsésen összegyűj­teni a pénzt. Szerencsés vagyok abban is, hogy jó kollégákkal dolgozom együtt. Ennyi csupán a kéményseprő szerencséje? Nem sok,, de nem is kevés, ám közel sem minden, mert beszélgetés közbén kiderül, akad még néhány szeren­csés dolog az életében. — Igaz, szerencsésnek tarthatom magam, mert a nagyobbik gyerek jól tanul. Ez az év tulajdonképpen sok mindenben szerencsés volt. Szakmai versenyen vettem részt, s egyéniben, csapatban országos harma­dik helyezést szereztünk, s ezért kétszer négyezer fo­rintot kaptam. Építkezni szeretnék, de nem akarom elkiabálni a szerencsémet; árulom az OTP-s lakáso­mat. Szerencsém volt, mert egy olyan embert talál­tam, akitől Kadafalván olcsón tudtam telket vásárol­ni. Ehhez az évhez tartozik, hogy családostól üdül­tünk a Mátrában, a sástói kempingben. Van, egy Wartburgom, s abban már kevésbé voltam szeren­csés, hogy meg ne állítsanak, s meg ne büntessenek a rendőrök. Ha azonban alaposan végiggondolom, mégiscsak szerencsés voltam, mert a büntetés sosem volt kétszáz forintnál több. A kéménysepröszakma sok veszéllyel jár, elég ha csak egyet, a téli jeges pallót említjük. Szakmai sze­rencse? — Volt egy ilyen is. Egyik alkalommal hosszú, nádtetős tanyaépület kéményén huzatot akartam vizsgálni, amikor kigyulladt. Szerencsémre a nádtetőt hp fedte, s nem lobbant lángra. Kemény munka volt, amíg kibontottam a kéményt, s így a négy család, aki a házban lakott, szerencsésen megmenekült. Szeren­csejáték? Lottózom, havonta két szelvénnyel, s csu­pán egyszer volt egy hármasom, de nem volt szeren­csém, mert mindössze háromszázhúsz forintot fize­tett. Gondolkodom már azon, bongózni kellene, hát­ha felkeres a szerencse. Kossuth Sándor végtére is szerencsés embernek Nagyra kell értékelni az Or­szággyűlés decemberi döntését, amelynek értelmében elfogadta az ország jövő évi költségvetését^ a képviselők ezzel megteremtették a lehetőséget arra, hogy kialakítsuk a Nemzetközi Valutaalappal létre­hozott előzetes megállapodás vég­leges formáját — mondotta Bartha Ferenc a MTI munkatársának, tá­jékoztatást adva hazánk és az IMF tárgyalásainak jelenlegi állásáról. A Magyar Nemzeti Bank elnökének nyilatkozata az IMF-tárgyalásokról és a jövő évi hitelpolitikáról adat. Ezáltal a szolgáltatás színvonala jobb lehet. S míg a településfejlesztés helyi, a területfejlesztés megyei szint. Ezt nem lehet központosítani, ugyan­akkor nem szabad a régi gyakorlatnak megfelelően beszippantani a települése­ket. A gazdaságszervezés ismét csak megyei koordinálást igényel. —t’Mi lesz a települések között most is meglevő és sokakat nyomasztóan ne­héz helyzetbe hozó hátrányokkal? — Ezt nem a területi önkormányzat­nak kell megoldania, és főként nem újbóli pénzelosztás révén. A települé­seknek normatív alapon kell pénzhez jutniuk, és csak az ezt kiegészítő kor­rekciós rendszert szükséges a megyénél hagyni. Az is igaz*hogy a települések saját bevételeinek nem egyetlen adón kell nyugodnia. A községnek, városnak részesednie kellene a településen, az ot­tani vállalkozásokban, üzletekben ke­letkező forgalom hasznából, az ott képződő nyereségből is, de most még nagyon erősen érvényesül a Pénzügy­minisztérium ezt ellenző szemlélete. Ennek eredménye pedig: a haszon el­megy a településekről, a gond helyben marad. Az önkormányzatoknak szük­ségük van saját forrásra is, amit példul az önálló adókivetés teremthet meg. Ami pedig az egyenlőtlenséget illeti: nem a települések közötti különbség kialakulását kell megakadályozni, ha­nem azt, hogy önhibáján kívül egyetlen város vagy falu se kerülhessen hátrá­nyos helyzetbe. Aki pedig az átlagosnál többet és jobbat akar, azt ebben ne gátolhassák meg. — Szakemberek azt mondják, hogy az új önkormányzati törvénytervezet visszanyúl a negyvenes évekbeli klasszi­kus szabályozáshoz. Mások pedig meg­jegyzik: aki az ősi’ megyerendszert megpróbálta megváltoztatni, az eddig mindig belebukott. — A Horthy-korszak közigazgatása virilistáival, alispánjaival nem a csú­csot jelentette az akkori Európában, noha kétségtelenül bevált intézményei is voltak, például a körjegyzőség. Az önkormányzatot kiszolgáló hivatal, jól képzett apparátus, települések esetén akár önállóan, akár több község által közösen foglalkoztatott és fizetett szakembergárda természetesen a jövő­ben is nélkülözhetetlen lesz. De a lé­nyeg: a hagyományokra is építő, ugyanakkor a korszerű nyugati tapasz­talatokat is hasznosító önkormányzati rendszerre, mindenekelőtt pedig de­mokratikus önkormányzati választá­sokra van szükség. Váczi Tamás Bartha Ferenc elmondotta, hogy a jövő évi költségvetés elfogadása, azon belül a költségvetésben lényeges pozíciója­vulás kitűzése sarkalatos pontja volt az IMF-tárgyalások- nak. (A parlament — mint ismeretes St- jóváhagyta az erre vonatkozó elképzeléseket, így a jövő évben a költségvetés kiadásai legalább 40 milliárd forinttal csökkennek.) A parla­ment döntése módot ad arra is, hogy a folyó fizetési mérlegen belül a konvertibilis elszámolású áruforgalomban 800-900 millió dollárral javuljon az egyenleg, a rubelelszámolású egyenleget pedig egyensúlyba lehet hozni. Az IMF-tárgyalá- sok során előzetesen mégállapodtak abban, hogy a folyó fizetési mérleg egészét tekintve a hiány éves szinten maxi­mum 550 millió dollár lehet. Az IMF-tárgyalások további menetéről a Nemzeti Bank elnöke kifejtette: január elején a Nemzetközi Valutaalap hazánkba érkező delegációjával véglegesítik a népgazdasági mérlegeket, például a költségvetés, a fizetési mérleg, az államadósság, a külső adósság egyes adatait. Megegyezésre lehet számítani a jövő évi monetáris politika még nyitott kérdéseiről. Január közepére várható a végső megállapodás. A Magyar Nemzeti Bank elnöke hangoztatta, hogy az IMF-megállapodás alapján megnyílnak azok a finanszírozá­si lehetőségek, amelyeket a nemzetközi gazdasági szerveze­tek, pénzintézetek ettől a megállapodástól tesznek függővé, így lehetőség lesz arra, hogy a közös piaci országok pénzügy- miniszterei által jóváhagyott több mint egymilliárd dolláros hitelt igénybe vegyük, illetve előtte a Közös Piac Bizottságá­val elkezdjük a hitel feltételeinek megtárgyalását. Emellett szó van arról, hogy a Világbanktól a magyar gazdaság szerkezetének átalakítására körülbelül 300 millió dolláros kölcsönt vegyünk fel, amelyhez további—párhuza­mos — finanszírozási lehetőségek is kapcsolhatók. A parla­ment döntése a nemzetközi pénzpiacon folyamatos hitelfel­vételi tevékenységünket is segíti. A tervek szerint a Magyar Nemzeti Bank januárra 150 millió dolláros konzorciális hi­telt szervez, amelyet 6 nemzetközi hírű nagy hank közösen nyújtana Magyarországnak. Idén az adósi pozíciónk jelentős mértékben romlott. Ez egyrészt annak a következménye — mondotta a Nemzeti Bank elnöke —> hogy a tervekkel ellentétben nagy mennyisé­gű pénz áramlott ki a magyar gazdaságba a költségvetésen keresztül, és ugyanezt a hatást fejtette ki külkereskedelmünk rubelelszámolású forgalmában a jelentős mértékű magyar aktívum. Hatással volt továbbá a nemzetközi pénzpiacokra, hogy a decemberi parlamenti ülésszak előtt mutatkoztak a közvetlen fizetésképtelenség fenyegető veszélyének a jelei. Jövőre a magyar gazdaságot erős pénzszűke jellemzi majd. Egyrészt a költségvetésen keresztül mérséklődik a pénzki­áramlás, másrészt megszüntetik a rubelelszámolású külke­reskedelem aktívuma miatt keletkező fedezet nélküli pénzki­áramlást. A kormányzat szigorít hitelpolitikáján is. A jövő évi hitelpolitika ilyen körülmények között is három területet kíván preferálni. Továbbra is minden lehetőséget megteremt az exportfejlesztés, az export-előfinanszírozás és a folyó .ex­porttermelés-finanszírozás biztosítására. Kiemelten támo­gatják a hitelezésben a kis- és magánvállalkozásokat: szá­mukra 45-50 százalékkal bővül a hitelkínálat. Emellett a privatizáció felgyorsulására, a tőkepiac kiépülésére, a válla­latok új gazdasági formákba történő átalakulására refinan­szírozási pénzeszközöket különítenek el. A vállalati szektor számára reálértéken növelik a hitelek összegét úgy, hogy a tervezett 16 százalékos termelőiár-emel- kedés mellett legalább 18-20 százalékkal több hitelt kapja­nak a vállalatok. Jövőre kevesebb külföldi forrásra számít­hatunk, mint az idén, ezért olyan kamatpolitikát kell kialakí­tani ■— mind a központi pénzügyi kormányzat, mind a ban­kok részéről —, amely ösztönzi a lakossági és vállalati meg­takarításokat. A Magyar Nemzeti Bank elnöke végezetül felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a program végrehajtását a nemzetközi szakmai közvélemény folyamatosan és kritikusan fogja fi­gyelni, és a további támogatások a program megvalósításá­tól függően alakulnak majd. Családi számadás — négy gyerekkel • Az anya (jobbról) három gyermekével, mint a családi fo­tóalbumban, egy korábbi felvé­telen láttuk. (Méhesi Éva felvé­telei.) • A sertéshizlalással könnyebb a megélhetés. Az udvaron házigazdánk. mondhatja magát, vajon babonás-e, s egyáltalán mi kell a szerencséhez? — Nem vagyok babonás, mert ha fekete macskával találkozom nf ez a mi szakmánkban a tetőkön elég sűrűn előfordul —, nem esek le a tetőről. Mi kell a szerencséhez? Ahhoz is szerencse kell. Komolyra for­dítva a. szót: nem szerencsére, hanem egészségre,»ott­honra, munkára, megélhetésre, megértésre, szorga­lomra, takarékosságra, becsületességre van szükség, enélkül aligha lehet élni, enélkül nincs siker, nincs boldogság. Kell optimizmus is, nem szabad a pohár­hoz nyúlni, öngyilkosságba menekülni, mert az sem­mit sem old meg. Nagyon szilárd meggyőződéssel hinni kell abban — s Czt kívánom az olvasóknak is L-, hogy lesz 1990-nél boldogabb új esztendőnk is. 1. Honnét indult, s hogyan él ma egy termelőszövetkezeti dolgozó és a családja? Sztanyik Joachim, a Mélykúti Lenin Termelőszövetkezet­nek megalakulása, 1961 óta tagja. Csendes, halk szavú em­ber. Úgy ismerik, mint aki a gazdálkodásnak és a családjá­nak él. — Kocsis voltam, fogatos, egy esztendeig, ahogyan ide kerültem — emlékezik vissza. — Aztán hívtak, végezzem el én is a traktoros tanfolyamot. így lettem mezőgazdasági erőgépvezetö. Gumikerekű Hoffer traktorral kezdtem, majd MTZ—50-essel, Szuper Zetorral és MTZ—S0-assal folytat­tam — egy-egy típusú géppel — 6—7 évig a talajmüvelést, a betakarítást és a szállítást. Kétszer kaptam kitüntetést. Igyekezett minden gépet kihasználni, erre meg is volt az alkalma. Mint a felesége megjegyzi: — Amikor szezonmunka következett a tsz-ben, megszok­tuk, hogy olyankor nincs apánk! | — Nyáron reggel 4-re megyek a szövetkezetbe — pihenhet most többet, december vége felé Sztanyik Joachim. — Ara­táskor 12—18 órát töltök a gépen. Hatvanan vagyunk erő­gépvezetők. A legnehezebb a betakarítás, de a talajművelést és a vetést is jókor el kell végezni ahhoz, hogy jövőre is arathassunk. A magvak most már a földben jf| várják a hótakarót. 2. Afféle zárszámadásnak is szánjuk találkozásunkat a Sztanyik családdal. Rég volt, amikor házigazdánk 1962-ben 10 forintot meg természetbeni járandóságot kapott egy munkaegységért. A jövedelemnek ma jóval több forrása van a nagy- és a kisüzem egymás melletti gazdálkodásával. A pirkadattól estig tartó aratásért a havi 15 ezer forint, a tsz-ben rá eső 200 hektár kukorica és paprika kultivátoro- zása, a háztáji pritaminpaprikáért átvett 39 ezer forint (jó termést adó esztendőben 60 ezer is megvan) és a saját állatállomány biztos alap a megélhetésre. Ezt az alapot nem hagyják kicsúszni maguk alól, hiszen mindenük, ami van, ennek köszönhető: a saját erőből épített 3 szobás ház, a szépen bebútorozott, kényelmes otthon, vagy a garázsban a gépkocsi, amely legutóbb is jó szolgálatot tett a család egyik tagjának. Fájós fogától egy órán belül megszabadulhatott a jánoshalmi fogorvosnál, akihez autóval, rövid idő alatt megérkezhetett. December 31-éré tovább gyarapszik a mélykúti parasztcsalád otthona: 40 ezer forintért bevezetik hozzájuk is a telefont. 3. Ä szorgalmas háziasszony sem tétlenkedik addig, amig félje a tsz-ben, vagy éppen az udvaron, a sertésekkel foglalatoskodik. Jó a kézügyessége, így hát miért ne vállalna bedolgozást a Bajai Nett Konfekcióipari Vállalatnál. Míg négy gyer­mekük közül a 4 éves Tamás óvodában s az első osztályos Hilda iskolában van, délután 4-ig, férfiingeket varr házi munkája mellett. Szerdától szerdáig 25—30-at. Amikor nincs ing — mint látogatásunkkor is —, pizsama varrással tölti a délutánt. Havi 2—3 ezer forintot pótol így a családi kasszában, de nagyobb haszon talán az, hogy itthon lehet. 4. Négy órakor elpihen a varrógép. Megáll a tű. Hazajön a*két, kisebb gyerek. Övék a nap hátralevő része, a lefekvésig. —Ilyenkor nyugodtan velük lehetek—szelíd mosoly jelenik meg az anya arcán —, átnézem a kislányom leckéjét, együtt vacsorázunk és mosogatunk. Mindennap jut idő egy óra hancúrozásra is. Nyolckor viszont alvás! Két, másik gyermeküket félig-meddig most kezdik szárnyukra bocsátani. László 18 éves, mintacipő-készítő Kiskunfélegyházán, negyedik osztályos szakközép- iskolás. Krisztina 15 esztendős, a Kiskunhalasi Egészségügyi Szakközépiskolában tanul, kollégista. A hét végét otthon töltik. Nagyon várják, hogy péntek délután legyen, mert — mint hallják tőlük a szülők: — Nehéz nélkületek! Nekünk,- városi lakóknak is nehezebb lenne az életünk Sztanyik Joachimék munkája nélkül. Kohl Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents