Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! *************** ÉLETÉVEL BIZONYÍTOTTA ERKÖLCSI NAGYSÁGÁT I Vaclav Havel Csehszlo vákia eln öke Dubcek a törvényhozók élén Gyakran emlegetjük mostanában, hogy sorsfordító, történelmi időket élünk. Pedig az idő mindig történel­mi. A napok, hónapok, évek esemé­nyeiből épül a múlt, a história. Csak­hogy az utóbbi hónapok, az elmúlt esztendő fölpörgette a változásokat és sókkal több jegyeznivalót diktált a krónikásnak, mint az előző évtize­dek. Mert történelmi idők voltak az ötvenes, hatvanas és a hetvenes évek is, de akkor úgy éreztük, alig mozdul előre az idő kereke. Úgy éreztük, hogy állóvízben élünk, moccanatla­nok az óramutatók. Ezek az óramutatók azonban egy­szer csak — pontosabban 1988 má­jusában — más fordulatszámra kezdtek mozogni, felgyorsult az egész szerkezet s hamarosan elér­keztünk oda, amikor huszonnégy óra alatt majdhogynem több minden tör­tént, mint amennyi „normális” idő­ben belefér a napba. Tegnap még szilárdnak hitt és főleg mondott el­vek, tételek váltak mára meghala­dottá, tegnapi igazságokról derült ki, hogy jobb esetben csupán fél­igazságok voltak, de gyakran teljes hamisságuk bizonyosodott be. Mindez része volt és része ma is az állampárt leépítésének és az új, de­mokratikus rend megteremtésének. Olyan hónapok ezek, amikor va­lóban helytállóak József Attila sza­vai: „viszi az idő a ködöt s az időt mi hoztuk megunkkal..." Mindannyi­an érezzük azonban azt is, hogy az idő bennünket is visz, sodor, magával ragad, s a kishitűekben gyakran föl­ébred a kétség: nem haladunk-e túl gyorsan, nem káros, kapkodó-e ez a sebesség? A többség azonban szeret­ne gyorsabban előre menni, de nem az eseményektől, „az időtől” sodor­tatva, hanem a maga választotta úton határozottan és biztos irány­ban. Mi, újságírók érezzük ezt legjob­ban, szinte a saját bőrünkön, mert tudjuk, hogy a gyorsításra már meg­van a szabadságunk, de szárnyaink­ról nem olvadt még le egészen a re­pülést nehezítő szurok, amit az el­múlt évtizedekben fröccsentettek ránk. Nem tudunk még teljesen el­szakadni a csupán leíró, az esemé­nyeket nyomonkövetö újságírástól az elemző, a feltáró zsurnalisztika irányába. Pedig ez a ma, s mégin- kább a jövő újságírása. A jövő pedig itt van, seza jövő alig több, mint egy évvel ezelőtt kezdődött. Tekintsük most át — természete­sen csupán vázlatosan, mintegy számvetést készítve —, hogy mi tör­tént 1989-ben a megyében, a nagyvi­lágban. Olyan éseményekét emlí­tünk meg, amelyek — noha eseten­ként csak egy hír erejéig — már a jövő ígéretével telítettek. Az még a múlt jelenlétét bizonyította, hogy 1989. januárban egymás után irtunk a munkásöregység-gyülésekről. De hol vannak ma már az acélkék egyenruhás csapatok? Viszont fel­tűnt a Petőfi Népében is a prágai Vencel tér, ahol január közepén ro- hamrendörök verték szét a tüntetők maréknyi csapatát. Február elsején öngyilkos lett Miskó István, Tiszakécske tanácsel­nöke, a Petőfi Népe által kirobban­tott „érdemjegy-botrány” főszerep­lője. Nem az érdemjegyek miatt, mégcsak nem is a sajtóhadjárat kö­vetkeztében. Mélyebb és drámaibb okok tették a fegyvert Miskó kezé­be. Olvasóink előtt ismert az újság közlésének letiltása, aztán a párt­vizsgálat ... Viszont 1989-ben először történt meg a negyven év alatt, hogy márci­us 15-én piros fejléccel jelent meg az újság. E külsődleges változás azon­ban felszínnek is mondható. Mert a tartalom a politika váltását jelentet­te. Ennek jegyében került sor a kecs­keméti reformműhely tanácskozása ra. Aztán a KISZ-böl Demisz lett. I S mi lett mára a Demiszből? Május I elsejei számunkban megkérdeztük I Sugár Andrást: Beavatkozott-e ■ Csehszlovákia belügyeibe? A nép- I szerű riportert ugyanis ezzel vádol- I ták Csehszlovákia akkori vezetői a I Dubcek-interjú miatt. Lemondott képviselői mandátu- E máról Molnár Frigyes, majd nem B sokkal ezután Korom Mihály. Július fl elsején bemutattuk lapunkban a me- I gyei tanács új elnökét. Pár nap múl- I va — pontosabban július 7-én mi is I hírül adtuk: Meghalt Kádár János. fl Es a sors bravúros rendezése, hogy I mellette a tény: Nagy Imrét ár tat la- I nul végezték ki. Októberben az I egyik lapszám első oldalán az olvas- I ható: A megújulás kongresszusa. De B meg lehet-e újulni egy olyan párt- fl nak, amilyen az MSZMP volt? Aztán — hogy folytassam a sors- fl fordító idő megnyilvánulásait im- B már október végén, nem véletlenül fl 23-án bejelentették: Magyarország fl Köztársaság. S talán szerénytelen- fl ségnek tűnik, hogy itt említem no- fl vember 14-iki nyilatkozatunkat, mi- fl szerint a Petőfi Népe pártoktól fug- fl getlen néplapnak tekinti magát. Ezt I a bejelentést is természetesen egy fo- I lyamat előzte meg, benne olyan té- | nyék, hogy például rendszeresen he- I lyet adunk a „másként gondolkodó" I embereknek is. Hozta magával az idő a lengyelor- I szági, a csehszlovákiai, az NDK-ban I történt drámai gyorsaságú, mégis 1 évtizedeket késett fordulatokat. 1 Ugyanakkor mindannyian éreztük, fl tudtuk, hogy a sorból Románia sem fl maradhat ki. A megindult láncreak- I ciót nem lehet megállítani. S való- I ban: elegendő volt egyetlen szikra, a fl temesvári Tőkés László elszántsága I és önfeláldozó bátorsága, ahogyan fl első szózatában O fogalmazott: a fl hallgatás falának áttörése, hogy fel- I robbanjon a diktatúra vaspántjaival 1 összefogott lőporos hordó és dara- I bokra szaggassa „a Kárpátok Géni- I uszának" rettegett birodalmát, ma- I ga alá temetve az utolsó sztálinista I vezetőt, a kondukátort. Sajnos ez a I robbanás sok tízezer romániai hős I életébe került... Hangsúlyozom, hogy erősen váz- I latos ez az áttekintés, sok fontos I sorsfordító esemény bizonyára ki- I maradt a számvetésből. Nem emli- I tettük például a magyar Országgyű- I lés ülésszakait, s az ott elfogadott és I elhatározott döntéseket, amelyek I népünk sorsának új mederbe tereié- I sét vannak hivatva szolgálni. Nem fl említettük a Szovjetuniót, ahonnan I tulajdonképpen — Gorbacsov szín- I relépését követően elindult az új I hullám. Jósolni mindig kockázatos volt és I ma különösen az. Látnoki erővel I senki nem rendelkezik, de az ember I természetes vágya, hogy szeretne, ha fl csupán rövid hónapokra is előre lát- i I ni. Mit mutat a „varázsgömb", mire I számíthatunk az ,1990-es esztendő- I ben? Néhány dolgot biztosan tu- I dunk: új országgyűlés, új kormány I alakul a tavasszal. De biztosan tud- I juk azt is, hogy gazdasági helyze- I tünk ettől nem feltétlenül lesz jobb, I sőt talán ennek ellenére szűkösebben I fogunk élni s nem (biztos, hogy a I most életre forduló esztendő megmu- I tatja az „alagút" végét. Mindettől függetlenül biztos, I hogy a nép élni, alkotni akar éspedig I szabadon, függetlenül, demokráciá- I ban. Es nem csupán reményt, de ga- I randát is szeretne kapni arra, hogy I munkájával nem mások, hanem ön- I maga jólétét, biztonságát alapozza I meg. A csehszlovák parlament pénteki prá­gai rendkívüli ülésén egyhangúlag Vác­lav Havelt, a Polgári Fórum vezető sze­mélyiségét választotta meg a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnöké­vé. Havel megválasztása után, péntek délelőtt letette a hivatali esküt. A csehszlovák parlament két háza, a nemzetek kamarája és a népi kamara pénteken délelőtt tíz órakor kezdte meg a prágai vár híres Ulászló termében köz- társaságielnök-választó rendkívüli ülé­sét. (Az Ulászló teremben koronázták annak idején királlyá a cseh uralkodó­kat és 1934-től itt választja meg a parla­ment a köztársasági elnököt.) A parla­ment ülését Alexander Dubcek. a tör­vényhozás december 28-án megválasz­tott elnöke nyitotta meg és bejelentette, hogy a tanácskozásnak két napirendi pontja van, a köztársasági elnök megvá­lasztása és az új államfő eskütétele, majd felkérte Marian Calfa, szövetségi mi­niszterelnököt, tegyen javaslatot a köz- társasági elnök személyére. Calfa bevezétőképpen emlékeztetett a köztársasági elnöki funkció jelentősé­gére Csehszlovákia történetében, arra, hogy az államfő a szuverén államiság megtestesítőjeként a cseh és szlovák nemzet és a nemzetiségek közös képvi­selője. Calfa a nép, a meghatározó poli­tikai erők és a saját nevében Vádav Ha­velt javasolta Csehszlovákia új államfő­jének. Azt hangsúlyozta. Havel a legje­(Folytatás a 2. oldalon.) Horn Gyula megbeszélései Bukarestben Több mint kétórás megbeszélést folytatott Bukarestben a külügyminisz­térium épületében szombaton délelőtt Horn Gyula magyar és Sergiu Celac román külügyminiszter. A külügyminisztérium épületéből tá­vozva Horn Gyula az MTI tudósítójá­nak kérdésére válaszolva röviden úgy összegezte a tárgyalást, hogy „nagyon eredményesnek és nagyon jó légkörű­nek ítéli a megbeszéléseket”. Horn Gyulát délután fogadta Ion Ili­escu, a Nemzeti Megmentési Front Ta­nácsának elnöke és Petre Roman mi­niszterelnök. Ezt követően a magyar nagykövetség épületében Domokos Gé­zával, a romániai Magyar Demokrata Szövetség intézőbizottságának elnöké­vel folytatott megbeszélést. ROMANIA: Döntő lépés az államhatalom új felépítésében Korlátlan villamosenergia-használat, szabad benzintankolás Döntő fordulatához érkezett péntekre virradóan a romániai belpoliti­kai helyzet újabb konszolidálási folyamata. Az éjszaka a rádió és a televízió számos új, az államhatalom új felépítésére vonatkozó rendeletet ismertetett, amelyeket a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa bocsátott ki. Ezek szerint a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa a hatalom legfel­sőbb szerve. A testület 145 tagból áll. Tagjai sorából megválasztja a 11 tagú végrehajtó irodát, amely a tanács ülései között ellátja a végrehajtó hatalmat. A tanács 10 szakbizottságot hozott létre működőképességének kiterjesztésére. Újjáépítési, gazdaságfejlesztési, szervezési, alkotmányjo- gi-igazságügyi-emberjogi, ifjúságügyi, külpolitikai, tudomány- és okta­tásügyi, művelődési, környezetvédelmi, nemzeti kisebbségügyi, továbbá területi adminisztratív bizottságait most alakítják ki. Közreadta a tanács: az ország neve Románia, kormányzási formája köztársaság. A tanács nevezi ki a miniszterelnököt. A miniszterelnök hatásköre a miniszterek kiválasztása és kinevezése, az áprilisban tartan­dó választásokig megalakítandó kormány megalakítása. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsának hatásköre kiterjed számos területre. Alá­rendeltségébe tartozik a legfelsőbb katonai tanács, irányítja és összehan­golja a hadsereg és a belügyminisztériumtól átvett egységek egész tevé- _ kenységét. A tanács alárendeltségébe tartozik a rendőrség és a tűzoltóság is. A milícia elnevezését rendőrségre változtatta. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének hatáskörét is meg­határozták. O képviseli az országot a nemzetközi kapcsolatokban, meg­köti a nemzetközi szerződéseket, kinevezi és visszahívja Románia nagy­követeit, s tulajdonképpen államelnöki feladatot gyakorol. Rendeletileg létrehozták az új minisztériumok egész sorát. Petre Ro­mán miniszterelnöknek két helyettese van: Mihail Draganescu és Gelu Voican Voiculescu. (Folytatás a 2. oldalon) Hét- plusz egymillió • A Hosz- szúhegyi Mezőgazda- sági Kombi­nát 1986 óta moszkvai li- censz alap­ján gyártja a folyamatos érlelésű tankpezsgőt az egyéb faj­ták mellett. Így az elmú­ló 89-es év­ben 7 millió palackot ex­portáltak, zömében úgynevezett szocialista vevőknek, míg 1 millió palack az itthoni bol­tokba került. 9 Mikii Sándor, a szűrés mestere 9 Töltési hajrára sorakozva ... (Kép és szöveg: Straszer András.)

Next

/
Thumbnails
Contents