Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

1989. december 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Hírek az éterből Nemcsak az újságírók küldtek haza tudósításokat. A helyszínről — nagyon pontos — információkat közöltek rádióamatőrök is. A 80 és a 40 méteres sáv szinte szétrobbant az óriási forgalmazástól ■f— akadt olyan pillanat, amikor a nemzetközi körben több mint tíz állomás működött. Különösen fontosnak bizonyultak a temesvári adatok: először éppen egy ottani amatőr — neve Miklós, hívójele Y02ATE közölte a világgal, hogy az áldozatok száma 4630. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Miklós (akinek egyébként Nicolae az igazi neve) életét kockáztatta a nyílt rádióforgalmazással, hiszen az adást nyilvánvalóan mások is hallgatták, ő pedig megadta teljes nevét, sőt, telefonját és lakcímét is. Jó hírünk róla az, hogy továbbra is forgalmaz, fontos megfigyeléseket továbbítva az éteren át. • Kecskemétről is több amatőr kapcsolódott be a nemzetközi segélykörbe: mi konkrétan Zentai Imre (HA8UU) munkájáról tudunk. Ő például Y02AAG Boby állomással 24-én forgalmazott. Kérdésére a temesvári amatőr szabályos tudósítást adott a helyzet­ről. — A központban még vannak fegyverropogások — de a fő az, hogy végre Temesvárt Temesvárnak is mondhatjuk. Az élelem nagyon szegényes, az üzletek kirakatai betörve, kenyér csak reggel kapható. Szomorú, de boldog karácsonyunk van. Az üzemek nem dolgoznak, így áram van, sód, 46,7 helyett 48,5-49 herzes. Az éterben egymást követték a kérdések, információk. Mi van a szegedi tévéstábbal? Nyitva-e a határ Nagylaknál? Ki tud kapcsolatot teremteni a temesvári kórházzal? A segélyszállít­mányok feltétlenül vigyenek magukkal gyufát (!) mert „százéves hiánycikk”, továbbá góliátelemet és izzót. Mi van a győri MDF IFÁ-jával, amelyet ráadásul egy nő' --- Igazvölgyi Rozália — vezetett és akiről két napja érkezett az utolsó hír? Azonnali üzene­tet kellene továbbítani a bukaresti vöröskereszteseknek: megadott telefonon vegyék föl a kapcsolatot a budapestiekkel. A konzervek- hez konzervnyitót is vigyenek ... — az adott pillanatban fontos információk folyton-folyvást követték egymást, akadt dolga a HA8LAR vezető állomásnak. Megszólalt az éterben a HG4P is: a székesfehérvári állomáson Nyemcsek Károly neve olvasóinknak is ismerős lehet, ő volt az, aki a Petőfi-expedíció híreit lapunknak továbbította a nyáron, korábban pedig a Szent Jupáttal tartotta a kapcsolatot. HAOBK Feri Debrecenből, HA5J1 Jenő Pestről, HA3KW Jóska Fonyódról, HA8KSC Zsolt Hódmezővásárhely­ről, és a többi sok amatőr az ünnepet a készülékek mellett töltötte. A rádióamatőrök nemzetközi társaságot alkotnak, csapatot, baráti szövetséget — mindegy, minek nevezzük. A lényeg: fél szó után megismerik, valóban a régi amatőrtárssal beszélnek-e, avagy annak hívójelét netán valaki más bitorolja-e... Valószínűleg akadhattak próbálkozások, hiszen egy idő után semmiféle nevet, telefont nem továbbítottak az éterben — miután kiderült, hogy mindezeket az információkat egy másik, azonosítatlan állomás azonnal továbbítja valahová (nem kell nagy fantázia, hogy kitalál­juk, ki is bújt meg az éterben). Persze az amatőrök pontosan tudták, hogy amikor az eddig soha nem hallott hívójel azt kérdezi, hogy pontosan mikor lépi át a határt — melyik átkelőn — egy konvoj, s hogy mit visz, akkor az ilyesmire egyáltalán nem vála­szoltak ... A rádióklubok munkájáról a nagyközönség alig tud valamit — ilyenkor azonban bebizonyosodik, hogy a rádióamatőrök pó­tolhatatlan segítséget tudnak nyújtani. Ballai József RÁDIÓJEGYZET Aggódó szívvel Az idősebbek még emlékeznek az utolsó háborús év, 1944 karácsonyára, amikor a kettészakított ország híreket várt, remélt a túloldalon rekedt vagy elmenekült szerette­iktől. De 1956 karácsonya sem volt sokkal örömtelibb a magyarok számára. Senki sem gondolta, hogy az idei karácsony is a hírek feszült figyelését, izgatott, aggódó hallgatá­sát jelenti majd mindannyiónknak. Ezúttal a szabadságáért felkelt romániai nép sorsáért, ojtt élő barátainkért, ismerőseinkért aggód­tunk, s lestük, vártuk a híreket. . Pénteken éjfél után — véletlen ébredéskor —, csak szokásból a rádiót bekapcsolva hal­lottam, hogy a stúdióbeli újságírók, mint a megszállottak, erdélyi városokat hívnak tele­fonon. És csodák-csodája, igen sokszor sike­rült kapcsolatba lépniük valakivel, ottani is­merőssel, édesanyával, kórházzal, sőt még a milíciával is. Izgalmas volt ez á rögtönzött „műsor”,.bár nyugtalanságunkat nem csök­kentetté. . . SS Később is talpon voltak a rádiósok. Hálá­sak lehettünk azoknak a riportereknek, akik azonnal útra keltek, hogy a határon túlról élőberi is tudósítsanak. Megrázó volt hall­gatni Orosz József , a fiatál, bátor rádióripor­ter aradi tudósítását, aki a harcok közepé­ben álló tanácsi épületben rekedt. Telefonját hallgatva átéreztük az ottaniak döbbenete­sen nehéz helyzetét, s elismeréssel adóztunk a minden helyzetben csak a feladatára gon­doló újságírónak. Meglepődtünk, hogy egy nap múlva már Bukarestből hallottuk a hangját, ahonnét azóta is rendszeresen je­lentkezik, mint a rádió kiküldött munkatár­sa. kapás írén nevét is hadd említsem, aki szintén hősiesen helytállt, mint alkalmi „ha­ditudósító”. Erre mondják, hogy a feladat szüli a hősöket. .; ' Nem csodálkoztunk, sőt örültünk, hogy szinte.minden élő műsor átalakult. Ilyen volt a 168 óra, a Vasárnapi Újság, de még a Házi­buli című, vidámságra készülő szombat esti műsor is.: Különösen örömteli volt, ha vala­mi kedvező változás, esemény miatt adódott a soronkívüliség. Csak az elismerés hangján szólhatunk a fáradhatatlan stúdiósokról, akik megszervezték és végezték az üzenet­közvetítést éjszakákon át. A szeretteiket fél­tő ország szólalt meg ezekben az üzenetek­ben. — Nem igaz, hogy elfelejtettük a kará­csonyt! — búcsúzott reggel tájban az egyik szolgálatos szerkesztő —, csak a kötelessé­günket teljesítettük, amikor a legfontosabb­ra figyeltünk. A hallgató nevében is hadd mondjam: — Köszönet ezért a munkáért! Visszatekintés Nemrég jelent meg a Kodály Zoltán írásait tartalmazó Visszatekintés című könyvsoro­zat harmadik kötete. Részben ez, részben a születésnapi emlékezés volt az apropója an­nak a beszélgetésnek, melyet a múlt héten a Petőfi rádióban Breuer János zenetudóssal folytatott Varsányi Zsuzsa. Őszinte és nem titkolt harag is vegyüli a nyilatkozó szavaiba amiatt, hogy a közel­múltban az egyik országos lap hasábjain va­laki eléggé faragatlan módon támadta Ko­dály pedagógiai, volt közéleti munkásságát. Habár nyilvánvaló, hogy Kodály Zoltán nem szorul védelemre, mégis jóleső érzés volt hallani mindazt, amit a tanítvány és tisztelő felsorakoztatott a világszerte elismert nagy mester védelmében. Kiemelve, hogy zene­szerzőként volt nagy tudós, nevelő, író és közéleti ember. Bartók szerint ä magyar szel­lem Kodály műveiben él leginkább, s hangja a zenében Magyarország hangja. Halála előtt tüntették ki a finn Fehér rózsa renddel. Akkor mondta: Kis népnek is joga van az életre, s ezt a jogát fiainak munkájával bizo­nyíthatja a legjobban. A rádióbeli beszélgetés arra is felhívta a figyelmet, hogy Kodály műveiben rejlő nem­zeti kincseink felmutatása a mai Ínséges, elsi- városodó, hagyományt alig őrző időkben hazafias kötelességünk. F. Tóth Pál SZÉLES KÖRŰ EMBERBARÁTI SEGÍTSÉG Egyeztetés az egyházközségben A romániai forradalom második napján, december 23-án, szombaton Bács-Kiskun megyében tovább fokozódott a má­moros hangulat, s a társadalmi méretű összefogás a segítség­nyújtásra. Jóllehet, a karácsonyi csúcs szintén most tetőzött, a különféle segélyhelyeken mégis óriási forgalmat bonyolí­tottak le. Reggel 8 órára a kecskeméti református egyházközségnél hívták össze azokat a szervezeteket, párto­kat, csoportokat, amelyek gyűjtést kezdeményeztek. Egy­hangúan döntöttek itt arról, hogy a vöröskereszt legyen a továbbiakban a megyei segélyszállítmányok koordinálója. A megbeszélésen találkozhattam azzal a négy szigmás taxisofőrrel is, akik az elsők között, még péntek délután indultak el Romániába. Fáradtan, de boldogan mondták el tapasztalataikat. A határtól egy békéscsabai mentő vezette fel őket a temesvári kórházba. Ott pakolták le szállítmányu­kat. Útközben állandó CB-kapcsolatban álltak egymással és gyulai rádiósokkal is. Nemegyszer méterek választották csak el őket a nyomjelző lövedékek kereszttüzétől. Egyikő­jük előtt haladt az a hódmezővásárhelyi magánfuvarozó, aki már nem térhetett vissza Magyarországra. Életét áldozta fel romániai embertársaiért. A kecskeméti véradó állomás zsúfolt volt. Sorban álltak a véradók. Az orvosok közül többen a szabadságukat meg­szakítva mentek be dolgozni ezen a napon. A környező községekből is különautóbuszokkal jöttek az emberek. Segí­teni akartak. A vöröskereszt alkalmi főhadiszállásán, a Kisfaludy utca 8. szám alatt hegyekben állnak az összegyűjtött adományok. A város és a megye lakói közül több százan jöttek el szomba­ton. Volt, aki élelmiszert, gyógyszert, volt aki takarót, más pedig ruhákat hozott. Az előcsarnokban kíalvatlan szemű asszonyok dolgoztak, csomagolták a segélycsomagokat. Közben állandóan szólt a telefon, türelmetlen gépkocsiveze­tők érdeklődtek arról, mikor indulhatnak. A ház előtt egy rendőrségi autóból ketten léptek ki. Órák óta járták már a várost. A gyűjtőhely címét mondták be a gépkocsira szerelt hangszórón keresztül. Délelőtt 11 óra felé érkezett meg Aradról Szalóki Lajos, akinek elindulásáról szombati számunkban már hírt adtunk. Pótkocsis teherautóján 100 mázsa lisztet vitt Szegedről Aradra. A gépkocsi ponyváját is otthagyta. Mostantól az aradi kórházban szolgál majd alkalmi raktárul. Az MDF és az SZDSZ kecskeméti főhadiszállására szom­baton délben jutottam el. Itt is ügyeletet tartottak. Az ado­mányokat gépkocsikkal szállítják a határon túlra. A refor­mátus egyházközség előtt kialvatlan, fáradt, de lelkes romá­nokkal találkoztam. Magyar fiatalok ölelgették őket, feltar­tott kezükkel mutatták: Viktória, győzelem. Este hatalmas, nyugatnémet rendszámú kamiont pakoltak a vöröskereszt előtt. — Bácsi, jó utat! -Hkiáltott egy kislány a sofőrnek. ■K- Maga magyar? szaladtam a fuvarlevélért induló gépkocsivezető után. — Persze — mondta mosolyogva: — Egy vegyes vállalat tulajdonosa vagyok. Aradra megyünk a társammal. Még nem ért az E5-ösre, amikor hosszú konvoj húzott át a városon. A megrakott teherautókon hatalmas vöröske­resztek. Románia felé tartottak. Láttam, ahogy a járókelők közül néhányan keresztet vetettek: Isten segítse őket útju­*on- — noszlopy — Kétszáz család adománya Tiszaalpárról Tiszaalpáron az MDF helyi cso­portja a Tiszatáj Tsz-szel és az Ár­pád Művelődési Házzal közösen in­dított akciót a romániaiak megsegí­tésére. Hangosbeszélős autóval jár­ták a falut december 22-én és 23-án, s adakozásra kérték a lakosságot A tervük az volt, hogy közvetlenül a rászorulóknak juttatják el a segélyt, az egyik helybeli magánfuvarozó kisiparos közreműködésével, azon­ban az események — köztük egy MDF-sofőr romániai meggyilkolása — óvatosságra intették a szervező­ket. így a 120-150 ezer forint értékű konzerv, liszt, krumpli, cukor és egyéb élelmiszer, a ruhanemű még elszállításra vár. Holnap Szolnokról konvojt indítanak Románia felé az MDF szervezésében, ehhez akarnak csatlakozni a tiszaalpáriak, hogy a kétszáz helybeli család adományát a rászorulóknak eljuttassák. KÖZÖSEN ÉS EGYÉNILEG A vöröskereszt (fő)hadiszállásán 9 Ordasi Klára (jobbra) és Hofferné péntek óta alig hunyták le a szemüket. 9 Rákóczi Ta­más gyógyszerek­kel indul a refor­mátus egyház ud­varából. (Tóth Sándor fel­vételei) Az ünnep első napja, kora délután. Úgy jönnek a segítőkész emberek a vöröskereszt kecskeméti Kisfaludy utcai segélyállomásá- ra, mintha most itt lenne a mindenki kará­csonyfája. Ki Romániából jövet, ki meg oda tartva jelentkezik Ordasi Klára vöröskeresz­tesnél. A segélyszervezet munkatársa Hoffer­né Petróczi Évával fölváltva, péntektől dol­gozik, azóta alig hunyták le a szemüket. Hát még akik úton vannak, vagy útra készülőd­nek! Kóncz Jenő 33 éves magán teherfuvarozó az előző éjszaka, Gyulán át 54 rekesz tejet szállított Kisjenőre Kecskemétről. — Akkora ködben vezettem, hogy 20 mé­ternél távolabbra nem láttam. Azért mégis szerencsésen odaértem. Katonák integettek, öreg nénik sírtak az utcán, amerre kocsim­mal elhaladtam. A tejet nem a hatóság, ha­nem a nép emberei vették át, akik aztán gyorsan szétosztották, először a gyerekek között. A soltvadkerti Magyar László és Lednicz- ky László perceken belül indulna tovább a határra. Három mázsa vöröshagymát hoz­tak a településről, de az autón még jut hely egyéb élelmiszereknek is. Koncz Jenő félti őket a sötétedéssel járó veszélyektől, ezért azt tanácsolja: — Holnap reggel, fél hétnél előbb ne in­duljatok el, fiúk! Akkor már nagyobb biz­tonságban lesztek. Aggódnak egymásért, szeretnék, ha ember és segélyszállítmány jókör, épségben megér­kezne. Megtudom, hogy Vadkertről újabb rako­mányt indítanak. Kenyeret és gyógyszert hoz a következő autó. Karácsony ünnepén ekkora szolidaritás talán még sosem volt Magyarországon! Hét­fő estig 30 kocsi indult útnak Romániába Kecskemétről, vagy Kecskeméten keresztül. Jakabszállási Népfront Tsz: 10 400 tojás Bács-Kiskun megyei Gyógyszertári Köz­pont: két IFA teherautó orvosság és kötszer. Szikrai Állami Gazdaság: két nagy kocsi üdí­tő. A Dabasi Kenyérgyár sofőrje 30 mázsa kenyérrel érkezett. A református egyház adománya eddig 100 mázsa liszt. Szalóki Lajos és Tábori Lajos hozta. A városi tej­üzem 1800 liter tejet küldött. Egy 24 tonnás kamion — amelyet Hortobágyi István, és Debreczeni Sándor vezetett — tele élelmisze­rekkel hagyta el a várost a román határátke­lőhely felé. A lakosság és az intézmények ajándékai­nak felsorolására kevés lenne ez az újságol­dal. Asszonyok jöttek vöröskeresztes zászló­kat varrni. Végh Ferenc 130 emblémát készí­tett a nemzetközi segélyszervezet jól ismert jelzésével: a Szigma, a Gábriel, a Hírős és az Aranyhomok Taxi készséges együttműködé­séről, ingyenes szolgáltatásairól nem is szól­va. Karácsony második napja ismét munká­ban találja a Kisfaludy utcai segélyállomást. A sofőrök elnyomják égő cigarettájukat a hamuzóban, kihörpintik kávéjukat, s már indulnak tovább. Temesvárra, Aradra, Ko­lozsvárra és Marosvásárhelyre vezet a mai segélyszállítmányok útja, köztük — egy kis­kőrösi kamionban — száz mázsa különféle élelmiszer. Ellenszenv helyett testvériesség Kocsis Pál Cserép utcai villanyszerelő kis­iparos Kecskeméten azok közé tartozik, akik vállalva a kockázatot, egyénileg keltek útra erdélyi rokonaikhoz. — Péntek este harmadmagammal indul­tam el Temesváron élő hozzátartozóinkhoz, E- mesélte szerkesztőségünkben. — Gyulá­ról egy mentőautó próbált átvezetni bennün­ket a határon, de az a kísérlet nem sikerült. Meg kellett várni a reggelt. Akkor baj nélkül átjutottunk Aradra. Emberek ezrei az utcán! Borús hangulatban mentünk keresztül azon a téren, a város központjában, ahol pár órá­val azelőtt még súlyos tűzharcot vívtak. Minden ellenszenv elszállt belőlünk, amit azelőtt — az elnyomó diktatúra miatt — a román emberek iránt éreztünk, helyét testvé­ries érzés foglalta el. Megértettük a helyzetet. Mondanom sem kell, hogy á temesvári Brin- co vejana utcában megtalált rokonaim és mi mennyire örültünk a találkozásnak. Átadtuk nekik a sonkát, a burkát, az étolajat és a lisztet, amit magunkkal vittünk. Azután már ők drukkoltak értünk, hogy ép bőrrel haza­érjünk. Kohl Antal DUNAFÖLDVÁR-SOLTVADKERT­KECSKEMÉT-KOLOZSVÁR A volánnál: Garami Zoltán - Szávolovics Lajos December 22-én, a kora éjszakai órákban megcsörrent az otthoni tele­fon. A vonal végén Garami Zoltán au­tóversenyző, a magyar válogatott keret tagja. Hangján érezhető volt, izgatott, siet, nincs idő magyarázkodásra, miért engem, s hogyan ért el. Elmondta: az Agrikontól kapott autóbusszal — amit átalakítottak — máris indulnak Duna- földvárról. A következő megállóhely Soltvadkert, ahol a tanácselnököt már mozgósították, szaladjon körbe a falu­ban, ki mit szán a román népnek segít­ségül. A jármű éjfél utáni időpontban Kecskemétre, a Domus-parkolóba ér­kezik, s ha addig sikerültté további adományokat gyűjteni... Kötszer; gyógyszer, konzerv, éle­lem ... Kraszkó Károly, a megyei gypgyszertári központ vezetője sem aludt még. Szervezte az adományt, aminek értéke éjszakai telefonbeszélge­tésünkkor már kétmillió körül tartott. Aradi Lászlómé, az EDOSZ megyei tit­kárának segítségét az élelmiszer-ipari vállalatok illetékeseinek keresésében kértem. Ekkor kiderült, nyitott kapu­kat döngetünk. A gabonaipar halasi üzeméből pakolták az ötven mázsa lisztet és sorolhatnám az összegyűjtött segélycsomagokat, azok adományozó­it. Közben 23-a lett, amikor Soltvad- kertről Kecskemétre 1.05 perckor meg­érkezett a tömött autóbusz. A lakosság hihetetlen mennyiségű, értékű élelmi­szert, kötszert — fogkefétől az étolajig E- hordott össze saját kamrájából. A dunaföldvári maszek benzinkutas — tudom meg Garamitól — ingyen tankolta meg a buszt. Az ottani — szin­tén maszek — pék öt mázsa kenyeret, a vadkerti ugyanannyit adott. Az autóbuszt a megyeszékhelyi par­kolóban utolérte az az öt kocsi, amely Marcaliból indult, s rakományukat át­pakolták. Ezután elindult a csapat: Ga­rami Zoltánt és Szávolovics Lajost — akiknek jogosítványuk volt — elkísérte Nagy Gábor, Lang Mihály.és az autó­versenyzők szerelője, aki mindig velük van, Tóth József. 78/31-604. Garamiék telefonja. Az asszony, Magdika \eszi fel a készülé­ket. — Amikor Zoli elment, megígérte, még felhív bennünket. Nem hívott. Én annál többet telefonáltam, A vőröske- resztesek azt mondták, ha sikerülne ve­le beszélni, kérjem meg, forduljon visz- sza. Nem találtam. így nekivágni. Min­den hírközlést hallgattunk, mire a Da­nubius rádióban bemondták Zoliék üzenetét. Akkor már visszafelé jöt­tek ... — Mi történt Kecskeméttől? -Bha hallhatnám a férjétől. — Biharkeresztesnél, a határnál vir­radt ránk. Bárhol megálltunk kérde­zősködni, tömeg fogott körbe bennün­ket. Letérdeltek, sírtak. Kolozsvárra készültünk. Kemény volt a helyzet. Vértócsák, halottak. A hidakat, víztá­rozókat őrizték. Kolozsváron? Százöt­ven-kétszáz ember körbeállta a buszt. Egy férfi megszólalt, döntse el a nép, mi legyen az adománnyal. Mindezt pissze­nés nélkül, szinte vigyázzban állva hall­gatták, majd egyhangúlag arra kértek bennünket, menjünk a kórházba, ott van ránk szükség. Nekik annyi van, mint máskor szokott. Semmit nem kér­tek. Odaálltunk a gyermekkórházhoz. Megszólalt a harang, a sziréna. Olyan volt, mint a légiriadó. A rengeteg em­ber gyorsan eltűnt. A függönyök elhúz­va. Mi ott, öten. Sok idő eltelt... ami­kor újra csend lett, visszaözönlött a nép. Pillanatok alatt kipakoltak. A ru­hákat pedig a parókiára vittük. Min­denki sírt. Kolozsvárra talán mi érkez­tünk elsőként... — Újra elmenne? — Amikor itthon megláttam a csalá­dot ...! Most, átgondolva, újra men­nék, de talán csak a határig. De akkor, ott, éjszaka úgy éreztük, mennünk kell, nem állhatunk meg az első faluban. Pulai Sára Felhívások Baján a városi tanácsnál december 27-én és 28-án reggel 8-tól délután 4-ig, illetve csütörtökön 8-tól délután 6-ig várják és fogadják a romániaiak­nak szánt adományokat és azokat, akik véradóként akarják segíteni a szomszédos ország lakosságát. Romániai gyerekek átmeneti befogadására vállalkozó családok nevét, címét várják az MSZP kecskeméti városi irodáján, telefon: 76/22-545 vagy 21-504, postacím: Május 1. téj 5. Pénzadományok — szintén MSZP-kezdeményezésre — befizethetők a következő segélyszámlára: 551-1009 OTP soroksári körzeti fiók, Adomá­nyok tragikus sorsú romániai embertársaink megsegítésére megjelöléssel. Véradásra szólítja fel a párt tagjait az MSZP Kecskemét Városi Elnöksé­ge; jelentkezés a véradó állomáson 27-28-29-én. Az MSZP Kecskeméti Elnöksége felhívja Kecskemét város és a környe­ző községek polgárait, az egyházakat, a politikai pártokat, mozgalmakat, társadalmi szervezeteket, hogy együtt és összefogva nyilvánítsák ki rokon- szenvüket a forradalmi Romániával, emlékezzenek a terror áldozataira. Erősítsék meg Románia népének és nemzetiségeinek bizakodását, jövőbe vetett hitét szabadságuk hajnalán. Ezért december 28-án csütörtökön, 17 órakor Kecskemét főterén nagygyűlést tartanak. Az MHSZ Bács-Kiskun Megyei Vezetősége felhívással fordul klubjai­hoz, klubtagságához, aktivistáihoz, a megye sportolóihoz és lakosságához, hogy a romániai károsultak és hozzátartozóik megsegítésére pénzt, élelmi­szert és ruházatot adományozzanak. A pénzsegélyeket az MNB 259-90176- 9563 számlaszámon A romániai károsultaknak megjegyzéssel fizessék be az MHSZ megyei vezetősége részére. Egyéb adományaikat az MHSZ városi vezetőségeire vigyék el, azokat a szövetség a vöröskereszttel együtt juttatja el a rászorultakhoz. TEMESVÁRI ÁLDOZATOK — W/Kvéfr"'!';"« 4 -/ > GYUFA, KONZERVNYITÓ, ELEM — BUKAREST HlVJA FÖL BUDAPESTET — tfív íiurci» tronvTAccAnnF ■y. T /»i'ÍV/k/I .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents