Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

• PETŐFI NÉPE • 1989. december 21.

AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL HÍREI

Mit akar a Kereszténydemokrata Néppárt?

Az ezeréves európai keresztény magyar kultúrának a bolsevisták általi 42 éves vandál pusztítása, lezüllesztése után pártunknak mindent elölről újra kell kezdenie.

Pártunk eszmei elődei az 1895-ben létrejött Néppárt a Bethlen István,. Klébelsberg Kunó, Teleki Pál nevével fémjelzett nemzeti konzervatív reformpolitika, az 1947-es Barankovics-féle párt. Emellett aláhúzzuk mély eszmei közösségünket, a.népies gondolatkörrel. Számunkra elválaszthatatlan az ezeréves Magyarország nemzeti érdeke és a kinyilatkoztatásra épülő modern európai keresztény gondolatrendszer. Pártunk szellemi intézményes nyitottsága távol áll a baloldali pártok zárt szervezeti rendszerben és ideológiai kötöttségben kifejeződő, veleszületett betegségüktől.

A Kereszténydemokrata Néppárt a Magyar Köztársaságot független, demokratikus nemzeti jogállamként képzeli el. Ennek megfelelően a jelenlegi kormányelképzelésektől eltérően a valóságos népképviseletet megvalósító alkotmányos politikai rendszert kívánunk kialakítani. Olyan rendszert, amely biztosít minden alapvető emberi, állampolgári kisebbségi jogot. Emellett jogot a munkához és keresethez, lakáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz. Fontosnak tartjuk a helyi autonómiák létrehozását.

A humánus keresztény eszmerendszer azonban nem zárja ki a bukott, hazánkat erkölcsi, politikai, gazdasági válságba taszító rendszer képviselőinek és haszonélvezőinek elszámoltatását. Független bíróság előtt büntetőjogilag kell felelősségre vonni az 50-es évek és az 1956 utáni megtorlás háborús bűnösként kezelendő főszereplőit. Ugyancsak bíróság előtt adjanak számot hivatali működésükről és magánvagyonukról mindazok, akik kommunista diktatúra alatt vezető politikai vagy gazdasági szerepet töltöttek be. Az eltávolításuk után megtisztult közéletbe a nemzet igazi szolgálatát képviselő, a nép által ellenőrzött személyek kerüljenek. A vörös csillag totális uralmát kiszolgáló közpárttagoknak pedig le kell mondani a kivételezett állampolgár státusáról. A Keresztény- demokrata Néppárt gazdasági célja a szociális érdekektől korlátozott, magántulajdonra épülő szabad piacgazdaság. Ez azonban nem jelentheti a nemzeti vagyon gátlástalan kiárusítását, új gazdasági elitek létrejöttét, újabb milliók nyomorbadöntését. A történelmi Magyarország 1918 őszi radikális és liberális kiárusítóinak egyes mai szellemi utódai a pártbürokratákból menedzserekké vedlett vezetőkkel versenyt futva akaiják, reális ellentételezés nélkül, dobra verni a nemzeti vagyon jelentős részét. Ezt éppúgy meg kell akadályozni, mint az állampárti költségvetés végtelen pazarlását, túlköltekezését. Mindemellett támogatjuk a nemzetgazdaságot gyarapító működőtöké bevonását. A tulajdonviszonyok átalakulásához, privatizálásához előbb piacot kell teremteni a tulajdonnak, hogy az elherdálást megakadályozzuk és ezt a lehető

legnagyobb társadalmi nyilvánosság kisérje. Az új tulajdonosi bázis minél szélesebb legyen.

Nem lehet piaci kérdésként kezelni a humán szolgáltatásokat: oktatás, egészségügy, gyermeknevelés, nyugdíjak, társadalombiztosítás, lakás. Visszautasítunk minden olyan törekvést, amely a fentieket nem szociálpolitikai problémaként kezeli, hanem pénzügyi manipulációk eszközévé alacsonyítja le fontosságukat, figyelmen kívül hagyva nemzetépítő jelentőségüket. Többek között e probléma megoldására kell felhasználni a volt MSZMP és árnyékszervezetei vagyonának nagyobb részét. A jövő magyar vegyes tulajdonú gazdasági modelljében vissza kell állítani a 42 éve megszakadt tulajdonjogi folytonosságot. Ezt tekintjük a nemzeti közmegegyezés egyik alapjának a politikai demokrácia mellett.

A szellemi élet és az oktatás területén az egészséges nemzeti demokratikus és keresztény értékeknek kell érvényesülni. Szükségesnek tartjuk a különböző iskolatípusok szabad működését, a felekezeti iskolák visszaadását és újraindítását. Hivatalosan munkaszüneti nappá kell nyilvánítani a hagyományos egyházi ünnepeket és a nemzeti ünnepeket.

A jövő felelős magyar kormányzata alapvető feladatának tekinti a határainkon túl élő magyar kisebbség jogvédelmét. Trianon és a párizsi béke szomorú tapasztalatainak hatására arra a megállapításra kell jutni, hogy az elszakított magyarság sorsán csak az összes vitatott európai határt és kisebbségi kérdést rendező új helsinki konferencia segíthet érdemben, minden állam részvételével. Az itt születő méltányos jogi garancia és területi korrekció vezethetnek el egy feszültségtől és háborús fenyegetéstől mentes békés, szabad Európa létrejöttéhez. A szembenálló katonai szövetségek teljes felszámolása folyamán a' szovjet csapatokat hazánkból minél előbb, maximum két éven belül ki kell vonni. Támogatunk minden olyan törekvést, amely szorgalmazza hazánk mielőbbi semlegessé válását.

Mindezek ellenére szükségesnek tartjuk egy ütőképes, politikai pártoktól téljesen független nemzeti és demokratikus szellemű honvédség fenntartását. A magas szakmai-erkölcsi szinten álló, stabil egzisztenciájú hivatásos állományra épülő hadsereget a 8-12 hónapra behívott általános hadkötelezettség alapján bevonultatott sorállománnyal kell kiegészíteni. Hatékony és új kiképzési és mozgósítási rendszert kell kidolgozni.

A belügyi szervek területén szét kell választani az országos nyomozati és karhatalmi funkciót betöltő csendőrséget és a helyi rendészeti szerepet ellátó rendőrséget.

Reméljük, hogy terveink hozzájárulnak hazánk felemeléséhez és az új magyar jövő megalapozásához. Céljainkkal rokonszenvezőket várjuk pártunkba, a választásokon pedig számítunk az igazi magyarság szavazatára.

A Kereszténydemokrata Néppárt Bács-Kiskun Megyei Elnöksége

Fidesz-számvetés, 1989

Amikor 200 évvel ezelőtt Francia- országban a forradalom vihara elsöpörte az ancien régime-et, Magyarországon Batthyány boldog lelkesedéssel írta le azóta szállóigévé vált verssorát: „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” ...

Kelet-Európa szabadságért küzdő népei számára 1989-ben Magyarország jelentette Párizst. Kétségtelen, hogy ez a nemzet hatalmas tettet vitt végbe; egy év leforgása alatt lebontotta a totális kommunista rendszert és megindult a nyugati típusú polgári demokrácia felé vezető úton: Az egy év, persze, nem volt mentes ellentmondásoktól.

A Grósz-kormány által megindított erózió Grósz főtitkárrá választásával megtorpanni látszott. A főtitkár tavalyi budapesti sportcsarnokbeli beszéde arra utalt, hogy a pártelit a hatalom megtartása érdekében akár komolyan konfrontációt is hajlandó vállalni a szerveződő ellenzékkel, s a mögötte álló tömegekkel. A lényegi áttörést az eseményekben éppen ezért a történelmi albizottság 1956-ról szóló értékelése hozta, melynek idő előtti nyilvánosságra hozatalával Pozsgay óriási zavart okozott az akkori felső vezetésben. Itt nem árt emlékeztetni, hogy a népfelkelés minősítést még a ma kiemelkedő pártreformemek tartott Németh Miklós kormányfő is fenntartásokkal fogadta.

A február 10-ei KB-ülés már a monolitikus hatalom összeomlásának kezdetét jelentette, hiszen először csillant meg a többpártrendszer lehetősége, amely néhány nap múlva, a következő ülésen valósággá is vált. Ettől kezdve nem volt megállás az eseményekben. A féllegalitásban működő pártok és szervezetek, maguk mögött érezve a tömegek támogatását, óriási nyomás alatt tartották a hatalomgyakorló MSZMP-t. Nyárra a pártvezetés belátta,1 hógydfe'kell ülnie tárgyalni az ellenzékkel, különben a helyzet robbanáshoz fog vezetni. Addigra azonban már az MSZMP sem volt a régi. A Pozsgay vezette belső ellenzék a platformszabadság kiharcolásával helyzeti előnyhöz jutott a Grósz-féle fundamentalistákkal szemben, míg a Nyers vezette centrista csoport hol az egyik, hol a másik oldal felé téve engedményeket, minden erejét a látszategység fenntartására fordította. A pártszakadást ideiglenesen egy 4 tagú elnökség létrehozásával hidalták át, melyben mindhárom irányzat képviselői helyet kaptak.

A háromoldalú tárgyalások kezdetben jó ütemben folytak, később azonban világossá vált, hogy a pártelit az ellenzék számára döntő kérdésekben nem hajlandó engedni. A tárgyalások sikertelenségének előrevetődő árnyéka az ellenzék konzervatívabb részét meghátrálásra késztette, veszélyeztetve ezzel a kiharcolt engedmények tartósságát. A négy függőben lévő kérdésben ezért a radikális vonal az utca emberét hívta segítségül, több mint 200 ezer aláírást gyűjtve a népszavazás megtartása érdekében.

Időközben azonban a párt reformszárnya — észlelve, hogy az irányítás teljesen kicsúszik a kezükből — elhatározta, kiugrik a közös fészekből. A XIV. kongresszuson megalakuló MSZP deklarálta az új párt szociális-, ta jellegét, és átvéve az ellenzék politikai programjának részét, megpróbál felszínen maradni a kormányzásért folytatott küzdelemben.

Őszre az ellenzéken belül is megtörtént az erővonal átrendeződése. A legnagyobb tömegbefolyással rendelkező MDF a kerékasztal-tárgyalásokon tanúsított opportunista magatartása miatt főként pedig a boly- kottdöntés következtében számottevő tömegbázistól esett el, sőt tagságának egy részét is elvesztetté. Ezzel ellentétes folyamat, ment -.végbe az SZDSZ-ben, amely szerveződés választási sikerével a legnépszerűbb pártok közé emelkedett. Az úgynevezett történelmi pártokat továbbra is sújtja a, régi gárda és a feltörekvő új nemzedék felfogásbeli különbségéből adódó belviszály, ami megakadályozza, hogy egységes és népszerű programmal tudjanak a tömegek elé állni. Magukról szólva el kell ismerni, hogy a látványos akciók elmúltával a Fidesz is vesztett népszerűségéből, hiszen a hétköznapi politikában mindig nehezebb „bizonyítani”.

Sajnos, a magyar politika az utóbbi hetekben állóvízzé vált, s ez a helyzet alkalmat ad egyrészt az ellenzéknek, hogy a maga belső problémáival legyen elfoglalva, másrészt pedig a volt állampárt héjáinak, hogy újjászervezze a pártot, megerősödjenek, és potenciális veszélyt jelentsenek az éppen kibontakozóban lévő demokráciában.

Ezenközben határainkon túl kártyavárként omlanak össze, és a keletnémet és csehszlovák ellenzék máról holnapra harcolja ki azokat a követeléseket, amelyekhez hazánkban hónapok kellettek. Míg ott a teljes volt uralkodó elit felelősségrevonása folyamatban van, addig nálunk a katasztrófát előidéző állampárt nyugdíjas vezetői vidáman töltik — megérdemelt — pihenésüket.

De hát, ez magyar sajátosság; a közös ellenség megszűntével újabbat kell találni és lehetőleg egymásban. Most ez a játék folyik, pedig ideje lenne ismét lépni, lehetőleg gyorsan és előre.

1990 következik s a döntő játszma.

Fidesz

kecskeméti csoportja

RÁDIÓJEGYZET

ÖVÖN ALUL ...

A cím alapján arra is gondolhat a hallgató, hogy a pártok mostanában tapasztalható „övön aluli" ütéseiről, a szópárbajok elfajulásáról lesz szó. Az apróbetűs alcím — Magunk közt a szexről — már egészen mást sejtet. A rádió szerkesztő-műsorvezetői: Lengyel Nagy Anna és Béres László arra vállalkoztak, hogy a nálunk sokáig tabuként kezelt témát tárgyalják meg sorozatukban a beszélgetésre önként jelentkezőkkel. Miközben dr, Kiss Ernő szexológus a telefonálók kérdéseire válaszol, s a tanulságokat adja közre, természetesen a nevek említése nélkül.

A múlt hétéh szerdán, késő este1 a Petőfi rádióban elhangzott egyórányi műsor előzetesében olvashattuk, hogy első felhívásuknak sikere volt. A jelentkezők közt akadt kétgyermekes anya, református lelkész, 19 éves szűz lány, 40 éves szakmunkás, pedagógus, vidéki gimnazista, üzemorvos stb. Tehát a társadalom sokféle rétege érzi úgy, hogy az emberi kapcsolatok intim oldalát, a szexualitást illetően van mondanivalója.

A bevezető még magán viselte a szerkesztők tétovaságát, de remélni lehet, hogy hasznos felvilágosító, nevelő műsorrá válik ez a sorozat. Segít azoknak, akik úgy vélik, hogy sorsuk javítható, az elrontott kapcsolat helyrehozható ilyenféle taná- , csők által.

ÁLDOZATOK

Sokan váltak áldozattá az elmúlt fél évszázadban. Minden tizedik magyar ember elpusztult a háborúban, a lágerekben. Jel alig maradt utánuk, emlékmű sem őrzi nevüket. De áldozatok voltak a hadirokkantak, nyomorultan hazatérők is. S a hadiözvegyek a hadiárvák, akik még mindig emlékeznek, sőt — kilátástalanul is — apákat, férjeket hazavárnak.

Szél Júlia: Értékmegőrző sorozata Hol vannak a katonák? címmel csütörtökön reggel hangzott el. A műsorfüzetben ennyi állt: Ez aktuális. Ajánlásnak ez bizony kevés. Pedig nemcsak időszerű, hanem kiemelkedő színvonalú, s mélyen elgondolkodtató volt a sok-sok személyt megszólaltató riport.

Aminek során kiderült a szomorú tény, hogy napjainkban alig négyezer ember részesül hadigondozott- ellátásban: Különböző címeken meg- sziintették 'az ötvenes'ékekben a minimális támogatást is, s arról, hogy 1967-től újra kérhették a segítséget, bizonyára az érintetteknek csak töredéke szerzett tudomást.

Jóvátehetetlen mulasztása ez az országnak. A Horthy-korszak is tisztességesebben bánt a rokkantakkal. Az NSZK-ban is megfelelő módon gondoskodnak ezekről az emberekről.

Talán még nem késő valamit pótolni az elmulasztottakból, ezt mondta ki az akaratlanul is „bújtatott" riport.

YORICK

Kormos István költő (1923— 1977) írta Szegény Yorick című versének utolsó két sorában: „végül csak Yorick voltam/azaz szegény Yorick”. Még életében legendák keltek róla, legendás volt a szegénysége, gyermeki hite, bizalma és segítőkészsége is. Halála után neki is megszaporodtak a barátai, összegyűjtött versei is korai halála Után jelentek meg. Csaknem két évtizedes hallgatása alatt a gyermekeknek szerzett örömöt verses meséivel (Mese Vackorról..., Vackor világot lát stb.)

A rádióban most A hét költője, hat alkalommal szerepel. Saját előadásában is hallhatjuk felvételről verseit. Sajnálhatjuk, hogy a meseműsorban ezen a héten nem kapott helyet a Vackor szerzője.

F. Tóth Pál

Gömbkőrisek Baja főterén

Nagyon sok nézőt vonzott a napokban a városi tanács kommunális üzemének ténykedése a bajai Béke téren. A Sugovicára merőleges két oldalra 36 előnevelt fát ültettek. Sokak emlékezete szerint régen sem voltak itt növények.

— Nem bontják meg ezzel ennek a különleges, mediterrán jellegű térnek a hangulatát? — kérdeztem Homonnay Ildikó kertépítő mérnöktől, a műszaki osztály munkatársától.

— Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a tér két oldalán régen is volt egy-egy, akácokból álló fasor, de a növények lassanként kipusztultak, pótlásukra pedig vagy nem jutott pénz vagy a szándék hiányzott. Pedig valamikor itt árnyas fák alatt pihenhettek az emberek.

— Miért nem tavasszal ültették ki a fákat, hiszen a gödröket már akkor kiásták?

— A hirtelen jött tavasz miatt a gömbkőriseket — ezek a virágos kőrisek gömbkoronájú változatai — már nem tudtuk kitelepíteni. Az ilyen földlabdás egyedeket ugyanis csak fagyos dőben lehet kiültetni, különben a föld lepotyogna a gyökérzetről.

— Sokan szkeptikusak a tekintetben, hogy megerednek-e majd a fák, hiszen erősen vissza van rágva a koronájuk...

— A földlabdás telepítési mód miatt a gyökérzetet vissza kellett vágni, így a koronát is isszametszettük, jó egyharmadával. A gödrökbe perforált öntözőcsövet helyeztünk, hogy a nyári dőszakban öntözhessük majd a gyökérzetet. Reméljük, hogy a fokozott gondoskodás eredményeként minden gömbkőris megmarad és díszévé válik a térnek.

(Kép és szöveg: Gaál Zoltán)

EGY INDULATOS RÖPIRAT AJÁNLATA:

Gazdasági

hasfelmetszés

Miután a különféle cseppek, tabletták, injekciók lassú adagolása hatástalan, s a beteg gazdaság csak gyötrődik, már-már agonizál, Komái professzor műtétet ajánl: a has felmetszését, és a belső szervek keménykezű helyretételét. Nem áltatja a beteget azzal, hogy nem fog fájni, s azt sem állítja, hogy a beavatkozás minden kockázat nélküli^ de kilátásba helyezi: ha a beteg hajlandó elviselni az operáció megpróbáltatásait, és fegyelmezetten betartja az igencsak szigorú orvosi utasításokat, akkor gyötrelmei — miket az infláció, a deficit, a hiány és más bajok okoznak — nagy valószínűséggel megszűnnek.

KORNAI JÁNOS, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi' Intézetének osztályvezetője, a Harvard egyetem professzora INDULATOS RÖPIRAT A GAZDASÁGI ÁTMENET ÜGYÉBEN című szellemes, közérthető tanulmányában nemcsak a műtét menetét vázolja fel, hanem javaslatot tesz az operációra történő előkészítés módjára és a posztoperatív teendőkre is.

Szabaddá tenni a gazdaságot

Mindenekelőtt azt ajánlja, hogy állítsuk vissza a magántulajdon természetes jogait. Legyen teljes a magánszektor szabadsága; legyen szabad az üzemkapacitás mérete,' az ár, a foglalkoztatás, a pénzkölcsönzés, a felhalmozás, bárminemű valuta kivitele és behozatala az országba, miként a külkereskédés is. Hamis jelszónak minősiti a szektorok esélyegyenlőségét, hiszen a szektorok nem azonos helyzetből indulnak. Nem a gazdaság egészének, hanem a MAGÁNSZFÉRÁNAK A LIBERALIZÁLÁSÁT JAVASOLJA, AMIVEL SZEMBEN AZ ÁLLAMI SZEKTOR KORLÁTOZÁSÁT TARTJA SZÜKSÉGESNEK. Meg kell akadályozni, hogy a hatalmas erejű állami szektor elszívja a hitelt, a beruházási forrásokat, a devizát a magánszektor elől. El a kezeket a magánszektortól, és igenis tegyük rá a kezünket az állami szektorra! — vélekedik, szemben a mai gyakorlattal* amelyre a magánszektor bürokratikus korlátozása és az állami szektor liberalizálása a jellemző. Az indoklás tömören: nem tarthat igényt azonos elbánásra az, aki a maga pénzét költi, és az, aki az államét.

Maga a stabilizációs műtét egyéves előkészítés után meghatározott napon indulna, és további egy éven belül nagyjából be is fejeződhet. Az egyes elemeit be kell jelenteni a nyilvánosságnak.

A főbb elemek: az infláció leállítása, a költségvetés egyensúlyának helyreállítása, a makro szintű kereslet kézbentartása és az ésszerű árak kialakulása.

Az infláció nem természeti csapás

Az infláció leállítása? Hogy ez csupán elhatározás kérdése lenne? A röp- irat sarkosan fogalmaz: „Azért van infláció, mert a jelenlegi pénzügyminiszter és elődei úgy határoztak, hogy LEGYEN infláció. Az infláció csak akkor szűnhet meg, ha a jelenlegi pénzügyminiszter vagy utódai úgy határoznak, hogy NE LEGYEN infláció. Az infláció nem természeti csapás, hanem azt a kormányok, illetve a kormányok mögött álló politikai erők hozzák létre, és csak, a kormányok, illetve az azok mögött álló politikai erők képesek leállítani.” Az éles fogalmazáshoz bizonyító erejű tények, érvek csatlakoznak.

Az infláció leállításának szükségességét nemcsak az indokolja, hogy a lakosság szenved miatta, hogy az emberek kezében szétolvad, a nehezen összekuporgatott megtakarítás, s mindez nyugtalanítóan hat. Az infláció lehetetlenné teszi a gazdasági tisztánlátást, a racionális kalkulációt. Inflációs körülmények között nem érvényesülhet a piaci gazdaság szelektivitása, amely a nem hatékony termelőről bebizonyítja, hogy életképtelen. Hiszen bármilyen rossz munka folyik is a gyárban, áremelés segítségével a felesleges kiadások könnyen fedezhetők. „Aki árat akar emelni, annak sohasem kell bevallania, hogy esetleg ő végzett rossz munkát, hiszen mindig hivatkozhat arra, hogy a költségei emelkedtek.”

Jó, jó, mondja az olvasó, de miként tudja a professzor csak úgy hipp- hopp leállítani az inflációt? Receptje roppant egyszerűnek tűnik. (Mint minden bonyolult dolog megoldása Kolumbusz tojásától a gordiuszi csomóig.) A makro szintű keresletet nem engedi szabadjára, az állami vállalatok költségét a műtét idejére törvényes előírásokkal kordába szorítja. Ez harmonikusan történne a költségvetés egyensúlyának, helyreállításával, ami nem kevésbé drasztikus módszereket követel.

Növekvő jövedelmek adója

Mindenekelőtt azt, hogy a műtét terve annyi költségvetési bevételt irányozzon elő, amennyi teljes biztonsággal fedezi a kiadásokat. Ehhez azonban a jelenlegitől gyökeresen különböző adópolitika társul. Komái nem progresszív, hanem lineáris adózást javasol. Olyan jövedelemelosztást, amely erősen ösztönöz arra, hogy a társadalom EGÉSZÉNEK összes jövedelme növekedjék, mert ez a feltétele annak, hogy a legszegényebbeké is ÁLLANDÓAN nőjön.

Akinek kétségei lennének afelől, hogy ilyen körülmények között a költségvetés is beveheti a maga számára szükséges pénzmennyiséget, azt a röpirat a többi között így győzi meg: „Nem az a pénzügyminisztérium jut a legmagasabb adóbevételhez, amely stagnáló vagy vészes lassúsággal növekvő nemzeti jövedelemre veti ki a legmagasabb adókulcsot. Ennél sokkal nagyobb a bevétele annak a pénzügyminisztériumnak, amely elkerüli a túl magas adókulcs adta ellenőrzést, utat nyit a nemzeti jövedelem gyors növekedésének, és arra alacsonyabb adókulcsot kivetve is több adót képes beszedni.”

A Kornai János által ajánlott stabilizációs műtét legkényesebb problémája a bér. Elengedhetetlennek tartja, hogy az állami szektor béreire felső korlátot állapítsanak meg még akkor is, ha ez csökkenti a vállalatvezetők önállóságát, és nehezíti a termelési tényezők optimális kombinációjának kialakítását. Amíg ugyanis az állami tulajdon van túlsúlyban, addig csak bürokratikusán lehet szembeszállni az alulról jövő béremelési nyomással. „Ha ez nem sikerül, az egész műtét kudarcot vall” -^állítja a szerző.

Az ésszerű árak kialakulását sem bízza nyomban a piacra, hiszen nem vélhető, hogy a műtőasztalon fekvő, felmetszett hasú gazdaság piacként' képes viselkedni. A főbb árparaméterek — a devizaárfolyam, a kamatláb, a földbérleti díj — megszabása mellett azt is elkerülhetetlennek tartja, hogy az állami szektor termékeinek egy részére kezdetben kötelező árat írjanak elő: (Ehhez a világpiac és a hazai magángazdaság árarányai adnának támpontot.) A mesterséges árakra csak addig volna szükség, amíg a kereslet és a kínálat viszonylagos egyensúlyba kerül, és kialakítja az ésszerű árakat

„Olyan műtétet ajánlok; amelyet még soha, egyetlen ország sem végzett el” ig írja a professzor. A röpirat utószavában pedig azt is közli, hogy mindezt kinek, s milyen alkalomból ajánlja. „Annyi évtized után először tűnik úgy; lesz’olyan parlament és olyan kormány, amely elé bizalommal terjeszthetem elgondolásaimat. És ráadásul ez a jövendő parlament és kormány rettenetes nehézségek közepette fog hozzákezdeni munkájához. Ha tehát felgyűlt bennem valami mondanivaló, most van az a pillanat, amikor ezt közölnöm kell.”