Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

1989. december 21. • PETŐFI NÉPE • 5 A PETŐFI népe AJÁNLATA foi.vóiraTM Forrás 12. „Rabságom tökéletes — s hol vehet­nék annyi energiát, hogy kitörjek — s hová is — belőle. Kitömöm csak az írásban lehetne. De hányféle cenzúra figyeli azt is: családi, állami” — olvas­ható ezen néhány gondolat is Németh László Szigligeti naplójában, melyet 1954-ben vetett papírra a jeles író. Ezúttal a Forrás tizenkettedik, decem­beri számában található meg egy rész­let, melyet dr. Lakatos István rendezett sajtó alá. A jugoszláviai Herceg János esszéjének címe: Ella, amely kapcsoló­dik az előző anyaghoz. Szávai Géza Mész az úton címmel írt regényt. A friss Forrásban egy részletet olvashatunk ízelítőként a megjelenés előtt álló törté­netből. Ismét megtalálható Sándor Iván sorozata, a Vízkereszttől Szilvesz­terig, ezúttal „még” Szent Mihály ha­vánál tart a nyolcvankilences esztendő történéseinek, jelenségeinek számbavé­telével a szerző. Ryszard Kapuscinski Lapidáriuma hetedik folytatásban jele­nik meg, a sorok Varsóban, 1987-ben „születtek”, és ma is aktuálisak. A de­cemberi Forrásban értékes dokumen­tumok olvashatók történelmünk egyik eddig elhallgatott epizódjáról, mégpe­dig arról, hogy a II. világháború után ártatlanul hurcoltak el magyar nőket is a Donyec-medencébe. Mészáros György az ő sorsukról és az elhurcolá­sokról írt tanulmányt. Szekér Endre Végh Györgyről, a hetven éve született íróról készített arcképvázlatot. A fo­lyóiratban Kabdebó Tamás, Szécsi Gá­bor, Dobozi Eszter versei mellett Dor- mán László erdélyi dokumentumfotói jelentek meg. Szomorú búcsúsorok is helyet kaptak: Raffai Saroltától, Ratkó Józseftől és Gajdócsi Istvántól „kellett” elköszönni. (Képünkön: Dormán László Körösfőn készült felvétele, a Forrás egyik illusztrációja.) (b. t.) LEMEZ Négy szép dal NÉGY DAL Sebestyén Márta Még a tasakterv sem volt kész a le­mezhez, amikor a Bajális Rádió szer­kesztőségébe egymás után érkeztek a telefonkerdések, hogy hol kapható Se­bestyén Márta új albuma. Merthogy az országban először ez az alkalmi helyi adó sugározta a gyönyörű dalokat, igaz, akkor még csak szalagról. Most már kézbe vehető az a csodálatos hang­lemez, amely ritka szép karácsonyi ajándék az igényes lemezgyűjtőknek. (Azért is ritka, mert mindössze kétezer példányban jelent meg a pécsi Pannon­ion kiadásában.) Ennyi dicsérő szó után nézzük, miről is van szó! Három Nagy László (Dérütött réten, Holtak felkelőben, Szerelem emléke) és egy Szécsi Margit (Szárnyakon fek­szem) vers került a 45-ös fordulatszá­mú korongra (maxi single) Binder Ká­roly megzenésítésében. A zenei alapo­kat maga a zeneszerző játszotta fel szintetizátoron. Tulajdonképpen szo­katlan összeállítású „csapat” dolgozott együtt, hiszen Binder dzsesszzenész, Sebestyén Márta pedig a népdal elköte­lezettje, akinek ez az első verslemeze. A végeredmény mégis lenyűgöző és ele­mentáris! A szöveg- és énekcentrikus lemezen a szintetizátor hangja alázattal követi a szárnyaló énekhangot. Az egyetlen sajnálatra méltó dolog az, hogy nagyon rövid a felvett zenei anyag, még tíz percnél is kevesebb, a két oldal együttvéve alig több kilenc percnél. Az viszont örvendetes: négy kitűnő művész találkozott ezekre a pil­lanatokra. (Képünkön Sebestény Márta maxi single lemezének borítója, mely­nek fotóját a bajai Gyulavári József ké­szítette.) B. Schmidt Antal MAGAZIN^^^ Újabb sztorik A Sztori című független szórakozta­tó magazin legújabb, tizedik számában megint csak találhatunk jó sztorikat. Hogy miért függetlenek? Azt nem tud­ni. A színes magazin fele, az első 18 ol­dal az ételeké. Mégpedig oly módon, hogy megismerhetjük elődeink, őseink szokásait, ínyencreceptjeit. Mit ettek az ősemberek, a fáraók, a rómaiak, a görögök, az aztékok, a kínaiak, az in­diaiak, a franciák és az angolok? Volt-e tömegformáló hatása az ételeknek? Mindezek derülnek ki a „többfogásos” visszatekintésből. A lap közepén Ar­nold Schwarzenegger mosolyog ránk a színes dupla oldalról. Van „kivehetős”, „dupla méretű” szuperposzter, rajta egy meztelen szőke hölggyel. Mindezek után Lázár Ervin A kőfalon túl című novellája következik. A kriminaptár lapjai december 31-éig peregnek. Az Alanyok tárgyesetben című rovatban egy „furcsa figurával”, Galla Miklós­sal, az Egy napban pedig a szőke, szép­séges, Monroe-fazonú színésznővel, Eszenyi Enikővel ismerkedhetünk meg, akinek zöld Trabantja és tengernyi el­foglaltsága van. New York-i kokain- mámorról, Indiana Jonesról ugyancsak olvasható cikk. Friderikusz Sándor exkluzív interjúját ezúttal Szász Endré­vel készítette, akiről egyebek között az derül ki: képtelen törlőruhákat tervez­ni, öt feleségére pedig minden vagyonát ráhagyta. (borzák) Merre vezet a A „Südi-ügy” kipattanását követően természe­tesnek és kötelességünknek tartottuk —- mivel a képviselő Jánoshalmán lakik —, hogy mi is tájé­koztassuk olvasóinkat a különböző tartalmú meg­nyilvánulásokról. Helyet adtunk azoknak az írá­soknak, amelyek, úgymond, leszedték a keresztvi­zet Südi Bertalanról, de olyanoknak is, amelyek nem elmarasztalták, hanem dicsérték a nevezettet, így tartottuk korrektnek, tisztességesnek, mivel mi nem lehetünk döntőbírák az ügyben, továbbá an­nak az ősi követelménynek az alapján is, amelyet a latin közmondás így fejez ki: Audiatur et altera pars. A „másik felet” nem mindenhol hallgatják meg, noha fennen hirdetik. A Bácskapocs szer­kesztője például így nyilatkozik: „Mi annak idején arra szerződtünk, szerveződtünk, hogy hozzásegít­sünk végre minden magyar állampolgárt egyik alapvető emberi jogának—a szólásjognak — gya­korlásához. Nincs barátság, szerelem s egyéb kötő­dés vagy szempont, amely eltántoríthatna bennün­ket e vezérelvtől.” Hangzatos, szép szavak ezek, csak sajnos náluk más a gyakorlat. íme erre egy újabb bizonyíték: „A Petőfi Népe főszerkesztőjének, Kecskemét, Szabadság tér 1/A TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Buda Ferenc költőhöz hasonló gondom van me­gyei laptársukkal, a Bácskapoccsal. Ezért döntöt­tem úgy, hogy Önöknek ajánlom fel leközlésre annak az írásomnak a szövegét, amit eredetileg a Bácskapocsban szándékoztam leközölni. E mocskolódó lap Kutasi Ferenc nevű főszer­kesztőjével immáron másodízben esett meg, hogy elhatárolta magát helyreigazítást szorgalmazó ész­revételeim közlésétől. Az eset úgy történt, hogy a Bácskapocsban leközölt súlyos melléfogásokat hozzászólásomban nyilvánosan kifogásolni tervez­tem. A főszerkesztő úr, Kutasi Ferenc azonban személyes felkeresésem ellenére magas lóról beszé­lő stílusban adta tudtomra, hogy szó sem lehet ilyenről. Felületes szerkesztői munkáját tehát akként igyekszik elpalástolni a nyilvánosság előtt, hogy nem ad nyilvánosságot a helyreigazító, ellensúlyo­zó észrevételnek. így történhet meg az a torz eset, hogy a Bácskapocs megbélyegez embereket, s azo­kat mások által megfellebbezhetetlen igazságok­nak tünteti fel. Az 1989. december 5-ei keltezéssel ajánlva feladott levelemet is terveztem leközöltet- ni. Miután erre nem került sor, felkerestem Kutasi Ferenc főszerkesztő urat, érdeklődvén a levelem sorsa felől. Mikor találkoztunk, csak a vállát vo- nogatta. Feltehetően, mert egyszerű vidéki nyugdí­jassal volt dolga. Válaszából kitűnt, hogy semmi reményem nem lehet levelem nyilvánosságra hoza­talára. Ezért fordultam Önhöz, Gál Úr, talán Ön meg­értőbb lesz irányomban. Mivel az észrevételem közérdeket szolgál (hiszen alaptalanul mások is bemocskolhatók), szeretném, ha e megjegyzéseim­mel kiegészítve az Ön lapja leközölné soraimat. A Bácskapocs által le nem közölt levél teljes szövegét mellékelem. 1989. december 15. Olvasói tisztelettel: Földes Péter KEDVES FŐSZERKESZTŐ ÚR! Mélységes megütközéssel olvastam lapjukban a Südi Bertalan országgyűlési képviselőről szóló le­járató írásukat. Fogalmam nincs, hogy Önök komolyan vették-e egyáltalán mindazokat a képtelenségeket, amiket a riportban leírtak. Én mint rendszeres olvasójuk úgy minősítem, hogy azok valakik (enyhén szólva) túlzó állításai. Nemcsak azért írom ezt, mert Südi Bertalant mint állampolgár és választópolgár, jó néhány év óta ismerem, s cselekedeteit, közéleti megnyilatko­zásait és viselkedését a példás állampolgári fegye­lemmel azonosítom, hanem mert az elesett, kiszol­gáltatott embereken való segítségnyújtási készsége szinte egyedülálló. A vad, garázda ember eleve nem lehet emberséges. Éppen a vadság, amiről az Ön újságírótársa beszámolt a lapban, nem jellerpző erre az emberre. A durvaságot szerintem, s ezt talán Ön is jól tudja, nem lehet évtizedekig palás­tolni, rejtve tartani. Ha valaki ilyen természetű, előbb vagy utóbb kitör belőle. De nem kizárólag ezzel akarom megkérdőjelezni írásuk valóságérté­két. Hanem egy kiskatoriával, annak eltérő véle­ményével, aki a 60-as évek derekán a 108-as körze­ti őrsön szolgált és Südi a felettese volt. A volt kiskatona közeli ismerősöm, aki már Südi politi­kusi pályájának kezdetén eldicsekedte nekem, hogy milyen vérbeli és vagány katona volt az ő főnöke. Amikor megmutattam az illetőnek a kép­viselőről szóló írásukat, valósággal elsápadt, dü­hös lett, s a földhöz vágta a Bácskapcsot. Képte­lenség, hazugság, mondta. Hozzátéve, hogy amennyiben a sajtó ilyen „igazságokat” közöl a’ nyilvánossággal, kár az újságot elolvasni. Talán ezzel is összefügg a nálamnál jóval fiata­labb ember merev elzárkózása a nyilvánosság elől. Nem járult hozzá ugyanis, hogy neve szerepeljen a lapban. Mint közölte velem, attól tart, hogy a képviselő melletti kiállása miatt az ő nevét is meg­hurcolják majd. Arról tájékoztatott engem, s ezt hozzájárulásá­val továbbítom az Önök szerkesztőségének, hogy Südi Bertalant kötelességtudó, a katonai szabá­lyok szerint élő, munkálkodó felettesnek ismerte az őrsön eltöltött két esztendő alatt, aki soha nem élt vissza beosztásával, senkivel nem kivételezett, mint társai közül annyian. Egyáltalán nem voltak rá jellemzőek a cikkben leírt gyarlóságok. S emel­lett mindig megértőnek bizonyult a sorállományn­ak gondjai iránt. Vitája # ahogy emlékezni tud rá — talán csak a fegyelem megkövetelésében volt parancsnoktársaival. De hát ez a katonáéknál, úgy gondolom, csak erény lehet, nem kifogásolnivaló. Nem tudom, milyen sorsot szánnak hozzászólá­somnak. Ám úgy gondolom, a nyilvánosan megrá- galmazottat jól ismerő állampolgár szava is érhet annyit, mint egy (talán sértődött) sorkatona való­ságtorzító állítása. De az elemi tisztesség is azt diktálja, hogy a soraim nyilvánosságot kapjanak. Önre bízom a döntést. 1989. december 5. Kiváló tisztelettel: Földes Péter, Mélykút, "Rózsa u. 32. BBC MONITORING: MEGFIGYELIK ÉS ELEMZIK AZ ADÁSOKAT A világhallgatók A világ rádióállomásai közül aligha­nem a BBC (British Broadcasting Cor­poration) a legtekintélyesebb. A világ csaknem minden országára kiterjedő tudósítói rendszere, pártatlan tárgyila­gossága páratlan szakmai megbecsü­lést vívott ki. Adásait a föld minden pontján, minden pillanatban százmilli­ók hallgatják — rövidhullámú adóik behálózzák az egész világot és újabban műhold is segít műsoraik terjesztésé­ben —, ám kevesen tudják, hogy a BBC nemcsak tudósítóitól szerzi érte­süléseit, hanem saját megfigyelőszolgá­latától is. A BBC Monitoring (Rádió- és Televízió Figyelő Szolgálat) a World Service (Világszolgálat) egyik osztálya, melynek feladata az, hogy más államok rádió- és tévéadásait kísérje figyelem­mel. A BBC World Service havi műsor­lapja, a London Calling decemberi szá­mában Steve Weinman szerkesztő mu­tatja be a BBC Monitoring mindennapi életét. Cikkét — kissé rövidítve - alábbiakban közöljük. Német hírek — viaszhengereken A BBC Monitoring ebben az eszten­dőben éppen 50 éves — a II. világhábo­rú előestéjén hozták létre. Kezdetben az Evesham melletti Cotswold hegyén, egy fakunyhóban működött a szolgá­lat, ahonnan kifutófiúk hordták le ko­sarakban aviaszhengereket a BBC lent várakozó stábjának. A hengereken né­met és olasz rádióállomások adásait rögzítették, ebben a hegytetőn kihúzott antennák nagy segítséget jelentettek. A felvételek alapvető hírforrásoknak bizonyultak, a szolgálat pedig bővíten­dőnek. 1941-re így már 30 nyelven fi­gyeltek meg adásokat, melyek alapján napi 250 összefoglaló készült. Két év múlva az antennarendszert egy Lon­donhoz közelebbi hegyláncra telepítet­ték át, a Chiltemekre, a stáb | Cavers- ham Park mellett foglalt el egy régi épületet. Manapság több mint ötszázan dol­goznak itt, közülük 130 a műsormegfi­gyelő. Részben bennszülött britek, rész­ben más nemzetiségűek, páran több nyelven is beszélnek anyanyelvi fokon. Váltott műszakokban óránként rögzí­tik a külföldi rádió- és tévéállomások és távirati irodák jelentéseit. Az anyagot negyven szerkesztő önti végső formába. A napi összefoglalókat az előzmények­re történő utalással együtt nyomtatják ki és juttatják el előfizetőikhez. Frázisban a lényeg A monitoring-szolgálat dolgozói nem egyszerűen fordítók. Nagyfokú jártassággal rendelkeznek a hírek igaz­ságtartalmának, valódi lényegének megítélésében is. Itt van például az a híradórészlet, amelyet az orosz tévéből rögzítettek. (Magát a híradót az előre kiadott műsor nem tartalmazta.) A szövegben arra nézve hangzott el utalás, hogy Mihail Gorbacsov levál­totta öt magas beosztású politikusát (ez néhány hónappal korábban történt — A szerk.), ám ez — ami tulajdon­képpen a lényeg — mélyen el volt rejtve a szövegben és a headline, a bevezető sem adott kulcsot a megfejtéshez. Bizo­nyos frázisok azonban riadóztatták a megfigyelőket, s Caversham, a BBC Monitoring lehetett az, amely megfej­tette és közölhette a hírt a világgal. A BBC Monitoring egyébként a szá­mát sem tudja az összes érdekes eset­nek, melynek során lényegében a sorok között olvasva jutott fontos informáci­ók birtokába. Vegyük például a kubai rakétaválságot 1962-ben (ez még az­előtt történt, hogy a Fehér Ház és a Kreml között létrehozták volna a for­ródrótot). A BBC megfigyelői vették Hruscsovnak a moszkvai rádióban el­hangzott bejelentését a rakéták eltávo­lításáról, majd az értesülést — diplo­máciai csatornákon — azonnal Kenne- dynek továbbították. Talán épp ez az információ volt az, amely megelőzött, s ily módon feleslegessé tett olyan üze­neteket, parancsokat, amelyek halált hozhattak volna ...? Követségi ‘ előfizetések A megfigyelöszolgálatot a Brit Kül­ügyminisztérium alapította, ám mun­katársai érthetően megsértődnének, ha közönséges, kulcslyukon át hallgató- dzó komornyiknak tartanák őket — külügyi megbízatással. Az adásokat, amelyeket megfigyelnek, valójában ki­vétel nélkül mind a nagyközönségnek szánják, ily módon mindaz, amit a rá­dió- és tévéállomások sugároznak, köz­kincs. Amit a BBC Monitoring tesz, az nem más, mint az információk begyűj­tése, megfelelő szempontok alapján történő megszerkesztése, kiválogatása, majd újbóli publikálása. A megszer­kesztett anyagot kommentár nélkül szállítják le vásárlóiknak, akik maguk szintén nem fűznek megjegyzést ahhoz, miért is fizetnek elő ... A vevők között ott vannak a BBC hírszerkesztőségei — természetesen a World Service-zel az élen — éppúgy, mint napi- és hetila­pok, kormányügynökségek, kereske­delmi társaságok, külföldi követségek és egyetemek. # Amit hallgatnak: a világ. 130 ország — műholdon is A BBC Monitoring a-Szovjetunió, Kelet- és Nyugat-Európa, Dél- és Ke- let-Afrika, a Közel-Kelet és Afganisz­tán adásaira koncentrál. Részesedik — műholdon át — azokból az infor­mációkból is, amelyeket az USA Kül­földi Adások Tájékoztató Szolgálata (FBIS) — mely a földgolyó többi részét figyeli és elemzi — bocsát rendelkezésé­re. Együttesen a világ 130 országának adásait hallgatják le és napi félmillió szót rögzítenek. Az összegyűjtött anyagot megszer­kesztik, majd összeállítják belőle a napi 100 ezer szavas Summary of World Broadcasts-et (a világ adásainak össze­foglalóját). Ezenkívül hetente publikál­nak a lehallgatott anyag alapján ipari, tudományos és mezőgazdasági újdon­ságokat; 24 órán át folyamatosan szol­gáltatnak híreket, nemzetközi esemé­nyek fejleményeit és hetente adnak ki összefoglalót a világ tömegkommuni­kációjáról. 1989-ben a cavershami megfigyelő­ket legjobban a kínai események foglal­ták le (de még nincs itt az év vége). A kínai rádió és tévé adásait tallózva az FBIS felvételeket készített, majd ezeket folyamatosan visszaküldték a BBC kí­nai tudósítóinak (műhold segítségével), így a helyszínen tartózkodó riporterek saját megfigyeléseiket összevethették ezekkel az információkkal is, ami nyil­vánvalóan segítette őket abban, hogy az eseményeket megfelelő perspektívá­ba tudják helyezni. A glasznoszty = több munka A megfigyelt külföldi adások műsor­rendjében, esetleg megszokott stílusá­ban bekövetkező apró változásokra való érzékenység tette például lehetővé azt, hogy a BBC Monitoring már a hivatalos bejelentés elhangzása előtt „megjósolhassa” szovjet vezetők halál­hírét. Ez az idén először akkor fordult elő, amikor meghalt Andrej Gromiko. Volt azután: puccs Szudánban, Kho­meini ajatollah által kimondott halálos ítélet Salman Rushdie íróra, vagy Líbia reakciója két vadászgépének az ameri­kaiak által történt lelövésére. A megfi­gyelők munkájának varázsát tehát aligha nehéz megérteni. Valami olyas­mi ez, mint a pecázás: a rutinfogások időszakait kellemesen borzongató vá­ratlan kapások fűszerezik. A glasznoszty hatása a Szovjetunió­ban és szövetségeseinél roppantul meg- szaporitotta a BBC Monitoring mun­káját. „A glasznoszty tulajdonképpen több munkát ad, mint a hidegháború” H- jelentette ki Barry Whitehall, a BBC Monitoring főmenedzsere. Minél na­gyobb a sajtószabadság, annál több a hír — azaz, annál több a megfigyelők munkája. Segít a számítógép Mindenesetre ma már egy nyolcéves, 18 mülió angol fontot fölemésztő mo­dernizálási program első gyümölcsei se­gítik a szolgálatot, hogy megbirkózzon a félelmetes mennyiségű bejövő anyag­gal. A jobb minőségű vevők, és az új, komputerizált lehallgatószobák kényel­mesebb és jobb munkát eredményeznek. A monitoring-szolgálat emberei is áttérnek a számítógép használatára. Eddig az adások szövegeit legépelték, utána megszerkesztették és újból gépel­ték — az efféle dupla munkát a számí­tógépes szövegszerkesztés egyszer s mindenkorra száműzte. A komputer memóriájának segítségével különleges igényeket is ki lehet elégíteni a speciális szakterületekre vonatkozó informáci­ók közvetlen lehívásával. Korszerűsítés ide vagy oda, a BBC Monitoring ezután sem csinál mást, mint amit eddig is kifogástalanul vég­zett — és aki ilyen jól tud „hallgatni”, az mindenki előtt nagy becsben áll... (Ford. Ballai József)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents