Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-19 / 300. szám

AZ ORSZÁGGYŰLÉS DECEMBERI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) — A német nép az NDK-ban és az NSZK-ban is egyet eretne, egy a szíve vágya: a béke tartós legyen, és néme't ldről ne induljon ki soha többé félelem, hanem béke, béke- igy és a népek közötti megértés. Végezetül a kancellár szívből jövő köszönetét mondott indazért, amit Magyarország — különösen ebben az esz- ndőben — a németekért tett, és ünnepélyesen ígéretett tett Ta, hogy az egyre szorosabban egybefonódó Európában a :t ország egymás mellett fogja járni az útját. * * * Helmut Kohl beszéde után Fodor István emlékeztette a jpviselőket: az elmúlt ülésszakon létrehozták az új ügyrendi zottságot,'és egyben felkérték arra, hogy tegyen javaslatot ház szavazással kapcsolatos szabályainak módosítására, nyelembe véve a szavazógép alkalmazását, a szavazás nyílt- igát. Az ügyrendi bizottság két változatot dolgozott ki. A határozathozatalkor a képviselők az első változatot igadták el, vagyis nem változtatnak a szavazás eddig alkal- azott módszerén. Még az ülésszak tárgysorozatának elfogadása előtt Südi i'rtalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) az ügyrendhez kapcsoló­ján arról szólt, hogy a mostani politikai.helyzetben egyes jtóorgánumok felelősségvállalás nélkül, a pluralizmusra vatkozva mindent és mindennek az ellenkezőjét is kimond­k, tekintet nélkül arra, hogy az állítások igazak-e -vagy :m, s nem számolva a következményekkel. Ezért javasolta : Országgyűlésnek, hogy a nyilvános rágalmazókkal szem- in ezentúl a leghatározottabban védje meg a kárvallott :p viselőket. Fodor István megkérdezte a képviselőt: saját- esetében ír-e országgyűlési állásfoglalást.' Ezt Südi Bertalan nem ényelte. A tárgysorozat vitájában Bödőné Rózsa Edit (Csongrád ., 3. vk.) bejelentette: összegyűlt 50 képviselői aláírás, nely már elegendő a név szerinti szavazás elrendeléséhez ínffy Györgynek (Budapest, 4. vk.) az Országgyűlés felosz­lására tett indítványáról. Ezért kérdezte, hogy Bánffy yörgy fenntartja-e indítványát. Bánffy György elmondta: az előző ülésszakon beterjesztett dítványa ügyében az időközben folytatott tárgyalások so- n arra a megegyezésre jutottak, hogy a javaslatot, annak irdereje miatt, ne egyéni, hanem a parlament elnökének díványaként tárgyalják. Fodor István megerősítette: e kérdésben elnöki előterjesz- st kíván tenni. Amennyiben azonban azt a Ház nem fogad- i el, Bánffy Györgynek módja lesz arra, hogy egyénileg sszatérjen indítványára. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) azzal a kéréssel fordult elnökhöz, hogy a tárgysorozatba vegyék be a közvetlenül ülésszak megkezdése előtt a kormány elnökhelyetteséhez adott kérdését bizonyos áron alul kiárusítani szándéko­lt vállalatok, nevezetesen nagy vendéglátó-ipari egységek, állodák eladása tárgyában. Az elmúlt napok romániai történései nyomán az ellenzéki írnokra ta parlamenti képviselők csoportja nevében indít- ínyozta továbbá: az ülésszakon a parlament foglaljon állást j emberi jogok romániaLdurva megsértése, Tőkés. László raesvári lelkész üldöztetése ellen, s annak alapjáii a magyar- trmány forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, ilamint annak főtitkárához. Javasolta, hogy a Magyar emokrata Fórum XIV. kerületi szervezete által hétfő estére Hősök terén szervezendő csendes tüntetésre a parlament ildjön külön delegációt. Fodor István javasolta, hogy Király Zoltán felvetését az rszággyűlés külügyi bizottsága vizsgálja meg, s ha a bizott- g úgy ítéli meg, arra még az ülésszak első napján téljenek isza. Iz ülésszak tárgysorozata Ezután a képviselők elfogadták a decemberi ülésszak rgysorozatát: l. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. i V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megsza- zása; 2/A A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tör- ny módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2/B A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosí- sáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2/C A büntetésekről és intézkedésekről szóló 1979. évi 11. rvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat egtárgyalása; 3. Az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat egtárgyalása; 4. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről óló törvényjavaslat megtárgyalása; 5. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény ódosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 6. Az Állami Számvevőszék szervezeti felépítéséről, létszá- áról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása; 7. Az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájé- >ztató megtárgyalása; 8/A A lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. i intézkedésekre tett javaslat megtárgyalása; 8/B A lakásgazdálkodás 1990. évi intézkedéseihez tör- nyjavaslat(ok) megtárgyalása; 9. Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat meg- rgyalása; 10. A fogyasztási adókról és a fogyasztói árkiegészítések- 1 szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 11. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. i XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtár- alása; 12. A postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény ádosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 13. A nemzetiségek országgyűlési képviseletéről szóló tör- nyjavaslat előkészítésével, illetve az országgyűlési képvise­lt választásáról szóló törvény esetleges módosításával kap- :>latos tájékoztató; 14. Az Országgyűlés megbízatási idejének meghatározásá- vonatkozó javaslat; 15. A népszavazással összefüggő kérdésekben történő ha- rozathozatal; 16. Az egészségügyi törvény módosításáról szóló törvény- /aslat megtárgyalása; 17. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok fakulásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényja- slat megtárgyalása; 18. Bizottsági személyi javaslatok megtárgyalása; 19. Interpellációk, kérdések megtárgyalása; 20. Nyilatkozatok, bejelentések tárgyalása. A büntető jogszabályok módosítása ' A képviselők a tárgysorozatnak megfelelően először a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról döntöttek. Mivel módosító indítványt a képviselők nem nyújtottak be, a törvényjavaslat egészéről szavaztak: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 213 igen szavazattal elfogadta. Ezután a büntetőjogszabályok módosítását tárgyalták a törvényhozók. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésé­ben arról szólt, hogy valamennyi módosító javaslat a szigorí­tott őrizet megszüntetését indítványozza. A szigorított őrizet intézménye a büntető törvénykönyvben szabályozott intéz­kedés. A jelenlegi szabályozás szerint a szigorított őrizet azzal a többszörös visszaesővel szemben alkalmazható, akit már legalább háromszor ítéltek el egy évet meghaladó sza­badságvesztésre, az újabb bűncselekmény elkövetésekor be­töltötte 20. életévét és az újabb bűncselekmény miatt leg­alább kétévi szabadságvesztés büntetést kapott. Az ilyen esetekben a bíróság mérlegeli, hogy szükség van-e szigorított őrizetre, amelynek leghosszabb tartama a törvény szerint öt év. A szigorított őrizet intézménye mind a jogtudomány kép­viselői, mind a gyakorlati szakemberek körében vitát, ellen­kezést váltott ki. A szigorított őrizet nem töltötte be szerepét, a gyakorlatban számos esetben növelte a bűnelkövető szem­benállását a társadalommal, mert az elítélt áldozatnak tekin­tette magát, igazságtalannak érezte, hogy büntetésének letöl­tése után még újabb hátrányt kellett elszenvednie. A törvényjavaslatok a három jogszabály azon rendelkezé-i seit iktatják ki, amelyek a szigorított őrizetre vonatkoznak. A képviselők nagy többséggel elfogadták mindhárom tör­vénymódosító javaslatot. Az illetéktörvényről A napirend szerint az 1986. évi illetéktörvény módosításá­ról szóló törvényjavaslat megtárgyalása következett. A ja­vaslatot a kormány nevében Békési László pénzügyminiszter ismertette. Hangsúlyozta, hogy az előterjesztésnek nem célja a lakos­ság vagy a gazdálkodó szervezetek illetékfizetési terheinek változtatása. A törvényjavaslat az egyes eljárások illetékének mértékét a jelenlegivel lényegében azonosan határozza meg — muta­tott rá a pénzügyminiszter. így — mint mondta — á javaslat elfogadása esetén a világútlevélért vagy érvényességi idejé­nek meghosszabbításáért továbbra is 500 forint illetéket kellene fizetni, a kivándorlással kapcsolatos eljárás illetéke is 1000 forint maradna. Ezzel azonos mértékű illetéket kelle­ne fizetni a bevándorlás engedélyezésével kapcsolatos eljárá­sért, az eddigi díjfizetési kötelezettség viszont megszűnne. A módositások szerint változatlanul illetékmentes lenne a diplomata- és a külügyi szolgálati útlevél, valamint a határ- átlépési igazolvány. Uj elem, egyfajta jogi garancia, a kül­földre utazásról és az útlevélről, yalamint a ki- és bevándor­lásról szóló törvényben meghatározott eljárások esetében az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának le­hetősége. A miniszter szerint a módosító javaslatokat, amennyiben azokat elfogadja az Országgyűlés, összhangban a ki- és bevándorlásról, valamint a külföldre utazásról, útle­vélről szóló törvénnyel, 1990. január 1-jén szükséges hatály­ba léptetni. A módosító javaslatot Jakab Róbertné kiadta véleménye­zésre a terv- és költségvetési bizottságnak. • Tóth Istvánná kiskunhalasi képviselő ajándékot kapott, a vasfüggöny egy darabját. Az Országgyűlés az 1986. évi 1. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot nagy többséggel elfogadta. Mielőtt az Országgyűlés rátért volna a következő napi­rend megtárgyalására, az elnöklő Jakab Róbertné egy általá­nos érvényű tanulsággal járó, a házszabállyal összefüggő kérdést kívánt az Országgyűlés nyilvánossága előtt tisztázni. Elmondta, hogy a társadalombiztosításról szóló élőterjesz­tést az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán megalakított tár­sadalombiztosítási bizottság is megtárgyalta. Ez az első és egyetlen bizottsága az Országgyűlésnek, amely nemcsak kép­viselőkből áll, hanem állandó szakértőket is választott tagjai közé. — Abban egyetérthetünk — folytatta —, hogy a parla­menti munkába egyre nélkülözhetetlenebb a szakértők bevo­nása, ami eddig még kevéssé valósult meg. Fontos azonban az is, hogy a szakértők ne helyettesítsék a képviselőket, mivel a döntés felelőssége a képviselőké. Ezért mindkét szempon­tot figyelembe vevő gyakorlatot kell kialakítani. Jakab Róbertné kezdeményezte, hogy az ügyrendi bizott­ság — a házszabály esetleges módosításával — tegyen javas­latot a kérdés megnyugtató rendezésére. Lakáskötvények a társadalombiztosítási járulékból Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter elmondta, hogy a társadalombiztosítási járulék minden forintja a Tár­sadalombiztosítási Alap ■ kezéléisében és tulajdonában ma-r radt. A bevételtwazriellátá&ökra fordította;; a;; kormányzat, illetőleg tartalék alapot képzett belőle. Az alap létrehozásá­val világosabbá vált a járulék és az adók közötti kapcsolat, áttekinthetővé a felhasználás. Az idén az állami költségvetés 35 milliárd forinttal többet fizetett be járulék címén, mint tavaly, mert 43 százalékra emelkedett a dolgozók utáni járu­lék összege. Az idei többletbevételből 13 milliárd forintért lakáskötvényt vásárolt az alap. Államilag garantált, kama­tozó értékpapírok képezik a társadalombiztosítás vagyonát, aminek hozadékára már 1991-ben szükség lehet. Az alap tervezésekor az egészségügyi kormányzat indítvá­nyozza a gyógyító ellátás és a családi pótlék forrásainak felcserélését. A csere azért szükséges, hogy lehetővé váljék az egészségügy korszerűsítése. Az egészségbiztosítás létrehozá­sa ugyanis mind az orvosok, mind a betegek számára kedve­zőbb a jelenlegi rendszernél — folytatta a miniszterasszony; majd arról szólt, hogy a kormányzat jelenleg nem vállalkoz­hatott a nyugdíj- vagy a gyermektámogatási rendszer átfogó reformjára. Nem mondhat le azonban az infláció nélkülözhetetlen ellentételezéséről, az özvegyinyugdíj-rendszerben már régóta sérelmezett méltánytalanságok megszüntetéséről, a létmini-, mumot legalább elérő ellátások körének bővítéséről. Csehák Judit ezután arról szólt, hogy az egészségügyi szolgálatásokra elkülönítetten 66 milliárd forint áll rendelkezi zésre a jövő évben. Az idősek ellátásával kapcsolatban arról szólt, hogy a tervezett 24 milliárd forintos keret az év elején átlagosan 800 forintos nyugdíj-kiegészítést tesz lehetővé. Ez az összeg az idei átlagnyugdíjak szintjéig, vagyis havi 5300 forintig — 15 százalékos áremelkedést figyelembe véve :—í megőrzi a nyugdíjak reálértékét — mondotta egyebek között a miniszter. Az Országgyűlés társadalombiztosítási bizottságának véí leményét Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest, 22. vk.), a bizottság elnöke ismertette. j A továbbiakban kiemelte: jövőre a kormány, a bizottság határozata nyomán, az eredetileg javasolt 21 milliárd forint} tál szemben 24 milliárd forintot javasol a nyugdíjak emelésé­re. Ez, átlagosan, hávi 800 forint emelést jelentene. A bízott? ság támogatja azt az elképzelést, hogy ezt az összeget differ renciáltan osszák el a, nyugdíjak összege és a nyugdíjban töltött idő alapján. Ez a várható infláció ellentételezésének csak első lépése lenne, mert a törvényjavaslat szerint a kom­penzáció az év folyamán a fogyasztóiár-színvonal tényleges alakulásához igazítandó. Kopp Lászlóné (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 21. vk.), Les­tár Lászlóné (Budapest, 51. vk.), dr. Biacs Péter (Budapest, 3Ö. vk.), Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) felszólalása után Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter összegezte a vitában elhangzottakat. Az egyes képviselői felvetésekre elismerte: valóban méltatlanul bánnak az 1985 után nyugdíj­ba mentekkel, de hozzátette, hogy miután a létminimum összegére egészítik ki az-1985 előtt nyugdíjazottak alacsony ellátását, így lényegesen lecsökken azoknak a köre, akik később kerültek nyugdíjba, s nem érik el ezt a szintet. Az elmúlt években megállapított nyugdíjak ugyanis jóval maga­sabbak, s feltehetően kevesen vannak, akiknek a nyugdíja nem éri el a 6000 forintot. Főleg nőkről van szó, s bár ez megkülönböztetés, de számba kellett venni, hogy a viszony­lag alacsony női nyugdíjkorhatár miatt ebben az életkorban még van lehetőség kiegészítő jövedelemszerzésre. A továbbiakban elmondta, hogy a nyugdíjrendszer módo­sításával kapcsolatban már a korábbi javaslatok is tartal­mazták: minden munkában töltött évet egyforma százalék­kal honoráljanak. Reményét fejezte ki* hogy 1991-től az új PARLAMENTI JEGYZETEK Régi-új arc az ellenzékben Az MSZMP hétfő hajnalban végétért kongrészusa után' kissé kialvatlannak tűnt Berecz János, ám az ülés kezdetére pontosan elfoglalta megszokott helyét a Szabolcs-Sz'atmár megyei képviselők között, miközben többen melegen üdvö­zölték. A gratuláció teljesen jogos, hiszen az ellenzékbe szo­rult (ők maguk azt mondják: szorított) MSZMP — leg­alábbis a következő választásokig-^-fontos parlamenti po­zíciót birtokol és éppen Berecz révén: ő a külügyi bizottság vezetője% . Grósz Kohl után érkezett Az MSZMP másik régi-új arcosa, Grósz Károly (aki a múlt héten egy interjúban komoly tévedésnek mondotta,- hogy annak idején maga helyett Németh Miklóst jelölte mi­niszterelnöknek) ellenben nem volt ott az ülésszak kezde­tén, így nem hallhatta Kohl kancellár beszédét. (A magyar fordítást azonban természetesen ö is megkapta.) Csak a nyugatnémet politikus távozása után foglalta el Grósz Ká­roly a parlamenti helyét. Miért mondott le Danka Márta? Meglepetéssel kezdődött az ülésszak: az ideiglenes el­nök, dr. Fodor István bejelentette, Bodorné Danka Márta lemondott mandátumáról. A megyei képviselők tanácstala­nul néztek egymásra : — senki a szándékról semmit sem tudott. Dr. Bak István, a megyei képviselőcsoport vezetője is ott, az ülésteremben értesült Danka Márta e lépéséről. (Múltkor felsoroltuk a most lemondott képviselőt a hiány­zók között. Távollétének oka igencsak prózai: hosszabb ideje beteg. Éppen az Országgyűlésbe igyekeztek, amikor balesetet szenvedtek^jr Dankánét a Parlamentből vitte el később a mentő—, ám nyomtalanul még nem múlt el a sérü­lés. Bizonyára ez is közrejátszott a mandátumáról való le­mondásban — vélik többen.) • Ahol kalkulálnak az inflációval A parlament most nem, majd csak januárban tárgyalja a vezető állami tisztviselők és az országgyűlési képviselők munkádijáról hozandó törvényt. -(A munkadíj a törvény nyelvén a fizetés.) A javaslat—melyet sikerült megszerez­nünk — a miniszterifizetés százalékában határozná meg a politikusok juttatásait, kikötve, hogy ők a jubileumi jutal­mon kívül más különpénzt nem vehetnének föl. Miniszteri fizetést kapna az Állami Számvevőszék elnöke, az állam- polgári jogok szószólója, az Alkotmánybíróság elnökhe­lyettese és tagja, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész. A kormányfő és az Országgyűlés elnöke a miniszte­ri fix 140 százalékát kapná (eddig ez 150 százalék volt, s 1988júliusában a kormányfőt illetően 97 500forintot tett ki). 1988 októberében a miniszteri fizetés bruttó 65 ezer (nettó 30 ezer) volt, ezt lehetséges, hogy az inflációra való tekintettel az idén emelték, ámfrissebb adathoz még a HVG legkitűnőbb dokumentációja segítségével sqm tudtunk jutni. Ami talán még érdekes: a következő parlament— amelyet szabadon választ majd a nép — tagjai munkájukért, melyet főállásban látnak majd el, a miniszteri fizetés 70 százalékát kapnák, de arról nincs hír, hogy ebben a pesti szállás, a közlekedés, a szakértők díjazása, iroda fenntartása, azaz a költségek is benne vannak-e vagy sem. Egy korábbi hírből, annyi kiderült, hogy jövőre 700 millióforint kellene a képvi­selőifizetésekre. A most meg nem tárgyalt törvényjavaslat indoklása.szerint a konkrét összegeket évente állapítanák meg, mert így „lehetővé válna, hogy az állami vezetői mun­kadíjak nyomon kövessék az árszínvonal változását". Ez a megfogalmazás egyébként gyanúsan hasonlít ahhoz az inf­lációhoz arányosított bérindexáláshoz, melynek bevezeté­sét a kormány mindenki másnak a leghatározottabban el­lenzi, mondván, hogy inflációgerjesztő. Hogy sikerült a közvélemény-kutatás? Természetesen megkérdeztük dr. Debreczéni József or­szággyűlési képviselőt,-sikeres volt-e külön-közvélemény- kutalása. (Ő volt az egyetlen—talán mert egyetlen ellenzé­ki?—, aki választóit az ülésszak előtt megkérdezte: hogyan is szavazzon.) Száznál is többen mentek el a nyilvános fó­rumra, ahol:— mint mondotta — számos olyan kérdést is nekiszegeztek, amihez pedig neki semmi néven nevezendő köze nincs, általában véve pedig úgy viszonyultak hozzá, mintha már évek óta ugyanolyan parlamenti képviselő len­ne, mint mások. Végül is, ami például a lakásgazdálkodási ügyeket illeti, dr. Debreczeni nem tud olyan határozottan nemet mondani a kormányzati tervekre —1 noha háromgye­rekes családapaként, egy gyeden lévő feleséggel, tízezer alatti pedagógusfizetéssel maga is érintett —, mint más, nem ellenzéki képviselők. Ugyanakkor méglepetve hallotta —még vasárnap este a tévében —, hogy időközben maga a kormány is változtatott álláspontján, így lát reményt bizo­nyos kompromisszumra. Nyüzsgés a Parlamentben Korábban igen szigorúan megszűrték azokat az újságíró­kat, akiket egyáltalán beengedtek a Parlamentbe. Ma gya­korlatilag csak regisztrálás folyik: aki jelentkezik, azt föl­veszik U listára és kész. Nyüzsögnek is mindenféle emberek a Parlamentben, tegnap szakmai körökben például egy arriatőrgéppel fölszerelt, soha korábban nem látott férfiú keltett feltűnést. Kiderült, hogy az illető nem újságíró, ellen­ben van egy lapja. Más viszont hivatalos újságíró-igazol­ványt függeszt zakójára. Ismerős arc: nini, ez az egyik füg­getlen és demokratikus párt szóvivője, mellesleg pedig efüg­getlen és demokratikus—és többmilliós állami támogatás­ban részesített —párt lapjának egyik munkatársa. Ugye, pártszóvivőként—a legközelebbi választásokig, ám, sokßk szerint, azután is — aligha tehetné be a lábát ilyen helyre? Maradt a mellékút: az újságíró-igazolvány ... Jó hely ez a Parlament... B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents