Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1989. november 11. i A HOLLANDOK NEM AKARNAK KISZORULNI A PIACRÓL Az érdekházasság az exportot is segíti A holland Euríbríd volt az első külföldi cég, amelyik csirkehúshibridjeivel tért hódított ha­zánkban. Huszonkét évvel ezelőtt kerültek be az első szülőpárok, s ezek utódjait!nevelték a nagy­üzemek és a háztájik óljaiban. A Hunnia Hibrid Egyesülés taggazdaságai látták el az igénylőket alapanyaggal. S mivel ez kiváló húsminőséget adó hibrid volt, az 1970-es évek végén a hazai brojler hatvan százalékát adta a holland állo­mány. A cég éppen a magyarországi sikerei révén jutott piachoz a környező szocialista országok­ban. Bács-Kiskunban az egyesülésnek tagja Volt a Rémi Dózsa és a Jánoshalmi Petőfi Tsz is. Az egyesülés megszűnt, és augusztusban a volt tagok többsége — összesen tizennégyen, közöttük a me­gyénkben lévő két gazdaság is — megalakította a Hybro Hungária Kft.-t. Az új vállalat érdekes­sége: a negyvenmillió forint alaptőke nyolcvan százalékát a holland cég adta, s a Kaba melletti Tetétlen községben a Nádudvari Vörös Csillag Tsz baromfitelepét bérbe vették, ahol a hibrid nagyszülőpárjait tartják. Magyarországra került tehát a tenyésztési vonal, sőt a hibridet „fel- frissítették”, az új egyedek genetikai tulajdonsá­gai jobbak a korábbiakénál. A nagyszülőpárok tojásaiból keltetett naposállatokat (ezek lesznek a szülőpárok, a fojásaikból keltetett csibédet vi­szik majd a baromfitelepekre, s hizlalják meg) a múlt hét végén elsőként a kft. legnagyobb taggaz­daságába, a Rémi Dózsa Tsz-be szállították, ösz- szesen tizenötezer darabot (most hétfőn pedig még tízezret). Itt találkoztunk több szakemberrel, akiktől a vállalattá alakulás okairól és a baromfi- húspiac jelenlegi helyzetéről, vágható alakulásáról érdeklődtünk. Kettőn áll a vásár Fehér Andor, a kft. szakmai és kereskedelmi igazga­tója elmondta, hogy a holland Eúribrid cég a világ brojlertermeléséből huszonöt százalékkal részesedik. Számukra eddig is fontos volt a magyar üzlet. Az utóbbi három-négy évben azonban ezén a piacon hib­ridjük fokozatosan Visszaesett, minőségi és-gazdasági szempontból egyaránt számtalan kifogás merült fel a hazai tenyésztők és hizlalók körében. Mindezt nem akarják teljesen a hollandok nyakába varrni, a saját gondjaink (például a tápok beltartalmi értékének romlása) ugyancsak közrejátszottak. Azonban az álr latelhullás növekedése, a tenyésztojás-termelés csők- ■ kenése, a gyengébb kelési átlag azt az érzetet keltette az egyesülés tagjainak körében, hogy a holland cég elhanyagolja magyar partnereit. Egy évvel ezelőtt javasolta dr. Babicz■ Ferenc, a Rémi Dózsa Tsz elnöke, hogy amennyiben a holland cég komolyan benn akar maradni a magyar piacon, adaptálja teljes technológiáját, tegye kompletté a hib­ridágazatot, s olyan tenyészalapanyaggal lássa el partnereit, hogy versenyképesek maradhassanak. — Az volt a véleményem — mondotta á téeszelnök —, ha valóban érdekeltek a hollandok, bizonyítsák be azzal, hogy nyolcvanszázalékos tőkerészesedésükkel közös vállalatot hoznak létre. Igaz, ebben az esetben kétségbe vonták a mi érdekeltségünket. Viszont bizo­nyítottuk: ha lenne (de nincs) húszmillió forintunk és ezzel belépnénk a kft.-be, az kevesebb értéket jelente­ne, mint egy évben a kétszázhúszezer szülőpár terme­léséből származó nyereség! Vagyis a mi érdekeltsé­günk megvan, s a legnagyobb gonddal, figyelemmel akarjuk végezni a tenyésztést. Áremelés és kedvezmény A rémiek kockázata és érdekeltsége nem csekély a holland üzletben. Évente képesek huszonhatmillió na­poscsirke értékesítésére. A jelenlegi igényt félgőzzel kielégítik. A most kapott jobb alapanyag reményt ad arra, hogy jövőre 16-17 millió naposállatot adnak le, ami a jelenleginél tizenkét forintos ár mellett nem csekély bevétel. De ennyi marad-e a csibe'értékesítési ára? — A számítások szerint húsz százalékkal kisebb -lesz a naposcsibe árának emelkedése — válaszolt dr. Babicz Ferenc. — Ez egyébként abból (is) adódik, hogy az előrejelzések szerint a szülőpárokat drágáb­ban kapjuk, I a takarmányár-növekedés ugyancsak drágítja a termelést. A hibrid iránti keresletet kedvez­ményekkel is serkentjük. Teljes integráció keretében, naposállattal és takarmánnyal való kiszolgálás mel­lett, lehetőségeink szerint elsősorBan a kistermelők­nek módot adunk arra, hogy a meghizlalt brojlerek 0 A múlt héten érkezett az első „felfrissített” szállítmány. Dr. Babicz Ferenc, a rémi Dózsa elnöke és Mannes Elkink, a Hybro Hungária Kft. ügyvezető igazgatója gusztálgatja a naposcsibé­ket. értékesítése után fizessék ki a csibék, a takarmány és a. gyógyszerek árát. j: ,t. A csirke a leggyorsabban forgatja a pénzt — szok­ták mondani, mivel 49-50 nap alatt 2,20-2,30 kilo­grammra megnő, s egy kiló húst két kilogramm jó minőségű takarmányból állít elő. Ez azt jelenti, hogy aki vállalkozik, befekteti pénzét, hét hét múlva vissza­nyeri azt, haszonnal együtt. ' Versenyben kell nyerni A vázolt optimális helyzet egyik feltétele a piaci kereslet: itthon és külföldön mennyi csirkehúsra van igény? Különösen fontos az export és ennek gazdasá­gossága, mivel a feldolgozott összes húscsirke felét az ország külpiacon értékesíti. Mannes Elkink, a Hybro Hungária Kft. ügyvezető igazgatója a következőképpen látja a lehetőségeket: — A baromfihús a legolcsóbb, ugyanakkor táplál­kozás-élettani- szempontból a legkedvezőbb. Én igénynövekedésre számítok s arra, hogy javul, felfelé ível a baromfipiac. — Ugyanakkor a verseny is élesedik az-országok között. — Ez így van, s az nyer, aki olcsóbban, jobb minő­ségű csirkével tud megjelenni a piacon. Magyaror­szágnak jók a lehetőségei, akár a takarmánytermelést, a csirketartást vagy a -hizlalást nézzük. Megfigyelhe­tő, hogy a brojlerhústermelés a világban kezd egyes országokra koncentrálódni, s ezek közé tártozik Ma­gyarország is. Hosszabb távón- fellendülésre, további piaci térnyerésre számítok. Ezért hoztuk létre döntő tőkerészvételünkkel a közös vállalatot. Hozzá aka­runk járulni a jelenleginél gazdaságosabb termeléshez. A kft.-ben jelentős szakmai és anyagi erő összponto­sul a holland és a magyar partnerek között, s együttes érdekünk, hogy tisztes profithoz jussunk. — A közös vállalat létrehozásában szerepet ját­szott-e a hazánkban tapasztalható politikai-társadalmi átalakulás, a garanciákat is megfogalmazó gazdasági nyitás?• . ' ' ’s * — Természetesen, cégünk bizalma részben erre ala­pozódik. A demokratizálódás érzékelése mellett vám nak még bizonytalansági pontok. Ilyen például: mir lyen adórendszer lesz, hogyan adózunk, milyen gaz­daságszabályozási környezetben kell dolgoznunk stb. Úgy ítéltük meg, hogy pozitív irányú, gazdaságélénkí­. tő politika következik az eljövő esztendőkben is, s ez. további kedvező lehetőségekre ad reményt. — Terveik között szerepel az is, hogy közösen jelen­nek meg harmadik ország piacán ? — Ez elsősorban a brojlerexportra vonatkozik, mi­vel cégünk a végtermék-értékesítőkkel, -feldolgozók­kal, -felhasználókkal is kapcsolatban vah. Marketing- tevékenységünkkel el akarjuk érni, hogy az Euribrid- végterméket minél nagyobb mennyiségben vegyék meg külföldön, s ennek következményeként is növe­kedjen az ország húsexportja. Csabai István NÉHÁNY AN MÁR JELENTKEZTEK A LEENDŐ SZÁMVEVŐSZÉKHEZ Búcsú a népi ellenőrzéstől Az Országgyűlés októberi ülésszakán elfogadta az Állami Számvevőszék felállí­tásáról szóló törvényjavaslatot. Ezzel tulajdonképpen arról is döntött, hogy a népi ellenőrzés intézménye 1990. január elsejével megszűnik. A visszaszámlálás — vagy nevezhetjük félszámolásnak'is — ezzel megkezdődött, pontosabban: folytatódik. A megyei és városi népi ellenőrzési bizottságok munkatársai ugyanis már hóna­pokkal ezelőtt szedelődzködni kezdtek, hiszen nem villámcsapásként érte őket októberben a hír, hogy a KNEB-et egy új ellenőrzési apparátusnak kell felválta­nia. Szvorény János, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke még á helyén van, igaz, nagyon magányosnak tűnt, amikor felkerestük. — A munkatársai mind elmentek? — Néhányan már korábban találtak maguknak munkahelyet, többen pedig december elsejével távoznak. A közhi­edelemmel ellentétben a megyei népi ellenőrzés nem rendelkezett olyan nagy apparátussal: huszonhárom függetlení­tett munkatársunk volt. A népi ellen­őrök száma ezerháromszáz, de ők nem függetlenítettként, hanem társadalmi munkában, díjazás nélkül végezték a munkájukat. — Amire ezentúl nem lesz szükség... — így van. Az Állami Számvevőszék csak alkalmazottakkal, illetve fizetett szakemberekkel dolgozik. Néhány kol­légám is jelentkezett arra a felhívásra, amely még az Országgyűlés ülése előtt jelent meg és munkatársakat keresett a leendő számvevőszékhez. A pályázato­kat a terv- és költségvetési bizottság­nak kellett elküldeni. —Szóval a bizottság, úgymond, meg­előlegezte az Országgyűlés döntését?. — Nincs egészen igaza, ha ilyen rosz- szallóan teszi fel a kérdést. Várható volt, hogy a parlament megszavazza a törvényt, méghozzá úgy, hogy a szám­vevőszék jövő év elején kezdje meg munkáját. Ebben az esetben pedig a rendelkezésre álló idő nagyon szűk, ha­ladéktalanul meg kellett kezdeni a munkatársak toborzását. Más kérdés, hogy a számvevőszék működéséhez né­hány nagyón fontos feltétel hiányzik, ezeket egyes képvisélők szóvá is tették. Személyes véleményem szerint bizo­nyos mértékig az is feltétel, hogy pon­tos szervezeti felépítés és működési sza­bályzat legyen, amelynek ismeretében már gyűjteni lehet az apparátust. És nem fordítva. De, hangsúlyozom: ez is személyes véleményem, és nem zárja ki, hogy a számvevőszék végül is megfelel­jen a feladatának, ha az összes többi feltétel megvan. Például valós informá­ciókhoz jut az államháztartás ügyeiről. — Az Állami Számvevőszék is ki­épít-e megyei „hadállásokat”, 'mint a népi ellenőrzés? — Tudomásom szerint öt regionális szervezete lesz, de elképzelhető, hogy a megyeszékhelyeken is létrehoznak egy­két fős irodákat, Ez valószínűleg attól í is függ, belefér-e a 280 fős összlétszám- ba, amekkorára a számvevőszék appa­rátusát tervezik. — A képviselők azt is szóvá tették, hogy egyes feladatkörök, amelyek eddig a népi ellenőrzéshez tartoztak, gazdátla­nul maradnak. Például a lakossági pa­naszok, közérdekű bejelentések kivizs­gálása.- Valószínűleg kialakulnak majd ezek kivizsgálásának formái is. Az ál­lampolgár ilyen ügyekben a közigazga­tási bírósághoz fordulhat; egyetlen há­tulütője a dolognak, hogy ez nem lesz ingyenes. Lesznek feladatok, amelye­ket a cégbíróság vesz át, másokat nyil­ván az ügyészség. Az alkotmányban szerepel egy fontos új jogintézmény. Ez pedig az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosa. Ezt az intézményt 1992-ig kell felállítani, a biztost az Or­szággyűlés választja meg, és évente kell tevékenységéről beszámolnia. Ez nem lebecsülendő intézmény, hiszen a vét­kest — államigazgatási szervet, vállala­tot — a biztos az Országgyűlés előtt elmarasztalhatja. ' ■ » — Van-e st megyei népi ellenőrzési bizottságnak befejezetlen vizsgálata, amelynek iratait esetleg zárolni kell és átadni a számvevőszéknek? — Nincs. Minden folyamatban lévő ügyet lezártunk, az utoísó negyedévre tervezett vizsgálatokat pedig be sem indítottuk. Iratainkat a megyei levéltár veszi át, bárki megtekintheti őket, nem titkosak. A pártot, a KISZ-t; a bírósá­got és az ügyészséget egyébként sem vizsgálhatta a népi ellenőrzés semmi­lyen ügyben, ilyen információkhoz te­hát nem lehet hozzájutni az iratokból. — A népi ellenőrzést több mint har­mincéves működése során érték bizo­nyos bírálatok... — Nem vonom kétségbe, hogy oly­kor jogosan. Nézze, amilyen társadal­mi-politikai közegbén működött, olyan volt maga a népi ellenőrzés is. Nem tudta függetleníteni magát. Kap­tunk mi is telefonokat, ha erre gondol. Volt itt olyan megyei vezető, aki nem­csak azt akarta megmondani, mit ne vizsgáljunk, hanem azt is, hogy mit igen, illetve ki ellen indítsunk vizsgála­tot. Igyekeztünk ellenállni, többnyire sikerrel. Más kérdés, hogy hiába fejez­tünk be eredményesen egy-egy ügyet, később nem történt semmi. A szankci­ók, a büntetés kiszabása soha nem volt a népi ellenőrzés feladata. Azt mond­hatom, hogy körülhelül két év óta gya­korlatilag nem történt semmi azután, hogy ilyen-olyan visszásságokat feltár­tunk. A közvélemény pedig a népi ellenőrzést marasztalta el. Hadd mond­jak még valamit. 1984-ben, amikor mó­dosították a népi ellenőrzésről szóló törvényt, a KNÉB-nek volt egy olyan javaslata: legyen az Országgyűlésnek alárendelve, és vizsgálhassa a2 állami költségvetést. A javaslatból annyi ma­radt, hogy a KNEB köteles a költség­vetést és a zárszámadást véleményezni, de csak a Minisztertanács előtt. Az Or­szággyűlés elé már csak a Miniszterta­nács anyaga került. Mivel a KNEB a kormány ellenőrző szerve volt, észrevé­telei meg is rekedtek ezen a szinten. Tudomásom szerint csak az egyik utol­só költségvetési vitánál kapták meg a KNEB-véleményt a terv- és költségve­tési bizottság tagjai. Abban már nem vagyok biztos, hogy valamennyi képvi­selő is. Mellesleg: a törvénymódosítás után a KNEB elnöke a Minisztertanács tagja lett. Lehet rajta vitatkozni, hogy ez büntetés, fájdalomdíj, avagy jutalom volt-e... Magyar Ágnes A MAGAZYN POLSKI ÍRJA: Hogyan építkeznek a japánok? A japánok legyőzhetetlenek. Újab­ban építészetükkel lepik meg a világot. Szakmai körökben új világ felfedezői­nek tartják a fiatal japán építészeket. Nem csak otthon építenek. Európából is, de különösen Amerikából kapnak megrendeléseket. • Az új japán építészeti irányzat sem­miben sem képviseli a tipikus japán épí­tészetet. Arata Iszozaki, az irálfyzat út­törője épületeit „tökéletes bűnténynek” nevezi, bár áz amerikaiak magasztalják a korszerű művészet múzeumát, amely az ő tervei szerint épült nemrég Los An­gelesben. Iszozaki társai egy kissé az ő árnyékában maradnak, bár lakóházaik nem kevésbé meglepőek. A fiatal japán építésznemzedék művei a modern világ ellen tiltakoznak. Ez az a nemzedék, amely úgy érzi: a gyors gazdasági fejlő­dés légkörében elvesztette életörömét. Munkájukkal ezért tiltakoznak minden ellen, amit az új Japánban hirdetnek, ami túl felszínes, ami nem méltó áz em­berhez. És ilyen sok van — mondják. Irányzatuk a japán nagyvárosok káo­szával és anarchiájával szemben az ön­uralmat fejezi ki. Házaik és lakásaik a csend kolostori békességű szentélyei. Tiltakozásul a mai világ viszonylagos­sága ellen, a fiatal japán nemzedék véde­kezésre szolgáló házakat tervez, olyan lakásokat épít, amelyekben az emberek úgy érzik, távol kerültek a lármától, a külső élet zsivajától, kiléptek az isme­retlen felé haladó állandó versenyfutás­ból,' Ez az elszigetelődési törekvés még az .olyan hagyományosabb épületeken is megérezhető, mint Maszako Hajasi kertvárosi villatervei, vagy Oszamu Isi falusi házai. • Csakhogy a valóságban ezekről a — városon kívül épített, idilli környezetű íl- házakról a 120 milliós Japán többsé­ge legfeljebb álmodozhat. A városok­ban nagy hangyabolyokra emlékeztető zsúfoltságban élnek egymás mellett. Amennyire elsők a gazdaságban, annyi­ra utolsók ebben a tekintetben. Az or­szág fővárosában 12 millió lakos harcol egymással minden egyes négyzetcenti­méterért. Az átlag európai számára szin­te hihetetlennek tűnik, hogy Tokióban az építésügyi minisztérium által kiadott kötelező szabványok szerint egy két­gyermekes családnak legfeljebb 43 négyzetméter alapterületű lakása lehet, aminimálisalapterület pedig27,5 négy­zetméter számukra. Azt a luxust, hogy egy családtagra 15 négyzetméter jusson, csak kevesen engedhetik meg maguk­nak. A legkisebb jövedelmű munkások és azegyetemi hallgatók kénytelenek be­érni 7-10 négyzetméterrel. A tokiói laká­sok —nyúlketrecek. A lakóépületek kö­zött szabadön maradt teret'is a mini­mumra csökkentették. A családi házak 40-70 négyzetméteres telken állnak, a legközelebbi szomszédtól gyakran csak 60-80 centiméter, az úttesttől pedig alig egy méter választja el őket. A lakásokat még zsúfoltabbá teszi, hogy telerakják őket tartós fogyasztási cikkekkel. A ja­pánok már régen lemondtak a valami­kor nagy ra becsült üres szobákról, és ma már 30-40 négyzetméteren művésziénél tudják helyezni gyermekeiken, sőt gyak­ran anyósukon és'apósukon kívül a szí­nes televiziót, a video- és sztereoberen- dezést, az automata mosógépet, a hűtő­gépet, a varrógépet, és sokszor még a pi- anínót is. A belső zűrzavart csak fokoz­za az utcáról beáradó lármái Nem lehet véletlen, hogy egyre több japán követ el öngyilkosságot. Valóságos csoda, hogy ebben a káoszban még van kedvük gya­rapítani családot. Ám a japánok erre is gondoltak, és életük intimitásait kimen­tik saját lakásukból:, a több mint 30 000 „szerelmi menedékhelyet” főleg házas­párok látogatják. Mihelyt véget ért 1 háború, a japánok igyekezték gyorsan elérni a nyugati színvonalat és megfelelni a XX. századi követelményeknek. Ez az építkezésben is megnyilvánult: a XIX. századi palo- tastílust-korszerűnek tartott elemek vál­tották feli A nemzetközi stílusnak meg­felelően Japánban is szekrényekre és 'dobozokra emlékeztető házak épültek. Az építőipart tisztviselőkből és nagy­üzemekből álló kartell uralta. A kívül­rekedt építészeknek nem volt túl sok esélyük a sikerre. Ez az irányítási-struk­túra egészen mostanáig alig változott. Az építőipar 40 százalékát öt konszern irányítja, szinte valamennyi középület terveit 10 nagy tervezőiroda készíti el. A 480 000 nyilvántartott tervező és kivi­telező építészmérnök többsége az építő­ipari vállalatok tervezőosztályain dol­gozik. Az önálló kis tervezőirodák nem jutnak nagyberuházásokhoz," és a kül­földön megbecsült független építészek otthon csak ritkán kapnak elismerést. Természetesen elégedetlenek ezzel a helyzettel, éppen úgy, mint negyedszá­zaddal ezelőtt az akkori fiatal japán épí­tésznemzedék, amely az úgynevezett „anyagcsere”-irányzatot képviselte: cserélhető részekből és elemekből álló úszó vagy egyéb városokat terveztek. A hatvanas evek „anyagcsere”-korsza- kára nehéz betonmonstrumok emlékez­tetnek. A következő évek a japán építé­szetben is kijózanodást hoztak. A mo­dernizmus végképp vereséget szenve­dett, és. az építészek megint keresni kezdték reális lehetőségeik határait. Közülük az egyik első, aki két lábbal állt a földön, Arata Iszuzuki volt, őt Japán­ban a konzervatívok idegennek nevezik meglepően eredeti épületei miatt. O is világpolgárnak tartja magát, aki vélet­lenül Tokióban lakik, és csak ritkán használ fel terveiben japán motívumo­kat, mégis tipikus japán, és a nemzetére jellemző tehetséggel veszi át és változ­tatja meg saját elképzelései szerint az idegen hatásokat. Japán határain kívül Iszazaki a legnépszerűbb és a legkere­settebbjapán építész. Fiatal tehetségekben pedig nincs hi­ány, sőt néhány tanítvány már felül is múlta mesterét. Munkájukban a jellem­ző tendenciák: a rend keresése, olyan la­kóhelyiségek tervezése, amelyekben az ember nyugodtan meditálhat, kipihen­heti az őrült világ stresszhatásait. Közü­lük egyesek természeti elemeket építe­nek be terveikbe, hogy hangsúlyozzák az ember és a termeszét kapcsolatát, mint Kijo Rokkaku.-Mások, mint Oszá­mú Isijama is, kizárólag ipari hulladéko­kat használnak fel épületeik nyersanya­gául, és hullámlemezekből, csövekből, színes üvegből szinte mesebeli házakat állítanak össze. Egy másik új irányzat, amelynek képviselője a zen-buddhista Takefumi Aida, a csendre és szinté a tel­jes ürességre törekszik. Alig enged meg magának néhol egy kevéske színt. Főleg géometriai idomokkal dolgozik, csak­nem minden díszítés nélkül. Lehetséges, hogy a közeljövőben ezek az új japán építészeti irányzatok fognak uralkodni áz országhatárokon kívül, a világ többi részében? „Ha ma beszélhe­tünk avantgárdról, akkor ez az” — mondta nemrég a fiatal japán építészek csoportjáról Ada Louise Huxtable is­mert amerikai kritikus. És a világ szak­mai köreiben is általános az a-vélemény, hogy az építészetben a századvéga fiatal japánoké. (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) (Fotó: Straszer András)

Next

/
Thumbnails
Contents