Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-09 / 266. szám
4 • PETŐFI NÉPE ( 1989. november 9. Kifizetődő ma az útépítés? Mi fékezi a vállalkozó vállalatokat? Amikor a hazai versenytárgyalások eredményességét, sikerességét vizsgálják, a fejlődés minősítésére legtöbbször a közlekedésépítést hozzák fel jó példának. Az útépítésekre, -fenntartásokra fordítható állami pénzek csökkenése volt a legdrasz- tikusabb az elmúlt tíz évben, elhibázott ágazati és népgazdasági döntések következtében. A közlekedésépítés helyzetéről, a vállalkozások lehetőségeiről, a jövőről beszélgettünk Perge Lászlóval a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat vállalkozási osztályának vezetőjével. — A 70-es években kiépült országos aszfaltkeve- rőtelep-hálózat — kezdte Perge László — a jól felszerelt bedolgozó gépláncokkal mára a csőd szélére került. Jószerivel a fenntartásukhoz, üzemben tartásukhoz szükséges többletet sem tudták megtermelni a vállalatok. Egy átlagos útépítő vállalat 1980-ban éves megrendeléseinek 80-85 százalékát „készen kapta”, a megrendelők kiviteli tervekkel, pénzügyi fedezettel rendelkezve kopogtattak. Ma a munka nagyobb hányadának megszerzésére versenytárgyalásokon, kemény áralkukon keresztül kerülhet sor. A helyzet elég összetett. Mivel a magasépítésben is visszaesés következett be, a piac reményében ezek a cégek is a mélyépítés, közlekedésépítés felé fordultak. Sok kisvállalkozás fő profiljává vált a mélyépítés, ugyanakkor útépítéssel sok, nem építőipari szervezet is próbálkozik. Ma már Magyarországon egyetlen vállalat sem hiheti, hogy képes útépítésből megélni. Minden vállalat nyit valamerre, vagy alvállalkozók, társ- vállalkozók bevonásával fővállalkozásokkal próbálkozik, mások a magasépítésre, technológiai szerelésre merészkednek. Van, aki külföldön próbál szerencsét, aki szervezetét újítja meg kft.-k alakításával, külföldi vállalkozók bevonásával. Hat hónap és kettő A közlekedésépítés két-három hónapos átlagos átfutási időt igényel. Ez szűkíthető előkészítési, szervezési intézkedésekkel, ám az; ősz vége és a tél építésre alkalmatlan. A megbízók — gazdálkodási eredményeiktől függően — legtöbbször az év második felében jutnak el a döntésig, de nem kivétel ez alól a közlekedési kormányzat sem. Egy példát erre: ez évben — részben világbanki hitellel'— jelentős pályaszerkezet-megerősítési munkákra kerül sor Magyarországon. Február—márciusban már folytak a tárgyalások, de a versenytárgyalási felhívás júniusban jelent meg. A pályázatokat július második felében kellett benyújtani, a győztesek augusztus elején kezdhették el a munkát, hogy szeptember végére, október elejére befejeződjenek. E példánál az előkészületek hat hónapot igényeltek, míg a kivitelezésre két hónap maradt. S ez még a kedvezőbb eset. Követelmények, alkalmazkodás A 70-es évek elején építőipari szakemberek egy svédországi delegációt fogadtak Kecskeméten. A vállalkozás sikerességét feltételekhez kötötték a külföldiek.- Négy alapvető kívánságuk volt: korszerű építmények létrehozására képes, jól képzett,- a piachoz alkalmazkodni tudó vállalati kollektíva, minőségi munka, a határidő betartása, s mindemellett kedvező ajánlati ár. A sikeres vállalkozásnak természetesen más fontos feltételei is vannak. A magyar közlekedésépítő vállalatok egyetlen közös vonása talán az, hogy a cégek szervezeti felépítése véletlenül sem hasonló. Irányítás szempontjából keveredik a késztermék szerinti szervezeti struktúra, ugyanakkor hagyományos bürokratikusnak nevezhető a vállalati központi irányítás. Egy biztos: ma az irányítók, a vezetők száma az építőipari vállalatok többségénél magasabb az indokoltnál, amely visszahat a piachoz való rugalmas alkalmazkodáshoz. Leegyszerűsítve: a mai hazai viszonyok között a sikeres építőipari vállalkozás egyik pillére az alapos építés-előkészítési tevékenység (a lezajlott versenytárgyalások elemzésével) a szerződéskötéstől a végzendő munka megszervezéséig. A másik pillér a jó minőségű és gyors átfutású munka. Van, aki a közlekedésépítés mai versenyhelyzetét a formálódó hazai demokráciához hasonlítja: el kell fogadni a különböző vállalkozók megjelenését, mindenkinek legyen esélye az általa gazdaságosan végezhető tevékenység gyakorlására. Mások azt mondják, hogy a fentiek mind automatikusan: megoldódnának, ha lenne megfelelő építési igény. Mit mutat a tapasztalat? Egyharmadrészt szakvállalatok — Azt gondolom, építési igény van, illetve lenne, hiszen az ország úthálózata katasztrofálisan leromlott állapotban van, viszont pénzügyi fedezet nincs. A közlekedésépítésben két nagy csoport alakult ki: a vállalati réndszerben gazdálkodók (közúti építő vállalatok, kisvállalkozások, egyéb, mélyépítéssel foglalkozó vállalkozások), valamint a nem vállalati rendszerben tevékenykedők. A szak- vállalkozók — közgazdászok szerint is — igazi versenyhelyzetben vannak, a vállalatok ezt inkább nehéz helyzetnek minősítik. Ma Magyarországon az út- és közműépítés mintegy harmadát végzik csak a szakvállalkozók. Mintegy kétharmados részben a nem építőipari szervezetek, részben kisvállalkozások, tanácsi útfenntartó szervezetek, közúti igazgatóságok, üzemmérnökségei és egyéb alkalmi társulások végzik. Ma, úgy tűnik, egy kritériumot tartanak döntőnek: a legalacsonyabb ajánlati árat. A kivitelezők, a vállalkozók hogyan képesek eredményt elérni? Előny és hátrány — A közlekedésépítésben a kedvező körülmények között gazdálkodók az árbevétellel arányosan 5-8 százalékos vállalati eredményt produkáltak az elmúlt két-három évben. Kedvezőnek számít a földrajzi elhelyezkedés (Dunántúl, a főváros, kiemelt üdülőkörzetek, épülő autópályák nyomvonala). Hátrányos helyzetnek minősül a kőbányáktól, egyéb fő építési anyagok beszerzési helyeitől való nagy szállítási távolság, a területre jellemző, kis fizetőképes útépítési kereslet. Vállalati szemszögből az eredmény növelésére az egyik út az árbevétel növelése lenne, erre alig van esély; a másik: a költségek erőteljes csökkentése, ami a magyar gazdaságban alig járható. A vállalatok gazdálkodását, vállalkozási lehetőségét ma már egyértelműen meghatározza a saját pénzügyi, valamint külső hitel lehetősége. A magyar gazdaság egyfajta létbizonytalanságot jelent az útépítők számára, minden év első felében. A vállalkozóknak alig van megbízásuk, a munkák elvállalására a reális piaci áron alul kényszerülnek. A vállalkozók versenyhelyzetben, míg az alapanyag-szállítók — kőbányák, az építőipar -— monopolhelyzetben vannak. Biztató kilátások A kérdés: van-e lehetőség — ezt minden közlekedő számon tartja — a további jelentősebb beruházásokra, rekonstrukciókra? Hogyan látja ezt egy vállalkozó? — Ma az építtetői igények sokfélék, közel sem általánosíthatók az útépítési megbízásodnál. Az utak üzemeltetőik szerint három nagy csoportra oszthatók: országos közúthálózat (30 000 km), tanácsi úthálózat (70 000 km) és egyéb üzemi, mező- gazdasági és magánútnak minősülő úthálózat. Az országos koncepciókhoz igazodó nagy beruházások, rekonstrukciók, akadozva folynak (autópálya-, autóút-építések, hídépítések, meglévő hidak rekonstrukciója). A forráshiány pótlására egyfelől a már így is magas benzin árának további emelésével, másfelől külföldi tőke és egyéb külföldi támogatás, hitel formájában nyílik lehetőség, s ez bizakodásra adhat okot. A mezőgazdasági üzemek nem érdekeltek mint építtetők, beruházók. Tanácsi beruházásokról sem nyerhetünk tiszta képet.. Egyfelől a nem mindig hozzáértő szakapparátus, másfelől a kialakult házi és elavult technológiát alkalmazó saját költségvetési üzemek a tényleges építési ráfordításokat misztifikálják. A ráfordított építési anyag, gépköltség, munkabér, mind egymástól függetlenül jelenik meg, tehát nem az elkészült létesítmény szerint. Az ilyen házilagos építményekre sem vállalkozási szerződés, sem hitelt érdemlő anyagelszámolás nincs. Mindamellett a tanácsi irányítással megvalósuló lakossági hozzájárulással épített utak megvalósítása az elkövetkező évek jelentős programja lehet. Gémes Gábor ■KP IKARUS KISBUSZOK Kell-e nekünk A Német Szövetségi Köztársaságban nem tüntetik föl a könyvek árát a hátlapon, így már nem tudom, hány márkám bánta Emmanuelle Arsan Emmanuelle oder Die Schule der Lust (Emmannuel- le vagy a kéj iskolája) című könyve. Az ottani árakhoz viszonyítva olcsón, pénztárcámhoz viszonyítva sokért vásároltam meg „az erotikus mesterművet”. Eredetileg Beckenbauer önéletírását szerettem volna'megvásárolni, de arra nem futotta a pénzem. Aj! igazi Emiaahüelle-re sem, mert a franciából készült fordítást csak rövidítve adta az egyik élelmes vállalkozó. Jól számított, a papírfedelű zsebkönyvből egy esztendő alatt kétszázezer talált gazdára. Biztosra ment. Talán néhány hónappal a német nyelvű kiadás előtt döntötte meg a történetből készült Emanuela-film a bevételi rekordokat. Hosszú sorokban várakoztak jegyre Nyugat-Európa majd’ minden országában. Kritikusok, üzletemberek, szociológusok elemezték páratlan közönség- sikerét. , Mi volt az Emmanuelle varázsa? A nemiség?’ A nyíltan ábrázolt sok szeretkezés? Az ifjú diplomatafeleség minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen és formában kiélte vágyait. Partnerei megváloga- tásában csak hangulatai befolyásolták. Csupán a tobzódó szex aligha vonzott volna tízmilliókat a mozikba, hiszen akkoriban már majd’ mindenütt játszottak pornófilmeket, az Emanuela-nél is többet megmutató, vadabb filmeket. A szép fiatalasszony gátlástalansága, mindkét nem iránti vonzalma izgatta az emberek fantáziáját? Le- buj mozikban láthattak az érzékek felcsigázására fotografált élethű nemi aktusokat, nemi eltévelyedéseket. A könyv szerzője, a film rendezője egyaránt pontosan tudta, hogy az átlagnézők mivel csalogathatok moziba. Érzelmek szerelmi történetekkel? Megkapták, mert a Emmanuele Aison (EnmpttfieUe oder Ifc4. Die Schule der lust ... ro fi atalasszonyt szíve mindig visszaviszi férjéhez. Nem megható? Az egzotikus tájakat is sokan kedvelték. Az élvvágyó hölgy a titokzatos, ópiumbarlangos, misztikus Keleten, Thaiföídön veti hanyatt magát újra és újra. A saját életük nyomorúságaival, szűkösségével küszködő százmilliók szívesen álmodoznak a gazdag émberek világáról, kedvelik a pénzes, gondtalan, előkelő emberek világát, akiknek minden óhaját szolgák lesik. Emmanuelle Párizsban is, Bangkokban is luxuskörülmények között él, időmilliomos, K mindent megtehet, kiélheti magát. E hatáselemeknek köszönhették az Emanuela pénzelői, elkészítői mesés nyereségüket. Pontosan bemérték az úgynevezett kisemberek,, tömegemberek akkori vágyait, és rideg következetességgel legyártatták a kívánt árucikket. Állítólag több folytatás is készült, de az érdeklődés gyorsan csökkent. Beteltek az effajta filmekkel, más recepteket kerestek az álomgyárak főszakácsai. Jöttek a nagy, monumentális történelmi, vallásos filmek, jöttek... Maga Silvia Kristel, „a sugárzó, az optimista, fényes erotScájú” Emanuela megszemélyesítője néhány év múltán hófehér menyasz- szonyi ruhában, a Notre Dame ősi kövei közt mondott igent választottjának. Előtte, természetesen, nyilvánosan sajnálkozott a bankszámláját nyilván előnyösen befolyásoló szerepvállalásai miatt. A televízió vasárnap esti előzeteséből következtetve hamarosan a magyar olvasókhoz (és talán a magyar mozilátogátókhoz is) eljut Emmanuelle Arsan története. Jó ez nekünk? — kérdeztük volna egy-két évtizede. Jó ez nekünk, hogy nem is kérdezzük? Értelmetlen volna a tiltás, noha nyilván lesznek, akik őszinte felháborodással tiltakoznak majd az újabb, úgymond erkölcstelenségek miatt. A Német Szövetségi Köztársaságban is hiába próbálkozott néhány államügyész forgalmazásának leállításával! A botrányok tovább dagasztották a bevételt. Mintha a magyarországi beharangozó egyik-másik résztvevője is bedőlt volna az Emmanuelle (Emanuela) reklámemberei ama híreszteléseinek, amely szerint a könyv (majd a film) a modern szellem megnyilvánulása, az ember felszabadításának fontos állomása, a társadalmi szokásoktól eddig bilincselt természet diadala, esztétikai remekmű.,.. Nem más, mint a szakmai fogásokat pontosan ismerő, a hatáselemeket pontosan kicentiző, hidegen számító szórakoztatóipari üzletembereknek a maga nemében sikerült terméke. Ha netán nálunk is úgy felboly- dítja a lakosságot, mint másfél-két évtizede Nyugaton, nyilván mosolyognak majd a Lajtán túl: „Ezek még itt tartanak?” Heltai Nándor BAJÁN IS MEGJELENIK Működésben az infopont első állomása Országos hálózattá fejlesztik Közérdekű tájékoztatást segítő különleges számítógépes információs hálózat kiépítését kezdte meg a »Korrekt partner” (Kopa) magyar—osztrák kft., Pécsett A forgalmas Konzum Áruház kirakatában már működik az „infopont” elnevezésű új rendszer első tájékoztató állomása. A kirakatüveg megjelölt pontjainak érintésével vezérelhető számítógép egyelőre magyarul — később a hozzánk nagy számban látogató külföldiek nyelvén — szolgál közhasznú információkkaL Képernyőre kiírt választ ad a helyi közlekedéssel, kereskedelemmel, kulturális és sporteseményekkel, az egészségügyi szolgálattal, közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdésekre. A rendszerbe minden közhasznú információt ingyenesen táplálnak be, s működésének költségeit a kérdezések közti szünetekben megjelenő hirdetések díjából fedezik. Az adatokat általában hetente frissítik fel, de szükség esetép bármely pillanatban lehetőség van uj információk bevitelére. Az infoponthálózat első láncszeme Pécs, később azonban Győrött, Szegeden, Szentesen, Szekszár- don, Baján, Komlón, Hódmezővásárhelyen, majd a Balatonnál és a fővárosban is megjelennek a legforgalmasabb utcák egyes kirakatainak üvegén át ve-, zérelhető, tájékoztató képernyők. Később központi adatbankba gyűjtenek minden információt, $ azok a hálózattá fejlődő állomások bármelyikén hozzáférhetővé válnak. • Az Ikarus székesfehérvári gyárában megkezdték az 543-as típusszámú kisautóbHSzok sorozatgyártását. Az idén 215 kisautóbuszt gyártanak belföldre, a következő évben pedig már iraki és egyiptomi megrendelőknek is szállítanak. (MTI-fotó)
