Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-09 / 266. szám
1989. november 9. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉRTÉKELEMZŐK A KALOCSAI KISGÉPNÉL Mit is akar a verő? A munkacsoport tagjai sokat vitatkoztak: mit kezdjenek a szerelőállvány úgynevezett szemeivel, amelyek segítségével az állvány összecsukódott. A team éppen azon dolgozott, hogyan lehetne a szerelőállványt minél kevesebb költséggel gyártani, ám a nélkülözhetetlennek tűnő alkatrésszel sehogy sem boldogultak. Túl drága volt. Ma már nehéz visszaemlékezniük, hány jó vagy éppen használhatatlan ötlet hangzott el, amíg rádöbbentek: az állványnak tulajdonképpen nem is kell összecsukódnia! Hiszen anélkül is befér egy szabvány méretű, két méter magas ajtón. És a drága alkatrészre — az állvány felesleges „sallangjára” — nincs is szükség. Egyszerű dolog A módszert, amellyel a Kalocsai Építőipari Kisgépgyártó Vállalat (Kisgép) munkacsoportja dolgozott, értékelemzésnek hívják. Azt mondják, pofonegyszerű dolog. Csupán két, jóformán magától értetődő kérdéssel kell kezdeni. Úgymint: mit kíván a vevő, és hogy: mit akar a gyártó? A válaszok is hasonlóképpen egyszerűek. A vevő természetesen olyan árut kíván, amely megfelel az igényeinek, a gyártó pedig ilyet akar gyártani, a lehető legkevesebb költséggel. Az értékelemző szakember tehát legelőször is azt tisztázza: mélyek a termék funkciói, és megfelel-e ezeknek? Esetleg ' megfelel-e olyanoknak is, amiket a vevő egyáltalán nem igényel? A klasszikus példa szerint: az ember azt várja egy villanykörtétől, hogy világítson, de azt már nem, hogy melegítsen is. Igaz, olyan villanykörtét, amelyik egyáltalán nem melegít, még nem sikerült gyártani, ám a példa ezzel együtt kitűnően „rá- ! r'^íl8§ftmá£léfíék%lemzés lényégévé: ,a" ^Ateódszérf-íóévvel ezelőtt alkal- 1' '1 m íVfikY’iő /o'r 'Mibv uors/rgŐn Elsöprő sikert azóta sem aratott. Lassan, szívósan mégis hódit, s ebben sokat segít az évente ismétlődő, országos irányító szervek (OMFB, Pénzügyminisztérium stb.) által kiírt pályázat. A Kisgép 1988-ban első díjat nyert ezen a pályázaton a cikkünk elején emlegetett szerelőállvánnyal. A pályázat sajátossága, hogy a díj másik felét csak akkor kapják meg a nyertes vállalatok, ha a pályamunkát a gyakorlatban is megvalósítják. — Az értékelemzés eredményeképpen a szerelőállványnál 20 százalékos költségmegtakarítást értünk el - mondja Sütő Lajos, a Kisgép igazgatója. —- Mi ezt a módszert nem egyetlen alkalommal akartuk használni, és nem is elsősorban azért, hogy pályázatokat nyerjünk vele. Az első munkacsoportban részt vevő kollégákat kiképeztük, a következő munkát tehát margóval kisebb befektetéssel lehetett elvégezni. A CT—102 tipusú csatornatisztítónál a minőségjavítás volt a cél úgy, hogy közben az ára ne növekedjék. A gép elkészült, belga partnerünknél most folynak az utol- , só ellenőrzések. Az alkalmazott józan ész Az értékelemzésnek kétségtelenül van két nagy „hibája”. Az egyik: az a bizonyos, Sütő Lajos emlegette költségmegtakarítás. Nálunk a vállalatvezetők többnyire hitetlenkedve csóválják a fejüket, ha például azt hallják, hogy 500 ezer forint ráfordítással 10 millió forint megtakarítást is el lehet érni, csupáncsak alkalmazni kellene a „csodamódszert”. Vagy ahogy még nevezni szokták: az „alkalmazott józan ész” tudományát. A hitetlenkedők — akik nem hiszik, hogy a megtakarítás hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint elérheti a 3 —20 százalékot is — egyelőre többen vannak, mint azok, akik bíznak az értékelemzésben. Egy nyüfktnéüief'"’'értékélemző szakember szerint egy vállalatnál két dolog bíM«: á díszftővényelf"ís á költségek állandóan nőnek. Utóbbiak, sajnos, bizonyítottan nőnek, éppen ezért már az is óriási eredmény, ha ugyanaz a termék bizonyos idő után mégsem lesz drágább. Vagy ha ugyanazért az árért jobb, esetleg nem kerül annyival többe, amennyivel többet tud. Az értékelemzés nagy „titka”, hogy segítségével rá lehet jönni, mi is a terméken az a fölösleges sallang, amit megtakaríthatunk. Mi, vevők az árban, a gyártó pedig a költségben. — A felesleges funkció mindig felesleges ráfordítást is jelent — magyarázza Bátyai Erzsébet értékelemző, — A nyugati országokban, ahol az értékelemzés már teljes jogot nyert, ezért az új termékek ki- fejlesztésénél is alkalmazzák. Ez a módszer mindig a vevő igényeit tartja elsődlegesen szem előtt; ebből indul ki, és ebben különbözik a költség- elemzéstől, amely csak egy adott termék előállítási költségeit akarja csökkenteni. Az értékelemzés szerint az áru kerülhet kevesebbe, de pontosan azt kell tudnia, amit a vevő elvár tőle. Belekóstolni nem elég A módszer másik nagy „hibája”, hogy egyetlen alkalommal felhasználva nem tesz csodát, nem varázsol egy csapásra nyereségessé egy egész vállalatot. Sajnos, nálunk az érték- elemzésbe egyszer belekóstoló vállalatok nagy része meg is elégszik eny- nyivel. Holott többre jutna, ha valamennyi termékét, netán egy-egy gyártási folyamatot, sőt, a vállalat egész tevékenységét elemezné ezzel a módszerrel. A Kisgépnél most éppen ez utóbbit teszik.- Munkánk két részből áll - mondja erről Csorvási Julianna gazdasági igazgatóhelyettes. — Először elvégeztük a vállalati diagnosztikát, azaz feltártuk a veszteségforrásokat, a gyártási folyamai ok'gyertge pontjait. A második rész a tulajdonképpeni: értékelemzés. Ennek során javaslatokat teszünk a veszteségforrások felszámolására. Javasoljuk például a vállalkozói tevékenység javítását vagy a termelési folyamatok programozását. A funkciómeghatározás a vállalatok működésére is alkalmazható, ezért ugyanúgy értékelemezhe- tők, mint egy termék. Vagyis: 9 vállalat lássa el a szükséges tevékenységeket, a feleslegeseket pedig hagyja el. Munkánk kezdetekor-azt a feladatot határoztuk meg, hogy a vállalati általános költségekben 15 százalékos megtakarítást érjünk el. A munka eddigi állása szerint ez sikerülni fog. Az értékelemző teamek tagjai anyagilag érdekeltek a módszerrel kidolgozott javaslatok hasznosításában. Sajnos, ez egyben kissé kerékkötője is a dolognak. A szakemberek a vállalatok dolgozói, akik többnyire szabad idejükben, munkaidő után foglalkoznak az értékelemzéssel. Csak hosszabb idő után kapják meg a munkáért járó teljes összeget: akkor, amikor már bizonyos az eredmény. Valószínűleg ez is egyik oka, hogy a szakképzett értékelemzők száma Magyarországon alig haladja meg a százat. Őket sem annyira az „óriási pénzek”, inkább a feladat különlegessége vonzza. Nem csodamódszer- Következő értékelemzési témánk: gazdaságos gépesítés a környezetvédelemben — mondja Sütő Lajos. —1 Ezzel jövőre a környezetvédelmi pályázaton is indulni szeretnénk. Az értékelemzés alkalmazása azért is megéri a vállalatnak, mert az igy elért, bizonyított nyereség 10 százaléka adómentes, a megvalósításhoz szükséges technológiai beruházásokhoz pedig kedvezményes hitelt kaphatunk. Az értékelemzés nyilván nem csodamódszer. Egy a sokfajta közgazda- sági eljárás közül, amelyekkel egy vállalat piacképesebbé tudja tenni magát és termékeit. Hogy miért terjed olyan lassan? A számos ok közül valószínűleg az a legdöntőbb, hogy eleddig nem sok külső kényszer hatott nálunk a vállalatokra „költségoldalról”. Vagy inkább a vevő oldaláról? De hát mi, vásárlók, eddig is megfeleltünk „funkciónknak”: elérhető árú, igényeinknek megfelelő termékeket akartunk (volna) vásárolni! Attól tartok, nem bennünk volt (van) as hiba. Talán valami más hiányzik — még mindig. Nevezhetjük akár piacgazdaságnak'ísj vagy egyszerűén csak versenynek. A vevőért. Magyar Ágnes Pár beszéd ' — Mi az angol korona ékköve? —Mint megtudtuk a tévésorozatból: India., . — Es mi a magyar korona ékköve? —Bős—Nagymaros, Bicske, Tengiz és Jamburg, az Adria-olajvezeték. # * * — Mikor lesz politikai béke Magyarországon? — Ha majd a Napzártában a Szomszédokat adják. H* * * — Szombaton osztálybuli lesz nálunk. Tudod ki lesz a díszvendég? — Fogalmam sincs. — Mark Palmer, az amerikai nagykövet. Mindenhol megjelent már, csak nálunk nem volt még. * * * — Tudod, hogy ki lenne a legjobb köztársasági elnök? Eperjes Károly. Nincs, oly an szerep, amelyben ne lenne tökéletes. # * * — Egyre sötétebbnek látom a jövőt. 7 *-h- Mondj egy példát! — Nagyapám mindig azzal viccelődött, hogy a drazsé azért olyan fényes, mert takonyba mártják. — Pfuj! Es? — Egyre inkább attólfélek, hogy igaza van. * * *- Nagyapámnak csoda volt ö_ rádió. Apámnak csoda volt a tévé. Nekem csoda volt a video. A fiamnak meg kész csoda a — demokrácia. He He *-— Nálunk leleplezték a tanácselnök panamáit. — Nálunk meg leleplezték a tanácselnök szobrát. He He He —. Tudod mi az a struktúraváltás? 56-ban kiderült, hogy a lámpagyárban fegyvereket gyártanak. 89-ben meg kiderült, hogy a fegyvergyárban lámpákat csinálnak. He He He — A fiam most lett elsős. Ha jól válaszol az órán, kap egy kis bagolyképet. Öt bagolyért kap egy színes mókust. Öt mókusért egy nyuszit. öt nyusziért pedig egy baglyot. — Az új alkotmányunk kapcsán jutott eszembe egy történet. Óroszországban, a dekabrista felkelés idején a pétervári ezredek előtt elkiáltották magukat a dekabrista vezérek: Éljen az alkotmány! Oroszul az alkotmány: konsztitucija. Az analfabéta katonák megéljenezték a konsztituciját. Amikor megkérdezték tőlük, hogy mit éljeneztek, igy vélekedtek: Konsztitucija az nem más, mint Konsztantin nagyherceg trónörökös felesége. — Hasonlót én is tudok. A múlt században az oroszok ellen harcoló lengyelek zászlóikra ezt hímezték: „A mi és a ti szabadságotokért!" Az eredmény azonban nulla volt. Arra nem gondoltak, hogy az ellenfél néni tud olvasni. — Ennyit az alkotmányról és a szabadságról. Majláth László a Magyar Sió ÍRJA Szökés Jugoszlávián át (8.) A jeltelen síroknál • A sírhalmokat vadszeder és gaz növi be. Széttúrva i növényzetet némelyiken karó jelzi (nyíl), hogy itt valaki, egy szerencsétlen ember örök álmát alussza. Útlevelet kapni lehetetlen „Tíz éven át kérvényeztem a hatóságoknál az útlevelet, de mindig visz- szautasítottak. Útlevelet szerezni gyakorlatilag lehetetlen. Olyan útvesztőket kell megjárni, hogy azt ép ésszel nem lehet felfogni, olyan sok embert kell megvesztegetni, hogy egy vagyon elmenne rá. És még ekkor sem biztos semmi. Megeshet, hogy az ember odaadja a keményvalutát a hivatalnoknak, az el is veszi tőle, de ahelyett hogy hozzásegítené a kérelmezőt az útlevélhez, a saját zsebébe csúsztatja a pénzt, majd a hatóság megvesztegetésére tett kísérletért feljelenti. Utána a kérelmezőt előállítják, megverik és börtönbe csukják. Én is így jártam, és utána határoztam el, hogy illegálisan hagyom el az országot, mégpedig úgy, hogy átúszok a Dunán. Én a Kazán-szoros előtt ereszkedtem bele a folyóba. Éjszaka volt és esett az eső. Ott elég széles a Duna, de viszonylag nyugodt a folyása. Most itt vagyok, és kezemben van a menekültstátust igazoló okmány. Még ma elindulok Magyarországra.” (Egy menekült férfi vallomása.) A Vaskapu I. vízi erőmű duzzasztógátja közvetlen közelében fekvő Síp falucska temetőjében az ismeretlen holttesteket mindjárt a bejárattól balra, a többi sírtól „tisztes távolságra”, közvetlenül a vaskerítés tövében hántolták el. Néhány sírt hevenyészett módon összeállított kereszttel jelöltek meg, többön egyáltalán nincs jelzés, a sírok zömét azonban - becslésem szerint 40-50 sírról lehet szó — benőtte a vadszeder és ellepte a gaz. A növényzetet kissé széthúzva a sírhalmok mégis jól kivehetők. Erdélyi szász vagyok. Románia a szülőhazám, de én az országban uralkodó állapotokról és helyzetről nem vagyok hajlandó beszélni. Egy életre beteltem azzal, ami ott van, másrészt meg még mindig félek, hogy visszaadnak. Ismételjük meg: azok az emberek nyugszanak itt, akik a hazájukban uralkodó terror elől, a nincstelenségből, a reménytelenségből, a megaláztatottságból, a zsarnokságnak való kiszolgáltatottság, a testi és szellemi rabság elől menekülve át akarták úszni a Dunát, de kísérletük nem sikerült, belevesztek a folyóba. De nem itt fekszik a szóban forgó állami terror összes halálos áldozata. Csak azok, akiknek nem lehetett megállapítani a személy- azonosságát, illetve azok, akiket a román hatóságok nem vállaltak vissza, mondván, hogy nem az ő állampolgáraikról „van szó, csak azokat temették ide. Arról nem lehetett adatokat szerezni, hogy hány holttest került vissza a túloldalra- birósági orvos- szakértői azonosítás után. Akik itt feküsznek, azok holttestét a Duna vagy kivetette vagy fenn- akadtakaVaskapuI. vízerőmű szürőrácsán. A gigantikus erőmű vízszűrő berendezésének üzemeléséről gondoskodó dolgozók már több tucat holttestet távolítottak el. Ezért a munkájukért egyébként szabadnapot kapnak. (Vége) Dujmovics György PETŐFI PÉPE AJÁNLATA KÖNYV Kitűnő monográfia A hazai néprajztudomány ez ideig sajnálatosan keveset foglalkozott azokkal a magyar népcsoportokkal, melyek az első világháború után szakadtak el az anyaországtól. Köztudott: a nemzeti kisebbségben élő népcsoportok csakis úgy maradhatnak fenn, ha ápolják hagyományos népi kultúrájukat, anyányelvüket. Ebben a vonatkozásban rengeteg a közös dolgúnk, mindenekelőtt ismernünk kell a határainkon túliak népi életét. Három és fél millió magyar él Romániában, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Ausztriában kisebb- nagyobb tájegységeken, néprajzi csoportokban (csángók, székelyek, kalotaszegiek, szlavóniaiak, felsőőrségiek, zoborvidékiek, gömöriek stb.). Velük, a kisebbségben élőkkel, tájföldrajzukkal, településtörténetükkel, jellegzetes ősfoglalkozásaikkal, a.földművelésükkel, állattartásukkal, valamint szellemi műveltségükkel, a hétköznapi és ünnepi szokásaikkal, népköltészetükkel, hiedelemvilágukkal ismertet meg Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnökének most megjelent 418 . oldalas könyve, A határainkon túli magyarok néprajza című értékes mű. Kitűnően szerkesztett, hosszú évek egyéni gyűjtőmunkáját is összegző monografikus kötet született, olvasmányos, közérthető, sok száz fotóval, rajzzal illusztrálva. A néprajz és a történelem iránt érdeklődőknek igazi, rég várt csemege a könyv, külön öröm, hogy a Gondolat Kiadó 160 forintos áron tudta a boltokba küldeni a szép kiadású, értékes kötetet. LEMEZ Galga vize A Radioton kiadásában újabb népzenei lemez jelent meg. A Daloló, muzsikáló tájak elnevezésű sorozatban ezúttal a Galga vidékének értékei csendülnek fel. A Magyar Rádió felvételeiből Máder László szerkesztő és Alföldy Boruss István, Király László, Szendrői Sándor zenei rendezők készítettek összeállítást. A Galga vize szép csendesen kanyarog című album „fülszövegében” Olsvai Imre zenetudós a következőket írja: „Az itt élő szlovákság és magyarság zenei hagyományai alig különbözik egymástól. Sokszázados együttélés következtében nagyfokú hasonlóság alakult ki dallamokban, énekes népszokásokban és hangszerkultúrában. A lemezükön hallható két szlovák dal, a »Ködellik a Mátra«, illetve egy »Rákóczi- dallamkör«-höz tartozó magyar karácsonyi ének zenei testvére. Mivel teljesen feltáratlan falvak is akadnak e vidéken, további gyűjtőmunka még sok lappangó értéket fedezhet föl, újabb lemezekhez adva anyagot.” A mostani albumon nekünk ajándékozott „csokor” ízelítőt ad a Galga-vidék népzenéjéből, a gyerekdaloktól kezdve a balladákon, a szokásénekeken át az új stílusú dalokig. Kitűnő hangú előadók sorakoznak egymás után, sokan közülük már nem is élnek. Elég csak a galgamácsai „polihisztor népművészre”, Van- kóné Dudás Jutóra gondolni, akinek igen sokat köszönhetünk a táj népművészetének felvirágoztatásáért, és jól ismerjük saját művészetét is. A lemezen szerepelnek a galgamácsaiak, a turaiak, a galga- hévíziek, a püspökhatvaniak, a hé- vízgyörkiek, a szadaiak, a bagiak, a kartaliak és a veresegyháziak. Őrizzük hát az általuk adott értékeket! (Radioton — SLPX 18176) FOLYÓIRAT Szűkebb pátriánk szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirata, a Forrás tartalomban gazdag számmal jelentkezett. A tizedik számban különösen izgalmas olvasnivalók találhatók, így mindjárt az elsőként közreadott kisregénytöredék, melyet Szőcs Géza neve fémjelez. A címe: Kitömött utcák, hegedűk. Nagy Gáspár Kányádi Sándort köszönti írásával, mely ez év május 10-én szóban is elhangzott a Vers és dal a Várban cimű sorozat keretében, Havas Judit szavalóművész Ká- nyádi-estjén. Beke Mihály András budapesti újságíró interjút készített Mircea Bäjannal, a Romania Liberó (Szabad Románia) magyarországi csoportjának vezetőjével. A sok tekintetben izgalmas Se- ' szélgctés-elsö -részét olvashatjuk a Forrásban. Bibó István életrajzához eddig ismeretlen leveleket, dokumentumokat, fényképeket fedezhetünk fel a többoldalas összeállításban, melyet Lengyel András készitett. Ezúttal sem marad el Sándor Iván Vízkereszttől Szilveszterig főcímmel publikált esszéje, valamint Ryszard Kapuscinski La- pidáriuma. Szentmihályi Szabó Péter versei mellett könyvkritikák is helyet kaptak a folyóiratban, és közük Donnán László erdélyi dokumentumfotóit. A Forrás új hagyományt kiván teremteni azzal, hogy időnként a kecskeméti Liberté kávéházban irodalmi estet rendez. November 14-én, este hét órakor Szőcs Géza, Zalán Tibor, Géczi János és Sziveri János vendégeskedik Kecskeméten. Az érdekesnek ígérkező estet Mányoki Endre vezeti be. koncert~^B Mennyből az angyal A Napoleon Bid. együttes megy a maga kijelölte úton. Teheti, mert nincs egyedül, hiszen aranylemez- példányszámban fogynak az albumok, melyeket nagy gyorsasággal bocsát ki egymás után. Lilla szólólemeze után máris a boltokban van a Mennyből az angyal cimű új korong. Ez az anyag a legjobb, amit az elmúlt három évben hallhattunk a zenekartól. Olyan zene, amit érdemes újra és újra felidézni, hogy felfigyelhessünk a finom zenei fnegoldásokra, a szinte a háttérben megbúvó, magyar felvételeken szokatlan, míves hangszerszólamokra. LUla a Mennyből az angyal című nagylemezen többet bizonyít tehetségéből, mint eddig bármikor. Olyan szín a hazai szürke kínálatban, amely vita fölött nyereség a szakmának és a közönségnek is. Zajlik az élet a Napóleon háza táján, s nehogy bármelyik nap is az eseménytelenség unalmába fulladjon, október végétől az országot járják új műsorukkal. Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban november 14-én, este 7 órakor mutatják be új koncertjüket. A friss lemez ismeretében biztos, hogy nem fognak csalódni a rajongók.
