Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-07 / 264. szám
^ • PETŐFI NÉPE • 1989. november 7. Akarnak-e földhöz jutni Fülöpszálláson? Az Országgyűlés legutóbbi ülésén — október 30-án — Háttér Csaba mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy 1990 januáijában a kormány a parlament elé teijeszti a legeslegújabb, módosított földtörvény- javaslatot. Addig tehát az 1989júliusában életbe lépett határozatok érvényesek. E rövid felvezető mindenképpen szükségeltetett ahhoz, hogy a Fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben történtekről szólni lehessen, hiszen e pillanatban a jelenlegi törvény alapján érvényes a gazdaság új alapszabálya. Történt ugyanis, hogy 1989. augusztus 18-ára a fülöpszállási gazdaságban ünnepi -1- rendkívüli — közgyűlésre invitálták a tagságot. A téesz ekkor fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte. Jó alkalom kínálkozott arra, hogy egy fordulóban dönthessenek arról, mi legyen a szövetkezet 7400 hektáros területének további sorsa. Azaz, ennél sokkalta bonyolultabb az ügy, olyannyira, hogy a gazdaság szakembereinek majd’ egy hónapos munkájába került, mig a fennálló rendelkezéseket saját téeszük „testére szabhatták”. Tény, hogy a tagság a közgyűlésen az új alapszabályt elfogadta. Megváltás, járadék Az előzetes bogarászások után — mármint amit a földhivatali és saját nyilvántartásukban végeztek a szakemberek — kiderült, hogy az összes földterület, úgymond, harmadolható: egy rész állami tulajdon a szövetkezet kezelésében, azaz a valaha volt legeltetési bizottság földje; azok a területek, melyeket a község lakosai, még az utóbbi években is, a tanácsnak ajánlottak fel stb. A második harmad a szövetkezeti tulajdonú föld, azaz amely az alakuláskor tagi tulajdonban volt és az öröklés bevett módszerei szerint földmegváltással került a szövetkezet tulajdonába. No, it.t..már erőteljes gondolkodást igényeltek az ^alapszabályban rögzítendők. így fogalmazták meg: földjáradék annak a kívülálló örökösnek is jár, aki a tagi tulajdonban levő földet örökölte, de nem lép be tagnak a szövetkezetbe. E földjáradék mértéke aranykoronánként 12 kilogramm búza mindenkori felvásárlási árát jeleníti meg. Az egyetlen kitétel: mindez azokra vonatkozik, akiknek a közgyűlés óta földöröklési ügye keletkezett. Téves tájékozottságon alapuló kérelmezők kopogtattak már e gazdaságban ilyen ügyben. A tsz-törvény szerint azonban létezik az úgynevezett egyszeri földmegváltás. Aki a júliusi módosított törvény hatályba lépéséig ilyet kapott, már nem folyamodhat ismételten földjáradékétt. Miután az új mértékű földjáradék megállapítása óta, szerencsére, nem történt haláleset IjS tehát földöröklés — Fülöpszálláson, az alapszabályban rögzítettek gyakorlására nincs tapasztalat. Kivitel, csere Ez tehát a gazdaság földterületének kétharmada, azaz az állami és szövetkezeti tulajdon, amely a törvények szerint oszthatatlan. A fennmaradó egy harmaddal kapcsolatosan variációk léteznek. Például egy öszvér megoldásra földjáradék és a földkivitel összekapcsolása. Ha a tag vagy annak örököse úgy dönt, hogy területet akar, öt hektárig kiviheti a szövetkezetből. Ha ezen fölül bizonyítottan van olyan föld, melyre igényt tarthatna, azt már nem természetben, hanem földjáradékkal törleszti a szövetkezet. A földkivitelre vonatkozik a legegyszerűbbnek látszó módosítás az alapszabályban. Hiszen azokat a földterületeket kijelölik, amelyek a gazdaság átlag aranykorona-értékénél nem gyengébbek, a nagyüzemi gazdálkodás és a leendő vállalkozás egymást nem zavarja. Ezekre tarthat igényt a tag. Mégpedig úgy, hogy az eredeti-----szövetkezetesít éskori — és az azóta is vezetett nyilvántartás szerint a bevitt föld aranykorona-értékének megfelelő területet kérheti, maximum öt hektárig. Ez a nagyságrend, amelyen az igénylő már önálló gazdálkodást folytathat, ugyanakkor nem sérti azok érdekeit, akik nyugdíjasok, járadékosok, illetve föld bevitele nélkül lettek tsz-tagok. Feltétel természetesen itt az, hogy a földkivitellel egy időben az igénylő tagsági viszonya megszűnik, az ezze1 járó kedvezményezettséggel együtt. Hogy ez utóbbira augusztus óta jelentkező nem volt, annak oka lehet, hogy a közgyűlés egyéb határozatokat is hozott. így a háztáji terület 6 ezer négyzetméterről 10 ezer négyzetméterre növeléséről. Sőt, e — immáron 10 ezer négyzetméteres — háztáji járandóság cseréjének lehetőségét rögzítette. Magyarán: az erre igényt formáló, például, lakásához közelebb nézheti ki a neki — tagi jogon és kedvezményekkel — járó Jölddarabpt. Mégjgrraél is tovább nézve: ezt a területet el is adhatja, bár a szövetkezet elővételi jogot tart fenn. Lehetőség van, jelentkező alig A fülöpszállási tsz-bén e pillanatban készül a névsor a földkivitelt, a földcserét igénylőkről. A gyakorlati megvalósulásra az őszi vetések előtt nem kerülhetett sor, hiszen akkor e Ustán nem szerepelt egyetlen név sem. A tavaszi munkák tervezésénél viszont már öt jelentkezővel kell számolniuk. Tulajdonképpen mi is történt tehát? A Fülöpszállási Vörös Csillag Tsz-ben az országban elsőként válaszoltak arra a kihívásra, amely a föld tulajdonviszonyainak rendezésére irányul. Minden tagjuknak megadták a lehetőséget, hogy — ha akar *— szóljon, jelentkezzék igényével. Eddig nem túl sokan iratkoztak fel erre a listára. Gál Eszter Összeomolhat-e a gazdaság? Miközben folyik a harc a politikai hatalomért, háttérbe szorul az'érdeklődés i gazdaság, illetve annak válságos helyzete iránt. Egyesek szerint ez oda vezethet, íogy a hatalmi harc győztesei egy gazdaságilag működésképtelen országban >ontják ki lobogójukat. Mások úgy vélekednek, hogy ez nem történhet meg, mert l Nyugatnak elemi, érdeke, hogy a diktatórikus szocializmusból kitört ország alpon maradjon, sőt, virágozzék. Ismét mások visszakérdeznek: egyáltalán mit s jelent a gazdasági összeomlás? Létezik-e Uyen, vagy ez csupán valami homályos artálmú, Tidércnyomásos fenyegetés? 4 CSŐD NEM HALÁL A gazdasági csőd semmi esetre sem olyan, mint a halál: nem valamiféle hirtelen ítmenet a létből a nemlétbe, és nem visszafordíthatatlan. A működésképtelenség sem ^fejezetten egyértelmű állapota a gazdaságnak, számtalan fokozata képzelhető el. Mondhatni: nem működött a magyar gazdaság 1945-ben, amikor a lebombázott yárakban nem folyt termelés, az üzletekben nem volt áru, és nem volt közlekedés, ;áz, víz, villany, szemétszállítás. Ám az sem volt a teljes bénultság állapota, mert légiscsak akadtak negyed- vagy tizedgőzzel, de termelő üzemek, kenyeret sütő ékek, búzát és krumplit adó parasztgazdaságok. Éhezett, de nem halt éhen az írszág. Az összeomlott gazdasag nem pusztult el teljesen. Az összeomlás és a működésképtelenség tehát nagyon is viszonylagos fogalmak, tkik ma ilyesmivel fenyegetnek, aligha az 1945-ös állapotok visszatértére gondolák, holott azok sem jelentették az elképzelhető legrosszabbat. Mi az hát, amitől iá reálisan tartani lehet? Mi az, ami valóban bekövetkezhet, s a gazdasági isszeomlásnak nevezhető? Súlyos következményekkel járna, ha az ország olyan labilissá, megbízhatatlan- tá válna, hogy elvesztené hitelképességét. Az ugyanis oda vezetne, hogy a jelentős észben importra alapozott termelés legalábbis összeszűkülne, minek következtéién nyomasztó áruhiány és száguldó infláció alakulhatna ki. Hasonló folyamatot indíthatna el valamiféle anarchia is, amelyben a politikai hátaimért harcoló erők eltávolítanának gazdasági kulcspozíciókból jó vezetőket, a kivá- í szakértőket, s nem tudnának helyükbe képzett, gyakorlott szakembereket állítani. I FELELŐTLEN KORMÁNYT ELSÖPÖRNÉ A NÉPHARAG Az említettek azonban valószínűleg csupán rémképek, s nem válnak reális dósággá. Fel kell ugyanis tételezni, hogy bármely pártok, bármely politikai erője Megalakult az első magán-légitársaság Négy magyar magánszemély és egy amerikai magyar — budapesti székhellyel, Prop-Air Kft. néven — létrehozta az első magán-légitársaságot. A vállalkozást — hosszas engedélyeztetési eljárás után — két, angol gyártmányú Shadow típusú repülőgéppel kezdték meg. A mindössze 165 kilogramm súlyú, 64 lóerős, utánfutóban szállítható repülőgépet a Mohács melletti Sátorhelyen mutatták be. ' A vállalkozók —f az ország egész területén — mezőgazda- sági munkákra, légi fotózásra és határ- szemlére ajánlják gépeiket. • Bemutató Sátorhelyen. (MTl-fotó: Gottvald Károly) Régi idők pénze A pénz—ez a mindenki által áhított valami — a termékek cseréjéből született meg. A termékek cseréje pedig már az ősközösségi társadalomban megkezdődött. A csendes-óceáni szigetvilág egyes népei, ausztráliai bennszülöttek vagy egyes közép-afrikai törzsek „fölösleges” termékeiket még ma is valamilyen kijelölt helyre viszik, s ott cserélik ki. így tehették a már civilizált népek ősei is évezredekkel ezelőtt. Ez a csere, persze, még rendszertelen és bizonytalan volt, mert semmi sem biztosította, hogy az egyik embercsoport „fölöslegére” a másik igényt fog tartani. Amikor egyes csoportok már csak földműveléssel, mások pedig csak állattartással foglalkoztak, s az emberi élet további gazdagodásával mind több és több mesterség jött létre (fazekasság, szövés stb.), s ezáltal fokozódott az emberek egymásrautaltsága, a csere állandósult. A fazekasmesternek állandóan szüksége van élelmiszerre, a földművelő parasztnak pedig különféle edényekre. S ez a csere már szüntelenül ismétlődik. Jellemző volt bizonyos cserearányok kialakulása is (egy fazék egyenlő 20 kiló búzával). A következő lépés szükségképpen az, hogy egy tennék kiemelkedik a többi közül, egy olyan termék, amelyet bárki elfogad, mert tudja, hogy érte mindent, amire szüksége van, megkaphat. Hogy hol, melyik termék vált efféle általánosan elismert csereeszközzé — a mi megfogalmazásunkban pénzzé —, az nagymértékben függött a kezdetleges életformájú emberközösségek földrajzi környezetétől, vagyis az éghajlattól, a föld kincseitől stb. Skandináviában, Oroszországban, Észak-Amerikában állatbőrök és -prémek, a forró égövi Közép-Amerikában egy bizonyos fajta kakaóbab, a rómaiaknál a marha, másutt másfajta tartós élelmiszerek: só, tea, rizs, vagy a víz menti népek körében kagylók, csigák, különlegesen megmunkált kövek töltötték be rövidebb-hosszabb ideig az általánosságban elfogadott csereeszközök szerepét. A csendes-óceáni szigetek lakói ma is gyakran használják pénzként a kauri csiga házát,-az afrikai bennszülöttek vas szerszámokkal (késekkel, lándzsahegyekkel) fizetnek, s a Yap-szigeteken (Mikronézia) még manapság is különlegesen megmunkált, néha méteres átmérőjű kőlapok szolgálnak csereeszközként. Kínában jellegzetes hegyes végű kés szolgált fizetőeszközként. Bármennyiré különbözzék is e pénzek anyaga és területi elterjedése, van egy lényeges, közös vonásuk: elkészítésükhöz vagy megszerzésükhöz bizonyos mennyiségű munka szükséges. • I. e. 400- ban készült kés, • amelyet csak kínai kereskedők használtak, fizetőeszközül. A kést egy londoni érme- vásáron mutatták be. (MTT-külfőldi képszerkesz- J tőség) REAGÁLÁS EGY INTERJÚRA A volt igazgató válasza az újnak TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Petőfi Népe október 17-ei számában, Koloh Elek tollából megjelent Ejtőernyősből igazgató című interjú néhány kitételével kapcsolatban, kérem az alábbi megjegyzéseimet nyilvánosságra hozni: 1986 októberében nem akadályozhattuk meg, hogy Szabó Attila a vállalatunkhoz, a Hírős Filmhez kerüljön, ám azt sikerült elérnünk, hogy nem kellett területi igazgatónak kineveznünk. Nem volt egyszerű dolog az új állás munkaköri leírását megszerkeszteni, de végül sikerült összehoznunk olyan feladatsort, amely hasznos lehetett volna mindenkinek. Felelősséggel kijelentem: az abban foglaltak megvalósításához Szabó Attila minden eszközt, feltételt megkapott. Állításával ellentétben: jelen lehetett valamennyi, munkájával kapcsolatos tanácskozáson, látogathatta a budapesti igazgatói vetítéseket, olyankor korlátozás nélkül érintkezhetett a szakma kiválóságaival, országos vezetőivel. Ott volt á magyar játékfilmszemle eseményein. A veié készített interjúban Szabó Attila a szememre vetette, hogy nem ismerhették meg a film-főigazgatóságon, mert rövid pórázon tartottam. Ismerték. Az 1988-as főfelügyeleti vizsgálat anyaga személyével külön is foglalkozott. Ismerte a film-főigazgatóság vezetője, Kőhalmi Ferenc is, ezért volt bátor 1989. szeptember 5-én engedélyemmel felkeresni és igényeim jóindulatú támogatását az igazgatói szék elnyerésé- ' hez, pályázatának kedvező elbírálásához. Nélkülözi a tényszerűséget Szabó Attilának, a Hírős Film új igazgatójának az az állítása, mely szerint az idén senki sem kapott a vállalatnál béremelést. Az év elején 3700 forintra, szeptemberben pedig 4000 forintra egészítettük ki minden, ennél kisebb fizetésű muiikatárs havi bérét. 1988. december végén olyan sajátos bérfejlesztést rendeltünk el, amely szerint az érintettek négy hónapra visszamenőleg megkapták az emelés összegét, de hatása 1989. január 1- jétől is él. Szorosan kötődik a bérek kérdéséhez az is, hogy 1989-ben a jutalmak és prémiumok összegét vállalati szinten 5 százalékkal megemeltük. Ezek előlegét júliusban, illetve októberben a teljesítmények alapján elszámoltuk, kifizettük. Daganat ellen — hővel Ismeretes, hogy bizonyos daganatos sejtek 42-44 C-fokon elpusztulnak. Ahol ezt a jelenséget a gyógyítás szolgálatába állítják, ott a daganatos sejteket a test felülete felől igyekeznek fölmelegíteni. így azonban a mélyebben megbújó szerveknek a daganatai nem válnak elég forróvá, miközben a hő — nemkívánatos módon—az egészséges szövetekre is ráterjed. Ilyenkor hasznosul jól az a Japanban kifejlesztett, Endora- diotherm. 100 A jelű eszköz, amelynek besugárzó csövét a nyelőcsövön át a fölhevítendő daganathoz vezetik, s az a testfelületre helyezett elektród irányában rádióhullámokat bocsát ki magából. Ily módon csupán a beteg testtáj melegszik fel. A biztató eredmény láttán e készülékkel nemcsak a nyelőcső daganatait, hanem más, mélyen rejlő — köztük emésztőszervi és nőgyógyászati Ws daganatokat is igyekeznek majd gyógyítani. jutnak is hatalomra, azok mindenképpen tisztában lesznek önnön felelősségükkel, és olyan gazdasági program megvalósítására törekszenek, amelyik elkerüli ezeket a buktatókat. Máskülönben a hatalmat sem tarthatnák meg: a felelőtlen kormányt gyorsan elsöpörné a nép elégedetlensége, haragja. Ha szélsőséges állapotok bekövetkeztétől nem is kell tartani, attól igen, hogy a gazdaság válsága egyelőre nem enyhül, a gazdaság helyzete súlypsbodik. Ugyanis a gazdaság irányítására a tervutasításos módszer, a gazdasági diktatúra alkalmatlanná vált, de még nem lépett helyébe olyan piac, amely a maga természetes erőivel téreli a gazdasági folyamatokat a kívánt irányba. A piac törvényei egyik napról a másikra nem válhatnak meghatározókká, a gazdasági folyamatok szabályozóivá. A piacgazdaság magántulajdonra, de legalábbis vegyes tulajdonra épül, tulajdonosi érdekeltség nélkül'nem létezhet. Természetes tulajdonosok pedig a jelen viszonyok között különösebben gyorsan nem támadhatnak: ahhoz nincs elegendő tőke magánszemélyek birtokában. A magántulajdonlás megteremtéséhez nem ígérkezik járható útnak a népi részvények általánossá válása gém, mert az sem jelentene elég közvetlen, s ezért elég kemény érdekeltséget. Nem is szólva arról, hogy a megélhetési gondokkal küzdő vagy egyenesen elszegényedett munkások, alkalmazottak, még ha lenne is pénzük, akkor sem vásárolnának tömegesen részvényeket. Ahhoz ugyanis, hogy befektessenek abba a gazdálkodóegységbe, amelynek a munkavállalói, a pénzen kívül megalapozott bizalom is kell. Bizalom — egyebek között — a vállalati gazdálkodásban, hogy az a bankkamatnál magasabb osztalékot képes nekik, a befektetett pénzükért, fizetni. A TŐKE A BIZTONSÁGOT KERESI A magántulajdonlás reprezentánsai egyelőre inkább külföldi személyek, cégek lehetnek. Megjelenésük azonban több okból sem terjedhet ki a gazdaság jelentős hányadára. Egyrészt azért nem, mert a külföldi befektetési hajlandóság mérsékelt. Mert amíg a politikusok üdvözlik is a demokratizálódási folyamatot, az annak érdekében szinte naponta születő újabb intézkedéseket, s nem félnek a változások miatti bizonytalanságtól, addig a tőke a nyugalmat és a biztonságot keresi, amikor az események előre kiszámíthatóak és amikor a számítások nyomán biztosnak látszik befektetéseik megtérülése. A gazdasági válság mélyülésével 'szemben egyelőre nem látni alternatívát. A kormányzásra esélyes politikai erők még nem léptek fel olyan gazdasági programmal, amely hihetően kivezetne a válságból, s nem csupán az óhajok szintjén ígérne belátható időn belül orvoslást a gazdaság betegségeire, s annak eredményeként jobblétet a lakosságnak. Ez — bár nem jelent összeomlást, de = túl sok derűlátásra sem ad okot. SEM „ KENDE SÁNDOR: Meg akart csókolni... Nem szeretem Veronikát. Talán más fiú se szereti a nővérét, csak igyekszik okosan viselkedni. O ráadásul beteg, mindig beteg... Ma kirándultunk, együtt az egész osztály, reggeltől estig a hegyet másztuk. Úgy elfáradtam, hogy a vacsora se kellett, csak bedőltem az ágyba. Anya egy perc múlva utánam jött, fölkattintotta a villanyt, és jeges szóval kiparancsolt a takaró alól: — Azonnal rakd rendbe a holmidat! Egy-kettő! Most is ez a legfontosabb! Előkészíteni a ruhámat, készenlétbe helyezni, hogy ha Veronika éjjel rosz- szül lenne, pillanatok alatt magamra kaphassam, és késedelem nélkül induljak az orvosért. Veronika!... A cipőm fűzőjét is gondosan meg kell oldanom minden este, nem rúghatom csak úgy le. Hogy éjjel aztán egy fél percet se . veszítsek, ha netán bele kellene ug- ranom. — Veronika!... Anya most is, az ágyam fejénél állva megvárta, amíg — a fene egye meg-az ilyen lefekvést!... — rendbe rakom a vackokat. Ellenőrizte a cipőfűzőmet ezúttal is, aztán elfordult végre: — Lefekhetszl — mondta szigorúan. > Vissza már nem nézett rám, hanem lekattintotta a villanyt, és azonnal kiment. Pontosan nem is tudom, mi a baja Veronikának. Tulajdonképpen saj- nálnivaló, milyen makacsul próbálja testi hibáit takargatni. A háta. bal vállánál például — nem mondom, hogy púpos, de a ruha nyakát s a blúz gallérját furcsán elhúzza. Tehát valami kötött kendőt, selyemsálat terít magára, s úgy hordja, mintha csak hanyagul kapta volna föl — valójában azonban kínosan vigyáz, és a legakaratosabb kánikulában se veti le, nem, még tánc közben sem, pedig minduntalan oda kell kapnia, hogy nem csú- szott-e le. .. Ezt én sehogy sem értem: — Hát Tibor nem vette még észre?! Tisztára lehetetlen! Veronika nem hagyja el magát, mint más beteg, nem is látszik vigasztalannak, hanem komoly fáradsággal, szinte eszelős rendszerrel ápolja magát. Pontosan kifesti az arcát, meghúzza a szemöldökét, s hetenként kétszer beül a fodrászhoz, pedig a forró szárítóbura miatt rázza is éjjel a köhögés ,— én meg futhatok orvosért. Reggel viszont újrakezdi mégis. Nem gubózik be a négy fal közé, ő bizony nem. Neki mindig van programja. Ha Ilus, a barátnője, tízig nem jelentkezik, már megy is eléje, vékony nyári ruhában, bő kendövei a vállán, könnyű selyemtáskával a kezében. Reülnek a cukrászdába. Sokan forgolódnak itt, és leplezetlenül megnézik a lányokat, hiszen Ilus nagyon csinos, és kacérul feszes a ruhája mindenütt. Veronikának pedig az arca és a szeme talán érdekes is. Ok azonban alig néznek vissza a fiúkra, annyi a mesélnivalójuk. Veronika halkan 11 vékony szája széle finoman remeg közben ■—fölolvassa Ilusnak Tibor szerelmes levelét (mert minden reggel érkezik levél, akár találkoztak előző este, akár nem, szép fehér borítékban). Veronika nagyon tiszta ujjai reszketnek, a levélpapír zizeg a kezében, s közben pillanatonként odakap a ruha vállához, majd a haján igazít, szaggatott félmozdulatai állandóan vibrálnak — Ilus, figyelmesen hallgatja a barátnőjét. S utána meg is beszélik: képesek arra, hogy egészen délig tárgyalják.
