Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-07 / 264. szám

2 ® PETŐFI NÉPE # 1989. november 7. A pluraüzálódás jelei Jugoszláviában Az Adria-parti Portorozban vasárnap este befeje­ződött a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség 13. kongresszusa, amely határozatában kimondta, hogy a szövetség új, független szlovén ifjúsági politikai párttá alakul át. Heves vita után a párt elnevezésének rövidítése változatlanul ZSMS (Szlovén Szocialista Ifjúsági Szö­vetség) maradt, azzal, hogy eredeti jelentését nem őrizte meg, de a javasolt elnevezést: „A gondolkodó világ szabadságáért” (Za Svobodo Mislecego Sveta) sem vette fel. A kongresszusi küldöttek többsége azt a nézetet hangsúlyozta, hogy az új ifjúsági párt „a gondolkodó világ szabadságáért” száll síkra. Az új szlovén párt megalakulása egyben a jugoszláv szocialista ifjúsági szövetség egysége megbontásának kezdetét jelenti. Az elfogadott szervezeti szabályzat szerint a párt­nak tagja lehet minden olyan, 15 évesnél idősebb, fiatal, aki elfogadja a programját és tagdíjat fizet. Soraiból bárki kizárható, vagy önkéntesen is kiléphet. A ZSMS programja egyebek között leszögezi, hogy a jugoszláv föderáció tagköztársaságainak jogai és funkciói elidegeníthetetlenek. A jogok közé tartozik az önrendelkezési jog. A tagköztársaság képviselőhá­za határozatával visszavonhatja a föderációtól egyes állami funciók (például a honvédelem, a külpolitika, a külkereskedelem, a belbiztonság) gyakorlásának a jogát. A kongresszuson okmányba foglalták azt a követe­lést, hogy Szlovéniát nyilvánítsák demilitarizált öve­zetté, továbbá, hogy az egyetemeken és a főiskolákon szüntessék meg az általános honvédelmi és'a társadal­mi önvédelmi csoportok működését. (Azok a magyar munkásőrséghez hasonló szervezetek — a szerk.) Ha­tározatba iktatták azt a javaslatot, hogy a Szlovén Szocialista Köztársaság (jelenlegi) elnevezést változ­tassák Szlovén Köztársaságra. Külön dokumentum sürgeti a második világháború utáni szlovéniai kulákpérek kárvallottjainak teljes re­habilitálását. Egy másik állásfoglalás szorgalmazza, hogy Jugoszlávia azonnal állítsa helyre diplomáciai kapcsolatait Izraellel és lépjen diplomáciai viszonyra Dél-Koreával. Határozat követeli az emberi jogok, a szólás, a vallás és a gondolkodás szabadságának teljes biztosítását, a halálbüntetés eltörlését, a kiskorúak politikai bűncselekmények miatti bebörtönzését, a katonai szolgálati idő beszámítását a munkaviszony­ban eltöltött évekbe. Nem kapta meg a szükséges szavazatokat, és így nem került elfogadásra az a kezdeményezés, hogy az új, független szlovén ifjúsági párt támogassa a koszo­vói albán nemzetiségnek azt a követelését, amely sze­rint az autonóm tartományt köztársaság rangjára kell emelni. A vitában az az érv győzött, hogy a koszovói albán lakosoknak már van köztársaságuk, hiszen au­tonóm tartományuk a szerb köztársaság részét képe­zi. Kelet-Európa a Fehér Házból nézve Az amerikai kormány szeretné, ha Kelet-Európa olyan ütemben haladna a további politikai és gazdasági plura­lizmus felé, amellyel nem ad okot a folyamat elnyomására s nem veti vissza a fejlődést egy évtizeddel. Erről beszélt vasárnapi tévényilatkozatában Brent Scowcroft, a Fehér Ház nemzetbizton­sági • tanácsadója. Scowcroft „dinamikus, pozitív” ve­zetőnek nevezte Mihail Gorbacsovöt s hangsúlyozta, hogy — amint Kelet- Európa —a szovjet magatartás is gyor­san változik. George Bush elnök tanácsadója emlékeztetett Geraszimov, szovjet külügyi szóvivő minapi kijelen­tésére, hogy „talán Magyarország el­hagyhatja a Varsói Szerződést”. „Ilyesmit korábban nem lehetett "mondáni a Szovjetunióban — tehát az ő magatartásuk is változik. Ezért úgy hiszem, nem lehet kijelölni, hogy egy bizonyos pontig el lehet menni, tovább viszont már nem. Gyorsan változó helyzettel állunk szemben” mondotta Scowcroft. A tanácsadó szerint nem felelnek meg a valóságnak a hírek, hogy a Szov­jetunió jelezte volna Washingtonnak: kénytelen lesz erőteljesen fellépni a bal­ti országok törekvései és a bányász­sztrájkok kérdésében. A Szovjetunió­nak tudnia kell, hogy az amerikai kor­mány és nép jelénlegi magatartása a glasznosztynak, a peresztrojkának kö­szönhető, s amennyiben azok eltűnné­nek, ugyanúgy eltűnne az amerikai ro- konszenv is. A decemberi csúcstalálkozóval kap­csolatban a nemzetbiztonsági tanács­adó megerősitette, hogy kötött napi­rend nélküli eszmecserére készülnek. Elképzelhető, hogy a szovjet fél megfo­galmazott javaslatokkal jön majd, így a fegyverzetkorlátozás területén — de aligha olyanokkal, mint Reykjavíkban. (Ronald Reagan akkori amerikai elnök e találkozón csaknem elfogadta a szov­jet javaslatot az atomfegyverek teljes felszámolására. E javaslatot a szovjet hagyományos haderők fölényétől tartó NATO rendkívül veszélyesnek minősí­tette). „A két Németország viszonya a leg­kényesebb kérdés Kelet-Európábán: Könnyen történhet valami váratlan, ami a sok NDK-menekült ellenére mindmáig viszonylag rendezett folya­matot káoszba vagy robbanáshoz vir szí”, fogalmazott Scowcroft. A kérdés nagyon bonyolult, hangoztatta, hiszen az NDK, ellentétben Lengyelországgal vagy Magyarországgal, nem nemzeti állam, a másik Németországtól ósak politikai és gazdasági rendszere külön­bözteti meg. Norvég díj megosztva A Fidesz és Doinea Cornea román emberi jogi harcos kapta idén megosztva a norvég Thorolf Rafto Alapítvány díját. A norvég társadalomtudós emlékére léte­sített alapítvány díját Mqlnár Péter, a magyar ifjúsági szerve­zet választmányának tagja, illet­ve Adriana Combes, Cornea asz- szony külföldön élő lánya vette át szombaton, a norvégjai Ber- genben. A norvég kereskedelmi főis­kola aulájában tartott ünnepi gyűlésen Molnár Péter elmond­ta, hogy a Fidesz megalakulása óta az emberi szabadságjogok és a demokrácia teljes körű biztosí­tásáért küzd, s fő törekvése, hogy a demokratizálódási folya­mat zavargásoktól mentesen menjen végbe. Az eseményről szombaton es­te beszámolt a norvég televízió és részletes tudósítást közöltek róla vasárnap a bergeni napila­pok is. Távirat a Krímbe A Magyar Szocialista Part Bács-Kiskun Megyei Intéző Bi­zottsága nevében dr. Szabó Miklós táviratban köszöntötte Nyikolaj Vasziljevics Bagrovot, a Krím területi pártbizottság el­ső titkárát a nagy októberi szo­cialista forradalom 72. évfor­dulója alkalmából. A magyar vezetők üdvözlő táviratai november 7. alkalmából Szűrös Mátyás, Ja Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Horn Gyula külügyminiszter, valamint Nyers Rezső, az MSZP elnöke üdvözlő táviratokat küldtek november 7. alkalmából Mihail Gorbacsov államfőnek, SZKP-főtitkárnak, Nyikolaj Rizskov miniszterel- nökhek' Eduard Sevardnadze külügyminiszternek. Távirataikban jókíván­ságaik mellett a demokratikus átalakítás támogatásáról biztosították a szovjet vezetőket. Szűrös Mátyás reményét fejezte ki, hogy a két ország viszonya az egyenjogúság, a függetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei, és a jószomszédság jegyében alakul. Sok sikert kívánt a szovjet külpolitika további kezdeményezéseihez, az Európa-ház építésé­hez. Finn vezetőkkel tárgyalt Pozsgay Imre Vezető finn politikusokkal, Mauno Koivisto köz-; társasági elnökkel, Harri Hotkeri miniszterelnök­kel és Kalevi Sorsával, a parlament elnökével tár­gyalt hétfőn, Helsinkiben a finnországi látogatói son tartózkodó Pozsgay Imre államminiszter. E megbeszélésekről a találkozókat követően tájé­koztatta a kíséretében lévő magyar tudósítókat, Minit mondta, a köztársasági elnöknek tolmá­csolta előző tárgyaló partnere, Bush amerikai el­nök jókívánságait, majd — immár a magyar kor­mány nevében — köszönetét fejezte ki azért 9 támogatásért, amelyet Finnország Magyarország­nak nyújtott a 24 fejlett tőkés ország brüsszeli tanácskozásán; nagyra értékelte azt is, hogy a ma­gyar és lengyel reformok segítését összehangoló tanácskozáson elfogadott megállapodások szelle­mében Finnország az elsők között nyitott 100 mil­lió dolláros hitelkeretet Magyarország számára. Az államminiszter arra kérte a finn elnököt: támo­gassa Magyarországnak az EFTA-hoz-Saz Euró­pai Szabadkereskedelmi Társuláshoz—való köze­ledését. Mauno Koivisto részletesen elemezte az EFTA- nak a kontinens kereskedelmi együttműködésében elfoglalt helyét, rámutatva, hogy e gazdasági és integrációs szervezetnek az egységessé váló Euró­pában is még hosszú ideig fontos szerepe, jövője lesz. Az elnök elismeréssel szólt a Magyarországon zajló demokratizálódási folyamatról, s külön ki­emelte annak jelentőségét, hogy ez az átalakulás bizonyos stabilitással jár együtt, ellenőrzött és bé­kés viszonyok közepette valósul meg. A találkozón az államminiszter kitért arra, hogy a finn politikai rendszer nyújtotta példa igen fontos Magyaror­szág számára; mint mondotta: „a két ország közöt­ti kölcsönös rokonszenv miatt Finnország szava a magyar közvélemény előtt is hitelesítheti szándé- kaiáícaf”. Harri Holkeri xniniszterelnöknek Ner^ef|t^y|ik- tós kormányfő üdvözletét adta át Pozsgáy lmfe, s megerősítette magyarországi meghívását. Kalevi Sorsa parlamenti elnök tájékoztatást adott a finn törvényhozás munkájáról, működésé­ről, majd pártközi ügyeket tekintettek át a finn politikussal, aki egyben a koalíciós kormányban jelenleg is részt vevő Finn Szociáldemokrata Párt elismert vezetője, korábban a pártelnöki tisztet is betöltötte, évekig kormányfő volt. Kalevi Sorsa továbbra is nagyjelentőségűnek ítélte a Finn Szo­ciáldemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt és az MSZMP között létrejött háromoldalú együttmű­ködést. Igen meggyőzőnek nevezte az MSZP meg­alakulását, s ennek kapcsán Pozsgay Imre tájékoz­tatta őt a pártkongresszuson történtekről, az elfo­gadott döntéseknek a pártszervezésre gyakorolt hatásáról, s arról, hogy a Magyar Szocialista Párt kérni kívánja felvételét a Szocialista Internacioná- léba. Kalevi Sorsa — aki egyik alelnöke a szerve­zetnek, s aktív részt vállal az ügyek vitelébenfff; úgy foglalt állást: az, hogy más magyar párt is tagja a Szocialista Internacionálénak, véleménye szerint nem zárja ki az MSZP esetleges tagságát. Az MSZP-nek van esélye a győzelemre a parla­menti választásokon — hangoztatta hétfőn Hel­sinkiben tartott sajtóértekezletén Pozsgay Imre. Az újságírók elsősorban a hazai politikai fejlemé­nyekről, a közeljövő kilátásairól és Magyarország nemzetközi törekvéseiről kérdezték *az állammi­niszter véleményét. Az új szocialista párt politikai erejéről érdeklő­dő kérdésre kifejtette: elődjének, az MSZMP-nek 700 ezres tagságával együtt sem lett volna esélye a soron következő választásokon, konglomerátum­jellege miatt. Az MSZP jelenlegi, 30 ezres tagsága valóban csekélynek látszik, de az év végéig a taglét­szám elérheti a 100 ezret is, s ez a programjában gyökeresen megújult párt mindenképpen a na­gyobb siker reményében vetheti alá magát a meg­mérettetésnek, számíthat arra, hogy kormányzás­képes erőként kerül ki a választásokból. Többen érdeklődtek a Kelet-Európábán immár sok helyütt tapasztalható változásoknak a szocia­lizmus eszméjére gyakorolt hatásáról. Pozsgay Im­re leszögezte: a jövő a demokratikus szocialista rendszeré, s ez nem valamiféle elvont teóriaként, hanem valóságos politikai mozgalomként hatja majd át a térség társadalmait. ■ Magyarország esetleges Európa-tanácsi tagsá­gáról szólva úgy fogalmazott, hogy ennek etikai és presztízsjelentősége lenne számunkra. A tagsághoz ugyanis olyan követelmények fűződnek, mint a valóságos többpártrendszer működése, illetve az emberi jogok szabad gyakorlásának lehetősége az adott országban. Pozsgay Imre Angliában, Kanadában, az Egye­sült Államokban és Finnországban tett látogatását befejezve, ma utazik haza Budapestre. Pedagógussztrájk a „sárga iskolában” Ötvenmilliárdból csak morzsák jutnak Megalakult az útalapot ellenőrző bizottság p, r . '. + ■ , § Az érintett társadalmi, szakmai és tudományos szervezetek képviselőiből hétfőn megalakult az útala­pot ellenőrző társadalmi bizottság. Az alakuló ülésen — amelyet az MO-s autópálya-építés csepeli főmér­nökségén rendeztek — Kálnoki Kis Sándor közleke­dési, hírközlési és építésügyi miniszterhelyettes tájé­koztatta a 16 tagú bizottságot az útalap forrásául szolgáló pénzalapokról, továbbá ismertette a tárca elképzeléseit az alap bővítésének lehetőségeiről. A mi­niszterhelyettes elöljáróban kifejtette: ma még az út­alapot nem lehet valóságos alapnak tekinteni, hiszen ennek egy tetemes része folyamatos „kötélhúzás” ré­vén, azaz költségvetési alkudozások során alakul ki. Mint ismeretes, az útalap több forrásból tevődik össze: költségvetési támogatásból, amelynek idei ösz- szege 5,2 milliárd forint, az eladott benzin árából visszatérített literenkénti 2 forintokból, ez az idén várhatóan 2,1 milliárd forint lesz, továbbá a túlsúlyos járművek után fizetendő úthasználati díjból (150 mil­lió forint); összesen tehát 7,45 milliárd forint az idei útalap. A miniszterhelyettes megjegyezte, hogy legalább évi 11 milliárd forintra lenne szükség az úthálózat továb­bi romlásának megakadályozására, s közölte: a becs­lések szerint 100 milliárd forintot igényelne a magyar úthálózat fejlesztési, fenntartási elmaradásainak pót­lása, a mai forgalomnak megfelelő állapot kialakítá­sa. Tűrhetetlennek tartotta a bizottság, hogy amíg a költségvetés évente mintegy 50 milliárd forintilyi tisz­ta jövedelemhez jut a közúti közlekedés révén, addig csupán morzsákat juttat vissza az utak állapotának javítására, az úthálózat fejlesztésére. Tiltakoztak az ellen is, hogy a költségvetés „támogatásának” titulálja azt az összeget, amit az útalapba betesz. A bizottság tagjai egyetértettek a tárcának azzal a javaslatával, hogy az útalap ne legyen tervalku kérdése, hanem teljes mértékben automatikusan képződjön az eladott motorbenzin árának meghatározott részéből. A ja­vaslat szerint az lenne az indokolt és a méltányos, ha — legalább 1991-től — az útalap forrása a benzinel­adásból származó bevételnek mintegy az egynegyede lenne. így például 1991-ben — 60 milliárd forintnyi benzinárbevétellel számolva — az útalap körülbelül 15 milliárd forintot tenne ki. A vitában szót kért a Pénzügyminisztérium képvi­selője is, aki arról számolt be, hogy amennyiben emel­kedik a benzin ára^j£, nem hivatalos információk szerint literenként 3 forinttal —, úgy a Pénzügymi­nisztérium hajlandó további 1 milliárd forinttal meg­toldani az útalapra szolgáló költségvetési támogatást. Ezt a bejelentést nagy felzúdulás fogadta. A közleke­dési tárca képviselői határozott tiltakozásukat fejez­ték ki az eljárás ellen, mondván: a költségvetés mint­egy 7 milliárd forintos extraprofithoz jutna az áreme­lés révén, ám a közvélemény felháborodását a közle­kedésnek kellene elviselnie, ráadásul az útalap sem a kívánt mértékben bővülne. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) A szakszervezet megbukott! Hg— A szakszervezet mit tett a jól érzékeltethető prob­lémák megoldása érdekében? — érdeklődtem a társa­ságunkban lévő Szólláth Mihályiéi, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének bizalmijától. — Nem akarok magyarázkodni, mentegetőzni. Saj­nos, elkéstünkES mondja. — Azt reméltem, hogy problémánkat elismeri majd a főiskola szakszervezeti bizottsága és az intézkedések legkeményebb hangú sürgetője lesz. Tanítóképzőben dolgozó kollégáknak is alacsony a bére, úgy hittem, egységesen mellénk állnak. De nem így történt. Bár elismerték követelé­sünk igazát, a tárgyalóasztalnál a velünk szembeni oldalon ültek le. Kiegyeztek a minimumban: a Főigaz­gató kérőlevelet írt a minisztériumhoz; amire meg is érkezett a válasz: elutasítva. Hát nem elégedhetünk meg ennyivel. Ha nagyothall a partnerünk, kiáltunk. A szakszervezet azonban leszerepelt. Kollégáim egy­ségesen kilépnek a szervezetből. Olyan védelmet ke­resnek, amely ténylegesen kiáll a tagok érdekeiért. — „Emeljék föl a bérünket, vagy sztrájkolunk!?” Az ilyen kezdeményezést elég nehéz .manapság tikeresen befejezni. Az államkassza üres. Éppen elég ok van az elutasításra. — mondom, a Petőfi Sándorról elneve­zett alma mater igazgatójának, Szepes Lajoéndk. .'s^jjAzt követeljük, hogy felnőttként bánjanak, tár- gyaljanak-velünk—jelenti ki Szepes Lajos..— Októ­berben egy egyeztető tárgyaláson tett is ígéretet a minisztérium és a főiskola küldöttsége a sztrájkbizott­ságunknak. De a múlt heti második fordulóra, mintha mindent elfelejtettek volna. Fölkészületlenül ültek asztalhoz. „Rosszul'értelmezték a múltkori jegyző­könyvet. Nem ígérhetek semmit.” — hangsúlyozta a tanítóképző gazdasági vezetője. Hát a semmin nem vagyunk hajlandók kiegyezni. Nem érhet bennünket vád. Nem sztrájkkal kezdtünk. A következményekért nem vállaljuk a felelősséget. Sajnos, még ma sem tapasztaltuk, hogy komolyan vették volna szavunkat. Délben felhívott a főiskola főigazgatója, hogy menjek föl hozzá. Úgy hallotta, van valami problémánk... Ez azért abszurdum! Türelmetlen pedagógusok? Azt hallottam a sárga iskolában, hogy Ön és vezető kollégái nem veszik komolyan a tantestület tilta­kozását. Mióta átvette a tanítóképző vezetését, még nem is járt a testvérintézményben. Akkor sem ment át a Budai utcába, amikor már komolyan fenyegetőztek a sztrájkkal. Ma pedig úgy fogalmazott a telefonban, úgy hallotta, van valami gond?! Önöknek nem tudnak kellemetlenséget okozni a pedagógiai gyakorlatok irá­nyítói?— kérdeztem dr. Ecsédi András főigazgatótól. — Valóban igaz ez a déli telefon. De azért igaztalan azt állítani, hogy mi nem látjuk, milyen következmé­nyekkel járhat a sztrájk. Elemi érdekünk, hogy gyors megoldás szülessen. A lépést viszont elhamarkodott­nak, meggondolatlan dolognak tartom. Még számos kérdés nyitott. Több témában is várnánk a városi tanács végrehajtó bizottságának állásfoglalását. Pél­dául: tudna-e segíteni a költségvetés a bérvita megol­dásánál? A Petőfi-iskolában tanuló gyerekek ugyanis nem vidékről járnak oda.. A város lakói. Másutt is megtalálták már a megoldást. De számos egyéb lehe­tőség is van, a héten valamikor küldöttség indul majd Manhercz Károlyhoz, az illetékes miniszterhelyettes­hez. Lehet, hogy ott is eredmény születik. Az a cél, hogy árképzést ne zavarja meg ez a kiélezett vita. — Es mi lesz, ha mégsem sikerül rendezni ezt a régóta húzódó ügyet? — Súlyos probléma elé néznénk. Félév közben kel-, lene átszerveznünk a gyakorlati képzést. Sok jó peda­gógus, jó iskola van a városban, de az átállást meg- sínylenék hallgatóink. Egy hetünk van még. Remény- kedek... * * * A tanítóképzőből a szerkesztőség felé tartva a Pető- fi-iskola előtt összefutottam ismét Gavaldi Istvánnal, a sztrájkolok vezetőjével. Dühös volt...- Ránk se hederítenek. Egy órakor megkért a főigazgató, maradjunk az iskolában addig, amíg sike­rül időpontot egyeztetni a miniszterhelyettessel. Négy órát vártunk, majd átszóltunk, hogy mi lesz? A válasz: nem tárgyaltak még. Nincs dátum. Megszakadt a vonal... Hát így zárjuk a sztrájk első napját. Farkas P. József Magyar kiállítás Szöulban „Magyar hét” nyílt hétfőn Szöulban. A hagyományos árubemutatóhoz ezút­tal előadás-sorozat, gasztronómiai hét és áruházi vásár is társul, a rendezvény- sorozat házigazdája a Skála Reklám Stúdió. A hasonló jellegű, korábbi magyar fellépésektől annyiban üt el a mostani, hogy állami támogatást élvez. A kiállí­tók a rendkívül nagy befogadóképessé­gű és igényes dél-koreai piac egy újabb szeletét remélik kihasítani, növelendő a múlt évben 30 millió dolláros, az idén remélhetőleg ezt megduplázó összforgalmat. Emellett alapvető ma­gyar érdekeltség van abban, hogy dél­koreai cégek beruházásokat eszközöl­jenek Magyarországon, így a kiállítást kísérő szemináriumok azt a pénzügyi, jogi és infrastrukturális környezetet igyekeznek népszerűsíteni, amely a re­ménybeli beruházókat Budapesten vár­ja. ■ A hétfői ünnepélyes megnyitó egyéb­ként megint egyszer megmutatta, hogy Szöulban változatlanul nagyra értéke­lik Magyarország úttörő szerepét a Dél-Koreát övező szocialista diplomá­ciai blokád megtörésében. A ceremóni­án ugyanis elnökeikkel képviseltették magukat a félállami státusú kereske­delmi és iparkamarák: megjelent töb­bek között — Nam Dük Ju és Sin Bjong Hjun személyében -Sj egy volt miniszterelnök, illetve miniszterelnök- helyettes. A vendéglátókat Gábor András, a. Magyar Gazdasági Kamara elnöke és Étre Sándor nagykövet kép­viselte.

Next

/
Thumbnails
Contents