Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

1989. november 30. • PETŐFI NÉPE • 3 A LEGKISEBB 52 EZRES, A LEGNAGYOBB CSAKNEM 64 EZRES Tíz egyéni választókerület Bács-Kiskunban Az országos kerékasztal-tárgyalásokon megállapo­dás született a következő általános parlamenti válasz­tásokon különböző módon megszerezhető képviselői helyek számáról. Ennek módosításáról döntött az Országgyűlés, kevesellvén az egyéni választókerület­ben megválasztandó képviselők számát. Ezért azt a korábbihoz képest megnövelték, s így több képviselő juthat mandátumhoz egyéni választókerületben. A módosítás eredményeként Bács-Kiskun megye az eredetileg tervezett 8-cal szemben 10 ilyen helyhez jutott, ennek megfelelően 10 egyéni választókerületet kellett kialakítani — a jelenleg érvényben lévő 20 helyett. A múlt héten megtartott megyei politikai egyeztető tárgyalás eredményéről, s a megállapodáshoz vezető kemény vitákról, időnként markánsan eltérő, pártpo­litikai érdekeket sem nélkülöző nézetek összeütközé­séről már beszámolt lapunkban Nagy Attila, az egyez­tető tárgyalások elnöke, azzal, hogy a, választókerüle­tek összetételének ismertetésére' később visszatérünk. Azt hangsúlyozni kell — miként a megbeszélésen jelen levő nyolc párt és mozgalom megbízottai közül is többen aláhúzták: — igazán jó megoldást, amely egyrészt teljes mértékben tekintettel tud lenni a föld­rajzi, vonzáskörzetbeli, foglalkozási, nemzetiségi, val­lási, történelmi, lélekszámbeli szempontokra és kap­csolódásokra, kialakítani nem lehet. Az elfogadott 10 i egyéni választókerület kompromisszum eredménye, | amelyet bizonnyal lehet vitatni, s információink sze- I rint máris hallani olyan véleményeket, amelyek kifo- y gásokat fogalmaznak meg. Hogy ezeknek mi lesz a : sorsa, lesz-e egyáltalán jelentősége, azt nem tudni. : A jobb tájékozódás érdekében azonban közöljük az I egyéni választókerületek elhelyezkedését bemutató térképet, s fölsoroljuk, hogy mely települések tartoz- [ nak az adott választókerületbe, amelyet a székhelyek- I ről neveztek el. 1. és 2. Kecskemét 106 350 3. Tiszakécske 51 977 Ágasegyháza Ballószög Bugac Gátér Helvécia ..... Jakabszállás Kunszállás- Fülöpjakab Lakitelek Nyárlőrinc Orgovány Pálmonostora Szentkirály Tiszaalpár Városföld 4. Kunszent­• miklós 60 274 • Apostag Dunaegyháza Dunavecse Fülöpháza Kerekegyháza Kunadacs Kunbaracs Kunpeszér Ladánybene Lajosmizse- Felsőlajos Solt-Újsolt Szabadszállás Szalkszentmárton Tass 5. Kiskun- . félegyháza 55 595 Csólyospálos Jászszentlászló Kiskunmajsa Kömpöc Petőfiszállás 6. Kiskőrös 59 217 Akasztó Bocsa1 ■ .Császártöltés Csengőd Fülöpszállás Imrehegy Izsák Kaskantyú Kecel Páhi Soltszentimre Soltvadkert Tabdi 7. Kalocsa 55 739 Bátya Dunapataj Dunaszentbenedek Dusnok Fájsz Foktő Géderlak Hajós­Érsekhalma Harta­Dunatetétlen Homokmégy Miske-Drágszél Nemesnádudvar Ordas . Öregcsertő Szakmár-Új telek Úszód 10. 8. Kiskunhalas 53 614 Balotaszállás Harkakötöny Kelebia Kisszállás Kunfehértó Pirtó Szánk Tázlár Tompa Zsana 9. Baja 63 841 Bátmonostor Csát'alja Dávod Érsekcsanád Hercegszántó , Nagybaracska Sükösd Szeremle Vaskút Bácsalmás 53 050 Bácsbokod­Bácsborsód Bácsszőllős Borota Csávoly Csikéria Felsőszentiván Gara­Bácsszentgyörgy Jánoshalma­Kéleshalom Katymár Kunbaja Madaras Mátételke Mélykút Rém Tataháza Amint az adatokból és a térképről is látható: a legnépesebb választókerület a kilences bajai, 63 841 lakossal, a legkevesebben a 3-as, a tiszakécskei válasz­tókerületben élnek, 51 977-en. Á különbség csaknem 12 ezer. A 3-as kerület furcsasága, hogy Gátér és Pálmonostora is ide került. A legtöbb települést egyébként a 7-es, kalocsai kerület fogja össze, 17-et, és ehhez még jön négy nem önálló tanácsú társközség is, tehát igy számuk összesen 21. Az már más kérdés, hogy az egyéni választókerüle­tek mellett felhozott érvek, melyek szerint a képviselő széles körű helyismerete, esetleg személyes kapcsolat révén közelebbi kontaktust tud kialakítani választói­val, vajon valósak lehetnek-e. Bács-Kiskun megyének a jelenlegi 20 képviselői mandátummal szemben tehát 10 képviselője lehet egyéni választókerületből, 8-an kerülnek be a megyei listák alapján, s a töredékszavazatok visszaszámlálása után a pártok országos listáján további Bács-Kiskun megyében lakó képviselők is tagjai lehetnek a parla­mentnek. _ -p Az iparosok és a kereskedők elegedetlenek A kisiparosság szerint a jövő évi adótörvény nem élénkíti a vállalkozá­sokat, mivel magasak az adóterhek; az elvonások ilyen mértéke nem ösztönöz a beruházásra, és nem egyszerűsödik az adminisztráció sem. Ezért a Kisiparo­sok Országos Szervezete, a Kiosz, vala­mint a kiskereskedők érdekvédelmi szervezete, a Kisosz felhívással fordul a kisiparosokhoz, a kiskereskedőkhöz és a magánvállalkozókhoz: népi kezde­ményezést indítanak. Mint ismeretes, ezt új alkotmányunk lehetővé teszi, ér­vényességéhez 50 ezer hiteles aláírás szükséges. ■ A népi kezdeményezés részleteiről Csépe Béla, a Kiosz vállalkozási és ok­tatási igazgatóságának vezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy kétféle aláírásgyűjtő ívet is köröztet­nek. Az elsőben azt követelik, hogy az Országgyűlés december 18-án kezdődő ülésszakán módosítsa a személyi jöve­delemadóról és a nyereségadóról szóló törvényt, illetőleg annak kisvállalkozó­kat érintő részeit. A második népi kez­deményezés tárgya: az Országgyűlés mihamarabb alkosson érdekképviseleti törvényt. A kisiparosok elengedhetetlennek tartják, hogy a személyijövedelemadó- és a nyeresegadó-törvény tegye lehető­vé a beruházások és a tartalékolások adómentes elszámolását. Jelenleg új épület létesítésekor 20, gépeknél 5 ev az amortizáció. Ez a januártól életbe lépő módosított törvény szerint a gépek ese­tében 2 évre csökken, ám az épületek leírási kulcsa nem változott. A kisipa­rosok ezt méltánytalannak tartják; vé­leményük szerint műszaki fejlesztésre csak a beruházások, tartalékolások adómentes elszámolása esetén nyílna lehetőségük. A kisiparban — a Kiosz számítása szerint —. mintegy 300 milli­árd forintnyi beruházásra, műszaki fej­lesztésre lenne szükség ahhoz, hogy a szektor megfelelő színvonalú, verseny- képes termékkel jelentkezhessen a bél­és külföldi piacokon. A népi kezdeményezés következő in­dítványa: a nyereségadó 3 millió forint jövedelemig ne haladja meg a 15 száza­lékot. A vállalkozási nyereségadó mér­téke jelenleg 44 százalék, jövőre ez 35 százalékra csökken, ám az érintettek megítélése szerint ez a csökkentés nem elegendő; a vállakózásokat a 15 száza­lékra való mérséklés ösztönözné iga­zán. A rövid távon kieső adóbevétel hosszú távon bőségesen megtérülne a vállalkozások bevételeinek és így az adóbefizetéseknek a növekedésével. Ugyancsak követelik a kisiparosok, hogy a kezdő vállalkozókat legalább 3 évig adómentesség illesse meg, gazda­sági megerősödésük érdekében. A népi kezdemenyezés 4. pontja: újra vezessek be-az adóatalány intézményét, amelyet korábban — még az adóreform előtt — alkalmaztak az adózási gyakorlat­ban. Az adóátalány főként a kistelepü­léseken élő kisiparosság, .a kis jöveael­mű, nyugdíjuk, illetőleg munkaviszo­nyuk mellett dolgozó magánvállalko­zók adminisztrációját könnyítette meg, illetőleg nem tette azt feleslegesen bo­nyolulttá. A 170 ezer kisiparos közül tízezreket érint az átalányadó meg­szüntetése, és ez is oka annak, hogy évente mind többen adják vissza iparu­kat, illetőleg szüneteltetik működési engedélyüket. A második népi kezdeményezés azt követeli, hogy az Országgyűlés legké­sőbb a magánvállalkozásról szóló jog­szabály hatályba lépéséig alkosson tör­vényt, amelyben rögzíti az érdekképvi­seletek helyét, feladatát, alapvető joga­ikat és kötelezettségeiket. Tartalmazza, hogy a törvényalkotó munka során mely témakörökben van véleményezé­si, illetőleg vétójoguk a vállalkozók ér­dekvédelmi szervezeteinek. Bár igén rövid idő áll rendelkezésre a kétszer 50 ezer érvényes aláírás össze­gyűjtésére 77 mondotta Csépe Béla —, úgy gondoljuk, hogy e kérdések jelen­tősek: a Kiosz és a Kisosz tagsága mellett érintik az alkalmazottakat, a leendő vállalkozókat, a családtagokat, vagyis több mint 300 ezer embert. Ezért várhatóan néhány napon belül átadják az aláírásgyűjtő íveket a Parla­mentnek. Ha a népi kezdeményezés — amely egyébként az első lesz — sikerrel jár, az 50 ezer aláírás ahhoz elegendő, hogy a parlament legközelebbi ülésszakán újó­lag foglalkozzon a vitatott kérdésekkel. ! Rekontraszelekció ?-— avagy merről szabad előzni — Harmincévesen felelni negyven évért? Úgy lát­szik, ez törvényszerű itt nálunk! Megérte ezt már pár generáció. Bele leszünk döngölve az agyagba! Persze nem így szó szerint, meg nem is azt mondta; aki... „de ...”? . Kiszorítósdi folyik, írta a Magyar Nemzet 'októ­ber 26-ai számában Diurnus. Megszűnt a hatásköri lista, vannak helyette más listák. Pár ezer ember bélyeggel jár. Nem látható bélyeg ez, de érezhető. Jó barátok, volt kollégák, volt mun­katársak éreztetik: „— Öreg! Ne haragudj, én szí-. vesen,< de hát a közhangulat. Jó, jó, innen mentél el, ez a szakmád, de tudod Te mégiscsak ... Nem kell az nekem, hogy cikkezzenek rólam, a kollektíva is... Nem megy, pedig hidd el én mindent, hisz te voltál az elődöm, de ... nem, nem. A régi beosztá­sod? Az tudod, most üres, de mi megbeszéltük itt a csapattal... Amúgy másban, máskor, bármiben! Hiszen tudod!’’ Néha elgondolkodom: vajon ha mindig, minden változás csak kívülről lett volna kikényszerítve, tar- tanánk-e itt? Es ennyi idő alatt? Es — viszonylag — kulturáltan? Az a harminc-negyven éves generáció, amely ész­lelve egy rendszer működésének zavarait, megpró­bált belülről változtatni, akkor és ott, csak rosszul tette, tehette a dolgát? Jobb lett volna (és egyedül üdvözítő) szerepet sem vállalni — „ezeknek" ? Elfo­gadni, segíteni a „minél rosszabb, annál jobb” elvét? Es most „tisztán” ide- és kiállni? Lehet... de ehhez is gyomor' kell. Most — úgymond— helyet csinálnak volt appa- rátcsikoknak! Nem igaz! Mi helyet kérünk magunk­nak^ Önérdekből lehet közérdeket kreálni. Kérem, ha én veszélyeztetve érzem saját előmenetelemet, pá­lyázati esélyeimet, akkor ma egyszerű a képlet: Nem kell megmérettetnem magam, nem kell újat kitalálnom — csak a potenciális ellenfélről! Mini­mum őrsvezető vagy KISZ-titkár volt a nyomorult (lehet, hogy én is, de aki előbb lő, az marad az ivóban!). Lejáratom és írhat, mondhat akármit. Ez egy becsületes küzdelem volt! Machiavelli elv társ is megmondta: „A cél szentesíti az eszközt." A napokban beszélgettem egyik ellenzéki, szocio­lógus barátommal. Képzeld— mondta — voltam én intézeti KISZ-titkár is, meg értelmiségi rétegta­nácsnak a tagja is. Sokat szidtam a KISZ-t, meg a volt titkárt, aztán a nyakamba szakadt az egész. Csináld, ha ilyen jól tudod— mondták! Hányán vagyunk, voltunk így? „Valami nagy, nagy tüzet...” akartunk rakni, melyhez, mint kide­rült, nekünk kellett a fát, az alágyújtóst is hozni... azután melegedni akaró, vagy parazsat lopó már volt bőven! Az új képviselő nyilatkozik és mondja, nem ké­szült ö politikusnak, de így hozta a sors: beszélt, hozzászólt, vitatkozott, és... „így hozta a sors”, kinek a bal, kinek a jobb. Nekünk, jó párunknak a baloda.lt. Egy oskolába jártunk, sőt egy időben is: Csengey Dénes, Debreczeni Jóska, Széchenyi Misi, Jánossy Gyuri, Acs Zoli és jómagam. A másként gondolko­dás csak egy irányban lehetséges? Voltak azonos tanáraink: Ránki György, Irinyi Károly — nyugod­janak békében — Srakady János, Orosz István, Niderhauser Emil, Rácz István és Menyhárt Lajos is. Az a Menyhárt Lajos, akitől S- én először — hallottam őszintén beszélni a sztálinizmusról, aki­nek Kínáról és a maoizmusról tartott előadása meg­töltötte a „ttk”-sok nagyelőadóját, akit 81 őszén egy időben hívtunk meg Debreczeni Jóskával, ö mint majsai tanár, én mint halasi népművelő. Tanáraink azt is mondták, milyen fontos szerintük a saját véle­mény, és az ahhoz vezető út. Több út van... és nemcsak egy vihet célba. Nem készültem gyermekkoromban sem moz­donyvezetőnek, sem pártmunkásnak. Nem is lettem nozdonyvezető. Menyhárt tanár úr kitűnővel megvé­dett kandidátusival, mely akkor már könyv alakban is megjelent, pártmunkás lett. En akkor népművelő voltam éppen. Nem igazán értettem őt. Elmondta döntése indokait. Lehet, hogy mikor rá pár hétre, engem kérdeztek: akarok-e segíteni (egy akkor még csak) lehetséges változtatásban, igenlő saját érveim mellé az övéit is felsorakoztattam. Persze mindez magyarázkodás is. Igen! Az appa­rátusi lét együtt jár szolgálattól, sőt kiszolgálással, meg hibával is. Szolgálni tudással, kiszolgálni ge­rinccel, hibázni minél kevesebbet. Ha ez nem megy, akkor az ember menjen vagy küldjék. Felkészület­len, gerinctelen, és csak hibázó emberek voltak, akik politikát „csináltak” eleddig? Mi a garancia arra, hogy most más és csak más jön? A tehetségtelen, szolgalelkűek kora lejárt? Le­gyen így! De tudjuk, ez ma csak álom, a mégoly régóta és mégoly jól működő demokráciában is. “ Nekünk itt a balolalon napjainkban újra álom kell legyen az esélyegyenlőség, azonos elbírálás? Tény: eddig — sokszor kéretlenül Közülünk so­kak által kérve kaptunk többet is, mint illett. Ezért meddig kell a kollektív büntetés elve alapján ítéletre — legalább arra — vámunk? Ösztöndíjunk nincs soron, Oxfordban, Cam- bridge-ben sem tanulhatjuk a demokráciát. Mi itt és most dolgozni, ha lehet alkotni is akarunk. Hisz nekünk „élnünk, s halnunk is” itt kell! Nem ismerek olyan működő társadalmat, amely­ben nincs helye a baloldalnak, bár van, ahol betiltot­ták. A kiszorítósdi folyik, ez természetes, de több­nyire tisztán, nyíltan, és becsületes eszközökkel. Ökölvívó voltam sokáig. A meccs előtt a bíró ellenőrizte a kesztyűket, figyelmeztetett a szabályok betartására. A bunyóban kétszer van kézfogás: mér­kőzés előtt és az eredményhirdetés után. A szabály­talankodót leléptetik. A vesztes készül egy újabb küzdelemre, amiről tudja, mikor, ki ellen, milyen feltételek mellett kerül sor. Természetesen győzni akar. Ha azt mondaná, nem, akkor azt úgysem hinnék el neki. De ettől még nem ő a „rossz ember". Nem veszi át az ellenfél szabálytalan stílusát, mert — például sr a fejelésben mind a ketten megsérül­hetnek. Nem őzért küzd, hogy bemutassa, az ellenfél milyen rossz, mert nem az a célja. Azért húzott kesztyűt, mert meg akarja győzni a pontozókat, akik majd döntenek, hogy ő a jobb. Persze az ökölvívás az —. kívütről nézve — egy­szerű dolog: nyílt, őszinte, tudom, ki, honnan és miért akar megütni. Lehet, hogy ezért szeretik oly sokan ? Régóta, már a régi görögök is... Hja ké­rem, a demokrácia fénykora! Jelzem, Magyaror­szágra Széchenyi István és Wesselényi Miklós „hoz­ta be” az önvédelem nemes művészetét. De hol van ez már? Mikor volt utoljára ökölvívó olimpiai bajnokunk? Mester Sándor VÁLASZ OLVASÓINKTÓL A környezet és a közlekedők védelméért Sok lúd disznót győz. A népi bölcsességen alapuló közmondás igazságát láttam bizo­nyítva annak idején, amikor a lakosság erő­teljes tiltakozására Kecskeméten befellegzett a bűzös baromühulladék-feldolgozónak. A helybeliek első perctől jogos követelése —emlékszem — évekig megbukott a vállalat és a minisztérium makacs ellenállásán. Bi­zonygatták, hogy a legkorszerűbb szagtala­nító módszert alkalmazzák, miközben az is­kolások és óvodások zsebkendővel befogott orral mentek az utcán. Az emberek megkér­dezése nélkül felállított húslisztüzem akadá­lyozta az itt élőket abban is, hogy otthonai­kat tetszés szerinti időben szellőztethessék. Az átkos helyzetre csak egy megoldás lehe­tett: a teljes leszerelés! Míg csak egy ágacskája is kizöldell __ A z eset tanulsága máig arra figyelmeztet: könnyen megbosszulja magát minden olyan döntés, amelyet a lakosság háta mögött hoz­nak. Hogyne érintene ma is érzékenyen min­denkit, hogy ahol él, milyen, vagy milyenné válik a környezete vagy, mint közlekedő em­ber, zavartalanul járhat-kelhet-e a lakóhe­lyén! Csengődi Rezső nyugdíjas bácsalmási taní­tó sorai rendkívül figyelemre méltóak. Aho­gyan megosztja velünk gondolatait, levelé­ből kitűnik: nem olyan ember, aki tapsolna annak, hogy a kivágott fákból holnap fü- részpor vagy gyufaszál lesz-e. „Bácsalmáson a százados fákból már csak kévés maradt, mivel a háborúban barbár kezűek ezek közül sokat kivágtak. Jó érzéssel láttam egyik alkalommal a tévében, hogy valahol egy öreg tölgyet mindaddig gondoz­nak, amig csak egy ágacskája is kizöldell. Nem emelnek rá kezet, illetve Stihl fűrészt, mint a bácsalmási Kossuth parkban. Két hete hallom, hogy zúg a fűrész. Reccsenve zuhannak alá a nyárfák. Kopár pusztaság marad a helyükön. Ipari nyárfák, nem ide valók — mondják a tanácsiak. Dehát miért nem ültettek ide egykor más, értékesebb fafaj­tát, miként Kunbaján? Ott egy 11 évvel ez­előtti vihar kidöntötte az utcai fák felét. He­lyükre platánokat telepítettek, melyek ma már dús lombúak.” Mi legyen a kerékpárosokkal? Kecskeméten viszont nem akar a tanács elhamarkodottan dönteni egy másik kérdés­ben, amely a kerékpárosok közlekedésére vonatkozik. Bár itt többről van szó, mint csupán a biciklizők helyzetéről (lehetőségei­ről). Minden baj gyökere: a várost sújtó köz­lekedési káosz, a túlzsúfolt utak! A Buszok nem úton — útban című, október 20-ai fény­képes cikkünk is segélykiáltás az Aranyho­mok Szálloda előtti közlekedési trombózis­ról. Miért zárják el az egyébként is keskeny utat az autóbusz-elefántok a szökőkút tájé­kán', amikor a Domus Aruház mellett ott a parkoló a nagyobb járműveknek is? Még inkább fogas kérdés, hogy a jelenlegi gépjárműforgalom kilöki-e, eltaszítja-e ma­ga mellől végleg «a kerékpárosokat? Kéré­sünk, hogy küldjék el hozzánk önök is észre­vételeiket, javaslataikat a belvárosi kerékpá­rozásról. A járdán sincs biztonság „Kecskeméten és környékén egyre veszé­lyesebbé válik a gyalogosforgalom — úja Molnár András —, a főtéren a biciklisek úgy száguldoznak, mint a tüzes istennyila. Késő délután és esténként fiatalok idegtépő mo­torversennyel rémületben tartják a járókelő­ket a Kiskörút mentén. Aki küép az utcára, nem érezheti magát biztonságban. Szerintem a kerékpárutak sem nyújtanak teljes védel­met, hiszen a járdákkal egybeépülve, keske­nyek a gyalogosok, a biciklisek és a motorke­rékpárosok számára”. Dóra Ferencné Nyár utcai olvasónk a sétá­ló nyugdíjasok és a bevásárló gyermekes csa­ládok érdekét —r közlekedési biztonságát — előbbrevalónak tartja a kerékpározóké­nál. Hasonlóan foglal állást Szabó Istvánná is az Akadémia körút 43. szám alól küldött levelében. A közlekedés biztonsága érdeké­ben sürgős intézkedésre van szükség — írja —, hiszen a Széchenyivárosban már nem­csak a kerékpárosok, hanem a motorosok és a személygépkocsi-vezetők is felhajtanak a járdára. Békés egymás mellett élést — az utcán is! Nagy Jánosné szeretné, ha Kecskeméten a főteret változatlanul meghagynák a sétálók­nak. Javasolja: itt szálljon le minden kerék­páros és tolja keresztül a járművét. Várko- nyiné dr. Kárpáti Eva, a Reile Géza utca 14. számú ház lakója ellenzi, hogy a biciklisek az autók mellett (é$ között) közlekedjenek. Megemlíti viszont, hogy több nyugati or­szágban á kerékpározás virágkorát éli. ..Mi­ért lehetséges, hogy Ausztriában és az NSZK- ban a gyerekek és a felnőttek egyaránt nagy számban vehetik igénybe az izmokat megmoz­gató, környezetkímélő eszközt: a kerékpárt?" — kérdezi olvasónk, s nyomban felel is rá. „Azért, mert ^békésen megférnek egymás mellett a közlekedők. Egyik sem akaija a másikat kitúrni (kirekeszteni) a helyéről. A környezet és a közlekedés mindenkié.” Tanulságosak Vörös Józsefié sorai is. Ar­ra kéri szülőtársait: beszéljék rá gyerekeiket, hogy ne száguldozzanak, óvatosabban hajt­sanak BMX és másfajta kerékpárjaikkal. Az iskolából hazafelé tartó gyermekét egy Ízben majdnem elütötte egy száguldó ifjú. Dr. Miklós Jenőnek a városi rendőrkapi­tányhoz címzett levelére érkezett választ szintén figyelemre méltónak találjuk. A köz­lekedésbiztonsági tanács titkárságának mun­katársai a közeljövőben felkeresik vala­mennyi szakmunkásképzőt, általános és kö­zépiskolát, hogy osztályfőnöki órákon tájé­koztassák a diákokat a közlekedés alapvető szabályairól, és megbeszéljék velük a járdán való biciklizéssel kapcsolatos veszélyhelyze­tekét. A rendőrség reméli, hogy 7- ennek és egyéb intézkedéseinek eredményeként — a jövőben egy gyalogosnak sem lesz oka pa­naszra. így legyen! \| Kohl Antal I Népi kezdeményezés az adótörvény megváltoztatására

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents