Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
1989. november 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Az első országos népszavazás (Folytatás az 1. oldalról) így szinte biztosra vettük, hogy szavazni megy az a három idős asszony is, akik nagy beszédben voltak, a templomból jövet. Nem tévedtünk. Szívesen adták nevüket, életkorukat. Ők hárman, mondták büszkén, reformátusok, jó szomszédok és barátnők, az istentiszteletről együtt mennek szavazni. Kiskőrösön, a népszavazás „főhadiszállásán” csak annyit tudtunk meg 10 óra körül, hogy a város 12 szavazókörzetében és az oda tartozó 46 falusi körzetben, úgymond, időarányosan elégedettek a szavazati aránnyal. Nem sokkal ezután Dunatetétlenen a hagyományos Katalin-napi vásári búcsú kellős közepén találtuk magunkat. Gyér volt az érdeklődés, a szavazás ügyében sem boldogultunk, mígnem solti fiatalok égy csoportjába botlottunk. Ők otthon már rég leszavaztak, közölték, s most a tetétleni búcsú céllövöldéjénél keresik a telitalálat lehetőségét. A közismert szlovák nemzetiségi te• Munkában a választási iroda Kiskőrösön. (Tóth Sándor felvételei.) lepülésen, Dunaegyházán nem sokkal a déli harangszó előtt elégedetlenek voltak a szavazati aránnyal. Szalk- szentmártonban is csak annyit árultak el dél körül, hogy reggel hattól folyamatos a szavazás. Dehát akkor messze volt még este 6 óra... KISKUNHALAS Csípős hideg reggel van Kiskunhalason. Fél hét múlt. Saját szavazókörzetemben a 19. vagyok. Népes bizottság fogad, a pártok képviseleté teljes. Idősebb bácsi érkezik utánam. Hiányolja az eligazító táblát (pedig van), távozáskor pedig megjegyzi, sötétek a fülkék, tegyenek be lámpát. Megköszönik az észrevételt, igyekeznek teljesíteni. Kihaltak az utcák, csak egy-egy szavazókor bejáratánál van mozgás. Fejkendős nénikét szólítok meg az Alsóvárosban, volt-e már szavazni: — Most megyek éppen — mondja —, arra szavazok, amelyik a legjobb. (?) Egy idősebb ember kifelé tart már, amikor megszólítom: — Úgy lehet, el sem kellett volna jönnöm -— mondja —, az Országgyűlés már döntött. — Az első kérdésben nem — vetem közbe. —A köztársasági elnököt szerintem népszavazással kellene választani. Odabenn sort állnak az emberek, kevésnek tűnik a két fülke. Az SZDSZ képviselője, Tóth Zoltán, aggályaival fogad: / 1 Enyhén szólva kifogásolható a névjegyzékek összeállítása — mondja —. Most hoztak egy kopogtatócédulát, a címzett már nem él. Ugyanakkor telefont kaptam, hogy szellemi fogyatékosok is kaptak értesítést. Közben egy férfi érkezik, tanácstalan. Nem tud írni, olvasni, az SZDSZ képviselője vállalja, hogy segít. Egyenként olvassa a kérdéseket, a választ nem befolyásolja, az x-eket a szavazó írja be. Az eredmény nem szokványos, ez az, ami nem hangzott el egyetlen hirdetésben sem: égy igen után három nem. A szakközépiskola szavazóköre népes, tíz óra körül a lakótelepről szinte folyamatosan érkeznek az emberek, nincs megállás. Fiatal házaspár jön éppen, a férj igazolással, mert budapesti lakos, de itt akar szavazni. Kérdésemre nyíltan válaszolnak: — Mi a négy igenre szavazunk. A külterület kihalt. Megrakott szekérrel találkozom út közben, Rekettye felé. Idős parasztember ül a bakon, nem volt, s nem is megy szavazni mondja: — Nem ér ez semmit, csak a drágaság fog nőni. A. bizottságot a rekettyéi iskolában többségében fiatal pedagógusnők alkotják. Kevés szavazójuk volt eddig, de azok fele is magától jött, mert értesítést nem kaptak. Egy idetévedt bogárzói nénit — szintén nem kapott kopogtatócédulát — éppen az MDF képviselője vitt vissza kocsival Bogárzóra, hogy szavazhasson. Dél van, mikor visszamegyek a városba. A tanácsházán a választási munkacsoport már hajnali négy óta talpon van. A vb-titkár most indul szavazni: ^Az-fil&Q.Jtfi£désre..nenunel szavazok —. mondja elmenőben. FÉLEGYHÁZA, MAJSA, SZÁNK, VADKERT Kevéssel nyolc után meglehetősen gyér a forgalom az utcákon. Hideg van, talán később indulnak szavazni a polgárok. Szentkirályon, az általános iskolában berendezett szavazókörben is viszonylagos a nyugalom. Az öttagú bizottságot eddig még nem sokan keresték föl. Hogy pontosan mennyien, arról Farkas István elnök (civilben a termelőszövetkezet erőgépvezetője) nem adhat felvilágosítást. Annyit azért elmond; 641 szavazópolgárt várnak ma idé. Fiatal férfi lép a terembe, kezében két kopogtatócédulát tart. A felesége helyett is szavazna. Ezt természetesen nem lehet. „Ha nem, hát nem—vonja meg a vállát —, akkor egy szavazattal kevesebb.” Bálint Miklós , és felesége átveszik a szavazólapokat és a fülkékbe lépnek. Rövid ideig időznek, csak bent. Minden , bizonnyal nem itt döntöttek. — Könnyű volt a választás? — Két hete másról sem hallunk — mondja a férfi. — Ennyi idő alatt csak kialakult az álláspontunk. A körzet egy részét a tanyákon élők alkotják. Értük két buszt küld ki a termelő- szövetkezet. A tiszakécskei művelődési házban szintén öttagú bizottság várja a szavazókat. Itt márelkezdődött a csúcsforgalom, sorba kell állniuk az érkezőknek. A 18 esztendős Koczó Ildikó először szavaz, úgy mondja, a tévé, az újságok, a reklámok nem befolyásolták döntésében. A lakiteleki Univer italboltban valamiképpen hasonló álláspontot tolmácsolt a pult mögött álló férfi. g * — Nézze, uram, ha már szavazni hívnak, akkor dönthessem el én, hogy mire szavazok. Látta apénteki tévévitát? Mindenki a maga álláspontjáról akart meggyőzni. Pedig egyszerű dolog ez. Itt van/ négy kérdés, válaszolok a magam esze szerint. Néhány száz méterrel arrébb, az általános iskolában kapott helyet a szavazókor. A bizottságban egyedül Zamagna Beatrix tartozik politikai szervezethez. Az MDF tagja, de^fí- mint mondja — nem ők delegálták. Egyébként a tiszakécskei tumultushoz képest itt szemmel láthatóan kevesebben vannak. Az imént fejeződött be egy „roham” <5— állítják egybehangzóan a szavazatszedők. Utunk következő állomása Tiszaal- pár. A főúton egy csettegő jön velünk szemben. Három, meglehetősen jókedvű férfi ül rajta. Kiskunfélegyházáról jöttek, egyikük Tisza-parti nyaralójába mennek dolgozni. Még nem szavaztak. —Nem is fognak? — De igen — mondja Tóth Sándor, a csettegő pilótája —, három óra felé végzünk, majd akkor szavazunk. — Egyféleképpen? — Valószínűleg — intenek búcsút, s mennek tovább. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet székházának emeletére a tetőtérbe került a szavazóhelyiség. Az idősebbek közül azonban néhányan nem tudtak a lépcsőn felmenni. Számukra a mozgó urnát vitték le a bizottság tagjai. Vida Mátyás, az MDF képviselője szerint meglepően tájékozottak az emberek a négy kérdésben. — Elnézést kérek, milyen minőségben érdeklődnek? — kérdez ránk egy férfi, utóbb kiderül: H. Tóth István, a bizottságelnöke. —A Petőfi Népétől jöttünk ... — Sajnálom. A tanácsházáról most utasítottak, hogy a .sajtónak semmiféle felvilágosítást nem adhatunk. — Bizonyára tévedés lesz — erősködöm. — A választási törvény szerint ugyanis az újságírók végig figyelemmel követhetik a szavazást. H. Tóth István telefonál a tanácsházá• A csettegő három utasa munka után kívánt szavazni. • Bálint Miklós cs felesége szerint két hete szinte csak a választásról beszélnek mindenütt. ra. Végül abban maradunk, hogy dr. Korponai Zoltán vb-titkárt keressük fel ez ügyben. —Én nem adtam ilyen utasítást—állítja dr. Korponai —, ellenkezőleg... Viszont most jött egy telex a választási elnökségtől, hogy részeredményeket nem adhatunk ki. Talán ezt értette félre a bizottság elnöke. Azonnal intézkedem. AkáiTélréé'rteífe, akár nem, a helyzet több mint kínos. Utunk során egyébként egyedül itt tapasztaltuk: magyarázkodnunk kell, ha olvasóinkat, a nyilvánosságot a választások menetéről tájékoztatni akaijuk... Kiskunfélegyházán, a benzinkútnál is megállunk. Míg kocsinkat tankolják, Dragon József kútkezelőt kérdezem: r — Szavazott már? — Természetesen. Még reggel hatkor Tiszaalpáron. Itt is hatkor kezdtem volna, de a kollégám kicsivel tovább maradt emiatt. Majd este visszaadom... Következő állomásunk Jászszentlász- ló. A tanácsházára megyünk; Bezsenyi László és felesége velünk együtt érkeznek. Mint kiderül: ketten együtt három kopogtatócédulát kaptak. A férfi május 19-én született, ám hasonló személyi számmal (május 29-ei születésnappal) küldtek számára még egy értesítőt is. — Nem először fordul elő — méltatlankodik Bezsenyi László. — A nyugdíjam megállapításánál is előfordult már ez a probléma. A hibát azonnal korrigálják, így Be- zsenyiék „csak” ketten szavaznak. Kiskunmajsán Trójáné Magyar Éva és édesanyja, Magyar Józsefné ebéd előtt szavaznak. „Azért csak most — magyarázkodnak nevetve —, mert eddig az ebédet főztük.” — Meg aztán — teszi hozzá Trójáné — úgy mondták: aki otthon marad, az a múltra szavaz. Elfogadom. Csak azt nem mondta senki, hogy a múltban, mondjuk 10 esztendeje jobban éltünk, mint most... Szánkon egy épülő garázsban Horák András és szomszédja állít be éppen egy vasajtót. „Van időnk még — állítják fej egykor —, majd délután szavazunk.” Ugyanitt a vendéglő előtt egy férfit állítunk meg. „Én nem szavazóié—mondta határozottan —, nem látom értelmét, hogy elmenjek.” A bodoglári Három Határ vendéglőben négy cimbora sörözget: „Mi már szavaztunk — mondja egyikük, s hozzáteszi: örömünkben iszunk.” Utolsó állomásunkon, Soltvadkerten Vercz Károly vb-titkár kalauzol minket. A Bocskai utcai óvodába visz, ahol — egyébként a községben mindenütt — héttagú bizottságot alakítottak. A három párton kívüli mellett négy politikai szervezet is részt vesz a munkában. — Az idősebbek jöttek inkább — mondják a szavazatszámlálók. — A fiatalabbakat, úgy tűnik, nem érdekelte annyira ez a népszavazás. Ebben a körzetijén így tapasztaltuk... Az Országos Választási Bizottság első, nem hivatalos közlése szerint az országban lő óráig a választásra jogosultak 53,6 százaléka adta le szavazatát. (MTI) iBSl H 1 i A népszavazásról tudósított: Gál Zoltán, Hajós Terézia, Noszlopy Nagy Miklós, Rapi Miklós. Fotók: Tóth Sándor és Straszer András. VÁLASZ CIKKÜNKRE Munkásgyűlések a Kunság Volánnál „Munkásgyűlések a Kunság Volánnál” című 1989. október 30-án a Petőfi Népében megjelent újságcikkel kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy a személyforgalmi dolgozók véleménye sem nélkülözhető a sokak által előfizetett és olvasott egyetlen napilapunkban. Bízunk abban, hogy a lap főszerkesztője a dolgozók véleményének birtokában helyet biztosit a valóság megismertetése érdekében. Sajnálattal és felháborodással állapítottuk meg, hogy a személyforgalomnál október 18-án megtartott munkás- gyűlésről a dolgozók igazi véleményét, szándékát és a. valóságot is eltorzító írás megjelenhetett. Mi a cikk írójával ellentétben azt állítjuk, hogy nem az utazóközönség kiszolgálása nehezíti az információ áramlását. A vállalaton belüli nem megfelelő információáramlás elsősorban a vállalati vezetés jó szándékának hiánya. A példák sokaságával bizonyíthatnánk, hogy az utaskiszolgálás ezt mennyire segíti elő. Évek óta igényeljük, hogy az utasok kapjanak megfelelő információt az igen sok utaspanaszra okot adó hiányosságokra. Szeretnénk, hogy utasaink a valóságos és konkrét tényeket ismerjék. Ha ez meglesz, nem az autóbusz vezetőjét, a forgaltni szolgálattevőt és az ellenőröket hibáztatnák, mivel az esetek sokaságáért a vezetés a felelős. Ezek ismerete is elősegítené a kérdés megválaszolását, hogy miért van feszültség a Volánnál. E kérdés megválaszolására egyetlen levélben nem vállalkozhatunk, de vállaljuk a nyílt vitát, a vita folytatását. ' Most csupán néhány tény nyilvánosságra hozatalát kéijük. A szervezetlenség, felelőtlenség és igazságtalanság vezetett a teljes bizalomvesztéshez. A dolgozók létérdekévé vált, hogy követeléseik megfogalmazásával, szak- szervezeti tagságuk szüneteltetésével, majd abból való végleges kilépésükkel tiltakozzanak a jelenlegi szakszervezeti és vállalati vezetők, valamint az általuk kiválasztott és így kialakult olyan képződmény ellen, ahol a dolgozók érdekérvényesülése már nem lehetséges. A vezetés szándékát igazolja az a felháborító tény, hogy egy államilag támogatott vállalatnál a gazdasági és szakszervezeti vezetők évek óta kiemelt munkabérük mellett a magas prémiumokból vagyont gyűjtsenek, amíg a dolgozók rendkívül rossz körülmények között végzett jó munkájuk ellenére megélhetési gondokkal küszködnek. Egy kreált osztályvezetői poszt betöltése több prémiumot biztosít, mint nyolcvan helyi járatot végző autóbusz- vezető egész évi jutalomösszege. Pontos adataink nincsenek, annak ellenére, hogy január 27-én többek között a vezetői prémiumok összegének nyilvánosságra hozatalát több mint száz dolgozó aláírásával kérelmezte. Tény, hogy a vezetők között sok miihó forint került kiosztásra a dolgozók leghatározottabb tiltakozása ellenére. Ezek után azt közhírré tenni, hogy „nincs mit elosztani...”? Ez is csak annyiban felel meg a valóságnak, mint az, hogy „egyéni, vélt sérelmek, fegyelmezetlenségek elkövetése miatti elmarasztalásért sokan kiléptek a szakszervezetből, igaz, ezt a döntésüket már egy hét múlva megbánták”. Az igazság az, hogy már több mint százan léptek ki a szakszervezetből és léptek be az újonnan megalakult munkástanácsba. Sőt tagjai lettek olyanok is, akik eddig a szakszervezetnek nem voltak tagjai, vagy már ez év elején felismerték szakszervezeti tagságuk értelmetlenségét. A munkástanács tagjainak száma.egyes vezetők legnagyobb igyekezete ellenére napról napra nő. Nincs tudomásunk arról, hogy bárki megbánta volna kilépését a szakszervezetből. Ezzel nem állítjuk, hogy az évek óta tartó retorziók, fenyegetések ellenére is köztünk maradt munkatársaink között nincs olyan, aki a „főnök” kérdésére nem adott volna ilyen értelmű választ. Tisztában vagyunk azzal, hogy közöttünk is léteznek „a főnök nyulaí”. Ezért nem is törekszünk a gyanús egységre. Mi elég egységesek vagyunk ahhoz, hogy nem engedjük meg csírájában eltaposni az igazi érdekképviseletre való törekvésünket. A szakszervezet jelenleg csak nevében és ígérgetéseiben akar változtatni, de továbbra is csak a problémák elkené- sére és ködösítésére koncentrál. Nincs igazi szándéka, sőt — ismerve, hogy eddig mire volt képes — képtelen a megújulásra. „A hazug bizonyság elvész..a szakszervezet is. Éppen ezért az nem segít a dolgozókon, ha tagjai maradnak, de segítenek a tagdíjból élőkön. „Szóba került a sztrájk is”, amely szintén a vezetők részéről fogalmazódott meg. Mi nem sztrájkolni akarunk, hanem dolgozni! Emberre szabott munkát végezni, megélhetést biztosító munkabért kapni. Ennek biztosítására legyen csak felhasználható az állami támogatás! Amennyiben ezt a vezetés nem biztosítja azzal is, hogy lemond a tisztességtelen jövedelmekről és előnyökről a sztrájkról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint —, dolgozóinkat is megilleti a sztrájk joga és annak gyakorlása is. Nem érthetünk egyet azzal sem, hogy „akivel elégedetlenek a tagok, azt kell lecserélni”, mert mi nemcsak egy üszb-titkárral, hanem a gazdasági vezetők kiszolgálójává vált szakszervezettel és azokkal a gazdasági vezetőkkel is elégedetlenek vagyunk, akik alkalmatlanok a megváltozott viszonyok között dolgozni. A Volán dolgozóinak van szándéka, akarata a racionálisabb és színvonalasabb munkára, de úgy gondoljuk, jogos igényünk, hogy a Petőfi Népe szerkesztősége is élje el célját. Ne legyen egyetlen cikk sem, amely nem tükrözi az objektív valóságot. Konkoly István Kecskemét, Dobó körút 3., VI/18., a munkástanács elnöke A szerk. megjegyzése: Szívesen közöljük a Kunság Volán illetékes vezetőinek véleményét is. POZSGAY IMRE FELSZÓLALÁSA A Párasztszövetség kaposvári nagygyűlése A mezőgazdasági földtulajdont nem privatizálással, hanem a tulajdonosi jogok helyreállításával kell újrakezdeni —jelentette ki Pozsgay Imre államminiszter, a Magyar Parasztszövetség szombaton Kaposvárott rendezett nagygyűlésén. Álláspontját részletesebben kifejtve elmondta: nem új földosztásra van szükség, hanem meg kell teremteni a törvényes lehetőségét annak, hogy a tulajdonából kiforgatott parasztember ismét teljes jogú tulajdonossá válhasson. Ennek nem kizárólagos formája az egyéni gazdálkodáshoz való visszátérés — mutatott rá Pozsgay Imre. A tulajdonosijogok helyreállíthatók, s meg kell találni érvényesítésük lehetőségét a jól működő nagyüzemekben is, amelyeket kár lenne szétrombolni. A parasztok józan Ítélőképességére kell bízni, hogy földjüket milyen módon kívánják hasznosítani. A föld tulajdonjogának és birtoklásának a lehető legszorosabban össze kell kapcsolódnia — hangoztatta az államminiszter. Csak így biztosítható, hogy legfontosabb nemzeti értékünk ne lehessen spekulációs vagyonok felhalmozásának eszköze, hanem azok rendelkezhessenek vele, akik .megművelik. Ha ez másként nem megy, akkor az eltulajdonításban hajdan nagy buzgóságot tanúsító államnak segítenie kell a tulajdonosi jogaikba visszatérő parasztembereket. Ez egyfajta jóvátételnek is tekinthető - hangsúlyozta a jelenlévők tetszésnyilvánítása közepette Pozsgay Imre. A tulajdonviszonyok rendezése az államminiszter értelmezése szerint nem jelentheti a régi paraszti életformához való visszatérést. A múlt értékes hagyományait megőrizve a falusi emberek olyan korszerű életkörülményeket kívánnak önmaguknak, amely gyermekeik számára is vonzó lehet. A földet kizsigerelő hozamhajhászás és az erdőinkben folytatott rablógazdálkodás környezetkárosító hatásaival szemben, a belső lényegéből fakadóan természetbarát tulajdonosi magatartást jelölte meg ellenszerként az államminiszter. Végül a vadászat kényes kérdéseiről szólva mindenfajta előjog megszüntetése mellett szállt síkra. A vadászat bérleti díjai azokat az embereket és közösségeket illetik, akiknek, amelyeknek a földjén a vadak nevelkednek, s ezért a vadkárok anyagi terheit is viselik — mondotta. (MTI) A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Felmentették a porrobbanás vádlottját 1987. május 19. Porrobbanás a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari .Vállalat kecskeméti gyáregységénél. Tóth Zoltán, Kulcsár István és Németh Mihály a helyszínen, Gábor Zoltán a kórházban meghalt. Rajtuk kívül még négyen sérültek meg. A vasbeton silóban keletkezett kár 8 millió forint. Akik a tragédia után a helyszínen jártak, soha többé nem felejtik el azt az iszonyú látványt, ami fogadta őket. Porrobbanás.5okak számára ismeretlen ez a fogalom -V s mint á tárgyalások során kiderült —, közöttük néhány vállalati dolgozónak is. Erről meggyőződni a bíróságnak elegendő ideje volt, mert az eltelt két év alatt még az ügy újratárgyalására is sor került. A tanúvallomások során pedig nem maradhatott semmi kétsége a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon dr. Cserjés Sándor tanácsának, hogy ezen a munkahelyen nem egy szabálytalanság történt nap mint nap. Mondhatni, ha nem május 19-én, akkor egy másik napon, de egyszer mindenképpen be kellett következnie a robbanásnak. A felszálló por miatt fokozottan tűzveszélyes üzemben a szinteken cigarettacsikkek hevertek, a dolgozók munkavédelmi és tűzvédelmi oktatása leginkább egy aláírást jelentett. Csakhogy ebben az esetben emberéleteket követelt a végzetes mulasztás. A bíróság arra törekedett, hogy megtalálja a felelőst vagy a felelősöket még ennyi idő távlatából is. Az ügyészség Fekete János ellen emelt vádat, mégpedig több ember halálát okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége, valamint különösen nagy kárt okozó gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt. ■ A fiatal férfi 1987. május 11-én kezdett a vállalatnál dolgozni. Ezen a napon, úgymond, általános munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásban részesült. Azt senki sem tagadja, hogy a gabonaiparra, tehát a fokozottan tűzveszélyes munkahelyekre vonatkozó speciális szabályokról nem tájékoztatták. Szóval, nyolc nappal munkába állása után Trungel Tibor, a művezető utasította őt és Góbor Zoltánt — aki ugyanennyi időt töltött a vállalatnál, mint a vádlott —, hogy Szűcs Józseffel együtt, mint karbantartók, a meghibásodott kétfeléváltókat hegesszék meg. Tudni kell ugyanis, hogy ezt a betonsilót 1978-ban helyezték üzembe. Tökéletesen zárt rendszernek kellett volna lennie, csakhogy ez az elképzelés nem valósult meg teljes egészében. Ezzel magyarázható a vastag és igen tűzveszélyes porréteg, ami a szinteket borította. A csőkötéseknél gyakoriak voltak a meghibásodások. Ilyenkor a javítás egyetlen módja az lehetett, ha a karbantartásra szoruló elemet leszerelik és egy újjal pótolják. így történt volna ebben az esetben is, ám nem volt pótalkatrész a telepen. Nem maradt más, mint a hegesztés. Ezt azonban úgy kellett volna elvégezni, hogy leszerelik az elemet. A művezető azonban utasítást adott, hogy ott a helyszínen készítsék el a javítást. Munka közben a tapasztalt dolgozót, Szűcs Józsefet egy másik szintre hívták el dolgozni, így a két új munkaerő egyedül maradt. Az ügy szempontjából kulcskérdés, hogy Fekete János hegesztett-e még egy pontot a siló elindításakor. A vád.szerint alapvető, hogy egy szakember tudja, mozgó üzemben tilos ilyen munkát végezni, márpedig szerintük Fekete ezt tette. A porrobbanás kémiai folyamatához finom porra, oxigénre, zárt térre és gyulladási hőmérsékletre van szükség. E négy feltétel ebben az esetben adott volt, tehát Fekete Jánost terhelik a történtek. A bíróság azonban a bizonyítékok alapján megállapította: „Fekete a vasbetonsilóban végzendő hégesztésre vonatkozó speciális tűzvédelmi szabályokat nem ismerte, de kellő körültekintés és figyelem tanúsítása esetén sem volt tőle elvárható, hogy ezeket ismerje. Foglalkozási szabályszegése vonatkozásában sem szándékosság, sem gondatlanság nem állapítható meg. Ezért a bíróság Fekete Jánost bűncselekmény hiányában felmentette a vád alól. A vádlott és védője elfogadta az ítéletet, míg az ügyész fellebbezést nyújtott be. Kérte a bűnösség megállapítását és a büntetés kiszabását. Ám az eset feltételezhetően a meghirdetett amnesztia alá esik. Bencze Andrea
