Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

^ ® PETŐFI NÉPE 0 1989. november 25. RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BANKI NYOMÁSRA • • Önállóság mellett voksolt az Ikarusz halasi kollektívája Gyorsítani kell az információkat! Nemrégiben munkásgyűlést tartottak az Ikarusz kiskunhalasi gyárában, amelyre természetesen nem csak a fizikai dolgozók voltak hivatalosak. A vezetőség nem kisebb kérdésnek az eldöntéséhez szólitotta a kollektívát, mint annak, hogy kéijék-e a vállalattól az önállóságot, pontosabban az önel­számoló egységgé nyilvánítást. A kérdést az tette különösképpen időszerűvé, hogy az anyacég rövi­desen részvénytársasággá alakul. Ismeretes, hogy kevesebb autóbuszra van fizetőképes kereslet a vállalat hagyományos — szovjet, lengyel — pia­cán, mint korábban volt, illetőleg a szabályozók- a régi dotáció helyett — most „büntetik” a szocialista exportot. Az átszervezésre, átalakulásra az Ikarusz hitelezőjének, a Magyar Hitel Banknak a kezdeményezésére kerül sor, amely a pénze he­lyett így részvényeket kaphat, s a szanálás elkerülé­sével hamarabb remélhető ezen az úton a kibonta­kozás. Nos, a vállalati átalakulás alkalmával a kiskunhalasi közösség javasolja a központnak: te­gyék gyárukat jogilag önállóvá — emellett voksolt a többség. Tisztesi eredmények A munkásgyűlés Tóth Pál igazgató tájékoztató­jával kezdődött, az idei feladatok teljesítéséről. Elmondta, hogy a bruttó termelési értékük tíz szá­zalékkal meghaladta a tervezettet. Bár nem tartoz­nak a nyereségérdekeit egységek közé, kiszámítha­tó, hogy az első három negyedévben 8,3 millió nyereséget értek el — az árbevételnek mintegy 4 százaléka —, ami felette van arányában az orszá­gos gépipari átlagnak. Az amerikai exportra gyár­tott, 416-os típusú autóbuszhoz készített kiszerelt I fenékvázaik minőségével elégedettek a megrende­lők. Önmagukkal mégsem lehetnek igazán elége­dettek, mert baj volt az akarással, Tóth Pál szerint a rendelkezésre álló szellemi kapacitást nem hasz­nálták ki. A munka különböző fázisaiban részt vevő csoportok, osztályok nem működtek együtt a kellő színvonalon. Az elvégzett munkákhoz a tervezettnél valami­vel több bért használtak föl. Ennek az az oka, hogy a 416-os autóbuszok Halason készülő részegységé­nek konstrukcióján menet közben változtattak a központ szakemberei, s a korábbi előírások szerint összeállítottakat selejtezni kellett. Ez nem az ő hibájuk, és sajnos a műszaki előkészítéssel gyakran vannak gondok. Ezzel függ össze a készletek szá­mottevő növekedése is az év során. A gyárban eluralkodott pesszimista hangulattal is foglalkozott az igazgató, mert — mint mondta — rossz hangulatú emberektől kiváló teljesítmény aligha várható. Nincs oka a borúlátásra, hiszen munkájuk lesz a jövő esztendőben — a kapacitás nagy részét már lekötötték szerződésben —, a kor­szerű és nem a kifutófelben lévő autóbusztípusok előállításából kapnak és kérnek részt. Az év hátra­lévő részében a legfőbb feladat épp az amerikai exportra készülő járművek fenékvázainak gyártá­sa, erre kell koncentrálni, hogy a tizenhárommal megemelt darabszámot, összesen a 94-et, el tudják érni. A többletmunkához több mint 800 ezer forint többletbért is felhasználhatnak. A vállalati tanács döntése Ezt követően Horváth István személyzeti és ok­tatási osztályvezető, a vállalati tanács tagja szá­molt be a kollektívának a legutolsó ülésükről, amelyen a testület felhatalmazta az Ikarusz vezér- igazgatóját a részvénytársasággá alakulás előké­születeinek a megkezdésére. Horváth István rávilá­gított a cég nehéz pénzügyi helyzetének okaira, a piac szűkülésére, a rubeles exportot sújtó büntető­adóra, a forintfelértékelésre stb. A vállalat ifánt felszámolási kezdeményezéssel élhetnének partne­rei, de az MHB, amely 1,5 milliárd forint hitelt nyújtott az Ikarusznak, a részvénytársasággá ala­kulást ajánlotta, ebben a bank is részt vesz. Terve az, hogy a saját majdani részvényeit külföldi cé­geknek adja el, így bevonva azokat a vállalat vér­keringésének, meggyorsításába. Hogy az Ikarusz mely egységeiben mennyi részvényre tart igényt az MHB, az természetesen még nem ismeretes, de a kérdés korántsem érdektelen. Az Ikarusz székesfehérvári gyára egyébként már fellépett önállósodási igényével, az egyedi gyáregy­ség pedig kft.-vé alakult. A vállalati tanács szóban forgó ülése óta már elkezdődött a vagyonértékelés, az rt.-vé alakulás formáinak kidolgozása. Előtérbe kerül a személygépkocsi? Mi lesz, mi legyen a halasi gyárral? A kérdéshez kapcsolódva Tóth Pál igazgató ismét szót kért s vázolta a bank szerepét a vállalat, s a gyár jövőjé­nek formálásában. A keretek megváltoztatása csak az első lépés lesz, ezt követi a termékstruktúra átalakítása. A gépjárművertikumban minden való­színűség szerint előtérbe kerül a személygépkocsi. Amennyiben a halasi gyár önálló egység lesz és az eddigi társgyárakhoz a mostani, utasításos rendszer helyett szerződéses kapcsolat fűzi, az elő­nyükre válhat. Jelenleg egyetlen kocsitípus készíté­sébe vagy negyvenen beleszólhatnak a halasi gyá­rat érintően, ami nem kicsi zavaró tényezőt jelent. Ha a belső szellemi, időbeli és egyéb pazarlást megszüntetik, az eddiginél csakis jobb eredményt, azaz több nyereséget, több keresetet érhetnek el a gyár dolgozói. Az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, Sza- nyi Zoltán úgy vélekedett, hogy az lenne a legjobb, ha a halasi gyár is önálló részvénytársasággá ala­kulna, ami nem jelenti az Ikaroszból való kiválást. Viszont a szerződésekben mindegyik együttműkö­dő felet egyformán kötnék kötelezettségek. És a termelési tanácskozások? , A döntés előtt elhangzott kérdések arról tanús­kodtak, hogy — legalábbis a kérdezők — meglehe­tősen tájékozatlanok a gyár ügyeit illetően. Kide­rült aztán, hogy miért: nem tartják meg a havon­ként esedékes termelési tanácskozásokat. Az egyik felszólaló ezért a vezetőket hibáztatta. Egy másik azért aggódott, hogy az említett 800 ezer forint bér nagy részét majd a vezetők kapják meg. Mert nem ismerte a feladatkiírást: ebből a pénzből csakis a fizikai termelő létszám részesülhet. Ugyancsak fel­vetette valaki: mért van az, hogy október elsejével bérkategória-emelésben részesült, mégis kevesebb fizetést kapott, mint egy hónappal korábban. Ke­vesebb volt az elvégzett munka az ő területükön - ezt a művezetőjétől is megtudhatta volna. Rosszkor jött a béremelés, mondta valaki, most kevésbé vagy egyáltalán nem lehetett érzékelni. Nem talált támogatókra az a felszólaló, aki a gyár felsőszintű vezetői iránti bizalmatlanságot hangoz­tatta. O sem volt tisztában azzal, hogy amit szá­mon kér S a munka jobb megszervezése—jelen­tős mértékben Budapesttől függ. A hiányos mű­szaki előkészítés miatt előfordult, hogy embereket haza kellett küldeni, mert várni kellett az újabb utasításra, dokumentációra. A gyár jövőjével kap­csolatos kérdések alig hangzottak el, viszont ami­kor szavazásra tették fel a kérdést: kérjék-e az önállóságot, a többség habozás nélkül magasba emelte a kezét. Talán ha a szájak pihentek is, az agyak dolgoz­tak az Ikarosz kiskunhalasi gyárának miínkásgyű- lésén. A. Tóth Sándor Árkiegészítés Udvariasan mosolyogva lépett be a lakásba. . — Új színes televíziót látok — mond­ta. Egy fél évvel ezelőtt vettem — vála­szoltam. — Akkor árkiegészítésre yan szükség — közölte. — Egy ilyen televízió egy fél évvel ezelőtt 410 ezer zjotyba került, most 560 ezer az'ára. Úgyhogy önnek utólag még 150 ezret rá kell fizetnie. — Hogyhogy rá kellfizetnem ?— cso­dálkoztam. — Most hallom először, hogy valakinek fél évvel a vásárlás után pótolnia kell a Vételárat! Még udvariasabban mosolygott. — Ez új rendelkezés. Most attól füg­getlenül, hogy a vásárló készpénzzel fi­zet-e vagy nem, amit fizetett, azt csak előlegnek tekintjük, azaz a termék ára, nem feltétlenül azonos azzal, amennyibe 2 vásárlás napján került, tehát nem vég­leges ár. Hiszen, a különféle termékek illandóan drágulnak, és azon az állami íöltségvetés, illetve a vállalatok veszíte- lének. Ezért született a döntés, hogy az árakat időnként utólag kiegészítjük, és így alkalmazkodjanak a változó hely­zethez. Tehát azokhoz, akik vásároltak valamit, ellenőrök mennek el, hogy be­szedjék tőlük a vásárlási ár és az aktuá­lis ár közötti különbséget kitevő össze­get. Ezzel elejét vesszük a spekuláció­nak. — Botrány — nyögtem, amikor ma­gamhoz tértem. — Még sosem hallot­tam, hogy civilizált államban ilyesmi történt volna! — Most hall — mondta megnyugta­tóan a vendég, miközben a mosógépemet kezdte vizsgálni. — Legyen szíves ide­adni a mosógép számláját. Hogyan? Százezer? De hiszen ma már egy ilyen mosógép 200-ba kerül! ön még 100 ez­ret ráfizet. — De mibőlfizessek? — tiltakoztam. — Hiszen havonta csak 50 ezer zlotyt keresek! — Ha ennyit keres, akkor minek vá­sárol luxuscikkeket? Es még tiltakozik! Most pedig, kérem, mutassa meg a szekrényt. Elégtétellel nyitottam ki előtte a szekrény ajtót. — Láthatja, csupa rongy, mindegyik több mint tízéves. Semmilyen új dologra nem telik. —- Ezek még egész rendes ruhák, de mivel ön tartózkodott a ruhavásárlástól és ezzel pénzt takarított meg, gazdago­dást adót fizet. Ötvenezret — mondta, de közben már a rádiót figyelte és meg­jegyezte : — A modellről látom, hogy ezt a rádiót három évvel ezelőtt vette. Erre 7 ezret fizet rá. — De én ezt egyszerűen nem győzöm pénzzel! — tiltakoztam eredménytele­nül. — Nem maga az egyetlen — nyugtat­gatott a vendég. — Van ma egyáltalán valaki is, aki bármit győz pénzzel? — Ez a vég — sóhajtottam, és lehaj­tottam a fejem. W£££jjgyan, ne legyen annyira elkese- 1 redve!— mondta a tisztviselő. — Hiszen alig néhány százezret kell kifizetnie. Van magának fogalma arról, mi lenne, ha néhány hónappal ezelőtt vásárolt vol­na néhány ezer üveg köhögés elleni szi­rupot? —: Mi lenne? — Akkor most jó pár milliót ráfizet­hetne, mert a köhögés elleni szirup 2 ezer százalékkal drágult meg. Úgyhogy magának tulajdonképpen szerencséje van! janusz Cseka (A Szpilkiből ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Maruti-műszerfalak az MMG-ből Régóta gyártanak gépkocsik­hoz műszerfalakat az MMG Automatika Művek kecskeméti gyárában és a tiszaalpári gyár­egységében. Jelenleg havonta 20-25 ezer darabot készítenek — a szocialista típusok közül — a Polski Fiat 126-oshoz, a Lada Szamarához és az 1300 S-hez, valamint a Zasztavához. Ez év júliusában megkezdték a Maruti-műszerfalak sorozat- gyártását is. Az alkatrészeket Budapesten, a központi gyárban és a helyi forgácsolóműhelyük- ben készítik. A vásárló igénye szerinti ütemezésben, havonta háromezer darabot szerelnek össze. 9 Készülnek a Maruti-müs/crfal részegységei. • Nagy trzscbet mcós a hatékonyság érdekében egyszerre két műszerfalat ellen­őriz. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) Fizetés helyett adókedvezmény? Ha a dolgozók nincsenek meg­elégedve a jövedelmükkel, elsősor­ban adókedvezményekét követel­nek. Ennek lehettünk tanúi az ápo­lónők és-ápolók tüntetése során. Ám az illetékesek, sajnos, hallgat­nak arról, hogy ez az út hibás. Jogos az egészség- ügyiek bérkövetelése Az egészségügyi dolgozók jöve­delme felháborítóan elmaradt egy sor más szakmáé mögött. Ezt min­dennél jobban bizonyítja az a tény, hogy krónikus az egészségügyben a munkaerőhiány. Az indokoltnál kevesebb jövedelem igazolásához csak egyetlen jelzést volna szabad elfogadni, a munkaerőpiacét. Ha egy szakmában az országos átlag­hoz képest is nagy a szakadék a munkaerő kereslete és kínálata kö­zött, ha ebben a szakmában az utánpótlás minősége romlik, illet­ve a képzettséggel bírók jelentős része másutt helyezkedik el, akkor ott rossz a fizetés, a jövedelmek elmaradása vitathatatlan. Mivel e téren a pedagógusok mellett ezen a területen a legnagyobb a feszült­ség, a jövedelmek elmaradása mi­atti felháborodás teljesen jogos. A kérdés csak az, hogyan kell or­vosolni. Minden egészséges társadalom­ban emelik — a többihez arányít- ják — a béreket, a jövedelmeket, ha a lemaradás ebben a tekintet­ben nyilvánvaló. Ezt nem karitatív okokból, hanem parancsoló szük­ségszerűségből teszik. Ezt kell ten­ni annak érdekében is, hogy a szakma a leghatékonyabban, a leg­olcsóbban működhessen. A mo­dern fogyasztói társadalmakban a vállalkozók azért emelik a béreket, mert ezzel növelhetik a legolcsób­ban a hatékonyságot, mert ők is tisztában vannak azzal, hogy sem­mi sem drágább, mint az, ha a drá­ga kapacitások azért nincsenek ki- használva* mert nincs elég munka­erő, és ennél is drágább, ha ezeket a kapacitásokat a kívánatosnál gyengébb minőségű munkaerővel kell működtetni. Ha nem is ilyen egyszerűen kiszámítható, így van ez az egészségügy területén is. Ha nem elegendő a létszám, ha a milli­ókat érő kórházkapacitások nin­csenek kihasználva, ha a munka­erőhiányhoz még minőségi hiá­nyosságok is járulnak, akkor meg­nő a betegek kórházi kezelési ideje, ami nagyon költséges, és nő a munkából kieső idő, ami talán még költségesebb. Az elmaradás sokba kerül a társadalomnak Vitán felül áll, hogy az egészség­ügyben sürgősén az átlagosat meg­haladó béremelés szükséges.- A tüntetők és szakszervezeteik mégsem ezt követelik, hanem adó- kedvezményeket. Abban igazuk van, hogy nekik ez- is jövedelem, mert a dolgozót nem az érdekli, mennyi a bruttója, hanem mi marad neki. A költség- vetésnek is látszólag mindegy, hogy például 200 millióval növeli a béreket, vagy ennyi adókedvez­ményt ad. A közvetett hatások azonban nagyon különbözőek. Minden normálisan szervezett gazdaságban arra kell törekedni, hogy a különböző ágazatokban fellépő' költségek azonos módon kerüljenek számbavételre. Ehhez a többi között az kell, hogy az adó­kat mindenütt azonos szabályok szerint fizessék. Tehát, ha azt aka­rom tudni, hogy mennyibe kerül egy beteg egynapi kórházi kezelé­se, akkor a dolgozók bruttó bérét azonos módon kell figyelembe ven­ni. .Hasa gazdaság többi szektorá­ban minden dolgozónál maradó egy forint két forint bérnek és járu­léknak felel meg, akkor csak za­vart okoz, ha egyes szakmákban ettől eltérő arányokat alakítanak ki az adókedvezmények segítségé­vel. Az egészségügyi intézménynek is azt kell .tisztán látnia, hogy mennyibe kerül neki a túlóráztatás a többletszámmal szembén. Ez ha­misan jelenik meg azonban akkor, ha a túlórák után nem kell adót fizetnie. Mi a tervgazdálkodást többek között azzal tettük műkö­désképtelenné, hogy minden ága­zatban és azon belül minden-rova­ton más és más volt a forint ke­ménysége. Sajnos, így van ez még sok tekintetben ma is.' Például a termelőszövetkezetben nyújtott természetbeni kedvezmények sok­kal olcsóbbak, mintha azonos ösz- szegű bérjövedelemhez akarnák juttatni a dolgozót. Az üzem szá­mára sokkal olcsóbb, ha a dolgozó száz forint értékét ellop,' mintha ennyi nettó bért legálisan kifizetné­nek. A piac nem tűri a kivételeket Minél nagyobb teret, nyitunk, végre, a piac hatásainak, annál ka­otikusabb viszonyokat teremtenek a kedvezmények, azokból végső soron annál több társadalmi kár fog származni. A jelenlegi adó­rendszernek is az a fő hibája, hogy sok kedvezményt tartalmaz, ezt a hibát csökkenteni, nem pedig nö­velni kell. Én magam támogatom például az egészségügyi dolgozók, ezen be­lül is különösen az ápolószemély­zet jövedelmének jelentős növelé­sét, de legalább ilyen mértékben ellene vagyok az adókedvezmé­nyeknek. Ha a költségvetésnek is, a dolgozóknak is mindegy, hogy adókedvezményt vagy béremelést valósítanák meg, akkor ne azt te­gyük, amivel végső soron talán több kárt okozunk, mint hasznot. Az egészségügy reformjának nem­csak az a feltétele, hogy előzőleg ne hagyják ott a dolgozók, hogy ne romoljon még jobban a közhangu­latuk, de az is, hogy őrizzük meg , e területen is a tisztánlátás feltéte­leit. Az adókedvezmények pedig olyan torzító módosítások, amiket nehéz lenne később korrigálni. Ne megkülönböztetett adózta­tást, hanem több bért követelje­nek. Az elmondottak apropója az egészségügyi dolgozók követelése volt, de „lányomnak mondom, ért­se a menyem is”. Azaz a tanácsom minden dolgozónak, és szakszer­vezeteik mindegyikének szól. Kopátsy Sándor 9 Dobos Gabriella a sebességmérő számlapját és mutatóját szereli össze.

Next

/
Thumbnails
Contents