Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

1989. november 22. • PETŐFI NÉPE • 4 A kedvezőtlen körülmények ellenére: Tízmilliós nyereség Beszélgetés a konzervgyár új vezérigazgatójával Új vezérigazgatója van a Kecskeméti Konzervgyárnak Csongovai Ta­más személyében, aki eddig a gyár termelési igazgatóhelyettese volt. A több mint egymilliárdos termelési értéket előállító üzem gyakorlatilag a környék zöldség- és gyümölcstermésének feldolgozását végzi, s jelentős a munkásállománya. A vezetőváltás szolgált ürügyül, hogy néhány kér­dést tegyünk fel az új vezérigazgatónak. << — Néhány napja választotta meg Önt vezérigazgatóvá a Kecskeméti Konzervgyár vállalati tanácsa. Ho­gyanértékeli a 91 százalékos szava­zati arányt? — Jóleső érzéssel vettem tudo­másul, hogy a tanács 91 százaléka rám voksolt. Ez nagy segítséget je­lent a jövőre nézve. Nagyon fon­tosnak tartom, hogy együtt tud­junk működni, aminek két oldala van: egyik, hogy én megbízom az emberekben, a munkatársaimban, akiket nagyon régen ismerek; a másik: ők megbíznak az én tevé­kenységemben. Sikeresnek köny­velem el ezt a választást, de érzem a felelősséget is; azt, hogy ez szá­momra sok munkát jelent. — Az idén nem sikerült a terme­léshez szükséges nyersanyagot kellő minőségben és mennyiségben előte­remteni. Mire számítanak az év vé­gén? — Nagyon nehéz pillanatokat éltünk át, a háromnegyedéves mér­leg jelentős veszteségeket muta­tott. Ennek elsőrendű oka az volt, hogy a nyersanyagok közül para­dicsomból, csemegekukoricából kevesebbet tudtunk felvásárolni. Katasztrofális helyzet alakult ki az uborkánál, amelyből a nyersanyag mennyiségének mindössze 6 száza­lékát tudtuk felvásárolni. Novem­berben már kedvezőbbnek ítéljük meg a helyzetünket, s a számítása­ink alapján úgy tűnik: az évet vesz­teség nélkül zárjuk. — úgy tudtuk, a vállalatnak több tízmilliós veszteségei vannak. Hogyan lehet ezt kigazdálkodni? — Valóban több tízmilliós vesz­teséget mutatott a háromnegyedévi mérleg, de kigazdálkodjuk. Raktá­rainkban ugyanis megfelelő meny- nyiségű késztermék volt, illetve nyersanyagkieséseket pótlandó, más gyártmányokat is előállítot­tunk. Több lecsót, több marinált paprikát készítettünk, mint azt ere­detileg terveztük. Ezeknek az elad­hatósága már biztos. Azokból a termékekből, mint amilyen például a szilva, eredetileg nem terveztünk nagyobb mennyiséget, de év köz­ben ezen változtattunk. Szeptem­ber végén még bizonytalan volt az értékesítés, de ma már biztos, hogy ezt a mennyiséget eladjuk. — Hogyan alakultak exportter­veik? Számításokat végeztünk, amelyek alapján úgy tűnik, hogy a szocialista exportot értékben telje­sítjük. Jelentős előrelépés történt a dollárpiacon, ahol az idén 10,5 millió dollár értéket tudtunk elér­ni, amely mintegy 30 százalékkal több az elmúlt évinél. Mindezeket figyelembe véve, úgy tűnik: a válla­lat az évet mintegy 10 milliós nye­reséggel tudja zárni, miközben biz­tosítjuk a következő év első felé­ben a munkát dolgozóink számá­ra. Rendelkezünk gyümölcs fél­kész termékekkel, amelyekből to­vábbra is szovjet és NDK-piacra gyártunk vegyes befőttet, s lehető­ségünk van nagyobb mennyiségű dzsem készítésére is. Ma úgy lát­juk, elegendő munkánk lesz, de van egy nagy kérdőjel: nem ismer­jük azokat a szabályzókat, ame­lyek 1990-re vonatkoznak, nem .tisztázott, milyen kontingenseket állapítanak meg számunkra. — Ön nem új ember a vállalatnál. Milyen tervei vannak az elkövetke­zendő évekre? — Röviden fogalmazva azt tu­dom mondani, hogy meg kell pró­bálni minél jobban alkalmazkodni a körülményekhez. Várhatóan pia­cunk irányultsága változni fog, te­hát az eddig meghatározó szocia­lista piac fenntartása, -csökkenő tendenciája mellett erősíteni kell a tőkés piacra történő szállításokat.- Ennek lehetőségei, úgy érzem, megvannak, ha megfelelő termék- váltást tudunk végrehajtani. — Mire gondol? — Jobban kell ismernünk azt a piacot, és megfelelő terméket kell előállítani. Dzsemek esetében to­vább tudunk lépni, s terveink van­nak arra, hogy bővítsük a paradi­csompor gyártását, értékesítését. Különféle új termékek előállításán gondolkodunk, néhányat kísérleti szinten űiár előállítottunk. Ezek közé tartoznak a belföldi piacon kapható salátaöntetek és egyéb ízesítők. Emellett szeretnénk még más termékekkel is előállni. Úgy érzem, ha megfelelő lehetőségeket adunk az üzemeknek, a szakembe­reknek, s ha azok látják ennek ér­telmét, akkor még sok tartalék van ebben a gyárban és sok új termék­kel tudunk megjelenni. — A tőkés piacra való bekerülés­hez megfelelők-e a berendezéseik? — A gyár rendelkezik olyan be­rendezésekkel, amelyek a korszerű követelményeknek megfelelnek. Gondolok itt a kukorica-, az aszeptikus paradicsomvonalakra, de rengeteg olyan gépünk, gyártó­sorunk is van, amelyek esetében korszerűsítésre lenne szükség. A mai körülmények között, ami­kor a nyereség enyhén szólva sze­rény, de korábban sem volt kima­gasló, nincs módunk közvetlen be­ruházásokat végrehajtani. Ez azért sem lehet, mert az útóbbi évek fej­lesztése lízingre alapult, s a követ­kező években mintegy 80 milliós teher nyomasztja a vállalatot a lí­zing kifizetésében. Meggyőződé­sem: ha igazán nyitni akarunk — s ezt kell tenni —, akkor további' fejlesztésekre van szükség. — Mit terveznek?- Mivel a saját forrás mérsé­kelt, már tárgyalásban vagyunk olyan külföldi cégekkel, amelyek esetleg hajlandók befektetni a mi vállalatunknál. A következő na­pokban folytatok egy ilyen tárgya­lást egy külföldi partnerrel, és re­mélhetőleg hamarosan eredményt tudunk elérni. A szándék mindkét oldalról megvan arra, hogy egy közös vállalat, kft. alakuljon. A külföldi pénzzel is beszáll ebbe, és az értékesítési csatornája világ1- méretekben megvan. A céget meg­nevezni még ■korarlenner f> n? 1 — Kikre, és milyen segítségre számít munkája során?- Mindenkinek a segítségére számítok. Megkérdezték tőlem a vállalati tanácsi ülésen, hogy mi­képpen képzelem a jövőben a vál­lalat munkáját, akarok-e lényeges változtatásokat, létszámot csök­kenteni? Az első teendőmnek tar­tom, hogy a meglévő létszámra próbálok megfelelő feladatot talál­ni, ezzel megbízni munkatársaimat és számon kérni a végrehajtást. Et­től az várható, hogy a vállalat eredményes lesz, a másik pedig, hogy nem kell embereket elkülde­ni. Gémes Gábor Mi legyen a volt ortodox zsinagógával? Szeretném, ha nem értenének félre tisztelt olva­sóim: a magyár zsidóság tervszerű és cinikus pusz­títása 1944—45-ben megbocsáthatatlan bűntett volt. Kiagyalóinak, végrehajtóinak bűnét szemer­nyit sem csökkenti, hogy Századunkban más népe­ket, társadalmi rétegekét, nemzetiségeket is meg­próbáltak kiirtani. Legalább ennyire elszomorító a zsidó kegyhelyek tömeges,romladozása, megszű­nése. Különösen Kecskeméten, ahol első két temp­lomukat közvetlenül a városközpontban építtet­hette a lassan-lassan kétszáz éve alapított kecske­méti zsidó hitközség. Ezért is érdemben meg kelle­ne vizsgálni a Fidesz kecskeméti csoportjának la­punkban is közölt, a volt ortodox zsinagógára vonatkozó terveket megkérdőjelező felhívását. Javaslatukhoz azonban némi kiegészítés kíván­kozik, mert a tájékozatlan olvasóban azt a képze­tet keltheti, hogy a hatvanas években valakik elvet­ték, eltulajdonították a Fischmann Simon rabbi idején épített nagyzsinagógát, az állam, a város, jogos tulajdonártól megfosztotta az izraelita vallá- súakat. Személyes tapasztalatból tudom, hogy sokan mennyit fáradoztak az ifjú Zitterbarth János tervei szerint épült zsinagóga megmentéséért. A német megszállás után gazdátlanná vált épület napról napra pusztult, életveszélyessé vált. A visszatért izraeliták közül csak néhányan gyakorolták vallá­sukat. Az épületet kezelő budapesti hitközség még az állagmegóvásról sem tudott gondoskodni. Mind erőteljesebben követelték a zsinagóga lebon­tását. Egy 1968-ban kiadott nyomtatott tájékozta­tóban közölték is a templom helyére tervezett iro­daház makettjének fotóját. Értesüléseim szerint kimondottan hálás volt a Magyar Izraeliták Országos Képviseleti Irodája, amikor 1966 decemberében^^; részben kezdemé­nyezésükre — a kecskeméti tanács 10-12 lakás áráért megvásárolta a romos épületet, levette vál­lukról fenntartásának gondját. Ha nem ismerném a körülményeket, kérdezhet­ném, hogy a kecskeméti zsidóság miért hagyta az elmúlt négy évtizedben elpusztulni az eredetileg nem egyházi célokra épült helyiségekből kialakí­tott, volt ortodox zsinagógát? Tudom, elszoqjorí- tóan kevesen maradtak, a visszatértek többsége materialista alapokon szerveződött párt tagjaként niem szívesen vállalta volna a felújítás kezdeménye­zését. Noha már elég sokat költött a megyei tanács a volt zsinagóga kulturális—nem csak bábszínházi — hasznosítására, rokonszenvesnek látszana egy zsidó templom visszaállítása. De miből? A megyei tanács ismereteim szerint évente csak kisebb össze­gekkel támogathatta a műemléki templomok hely­reállítását. Bármilyen megértőek a különböző egy­házak, aligha néznék jó szemmel, hogy egyetlen templomra az ilyen célokra tervezett összeg több­szörösét költsék. A zsinagóga fenntartása is költsé­ges. Talán elhelyezhetnék itt a kecskeméti Zsidó­ságra vonatkozó emlékeket is? Kétségtelenül a város hagyományaihoz illő lett volna, ha az egyházak (is) valamilyen formában hozzásegítenék önálló imahelyhez a kecskeméti vallásos zsidókat. A lehetőségek megvizsgálása azonban csak elő­ítéletek, indulatok nélkül, a tények pontos ismere­tében lehetséges. Heltai Nándor Szarvasmarha- és sertéstartás a megyei statisztika tükrében KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL mí BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE A SZARVASMARHA- ÉS SERTÉSÁLLOMÁNY MEGOSZLÁSA TERÜLETI RÉSZLETEZÉS SZERINT Csökken a tehenek száma ••\e > flryrrfiIfoitfjaC ! A megye tizenöt állami gazdasága közül tízben tar­tottak szarvasmarhát. A szarvasmarha-állomány egy- negyede.tartozik ebbe a szektorba. Az állami gazdasá­gokban tartott szarvasmarhák száma öt évre visszate­kintve évente más, növekedések és csökkenések vál­toznak: 1987-ben 27,6 ezer, 1988-ban 30,8,1989 szep­temberében 30,2 ezer darab volt. Ez a változás minden korcsoportra jellemző, a tehenek és a 18 hónapon aluli üszők kivételével. A tehenek száma egyenletesen csök­ken — évente 50-100 darabbal — akárcsak az után­pótlást szolgáló üszők száma. 1985. szeptember 30-án a megyében 136 mezőgazdasági szövetkezet volt, me­lyek közül 77-ben tartottak szarvasmarhát, ebből 71- ben tehenet és előhasi üszőt. 1989 szeptemberére a 134 gazdaságból a szarvasmarhát tartók száma hat gazda­sággal, a tehenet és előhasi üszőt tartók száma hét gazdasággal csökkent. A szövetkezetek szarVasmar- ha-állománya 1985 szeptemberében még 72,4 ezer volt. A tehenek száma az elmúlt öt évben 2,7 ezerrel, a borjaké 3,2 ezerrel csökkent (az utóbbinál legszem­betűnőbb az idei 2,3 ezres csökkenés). A kistermelők 1987-ben nyolcezer gazdaságban tartottak szarvasmarhát. Ez év szeptemberére több mint hatszázban számolták fel, amiből majdnem öt­száz gazdaság a tehéntartást szüntette meg. A szar­vasmarhát tartó kistermelői gazdaságokban az üszők száma ezer darabbal, a teheneké közel ezerrel, a hízó­marha kilencszázzal lett kevesebb, mint 1987 szeptem­berében volt, a borjak száma kétszázzal nőtt. Saját vágásra 1989. szeptember 30-án kilenc megyei állami gazda­ság tartott sertést, ebből nyolc anyakocát. A sertésál­lomány az előző évihez képest 19 ezer darabbal csök­Bács-Kiskun megye mezőgazdaságában az állattenyésztési ágazat bruttó termelési értéke az elmúlt négy évben folyamatosan nőtt, 1988-ban több mint húsz százalékkal ha­ladta meg az 1985. évit. A mezőgazdasági ter­melés több mint fele az állattenyésztésből szár­mazott. Az állami gaz­daságok - állattenyész­tésének bruttó termelé­si értéke az 1985— 1988-as időszakban 41 százalékkal, a mező- gazdasági termelőszö­vetkezeteké 13 száza­lékkal, az egyéb gazda­ságoké 21 százalékkal nőtt, az ágazaton belüli arány a felsorolás sor­rendjében 14, 33, 53 százalék.. Az állattar­tás szerkezetét vizsgál­va a sertéstartás a leg­nagyobb arányú, 48 százalék, ezt követi a baromfi 29 százalék­kal, a szarvasmarha­tartás 15 százalékos. Az állatállomány válto­zását — a szeptember 30-ai állapot alapján — vizsgálva a követke­zők állapíthatók meg: kent, a szopós malac tízezer, a hízó nyolcezer darab­bal let( kevesebb. Az anyaállomány csaknem, válto­zatlan maradt, ami az utánpótlást biztosítja. A 134 'mezőgazdasági szövetkezetből mindössze 43 a sertés­tartó. 1985-höz viszonyítva tíz szövetkezet számolta fel sertésállományát. Az összes sertésállomány 1985- ről 1987-re alig változott, az állomány nagysága 260 ezer körül volt. Az előző évhez viszonyítottan azon­ban jelentős a csökkenés: a szopós malac 5 ezer, az anya ezer, a hízó 22 ezerrel lett kevesebb. A kisterme­lők sertésállománya 1989 harmadik negyedévének vé­gén az 1986. szeptemberi állománynak 85,7 százaléka. Minden korcsoport — a hízó kivételével — csökke­nést mutat. A szopós malac 173 ezerről 125 ezerre, az előhasi koca 4 ezerről ezerre, az anyakoca 58 ezerről 48 ezerre, az összes állomány 597 ezerről 512 ezerre csökkent. A kistermelői összeírás tapasztalatai azt mutatták, hogy sok gazdaság önellátásra tér át, nem ritka a három-négy darabos saját vágás. Sókan sérel­mezik a rossz minőségű, drága tápot, a nem kielégítő állatorvosi ellátást, az inszeminálás sikertelenségét, és nem utolsósorban az állattartás alacsony jövedelme­zőségét. A kistermelőknél is visszaesés A megye szarvasmarha- és sertésállománya csök­ken. A szarvasmarha az 1985. szeptember 30-ai szám­nak 94 százaléka, a sertés 93 százaléka. A szarvas- marha a mezőgazdasági szövetkezetekben csökkent a legnagyobb mértékben (86 százalékra), a sertés a kis­termelői gazdaságokban (87 százalékra). A megye szarvasmarha-állománya 118,5 ezer, a sertésállo­mány, ha kevéssel is, de egymillió fölött van. Ám a csökkenés folyamatos: évi három-négy százalék, ami már a kritikus határt jelenti. . Kemény Endréné mezőgazdasági csoportvezető KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága ÚJ KÖNYVEK: Hársing László: Korok és esz­mények. (Kérdőjel) (Akadémiai, 40 Ft) — Vékony Gábor: Dákok, rómaiak, románok. (Kérdőjel) (Akadémiai, 78 Ft) — Pócs Éva: Tündérek, démonok, boszorká­nyok. (4D) (Akadémiai, 60 Ft) — Magyar—cseh szótár. I—II. (Akadémiai, 810 Ft) — Emmanu- elle Arsan: Emmanuelle. (Európa, 90 Ft) — Iljas Eszenberlin: A gyé­mántkard. (Európa, 53 Ft)— Mo- liére: Hat színmű. 11. kiadás. A fösvény. Kényeskedők. Képzelt beteg. Tudós nők. Dandin György. Tartuffe. (Diákkönyvtár) (Európa, 30 Ft)— Sam Shepard: Az elátkozott gyermek. (Modem könyvtár) ( Európa; 55 Ft) — Prosper Mérimée: Regények és el­beszélések. (A világirodalom klasszikusai) (Európa, 98 Ft) — Miguel da Unamuno: A tragikus életérzés. Tragikus életérzés az em­berben és a népekben. (Európa, 65 Ft) — Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz. (Pro memoria történel­mi és művészettörténeti zseb­könyvtár) (Európa, 98 Ft) — Mi­guel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. I—II. (Világirodalom klasszikusai) (Eu­rópa, 196 Ft):—Móga János: Ván­dor úton Indiában. (Világjárók) (Gondolat, 98 Ft) — Pierre Sigal: Isten vándorai. (Gondolat, 50 Ft)( — Donald Matthew: A középkori Európa atlasza. (Helikon, 150 Ft) — Petőfi Sándor költeményei'. (Helikon, 260 Ft) —Török György: A jánosréti Szent Miklós- főoltár. (Helikon, 150 Ft)—'Kata­lin. (Névnap könyvek) (Helikon, 140 Ft) — Charles Lorre: Ki nevet a végén? (Ifjúsági Lapkiadó: V., 68 Ft) — Charles Lorre: A Szahara rabszolgái. (Ifjúsági Lapkiadó V., 68 Ft) — Hatályos jogszabályok gyűjteménye. 1945—1987. 7. kö­tet. Nemzetközi szerződések. Tör­vényerejű rendeletek 1980—1987. Elnöki tanácsi határozatok. Mi­nisztertanácsi rendeletek 1945— 1983. (Közgazd. és Jogi K., 1800 Ft) — Kopátsy Sándor: Levél a magyar reformerekhez. (Fehéren feketén) (Közgazd. és Jogi K., 70 Ft) — Huszár Sándor: Irodalom a ködben. (Magvető, 49 Ft) —* Ana- tolij Prisztavkin: A félelem völgye. (Magvető, 50 Ft).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents