Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-20 / 275. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. november 20. Ro Te Vu úti célja TOKIÓ A német kérdés tanulmányozása különleges aktualitású úti céllá vált Ro Te Vu dél-koreai köztársasági elnök európai körútja alkalmával. Az államfő ma érkezik első állomáshelyére, a Német Szövetségi Köztársaságba. Elutazása előtt, a kabinet biztonsági kérdésekkel foglalkozó ülésén, Ro Te Vu figyelmeztetett, hogy a két Németország közötti események által felborzolt dél-koreai kedélyek nem segítik a Korea-közi párbeszéd előmozdítását. A Ro Te Vut idéző The Korea Herald szerint „különösen az sajnálatos, hogy a Koreát kettéosztó bizalmatlanság fala magasabb, mint a berlini fal”. A Koreai Köztársaság elnökének európai látogatása tehát rendkívül fontos tapasztalatokkal szolgál majd a koreai helyzet megítélése szempontjából is, mutatnak rá megfigyelők. Emellett az elnöknek a hét közepén kezdődő háromnapos magyaroszágj látogatása Dél-Korea diplomáciai horizontjának kiszélesítését célozza. Személyében először keres fel egy kelet-európai országot dél-koreai államfő, afe éppen budapesti útját kívánja felhasználni arra, hogy az általa modellértékűnek minősített kétoldalú kapcsolatokra, továbbá a többi szocialista országra vonatkozó úgynevezett északi diplomáciájára felhívja a térség országainak a figyelmét. Az európai körút további fontos célja a világ tizedik legnagyobb exportőrévé vált ország kereskedelmi kapcsolatainak bővítése a Közös Piaccal és fejlesztése Magyarországgal. Tavaly Szöul külkereskedelme 13,9 milliárd dollárra rúgott a Közös Piaccal, elmaradva Tajvan és Hongkong forgalma mögött. A dél-koreai —magyar gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok erősítése egyaránt célozza Szöul európai piaci jelenlétének változatosabbá tételét és szélesítését. A két ország közötti árucsere-forgalom a Magyar Gazdasági Kamara képviseletének megnyitása, 1987 óta rendkívül dinamikusan fejlődött. Az idén 60 millió dolláros forgalom várható Magyarország és Dél-Korea között, s ebből a magyar export 20-25 millió dollár értékű. Ro Te Vu látogatása nemcsak a külkereskedelmi forgalom fejlesztéséhez járulhat hozzá jelentősen, hanem a dél-koreai beruházások fokozódásához és vegyes vállalatok létesítéséhez is. Bush üzenete a magyar kisebbségekről (Folytatás az 1. oldalról) selőit meghallgatják az amerikai törvényhozás illetékes testületéiben, ott vannak a helsinki folyamat tanácskozásain. Az alapítvány tevékenységének nagy szerepe volt abban, hogy Románia 1988-ban elvesztette az Egyesült Államokban a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Az alapítvány fáradozásainak eredményeként jó remény van arra, hogy az amerikai képviselőház elfogadja a már beterjesztett törvényjavaslatot, amely szerint megtiltják mindenfajta román élelmiszer behozatalát az Egyesült Államokba, tiltakozásul a rendszer jogtipró politikája ellen. A hét végi, nagy sikerű díszvacsorát személyes üzenetben köszöntötte George Bush amerikai elnök, Barbara Bush asszony, s szóvivője Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár üdvözletét tolmácsolta. Bush elnök levelében meleg üdvözletét küldte a magyar emberi jogi alapítványnak, Thyssen-Bornemisszának, hangoztatva: a Hámos László vezette szervezet „erős, befolyásos képviselője a vallási és politikai okokból üldözötteknek ... Napjainkban Kelet-Európa népeinek új reménye van a szabadságra, a demokratikus kormányzatra. Egykor szilárdan a kommunista uralom mellett elkötelezett rendszerek is megteszik az első lépéseket a reform felé, követve a magyar és a lengyel nemzet példáját. Üdvözöljük e történelmi változásokat, de tudjuk, hogy sok munka marad még hátra — ezért fontos, hogy fáradozásaik folytatódjanak __Bizonyos vagyok b enne, hogy együtt dolgozva segíthetünk a magyar nemzetiség tagjain és mindazokon, akik a szabadságra vágynak” — áll a többi között; az elnöki levélben. Barbara Bush külön levelet küldött, amelyben felidézte nyári látogatását az erdélyi menekültek tahitótfalui táborában: „felemelő volt ezeknek az embereknek a megingathatatlan Ielkiereje, bátorsága, reménysége” írta az elnök felesége, további sikereket kívánva az alapítványnak. A nagy sikerű rendezvény, Thyssen-Bornemissza nagyvonalú támogatása után a róla elnevezett alap mintegy egymillió dollárral rendelkezik. Ennek kamatai állandó, rendszeres jövedelmet jelentenek, amelyből tovább tudják bővíteni, korszerűsíteni tevékenységüket minden területen — mondották a magyar emberi jogi alapítvány vezetői az MTI tudósítójának. LITVÁN KOMMUNISTA PÁRT: Nem áll küszöbön a kiválás A litván pártvezetőknek — saját bevallásuk szerint —I a csütörtöki hét és fél órás megbeszélésen sikerült megnyugtatniuk Mihail Gorbacsovot, hogy nem áll küszöbön a köztársasági párt kiválása az SZKP-ból. A Litván Kommunista Párt vezetői a köztársaság televíziójának műsorában pénteken számoltak be az SZKP KB Politikai Bizottságával lezajlott moszkvai tárgyalásról, amelyen elsősorban az LKP önállósodási törekvéseiről folyt a vita. A találkozóra azért került sor, mert a balti köztársaság pártja decemberi kongresszusának dokumentumtervezeteiben olyan célkitűzés szerepel, hogy az LKP az SZKP-val föderatív szövetségben álló párttá kíván válni. A tévéműsorban Algirdas Brazaus- kas, a Litván KP első titkára elmondta: arról is szólt Moszkvában, hogy a Litván KPa februári tanácsi választásokra olyan programot dolgoz ki, amely értelmezhető és elfogadható a lakosság számára. A decemberi kongresszuson megvitatásra kerülő programtervezet» ben szó van a többpártrendszer bevezetéséről, és megfogalmazódik egy gazdasági és kulturális kapcsolatokkal a Szovjetunióhoz kötődő, szuverén litván állam gondolata. DUBCEKNEK ÍTÉLTÉK A SZAHAROV-DÍJAT Előállították, de hazaengedték Alexander Dubcek egyik munkatársa megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint az egykori vezető politikust, a pénteki diáktüntetésen letartóztatottakkal együtt, szintén előállítottak. A Reuter hírügynökség által közölt beszámoló szerint a CSKP volt első titkárát háromórás kihallgatás után engedték szabadon. Václav Slavik, aki 1968-ban a KB egyik titkára volt, elmondta: Dubcek a pénteki megmozdulás hivatalosan engedélyezett részén vett részt a Károly-egyetemnél, s a rendőrök akkor emelték ki a tömegből, amikor a jelenlévők autogramot próbáltak kérni tőle. Magát Slavikot, feleségét és egy olasz politikust is letartóztatták, de őket rövid időn belül elengedték. Olaszország prágai nagykövete szombaton tiltakozó jegyzéket adott át a csehszlovák külügyminisztériumban amiatt, hogy a pénteki tüntetés során őrizetbe vették Luigi Colajanni kommunista párti parlamenti képviselőt. Colajanni az Európa Parlament baloldali csoportjának elnökeként érkezett Prágába, azzal a megbízással, hiogy közölje Dubcekkel: az Európa Parlament neki ítélte az idei Szaharov-díjat. Az olasz politikus elleni incidens miatt Achille Occhetto, az OKP főtitkára is élesen tiltakozott. . Tiltakozása kifejezése mellett a prágai olasz nagykövet, kormánya nevében, arra is magyarázatot kért a csehszlovák hatóságoktól, miért tagadták meg az elmúlt hónapokban két ízben is a kiutazóvízumot Alexander Dubcektől, akit olasz e'gyetemek hívtak meg tudományos konferenciákra. * Az MTI prágai tudósítójának értesülései szerint szombaton a Na Frantisku prágai kórházban meghalt Martin Smid, a prágai Károly-egyetem matematika —fizika karának elsőéves hallgatója, aki péntekéi, békés diáktüntetésen, a rohamrendőrség beavatkozásakor sérült meg súlyosan. Szombaton késő este a Vencel téren újabb tüntetés volt, amelyet rohamrendőrség oszlatott fel. Csökken az amerikai védelmi költségvetés •í>Avw VI , \s A ! . A megváltozott nemzetközi helyzet- hep,I!?9t0-tfiléyi 5 százalékkal cs.p.kjcpú- het az amerikai védelmi költségvetés es összesen 180 milliárd dollár megtakarítását tervezik —jelentette szombaton az amerikai sajtó. Az értesüléseket közvetetten megerősítette Richard Cheney védelmi miniszter is, aki elismerte, hogy „sokkal kisebb” a lehetőség a VSZ csapatai támadására Nyugat-Európa ellen. A lapjelentések szerint a védelmi minisztérium.-már megkezdte a tervek kidolgozását, milyen intézkedések szükségesek, a mintegy 180 milliárdos megtakarításhoz. A lépések az amerikai védelmi politika legjelentősebb módosulását jelenthetik a vietnami háború befejezésének időszaka óta. „A szabadság nem ismer falat” Egyik este feltettem a lemezjátszóra egyik kedvenc lemezemet (amit idén nyáron tudtam megvásárolni), s újra, többször is meghallgattam az idehaza tán kevéssé ismert, kétségkívül mély politikai töltetű slágert, amelynek címe: Berlin, Berlin. Mindez azt követően történt, hogy kisebbik lányom, aki csak nyolcéves, azzal fordult hozzám: Képzeld, bemondták a rádióban — és szó szerint idézte a felnőtt forgalmazást —í: „a berlini fal elvesztette jelentőségét”. A nap ezek után „berlini” hangulatban telt számomra. A rádió friss híreit és esti különműsorát meghallgatva; végignézve a kábelen fogható összes tévé- program híradóját — beleértve a magyar, az újvidéki, a moszkvai, a francia TV5 adásait, és á német nyelvű műholdprogram bőséges összefoglalóját is. A kívülálló hallgató, néző is átérezhette azt a már-már eufórikus hangulatot, ami- az NDK polgárait, s velük együtt a nyugat-berlinieket, és általában a németeket hatalmába kerítette. Különös, különleges volt ez a hír és látvány, főként azok után, amiket nyáron, az NDK-ban töltött kéthetes turistaút során tapasztaltam. Mi volt a jellemző alig 4 hónapja? A határőrök, rendőrök, hivatalból, kötelességszerűen marconák, az emberek közönyösek. Élik a maguk megszokott, egyforma, mondhatni unalmas, tiltó rendszabályokkal korlátozott életét. Utazni a keletnémeteknek alig-alig lehet. Magyarország már a csúcs, de pénzük alig néhány napi tartózkodásra elég. Ha valaki engedéllyel mégis kijut az NDK-ból az NSZK-ba, az mindössze 15 márkát kap. Igaz, egy. az egyben váltják a keleti márkát nyugatira — ilyen mennyiségben. I Az NDK-ban élő magyarok sem igazán érzik jól magukat — ezt többen is elmondták. Hazajönnének, de visszatartja őket, hogy itthon nincs lakásuk, s nem tudnak mit kezdeni a megtakarított pénzükkel. Igaz, azzal odakint sem sokat, mert például egy autóra 15 évet kell várni. S ha vesz egy jobb inget, abból ugyanabban az időben több ezret lát máson. Az elégedetlenség, persze, nem látványos, inkább a passzivitásban mutatkozik meg. Olyan döntésekben, hogy az NDK központi tévéhíradójának egykori munkatársa, a berlini újságíró kolléganő elment könnyed szórakoztató műsorokat írni, gyártani: Belefáradt abba, hogy nap mint nap munkasikerekről, mosolygó gyerekekről, a szocializmus építésének diadaláról kell beszámolnia. Igaz, az NDK-beliek meg az Aktuelle Kamera nézésébe untak bele. Akik csak tehetik, nem a saját tévéjüket, haneih a „szomszédét” nézik. S a lakosság 60-70 százaléka foghatja a készülékén a nyugatnémet televíziós programokat. Innen értesülhettek, hogy a Lipcsében tartott egyházi találkozón voltak a hivatalostól eltérő véleményt képviselők is. Vagy innen tudták meg már július végén, hogy szeptembertől megszűnnek a szabad utazások Magyarországra. Csoda-e, hogy a határőrök nem szívelték, ha az NSZK-vízum adta lehetőséggel élve a magyar turista ki-be utazgatott, míg ők, az NDK- beliek nem kereshették fel rokonaikat, barátaikat, lakjanak azok, mondjuk, 60 kilométerre egymástól — mint amennyire az NSZK-beli Lübeck van az NDK-beli Schwerintől—, vagy netán alig két utcá- nyira, teszem azt Berlinben, a fal két ellentétes oldalán. Megrázó élmény volt egyébként látni a falat a valóságban. (Éppen olyan döbbenetes anakronizmus, idejétmúlt „emlékmű”, mint ami a két Koreát választja el egymástól.) Különbség persze van (volt) a két oldal között. Míg Nyugat-Berlinben a falig lehet sétálni, emelvényről átnézni, Kelet-Berlinben a fal megközelíthetetlen; Katonák vigyázzák, a határsáv húzódik mellette. Átlépés csak útlevélvizsgálat után, a kijelölt helyen. A reménytelenség, a mozdulatlanság volt érzékelhető mindenütt az NDK-ban. Nyugat-Berlinben viszont kapható volt a Berlin, Berlin című politikai dal lemeze. Miután a videó- klipet, úgy egy éve, véletlenül láttam, még idehaza, az RTL televízió egyik reggeli műsorában, elhatároztam, mindenképp megveszem. Amikor megmutattam a borítót keletnémet ismerősömnek (aki baráti körben nem rejtette véka alá nézeteit), figyelmeztetett: a határon nem örülnének, ha meglátnák. Ezt én magam is sejtettem. Miért, miről is szól a John F. és a Gropiuslerchen együttes száma? Nem fognak meglepődni, a berlini falról. S a főszereplők az énekeseken, zenészeken kívül neves politikusok, akik a lemezen saját hangjukon meg is szólalnak. Mondataik évtizedekkel ezelőtt hangzottak el, így különösen érdekes az akkori és a mai történések ismeretében meghallgatni azokat. Milyen más az akusztikájuk! A sláger fő motívuma az a refrén: „Berlin, Berlin, a te szíved nem ismer falakat...” S kezdésként rögtön John F. Kennedy, az Egyesült Államok akkori elnöke mondja el híres szavait a Nyugat-Berlinben tartott tömegdemonstráción: „Ma, a szabad világban a legnagyobb büszkeség kijelenteni: Ich bin ein Berliner!” (Én berlini vagyok.) Aztán jön Willy Brandt, az egykori vendéglátó, Nyugat-Berlin akkor volt főpolgármestere: „Hölgyeim és uraim, a falnak el kell tűnnie!” Szinte felesel ezzel, és a későbbi valósággal Walter Ulbricht, az NDK vezetője: „A mi politikánk: senkinek nincs # Ők négyen ültek együtt egy autóban. Lehet, hogy most mégis, sőt mi is ... (Kennedy, Reuter, Brandt, Ulbricht, s a háttérben az énekesek a lemezborítón.) szándékában falat építeni.” Segélykiáltásnak tűnnek egy másik volt nyugati vezető, Ernst Reuter szavai: „Ti, világ népei, figyeljetek erre a városra!” A világ figyelt, s ma még jobban figyel: látta a mai Willy Brandtot, aki a falbontási fiesta napján, november 10-én, pénteken Nyugat-Berlinben egy eddig- még sosem volt kelet—nyugatnémet tömeggyűlésen Kohl kancellár mellett szólt a tömeghez. Nemcsak reménykedve, hanem a bizonyosság tudatával jelentette ki: „Vége a kibetonozott megosztottságnak, a fal le fog omlani!” Az első kalapácsütéseket láthattuk. Hogy a fal végül is mikor tűnik el, azt ma még a nemzetközi megfigyelők is csak találgatják. Hiszen a berlini kérdés egyben a német egység, az újraegyesítés kérdését is felveti. S ebben nagyon óvatosan nyilatkoztak az érdekeltek, nem is csak elsősorban a németek, hanem az egykori szövetséges hatalmak. Azt pedig mindenkinek tudnia kell, s nem véletlenül írta ezt nálunk sokáig csak bizalmas körben terjesztett, kiadó feltüntetése nélkül megjelentetett könyvében Nahum Gold- mann, a Zsidó Világkongresszus egykori elnöke, globálissá bővítve témáját: „Olyan évszázadban élünk, amelyben egyetlen nagy nemzetközi problémát sem lehet a szuperhatalmak részvétele nélkül megoldani. A német kérdés pedig — Európa közepén — valóban nem kis probléma. De bízni lehet abban, hogy az új világpolitikai helyzet kínál megoldást. S. akkor időszerűtlenné válik a fal melletti figyelmeztetés: Vigyázat! Ön most elhagyja Nyugat-Berlint. Egyébként a dal befejező, önálló blokknak is számító részének címe a világpolitikában gyakran használt kifejezés. Enyhülés. S a visszatérő, ismétlődő szöveg benne:' „We are ready!” vagyis: „Készen állunk!” Váczi Tamás MDF KONTRA SZDSZ A nagy dilemma: kinek van igaza? Nem vagyok tagja egyik pártnak sem, szívemhez közel áll az SZDSZ radikalizmusa, de az MDF józanságát is nagyra értékeltem. Hogy most mégis szólnom kell, az az elmúlt napok nagy és nyilvános szakítási jele- netével.függ össze, amelynek következményei ma még kiszámíthatatlanok. Elmondom hát saját véleményem dr. Sándor László és dr. Deb- reczeni József nyílt levelei kapcsán. Hadd kezdjem azzal, szerencsém volt, hogy feküdtem, amikor Csen- gey Dénes a tévé esti Híradójában a küszöbönálló szavazás bojkottjára szólította fel az egész magyar népet. Nem akartam hinni a fülemnek, az egész nyilatkozatot érzéki csalódásnak véltem, mert nem tudtam feltételezni, hogy egy ellenzéki párt, amely eddig nemegyszer érezte az eU múlt negyven év alatt kialakult közöny bénító hatását, s szavai szerint ennek feloldása közös nemzeti ügy, most nem arra szólít, hogy az első kérdésre NEM-mel szavazzunk, amihez természetesen joga van, s amire (nem vonom kétségbe) feltehetően komoly érvei vannak, de passzivitásra mozgósítani egy éppen ébredő népet, minden bizonnyal súlyos történelmi felelősség, amivel az MDF vezetőségének majd el kell számolnia nemcsak önmagának, hanem a magyar népnek, amelynek nevében most oly magabiztosan, hetykén nyilatkozik. Pedig én magam is részt vettem olyan ellenzéki összejövetelen, amikor az MDF képviselője határozottan és joggal utasított vissza egy hozzászólót, aki a népre hivatkozva terjesztette elő mondandóját. Igaza van. Túl sokan és túl sokszor hivatkoztak már itt a népre ahhoz, hogy efféle kijelentéseket kétkedve fogadjunk. A nép neve ne legyen tovább senki palástja holmi megérzés, egyéni tapasztalat, benyomás merész általánosítás révén; csak egy esetben lehessen rá hivatkozni: ha a nép maga erősítette meg az adott kérdést „igen” szavazatával. Ilyen pedig a közelmúltban nem volt, s esetleg nem is lesz november 26-án, s ha ezt az MDF saját „győzelmének” könyveli majd el, én nem irigylem e kétes győzelemért. Ami pedig dr. Debreczeni József nyílt válaszát illeti (Petőfi Népe, 1989. nov. 18., 3. old.): nem volt meggyőző. Elismeri, hogy az SZDSZ végig következetes az MSZMP-vel folytatott küzdelemben, de kétségbe vonja politikai ér-^ zékét, nagyobb erénynek minősíti a kompromisszumot, mint az elvi szilárdságot. (Ki tudja, hogy jelen esetben melyik az értékesebb?) Te- átrálisan felnagyított képekkel, de minden érvelés nélkül festi a jövő kétségbeejtő vízióját, ami egészen biztosan (kiemelés tőle) bekövetkezik, ha a magyarság nem az MDF által elképzelt úton halad. Kinyilatkoztatásai azért fájók, mert nyugodt hangvétele mögött ugyanaz az érv nélküli bizonyosság érződik, amit annyiszor „megcsodáltunk” az MSZMP időszakában, s amiről lám kiderült: tévedni emberi dolog. Egyetlen párt sem sajátíthatja ki magának a felelősség, a realitás és a népben, úemzetben gondolkodás privilégiumát. A nyílt levél szövegét 'követve olyan érzés ébred a gyanútlan olvasóban, hogy a nemzeti fejlődésnek legnagyobb kerékkötője az SZDSZ, s hogy ez a párt és alkalmi szövetségesei nem népben, nemzetben gondolkodnak. Áz ilyen feltevés pedig enyhén szólva is sértő, bizalmatlanságot szül, mert a tisztánlátás képességét akarja kisajátítani. A biztos tudás képessége -— ma már jól tudjuk — egy pártnak sem kizárólagos képessége. Valamennyi párt programja megmérettetik tettei és a nép szavazatai által. Befejezésül még egyetlen gondolat. Hogy lehet a népszavazás méltóságát megőrizni, ha az elsőt komolytalanná silányítjuk; a másodikat már történelminek minősítjük? Vajon nem lehet majd ugyanezzel a fegyverrel visszalőni? S hogy lehet az, hogy csak első ízben, tehat most antidemokratikus az, ha nem a nép választja : a köztársasági elnököt, minden további esetben, azaz a jövőben már mindig demokratikus lesz. Nincs itt valami bökkenő? Tisztelettel: Kurucz Géza, egy polgár, aki szavazni fog Befejeződött a Szabadság Párt kongresszusa Befejeződött vasárnap a Szabadság Párt — a Sulyok Dezső áltál 1946 tavaszán megalakított, 1946 októberében bejegyzett Szabadság Párt jogutódja — második kongresszusa a Jurta Színházban. A párt korábban az Egyesült Államokban alakult újjá, s ez év júliusában bontott zászlót Budapesten. A több mint 100 résztvevő a két nap során kialakította a párt programját, elfogadta alapszabályát, megvitatta a szervezeti és ügyrendi kérdéseket, vma- mint megválasztotta a végleges vezetőket. Elnök a New Yorkban élő Hóka Ernő, ügyvezető elnök pedig dr. Gueth Gyula kaposvári főorvos lett. A szavazást követően Hóka Ernő elmondta az MTI munkatársának, hogy a Szabadság Párt a világban élő 16 millió magyart kívánja egyesíteni, összefogni, fajra, nemre, vallásra és foglalkozásra való tekintet nélkül. Jelenleg mintegy 80 hazai településen vannak jelen, közöttük sok nagyvárosban; s már eddig is több száz belépési nyilatkozat érkezett címükre. A párt köztársasági- elnök-jelöltet nem állít, mivel nem volt lehetősége a felkészülésre. Újabb tüntetés Prágában Hatalmas tömegtüntetés kezdődött tegnap délután, a prágai Vencel téren: négy óra körül legalább húszezer ember vonult fel új kormányt, szabad választásokat követelve. Azemberek szavalókórusban Václav Havelt, a Charta ’77-et és Dubceket éltették. A Vencel-szobomál gyertyákat gyújtottak és<£zabad választásokat követelő táblákat helyeztek el. A tüntető menethez nemcsak egyetemisták és középiskolások, hanem idősebb emberek is csatlakoztak. A tömeg fél ötkor elindult a térről a Nemzeti Színház felé. Sokan ezt kiáltozták: „fel a Várba”. A tömeg vissza-visszatérően Milos Jakes távozását követelte és psat- lakozásra szólította fel a nézelődőket. Határőrök tévedtek át Romániába A Határőrség Országos Parancsnokságának tájékoztatása szerint november 17-én, Csenger térségében egy sor- állományú őrmester vezetésével hat újonc határőr, az államhatárról tájékozódva, mintegy 30 méternyire Románia területére tévedt. A katonáknál fegyver volt, de lőszer nem. Az áttéve- dés tényét a magyar fél elismerte, és ezért elnézést kért. A történteket a magyar és a román határmegbízottak soros ülésén tárgyalják meg. (MTI) Betétidíj-emelés Az Országos Árhivatal tájékoztatása szerint november 20-átóI, hétfőtől felemelik néhány üvegpalack és konzervesüveg betéti diját A 7 deciliteres keserű-, illetve gyógyvizes üvegekért az eddigi 4,50 forint helyett 6 forint betéti dijat kell fizetniük a vásárlóknak, és természetesen az új áron veszik vissza tőlük. Az 1 literes szénsavas üdítőitalok Üvegeinek betéti díját 8 forintról 10 forintra emelték. Az öblös konzervesüvegek közül a legnagyobb számban forgalomban léyő 7,2, valamint a 8 deciliteres üvegek betéti díját 4 forintról 5 forintra .változtatták. Az 5 literes konzervesüvegek betéti díja ezentúl 11 forint helyett 16 forint. Egyéb üvegek, így a sörös-, boros- és a tömény szeszes palackok betéti díja változatlan. A betétdíjak növelését az üvegek termelési költségeinek emelkedésével indokolják. A betétdíjak változásának teljes listáját az Árszabályozás című lap 31. száma közli.
