Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-02 / 260. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1989. november 2. Oldottság és kötöttségek Kulin Ferenc a Magyar Naplóról Az írószövetségnek az Irodalmi Újság 1956-os betiltása óta nem volt saját lapja. Majd harminc- három éves szünet után — krisztusi életkor — újból van: október 13-án utcára került a Magyar Napló, az írók lapja. Főszerkesztője az a Kulin Ferenc, akinek elmozdítása annak idején a Mozgó Világ éléről értelmiségi körökben elég nagy port vert fel, s egyik főszerkesztő-helyettese is régi „mozgós”: Reményi József Tamás. A lap másik főszerkesztő-helyettese Kis Pintér Imre. Lapozgatva a lap bemutatkozó, első számát két dolog tűnik fel. Egyrészt a tördelés oldottsága, lazasága: egy lendületes ecsetvonással festett kopf, azután a szellős oldalak; másrészt — mintegy a frissességet, mozgalmasságot, könnyedséget ellenpontozva — tömbszerű, tanulmány hosszúságú vagy tanulmánynak (is) beillő anyagok. Egy frappáns megfogalmazás szerint: amit a kezemben tartok, az nem más, mint folyóirat hetilap formájában. Vajon mennyire szándékosan? |Éj kérdezem Kulin Ferencet. — Kétségtelen, hogy ez a szám kicsit súlyossá sikeredett, bár nem függetlenül szándékainktól. Azt akartuk jelezni, hogy melyek azok a témák, tárgykörök, amelyek bennünket foglalkoztatnak, hogy milyen az általunk elképzelt színvonal, s hogy a gondolkodás mely szintje elfogadható számunkra. Ha azonban erről az első számról adott jellemzésben kritika is van, azt annyiban mégis elfogadom, hogy a fajsúlyosabb írások mellett Ü| melyekre föltétlenül szükség van, lesz is — elkelne talán egy kicsivel több oldott hangvételű, könnyed írás, gondolván az olvasmányosság szempontjaira. Ezért törekedni fogunk arra, hogy kicsit több humorral, több kisprózával ellensúlyozzuk ezeknek a komoly, bár nagyon értékes tanulmányoknak a komorságát. — Nádas Péter tárcájából kiragadnék egy mondatot: „Gondolat se mozdulhat, ha nem mozdítja el gondolat.” Nos, mintha ez a mondat egy kicsit a lap mottója volna. — Szerintem is nagyon szép gondolat, és örömmel vállaljuk mottónak. Többször is elhangzott már a lap körüli beszélgetésekben a lap jellegének meghatározásakor, hogy mi arra törekszünk, hogy gondolkodó lapot csináljunk. Nem információk közlésére törekszünk tehát elsősorban, nem is pusztán hangulatok, vélekedések megformálásra, hanem a gondolkodásra és gondolkodtatásra. Most ez közhelynek hathat. Hogy mégis hangsúlyozzuk, annak az az oka, hogy ebben a rendkívül felgyorsult történelemben, melyben élünk, a hírek, az események irgalmatlan sodrásakor nem azért nehéz gondolkodni, mert nincs bennünk hajlam, a gondolkodásra, hánem azért, mpr! nincsenek meg a külső feltételei a távolságtartásnak. A távolság- tartásnak mindahhoz, ami körülöttünk, velünk történik, s hogy kissé meditativen szemléljük az életünket, a dolgainkat. Örök problémák és metafizikai kérdések feszegetése helyett tehát a huszadik század végének és magyar történelmének bennünket közvetlen közelről érintő, húsunkba vágó problémáival akarunk foglalkozni gondolkodó módon. — Akkor vágjunk a sűrűjébe. Itt van előttem a címlap. Felül egy óriási szalagcím: „Tehát Európa?”, alatta majd az egész oldalt betölti az „Európa elrablása” néven ismert pompeji falfestmény fotója; ugyanakkor ennek a lapnak istenigazából újszerű rovata az „Európa”. — Nos, Európával természetesen sokan foglalkoznak, a Nyugatra figyelésnek van hagyománya. Csakhogy napjainkban nem csupán a magyar társadalom Europa iránti vonzalmáról, nem csupán az európaiság fogalmának hangsúlyeltolódásairól, aktuális tartalmairól van szó. Hanem arról, hogy a nálunk zajló események és folyamatok nemcsak bennünket zökkentettek ki a megszokott kerékvágásból, hanem felzaklatták Európát, Nyugat- Európát is. Úgy tűnik, hogy nemcsak a kíváncsiságát, az érdeklődését keltették fel, hanem egy kicsit felrázták a lelkiismeretét is. A Nyugat, Európa értelmisége legalábbis, kezd rádöbbenni arra, hogy mindaz, ami Kelet-Európábán történt, az nem független az ő korábbi viselkedésüktől, magatartásuktól, Kelet-Európához való viszonyuktól. Kezdenek rádöbbenni, hogy kicsit megnyugtató is volt számukra a vasfüggöny, a vasfüggöny mögötti biztonságuk, konszolidáltságuk. Ezért rendkívül érdekeltek abban, hogy a nálunk megindult folyamatok kedvező kifejlethez jussanak, s hogy Kelet- Európa véglegesen integrálódjék Nyugat-Európá- ban. Hogy Európa ne eszmény legyen, az európaiság ne kulturális idea, hanem történelmi-politikai valóság. Mi azt tapasztaljuk,'hogy u nyugat-európai irók, gondolkodók, publicisták, politológusok ma ebben a szellemben foglalkoznak Kelet-Euró- pával, s mi most azért nyitunk egy külön Európa- rovatot, mert részesei akarunk lenni ennek a szellemi közösségnek, és részeseivé akarjuk tenni az olvasót. Vagyis létszükséglet indokolja ezt a nagyon erőteljes hangsúlyt. Közben alapos revízió alá kell vetnünk a magyarság fogalmát is. Ez a rovat tehát, miközben kifelé tekint, egyben a legkíméletlenebb nemzeti önvizsgálat rovata. —t Néhány napja egy tanácskozáson az egyik hozzászóló egy idézettel zárta mondókáját. Mit tesz Isten, a Magyar Napló utolsó oldalán, Esterházy Péter jegyzetében most ugyanazzal az idézettel ta-. lálkozom: „A csillagos ég fölöttem, de milyen erkölcsi törvény bennem?” Az egybeesés nyilvánvalóan véletlen. Annál kevésbé, véletlen viszont, akár tünetként is felfogható ß mind több embert kínzó morális éhség. k,,.'rrri Az első szám szövegei közül ez az egyik legfontosabb. Mert valóban arról van szó, hogy ma egy szellemi műhelynek — amellett, hogy vállalja & kulturális hagyományok ápolását ff nagyon nyitottnak és jó fülűnek kell lennie ahhoz, hogy észrevegye, mi a ma emberének legnagyobb szükséglete. És éppen azért, mert végletesen összekuszálódott körülöttünk minden, mindaz, ami a politikában történik és történhet, s mert nincsenek politikai racionalitással végiggondolható esélyeink, a kérdés az egyes ember számára _úgy. .vetődik fel, hogy,. hogyan eljen, és miként cselekedjen. Azért hangsúlyozom ezt, mert a történelem bizonyos szakaszaiban nem gond az egyes embernek, hogy íiögyán éljen, hiszen vannak elfogadott, bevált életformák, normák, csak követni kell azokat. Válsághelyzetekben viszont a kérdés megfordul, és úgy szól, hogy hogyan, miként éljünk, nekünk magunknak hogyan kell megváltoznunk ahhoz, hogy ember módjára élhessünk, s csak ez után következhet, hogy mi legyen a feladat. Épp az előbbi, kiragadott idézet is arra irányítja a figyelmet, hogy nagy súlya van megint az erkölcsi kérdésfelvetésnek, az egyes ember önmagával szemben támasztott erkölcsi igényessége szinte. fontosabb, mint egy jól hangzó politikai program. M. T. M. I a Magyar Sió ÍRJA Szökés Jugoszlávián át (2.) • • Ot napig bolyongtam az erdőben A menekültek tiltott határátlépéséről szóló hajmeresztő történeteket nehéz ellenőrizni, de ha az ember tucatszám azonos vágy hasonló eseményekről hall, nem marad oka a kételyre. Meg aztán ki hinné, hogy ma, a XX. század végén Európa bármely országában nem mehetnek az emberek annyit, amennyi jólésik nekik. Pedig ez is igaz, és ezt is mesélik. Az alábbiakban nevek említése nélkül összefoglaljuk néhány menekülés rövid történetét — Brassótól Herkulesfürdőig vonattal utaztam, utána leszálltam és gyalog folytattam az utamat — meséli az egyik menekült. —Öt napig bolyongtam, mígnem az erdő sötét sűrűjében sorstársakkal találkoztam. Mint később kiderült, egyazon városból, Brassóból valók voltunk. Együtt vágtunk neki az útnak és együtt érkeztünk ide. így könnyebb volt, bátorítottuk egymást. Mihelyt átértünk, jelentkeztünk a jugoszláv hatóságoknál. Mi szárazföldön léptük át a román—jugoElúszott a vagyon A nyáron csónakon érkezett egy házaspár, másfél éves gyermekükkel együtt Kladovónál kötöttek ki. A partra érve határtalan örömükben elfeledték kikötni a csónakot, s a Duna erős sodrása aztán a család összes gondosan becsomagolt vagyonkájával és személyi iratával együtt elsodorta. szláv határt, mert nem mindegyikünk jó úszó, nem mertünk kockáztatni. —Én sem úsztam át a Dunát—szólal meg a másik —, hanem a Bega-csatoma felől érkeztem ide. Több patakocskán kellett átgázolnom, csak egy volt közülük mélyebb. Én is azonnal jelentkeztem és noha körülményes az eljárás, amin végigmentem, azt hiszem, jól tettem, hogy így tettem. — Hónapokig tanulmányoztam, hol lehetne a legkönnyebben átmenni - mondja egy újabb jövevényAztán a Duna mellett döntöttem. Hetekig tartott, amíg megfigyeltem, hogyan lehet biztonságosan kicsempészni a folyópartra két gázpalackot, mígnem ezt megtettem elrejtve őket az erdőben. Készítettem továbbá bádogból egy csövet, amit közvetlenül a szökés előtt rászereltem a gázpalackokra, úgy hogy-az beleért a vízbe. Az egészet rászereltem dqszkárá, ráfeküdtem, és mjután megnyitottam a palackok szelepeit, jó tempóban haladtam a túlsó part felé. Ezt éjszaka lehetett csak véghez vinni, meg főként rossz időben, mert a kiáramló gáz sistergése ha csend van, jól hallatszik. Egy bajszos szikár - fiatalember: — Most már Szegedig szóló vonatjegyem van és beutazási engedélyem Magyarországra. Szeretnék beiratkozni egyetemre, mert ezt szülőhazámban származásom miatt nem tehettem meg. Református lelkész! családból származom, és családom a háború óta feketelistán van, mert apám 1942-ben parlamenti képviselő volt. Ma túl vagyok a harmincötön. Már 17 éves koromban szökést kíséreltem meg. Elfogtak és irgalmatlanul megvertek, amíg benn voltam, mindennap ütlegeltek, reggel, délben, este..Miután befejeztem a szakmát, négy évnek kellett eltelnie, hogy munkát kapjak, de végül is nem a szakmában dolgoztam, hanem segédmunkásként. Végül minden ok nélkül elbocsátottak innen is. Augusztus elején felszálltam egy teherszerelvényre, azzal a szándékkal, hogy majd a határ közelében leugrom róla, ha lassít. De nem lassított. Ez volt a magyarázata annak, hogy elfogtak és megint verés következett. De a román határőrök, ha felszólítás nélkül lőnek, meg kegyetlenek is, szerintem nem tartoznak az éber és megbízható határőrök közé. Azon az éjszakán ugyanis, amikor megvertek, mint akik jól végezték dolguk kát, elmentek lefeküdni. Én ugyan nem Gázpalackkal a határon át A Dunán való átkeléshez minden használható alkalmatosságot felhasználnak a menekültek, a közönséges teherautó-gumitól, a gumi- párnáktól egészen a csónakok legkülönfélébb típusáig. A legszellemesebb alkalmatosság a félig telt gázpalack, ami afféle reaktív motor, egyben pedig úszóalkalmatosság is. Sebessége 30-40 küométer. (A módszer műszaki kivitelezhetőségét gépészmérnökök kérdésünkre megerősítették. D. Gy.) A legnagyobb veszéllyel természetesen a puszta átűszás jár, mert az örvények a hideg vízben bármikor aláránthatják még a legtapasztaltabb úszót is. További veszélye a Dunán át való szökésnek, hogy általában éjnek idején szánják rá magukat az emberek, hogy így elkerüljék a határőrséget. Éjszaka és rossz időben a túlsó part, a cél azonban eltéveszthető. Utaznak a hűtött • Pár méternyire innen a szalagon nem lassulhat a tempó, hiszen az idén 2 millió 300 ezer nyulat keli feldolgozniuk. Még a szokásosnál is nagyobb a nyüzsgés mostanában a Vaskúti Bácska Termelőszövetkezet bajai nyúlfeldolgozó üzemében. Az udaron árkot mélyítenek, a régi ebédlő és konyha épületét belülről sűrűn beállványozták. A* deszkákon kőművesek egyensúlyoznak macskaügyességgel, miközben speciális hőszigetelő habarcsot simítanak a falakra, a plafonra. Készül az új daraboló üzemrész. Néhány méternyire innen szinte zavartalanul folyik a termelés. Nem állhatnak le a szalagok, hiszen a nyugati vevők szerződést kötöttek; őket nem érdekli az építkezés. Az idén 2 millió 300 ezer előhűtött nyúl- húst akarnak vásárolni*. Jönnek ! is a hűtőkamionok Olaszországból, Belgiumból és Franciaországból. Az üzembővítés, a felújítás éppen azt a célt szolgálja, hogy minél jobban meg tudjanak felelni igényes partnereik minőségi elvárásainak. Ezért alakítják ki a darabolót, ahol az olasz vásárló kérésének megfelelően a korábbinál magasabb feldolgozottsági fokú termékeket készíthetnek. • A korábbi konyha es ebedlő helyisegeiben most a termelőszövetkezet kőművesei szorgoskodnak. Speciális, hőszigetelő habarcsot „visznek fel” a plafonra. ■ 1 -• j* » w 7 í . «» .• w «raajsrKiing János üzemveíétő- helyettestől megtudtuk azt is, hogy a beruházáshoz az idén augusztusban kezdtek hozzá. Ennek során először felújítják az előhű- tőt, létrehozzák a darabolót, majd felépítenek egy tízvagonos hűtőtárolót. Ez utóbbira feltétlenül szükségük van azért, hogy kedvezőtlen külpiaci helyset esetén a jövőben ne kelljen a költséges bérfagyasztásra áldozniuk. A hűtőház műszaki berendezéseit az olasz partner, a Me- nozzi cég szállítja. Cserébe megkapta a tsz-ben feldolgozott nyúlhús elővételi jogát. G. B. Barátaim láttam, hogy ágyba fekszenek, de egy pisszenést nem hallottam sehonnan, ezért feltételeztem, hogy elaludtak. Feltevésemet ha más nem, hát az erősíti meg, hogy megszöktem tőlük. Négy teljes napon át bujkáltam a Duna menti erdőkben, miután nekivágtam a folyónak: lesz, aminek lennie kell, történjen, aminek történnie kell, — Tapasztalattal nem rendelkezvén, vagy zavaromban, ma sem tudom, ruhástul ugrottam a folyóba, ahelyett, hogy levetkőztem volna. Ruháim, mint az ólom, úgy húztak lefelé. S csak nagy nehezen sikerült megszabadulnom nadrágomtól és zakómtól. Már a folyó közepén tartottam, amikor elhaladt előttem egy jugoszláv uszály. Hogy- jugoszláv volt, a zászlóról ismertem fel. Majdnem kísértésbe estem, hogy segítséget kérek, de ha most visszagondolok, jobb, hogy nem tettem. Nem azért, mert talán a ju- goszlávók nem segítettek volna, hanem az éjszaka tiszta volt, jól látszott és hallatszott minden. Ha a román határőrök észreveszik, hogy- ember van a vízben, vagy lőnek, vagy utánam erednek. Újabban azt is hallottam, hogy nem tűzfegyvert használnak, hanem mint a halat, szigonnyal döfik le a vízben úszó menekülőt. Negotin irányába úsztam és értem is partot. Egy emeletes ház volt az irányjelzőm és később, amikor valamelyest felszáradtam, oda kopogtattam be. Az emberek megszántak, enrii adtak, felöltöztettek, jók voltak hozzám. De határozottan tanácsolták, hogy jelentkezzem a rendőrségen. Követtem utasításukat és azt hiszem, noha a procedúra, amíg a jegyet és a kiutazást, a menekülti státust megkaptam, hosszú volt, megérte. Ma már biztonságban érzem magam és remélem, hogy új hazámból otthon maradt családomat is segíteni tudom. Egyelőre munkásszálláson kapok elhelyezést. Dujmovics György Turucz Éva (Folytatjuk) Nehezen szántam maga arra, hogy megszólaljak. Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér: ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkolok kezét! Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkiismeretben s a vádlottak padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy író- társaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az első győzedelmes forradalom, ámióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amiről csak félszavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemleges egészében, puszta kézzel a tankok ellen. A sn- hancok forradalma, mondták! Mától kezdve a „suhanc" szó szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: ájultan hallgatott. Október 23-án felállt és heiy- reütötte a nemzet becsületét. Megrendültén és tisztelettel megemelem' a kalapot előtte. Úgy, ahogy kívántam és kértem és reméltem: 48 ifjúsága után most támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is. Elsősorban őhozzájuk szólok, mert ma az ő kezükben van a forradalom sorsa, öreg vagyok, 62 éves múltam, két bukott forradalomban vettem részt. 45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára lelünk. De tíz év alatt lépésről lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni, s ehelyett vérből s hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelősnek érzem magám azért is, hogy későn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerősíteni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar íróknak: ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyűt harcot a zsarnokság ellen. Barátaim, ha szavaimnak van valami hitele, hallgassatok meg, óvjátok meg a forradalmat! Olyan méltósága volt eddig, amelyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most: nem a bosszú órája Ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze, egy hazánk van s egy életünk. Ha szavamnak van hitele: fogjunk Össze, ne egymás ellen hadakozzunk! Bízzunk a nép erejében és tisztességében. Ne folyjon több vér! Tisztelet a halottaknak. (Irodalmi Újság, 1956. november 2.) DÉRY TIBOR:
