Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989. október 12. • PETŐFI NÉPE • 5 MADÁCH: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A kecskeméti Az ember tragédiája bemutatójának némely szép pillanatai ellenére egyre tanácstalanabbal próbáltam kitalálni: miért tűzte műsorra a — nyilván­valóan szereposztási gondokkal küszködő — társulat itt és most Madách 129 éve írt drámai költeményét. Mit látott bele Nagy Attila a súlyos gondolatokat könnyed sorokkal forgató filozófiai költeménybe? Mi az a többlet, amit ez a rendezés hozzátett Madách művéhez? Szokásomtól eltérően a műsorfüzethez fordultam segítsé­gért. A sokat vitatott művel már főiskolás korában elgyűrű­zött — volt Arkangyal, Cherub, Sans-culotte, Udvaronc, Diák, később Ádám — színész, rendező előzetes rendezői nyilatkozata is inkább élesztette, mint kielégítette érdeklődé­semet. „Minél többször játszottam és minél többször láttam a Tragédiát, annál több olyan problémáját fedeztem fel az előadásoknak, amelyek kiküszöbölésére, megoldására vágy­va egyre inkább a darab megrendezésére készülődtem.” Az előadásból következtetve Nagy Attila számára Az ember tragédiája műfaja okozta a legnagyobb gondot. A Pa- ulay Ede által színpadra vitt költeménynek, filozófiai költe­ménynek tekintette. Azokkal tartott, akik szerint a látványos díszletek, a színpadi masinériák csudái, a színpompás tömeg­jelenetek elterelhetik a figyelmet a gyönyörűen mondható szövegtől, elfedhetik a Gondolatokat. Már-már irodalmi színpadi produkcióra emlékeztetőén mellőzte a Tragédia ko­rábbi külsőségeit, így kiiktathatta az előadást meg-meg- akasztó díszletezési szüneteket. Nehezebb kibogozni, hogy mit olvasott ki Madách művé­ből a rendező. Lucifert tartaná kulcsfigurának? Színészileg izgatta ez a szerep, vagy a tragédia meghatározó figurájának tartja? Mintha szemlélete — divatosan szólva: filozófiája — vívta volna ki rokonszenvét. .„Érzelmileg egyre inkább közelebb kerültem hozzá, bölcsességét nem cinikusnak, csu­pán maliciózusnak tartottam.” Vagyis lelke mélyén ő is hisz az értékekben, legalábbis hinni szeretne, tapasztalatai ellené­re ezért indul védencével új utakra mind keservesebb csaló­dásai után, fogyatkozó reményei ellenére. Tehát nem a Taga­dás szelleme, nem a mindent elutasító Dac! Egyszerűen rea­lista? Ha jól értettem Nagy Attila szándékát, meg kell kérdez­nem, hogy már az első percekben miért zárja ki a valódi emberi küzdés lehetőségét. Fölkapott kifejezéssel élve: hi­ányzik a küzdők esélyegyenlősége. A hangosítón fölerősített' Úr hangja mindent eldönt, elrendez, megítél. Hiába próbálja eltüntetni ez az előadás Lucifer lólábait. t Lucifer (Vitéz László) cs Ádám (Orth Mihály) (Uovszky Béla felvételei) 9 Éva (Maronka Csilla) és Ádám (Orth Mihály) hiába szelídülnek meg a lázadására utaló indulatai, mégis fölöttese az embernek, Ádámnak és Évának, amit nagyon szemléletesen kifejez első megjelenése. Egy emelvényről per­lekedik az Úr hangjával. így már kevésbé hiteles a már Major Tamás által kipróbált értelmezés, mely szerint Lucifer Adám hasonmása, a szabad akarat hős elbukottja. így sem az első emberpár és az Űr, sem Ádám és Éva, valamint Lucifer között nem szikrázhat föl valódi küzdelem, elsikkad­nak az ellentétek. Emiatt a rokonszenves színészi erőfeszítések ellenére meg­lehetősen érdektelenre sikeredett a színház évadnyitó bemu­tatója. A bizonyos nézői igényeket kielégítő külsőségek hi­ányában szembetűnőbbek az elnagyolt megoldások. Inkább megriadunk, mint ámulunk, például, az előadás elején, ami­kor az Úr szavára nagy pukkanással fény támad a színpa­don. Ha a magasságbéli óhajának kinyilvánítása és az emlí­tett zajos világosságcsinálás között marad néhány tized má­sodperc a parancs és teljesítése összefüggésének érzékelésére, akkor mi, halandók is átérezhetjük a (színpadi) világterem­tés csodájának szép mozzanatát. A leegyszerűsítő rendezői fölfogás könnyítette is, nehezí­tette is a színészek feladatát. Növekedett a színészi szó szere­pe, ám gondot okozott az eltérő hangulatú jelenetek atmosz­férájának megteremtése. Orth Mihály (Ádám), Maronka Csilla (Éva), Vitéz László (Lucifer) láthatóan nagy becsvágy- gyal készült az évadnyitó előadásra. Szuggesztívnek, igazán élményesnek egyikük alakítása sem mondható, ám egyikük Sem maradt alul a szereppel birkózva. Maronka Csilla volt a legsokszínűbb (talán szerepeinek köszönhetően is), Vitéz László váltakozó sikerrel kereste a hagyományos megformá­lások és az új találkozás egyensúlyát — elismerés illeti szép szövegmondásáért pl Orth Mihály — talán alkatából adó­dóan isE- olykor mint kisember érzékeltette, hogy végül is rólunk szól a Tragédia. Nagy Attila szó-színházához Szalai Sándor készített játék­teret. Csak nyomokban érzékeltük szándékát: „Nem a látvá­nyosságra törekedtem, hanem a belső összefüggések, folya­matok képi megjelenítésére. A díszlet váljék szimbólummá, drámai tömörséggel jelezze a lényeget. Egy-egy elem ne de­koráljon, ne imitálja a valódit, hanem egy fontos jelet hor­dozzon, hogy az összes részlet együtt a dráma valóságának szintézisét adja." A jelmezeket S. Varga Katalin tervezte, az új összekötő zené Hajdú Sándor munkája. Jobb érzéssel írhatnék az évadnyitóról, ha bátrabban koc­káztat a rendező, ha nem elégszik meg a biztos(nak vélt), mindig jellegtelen középszerrel, ha szereposztási megalkuvá­sok nem kérdőjelezik meg eleve a mű bemutatásának idősze­rűségét, ha sarkosabban teszik fel a mai kérdéseket. Heltai Nándor Hol vesztegel az áru? ROMLO TEHERVAGONPARK Változás a személyszállításban Ősz van, s ilyenkor rendkívüli szállí­tási feladatokat kell ellátnia a nagy fu­varozó vállalatoknak, így a MÁV-nak is. A vasúti fuvarozási csúcs idején évek óta kettős a gond: egyrészt nehezen tudják ellátni a termelő üzemeket vasú­ti kocsikkal, másrészt rakott szerelvé­nyeket nem képesek fogadási készség hiányában — továbbítani a különböző országokba. Az idén viszont kevesebb az elszállítandó áru. A MÁV-ot nyo­masztó gondokról váltottunk szót Tóth Imrével, a MÁV Szegedi Igazgatósága helyettes vezetőjével. — Szeptember 6-án áruforgalmi kor­látozást vezettek be. Mi volt ennek az oka, s milyen gondokat okoz ez a vasúti szállításban? — A szeptember 6-án életbe lépett áruforgalmi korlátozás a Szovjetunió­ba irányuló árukra vonatkozik, s azok közül is csak azokra, amelyekhez fedett kocsi kell, azért vált szükségessé, mert sajnos a szovjet fogadási készség nem éri el a záhonyi vasútállomáson a kí­vánt mértéket. Emiatt vagontorlódás keletkezett a határon, mintegy ötezer kocsival. A korábbi években kialakult gyakorlatnak megfelelően, egy kontin­gentálóbizottság működik, amely rangsorolja az árukat és .állomáson­ként szabja meg, mennyi árut lehet be­rakni a Szovjetunióba indított fedett kocsikba. A vállalati igényeket a szállí­tást megelőző héten kell bejelenteni. A fogadási készség hiánya, illetve a kontingentálás miatt a* felkínált áruk mennyiségét nem tudjuk elszállítani, il­letve a MÁV szállítási teljesítményei sem alakulnak jól. — Ügy tudjuk, hogy a MÁV a belföl­di áruforgalomba bevezette az úgyneve­zett futásfelügyeletet. Mi ez? — A futásfelügyelet egyik szolgálta­tásunk, amelynek lényege, hogy a ko­csimegrendelésnél a fuvaroztató jelzi: meg akarja kötni a futásfelügyeleti szerződést. Előnye a gyorsabb szállítás, illetve az, hogy bármikor információt szerezhet az áru földrajzi hollétéről. Ennek az ára egyedi kocsiknál 500, irányvonatos szállításnál 300 forint. Ami az export-import oldalt érinti: az osztrák vasúttal van olyan megállapo­dásunk, hogy Ausztrián átmenő ko­csiknál, az ottani határállomásig tart a futásfelügyelet. — Bővítette-e a MÁV ebben az évben szolgáltatásait, s milyen a vasúti kocsik műszaki állapota? — Tekintettel a kialakult fuvarpiaci versenyhelyzetre, egyértelmű, hogy a MÁV is úgy tud talpon maradni, ha a fuvaroztatóknak kedvezőbb ajánlato­kat tesz. A szolgáltatásbővítés körébe tartozik a már említett futásfelügyelet, az időre garantált kocsikiállítás. Az utóbbinak az a lényege, hogy belföldön és áruforgalmi korlátozás alá nem eső áruféleségekre köthető. Aki a szerző­désben foglaltakat nem teljesíti, az fi­zet. Ebből következik, hogy a MÁV­nak is fizetnie kell, ha nem állítja ki garantált időre a vasúti jármüvet. Ezenkívül egyedi szerződéseket is kö­tünk különböző áruféleségek szállítá­sára. — A kocsik műszaki állapota, sajnos magán hordozza a pénzhiányt. A gépi rakodásnak szinte törvényszerű velejá­rója a szállítópark műszaki állapotának nagymértékű igénybevétele, ugyan­akkor nem áll rendelkezésünkre a felújí­táshoz szükséges pénz. Ezért arra kérjük a fuvaroztatókat, hogy legyenek tekin­tettel a kocsik állapotára. Ázt is szeret­ném elmondani, hogy átadáskor, átvé­telkor a kocsikban keletkezett kárt a ká­rokozó köteles megtéríteni. — Lesz-e változás a személyszállítás­ban? — Gyökeres változást tervez a MÁV a személyszállításban az 1990—91-es időszakban. Ez érinti a szegedi igazga­tósághoz tartozó állomásokat, neveze­tesen: Szeged—Cegléd viszonylatban. Ez az IC-program. Nagyobb városok között: Budapest—Miskolc—Nyíregy­háza, Budapest—Debrecen—Nyíregy­háza között úgynevezett inter-city vo­natok közlekednek. Ezekhez a vona­tokhoz Szeged—Cegléd vonalon csat­lakozunk. Ä csatlakozásoknak egyér­telműen olyanoknak kell lenniük, hogy méltó legyen ehhez a programhoz, ezért kétóránkénti gyorsvonat-közle­kedés lesz Szeged és Cegléd között, de természetesen megmaradnak az exp­resszvonatok is. Az IC-program 1990 —91-es menetrendi időszakban kezdő­dik — mondta befejezésül Tóth Imre. Gémes Gábor GARANCIA A lakásszentelőre barátaink egy új tévét aján­dékoztak. A legújabb modellt: mikroprocesszo­ros, távirányítós készüléket. —Új életet kezdtek—mondták —, azt pedig másképp kell nézni. Úgymond a tudományos­technikai fejlődés szemüvegén keresztül, a szín­világ teljes spektrumán át, minden árnyalatban. Egész héten gyönyörködtünk. A hetedik nap este tévénk színes kaleidoszkóppá változott, az­tán eltűnt róla minden. — Nem baj — mondta feleségem —, van rá garancia. Kihívod a szerelőt és megjavítja. Kihívtam. A szerelő beásta magát a tévé bel­sejébe, majd kitöltött egy űrlapot, és elment. Mire véget ért a nap, a varázsdoboz újra ki­aludt. — I-igen — sóhajtotta az újra kihívott szere­lő —úgy látszik, selejtes a képcső. De ezt helyben nem tudom pontosan megállapítani. Be kell vinni a készüléket a műhelybe. Majd telefonálok. — Ezzel felrakta a tévét az autóra és elment. Egy hónap eredménytelen várakozás után én hívtam fel a műhelyt. — A képcsővel nincs semmi bajjal- jelentette örömmel a szerelő gb ám valószínű, maguknál ferde a padló. Ilyen körülmények között a ké­szülék nem tud normálisan működni. Padlónk valóban nem volt egészen egyenes. — Semmi baj — nyugtatott meg a feleségem —■, a lakás még garanciális. Hívd ki a parkettá- zókat, majd megjavítják. Még meg tudod nézni a hoki-világbajnokságot. Az alatt a két hét alatt, amíg a mesterek a parkettán dolgoztak, ismerőseinknél laktunk. Es pénteken, amikor hazamentünk, szemünk elé tárult Ajvazovszkijnak A kilencedik hullám című képe. — Minden rendben — nyugtattak meg ben­nünket a parkettázók —, néhány nap múlva kiszárad a fa, és sima lesz a padló. Vártunk becsülettel. De a kilencedik hullám­ból hatalmas, óceáni hullám lett. Újra ki kellett hívni a mestereket. Látszik, a parkettdeszka selejtes — hatá­rozták meg —, elküldjük az üzembe, ott majd megvizsgálják. Amikor a negyedév végén felhívtam az üze- itaet, elmagyarázták nekem, hogy a deszkával nincs semmi baj. Ellenben a ház falai görbék, így hiába fektetik le egyenesen a deszkát, nem marad úgy. •—? Ne keseredj el — nyugtatott ezúttal a feleségem —, a ház garanciális. Kihívjuk az építőket. Majd ők megjavítják a sarkokat, pár­kányokat. És nyugodtan nézheted a focit. Három hónapig hadakoztak falainkkal a va­kolómunkások és a kőművesek. Kapartak, má­zoltak, egyengettek. Aztán mégis feladták, ter­melési selejtre hivatkozva. Udvariasan kérték, hogy várjunk, szétszedik a lakást panelekre, és elküldik oda, ahol a vasbeton konstrukciókat gyártják. Ott majd megvizsgálják. ... Jelenleg feleségemmel a régi turistasát­runkban lakunk, s mivel garanciája rég lejárt, még mindig erős. Az építészektől semmi hír. Bizonyára fel kellene hívni az üzemet, de itt a bökkenő: telefonunk is garanciális javításon van. Igor Lisin (Horváth Lilla fordítása) Gyermekeink jövője és a játszóterek védelmében Azok a hazai és külföldi érdeklődők, akik az ez évi turistaszezonban meg akarták tekinteni — sok egyéb mellett — Kecskemét egy-két híres, egyedien formált játszóterét, nos, ők kissé keserű szájízzel távoztak. A Pirk Ambrus által jó tíz éve publikált összegzés („Játékról komolyan”), valamint a több külföldi bédek­ker, s az itt korábban megfordultak ajánlása után még mindig szégyellni való volt a IS agyKristófszorgalmával annak idején meglelkesített játszótér állapota, vagy mára a Szórakaténusz előtti játszóelemek vak-hiánya. Ez utóbbi például az elmúlt évben inkább fura politikai, mint ésszerű városrendezési csatározások körébe tarto­zott. A sok mendemonda szinte természetszerű velejá­rója volt ennek az ügynek, de itt és most legalább annyi információval szolgálhatunk: az ominózus játszótéri és szalagházvégi terület nem került vissza a megyeszék­hely lakóinak hatáskörébe (testületi döntés!), így a Bács megyei fafaragók közösségének alkotásai — egyébként immár gondosan védett — raktáron hever­nek. Ezt a tényt, vagy azt, hogy a Kecskemét különböző pontjain is dúló „garázs, parkoló vagy park, játszótér” csatározás nem kifejezetten egyedi, hanem országos jelenség, így sem mentheti semmi! A nálunk, de a fővárosban vagy Győrött is megfigyel­hető számos eset indította, még az idei gyermeknap alkalmával, a Gyermekérdekek Magyarországi Fóru­mát arra, hogy protestáljon a Minisztertanácsnál, s felhívást juttasson el a különböző szintű tanácsok tagja­inak. Valljuk be, nem sok sikerrel, tekintettel az izga­tott közfigyelem ma sem igazán gyermekcentrikus látó­körére ... Mégis, a fentiekkel természetszerűleg számot vetve, a Magyar Játék Társaság egy olyan munkabizottság létrehozását határozta el, amelynek célja a már létező hazai játszóterek vizsgálata, az így nyert tapasztalatok s a tanulságok felhasználása az új játszó- és pihenőterü­letek kialakításában, tervezésében. Az alakuló ülésen ismert formatervezők mellett parképítők, a fenntartás napi gondjait jól ismerő gyakorlati szakemberek, építé­szek, pedagógusok, közgazdászok és a legkorszerűbb szabványokat is ajánló ergonómusok jöttek össze, s tettek ajánlást a nem csupán egy-egy korosztályt érintő környezetkultúra tanulmányozására. Több más mellett (tudományterületek közti információcsere, archívum­fejlesztés, dokumentációs gyűjtemény, esettanulmá­nyok) felvetődött, hogy a munkabizottság tagjai alkal­manként több fővárosi és vidéki játszóteret is megtekin­tenék, az ott nyert tapasztalatokat a helyi érdekeltek­kel megvitatják. Ajánlásokat dolgoznak ki a fenntartás és fejlesztés anyagi-technikai feltételeinek egységesíté­sére. A munkabizottság vezetésével F. Tóth Máriát, a Művelődési Minisztérium munkatársát bízták meg, aki az összejövetel során — mintegy utalva a téma örökzöld jellegére — idézte a szegedi anyák, valamint a nagyne­vű kutató elődök hat évtizeddel ezelőtti cikksorozatát („A gyermek védelme: Szeged jövője”), amelynek cím­zettje, egyúttal az ügy felkarolója az akkori kultuszmi­niszter, gróf Klébelsberg Kúnó, és a város vezető testü­letének egésze volt __ K riston Vízi József A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV Poszter György: Eszmék — Eszmények — Nosztalgiák A kiváló irodalomtörténész és eszté­ta a legutóbbi évek terméséből válogat­ta össze a közelmúltban a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent vaskos kötetét. Rövidebb-hosszabfc esszéi tulajdonképpen aktualitásokhoz kötődnek, ám nem a szó megszokott értelmében. I Az első nagyobb egység: az Eszmék írásai a klasszikus európai kultúra leg­kiemelkedőbb pontjait kötik össze. Legelőször leírja a görög példát, első­sorban azért, „mert mintaszerű fejlő­dés, mintha történetfilozófusok talál­ták volna ki, vagy számukra jött volna létre. Minden úgy és ott van, ahol len­nie kéne.” — írja. A további töprengé­sek főszereplői a világirodalom olyan ismert alakjai, mint Goethe Faustja, Vergilius Didó és Aeneasa, Shakespeare Hamletje, Viharja, Cervantes Don Qui- joteja. Kapcsolatukat egy Babits- idézettel világítja meg: „A világiroda­lom arisztokratikus fogalom: értékbeli kiválasztást jelent. Az igazi világiroda­lom-történet ezeknek története. A na­gyoké, akik folytatják egymást század­ról századra, s kezet nyújtanak egy­másnak a népek feje fölött.” Poszler kötetének második fejezete: az Eszmények a magyar irodalom köré­ben marad: legkiemelkedőbb alakjai: ..értékteremtői-őrzői” között tekint szét. Először a Szépirodalmi Könyvki­adó gondozásában, 1979-ben megje­lent tizenhetedik századi magyar gon­dolkodók ürügyén. A kötet utolsó feje­zete: a Nosztalgiák a filozófia, az eszté­tika, a művészet „mint az embert em­berként megtartó túlélés” lehetőségét elemzi. „Mert az ember helye az uni­verzumban, kozmikus rangja nemcsak csillagászati, de etikai kérdés. Meg az ember öntudatának, magaértékelésé­nek gondja. Ez utóbbi — bizony — egyre inkább veszélybe kerül.” LEMEZ Szólóban Eltűntek a legjobb magyar zeneka­rok. Az Omega, az LGT, a Fonográf, a V’Moto-Rock először csak egyre keve­sebbet hallatott magáról, majd később már egyáltalán nem restellték bevalla­ni: megszűntek. Legalábbis együtt nem muzsikálnak, ki-ki járja a maga útját, így történt, hogy a sztárcsapatok jeles tagjai egyenként rukkoltak elő ötleteik­kel, produkcióikkal. Benkő, Presser, Szörényi, Bródy, Demjén, Lerch szóló­pályára tért át. Mások „csak” kompo­nálnak, színházi darabokat írnak vagy stúdiókban szorgoskodnak. Szóval, valamennyien megtalálták, megtalál­ják a helyüket a magyar könnyűzenei életben. Sorra napvilágot látnak a szólóalbu­mok. Benkő László immáron harmadik szintetizátorlemezével jelentkezik. Ika­rosz címmel, tíz tételben idézi fel a mi­tológiai történetet. Az egyes dalbetétek a görög ábécé betűinek nevét kapták. Különféle hangulatot árasztanak: vi­dám, melankolikus, szomorú „tételek” segítségével áll össze a zenés történet Ikaroszról, a vakmerő repülőről. A Benkő-lexikonok „pótkötetének” is nevezhetném e mostani összeállítást. Érződik, a szerzőnek még számos ötle­te van, melyet elsősorban szintetizátor segítségével tud megoldani. E modern korban, e modem hangszerrel. Persze, nem elég a muzsika, kell egy kerettörté­net is. Kíváncsian várom, mivel szol­gálhat még a jövőben Benkő, a szinteti­zátorvarázsló. A lemez egyébként teljes mértékig „omegás”. A konzultáns és zenei rendező Mihály Tamás, a dob- programok egyik szerzője, Debreceni Ferenc (a másik az LGT-s Solti János), a producer Kóbor János, a hangfelvéte­lek pedig az Ómega-stúdióban készül­tek. Akár megismételhetném a fenti soro­kat, a produkciókészítő stáb névsorát Lerch István szólóalbuma kapcsán. A V’Moto-Rock ismert komponistája ezúttal saját arcára formált összeállí­tást jelentetett meg. A zenét ő irta, a szövegeket pedig Sztevanovity Dusán­tól, Laár Andrástól és Demjén Ferenctöl ,;kérte”, vagy inkább kapta, ajándék­ba. Segítői között ott van Karácsony János (gitár), Kovács Kati (ének), Solti János (dob), Dés László (szaxofon), Laár András (vokál). Tizenegy szerze­mény sorakozik a Különös bolygó című Lerch-lemezen. Köztük legjobb az El­tévedt lány, a Gurul a pénz, a már ko­rábbról ismert Tűzvarázsló, a Kovács Katival énekelt Tüntetés a szerelemért és a Napsugárhid. A dalok leginkább a V’Motor-Rock által tolmácsoltakhoz hasonlítanak. Akár együtt is elkészít- • hette volna a csapat ezt a korongot. Igaz, Lerch nem bújhat ki a bőréből, miért adna nekünk másfajta zenét, mint eddig. Örüljünk, hogy hallat(hat) magáról egy értékes komponista. Ha zenekar nincs, szólóban is készülhet lemez ... (Favorit SLPM 37279, illetve SLPM 37284) B T Klasszikus az évadnyitón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents