Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-09 / 239. szám
VITA A MSZP KONGRESSZUSÁN KONGRESSZUSI VÉLEMÉNYEK BARABÁS JÁNOS Találni egy jó módszert A történelmi döntést követően — amely szerint új baloldali párt megalakulását mondta ki a kongresszus = a tanácskozás helyszínén, és számos más fórumon kialakult beszélgetésen is, többen úgy vélekedtek: nem jött létre markánsan radikális párt, s tagjai között lesznek olyanok, akik minden valószínűség szerint a hagyományos szellemben kívánnak majd politizálni. Erről kérdezte az MTI munkatársa Barabás Jánost, aki a kongresszus szóvivőjeként úgy fogalmazott, hogy az alapvető kérdésekben döntött a pártfórum. Mégpedig abban, hogy az MSZMP beszüntette működését, s létrejött egy új párt, amely azonban a kongresszusi küldöttek révén nem zárta ki egy döntéssel magából a tagságot. Minden tagnak viszonylag rövid határidőn belül ki kell nyilvánítania, hogy elfogadja-e az új párt programját, alapszabályát. Ha ezt megteszi, akkor a tagsága folyamatos. Mindez éppen azért történt így, hogy ne keletkezzék olyan helyzet, amelyben a küldöttek túllépnek a mandátumukon, | kizárják maguk közül a tagságot. A tanácskozáson felvetődött olyan javaslat is, hogy az új pártba lépők' szándékát a taggyűlés felülbírálhatja, erről azonban nem született döntés. Barabás János egyéni véleményeként hozzátette: szükségesnek látja, hogy legyen valamilyen szervezeti megoldás, ami hitelesíti: az új párt létrehozásának szándéka mögött messze nem a cégtábla átfestésének igénye húzódik meg csupán. Reményét fejezte ki, hogy erre garancia lesz az új program, az új alapszabály, a vezetés személyi összetétele, valamint a cselekedetek — tehát mindaz, amivel a párt igazolhatja szándékát. Kétségtelen, hogy a Magyar Szocialista Párt létrehozásában aktiv szerepet játszó kongresszusi küldöttek többsége érzékeltette: vannak társaik közqtt olyanok, akikkel nem szeretnének az új pártban együtt tevékenykedni. Arra még nincs elképzelés, hogy milyen — nem megalázó, nem inkvizitori — szervezeti megoldást lehetne találni erre, az azonban egyértelmű, hogy találni kell ilyet hangsúlyozta. MEDGYESSY PÉTER Még nem döntött Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes számára nem volt meggyőző a párt- kongresszuson szombaton kötött megállapodás, ezért egyelőre nem döntötte el, hogy tagja-e a Magyar Szocialista Pártnak. A nemzetközi sajtóközpontban tartott vasárnap délelőtti tájékoztatóján aggodalommal állapította meg: most mindenki reformpártinak mutatkozik. A miniszterelnök-helyettes kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy bekövetkezett-e a szükséges tisztulás. Nem fogalmazódott meg ugyanis egyértelmű válasz a múlthoz való viszonyról, valamint a megújulás, illetve az új alapok kérdésében. Nincs világos alapállás a tulajdoni reform ügyében, a privatizációval kapcsolatban sem. Hangsúlyozta: mindenki maga döntheti el, csatlakozik-e az MSZP-hez. Szerinte „tisztogatás” nem lesz, tagrevíziórá nincs szükség. Ám a politikai dokumentumok megszövegezésével oly mértékben ki kell élezni a helyzetet, hogy az világos viszonyokat teremtsen. „Nem kell az egész pártot magunkkal vinnünk” — tette hozzá. Arra a kérdésre, hogy az új párt üdvözli-e sorai közt a kommunistákat, s vajon Grósz Károlyra és Berecz Jánosra gondolt-e Medgyessy Péter, amikor a nem kellően tisztázott helyzetről beszélt, a miniszterelnök-helyettes leszögezte: a reformfolyamat elindítása Grósz Károly nevéhez fűződik. De a folyamat felgyorsult — fűzte hozzá —, és a főtitkár ezzel nem tudott lépést tartani. Medgyessy Péter szerint nemcsak a sztálinizmust kell egyértelműen megtagadni, hanem sok tekintetben a leninizmustól is el kell határolódni. Medgyessy Péter kifejezte meggyőződését: az országnak — különösen a választások előtti időszakban — szakértői kormányra lenne szüksége, hogy meglegyenek a rendszerváltás feltételei. (Nyers Rezső szombat esti beszédében annak a reményének adott hangot, hogy a kormány nem alakul át független szakértői kormánnyá, hanem a párt, az MSZP kormánya lesz.) Medgyessy szerint lehetőséget kell teremteni arra, hogy a különböző politikai erők — koalíciós szellemben — saját képviselőiket delegálhassák egy ilyen szakértői kormányba. GRÓSZ KÁROLY Nem kíván az MSZP tagja maradni Az esti órákban kezdődött plenáris ülés első perceiben — a Pátria terem bejárata előtt — Grósz Károly véleményét kérdezték a tanácskozásról a hazai és nemzetközi sajtó képviselői. Á rögtönzött sajtókonferencián Grósz Károly arról beszélt, hogy a kongresszus olyan döntést hozott, amely számára nem elfogadható. A kétségek eloszlatására közölte, hogy az MSZP-nek nem kíván tagja lenni, s nem akar új pártot sem alakítani, de — mint mondta 3 meg fogja találni a maga pártját. Egy kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a párt, szerinte, várhatóan egyben marad, az egységért azonban nagy árat fog űzetni, s ezt ö személy szerint nem tudja elfogadni. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, miszerint a párt baloldali szárnya kiválna, s új marxista—leninista pártot hozna létre, Grósz Károly nem bocsátkozott jóslásokba. Hangoztatta viszont, hogy egy olyan baloldali orientációjú mozgalomra, amely marxista szellemi értékeket hordoz, szükség lenne a magyar politikai palettán. Mint mondta: nem ismeri, miként vélekednek a szocialista országok testvérpártjai a párt kongresszusáról, s elvi megfontolásból nem is kéri véleményüket. A kongresszus ugyanis a párt belügye, a kérdéseket a magyar pártnak kell elrendeznie, s ha kialakul az MSZP végleges proűlja, akkor tisztázódnak majd kölcsönösen a viszonyok. Grósz Károly megerősítette, hogy semmiféle vezetői tevékenységet nem akar folytatni a jövőben, ám a politikai közéletben jelen kíván lenni. Számára csak az a vezetés elfogadható, amely garanciát ad arra, hogy az MSZP baloldali, demokratikus mozgalomként működik. A párt vagyonát érintő kérdésre válaszolva kifejtette: a pártnak nincs vagyona, így azt el sem veszítheti. Használati joga van néhány épületre — az országban mintegy 1100-ra —, ez a jog azonban június óta a kormány által bármelyik pillanatban megvonható. Megítélése szerint a vagyon körüli hisztéria politikái töltetű, nem gazdasági jellegű kérdés. DR. NAGY SÁNDOR, A SZOT FŐTITKÁRA „Az MSZP és a szakszervezet viszonya javulhat, ha” — Amíg nincs elfogadott program, elfogadott alapszabály és ami ennél is fontosabb: nincs vezetőség, addig a szakszervezeti mozgalom nem tudja kialakítani álláspontját, meghatározni viszonyát az új párthoz, a Magyar Szocialista Párthoz — mondotta Nagy Sándor, a SZOT főtitkára az MTI-Pressnek adott nyilatkozatában, vasárnap. Arra a kérdésre, hogy milyen következtetéseket vonna le az MSZMP és a szakszervezetek megromlott viszonyából arra vonatkozóan, hogy a múlt hibái ne ismétlődjenek kapcsolatukban, Nagy Sándor a következőtöket tartotta fontosnak. — Ha ez a párt érzékenyebb lesz a munkavállalók problémáira s a kisember problémáira, ha olyan állásfoglalást fogad el a szakszervezetekhez való viszonyt, egyáltalán a szakszervezeti politikáját illetően -llrnerthogy ezzel kapcsolatban készült egy tervezet —, tehát ha komoly partnernek tekinti a szakszervezeti mozgalmat, s ha erre a szakszervezet építhet ugyanúgy, mint más pártok esetében, akkor úgy gondolom, az eddigi kapcsolat javulhat. De az ellenkezőjének is megvan az esélye. Amennyiben az MSZP tisztán csak a politikai szférában mozgó és ezen belül is a problémákat elsősorban szinte kizárólag csak intellektuálisan megközelítő politikai párt irányába tart, amely nem képes választ adni azokra a kérdésekre, amelyekkel mi nap mint nap szembetalálkozunk — milliók élet- és munkakörülményeiről, a jövedelmi helyzetről, az inflációról, a szegénységről van szó —| a kapcsolat nem fog javulni. Meg kell mondanom, hogy itt a kongresszuson, az általam figyelt két és fél nap eseményei során ezekről nem sok szó esett. Talán nem félreérthető, ha még egy dolgot hozzáteszek az eddig elhangzottakhoz. Én nem tartom közömbösnek, hogy milyen lesz, kikből áll az új párt vezetősége. Most, s ezt mindenki tudja — hogy is fogalmazzak? — nem túlságosan jó a kapcsolat a kormány és a szakszervezetek között. E viszony javításának számos feltétele van. Nem hiszem azonban, hogy e viszony kedvező megváltoztatása szempontjából közömbös lenne, hogy az új párt elnökségében milyen arányban lesznek jelen a kormányzati tisztviselők. Ha a kormányzati tisztviselők jelentős számban — hogy úgy mondjam — megszállnák a pártelnökséget, tartok tőle, hogy ez az állapot nem sokat javítania a Magyar Szocialista' Párt és a szakszervezetek viszonyán — jelentette ki dr. Nagy Sándor. (MTI-Press) KOMMENTÁRUNK Tanuljunk kompromisszumul! A kongresszusi központban vasárnap a legtöbbször ez a szó hangzott el: kompromisszum. Maga a Magyar Szocialista Párt is kompromisszum révén jött létre. A sokak által történelminek minősített megállapodás lényege, hogy a mind érzékletesebben egymástól is különböző reformerők szombatra megtalálták azokat az alapelveket, amelyeket alapvetőnek és közösnek vallanak. (Csak emlékeztetőül: például a demokratikus szocializmust, amely elutasítja a proletárdiktatúrát és a sztálinista egypártrendszert, illetve a demokratikus centralizmusnak nevezett, valójában az apparátus és a pártelit erőfölényét biztosító pártszervezési elvet.) A platformok, áramlatok, tagozatok szövetségeként létező MSZP alkotóelemeinek egymás közti kompromisszumára épül. Csak akkor biztosítható a párt fennmaradása, ha az alapszabály, a program és az etikai alapelvek határain belül az egyes áramlatok közötti összetartó erő nagyobb, de legalábbis akkora, mint az eltérő nézetek és érdekek feszítése. S ahogy lenni szokott, a nagy győzelem után az utóbbiak is előbukkantak. A reformerők közötti nézet- különbségek, filozófiai, politikai, gyakorlati eltérések vasárnap már fékezhetetlenül felszínre kerültek. A vitákban nem is ritkán egymást kizáró vélemények alakultak ki. Az is kiderült, hogy a legradikálisabb reformerek kifejezésekben sem válogatva, időnként hajlamosak túlfeszíteni e kompromisszum határait. A Reformszövetség délutáni ülésén megrökönyödést keltett, amikor Keserű Imre a „ véres kezű gyilkosok és patkányok” kifejezést használta annak alátámasztására, hogy szigorú és szűk határt kell szabni annak, hogy a régiek átigazoljanak az új pártba. Hóm Gyula és Pozsgay Imre ugyanakkor a reformerőket sikerre vivő kompromisszum értékére figyelmeztetett. Pozsgay úgy fogalmazott, hogy „a tisztességes embernek időt kell adni a változásra. ” Hozzáfűzte: — „Mi lett volna a reformációval, ha Luther Márton kijelenti: volt katolikusokkal nem hajlandó együttműködni?’” Vasárnap estére az is világossá vált, hogy a több platformot tömörítő Reformszövetség, csakúgy mint a Népi demokratikus platform, a kongresszus után is folytatja önálló működését a párton belül. A két csoportosulást összeköti egymással a demokratikus szocializmus igenlése. Ugyanakkor az előbbiek inkább a parlamenti, az utóbbiak pedig az önigazgatási demokráciára helyezik a nagyobb hangsúlyt — anélkül, hogy tagadnák a másik fontosságát E két tömörülés máris a szocialista párt legbefolyásosabb irányzatainak tekinthető, hisz a többi platform (illetve a semmilyen platform iránt el nem kötelezettek) küldöttei túlnyomórészt vagy egyikük, vagy másikuk támogatója. Előtérbe kerültek már a személyi kérdések is. Az egyes platformok vasárnap estig külön-külön elkészítették a vezető testületekbe javasolt jelöltek listáit Egyidejűleg megkezdődtek a platformok közötti alkudozások. A Népi demokratikus platform (az eddigiek szerint) szívesebben látna közös listát, míg a Reformszövetség inkább az önálló listák felé hajlik. Ez persze, még változhat. Az viszont nem, hogy a küldöttek elsöprő többsége Nyers Rezsőt javasolja a Magyar Szocialista Párt elnökének. Nyers Rezső nagyhatású szombati beszéde sokak szerint iskolapéldáját adta annak, hogy miként lehet a fontosabb érdekében elvi alapon kompromisszumokat kötni anélkül, hogy az abban részt vevők sajátos mivolta és alapvető érdeke csorbát szenvedjen. Remélhetőleg ezt a tudományt minél hamarabb elsajátítja az egész szocialista párt. A kongresszusi központ folyosói „hírmondója” drámaibb eseményeket is tudni vélt. Hosszasan tartotta magát a hír, hogy Berecz János és Grósz Károly újraindítja a tegnap megszűnt Magyar Szocialista Munkáspártot. Erre vasárnap estig nem került sor, de egyik érintett sem cáfolta, hogy ennek a lehetősége megvan. Fontos gondolatuk volt az is, hogy a szakadás drámaisága ellenére az MSZP-nek és a baloldal többi erejének meg kell tanulnia együttműködni az ország és a demokrácia érdekében. Teljesen alaptalanul olyan híresztelések is voltak, hogy „állítólag lemondott a kormány”. Hétfőn, várhatóan minden egyebet háttérbe szorít az MSZP választmányának és elnökségének megválasztása. A kompromisszumképesség szempontjából ez sem lesz könnyű lecke. Egyelőre csak remélni lehet, hogy az új párt kiállja a belső megrázkódtatásokat, s fokozatosan kialakítja az összetartó-egyeztető mechanizmust, a különbségek demokratikus összehangolását. Füzes Oszkár si eszmecserén eddig még nem kerültek felszínre. A párttagságon belül nagyon markáns törésvonalak alakultak ki olyan kérdésekben, mint a többpártrendszer, a demokratikus centralizmus, az 1956-os események megítélése, a modellváltás vagy rendszerváltás ügye. Az ország jelenlegi körülményei között azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a párt kongresszusán létrejövő egység mennyire valóságos. A Kínában történtek arra figyelmeztetnek: olyan emberek, akik egyértelműen a reform híveinek vallották magukat, kiélezett válsághelyzetben inkább a visszarendezést választották. Ezért nagy szükség lenne arra, hogy sikerüljön tisztázni: ki milyen mértékben azonosul az új párt programjával. Huszár Tibor emlékeztetett arra is: néhány nappal ezelőtt egy felelős magyar pártvezető a moszkvai televízióban a párt programtervezete alapján olyan képet alakított ki, hogy Magyarországon jelentős jobbratolódás megy végbe. Ennek a vezetőnek mindenképpen kötelessége lett volna a kongresszuson megindokolni, miért alakult ki ilyen véleménye a pártprogramról. Egy másik felelős elvtárs, aki éveken keresztül irányította a magyar ideológiai életet, szombaton a párt jellegéről kialakított dokumentum vitája során több rövid felszólalásában egyebek között belebocsátkozott abba a vitába: ki a reformkommunista. Mivel ebben a kérdésben az illetőnek igazán lenne mit tisztáznia, ezért Huszár Tibor azt várta, hogy vasárnap bővebben is kifejti: 1972—73-ban miért konfrontálódott a reformmal. Hangsúlyozta: ha ezek az ügyek tisztázatlanok maradnak, a pártnak sem a választásokon, sem a kiéleződő szociális harcok időszakában nem lesz kellő hitele. Böjtbe András Komárom megyei küldött azt vetette fel, hogy a programból nem olvasható ki egyértelműen, mivel és miért kíván szakítani a párt. A tagság így nem tudja hányadán is áll, a kívülálló szamára pedig úgy tűnhet, hogy a párt igazi arcát most álarccal takarja el. Véleménye szerint a program nem kerülheti meg a marxizmussal való elszámolást; ki kell mondania, hogy azt a marxizmust, ami a köztudatban.él, s amely az eredeti eltorzult, hamis változata, elveti, de az igazi marxi filozófiát, dialektikus szemléletet ápolja, alkalmazza. A programnyilatkozatnak is bizonyítania kell, hogy ez a párt más párt lett, nem egyszerűen névváltoztatásról van szó — mutatott rá több más küldött. A hozzászólásokban nagy hangsúlyt kapott: a pártnak vállalnia kell a vidék problémáit, mindent meg kell tennie a vidéki települések felzárkóztatásáért,,-fejlődésükhöz az esély- egyenlőség biztosításáért. Egyesek szerint a programtervezetben leírtak még mindig a segélyezés, a gyámkodás felfogását képviselik. A vidék gondjainak megoldásával összefüggésben többen kiemelték az önkormányzatok jelentőségét. Lassú István Somogy megyei küldött azt javasolta, hogy a pártvagyonnak az a része, amely nem a tagdíjakból származik, kerüljön át az önkormányzatok tulajdonába, s azt más pártok is igénybe vehessék. Hámori Csaba szerint pedig á tanácsi kezelésű vagyont kellene átadni a városok, községek tulajdonába, illetve az állami .tulajdon egy része kerülhetne át az önkormányzatok tulajdonába, vagyonkezelő részvénytársaságok közvetítésével. A késő délutáni órákra lanyhult a vitaszellem: néhány küldött felszólalása nem igazán a programnyilatkozathoz kapcsolódott; az előre megírt beszédek hangvétele, tematikája korábbi kongresszusokra emlékeztetett. Volt, aki a foglalkoztatási problémákról, más a társadalombiztosítás jövőjéről beszélt. A nyugdíjasok véleményét tolmácsoló küldött a sokakat irritáló, meg nem érdemelt nagyságrendű nyugdíjak ellen lépett fel. Ezek mellett ugyanakkor többen gazdagították érdemi, új szempontokkal a programtervezet vitáját. Egy fiatal budapesti küldöttnő úgy fogalmazott, hogy a pártnak még csak a lelkiismerete szólalt meg az ifjúsággal kapcsolatban. A párt akkor lesz hiteles, ha a fiatalok óhajának eleget téve a dokumentumban — majd a gyakorlatban is — prioritást kap az oktatás. Küldött-társai figyelmét arra hívta fel, hogy személyesen keressék s nyeljék meg tagtársaikat az új pártnak. Az esti órákban a XIII. kerület küldötteként felszólaló Barabás János véleménye szerint a programnyilatkozatban vázolt legfontosabb stratégiai kérdésekben egyértelmű állás- foglalásra van szükség. Az új párt létrehozásának pillanatában világosabbá, konkrétabbá, szellemi értelemben radikálisabbá kell tenni a programot, megfogalmazva, hogy az ország, a nemzet előrehaladását egy baloldali szocialista párt segítheti. * A programnyilatkozat általános vitáját lezárva az esti órákban megkezdődött az alapszabály- tervezet feletti részletes szavazás, amelynek keretében számos szövegmódosítást vitatnak meg a küldöttek. Az alapszabály kapcsán egyebek közt olyan lényeges kérdésről kell dönteniük, mint a párt működési alapelvei, a párt országos szervei, s az utóbbi hónapok már-már neuralgikusnak számító kérdése: kivonul-e a párt a munkahelyekről. (MTI) • Szűrös Mátyás jónak tartja az új párt esélyeit, és — felszólalásában — a parlament fontosságát hangsúlyozta. • Egy részszavazás (a sok közül). Megyei küldöttek voksolnak küldöttigazolványukkal. (Fotó: Straszer András) • Keserű Imre meglehetősen szenvedélyes hangon — kifejezését, ízlésünk szerint, nem bírja a nyomdafesték — kelt ki amellett, hogy kompromittálódott korábbi vezetők távozzanak el a Magyar Szocialista Pártból. Pozsgay Imre mérsékletre intette a szentesi tanárt, figyelmébe ajánlva: a legfontosabb már eldőlt...
