Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-09 / 239. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 9. kiátkoztak rohiß Pl sokszínű bennünket — -------------------------------------­Ü * t, Bajatex a vezérigazgató .____«I ________________ N ehéz eldönteni, a gazdasági kényszerűség vagy az üzleti szemfiilesség visz-e rá egy válla­latot, hogy az úgynevezett alapprofiljától merőben más te­vékenységbe is belevágjon. A „pénzt kell csinálni” vagy a „legyünk rugalmasak” elve ve- zérli-e? Nyilván mind a kettő. Ráadásul pénzt „csinálni” csak kellő rugalmassággal —; és ;szemfülességgel — lehet. A fenti kérdést a vállalatok amúgy is sokkal konkrétabban teszik fel maguknak, talán így: mibe — milyen vállalkozásba — fog­junk, hogy pénzhez jussunk? Avantgárd stílusban A hajdani Finomposztóból újjá­született Bajatexnél is ez volt a nagy kérdés 1987-ben, amikor kis híján a padlóra kerültek. Sürgősen tenni kellett valamit. Akkor úgy látták, az egyetlen jó megoldás az, ha a klasszikus stílust merészen avantgárdra váltják. A divatszak­mából kölcsönzött kifejezés ezút­tal (is), azt jelenti, hogy alaposan átalakították az egész vállalatot: úttörői elszántsággal, nálunk még szokatlan szabásminta szerint, nem feltétlenül tisztelve az uralko­dó gazdasági divatirányzatokat. Az új stílus kicsit amerikaias lett, mert a merész vonalvezetés kiala­kításában egy amerikai szakértő is közreműködött. A Bajatexnél lét­rehozták az önállóan gazdálkodó nyereségközpontokat, ésszerűsí­tették a munkaszervezést, felszá­molták a veszteséges tevékenysége­ket. Voltak persze nehéz napjaik i is. Az új ruhába bele kellett fogyni; kénytelenek voltak megszüntetni több száz munkahelyet. A Bajatexen nem fest rosszul ez i a mára már nem is olyan új „öltö­zet”. 1988-ban nyereséggel zárták az évet. A stílushoz továbbra is ragaszkodnak: mindig valami új- S ba, szokatlanba fognak bele, ami­nek esetenként nem sok köze van a gyapjúiparhoz? Tiszta kép a „kft.-tükörben” — A Bajatex 14 különböző vál­lalkozásban érdekelt —I mondja Horváth Máté vezérigazgató. - Csak néhány fontosabbat emlitek. A Keraform Kft. műszaki kerámi­ákat gyárt, a Bajapress nyomda­ipari termékeket állít elő. A Pan­nónia Rádió Kft.-be azért száll­tunk be, mert a Dél-Dunántúlon sorra nyitjuk meg üzleteinket, és a rádió adta reklámlehetőséget sze­retnénk kihasználni. Az egyelőre még csak terv, hogy egy alakuló magyar—szovjet kereskedőházbji is betársuljunk. A vezérigazgató egy közepes •iMméretű, ezüst színű tasakot mutat. ^Tartalma pontosan húsz tojásból ■>$'készült, tartósítószer riiöcs beíiűe, • A „kiszínezett" üzemcsarnokokban végső helyére került a berendezés is, mint a képeinken látható Franciaországból származó fonalzsugorító gépek. 0 ... és az olasz gombolyító. (Gaál Béla felvételei) szobahőmérsékleten égy évig eláll. Állítólag cukrászok és étteremve­zetők megvalósult (illetve hamaro­san megvalósuló) álma. No, meg a Köjálé. A tojássűrítményt a Baja­tex 7200 négyzetméteres csarnoká­ban fogják gyártani, ha a miniszté­riumok is megadják az engedélyt. Az új kft.-be hazai vállalatok és pénzintézetek, osztrák, francia és nyugatnémet partnerek szándé­koznak belépni. A Bajatex pedig jövő év elejétől megint igazít egy kicsit a „fazonján”: a társasági tör­vény szellemében átalakul. A nyereségközpontokból korlátolt felelősségű társaságok lesznek, tehát jogilag is önállóvá válnak — magyarázza a vezérigaz­gató. — A központ állami vagyon­kezelővé, amolyan holdinggá ala­kul. Egyes részlegek — például a jogi — valószínűleg egyesülés for­májában működnek tovább, ame­lyek a szolgáltatásaikból élnek. •Minderről a végső döntést a vt. hozza meg novemberben. — Ezzel nem inkább a napi divat­nak hódolnak? Ha a nyereségköz­pontok beváltak, miért kell őket átalakítani? — Kétségtelen, hogy a nyereség- központok beváltak. Amit azelőtt vezérigazgatói utasítások garma­dával sem tudtunk elérni, azt az új szervezet magától hozta. Koráb­ban hiába készítettünk számtalan költségelemzést, ha az emberek va­lójában nem voltak érdekeltek a megtakarításban. Az átszervezés előtt 2-3 hétbe is beletelt, mire el­készült az új minta, most 2-3 nap alatt teljesítik a partner kérését. Az emberek tudják, hogy maguknak dolgoznak. Áz újabb átalakulással ezt a tudatot kívánjuk erősíteni. A kft.-forma segítségével ugyan­akkor tiszta képet teremthetünk a cég minden tevékenységéről. Ha ugyanis egy külső partner be akar fektetni, mondjuk a fonalgyártás­ba, tudni akarja, mi mennyibe ke­rül, mennyi a ráfordítás, a bevétel stb. A kft.-n belül ez pontosan nyomon követhető. Az sem kö­zömbös, hogy költségeink körül­belül harmadát jelenleg a vállalati általános költségek — vagyis az irányítás — teszik ki, ennek nagy része az új formában egyszerűen eltűnik. Napfény az alagsorban A Bajatex mostanra megszínese­dett. Nemcsak vállalkozásaiban, hanem szó szerint is: az üzemcsar­nokok falait különböző színekre mázoltatták. Hogy melyiket mért épp olyanra, amilyenre, azt csak a vállalat pszichológus teamje tudná megmondani. Ők dolgozták ki tudományos alapossággal —, hogy legyen a fal zöld, hol sárga vagy egyszerűen fehér. Az alagsori csarnok, ahová a vezérigazgató el­kalauzol, mindenesetre a pszicho­lógusokat igazolja: a sárga falak valóban azt a benyomást keltik, mintha tényleg besütne ide a nap. Lehet, hogy ez „csalás”, az ember­nek mégsem lesz tőle rosszkedve.- Egyáltalán nem mondom, hogy a textiliparban sikeresek va­gyunk tiltakozik a vállalat veze­tője, amikor végül erről kérdezem. — Azért vagyunk jobbak az átlag­nál, mert két évvel ezelőtt megkoc­káztattuk a váltást. Enélkül az újabb átszervezést is lényegesen nehezebb lenne végigvinni. Sajnos, kizárólag a textilből ma nem lehet megélni, ezért vágunk bele min­den, megfelelő jövedelemmel ke­csegtető vállalkozásba. A többi gyapjúipari vállalat veszteséges, mi hatmilliós nyereséggel zártuk az első félévet. A többi cégnél most kezdenek azon gondolkodni, ho­gyan is evickéljenek ki a súlyos helyzetből. Véleményem szerint ma nehezebb is, meg könnyebb is váltani. Nehezebb, mert nincs pénz, könnyebb, mert megválto­zott maga a gazdasági környezet. Tíz, de még öt évvel ezelőtt is kiát­koztak volna bennünket minden­fajta vállalkozásért. Elképzelhetet­len lett volna például, hogy egy gyapjúipari vállalat tojássűrít­ményt gyártson! Ma pedig nem tu­dunk másképp boldogulni. Hiába is ragaszkodnánk a tiszta profil- “oz- Magyar Ágnes SAJTOPOSTA Továbbra is baj van a napilapellátással Több mint egy hónappal ezelőtt adtuk közre e hasábokon a kecskemé­ti Szöllösi Ferenc kesergését arról, hogy a több ezres lélekszámú Hunya­diváros új lakótelepi térségében lévő hírlappavilonban nem mindig lehet megvenni a központi napilapokat. Néha a Népszabadság és a Magyar Hírlap hiányzik, máskor pedig a Magyar Hírlap, vagy a Népszava, ám nemcsak kora délután, hanem már a délelőtti órákban is. Noha választ máig sem kaptunk az illetékesektől, reméltük, az ügybeni vizsgálat és intézkedés nem marad el. Olvasóink újabb tapasztalatai birtokában azonban ki kell fejeznünk a gyanúnkat, hogy a probléma megoldása érdekében alig történhetett valami. Sőt... Mostanában már nemcsak a hunyadivárosiak zúgolódnak a rossz lapellátás miatt, hanem azok is, akik a megyeszékhely más újságárusító helyein akarják beszerezni a napi olvasnivalót. Az Országgyűlés legutób­bi ülésszakának másnapján például déli 11 órakor hiába kereste bárki a városközpontban az MSZMP központi lapját. A Dutép viszontagságos szakszervezeti helyzetéről szóló riportot tartalmazó Népszavát pedig már reggel 8 órakor sem lehetett megkapni a kecskeméti újságárusoknál. A legfrissebb értesülésünk szerint a Petőfi Népe kézbesítése, árusítása sem zökkenőmentes. Ugye, vitathatatlan az alapképlet: az újságíró dolga, hogy újságot írjon, a nyomdáé, hogy azt előállítsa, a posta feladata pedig a terjesztés, a kézbesítés, az eladás. Ha ez utóbbi körül nincs minden rendjén, akkor annak okait ideje lenne felkutatni, s a megoldás érdekében a szükséges lépéseket megtenni. Ha a posta helyi hivatala nem tud megbirkózni a gondokkal, talán a Szegedi Postaigazgatóság segítségét kellene igénybe venni. Gondoljuk, a legegyszerűbb megoldás az lenne: mindegyik újság­árus annyi lapot kapjon, amennyit kér, a kézbesítő pedig minden címre vigye el idejében a megrendelt lapokat. A példányok elosztásának szervezetlenségével, az előfizetők érdekei­nek gyakori megsértésével ne szoktasson le senkit a posta az újságolva­sásról! Mit tehetünk? Azzal kezdem, hogy jelenlegi lakóhelyünkön nem éreztük rosz- szul magunkat, és a három kisgyermekünk is megszerette a kör­nyezetet. Ám a férjem régóta Kecskeméten dolgozik, így hát elha­tároztuk, hogy ott, vagy annak közelében veszünk házat. Mivel Ballószögön ráakadtunk egy nekünk tetsző ingatlanra, gyorsan meghirdettük saját lakásunkat, s el is adtuk, ahonnan október közepén kell elköltöznünk. Csakhogy egyelőre nincs hová, mert a másik tulajdon megvételének lehetősége meghiúsult. Az történt, hogy a ballószögi ház gazdája és mi elmentünk az OTP megyei igazgatóságához, ahol elmondták nekünk: semmi akadálya az ügyletnek, de abban csak úgy segédkezhetnek, ha az eladó a pénzintézetnek ajánlja fel a házát és az új lakását is az OTP közreműködésével veszi meg. Mi pedig úgy értettük, hogy az OTP a megvásárolt ingatlant nekünk adja tov(ál)bj.§oinos, a yalóságban másképpen alakultak a dolgok. A pénzintézet a tulajdonába került házat nem bocsátotta rendel­kezésünkre, hanem eladásra meghirdette, s annak adta tovább, aki több pénzt ígért érte, mint mi. S volt ilyen ajánlkozó. Tehát hop­pon maradtunk. Most itt vagyunk lassacskán fedél nélkül. Mit tehetünk? Az enyhén szólva elgondol­kodtató panasszal felkerestük az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun Megyei Igazgató­ságának lakásügyi osztályveze­tőjét, Kovács Imrét, aki »jól ismerve az ügy részleteit — az alábbiakról tájékoztatott: — Idén január óta van ha­tályban az a rendelet, amely szerint a pénzintézet által meg­vásárolt lakástulajdonok csak közhírré tétel révén értékesíthe­tők. Ez nem egyéb, mint a piaci mechanizmus alkalmazása, melynek során azé lesz a lakás, illetve házingatlan, aki-a leg­több pénzt ajánlja fel. Nagyékat és a ballószögi el­adót ugyanezekről részletesen informáltuk. Akkor úgy láttuk, minden tiszta előttük. Most de­rült ki, hogy nem egészen ez a helyzet. Pénzintézetünk ez esetben is a szabályoknak megfelelőén járt el, ám ennek során nem ígértük meg, hogy feltétlenül az Nagy Józsefné, Izsák izsáki vevőknek juttatjuk az in­gatlant. Arról beszéltünk csu­pán, hogy ők is megkaphatják, ha a legtöbb vételárat ígérik ér­te. Az igazság az, hogy volt na­gyobb összegű kínálat, s azzal a vevővel készítettük el az adás­vételi szerződést. Nagyon sajnálom, hogy ol­vasójuk félreértette a közlésein­ket. Érdekükben most mind­össze annyit tehetünk, hogy ja­vasoljuk: másik lakás vételére terjesszék be igényüket. S ha ők ígérik a legmagasabb árat, ha­mar otthonhoz juthatnak. Végezetül a tanulságról is szólnom kell: a saját házat ad­dig nem szabad eladni, míg he­lyette másikról nem gondosko­dott a tulajdonos. Nagyéknak még azt is tanácsolom, a jelen­legi lakásból való elköltözésük határidejét módosítsák, leg­alább azon ideig, míg nem talál­nak maguknak új lakóingat­lant! ÜZENJÜK „Aggódom családomért és magam­ért” jeligére: Mintegy negyedórás tele­fon-beszélgetés révén ismerhettük meg az Ön sorsát, nevezetesen, hogy — ön szerint §ji részint a cigány származása miatt kellett távoznia az állásából, s azóta képtelen a lakóhelyén és környé­kén elhelyezkedni, a munkanélküli se­gélyből pedig alig tudja fedezni a kisko­rú gyermekei ellátásának költségét. Osztozunk a nehéz gondjában, amelyet talán enyhít a tanácstól kapott eseten­kénti szociális támogatás, feltéve, ha az kellő mértékű. Egyébként az Önhöz hasonlóan hátrányos helyzetű emberek érdekvédelmét szolgálja a néhány nap­pal ezelőtt megalakult Munkaügyi Ta­nács, mely az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal mellett működik konzul­tációs jelleggel. Az új testület — tagjai sorában találhatók a nők, az ifjúság, a mozgás- és hallássérültek, a cigányok stb. szervezetének képviselői — javas­latokat dolgoz ki a gazdaságilag elma­radt térségek fejlesztésére, illetve a ne­héz körülmények közé kerültek foglal­koztatási problémáinak enyhítésére. „Alpári lakos” jeligére: Ön mások nevében is szóvá tette az — ön szerint- igazságtalan megkülönböztetést, miszerint a szakszervezeti üdültetésben nem ugyanolyan feltételek mellett ve­hetnek részt a házaspárok, mint az élet­társak. Nos, ez utóbbiakkal kapcsola­tosan jó hírt adhatunk közre: az üdül­tetési szabályzat módosításának ered­ményeként ezentúl az élettársi viszony­ban állók is igényelhetnek és kaphat­nak kétágyas üdülői szobát, ha a hely­színen írásban nyilatkoznak, hogy kö­zös háztartásban élnek, vagyis együvé tartoznak. Konkoly Bélának, Kiskunhalasra: A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a közelmúltban módosította a levegő tisztaságának védelméről szó­ló rendeletet. Az új szabály értelmében a tarlón levő szalma, kukoricaszár stb. égetését 3 nappal korábban kell beje­lenteni az illetékes szakigazgatási ható­ságnak, amely korlátozhatja, vagy megtilthatja e munkát. Táborinénak, és másoknak Bajára: Október 2-án megjelent Sajtóposta ro­vatunkban téves tartalmú a jövedelem- pótlékkal kapcsolatos üzenetünk első része. A mondat helyesen így hangzik: Ha a családban hat éven felüli egyetlen gyermek van, utána idén augusztus el­sejétől havi 1300 forintjövedelempótlé­kot kell kapnia a szülőnek. Váradiéknak, Kiskunfélegyházára: Ma már egyre több család háztartásá­ban ott van a hűtőláda, amelyben gyü­mölcs, zöldség és hús egyaránt tárolha­tó. E módszert azonban jó néhányan kifogásolják, mondván, a mélyhűtés tönkreteszi az élelmiszert. A szakember mindezt cáfolja, s bizonyítékként el­mondta: a gyorsfagyasztás a sejtnedve­ket parányi kristályokká változtatja, melyek nem roncsolják szét a sejtfalat, így a sejtek lényegében eredeti állapo­tuknak megfelelően „halnak el”. Kiol­vasztása után ez az élelem biológiailag teljes értékű. Summa summárum: a zöldáruk és a húsfélék mélyhűtéses tá­rolása hasznos dolog, s legyünk rá büszkék, hogy magyar találmány. „Kisüzemi dolgozók vagyunk” jeligé­re, Kalocsára: Teljesen érthető az Önök elhatározása, hogy termelésük növelé­se, illetve a termékük minőségének ja­vítása érdekében műhelyük korszerűsí­tését, fejlesztését tervezik. E nagyará­nyú munka költségeinek .fedezéséhez hitelt lehet kérni, például az Agrobank- tól vagy az Országos Kereskedelmi és Hitelbanktól. A kapott összeg — 100 főnél kisebb vállalkozás esetén — ked­vezményes kamatú, amit az tesz lehető­vé, hogy egy új döntés értelmében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság megtéríti a pénzügylettel felmerülő kamat csaknem felét, s egyidejűleg ke­zességet vállal a hitel visszafizetésére. „Mi lesz a sorsom?” jeligére, Lajos- mizsére: Az Országgyűlés nemrégen módosította a honvédelmi törvényt, amelynek újdonsága: a hadköteles — engedély alapján — lelkiismereti okok­ból fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesíthet. A vonatkozó kérelmet a so­rozás alkalmával, de legkésőbb a kato­nái eskü letételéig lehet előterjeszteni, s arról a hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok határöz, amely ellen nincs helye fellebbezésnek. E döntés azonban felülvizsgáltatható 3 halasztó hatály- lyal — a bíróság előtt. A fegyvertelen katonai szolgálat időtartama legfeljebb 24, a polgári szolgálaté 28 hónap. Szerkeszti:. Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 CIKKÜNK NYOMÁN Megszűnt a rendellenes autóparkolás Kécskén Szeptember 25-én megjelent Sajtóposta rovatunkban kifogásoltuk — olvasói sérelmek alapján —: az elmúlt két év során számos hatósági intéz­kedés született már annak érdekében, hogy a likőripari vállalat tiszakécs- kei üzemének termékeit fuvarozó teherautók ne a sűrűn lakott Damjanich utcában és közvetlen környékén parkoljanak, ám minderre azóta fittyet hánynak a sofőrök. Ez ügyben hivatkoztunk a kecskeméti rendőrkapitány­ság egyik legutóbbi levelére is, amely a szabálytalan parkolás megszünteté­sére a Kunság Volánt kérte fel. E cikkünkkel kapcsolatosan választ kaptunk az említett vállalat igazga­tójától, aki közölte, hogy a szállítási munkában nem csak a saját gépkocsi- vezetőik vesznek részt, hanem az egri, szolnoki, szegedi stb. Volán-cégek sofőréi is. Ők azért parkíroztak például a gyáregység mellett levő Szolnoki úton, mert onnan hiányzik a megállást, várakozást tiltó tábla. Egyébként szeptember 25-én (írásunk megjelenésének napján — a szerk.) a likőripar helyi vezetői a szállító gépjárműveket véglegesen a Vízhányó János utcába terelték, ahonnan ezentúl behajthatnak a gyár területére. Aznaptól kezdve tehát megszűnik a Damjanich utcai parkolás, s a jövőben az autók az új gyári bejáró közelében várakozhatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents