Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
¥ 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 8. JELENTŐS SZELLEMI KAPACITÁS, 22 MILLIÓS ÁLLÓESZKÖZÉRTÉK Bűn lenne kihasználatlanul hagyni! Kecskeméten, az MSZMP oktatási igazgatóságának öt tanterme, nagy előadója, nyelvi laboratóriuma, számítógépes tanterme, 50 ezer kötetes társadalomtudományi könyvtára, negyvenszemélyes kollégiuma és százötven adagos konyhája van. Ez a 22 millió forint értékű állóeszközvagyon tulajdonjogilag két részre oszlik. Egy része a megyei tanácsé, míg másik része az államé, de mindkettőre az MSZMP KB-nak van használati joga. Ez az intézmény már jó ideje nem kizárólagosan a pártoktatással, hanem más képzéssel is foglalkozik. Az épületek, tantermek hasznosításáról, a jövőről beszélgetünk Szeitz Mária oktatási csoportvezetővel. — A tantermek délelőtt a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola diákjaié, délután a felnőttoktatásé. A politikai oktatás meglehetősen összezsugorodott, az esti egyetem, illetve a szakosított tagozat felmenő, összesen nyolc osztályát oktatjuk. A megyei Pedagógiai Intézettel és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen különböző felnőtt-továbbképzéseket szervezünk. Lehet ezt részletezni, hiszen sokan még ma is valami monolitikus, kizárólag párttagok oktatására predesztinált intézményt sejtenek az oktatási igazgatóság neve alatt. Szükséges ez azért is, mert az itt felhalmozódott szellemi tőke kihasználása, működtetése rendkívül fontos a jövő Magyarországa szempontjából. — Az oktatási igazgatóság, közösen a megyei Pedagógiai Intézettel a Legújabbkori történelmünk fehér foltjai címmel előadássorozatot szervezett. Emellett a társadalmi ismeretek tantárgyat tanító pedagógusokat készítjük fel közösen a TIT-tel és a megyei Pedagógiai Intézettel. Megkezdjük az orosz szakos nyelvtanárok átképzését hat csoportban angol, illetve német nyelvre. Immár három éve tart a TIT-tel és az Agrikon Vállalattal közösen a menedzserképző tanfolyamunk. A Közgazdasági Egyetem Továbbképző Intézetével középfokú marketing szaktanfolyamot indítunk, amely 10 hónapos és középfokú szakképesítést nyújt. Ez főleg fiatal érettségizettek, pályakezdők számára nyújt elhelyezkedési lehetőséget. A Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft. külkereskedelmi szaknyelvvel bővített, angol nyelvvizsgára való felkészítési tanfolyamát is megindítjuk. A megyei tanács felkérésére középfokú személyzeti szakképesítő tanfo-- lyamot szervezünk. S még idetartozik a TESZÖV számítógépes oktatása is. Ha csupán ezeket a tanfolyamokat, továbbképző formákat vesszük figyelembe, kitűnik, az oktatási igazgatóság tantermei ugyancsak kihasználtak. A tanárok — összesen nyolcán vannak — sem tétlenkednek, ugyanis a már korábban említett nyolc osztályon kívül még huszonegy esti egyetemi, szakosított tagozati osztályban adnak elő, tartanak konzultációkat, de vállalnak közgazdasági, szociológiai előadásokat a megszervezett tanfolyamokon, sőt néhányan nyelvtanítást is. A kollégium is meglehetősen zsúfolt, ugyanis a délutáni oktatási programok a késő estébe nyúlnak, s ezért a vidékről beérkező tanulókat itt helyezik el. Más módon is hasznosítják a szobákat, olykor külföldi vendégeknek is kiadják. A 150 adagos konyha elsősorban az oktatási igazgatóságon, tanfolyamokon tanulókat látja el, de itt étkeznek a munkásőrség, a TESZÖV, az erdőgazdaság és az erdőfelügyelőség dolgozói is. Jogos a kérdés, mi lesz az oktatási igazgatóság jövője?- Véleményem szerint — mondta Szeitz Mária — az oktatási igazgatóság alkalmas arra, hogy a hazai gazdasági, politikai, szociális és kulturális viszonyoknak megfelelő, de nyugat-európai típusú népfőiskolái jellegű intézménnyé alakuljon át. Ezzel lehetővé téve, hogy az eddigieknél eredményesebben szolgálja az egyetemes magyar közművelődést, a felnőttképzést és továbbképzést. Gyakorlatilag kialakítható egy szabadegyetemi forma, amelynek keretén belül — gondolva az ipar, a mezőgazdaság szerkezetváltására «k* megvalósítható az átképzés vagy újabb szakmai képesítés megszerzése. Emellett lehetőség nyílik a helyi közművelődési intézményekkel, társadalmi szervezetekkel való kapcsolatok felvételére. Ezekkel közösen nyelvtanfolyamok, ismeretterjesztő előadások szervezésére, mindemellett a párt általános és pártpolitikai elképzeléseinek, feladatainak segítésére. Ez az intézmény természetesen alkalmas a politikai kultúrához kötődő rendezvények, szociológiai, politológiai, művelődéspolitikai, környezetvédelmi előadássorozatok megrendezésére is. A tárgyi feltételek adottak, csupán a személyi feltételek megteremtésén kell fáradozni, ami csak pénz kérdése. Egy igen jelentős szellemi kapacitással rendelkező, szervezési, működtetési tapasztalatokban gazdag, értékes épületekkel, berendezésekkel rendelkező intézmény rendkívül nagy séjgít'ségét nyújthatná a népfőiskolái jelleg kialakítás^yal a magyar közművelődésnek. Ennek a szellemi műhelynek megtartása mindenképpen kívánatos. Nem működtetni, nem kihasználni a legnagyobb bűn lenne! Gémes Gábor A tavalyinál jobb a kalászosgabona-termés (Félmillió tonna búza — Az ország rozstemielésének egynegyede Rekord őszi árpából) Bács-Kiskun megye szántóterületén összesen 700 ezer tonna kalászos gabonát takarítottak be idén a gazdaságok, 4,5%-kal túl- / szárnyalva a tavalyi év termésmennyiségét. A tenyészidőszak időjárása leginkább a rozs. a tavaszi és az őszi árpa fejlődésének kedvezett A kalászosok termésének közel háromnegyedét kitevő búzából SOI ezer tonna termett. 13 ezer tonnával kevesebb a tavalyinál. A búzatermés több mint háromnegyedét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban, egytizedét az állami gazdaságokban takarították be. Vetésterülete kétezer hektárrál volt kevesebb a tavalyinál, de termésátlaga mindössze 0,4%-kal maradt el a kiemelkedő 1988. évitől (és 16%-kal felülmúlta az 1981—1985. évek átlagát). Ez 5280 kg hektáronkénti hozamot jelent, mely megközelítően megegyezik az országos átlaggal (5240 kg/hektár). Az alföldi megyék közül- Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében volt valamivel magasabb a búza termésátlaga. Hat tonna feletti hozamot 4 állami gazdaságban és 17 mezőgazdasági termelőszövetkezetben értek el. E kiemelkedő teljesítmény elérésében nemcsak a kedvezőbb földrajzi adottságok, hanem egyéb közgazdasági tényezők is szerepet játszottak. A rozs 61,5 ezer tonna termésmennyisége 13,5%-kal múlta felül a.tavalyit. Ezzel megyénk az ország rozstermésének közel egynegyedét adta. A vetésterület egy év alatt 1,3 ezer hektárral (5,5%-kal) növekedett, míg országosan a rozsterület nagysága nem változott. A hektáronkénti 2420kg-os termés a legalacsonyabb az alföldi megyék közül, azonban így is 7,6%-kal jobb a tavalyi hozamnál és másfélszerese az 1981—1985. évek átlagának. Kiemelkedő termésátlagokat főleg a homokhátsági termelőszövetkezetek értek el. Őszi árpát 1989-ben 21,4 ezer hektáron vetettek, 26%-kal többet az előző évinél, a megyék közül a legnagyobb területem Termése az 1981—1985. évek átlagának közel kétszerese, hozama meghaladta a hektáronkénti 5 tonnát (5064kg/hektár). Ez a tavalyi rekordtermésnél 7,7%-kai magasabb. Tavaszi árpából 17,4 ezer tonna termett, a tavalyi évhez viszonyítva 28%-kal több; 5%- kal nagyobb vetésterületen. Hozama 4170 kg/hektár) valamivel kedvezőbb az alföldi megyék átlagánál, az őszi árpához hasonlóan az elmúlt évek egyik legjobb eredménye; különösen a Duna melléki termelőszövetkezetek többségében, ahol az átlagtermés 5 tonna feletti volt hektáronként. A zab vetésterülete és termésmennyisége csaknem másfélszeresére nőtt égy év alatt; □ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE A BÚZA ÉS AZ ŐSZI ÁRPA TERMÉSÁTLAGÁN*« MGySÁGCSCPCRTJAI |MEG>ÉN<ÉNr 1989 Búza 5000 kg/ha 5001-5500 5501-6000 6001 kg/ha és alatti kg/ha közötti és feletti őszi árpa 4300 kgyha és aljat11 ______ « 301-4800 «801-5300 5301 kg/ha kg/ha közötti és feletti ho/amu az előző év szintjén alakult (3190 kg hektár). Figyelemre méltó szerkezetváltozás a bácskai tájkörzet termelőszövetkezeteiben figyelhető meg, ahol az előző évhez viszonyítva négyszer akkora területen termeltek zabot és 10%-kal jobb, 4 tonna feletti termésátlagot sikerült elérni. A kalászos gabonák 92%-a termett a mezőgazdasági nagyüzemekben, 73% a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A termésátlagok búzából és zabból az állami gazdaságokban kedvezőbbek voltak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekénél. Busch Irén közgazdász: KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága EMLEKEK A MÚLTBÓL A Jedlik-féle villámfeszítőtől a Nemzeti csillárjáig Elektrotechnikai Múzeum Néhány lelkes, szakmáját szerető mérnök gyűjtőmunkája alapozta meg a Magyar Elektrotechnikai Múzeum gazdag kiállítás anyagát. Nemcsak környezetükből mentették meg a még használható tárgyakat, hanem járták a MÉH-telepeket is, s megvásárolták a beolvasztásra ítélt öreg motorokat és villamos készülékeket. Nekik köszönhető, hogy a magyar elektrotechnika olyan nagyságainak, mint Jedlik Ányos, Bláthy Ottó, Zipemowsky Károly, Déri Miksa korszakalkotó találmányait szemlélhetjük mi, mai látogatók. A gyűjtemény egyre gyarapodott, s 1982-ben múzeumi rangot kapott. A szakmai múzeum fenntartója a Magyar Villamosművek Tröszt és az elektromos Művek. A kiállításoknak otthont adó öreg épületben egykor „Budapest Székes Főváros Elektromos Műveinek” transzformátorállomása működött. Ma már több mint 10 ezer tárgyat mondhat magáénak a múzeum, nézzünk néhányat a legérdekesebbek közül! Szinte minden látogató hosszasan időzik az elektromos fogyasztásmérők (hétköznapi szóhasználattal: a villanyórák) fejlődését bemutató vitrinek előtt. Nem is csoda, hiszen a müncheni után az Európa második leggazdagabb ilyen gyűjteménye. A legrégibb típus 1895-ben készült, s egészen napjainkig követhetjük nyomon, milyen műszaki megoldásokat alkalmaztak a villamosenergiafogyasztás mérésére. Féltett, eredeti tárgya a Jedlik-féle villámfeszítő. A feszültségsokszorosítás elvének bemutatására szolgáló eszközzel Jedlik Ányos 1873-ban a bécsi világkiállításon nagy sikert aratott. Napjainkban pedig a diákok körében segít megérteni a fizikaórán tanultakat. Ganz Ábrahám termékei méltán voltak elismertek: a maga korában a világszínvonalat képvisel- ' ték. Transzformátorai és forgácsológépei közül néhány szép darab látható. A „civil” látogató számára talán a háztartási gépek fejlődését bemutató kiállítás a legérdekesebb. Megcsodálhatjuk a századelején készült őshűtőszekrényt. Itthon gyártották, Bosch-licenc alapján, s ugyanolyan elven működött, mint mai társai. Áz első hazai mosógép 1930 körül született meg, és még most is használható. Igaz, külsőre egyáltalán nem hasonlít újabb testvéreire, a mosást is más technológiával végzi, mint az automaták. (Tartóssága mindenesetre bizalmat ébreszt.) Bizony, állapíthatjuk meg, mai modern, gépesített háztartásunk minden eszközét feltalálták és használták már a századforduló idején, talán csak a centrifuga kivétel ez alól. Varrógép és padlókefélő könnyítette a háziasszony munkláját. Az étel gyorsan elkészült a villamos tűzhelyen. Vasalóból, úgy tűnik, többfélét gyártottak, mint manapság, az útivasalótól a nyakkendővasalóig széles kínálatból lehetett választani. Természetesen a friss, forró kávé és tea, valamint a ropogós pirítós készítéséhez is elektromos edényt használtak. A most nyíló időszaki kiállítás a világkiállítás történetével ismertet meg. A bemutatott tárgyak közül a legnagyobb érdeklődésre a régi, Blaha Lujza téri Nemzeti Színház egyik csillárja tarthat számot. Eredetileg gázvilágítású volt, csak később alakították át elektromos áramúra. A reklámvilágítás múltjából egy Schmoll-pasz- ta-hirdetés ad ízelítőt. Érdemes megfigyelni; milyen gondosan választották meg eleink még a villanykapcsolót is. Anyagával illeszkedett a lakáshoz, sőt a tapéta színéhez is. Akkoriban ugyanis készült kapcsoló rézből, bronzból, műkőből, porcelánból, ha kellett, fából esztergálták. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum keddtől péntekig, 11 és 17 óra között várja az érdeklődőket Budapesten, a VII. kerületben, a Kazinczy utca 21. alatt. Jó tudni: a belépés díjtalan, a látogatókat szakemberek kalauzolják. Gyerkó Katalin BÖLCSŐTŐL A KOPORSÓIG „Nyisd ki rózsám ablakodat” Ismerkedés, udvarlás, párválasztás, eljegyzés a hagyományos paraszti életben A régi falun az ismerkedési alkalmak korlátozottak és szertartásosak voltak. A szülők kiskortól vagyonuknak, rangjuknak megfelelően igyekeztek irányítani gyermekeiket. Már előre kiszemelték a jövendőbelit. Ennek ellenére mégis volt a parasztfiatalság életének rövidebb-hosszabb időszaka, amikor mód volt az ismerkedésre, udvarlásra, de a párválasztásnál a döntő szót a szülők mondták ki. A találkozóhely nyáron az utca, a játszóhely, télen a fonó volt. Ismerkedésre adott lehetőséget a vízhordás. Ez a lányok feladata volt. A legények odasereglettek a kutakhoz, folyóhoz, ahonnan a vizet hordták. Az ismerkedés, udvarlás fontos színtere volt a szabadban vagy zárt helyen megrendezett táncmulatság, melynek helyileg megszabott időpontjai többnyire a nagy egyházi ünnepekhez ködődtek, például karácsonyhoz, húsvéthoz, pünkösdhöz. A legfontosabb, a házasságkötés szempontjából legjelentősebb alkalom általában a farsangi bál volt. Helyi szokásoknak megfelelően a mulatságra a lányok egyedül, anyai kísérettel vagy az udvarló legény meghívására mehettek el. Télen az udvarlás fő helyszíne a fonó volt. Csak meghatározott napokon látogathattak ide a legények, akárcsak a lányos házakhoz. A többiek elől bujkáló szerelmeseket a leányok, legények közössége megvetette, büntette. A hagyományos illem nem engedte, hogy az utcán kézenfogva sétáljanak, megcsókolják egymást. Ezzel szemben a fonóban az ölbe ültetés, a csók természetes, sőt szinte kötelező volt. A fonóbeli játékokban a játékosok csókkal válthatták ki magukat, a fonóban a párokat összeéneklő dalokat énekeltek. A leesett vagy levert orsót a lánynak csókkal kellett visszaváltani, ha vonakodott, a legények bosszút álltak, lemotollálták a fonalát, a kenderszöszt vizes vályúba dobták. A fonóból egyenként ki kellett kísérni a legényeket. Sokáig nem volt ildomos kint tartózkodni, mert a bentle- vők figyelmeztették, például utánavitték a guzsa- lyát. Ismerkedésre, udvarlásra alkalmat adhattak a búcsúk, vásárok, és különösen az ilyenkor megrendezett táncmulatságok. Egyes kegyhelyeken szabályos „leányvásárok” alakultak ki. Különösen az elzárt, elszórt szerb és román falvak lakói számára volt ennek nagy jelentősége. A lányok kelengyéjükkel érkeztek ide, és az eljegyzésre is sort kerítettek. Múlt századi zombori leírás szerint tánc közben a házasulandó legény rokona a kiszemelt lánynak almát nyújtott át, melybe pénzt szúrtak. Amennyiben elfogadta, ezzel meg is történt az eljegyzés. Az udvarlás fontos fokozata volt a lányos ház felkeresése. Jellegzetes palóc szokás volt a csoportos udvarlás. Egy-egy lányt többlegényisfelkeresettaz úgynevezett legényjáró estéken, kedden, csütörtökön, szombaton, vasár- és ünnepnapon. A pénteki napot országszerte nem tartották alkalmas dátumnak az udvarlásra. A legények elbeszélgettek a lánynyal, majd akinek legjobban tetszett a lány, igyekezett utoljára maradni, hogy néhány szót egyedül is válthassanak. Azokon a vidékeken,aholazudvarló legény egyedül járt, számos jelből következtethetett arra, hogy a közeledését jó néven veszik-e. Kar- csánalegényagubájátalá- togatás után szándékosan alanyosháználhagyta. Ha tetszett a szülőknek, akkor legközelebb visszaadták a gubáját, melynek ujjába a leány kendőt tett. Ha nem tetszett a legény, akkor napszálltakor az ajtó elé akasztották a gubát. Eb9 Udvarlás a táncházban. bői a szokásból ered a „kitették a szűrét” szólásunk. Lenézték azt a lányt, aki korán beengedte a házba a legényt. Az udvarlásnak a házasságot megelőző foka volt némely vidéken, például Komárom megyében, deerdélyileírások szerint is a szimbolikus vagy tényleges együtthálás. Á szerelmi ajándékok és jelek fontos szerepet kaptak az udvarlásban, mert annak különböző fokát jelezték, nemcsak az érintetteknek, hanem az egész falu közösségének is. Az ajándékok a hagyományos paraszti világban nem voltak sokfélék. A lány zsebkendővel, bokrétával, a legény munkaeszközökkel (mosósulyok, orsó, guzsaly), vásári csecsebecsékkel kedveskedett. Az ajándékok átadásának is megszabott ideje volt, általában valamilyen jeles napon, ünnepen. Az ajándék visszautasítására, megsemmisítésére is akadnak példák. Á bosszúálló legény a zsebkendőt szétszaggatva a lányos ház kilincsére tette. A megbántott lány pedig megette a mézeskalácsszívet. Az udvarlás szerelmi ajándék formája a szerenádadás is. Közismert jelkép a májusfa, melyet elsősorban az eladósorú lányoknak állítottak, sok esetben a komoly szándék bizonyítékaként, de mindenképpen az udvarlás jeleként. Az ajándékozás legfontosabb, legjelentősebb alkalma a kölcsönös jegyajándék, mely az eljegyzést pecsételi meg. Áz ajándékok cseréjével és a kézfogással menyasszony és vőlegény lett az ifjú párból. A jegyajándék a legény részéről a jegyken- do volt, szép hímzett kasmír- vagy selyemkendő, melynek sarkába például a palócoknál pénzt is kötöttek. A leány jegyruhát adott: inget, gatyát, zsebkendőt. Ä századforduló óta már a jegygyűrű vált a legfontosabb jegyajándékká. Az eljegyzés fontos velejárója mindenkor a két család közös lakomája. Tátrai Zsuzsanna
