Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-08 / 238. szám

MEGALAKULT A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT 9 Külföldi tu­dósítók — a tolmácsgép a falakon túlra is tud közvetí­teni. • A Reformszövetség platform vitáját Kerényi György (Bács-Kiskun megyei küldött) „celebrálta”. • A kongresszus nemzetközi telefonközpontja csak az első nap 250 külföldre szóló hívást kapcsolt — tegnap már délre összejött ez a szám. Innen tudósít a Szabad Európa Rádió munkatársa is. (Fotók: Straszer András) 9 Platformvi­ta • Szabó Lajos kiskun­félegyházi küldött vár egyperces hoz­zászólás lehe­tőségére. • Urnák —■ voksokra vár­va . m p NYERS REZSŐ BESZÉDE Az új legyen a tömegek pártja — A most beterjesztett tervezetet a magam részéről olyan, elvileg elfo­gadható kompromisszumnak tekin­tem, amely alkalmas arra, hogy pár­tunk újjászületését, egy új típusú, új baloldali szocialista párt megalakítá­sát szolgálja; oly módon, hogy ez a párt elhatárolja magát az elődpár­tunkban még meglévő sztálinista ma­radványoktól, elhatárolja magát a múlt hibáitól, és egyúttal az MSZMP haladó reformtörekvéseinek az örö­köse. Ez véleményem szerint a politi­kai lényege a régi párt és az új párt viszonyának Sp mondotta bevezető­ben a párt elnöke. Az új párt létrehozása nagy jelen­tőségű a magyar demokrácia, az al­kotmányosság és a szocializmus foly­tatólagossága szempontjából. A ma­gyar demokráciának a fundamentu­ma a magyar társadalomban még nincs lerakva. Készülnek a törvé­nyek, még el kell fogadni azokat; s a törvények még nem jelentik az új de­mokratikus rendszer megvalósítását. Mögötte politikai erőnek kell állnia, mert a demokrácia nemcsak válasz­tás, nemcsak szavazócédula, hanem egy, a nép politikai támogatását élve­ző rendszer. Tapasztaltuk már az 50-es évek vé­gén a negyedik Francia Köztársaság összeomlását, amely tökéletes több­pártrendszerrel, tökéletes szavazó­mechanizmussal rendelkezett, mégis: politikailag összeomlott! S az egyéb­ként konzervatív De Gaulle mentette meg a demokráciát. így vigyázzunk, így készüljünk a demokráciára! Ezt azért mondom, mert Magyarorszá­gon szocialista mozgalom, szocialista párt nélkül nem lehet megalapozott, fundamentális demokrácia. Es akik azt szeretnék, vagy öntudatlanul azt szolgálják, hogy az MSZMP után da­rabjaira széttöredezzen a szocialista mozgalom, azok nem a demokrácia szolgálatában állnak! A szocialista munkásság, a szövetkezeti paraszt­ság, a szocialista és baloldali értelmi­ség nélkül nem fogjuk tudnlmegolda- ni az alkotmányozás nagy és nehéz történelmi feladatát! Megújuló párt vagy új típusú párt legyünk?—ez az elvi platform a vitát eldönti abban az értelemben, hogy új típusú, új párt mellett tesz hitet. Olyan progresszív, haladó történelmi lépés ez, amelyet minden szocialistá­nak tiszta szívből támogatnia kell. Ez azt jelenti, hogy szakítunk — követ­kezetesen és végérvényesen — a hata­lomgyakorlás proletárdiktatorikus módjával és ennek ideológiájával. Jelenti azt is, hogy a pártdemokrá­ciát, a véleményszabadságot emeljük párttörvénnyé, és szakítunk a de­mokratikus centralizmus még meglé­vő maradványaival, abban a felfo­gásban, hogy a demokrácia szabad­ság — s ez a párton belül is így kell érvényesüljön. — Én nem szégyellem a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. Azt sem szégyellem, hogy tagja voltam eddig. Sokat töprengtem ezen. Szí­vemhez közel áll a szocialista párt név is; elvileg is helyeslem. Melyiket válasszam? Végül arra jutottam, ha reformernek vallom magam, s válasz­tanom kell a régi és az új között, én az újat választom, és ezt ajánlom, tisztelt elvtársak, önöknek is. Mitől kell elhatárolódnunk? Elő­ször is a szűkén vett és merev osztály­politikától. Nem a munkásságtól és nem a parasztságtól! El kell határo­lódnunk természetesen azoktól, akik polgári párttá akarnák átalakítani az új szocialista pártot. Kérdezte tőlem Berecz János, hogy beleértem-e az új pártba a reformkommunistákat és a reformkommunizmust. Beleértem, és oda is tartoznak. Azt szeretném, ha Berecz János tollal, de nem fegyverrel a reformpártért harcolna tovább mint reformkommunista! Nyers Re­zső a párt és a kormány viszonyáról szólva hangoztatta: — Azt remélem, hogy ez a kormány, nem alakul át független szakértői kormánnyá, ha­nem a pártunk kormánya lesz. S ak­kor nekünk, a Magyar Szocialista Pártnak — ha az leszünk -^támogat­nunk kell a kormányt! Támogatnunk nehéz feladatai elvégzésében, a gaz­dasági megújulásban, reformokban és a stabilizációban is. De nem sza­bad visszatérnünk ahhoz a korábbi hibához, hogy a párt megpróbálja irányítani a kormányt. Annak önál­lónak kell lennie, s csak így lehet fele­lős. A párt a parlamenti képviselőin keresztül ellenőrizze, s a kormány a parlamentnek feleljen. Ha pedig cse*- kély lesz a parlamenti erőnk, akkor nem tudjuk majd a kormányt befo­lyásolni sem. Tehát egyetértek azzal, hogy kor­mánypárt legyünk — egy kis pontosí­tással. Elvi kérdésről van szó; arról ugyanis, hogy a párt nem a kormány­nak a pártja. A párt a tömegeknek a pártja! És a tömegek érdekeit kell a kormánynak közvetítenie, ha kell, számonkémie. Nyers Rezső a párt és az ellenzék kapcsolatával foglalkozott ezután. Kijelentette: — El kell ismernünk azoknak a szűk demokratikus moz­galmaknak az érdemeit, amelyek már évek óta a demokráciát kérték szá­mon korábbi pártunktól. A korábbi hibás politikai struktúrát két oldalról érte támadás: a demokratikus szocia­lizmus oldaláról, a párton belüli re­formerek oldaláról, de a polgári de­mokrácia oldaláról is. Ez az igazság, és ezt tartozunk beismerni. Útitár­saknak kell lennünk a valóban de­mokratikus ellenzékkel, azzal, amely a demokráciának széles alapokat akar adni. Együtt kell haladni az al­kotmányozásban még akkor is, ha a választásokon versengeni fogunk egymással. Tehát ápolni kell e de­mokratikus erőkkel az együttműkö­dés lehetőségét, még akkor is, ha rö­vid távú, populáris érdekek folytán j ők most elhatárolják magukat tő­lünk. Mi nem fogunk, nem is aka­runk beleszólni egyetlen más pártnak a belső ügyeibe se. Mi nem akarunk vezetőségeket kreálni ott. De tiszte­lettel kérjük a többi pártokat és moz­galmakat, ők se akarják kinevezni kívülről a Magyar Szocialista Párt vezetését, meghatározni politikáját. — Nagyon fontos, hogy helyesen határozzuk meg helyünket a szocia­lista világmozgalomban — az állás- foglalás véleményem szerint alkalmas erre. Ezeket az alapelveket majd ki kell bontani, és világossá tenni kül­földön is, itthon is. A reformot foly­tató kommunista pártokkal szövet­ségre kell törekednünk az együttmű­ködés, a szolidaritás alapján. Ugya­nakkor — ha talán egyeseknek korai­nak is tűnik = elvileg és hosszú távon a nemzetközi szocialista mozgalom demokratikus alapon történő újra­egyesülését kell egyelőre távoli, de szép célként követnünk. És a szocia­lista pártokkal, szociáldemokrata pártokkal, a Szocialista Intemacio- náléval is ezen az alapon kell szerves kapcsolatba lépnünk. Nyers Rezső végezetül kijelentette: — Nehéz szülés után — ha a kong­resszus elfogadja — most megszüle­tik egy új, a szocializmus, a demokrá­cia szempontjából biztató erő. Ha olyan vezetőséget is találunk az élére, amely kellően homogén ahhoz, hogy cselekvőképes legyen, de kellően plu­rális ahhoz, hogy vitaképes és alkotó­képes legyen, akkor jó vezetésünk lesz. * Ezután Berecz János kapott szót, aki támogatásáról biztosította Nyers Rezsőt, de ezzel együtt azt javasolta, hogy a párt jellegéről, nevéről szóló dokumentumról addig ne szavazza­nak, amíg azt minden küldött írásban kézhez nem kapja, mert nagyjelentő­ségű kérdésről van szó. Ezt az ügy­rendi indítványát a küldöttek döntő többsége megszavazta, ezért az el­nöklő Horn Gyula ismét szünetet rendelt el.­— Este 8 óra 20 perckor a kongresszus elsöprő többség­gel, 159 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta a párt jellegéről szóló állásfog­lalás-tervezetet. Ezzel megala­kult a Magyar Szocialista Párt. /MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents