Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
MEGALAKULT A MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT BERECZ JÁNOS: Más is jogutódnak tarthatja magát Berecz János az összefogás az MSZMP- ért platform képviseletében rövid soron kívüli hozzászólási lehetőséget kapott. Elmondotta, hogy ő mindenképpen meg akaija őrizni kommunista voltát. Ezért egy olyan pártnak akar a tagja lenni, amely erre lehetőséget kínál. Véleménye szerint Nyers Rezső, aki — úgy tűnik—a jelenlegi kongresszuson abszolút és teljes támogatást kap, egyáltalán nincs könnyű helyzetben. El kell ugyanis döntenie, hogy az új pártba magával viszi-e a reformkommunistákat, vállal- ja-e ezt az irányzatot vagy sem. Ezután figyelmeztetett arra, hogy Vitányi Iván „korán vette birtokba a pártvagyont”. Ugyanis még nem született döntés szavazással a párt sorsáról, jövőjéről. Egyáltalán nem biztos, hogy azok, akik meg akarják őrizni újjászületve a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet, nem tartják-e magukat szintén jogutódnak. Végül pedig Húsz Jánost idézte: „Sohase félj megváltoztatni a véleményedet, ha meggyőződtél az új helyességéről”. Öt ezért máglyára küldték — mondta Berecz János. „Engem is lehet máglyára küldeni, de azt a 720 ezer párttagot, akiket a küldöttek képviselnek, nem lehet” — jelentette ki. Beszédét — a rádió jelentése szerint'— nem fogadta osztatlan elismerés. NÉMETH MIKLÓS: Ez a kormány más, mint a korábbiak A délelőtti vitában felszólalt Németh Miklós kormányfő, az MSZMP elnökségének tagja. Elöljáróban kiemelte: amit a párt állapotáról, a társadalomban elfoglalt helyéről, eszmei, morális és vezetési válságáról, s mindemiatt gyökeres megújításának szükségességéről, tehát egy új párt létrehozásának elementáris igényéről el lehet mondani, az e teremben már mind elhangzott. Mégpedig nem ugyanazoktól az emberektől, akik, hagyományosan meg szokták újítani á’pártmozgalmat és minden megújulás’élére álltak, hanem elsősorban azoktól, akik ebben az országban oly sokáig a „vidéki” jelzővel illetett engedelmes követők vagy csendes útitársak szerepére voltak kárhoztatva. Mint mondta: reménnyel tölti el, hogy az új pártot a tagság és — meggyőződése — a társadalom progresz- szív erői hívják életre, és nem a kama- rilla-politika, vagy a sokak által máig is annyira kedvelt összeesküvő taktika játékszabályai szerint formálódik. — Végre nemcsak arról van szó, hogy miként kell kiegyezni a helyzettel, miként lehet elkerülni a még rosz- szabbat. Végre arra lehet és kell gondolni, hogy a nép sorsáért nyitott szívvel, tiszta szándékokkal a lehető legjobbat tegyük — hangoztatta. — Létrejött egy olyan pártprogram, amely a vita tapasrtalatainak felhasználásával véglegesíthető és meghir- dethető, s amely képes vonzani a magyar progressziót. A miniszterelnök szükségesnek ítélte egy olyan demokratikus alapszabály létrehozását is, amely a tagság pártjává teszi a magyar szocialisták pártját, s nem engedi tovább uralkodni a tekintélyelvűséget. Ehelyett a tudás és a tettek adják meg a párt tagjainak valódi rangját. Olyan alapszabály kell tehát, amely a legdemokratikusabbá teszi a pártot az összes magyar párt között. — A hiteles párt mellett hiteles emberekre is szükség van — folytatta. — Akármilyen névvel és programmal indul is az új párt az ország felemelkedését célzó küzdelemben, nem lehet hiteles, ha vezetésében vagy akár tagságában olyanok lesznek, akiknek kezéhez akár közvetetten is, de vér tapad, akik részt vettek emberek megtöretésében, meghurcolásában, vagy legalábbis asszisztáltak ehhez. A továbbiakban arról beszélt: a kormány már most úgy végzi munkáját, hogy tudja, a közelgő választásokon eredményei szavazatokat jelentenek a párt számára, kudarcai pedig tehertételek lesznek. Azokra a kijelentésekre emlékeztetve, miszerint a kormány eltávolodott pártjától, kijelentette: ennek éppen az ellenkezője igaz. A kormány valóban elmozdult, de nem távolodott, hanem ahhoz a párthoz közeledett, ami most, ezen a kongresszuson formálódik. Tette ezt azért, mert ahhoz, amit a kormány a nemzet érdekében tesz és tenni akar, szüksége van egy ilyen új pártra. Egy ilyen új párt pedig a szó legjobb értelmében kormánypárt, illetve kormányzópárt lesz. Ebben az esetben a kormány tagjai nem fogják kettős tehertételnek érezni a pártban és a kormányban betöltött tisztüket. Ugyanis nem a párt delegálja őket a kormányba, hanem azért választja őket a párt saját vezetésébe, mert olyan komiány- nak a tagjai, amelyet a pártjának támogatnia elemi érdeke. A kormány tehát a párt, a nemzet érdekeit érvényesítette munkájában — mondta', majd köszönetét fejezte ki azért, hogy a Minisztertanács ebben élvezte a párttagok, a reformerők támogatását. Németh Miklós leszögezte: a kor- Than'y "á "fe'föí’fflSTök kormánya ÍS” akikhez a kormány kifejezetten közeledett, sőt együttműködés és szövet- ség alakult ki közöttük. Sajnos a pártvezetés csak késedelmesen alkalmazkodott a változásokhoz, erről — szerinte -jjgja pártvezetés és a kormány egyaránt tehet. Ezt követően Németh Miklós azokról a kormányzati kezdeményezésekről, intézkedésekről szólt, amelyek a politikai és jogi viszonyok gyökeres átalakítását, az emberi jogok kiszélesítését, az ország gazdasági helyzetének javítását, a külpolitikában pedig — konfliktusokat is vállalva — a nemzet érdekeinek érvényre juttatását szolgálták. Ezek közül külön is kiemelte a gazdaság és a társadalom működőképességének megőrzését, valamint azt, hogy hídfőállásokat építettek ki a békés átmenet dinamikájához. S nem utolsó sorban: ez a kormány bizonyította, hogy más, mint az előző kormányok. Most a pártnak is bizonyítani kell, hogy más lesz, mint eddig volt. Németh Miklós a kormány nevében is kérte, hogy a párt állampártból alakuljon át kormánypárttá. Vagyis: új párt kell új programmal, új szervezettel, új vezetőkkel és új névvel. A kormányfő ezzel kapcsolatban kifejezte azt a meggyőződését, hogy az új pártból akcióképes szövetséget lehet és kell teremteni, olyat, amel^ helytáll a versenyhelyzetben. Mint mondta, azokkal ért egyet, akik a kongresszuson kijelentették: ennek a munkának a megkezdéséhez teljes mandátummal rendelkeznek. Ez azonban csak á kezdet, ezután újjáépített tagság, szervezetek, új apparátus és új infrastruktúra kell. Ugyanakkor figyelmeztetett: „a tagság nem birkanyáj, nem követni akarja a főkolomposokat, hanem aktív cselekvési teret kér az önálló politizáláshoz”. Németh Miklós végezetül kiemelte: — Itt többségében a nemzetért dolgozó, a nemzetet becsülettel szolgáló emberek gyűltek össze, vessük hát le végre magunkról a tőlünk idegen sztálinista szervezet burkát; nem illik ránk, nem illett akkor sem, amikor ránk erőltették, és még kevésbé illik ma vagy a jövőben. Olyan pártunk legyen, amelyben mi vagyunk otthon, igazán a miénk. Aki pedig nem érzi itt jól magát, az alakíthat más pártot. Számunkra nem a tagok száma, hanem a választási voksok száma a fontos. Egy dolog fontos: új párt legyünk, befelé működőképesen, kifelé pedig, a világnak, hitelképesen. Úgy végezzük dolgunkat, hogy mi felemelkedni, és a demokratikus szabad választásokon győzni akarunk — mondotta a kormányfő, akinek a beszédét — hírügynökségi jelentések szerint — hangos ovációval fogadták a küldöttek. VAST ÁGH PÁL: „Nem lehet visszafordulni” Vastagh Pál, a Politikai Intéző Bizottság tagja, Csongrád megye küldötte leszögezte: a megkezdett úton nem lehet visszafordulni, visszakanyarodni a régi intézményekhez, módszerekhez. Ellen kell állni minden politikai nyomásnak, amely a nép valóságos érdekeivel ellentétes, történelmileg túlhaladott módszereket és formákat ajánl. A kongresszus munkája a demokratikus szocializmus értékeire és céljaira épül, nincs más elfogadható út, mint a társadalom baloldali, demokratikus és szoci- | alista fejlődésének alternatívája. Nem lehet szó semmiféle kapitalista restaurációról, de vissza kell nyúlni az 1944-—45 utáni népi demokratikus fejlődés értékeihez és tanulságaihoz. Olyan demokratikus társadalomra van szükség -— folytatta , amelyben összefognak a társadalom haladó erői, amely képes megteremteni az egyének és a közösségek fejlődésének szellemi és anyagi feltételeit, amelyben eszmény és gyakorlat a szolidaritás, s ahol a munka és a tőke hatékonyságán működő, a piaci viszonyokon alapuló gazdaság képes mindezek anyagi alapjainak megteremtésére. Ezt megvalósítani csak egy erős, szocialista értékeket képviselő tömegpárttal lehetséges. Sürget az idő, de minden párttag kapjon lehetőséget az új felismerésének átgondolására, a döntésre —j hívta fel a figyelmet a küldött, majd arról szólt, hogy a következő napokban a tagságnak kell szavaznia: elfogadja-e a programot. Reményét fejezte ki, hogy mindenki felismeri: a párt jelenlegi programja egyszersmind Magyarország társadalmi felemelkedésének is programja. A továbbiakban kifejtette: a párt szövetségese a szakszervezeti, a szövetkezeti mozgalom, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, s. szövetségessé kell tenni a fiatalokat is. A pártnak szükségé van a színes egyéniségekre, az önállóan gondolkodókra. Legyen jelen a személyi ambíció, de a demokratikus működési rend állítson korlátot és jelentsen kontrollt minden vezetője számára. Leszögezte: nagy jelentősége van a politikai szakszerűség elvének, s az apparátus tagjainak el kell sajátítani a modern politikai technológiát. Végezetül felhívta a figyelmet: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a párt jelöltje győzzön a köztársaságielnökválasztáson. Az új párt tagjai érezzék kötelességüknek a párt jelöltjének támogatását. Vita a jövőről — és a múltról Ezzel éles fordulatot vett a kongresszus menete, sarkítottabbá, egyértelműbbé váltak a felszólalások. A párt jellegéről folyó, vitában sokan még az érdemi mondandójuk előtt - deklarálták valamelyik platformhoz való tartozásukat, illetve „függetlenségüket”. . Igen eltérőek voltak a vélemények abban a kérdésben, hogy új pártra, esetleg^ . pártokra vagy megújult MSZMP-re van-e szükség. A hozzászólók egy része azt hangsúlyozta: a változásokat, az előrehaladást úgy kell ütemezni, hogy az a tagság számára is követhető legyen. Többen azt is megfogalmazták: mindenképpen el kell kerülni a szakadást, mert ebben az esetben atomjaira hullhat a párt, s ez ma a legnagyobb veszély. . A . többség, álláspontja azonban-Kár-n.. rászné Rácz Lídia Zala megyei küldött szavaival .összegezhető. Eszerint olyan pártot KÍTOnnak, ,^m3y az, aminek nevezi magát. Szocialista pártot, amely nemcsak deklaráltan szocialista. Olyan új pártot, amely nem hord nevében látszatként egyetlen társadalmi csoportot sem, s amelynek minden becsületes ember tagja lehet.” Akikkel a stratégiai kér- . désekben nem sikerült egyetértésre jutni, azoktól el kell válni. Új pártra, új vezetésre van szükség, csak így szerezhető vissza a tagság elvesztett bizalma. A délelőtti vita egyik leggyakrabban visszatérő gondolata a felelősség- vállalás kérdése volt. Csaknem valamennyi felszólaló szólt arról a nyomasztó teherről, amely az elmúlt évtizedek hibái, bűnei miatt nehezedik a párt tagjaira. Ugyanakkor egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy a cselekvést bénító, önmarcangoló bűntudattól mielőbb meg kell szabadulnia. Ehhez azonban elengedhetetlen a múlt tényeinek őszinte feltárása-, helyes értékelése. A felszólalók ezzel kapcsolatban hangoztatták azt is, hogy a felelősségvállalás határvonalait nem lehet többé összemosni a párt több százezres tagsága és legfelsőbb vezető rétege között. A tagság nem tehető felelőssé azokért a hibákért, amelyeket nevében követtek ugyan el, de amelyekhez a valóságban vajmi kevés köze volt. E kérdést Horváth Csaba, Baranya megyei küldött vetette fel a legélesebb formában; azt ajánlotta a kongresszusnak, hogy személyekre bontva, dokumentumokban határozza meg a politikai felelősség mértékét. Ezzel összefüggésben többek között Lázár György, Havasi Ferenc, Németh Károly, Czinege Lajos, Gáspár Sándor nevét említette. A felelősség ily módon való konkretizálása kifogná a szelet az ellenzék vitorlájából is, amely úgymond á párt kollektív bűntudatának tápESTI FOLYTATÁS: ‘jlálására, fenntartására törekszik —= 'tette hozzá. Sokan szorgalmazták a párt életének „humanizálását”, vagyis azt, hogy működésének, tevékenységének középpontjába a humanizmust, az emberről való gondoskodást állítsák. A munkásság képviseletében felszólalók ezzel kapcsolatban óvtak attól, hogy a megújuló vagy újjáalakuló párt egy szűk elit érdekeinek képviseletét tűzze zászlajára. A felszólalásokból kitűnt, hogy e csoportosulások főként a népi demokratikus platform céljaival, elképzeléseivel rokonszenveznek. A munkástagozat képviseletében szót kért küldött — a vezetőválasztás vitáját mintegy megelőlegezve — nyíltan közölte, hogy a legszívesebben Nyers Rezsőt látnák a .pártelnöki tisztében. A munkások nevében szólók állás-, pontjajízQnban meglefetősen,eltérő volt az alapkérdéseket métoemis. Az is elhangzott: a munkások nem veszik tudomásul, hogy most már a pártjuktól is megfosztják őket. A jelenlegi forradalmi helyzetben nagy szükség van arra, hogy a munkástömegek ne váljanak a különböző ellenzéki pártok prédájává. Mások viszont azt hangsúlyozták: olyan pártra van szükség, amely vállalkozásbárát, de esélyegyenlőséget és tisztességes megélhetést biztosít a bérből és fizetésből élők számára. Erőteljesen hallatták hangjukat a vitában a „vidéki Magyarország” küldöttei is. Többen közülük egy tisztességes, átfogó agrárprogram kidolgozását sürgették. Úgy ítélték meg, hogy a kemény választási harcok elébe tekintő párt számára e program mielőbbi meghirdetése stratégiai kérdéssé vált. A vidék fejlődését megalapozó sürgős tennivalók közé sorolták a helyi önkormányzatok szerepének erősítését, egy hatékony, vegyes tulaj.- donú mezőgazdaság kiépítését, s új föld-, illetve szövetkezeti törvény megalkotását. Kovács László, a kongresszus ügyrendi bizottságának vezetője — a különböző platformokkal tartott konzultációira hivatkozva — a vita lezárásának legcélszerűbb módjaként javasolta: a küldöttek fogadjanak el egy rövid írásos állásfoglalást, amely — a vita alapján is — a kongresszus állásfoglalása lesz a párt jellegével összefüggő kérdésekről és a párt nevéről. Az írásos tervezetet a három legnagyobb platform ® a Reformszövetség, a Népi demokratikus platform és az Ifjúsági platform — részvételével és az ügyrendi bizottság elnökének közreműködésével alakítják ki — ajánlotta Kovács László. . A párt céljairól, jellegéről, programjának alaptételeiről és működési elveiről folytatott vitát délután 2 órakor zárta le az elnöklő Horn Gyula. Platformok egyetértése az új párt ügyében Este 6 órakor új párt: a Magyar Szocialista Párt létrehozására tett javaslatot az MSZMP kongresszusán részt vevő, s a Reformszövetséghez, illetve a népi demokratikus platformhoz tartózó küldöttek csoportja a tanácskozás plénumán. A szombaton este 6 órakor ismertetett állásfoglalás-tervezet szerint hazánk történelmében lezárult az MSZMP nevével fémjelzett korszak, az MSZMP, mint állampárt története véget ért. A kongresszuson létrejövő új párt elhatárolja magát a bűnöktől, a téves eszméktől és a hibás módszerektől, szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az új párt egyik örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és haza és haladás eszméinek. ■Szoros és szerves kapcsolatot kíván fenntartani mind a reformra törekvő kelet-európai baloldali pártokkal, mind pedig a külföldi reformkommunista, szocialista'és szociáldemokrata pártokkal. A tervezet szerint az új reformpárt „a saját munkájuk alapján jövedelemből részesedők, a kisvállalkozók, magyar és más nemzetiségű honfitársak pártja. Működésének elvei közé tartozik a világnézeti és politikai türelem, az áramlatok szabad és önkéntes Szövetsége”. Az indítvány szerint a kongresszus, a jogfolytonosságot fenntartva, jelentse be a Magyar Szocialista Párt megalakulását. Az MSZP megalakítása a tagsági viszonyt is érinti, az elképzelések szerint október 31-éig összehívják az alapszervezeteket, s az válik az MSZP tagjává, aki elfogadja az alapszabályt és a programnyilatkozat alaptételeit. Az új párt ezután létrehozna alapszervezeti vezetőségeit, taggyűlésen regisztrálná tagságát, új tagkönyveket bocsátana ki, s első tartalmi feladataként megvitátná a parlamenti választásokra való felkészülés módját. A beterjesztett javaslat feletti vitában elsőként Nyers Rezső kapott szót, aki a kongresszust az állásfoglalás elfogadására hívta fel. POZSGA Y IMRE NEMZETKÖZI SAJTÓÉR TEKEZLETE „A többség új pártot akar” A többség új pártot akar, új programmal, új alapszabállyal és új névvel —jelentette ki Pozsgay Imre szombat délután, a nemzetközi sajtóközpontban tartott tájékoztatóján. Mint mondta, a szakadás vagy az új párt alapítása közötti dilemma még fennáll, de már most markánsan megnyilvánult a szándék: el kell határolódni az MSZMP és elődei által negyven éve követett, zsákutcába jutott politikától. Pozsgai Imre közölte, hogy — elsősorban a Reformszövetség hatására — kialakulóban van az egyetértés: az újonnan létrejövő párton belüli kompromisszum határa azonos a program határával. Ezt úgy kell érteni, hogy a program élveti a proletárdiktatúrának, a párt vezető szerepének a lehetőségét, a demokratikus centralizmust. Hitet tesz ugyanakkor a demokratikus szocializmus, a pluralista jogállam mellett. Aki ezt elfogadja, az az új párton belüli áramlatok valamelyikéhez tartozik —?■ aki viszont elveti, az már nem pártplatformot alkot, hanem egy másik párthoz tartozik. Az új párthoz tartozásról tehát mindenki maga dönthet — kivéve azokat, akiktől feltétlenül meg kell szabadulni: azokat tehát, akiknek vér tapad a kezéhez, akiknek enyves a keze, akik korrupcióba keveredtek — szögezte le. A Reformszövetség szerepe mellett kiemelte, hogy a Népi demokratikus platform új erőként és szövetségesként csatlakozott a Magyar Szocialista Párt létrehozását célzó kongresszusi kezdeményezéshez. A demokratikus szocializmus tartalmát firtató kérdésre azt mondta: a szocializmus nem elvont, felépítendő cél — ez a felfogás ugyanis csődöt mondott —> hanem értékrend. A demokratikus szocialista felfogás Pozsgay értelmezésében közelebb álI az európai szocialista mozgalmakhoz, mint a kommunista gondolatkörhöz. A jelenlegi pártelnökség tagja leszögezte: az új pártban meglesz a készség arra, hogy elszámoljon vagyonával, és abból csak annyit társon meg magának, amennyi a működéséhez szükséges, és amennyit az alkotmány lehetővé tesz majd. A magyarországi változások nemzetközi hátterével összefüggésben Pozsgay Imre szólt arról, bogy nagy jelentőségű volt Mihail Gorbacsov 1985-ben történt vezetővé választása. A szovjet vezetés irányvonala „jó hátszelet” biztosít számunkra, de Magyarország szuverén módon alakítja politikáját — hangoztatta. Személyes politikái jövőjét illetően Pozsgay Imre közölte: 6 maga nem kíván párttisztséget hetöliéni, WéKá a kongresszus ilyenre megválasztja; akkor azt elfogadja. Köztudomású azonban, hogy a párt köztársasági elnökjelöltjeként államfői tisztségre törekszik, és az összeegyeztethetetlen mindenféle párttisztséggel. Arra a kérdésre, hogy milyen esélyekkel indul a párt a soron következő választásokon, Pozsgay Imre elmondta: vannak jelek, amelyek egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az MSZMP iránti társadalmi bizalom a minimálisra csökkent. „Tehát a pártnak mintMSZMP-nek semmi esélye sincs a többségi szavazatok megszerzésére, de egy új szocialista párt eséllyel indulhat a választási küzdelemben.” Az új párt szervezeti felépítéséről, működéséről szólva kifejtette: az alapszervezetekbén is lehetővé kell tenni az áramlatok, a platformok szabadságát, az ezekhez való csatlakozást. Véleménye szerint azonban a közeljövőben a középponti szervező elv nem ez, hanem éppen a választási akcióegység megteremtése lesz. Egy külföldi újságíró azt feszegette, miként alakul majd az új — feltehetően nevében is szocialista — párt viszonya a szociáldemokrata párttal. Pozsgay Imre úgy vélte: mivel számos európai ország példája mutatja, hogy megfér egymással a szocialista és a szociáldemokrata párt — feltehetően a hazai belpolitikai élet színterén is jelen lehet e két politikai erő. Hozzátette: a két párt közötti esetleges konkrét együttműködésről, netán politikai koalícióról még korai lenne beszélni. Itt jegyezte meg azt is, hogy az új szocialista párt reményei szerint kapcsolatfelvételre törekszik majd a Szocialista Intemacionáléval. A kongresszusra vonatkozó kérdésekre reagálva egyebek közt elmondta: a tanácskozáson a reformerők vannak többségben, a Reformszövetség tagsága a legnagyobb, és soraiban ott található Nyers Rezső, Németh Miklós, Horn Gyula is. E reformpárti többségnek tudható be — miként az államminiszter benyomását megfogalmazta —, hogy Berecz János felszólalása a plenum szinte teljes elutasításával találkozott. A sajtóértekezleten a piacgazdasági nyitásról, ezzel kapcsolatosan az EGK-hoz való közeledésről, s az ország tulajdoni reformjáról is szó esett. Ez utóbbi kapcsán megállapította: a tulajdon működése szempontjából a jövőben több lehetőség is kínálkozik. így a külföldi tőke mellett fontos a hazai vállalkozói tőke megjelenése, valamint a veszteséges Vállalatoktól megvont támogatások tőkeforrásának újrahasznosítása. A közösségi tulajdon megvalósulását a munkás- vagy dolgozói részvények formájában tartotta elképzelhetőnek Pozsgay Imre.
