Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-07 / 237. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 7. MEGKEZDŐDÖTT AZ MSZMP XIV. KONGRESSZUSA (Folytatás a 3. oldalról) konkrét feladattal is meg kell birkózz nia. A legfontosabb napi tennivaló az ország, illetve a párt működőképességének a megőrzése. A platform elképzelése szerint e feladatoknak egy széles bázisú politikai tömegpárt képes megfelelni. A pártnak ezért a már meglévő tömegbázisát kell megtartania, illetve kiszélesítenie, s ezzel a választásokon is a siker reményében indulhat. A tömegbázis megtartása érdekében a kongresszusnak nem szabad olyanfajta szélsőségekbe belemennie, amelyeket az emberek nem értenek meg, amelyeket nem tudnak követni. Az ifjúsági platform képviseletében felszólaló Nagy Imre, a Demisz elnöke hangsúlyozta: azokkal ért egyet, akik szerint a magyar történelemben lezárult egy korszak, s az MSZMP története is végétért. Nem megtagadni kell, hanem befejezni, értekeit mentve újat, mást kezdeni. A továbbiakban azt elemezve, hogy mitől lesz új, más a párt, úgy fogalmazott: új program, új szabályzat, új vezetés szükséges, de ezektől még nem lesz más a párt. Valóban új párt csak akkor lesz, ha az előzőekhez újjáépített tagság, szervezetek, új apparátus és új struktúra párosul. Rámutatott: a párt igazi megmérettetése a választásokon lesz, hosszabb távon pedig abban, hogyan tudja elfogadtatni magát az új és még újabb generációkkal. Hozzátette: az új párt megalapítása még nem választási siker, csak belépőjegy, nélküle nem lesz szabad választás, csak vértelen leszámolás. Nap mint nap tapasztalható fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság . többsége leírta az MSZMP-t, amely kétszeresen becsapta az ifjúságot: a múlttal — az igazság eltitkolásával — és a jövővel, azzal, hogy a ma oltárán sorozatosan feláldozta a holnapot. Ezt § helyzetet meg kell fordítani. A fiatalok kérdéseire adandó megfelelő válaszokra van szükség, s terepet kell adni az ifjúságnak, hogy ebben a pártban akarja formálni gyermekei jövőjét. Hiszen a fiatalok nélkül nincs és nem is lehet progresszió — hangsúlyozta végezetül Nagy Imre. Thirring Ákos, a Vidék esély- egyenlőségéért platform képviselője azt fejtegette, hogy a vidékiseg fogalmán azokat az egyenlőtlen élet- és gazdálkodási körülményeket értik, amelyek gazdasági, infrastrukturális, elosztási, kulturális és belpolitikai téren egyaránt hátrányosan érintik a kisebb településeket. Mint ímondta, platformjuk nem fővárosellenes, de harcol az indokolatlan központi megkülönböztetések ellen, az egyenlőtlenségek felszámolásáért. Reformer mivoltuk pedig abból fakad, hogy ők is gyökeres változásokat akarnak. Meggyőződésük, hogy az újjászülető szocialista pártnak olyan programot kell kidolgoznia és megvalósítania, amely vonzó a vidéki, falusi embernek, de érdeke a szocialista népgazdaságnak is. A vidéket az a párt nyeri meg magának a választásokon, amelynek válságkezelő programja elnyeri a falu támogatását. Ezért remélik, hogy sikerül olyan politikai megoldást találni a kongresszuson — erre szerinte vannak biztató jelek —, amely megfelel az ország érdekeinek, s hozzásegíti a pártot is a sikerhez. Kiállt amellett, hogy az új pártstruktúrában minden szinten be kell vezetni az önkormányzatot. Bejelentette: létre kívánják hozni a párt agrárgazdasági tagozatát. Esti sajtókonferencia A nap eseményeit a nemzetközi sajtóközpontban az esti órákban rendezett sajtókonferencián Barabás János és Major László, a kongresszus szóvivői foglalták össze. Major László mindenekelőtt elnézést kért az újságíróktól, hogy nem sikerült mindenben megfelelő munkafeltételeket teremteni számukra. Barabás János a kongresszus döntéseinek értelmezése előtt hangsúlyozta, hogy nemcsak szóvivőként, hanem küldöttként is van véleménye az eddig történtekről. Szerinte a küldöttek nemhiába kezdték meg munkájukat már csütörtökön este, hiszen az első napi vita során bizonyosodott: az ügyrend működik, jó feltételeket teremtve ahhoz, hogy valóban egy igazi politikai párt tisztázó vitája folyjék. Rámutatott arra, hogy a politikai beszédek megadták a kongresszus alaphangját, igazolva, hogy a Központi Bizottság felkészült a tanácskozásra. A vita legjellemzőbb elemeként említette, hogy egy új párt körvonalai rajzolódtak ki már a vita első napján. Szenvedélyes, néha szikrázóan ütköző vélemények hangoztak el, de az alapkérdésekben viszonylag világosan megjelentek azok a nézetkülönbségek, amelyekben a kongresszusnak majd döntenie kell. Az alapvető kérdésekben — megítélése szerint — az első napi vitában azok a vélemények voltak többségben, amelyek a párt jellegé^, célját tekintve radikálisabb váltást óhajtanak, új minőségű, európai normákat követő baloldali, szocialista karakterű párt létrehozását szorgalmazzák. Ezzel összefüggésben amellett foglaltak állást, hogy ennek megfelelő alapszabályra, programra és új összetételű vezetésre van szükség, ahhoz, Jiogy a váltás hiteles legyen. A fontos jellemzők között említette: a hozzászólók többsége nem öncélúan a pártban gondolkodott, hanem azt csupán eszköznek tekintette arra, hogy a nép, a nemzet alapvető problémáira megoldást találjon, s az ország meginduljon a mély politikai, gazdasági és morális válságból való kilábalás útján. A szenvedélyes hangú vélemények bírálták az elmúlt másfél évet, a pártvezetést, de elismerték, hogy ebben az időszakban korszakos változások indultak el. A felszólalók szinte mindegyike kitért arra, hogy a párt a választásokon való megmérettetésre készül, ahol bizonyítania kell: képes a magyar nép bizalmát visszaszerezni. A rövid összegzés után a hazai és nemzetközi' sajtó képviselői számos kérdést tettek fel a. szóvivőknek. A részletes napirend iránt érdeklődő újságíróknak Major László elmondta: ilyenre nem számíthat, mert ez nem egy klasszikus kongresszus, ahol minden előre megtervezett, ahogy az korábban volt. A vita addig tart, amíg a kongresszus nem dönt valamennyi kérdésben. A pártvagyon sorsával kapcsolatos kérdésre Barabás János kifejtette: e vagyonról is el kell számolni a kongresszus, ezáltal a párttagság és a társadalom előtt. Ha pedig valamiféle szakadásra, kiválásra kerül sor, akkor valóban tisztázni szükséges, miként oszlanak meg az infrastrukturális javak. Erről azonban egyelőre vita nem bontakozott ki, mert e kérdés még nem szerepelt a kongresszus napirendjén. Barabás János szerint nemcsak Nyers Rezső és Pozs- gay Imre, hanem Grósz Károly is baloldali karakterű szocialista pártot akar kialakítani, de ő nem itt, a kongresszuson, egyszeri radikális elhatározással, hanem lassúbb, szervesebb megújulási folyamat révén. Ez a nézet- különbség önmagában nem oka a pártszakadásnak — vélekedett Barabás János. Elismerte: az eddigi formában megismert szocializmus és kommunizmus nem tehető vonzóvá. Most jelző nélküli demokráciát kell teremteni vegyes tulajdonú piacgazdasággal, parlamentáris többpártrendszerrel, ugyanakkor küzdeni a szocialista értékekért, a dolgozók érdekeinek képviseletéért. A szóvivő szerint a szocializmust mint társadalmi formációt zárójelbe kell tenni, és inkább mozgalomnak, értékrendnek kell tekinteni. Egy kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy a kongresszus meg fogja erősíteni Pozsgay rmfe jelölését,a köz- társasági elnöki tisztségre. Határozottan leszögezte azt is, hogy a párt maradéktalanul tiszteletben fogja tartani a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon született megállapodásiakat. Barabás János — mint elmondta — maga is aláírta azt a javaslatot, hogy a párt elnöke Nyers Rezső legyen. . Arra a föltevésre, hogy a sztálinizmus elleni harcot hirdető kongresszuson nem hallani sztálinista hangokat, a szóvivő leszögezte: a sztálinizmus nem a megválasztott küldöttek véleményében mutatható ki, hanem a még mindig meglévő szervezeti, döntési struktúra őrzi a sztálinizmus bizonyos jegyeit. (MTI) ISMÉT SZOCIALISTAEXPORT-SZÜKÍTÉS * TÚLÉLÉS-STRATÉGIA * PÉNZHIÁNY MINDENÜTT * VÁLTOZÁSOK A SZABÁLYOZÁSBAN * LESZ-E SZEMÉLYGÉPKOCSI-GYÁRTÁS? * INNOVÁCIÓS PARK ÉS FELTÉTELEI A gondzuhatag nem szűnik INTERJÚ SÓS GYULA IPARI MINISZTERHELYETTESSEL Sós Gyula ipari miniszterhelyettes a napokban a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárában megbeszélést folytatott a megye vezetőivel, és gyárlátogatáson ismerkedett meg a Baján gyártott termékekkel. Ottlétekor kértünk interjút. — Kérem, értékelje az ország iparának pillanatnyi helyzetét, -teljesítményét. — Röviden azt mondhatom, hogy a termelés stagnál. \ A tőkés export növekszik, a szocialista pedig a tervben előirányzott -Ml a tavalyi értékhez viszonyított — tízszázalékos -csökkenés helyett még növekedett is. Belföldön a beruházási recesszió, tovább, tart, a. vállalatok nem tudnak fejleszteni. A minisztériumi alapítású vállalatoknál a jövedelem a múlt év első félévéhez képest 68' százalékkal nőtt, de ezen belül a feldolgozóiparban a dolgozók keresete nem változott. Tehát ez utóbbiak hátrányos helyzete tovább tart. — A nyereség csökkenése miatt természetes, hogy a vállalati fejlesztések is háttérbe szorulnak. — Négy százalék körüli az árbevétel-arányos nyereség, ha a lekötött állóeszközökhöz viszonyítjuk (vagyis ha a profitot nézzük), akkor átlagosan 8 százalék! Figyelembe véve, hogy az utóbbi felét elviszi az adó, így tőkearányosán csupán négy százalék elkölthető pénz marad a vállalatoknál. A jelenlegi helyzetben, amikor a bankkamatok húsz százalék fölé emelkedtek, nyilvánvaló, hogy a vállalatok nem fejlesztésre költik pénzüket, hanem inkább tartós betétekbe, részvényekbe fektetik. A mostani nem beruházásbarát környezetben a vállalatok többsége túlélésre törekszik, amire egyébként meg a szocialista export-visszaesése kényszerítőén is hat. — A szocialista export további szűkítésére az elkövetkezendő napokban már számíthatnak a vállalatok. Ön szerint ennek milyen hatása és következménye lehet? — A negyedik negyedévben ez be- . következik és jövőre további kontingens-csökkentésekre kell számítani. Ez ’ kapacitáskihasználatlanságot okoz, s ami épnél is nagyobb gond, az a nyereségkiésés. A már megvásárolt nyersanyagban fekvő pénz, tehát a készletfinanszírozás — több helyen hitelből 22—23 százalékos kamatra — tovább rontja az.idei jövedelmezőséget. A munkaerőfoglalkoztatásban is gyarapodnak a gondok. Az iparban már eddig is három- százalékos a munkaerő-csökkenés, "félő, hogy az idén gyorsabban növekszik a munkaerő-felesleg. , — Elméletileg belátható a szocialista export korlátozása amiatt, hogy a kiszállításoknak nincs megfelelő áruellentételezése, és nem lenne helyes gazdaságpolitika az aktívum növelése, vagyis a hitelezés. De lenni kellene áthidaló megoldásnak ebben a jelenlegi helyzetben, amikor is nincs pénz olyan műszaki fejlesztésre, amelynek megvalósulása után a gyártott termékek tőkés országban eladhatók, illetve akik megvennék, nem tudnak fizetni.- A szocialista országokban a kontingensen felüli szállításokra van lehetőség: Az egyik a barter (áruért árut) üzlet, azonban az ilyen vállalatok közötti szerződésekkor exporttámogatás, adókedvezmény nem vehető igénybe. — Úgy tudom, a Szovjetunióban a barter is szigorodott... — Valóban ez a helyzet. Két hónap óta csak külön engedély beszerzése esetén köthetnek barter üzletet magyar partnerekkel. ''' — Vagyis ez sem igazán járható út. — Lehetőség még az úgynevezett deviza-börze. Ennek bevezetése azt jelenti, hogy a kontingensen felül exportáló gazdálkodó szervezetek nem válthatják át a transzferábilis rubelt azonnal iforintra, hanema banki árfolyamtól eltérő — a kereslet-kínálat alapján kialakuló—árfolyam szerint juthatnak pénzükhöz. Az ilyen export-üzletkötés engedélymentes, csupán .bejelentési kötelezettsége van a vállalatoknak. Ebben a konstrukcióban sem érvényesíthető árkülönbözé- ti elszámolás. Egyébként még szabadon, más vállalatoknakís eladható a klíring rubel, vagyis a számlapénz. — Nem tartom valószínűnek, hogy az említett lehetőségek valódi megoldást jelenthetnek azoknak a vállalatoknak, amelyek úgy építették fel termelési szerkezetüket, hogy termékeikkel az eddig korlátlannak mondott szovjet piacot lássák el. • Gyárlátogatáson á miniszter- helyettes (balról a harmadik), társaságában Geda Béla, a Kismotor- és Gépgyár vezérigazgatója és Váradi Lajos gyárigazgató. 0 Sós Gyula: „Fogytán a japánok türelme is”. — A valódi megoldás a szerkezet- átalakítás, amiről persze tudom, hogy könnyebb beszélni, mint megcsinálni. A mostani, harmadik világbanki kölcsön viszont segítséget ad. A 140 millió dollárból tízmilliót a hatvan fő alatti kjsvállalkozások, mintegy húszmilliót a. kijelölt, elmaradt térségű megyék (Borsod, Komá-. rom, Nógrád) munkahelyteremtő beruházáshoz, átképzési programok indításához vehetnek igénybe. A fennmaradó 110 millió dollár területi- és szektorsemleges módon — pályázat alapján—minden gazdálkodó szervnek rendelkezésére áll. — Csakhogy senki sem igényli. A felvételével járó kötelezettségek, a saját erőforrások hiánya miatt stb... —Mint utaltam rá, sajnos a mostani pénzügyi, gazdasági környezet nem ösztönzi beruházásra a vállalatokat, sőt ezzel ellentétes hatású. Az is meggondolásra készteti a vállalatokat, hogy ami a pályázati feltételek egyik pontja: exporttermékeiknek hatvan százalékát konvertibilis piacon kell értékesíteniük, a fejlesztéseknek a nettó devizahozamából öt éven belül meg kell térülni a pénzfelvétel aláírásának napjától számítva. Az utóbbi viszont kedvezőbb pozíció, mint ami a régebbi pályázatokban megfogalmazódott. Egy szűk vállalati kör képes élni egy újabb lehetőséggel. Ugyanis ha már termékeiknek legalább harminc százaléka tőkés piacon értékesült, a piacmegtartás érdekében felvehetnek hitelt anélkül, hogy az export hatvan százalékának konvertibilis értékesítésére írnának alá kötelezettséget. A világbanki kölcsön hitelkamata viszonylag kedvező, 18—19 százalék közötti. Világosan meg kell mondani, hogy a vázolt lehetőségek ellenére sincs érdeklődés, a vállalati belső forráshiány miatt, a hitelek iránt. Az igénybevétel felgyorsításához — új program indítására lg csak átfogó, a kormány három éves stabilizácjós programjának részeként kimunkálandó, vállalkozást élénkítő csomágterv adhat esélyt. Álláspontunk szerint további két köl- csönmegállapodás, hitelfelvétel lehetőségét kell megvizsgálni. Szükség lehet a telekommunikációs hitelfelvételek folytatására, és külön-kölcsönnel lenne érdemes a kis-, valamint a középvállalatok fejlesztését elősegíteni. — A jövő évi adórendszer-tervben nincsenek olyan passzusok, amelyek könnyítenék a vállalatok helyzetét? — Amikor azt mondom, hogy van, nem szeretnék illúziókat sem kelteni. Ugyanis a vállalkozói nyereségadózásban az adókulcsok mérséklődnek, de „belép” az adózott nyereséggel arányos húsz százalékos osztalék jellegű kötelezettség.' Várhatóan engedélyezik a világbanki kölcsönből finanszírozott beruházásoknál a forgalmi adó teljes leírását. A személyi jövedelemadózásban is remélhető a könnyítés. A bérszabályozásban kedvező lenne, ha megszűnne a bér- növekedés adóztatása. A működő tőkébe történő befektetés ösztönzése adókedvezménnyel ugyancsak szerepel a javaslatok között. Mindemellett lényegesnek tartom a konvertibilis import további liberalizálását is. — Még egy évek óta huzavona stádiumban levő témára térjünk ki. Lesz- e hazánkban személygépkocsi-gyártás? — Több az óhaj, mint a valóságos lett e témakörben. Változatlanul ígéretesek a .tárgyalások. Egt möMjägäte. juk évek óta és a helyzet ma sem más. Szó van most is á szemelygepkocsi- gyártásról vagy az összeszerelésről és arról is, hogy alkatrészgyártás ellen- tételezéssel hozzunk be személygépkocsikat. Minisztertanácsi határozat alapján, pénzügyminiszteri döntés szerint az alkatrész-kooperáció segítésére az ellentételként beérkező személygépkocsik import forgalmiadója rendelkezésére áll a vállalatoknak az árkiegyenlítéshez. Ez nem támogatás. Az állam 41 ezer forintot „enged át” gépkö'csinként azoknak a gyártóknak, akik egy személygépkocsi értékével azonos értékű alkatrészt exportálnak. Ez szocialista és tőkés kooperációra egyaránt vonatkozik. A Suzuki gyárral tovább folytatódnak a tárgyalások, de már az 1100 és az 1300 köbcentis kocsik gyártására. A beruházás 9,5 milliárd forint lenne, aminek negyven százalékát a japán gyár állja, a többit hazai vállalatoknak kellene összeadni. Mondanom sem kell: az utóbbival van gond. Á tárgyalások végső, stádiumba érkeztek. A külföldi partner türelme is vége felé jár, több mint negyven magyar vállalatot jártak körbe a japán cég szakemberei, és azt mondhatom, hogy még ebben az évben befejeződnek a tárgyalások. Az igen-nek éppen annyi az esélye, mint a nem-nek. Megjegyzem, hogy az alkatrészgyártó kapacitások kiépítéséhez még további nyolc milliárd forint körüli beruházásra is szükség lenne ... — Végezetül arra volnék kíváncsi, hogyan látja „minisztériumi szemüveggel” Bács-Kiskun iparát, jövőjét? — A minisztérium szemszögéből a megye ipari helyzetét nem tartjuk problematikusnak. Az ipar itt elég jó, noha tudjuk, hogy a korábbi években kiemelkedő teljesítményű vállalatok közül egy-kettő nehezebb helyzetbe került, éppen a szocialista export-, orientáltsága miatt. Ha valóban érvényesülhet az az elv, hogy a jót kell jobbá tenni (nem pedig a rosszat megjavítani, mert ez ugyanis drágább), akkor úgy gondolom, hogy például az Agrikon, az Április 4. Gépipari Művek ismét képes prosperáló pályára állni. Támogatjuk a kecskeméti innovációs, park létrehozását, amihez szükség Van megfelelő infrastruktúrára, műszerekre, számítógépekre és pénzre. Az utóbbi az innovációs bankok, — mint például az Ipari Fejlesztési Bank Rt. — segítségével megoldható, valamint pályázatokkal és a KMÜFA-támogatással is szerezhető ehhez pénz. Az is fontos, hogy a város tanácsának tervében hangsúllyal szerepeljen a gépipari és automatizálási főiskolára alapozható innovációs park kialakítása. Csabai István t Grósz Károly a küldöttek között. t Érkeznek a küldöttek.
