Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 6. CSALÁD ÉS TÖRTÉNELEM Kutatási területe: Közép- és Kelet-Európa Kiküldetés Krakkóba A békés családi légkörben J ) felnőtt ifjú Révész László nemi tusakodás után választotta a jogi pályát. Jól tanult a református elemiben, majd a reáliskolában. Máig tiszte­lettel emlegeti hajdani iskolái em­berséges légkörét. Kitűnő tornász lévén, gondolkodott a katonatiszti hivatáson. Tetszett a szép egyenru­ha, biztosra vette, hogy megfelel a fizikai követelményeknek, tovább sportolhat. Kicsit közelebbről meg­ismerve e világot, letett korábbi el­határozásáról. f A szikrai menedék. • Fiai társaságában. Révész László mcHett $áiulofckő zé pü tt J s tvá n, v c le,, szemben a legidősebb, László. Egyik rokona hatására fordult figyelme a jogtörténethez, a nem­zetközi joghoz. Egyetemi tanulmá­nyainak befejezése után ezért tanult lengyelül, ezért határozta el a két szomszédos nép (jogtörténetének összehasonlító kutatását. Miután Szegeden doktorált, ösztöndíjjal Krakkóban dolgozott. A háború miatt jött haza. 1940 márciusáig édesapja ügyvédi irodájában dolgo­zott, majd a tudományos céljai eléréséhez alkalmasabb­nak látszó állást vállalt az Országgyűlési Könyvtárban. Végül is szerencsésen megúszta a második világháborút, bár veszélyes helyzetekbe került. Tudta, hogy családja bajba kerülhet a német megszállás után, hiszem közeli kapcsolatban voltak Tildyvel, Bajcsy-Zsilinszkyvel. A szülővárosából a németeket kiverő szovjet csapatok egyik őrjárata is gyanúsnak találta a Kárpátaljáról haza­gyalogló fiatalembert, kémnek nézték, veszélyben forgott az élete. Mivel oroszul, csehül és lengyelül beszélt, tolmá- csi feladatokat is vállalt. Közben folytatta tudományos munkáját, ennek köszönhetően nevezték ki a jogakadé­mia jogtörténeti tanszékére. Főként egyházjoggal foglal­kozott. A munka éltető eleme volt, mindig újabb és újabb feladatokat tűzött maga elé, be-bejárt a kecskeméti levél­tárba. A szláv—magyar kapcsolatok esetleges itteni do­kumentumait kereste, de közben fölfigyelt Kecskemét sajátos szabadságküzdelmeire, demokratikus hagyomá­nyaira. Ennek az érdeklődésnek, ifjú dr. Révész László problémaérzékenységének, rendszerező, a törvényszerű­ségek, az összefüggések feltárására alkalmas munkamód­szerének, bámulatos forrásismereteinek köszönhető a Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18—19. században című pompás tanulmánya. Ezt a Magyar Tu­dományos Akadémia második osztályán, 1948. novem­ber 15-én olvasta föl. Nyomtatásban a Kiskunság kis­könyvtára 2. számaként 1956 tavaszán adták ki szülővá­rosában. 'nM£s> < j i rj g | wtéirfí'Zfyi' íf&jWfrR | |p||§ ||||i hogy elhagyja Magyarországot, amikor volt tanítványai figyelmeztették, olyan bűnökkel vádolják, amelyekért ki is végezhetik, még akkor is, ha sántítana a bizonyítás. Menjen, amíg lehet, tanácsolták. Jugoszlávia felé távozott 1957 januárjában. Ma is azt mondja, ha tudta volna, hogy nem kap öt évnél többet,' maradt volna. A hiedelmekkel ellentétben nem várta terülj asztalkám Nyugaton. Időnként borzasztó körülmények között ten­gődött kisfiával. 1962-ben oktathatott ismét egyetemen. Az anyagi gondok is sok munkára késztették. Több uni- versitáson dolgozott. A kelet-európai jogrendszerről tar­tott előadásai, 1958-tól megjelenő publikációi szakmai körökben egyre ismertebbé tették nevét. A professzort Zürichben és Bemben egyaránt szerették diákjai, mindig bízott a fiatalokban, talán azért is vállalta ama zászlólo- bogtatós, golyózáporos őszön, amit vállalt. Nyelvtudá­sát, személyes tapasztalatait, széles körű ismereteit, elem­ző készségét a hatvanas évektől a berni Kelet-európai Intézetben is kamatoztathatta. Eddig 38 (!) önálló kötete jelent meg. Egyiket-másikat több nyelvre is lefordították. Legtöbb munkája már elfo­gyott, ami tudományos munkák esetében nem csekély­ség. Az utóbbi években, ha lehet, még nőtt az érdeklődés politológiai, jogelméleti, jogtörténeti kutatásai iránt, mert napi politikai kérdésekké váltak az általa egy-két évtizeddel korábban jelzett ellentmondások, fejlődési rendellenességek, fölismert szükségszerűségek, vagy a már elért eredmények mikénti megtartásának lehe­tőségei. Az Akadémián Kecskemétről A kitűnő tanulmány először állapította meg Kecske­métről, hogy a tárgyalt időszakban „alig akad Magyar- országon olyan mezőváros, melyben a tőkés gazdálkodás annyira előrehaladt volna a 19. század végére, mint Kecs­keméten. Ezért dicsérendő a tanácsnak, a nemesek min­den kiváltságát elutasító magatartása. Ha ugyanis enge­dett volna a nemesek szeparációs követelésének, vagy a possessionatusok (birtokos nemesek) feldarabolási köve­telésének, ez a fejlődés rögtön derékba tört volna”. Kecskemét szempontjából mindenképpen sajnálatos, hogy a jogi oktatás átszervezése, a jogakadémia meg­szűntetése miatt a fővárosba került 1949-ben ifjú Révész László. A jogtörténeti tanszékre nevezték ki. Nemhogy önálló asztala, de még széke sem volt. Nyilván nem őt, a rábízott tudományágat, az egyházjogot mellőzték. Publikációs nehézségei is voltak, finoman szólva. Tardy Lajos fordítói irodájában talált mellékes elfoglaltságot. Szilárd elveinek, tudományos tekintélyének köszön­hette, hogy 1956 őszén áz egyetemi forradalmi bizottság vezetőjének kérték föl, noha ő a legcsekélyebb mértékben sem törekedett politikai karrierre. Tette, amit meggyőző­dése, szíve diktált. Jól tudta, hogy ebben a térségben csak demokratikus kibontakozás ad esélyt arra, hogy az új évezredben is lépést tarthassunk a világgal. Életveszélyben A szovjet csapatok bevonulása után tisztában volt azzal, hogy a bosszúért lihegő hatalom megbünteti, talál indokokat meghurcolásához. Csak akkor határozta el, Világnyelveken olvasható Hasznukra vált volna — például — a Révész László által is alkalmazott nyugati szóhasználattal keleti tömb­nek nevezett országokban, ha az illetékesek elgondolkod­tak volna az 1963-ban kiadott Bérlő és lakás a Keleti Blokkban, Lakásgazdálkodás és lakástörvények a Szov­jetunióban és a satelitállamokban című munkájának megállapításán. Több kiadásban került az olvasókhoz az Ideológia és gyakorlat a szovjet kül- és belpolitikában. Kifejtette a Szovjetunió Afrika-politikájával, a kelet­európai sajtóval, a marxizmus—leninizmus terminológi­ájával kapcsolatos nézeteit. 1971-bén adták ki a Szovjetunió kisebbségi politikájá­val, gondjaival foglalkozó monográfiáját. (Nép 100 nem­zetiségből.) Reménytelen vállalkozás tudományos munkásságá­nak akár vázlatos áttekintése (publikációinak száma meghaladja a háromszázat). Sajnálatos, hogy külföldön írt munkái közül egyetlen egy sem található a megyei könyvtár helyi gyűjteményében, de talán pótolható vala­melyest a mulasztás. Nyilván alaposabb tanulmányozás találhatna esetleg téves, vagy sokak számára vitatható, netán túlhaladott állításokat, nézeteket, következtetése­ket az Őz utcából indult magyar tudós terjedelemre is tekintélyt parancsoló munkásságában, de így is nyilván­való: kevesen tárták föl ennyire meggyőzően a szocializ­mus ígéretes eszméit lejárató pártállamok korszerűtlensé­gét, embertelenségeit, a térség elmaradottságát, mint a fiatal kora óta demokrata dr. Révész László. Heltai Nándor A MŰHELYBEN CSAK A TELJESÍTMÉNY SZÁMÍT A győztes szakoktató akar lenni A lapmegmunkáló nagy gépháza a Bácska Bútoripari Vállalat egyik legza­josabb üzeme. Oldalt egy új gépsorból ütemesen kellemetlen, visító hangok törnek elő, az előtérben csiszológépek sziszegnek, fentről az elszívók mély brummogása hallik. Szekrények ajtóit, oldallapjait szabják méretre és megcsi­szolják a lapok éleit. Ebben a műhely­ben dolgozik Gonda János, aki meg­nyerte a bútorasztalos-szakmában a „Szakma Kiváló tanulója” országos versenyét. A nyúlánk, tizenhét esztendős csátal- jai fiatalember ezúttal felső marógépen dolgozik. Apró, igen gyors fordulatú masina ez, amellyel a fenyőszekrények fogantyúját alakítja ki. A sajátos alakú szármaró kés percenként 23-24 ezret fordulva pillanatok alatt „kivágja” a kívánt formát. Veszélyes, nagy pontos­ságot igénylő munka ez. Ezért nem is zavarom Gonda Jánost, amíg ő maga le nem állítja a gépet. Az üzemből egy irodába húzódunk a zaj elől, beszélget­ni. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogyan sikerült a beilleszkedés a nyer­tesnek új munkahelyére; hogyan fo­gadták a kollégák a szép eredmény hí­rét. — Legtöbben nem is tudják — hang­zik a meglepő válasz —, néhányan ta­lán hallották a műhelyben, hogy nyert egy Gonda nevű srác egy versenyt, de csak kevesen ismernek név szerint. Gonda János mindenesetre szívesen emlékszik vissza a Tatabányán rende­zett versenyre, a sikerre. Felidézi az előzményeket is. Azt, hogy eleinte nem bízott magában, de Haász Antal, a szakoktatója rábeszélte az indulásra, majd igen sokat segített a gyakorlati, elméleti felkészülésben. Aztán jött a döntő, ahol nyert. Amikor hazajött, az iskolában felajánlották neki, hogy vagy egyből kitöltik a szakmunkás­bizonyítványát, és akkor nyolc napon belül munkába kell állnia, vagy tanuló­viszonyban marad. Ő ez utóbbit vá­lasztotta, s így nyert három hónap sza­badságot. — Augusztus közepén a többi frissen felszabadult tanulótársammal együtt álltam munkába — mondja —, a-kollé­gák befogadtak rövid idő alatt. — Nem gratulált a műhelyben az idő­sebb munkatársak közül senki?— eről­tettem ismét az első kérdést. — Az oktatóm persze nagyon örült és a gyár vezetői is gratuláltak nekem, de az üzemben nem emlékszem ilyesmi­re. Ám azt hiszem, ez nem is fontos. Miért? — A műhelyben a régi dicsőségekből nem lehet megélni. Itt nem a szöveg számít, hanem a teljesítmény. Az idő­sebb szakik számára az oklevelem leg­feljebb egy díszes papír. De ha a mun­kapadnál megállóm a helyem, azt elis­merik. Tudom, hogy az igazi bizonyí­tás csak ezután következik. Érett, megfontolt megfogalmazás. Ez a fiatalember tisztában van jelenlegi helyzetével. De mik a további tervei? — A szakmunkástanuló-iskola elvég­zése után rögtön elkezdtem a szakközép- iskolát. Hetente két délután matemati­kát, kémiát, fizikát, magyart és történel­met tanulok. Le szeretnék érettségizni, hogy technikusi minősítést szerezhessek. Gonda János minél többet meg akar ismerni a szakmájából, s oktatni a fia­talokat. Átadni a megszerzett tudást. Gaál Béla A Maecenas Kiadó újdonságai Szentmihályi Szabó Péter csaknem húsz évvel ezelőtt egy­szer már befejezte Anti-regényét. De mert eddig nem talált kiadót ' »"'megjelentetéséhez, eljátszott írásával: az oldalakat a közepén mépSfezté,' a 'lapok1 áTsó térfelén vitába szállt húsz évvel fiatalabb Szent Antaléval... felül a re­gény, alul a 20 évvel később írt kommentárok. A főhőst Szent Antalnak hív­ják (a vezetéknév korábban Szente volt), az Antalból az Anti lett, s született a könyv címe. Anti nyári nevelési gyakorlatra érkezik egy kisváros gyermektá­borába. A tábor alaphangulata idézi a 60-as éveket, az ötvenes évek szörnyűségeit még közelről szemlélő embert, a kort, a kon­szolidáció lassan teret kapó lég­körét. A kötet végén a szerző összeg­zi mondandóját: „Nekem fontos volt, hogy megírhattam..., hogy nyomtatásbaű megörökí- tődik. Gyöngeségek, gyávasá­gok története. Mindegy. Olva­som, hogy Magyarország 1988- as életszínvonala az 1973-asra esett vissza. Nemsokára elérjük a hatvanas éveket, aztán az ötve­nes évek közepét. És akkor... újra kezdjük, és jobban csináljuk majd. Jobban kell csinálnunk”. (A modernkedéstől — á kettős oldalaktól — irtózok izgalmas, kerek, olvasmányos korszak­idéző prózát találnak e kötetben, ha a lapalji kommentárokat nem is olvassák hozzá.) Natan Ejdelmann, a szépíró­történész arra vállalkozott a Forradalom? Fölülről? című írá­sával, hogy leltárba vegye az óröfómúlf fölülről 'őrőVokált' re­formjait, parancsba adott forra­dalmait. Lendületes történelmi útikalauza választ adhat a mind- annyiónkat izgató sorskérdések­re: van jövője a peresztrojkának? Tartós vagy tünékeny állapot a glasznoszty kora Kelet-Európá- ban? Gorbacsov személyén áll vagy bukik a régió sorsa? A tanulmányok összegyűjtve először most, Magyarországon jelentek meg. Az összefoglalót a szerző így fogalmazta: „A XVI. századtól kezdve az orosz törté­nelemben többször felmerült az európai, illetve az ázsiai út alter­natívája ... sajnos gyakran győ­zedelmeskedett a robot és az ön­kényuralom ... mind történelmi tragédiát jelentett a nép és az ország számára. Százezer, néha több millió ember életét követel­te . ...az újabb hatalmas kísérlet a szemünk láttára folyik ... Ha, ne adj Isten nem sikerül, és újabb tizenöt—húszéves stagná­lás vár ránk, az ország az olyan, átalakulásra képtelenné vált ha­talmas birodalmak sorsára jut, mint az oszmán birodalom ... Hiszünk benne, hogy sikerülni fog — más már nem maradt szá­munkra. Thea Beckman Hollandia ta­lán legnépszerűbb írónője; ha­zánkban elsősorban az 1986-ban megjelent Keresztes hadjárat cí­mű1 történelmi regénye -révén'is­mert (e kötetért kapta az Európa legjobb történelmi' regényé dí­jat). A most megjelent Amazonki­rályfi című munkája idősebbnek és fiatalabbnak egyaránt kelle­mes szórakozást ígér. Egy nem­létező világba repít. A Harmadik Világháború három nap után vé­get ért, elképzelhetetlen pusztí­tást végzett az atom. Az emberek milliárdjai meghaltak, földré­szek tűntek el, s ami mégis meg­maradt, nagyon megváltozott (pl. a Földnek a Naphoz viszo­nyított szöge módosult, ennek következtében változott az ég­hajlat stb.) Az új világban - valahol Grönland helyén — egy nők irányította birodalom szer­veződött, egy érzékenyebb, értel­mesebb, együttműködőbb kis vi­lág, ahol béke van. Ezt a békét egy hajó zavarja meg, tudós férfi vezette hódító férfiakkal száll szembe a gyengjébb nem vezette társadalom. Fantasztikus törté­net, idilli szerelmek, izgalmas kalandok, lírai részletek, gördü­lékeny stílus, eseménydús cselek­mény. Nem véletlenül világhírű az Amazonkirályfi című kötet! k. m.

Next

/
Thumbnails
Contents