Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-06 / 236. szám

1989. október 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Ä szív a bal oldalon dobog Jó húsz éve megkérdezték Juliette Grecót: mi­lyen a világnézete? A francia sanzonénekes- színésznő köztudottan „nem foglalkozott politiká­val”, most mégis válaszolt: — A szív a bal oldalon dobog... Ma nálunk árnyaltabb tanulságok idejét éljük. Az elmúlt negyven évben „hivatalból” baloldalon masírozó rendszer felbomlott, maga alá temetve eszméket és illúziókat, elveket és kompromisszu­mokat, nemes szándékokat és bűnös tévedéseket egyaránt. A most kezdődő MSZMP-kongresszus minden­képpen a korszakváltás fóruma lesz. A hetvenes évek közmegegyezésének fölbomlása, ha késve is, de utóbb annál elemibb erővel, felszínre hozta a pártban is a változás igényét. Minden további fej­leménytől függetlenül nem lehet elvitatni, hogy az MSZMP tette valós társadalmi erővé a történelmi mércével mérve is páratlan útkeresést: a saját dik­tatúráját számolja fel a nemzet és demokrácia, a fejlődés érdekében. Az állampárt tehát politikai párttá kíván válni egy korszerűen demokratikus, minden szabadság- jogot ténylegesen biztosító társadalomban. Ennek következetes véghezvitele rendkívüli erkölcsi erőt követel. Nemcsak hibáival kell teljes nyíltsággal szembenéznie, nemcsak az általa előidézett válság­ból kell kiutat ajánlani, nemcsak a múltért kell vállalni a felelősséget. A megkérdőjelezhetetlen ha­talomról kell lemondania, vállalva a népakarat által való megmérettetést. S ezt, álljon valaki bár­mely pontján a politikai térképnek, el kell ismer­nie: párt ilyet nem tett eddig a világ e táján, s ehhez erő kell, merészség. Szükségből igazi erényt is lehet formálni, ha nem önös a cél, nem a jogosulatlan átmentés a szándék. A cselekvő következetesség alighanem fő köve­telménye lesz az MSZMP kongresszusának. A tét nem kicsi: a baloldal legerősebb pártjának jövője értelemszerűen nagyban meghatározza, lesz-e (s milyen?) a jövendő Magyarországon korszerű bal­oldal? Ha ugyanis értéket téveszt a párt, akkor a jövő mértékét véti el, s aligha marad helye a válasz­tók bizalmából összeálló új hatalomban. A gyenge baloldal pedig nem érdeke még a jobboldalnak sem, nemhogy a munkájukból, kisvállalkozásaik­ból, átlagos adottságaikból és lehetőségeikből élő millióknak. A jobb- és a baloldal közös nemzeti érdeke ma, hogy a békés átmenetet ne kaszálja el a „retorziós inga” kilengése. A demokráciából senkit nem lehet kizárni, csak azt, aki maga zárná ki a demokráciát. A sokszínűség értelemszerűen nem tűri a kiszorí­tósdit, a másik radírozásával maga is elhalványul. De mi a sajátosan baloldali érdek? A kongresz- szusnak e legfontosabb kérdésre a lehetséges leg- szabatosabb választ kell adnia. A demokráciában (ami mindenki érdeke), a békés, szilárd jogállam­ban (ami szintén), a hatékony, fejlődőképes vegyes gazdaságban (ez is általános érdek) mi tehát a baloldali, ezen belül mi a szocialista, s mi benne a tipikusan ezé a párté? (Hívják akár MSZMP-nek, akár másképp.) Milyen érdekeket vállal és milyen értékeket képvisel ez a párt? S ehhez képest másod­lagos — hisz e lényeghez kell igazítani —, hogy milyen belső szabályzattal és kik vezetésével teszi. Ám az utóbbi fontos mutatója és garanciája, ha úgy tetszik, eszköze az előbbinek. A választ ezúttal is könnyebb fordítva kezdeni: mi nem? Nos, nyilvánvaló értéktévesztés a múlt illúzióinak fenntartása. Az atyáskodó, központo­sított, alapelemeiben többé-kevésbé sztálinista rendszer mára nemhogy valaha volt vélt vagy való­di vonzerejét vesztette el, hanem egyenesen taszitó- vá lett. Kétséges, szocializmus-e ez egyáltalán, hisz népi demokrácia helyett apparátusdiktatúra, mun­kás-paraszt hatalom helyett bürokratikus elit­uralom, tervszerű fejlődés helyett folytonos pangás és rendszeres válság lett belőle. Nem mindegy, de sajnos másodlagos az, hogy e keretek között vi­szonylag ésszerűbb és humánusabb (mint nálunk) vagy abszurd és kegyetlen modell működött (mint több „szocialista” országban). Az eddigi modell vívmányai — voltak! —javarészt kevéssé, tartha­tatlanná, a fejlődés gátjává váltak, az „ellátás” rég eltörpül a századvégi Európa jogosan elvárható igényei mellett. Ertéktévesztés az is, ha most salátástálba össze­lapátoljuk a fejlett Nyugat teljesítményére alapoz­ható igényeket a mi lehetőségeinkkel és az egészet leöntjük kétféle szósszal: édesen üres ígéretekkel és savanyú kilátástalansággal. Nem csak a szájíz lesz keserű, a gyomor se veszi be. Kell-e mondani, mekkora értékvesztés az érték­tagadás. S innen már alakul a pozitív program: mindenekelőtt meg kell tartani mindent, ami jó, és bárhonnan át kell venni és meg kell tanulni min­dent, ami beválhat. Helyi önkormányzatot, hét- köznapian természetes „apró” demokráciákat, népszolga államot és kötelmeiben is öntudatos polgárt, szabad magánéletet és parancsoló közer­kölcsöt. A politika ne dölyfös ura, hanem köz- és egyéni hasznú eszköze legyen a sokféle sokaságnak. Adott, tudott és természetesen vállalható legyen mindenféle különbözőség, amíg nem csorbítja másnak a jogát a más-ságra. S baloldalivá attól lehet mindez, ha egy pillanat­ra sem téveszti szem elől: semmilyen érték, bármily fontos is, nem válhat önértékké. Sem eszme, sem pénz nem emelkedhet az ember fölé, akitől csak az általa is felismert szükség követelhet önkéntes ál­dozatot. Akit—született jogán—maradéktalanul teljes és mindenki máséval egyenlő esély illet meg, hogy felismerje és kamatoztassa képességeit. Ha rászorul, „befektetésként” segítséget is kapjon eh­hez. Ha a társadalom szervezetten és hatékonyan „támogatja” az arra érdemeseket, akkor nemcsak igazságos, hanem önmagán is segít. (Esetenként adakozásból megteszi ezt a jobboldal is. A baloldal emelje ezt a köz rangjára.) S a baloldal dolga az is, hogy a piaci hatékonyság lehetőleg ugyan ne csor­buljon, de ne is taszítsa reménytelen helyzetbe a versenyt nem állókat. Ha ezt következetesen teszi, tudván, hogy mindenekelőtt a kisemberek pártja, s célja a szabad termelők szabad szövetkezése,' akkor szocialista is. A közjó mind többek egyéni javából alakul társadalmi minőséggé. S mit ajánlhat ehhez sajátosan az MSZMP? Megújult önmagát, egy olyan velejéig demokrati­kus pártot, amelyben alkalmas politikai eszközt lel minden szocialista, profi, kormányképes, a párt tömegeinek alávetett szakemberekkel. Olyan pár­tot, amely növelni képes maga és a szocialista eszmék, az ország iránti nemzetközi rokonszenvet, s egy koalícióban képes összehangolni a nemzeti érdekeket az általa képviseltek akaratával. Mind­kettőt képes világosan megfogalmazni, tudatosíta­ni és érvényesíteni, tudva; a széles értelemben vett baloldal, a kisember a világon mindenütt többsé­get alkot. Ez a világ ilyen, szavazati eredményektől függetlenül. A szív a bal oldalon dobog. Füzes Oszkár 1849. OKTÓBER 6.: A zászlókat letörték, a hősöket kivégezték Száznegyven évvel ezelőtt, 1849. október 6-án véget ért 13 katonatiszt hősies élete az aradi Golgotán. Az e napon történt kivégzé­sek nem véletlenszerűek. Hay- nau „mesteri” rendezéssel jelöl­te meg ezt a napot, az október 6-án végrehajtandó kivégzések színhelyeit — és az áldozatok számát. Már öt héttel azt követően, hogy augusztus 13-án a világo­si fegyverletétel megtörtént - 1849. szeptember 21-én, illetve szeptember 26-án kézhez vette a személyes jóváhagyásá­ra váró ítéleteket. Ennek elle­nére nem véletlenül — húz- ta-halasztotta döntését. 1849. szeptember 27-én már azt is tudta, hogy Klapka György aláírta a komáromi vár meg­adásának előfeltételeit képező megegyezést, amellyel a várőr­ség 30 ezer tagja részére szabad elvonulást és büntetlenséget si­került kicsikarnia. Ezzel tehát Haynau megnyugodhatott afe­lől, hogy az utolsó ütőképes magyar egység sem fenyegeti. Foganatosíthatja megtorló in­tézkedéseit. A halogatás és várakozás el­lenére gyilkolási vágya, szándé­kának eltökéltsége már világo­san kitetszik azokból a levelek­ből, amelyeket 1849. augusztus 18-án Radetzkyh^.r küldött:- „Nyugodt lelkiismerettel löve­tek' a'gjföffÉlÉMÉff i^illélW augusztus 24-én Schőnlsnek írt: „ ... a vezéreket felkötte­tem, az ellenségnél szolgálatot vállalt osztrák tiszteket agyon­lövetem”. A kivégzések időpontját vé­gül is barátja, gróf Latour halá­lának évfordulójához kötötte, ahhoz az 1848. október 6-ához, amikor az osztrák hadügymi­nisztert a bécsi nép egy utcai lámpavasra húzta fel. Ennek az eseménynek a kiszámított — és mindenekelőtt kivárt IS- emlé­kére végeztette ki Haynau a 13 hős tábornokot az aradi vár sáncárkában, és gróf Bat­thyány Lajos miniszterelnököt Pesten, a Neugebaude (Új épü­let) udvarán, egy időben, októ­ber 6-án. Pest és Arad már korábban is, de még inkább ezt követően kedvelt színhelyei Haynau megtorlási akcióinak. Október 10-én Pesten kötél által végzik ki Csányi László minisztert és báró Jeszenák János kormány- biztost. Mindkettőjüket a hír­hedtté vált Új épületben. A kö­vetkező időpont október 20-a. Ekkor egy Rajna-vidéki német gyárost, a bécsi forradalom résztvevőjét, Peter Giron hon­véd alezredest és két lengyelt, a 24 éves Myeczyslaw Woroniec- ki herceget, honvéd alezredest és Karol d’Abancourt de Fran- queville parancsőrtisztet végez­ték ki Pesten. Október 24-én a felsőház elnökét, az Országos Honvédelmi Bizottmány tag­ját, báró Perényi Zsigmondot, és a képviselőház jegyzőjét, Szacsvay Imrét végezték ki Pes­ten kötél által. Mindkettőjük bűne az volt, hogy részt vettek a függetlenségi nyilatkozat ki­hirdetésében, illetve megszöve­gezésében. Ezután ismét Ara­don történt újabb kivégzés. Golyó által halt meg nyelvújí­tónk fia, Kazinczy Lajos hon­véd tábornok,, október 25-én. Haynau nem véletlenül szol­gált rá á á,rGeneraL Herígauf ’ jelzőre, arra, hogy „Kösdfel ge­nerálisnak” becézték. Alantas ösztöneinek kiélését már a vilá­gosi fegyverletétel előtt meg­kezdte, amikor például megtör­tént magyarországi főparancs­nokká való kinevezése, első ténykedéseként egy addig füg­gőben volt halálos ítéletet meg­erősített, és felakasztatta a ko­rábban nemesi testőr főnemest, báró Mednyánszky László őr­nagyot, 1849. június 5-én. Igaz, ez a kivégzés Pozsonyban tör­tént. Ormai (Auffenberg) Norbert honvéd ezredes kötél általi kivégzése 1849. augusztus 22-én viszont már Aradon volt, mintegy nyitánya az október 6-ai eseményeknek. S a sort méltán zárhatjuk az ugyancsak bitóra szánt Lenkey János hon­véd tábornokkal, aki elborult elmével 1850. február 19-én halt meg az aradi börtönben. Kevesen tudják, hogy az ok­tóber 6-ai események előtt, au­gusztus 28-án, a cári bíróság is kivégeztetett egy katonatisztet, méghozzá báró Kazimierz Ru- likowskit, a lengyel légió száza­dosát. Ezt az ítéletet Nagyvára­don hajtották végre. Haynau szadista lelkületét mi sem jellemzi jobban, mint hogy Lembergben megismert barátját, Schweidelt, és a milli­omos Kiss Ernőt, akinek a tá­borszernagy tartozott, égy így eleve lekötelezettje volt, akasz­tás helyett „kegyelemből” agyonlövette. Aulich Lajos, Damjanich Já­nos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lázár Vilmos, Lahner György, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és gróf Vécsey Károly, az aradi tizenhármak mellett ne feledkezzünk el a többi mártír­ról sem. A becslések 120 és 162 fő közé teszik a vértanúkat, a politikai kivégzetteket; 670 és 1200 közé az Arad, Pétervárad, Munkács, Komárom, Po­zsony, Lipótvár, Kufstein, 01- mütz, Josefstadt és a pesti Neu­gebaude kazamatáiban sínylő­dött elítéltek létszámát. S mint­egy 40-50 ezer lehetett az olasz, cseh és délvidéki osztrák ezre- dekbe kényszerbesorozott hon­védek száma. Oróluk, a névtelen hősökről sem szabad október 6-ai meg­emlékezésünkkor elfeledkez­nünk. Szabó Tamás HÉTFŐN MÁSFÉL EZER PALACK GÁZT ADTAK EL — SZENTKIRÁLYON ZÁRVA A TÜZÉP — A HŐSZOLGÁLTATÁS ELSŐ NAPJAI Október van, fűteni kell! Fázunk. A rádió újabb talajmenti fagyot jelzett. Milyen felkészülésben találja az időjárás-változás a tüzelőanyag-kereskedelmet és az energiaszolgáltatókat? Kérdé­sünkre október elején, községekben és városokban, a következő válaszokat kaptuk. Izsákon csak a hideg október mutat­ja, hogy előbb-utóbb itt lesz a tél. A tüzépesek várják a vevőket, de azok most még nem nyitják sűrűn az ajtót. A helybéliek helyett inkább Ágasegyhá­záról jönnek vásárolni. A 8 vagon ka­zánszénből és brikettből, s a 30 mázsa fából kevés fogyott el. Gyönge az érdek­lődés, miként a raktárostól halljuk. Piszmán Lajosné telepvezető is szíveseb­ben látná Kiskunmajsán, ha nagyobb lenne a forgalom. így a 3453 mázsa tü­zelő hamarább gazdára találna, és ren­delhetne újabb árut a pécsi, az oroszlá­nyi, a tatai és a dorogi bányáktól, ame­lyekkel jó a kapcsolata. Egész nyáron át jó volt a tüzelokínálat. Jelenleg is négy­fajta szén és háromfajta brikett kapha­tó, a berentei mosott diószénen felül. A baj nem a mennyiséggel vagy a válasz­tékkal, jobbára az árakkal van. A vá­sárlókat gondolkodóba ejti, hogy ve- gyenek-e es mennyit a ma már mázsán­ként 416 forintba kerülő lengyel haldex- ből, és a még ennél is drágább, 540 forin­tos lángborsó szénből. A solti tüzéptelepen szeptemberben 740 ezer forintért vásárolt tüzelőt a la­kosság. A kínálat ez idő szerint is szá­mottevő; tízezer mázsa. Kiskunfélegyházán is megelőzi a kí­nálat a keresletet. Tíz vagon fa mellett több mint 5 ezer mázsa mecseki, tatai és dorogi brikettet tárolnak. Kedden újabb szállítmányt; 300 tonna tatai bri­kettet vett át Simon Istvánné telepveze­tő-helyettes. Kevesen jönnek vásárolni, ez a gondja a kereskedőnek, aki hétfőn 38, kedden 60 vevőt szolgált ki. De hát mi ez egy ekkora telepen! A félegyházi forgalmazók és mások is elmondják, hogy a földgázzal sok helyen elbillent a tüzelőanyag-felhasz­nálás mérlege a korszerű energiahordo­zó javára. Azonban hiba volna a szi­lárd fűtőanyagok szerepét alábecsülni, hiszen városban és falun nem kevés embernek ezek nyújtanak meleget. Egyik-másik községben mégis mosto­hán bánik a tüzépkereskedelem a fo­gyasztókkal, mint például Szentkirá­lyon is. A vevők zárva találják a tele­pet. Nem nevezhető éppen szerencsés megoldásnak, hogy a telepvezető most tölti a szabadságát — haborognak is emiatt a falubeliek —, amikor fagyos reggelre ébredtek Szentkirályon is. Az első hideg nap még nem okozott fennakadást az ellátásban a Dégáz kecskeméti, Mindszenti úti gázpalack­cseretelepén. Tímár Sándor raktárostól megtudjuk, hogy Szentkirálytól Nyár- lőrincig, Kunpeszértől, Kunadacstól, Lajosmizsétől egészen a kecskeméti Körösi- és Úrihegyig, 23 kisebb telepre is szállítanak. Hétfon másfél ezer teli palackot cseréltek ki üresre a Mind­szenti úton és az ide tartozó körzetben. Az ellátás a szajoli töltőüzemből zavar­talan. A hét elején a lakások jelentős részé­ben kipróbálták a gázkonvektorokat. Kecskeméten a fűtési idény elején 300 ezer, később, amikor már valóban foga van a télnek, 900 ezer köbméter a napi felhasználás földgázból. Milyen hely­zetben érte a váratlan lehűlés a szolgál­tatókat, és mit ígérnek a lakosságnak a következő hónapokra? Chikány Csa­bának, a Dégáz Ipoly utcai kirendelt­ségvezetőjének a válasza: — Rajtunk nem múlik, hogy a lakók fűtőberendezéseiket októbertől újra használhassák. Még a nyáron, ahol er­re szükség volt, bővítettük a nyomás- szabályzókat. Elvégeztük a vezetékek karbantartását s alkatrészeket is vásá­roltunk az őszi—téli javításokhoz. Munkánkat létszámhiány nem hátrál­tatja. Ami a továbbiakat illeti: majd csak akkor kell számítani 1-2 órás üzemzavarra, amikor az északi-észak­keleti széllel gyors, 10—15 Celsius- fokos lehűlés érkezik. Az időjárás hidegre fordultával ok­tóber 1-jét, vasárnapot munkával kezdték a Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat széchenyivárosi fű­tőművének és a Szultán utcai hőköz­pontnak a dolgozói. A lakásokban 20,2 ^-19,2 fok közé esett vissza a hőmér­séklet. A távfűtés kezdete a szolgálta­tásban érintett tíz és fél ezer lakasban annyiban próbának is számított, hogy kiderítsék, hol, milyen hibákat kell ki­javítani. Vasárnap óta 14 bejelentést jegyeztek föl a 27-Qll-es telefonszá­mon a széchenyivárosi fűtőműben. Mint Mihala László üzemvezető el­mondta: a panaszokat megvizsgálták, és szelepjavitással, új tömítéssel, go­lyóscsap-cserével és légtelenítéssel üzemképes állapotba hozták az addig hideg radiátorokat. A távfűtőknél a szerelők továbbra is készenlétben vannak a hibák orvoslá­sára, hogy a lakók a pénzükért mele­gedhessenek, ne fázzanak. Ami jogos igényük, hiszen egy közepes méretű la­kás fűtési díja havonta 1080 forint, s a meleg víz árával együtt meghaladja az 1300 forintot! Baján, a nagy tüzéptelepen éppen leltározás folyik, mindenütt óriási priz­mákban áll a szén. A készlet bőséges. Kovács Józsefné telepvezető-helyettes elmondta, hogy van például 8 ezer má­zsa tojásszén, 1000 mázsa pécsi iszap s ugyanannyi komlói darabos szén. Most érkezett 400 mázsa lengyel dara­bos és raktáron van 3 és fél ezer mázsa tűzifa. A lakosság nyugodtan tekinthet a tél elé, folyamatos lesz a_tüzelőellátás. A Baja és Környéke ÁFÉSZ-nek a városon kívül kilenc községre teljed ki a hatóköre. Kovács Attiláné kereske­delmi osztályvezető szerint már a hely­színen van a téli tüzelő a három községi tüzéptelepükön, Sükösdön, Vaskúton és Garán, valamint a bátmonostori üz­letükben is. K—1 • Zavartalanul szállítják a palackos gázt a Mindszenti úti cseretelepre. Hétfőn 1500 megtöltött tartályt szolgáltak ki. (Tóth Sándor felvételei) t Üzemkezdet a széchenyi- városi fűtőműben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents