Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 2. HOL AZ A HALLGATAG EMBER? SAJTÓposta: m Közömbösségből nem születik jövő Kilépett — Lehet, hogy fölvételét kéri — Nincs olyan zászló Akik a magyar társadalomban úgyne­vezett hallgató vagy hallgatag tömegeket 'vélnek, valószínűleg nem azt értik e minő­sítésen, hogy létezik napjainkban számot­tevő réteg a népességben, amely nem nyil­vánít véleményt a politikai változásokról. Amennyiben így lenne, az illetők bizonyá­ra túlontúl messziről próbálják kifürkész­ni a lakosság reakcióit, ezért nem hallik el hozzájuk a csendesebb beszéd. Pedig a dörgő politikai szópárbajok közepette ér­demes lenne odafigyelni azokra az embe­rekre is, akik valóban sokan vannak, tehát sok szavazatot is jelentenek, de legfeljebb a munkahelyükön, otthon vagy az utcán, a szomszédnak mondják el gondolataikat; gyűlésre nem járnak. Véleményük azon­ban, ettől függetlenül, van. Az Ikarus kiskunhalasi gyárában a napokban egy olyan beszélgetés részese lehettem, ahol a véleményt mondók között ilyen „hallgatag” emberek is voltak, politikailag aktívabbak társaságában. Az elhangzotta­kat lejegyeztem. MARÜZSA ISTVÁN: — Én két évvel ezelőtt kilép­tem az MSZMP-ből. Három évig voltam tagja. Akkor már, egy kalap alá véve valamennyi párttagot, kezdtek bennünket hibáztatni mindenért, ami az elmúlt negy­ven évben balul ütött ki. Mivel a rossz döntésekben, a rossz politikában nekem semmi részem sem volt, lévén fiatal, nem vállalhattam magamra semmit. A kilépést választottam megoldásnak. Nem akartam tovább egy közösségbe tartozni azokkal, akik valamikor learatták a dicsőséget, most meg, legalábbis a saját személyük­ről, elhárítják a felelősséget. Attól tartok, hogy az ok­tóberi kongresszus nem hoz gyógyírt a párt bajaira. Én elsősorban az erkölcsük alapján ítélem meg az embere­ket, ezért hiszek abban, hogy ugyanazok más nevű pár­tot alakítva — mert, ugye, erről beszélnek a vezetők —tisztább erkölcsű, okosabb emberekké válnak. Aki­nek vaj van a fején, jobb lenne, ha félreállna, felhagyna a-politikával. Ha sokan így tennének, megújulhatna a párt, de én azt tapasztalom, hogy a hatalomért most még jobban kapkodnak, mint eddig. Én egyébként a kilépésem óta úgyanúgy érdeklődök a politika, a válto­zások iránt, mint azelőtt, és az a meggyőződésem, hogy manapság minden magyar állampolgárnak politizál­nia kell, a közömbösségből nem születik jövő. Egyelőre nem szándékozok belépni egyetlen pártba sem. FODOR TIBOR: — Nagy téma most, hogy az MSZMP kivonuljon-e a munkahelyekről, vagy sem. Én párttag vagyok, és nem tudom elképzelni, hogy mi­lyen lenne a munkahely párt nélkül. Itt a legfontosabb problémákat gyakran a taggyűlésen oldottuk meg, amely néha termelési tanácskozássá változott. Hogy ez jó volt-e, azt nem tudom. Ha kivonul a párt a városba, akkor én kilépek. Az ottani lakóterületi alapszervezet­ben senki sem fog a mi sajátos gondjainkkal foglalkoz­ni. Ezt a véleményt sokan osztják itt, a gyárban. GUSZTOS ANTALNÉ:—Én nem vagyok párttag, viszont az a véleményem, hogy a termelési problémá­kat termelési tanácskozáson kell megoldani, mert ez nem pártfeladat. És a gyár ügyeit a kerítésen belül kell megvitatni, nem pedig a városban. RIGÓ IMRE:—Én azt gondolom, ha nem is lesz itt alapszervezetünk, azért munkaidő után politizálha­tunk benn is, kapunk ehhez helyet is, hogy összejöj­jünk, mi és a többi párt tagjai is. Ha van időnk és ked­vünk hozzá, ezt senki sem tilthatja meg. Azt elfoga­dom, hogy a termelésbe, a gazdálkodásba se az MSZMP-nek, se más pártnak beleszólása ne legyen. Én mint a gyár munkása szólhassak bele a döntésekbe, ne pedig mint a párt tagja. A főmérnök intézkedése példá­ul az igazgatótól függhet, de a pártoktól nem. Végül is egyetértek azzal, hogy a szervezett politizálás a lakóte­rületen történjen. HONFI ÁGOSTON: — Abból lesz a kisebb baj, ha ott politizálunk. Itt benn egyébként, ezt mint az MSZMP-alapszervezet titkára mondom: már szünetel a mozgalmi élet. A párt kivonulásával kapcsolatban csupán egyetlen aggályom van. Eddig mi itt opponen­sei, bizonyos értelemben kritikusai voltunk a gyári gaz­dasági vezetőknek. Ki, vagy milyen szervezet készteti majd őket fokozott körültekintésre a döntéseiknél? A gazdaságosság követelménye lesz az egyetlen készte­tés. A párt eddig érdekvédelmi feladatot is ellátott, mindezek átvételére a jelenlegi szakszervezetet én al­kalmatlannak tartom. Ami a párt sokat emlegetett ter­melést segítő tevékenységét illeti—szerintem ilyen va­lójában nem létezett. Mert valakire rászólni, hogy te, ekkorra meg ekkorra meglegyen ám ez a munka, mert különben a párttal gyűlik meg a bajod — ez.egészen más, mint segítés. Most működésképtelen az alapszer­vezet. Mi olyan politikát nem tudunk hirdetni, mint például az MDF. Jelenleg még azt sem tudjuk, mi itt „lenn”, hogy miért harcoljunk. GUSZTOS ANTALNE:—Tehát maga is azt tarta­ná helyesnek, hogy a párt, a pártok ne szóljanak bele a gyári termelésbe, gazdálkodásba? HONFI ÁGOSTON:—Igen. Negyvenkilenc-ötven jelenleg az MSZMP-alapszervezet taglétszáma, ez egy- kilencede a gyári összlétszámnak. Milyen alapon véle­ményezhetnénk ezután a döntéseket? Csak mint a kol­lektíva egy tagja nyilatkozhatok. Mint bárki más. MARTONOSI ATTILA: — A szakszervezet nem mozdul még. HONFI ÁGOSTON: — Régebben szakszervezeti vezetőknek szelíd embereket szerettek kiválasztani a munkahelyeken. Velük tudtak jól együttműködni a gazdasági vezetők. Ezért nem tartom alkalmasnak a szakszervezeteket a valódi érdekképviseletre és érdek- védelemre. GUSZTOS ANT ALNÉ: — Negyven év alatt meg­szoktuk, hogy megmondják: mi a cél, mit kell csinálni. A szakszervezetnek nem alakultak ki azok a reflexei, amelyek a nyugatiakat a munkavállalók igazi érdek- védelmi csoportosulásaivá teszik. Meg kell tanulnunk a beleszólást! MARUZSA ISTVÁN: — Mint bizalmi, elmondha­tom, hogy régebben a szakszervezettől tényleg nem tartottak a vezetők. Most viszont valamiféle ellenzék­nek tartják a szakszervezetet. Sajnos, a felső szinten tehetetlenség uralkodik például nálunk, a vasasszak­szervezetnél, ezért megy nehezen a partnerkapcsolat kialakítása lent, a munkahelyeken. Mondták ugyan, hogy önállóság, alulról építkezés — de minden ennyi­ben maradt. Pedig a megélhetési gondok növekedése, a munkanélkülivé válás veszélye sürgeti már, hogy rendezzük a sorainkat. HONFI ÁGOSTON: — Ki mer ma munkásokat elbocsátani? Szerintem, úgyszólván, senki. És melyik párt támogat népszerűtlen feladatokat, amik például a szerkezetátalakítással járnak? Egyik sem. GUSZTOS ANTALNÉ: |j- A Pintér Művektől el­bocsátják, akire nincs szükség. De hát nálunk ki a tulajdonos? HONFI ÁGOSTON: — Mi, sajnos, még csak ott tartunk, hogy kiadtuk a portásoknak: fel kell írni, aki a munkaidő letelte előtt eltávozik a gyárból. Az embe­reknek nem jó a tétlenség, nem akarnak lógni, de ha külső okok miatt lehetetlenség jól megszervezni a munkát, hát ha tehetik, elmennek. Az italozók témá­ja, persze, külön ügy. Mindig mondom: hat részegest ebből a gyárból nem lehet elbocsátani. Azért nem, mert ha kettőt elküldenénk, a többi már meggondol­ná, merészkedjen-e inni munkaidőben. Vajon mikor érjük el azt, hogy annyi embert foglalkoztassunk, amennyire a feladathoz szükség van?! Országos mére­tekben is kérdem ezt. MARUZSA ISTVÁN: — A létszámmegtartás bizo­nyos körülmények közt a szakszervezetnek sem lehet célja, mert abból, hogy mindenütt csak annyi embert foglalkoztassanak, amennyire szükség van, nem kö­vetkezik a tömeges munkanélküliség. Csakhogy ezt az elvet az egész országban érvényesíteni kellene ahhoz, hogy tényleg ne csupán a rossz oldalát érzékeljük. Egyébként hadd kérdezzem már meg: az MSZMP mit tesz a szabadabb bérgazdálkodásért? Vagy azért, hogy a január elsejétől szabad húsárak ne emelkedje­nek majd az égig? HONFI ÁGOSTON: — Hadd kérdezzek vissza: az MDF vagy a Kisgazdapárt el tudná intézni, hogy a hús ne legyen szabadáras? Elintézi? És a szakszerve­zet? Talán tartunk megint egy félórás sztrájkot? MARUZSA ISTVÁN: — Ezt én sem tudom. Csak azt tudom, hogy nekünk, melósóknak, ha élni aka­runk, nincs sok időnk az ilyen-olyan szervezetekbe járni, ilyeneket alakítani. És a mostani pártok közt egyet sem találok, amelyik arra törekedne, hogy min­ket, kétkezi dolgozókat megnyerjen. Hogy a mi érde­keinket akarná képviselni. MARTONOSI ATTILA: —riBár pártonkívüli va­gyok, olvastam a Petőfi Népében, hogy kiket válasz­tottak meg az MSZMP kongresszusára küldöttnek. Hát egyetlenegy munkást találtam a negyven-vala- hány személy között. Igazgatók, első titkárok, tsz- elnökök, osztályvezetők ... Nem tudom, ki fogja ott a mi véleményünket elmondani, ki és hogyan képvisel bennünket. HORVÁTH ISTVÁN: — Lehet, hogy ezt a rossz választási szisztéma idézte elő. Én is hiányolom a delegátusok közül a munkásokat. Tévedés azt hinni, hogy közöttük olyan adottságú és műveltségű embe­rek, akik a küldötti feladatokkal meg tudnának bir­kózni. GUSZTOS ANTALNÉ: — A gyűléseken általában a tanult emberek szólalnak fel. HORVÁTH ISTVÁN: —- Régebben ez így volt, de hadd említsem annak a kecskeméti munkásnak az esetét a baromfi-feldolgozó vállalattól, aki sohasem mondta el a véleményét semmilyen fórumon, el sem ment az ilyenekre, egy sorsdöntő alkalommal viszont kézbe vette a mikrofont és átvette a tanácskozás irá­nyítását. És hadd említsem Walesát, aki villanyszerelő szakmunkásból lett a Szolidaritás vezére, nemzetközi­leg elismert vezére. Tehát: téved, aki a munkásokat lebecsüli. Sajnos, úgy tűnik, hogy az MSZMP, amely­nek is tagja vagyok, nem tanult a kudarcok sorozatá­ból. Pedig jó lenne, ha a megújuló párt soraiban tudhatná a kongresszus után a munkásság java részét. GUSZTOS ANTALNÉ: — Szerintem a még meg­lévő tagságnak negyven-ötven százaléka lép majd át az MSZMP utódpártjába. MARUZSA ISTVÁN: — Én harmincöt százalékot jósolok. MARTONOSI ATTILA: Szerintem is ennyire lehet számítani, de ha a reformszárny győz, esetleg eddigi pártonkívüliek is belépnek. HORVÁTH ISTVÁN: — Véleményem szerint öt­ven százaléknál több kimarad a pártból. RIGÓ IMRE: — Én negyven szálékot tartok való­színűnek, ennyien maradunk. HONFI ÁGOSTON: — Harminc-negyven száza­lék marad meg a mostani tagságból. Sok függ attól, kivonulnak-e az alapszervezetek a munkahelyekről, vagy nem. Ugyanis az a tapasztalat, hogy akik eddig eltávoztak a gyári alapszervezetből — és ez máshol is így van — még máig sem találtak oda, a lakóterületi­be .. A. Tóth Sándor Békétlenség — galambok miatt Családommal az Alsószéktó nevű városrész szélén lakom. Csöndes, nyugalmas zöldövezeti környezet volt ez. Egy ideje azonban már csak bosszankodásra van okunk. Az történt, hogy a legközelebbi szomszédunk, Szakáll Pál több száz galamb tenyésztéséhez kezdett hozzá az itteni hobbiföldjén. Ha a turbéko- lók kerítés mögött lennének, semmi panaszom nem volna, csakhogy a tulajdonos szinte naponta röpteti őket. Ilyenkor a kiskértünk és udvarunk fölött keringenek, miközben óhatatlanul piszkítják a gyümölcsfáink és egyéb növényeink termését, amely fogyaszthatatlan, s ezért eladhatatlan. Nem is beszélve arról, hogy a szabadban száradni kitett' ruháim is pöttyö­sek lesznek. A sajnálatos következményekre hivatkozva többször is tiltakoztam, de a galambász legjobb esetben kinevetett, más alkalommal pedig gorombás­kodások közepette utasított el. Jártam már emiatt az ellátásfelügyeleti osztályon, ahol az egyik előadó gúnyosan válaszolt: asszonyom, a galambok fenekét nem lehet bevarrni. Egyébként kérésemre szeptember 17-én a kerületi tanácstag járt a helyszí­nen, s a feljegyzésében így összegezte megállapítását: az udvaron tollakat, a veteményesben ürüléket találtam. Végre olyan hivatalos emberrel is szeretnék beszélni, akinek módjában áll mihamarabb véget vetni a békét­lenséget okozó ezen tarthatatlan állapotnak! Fries Ádámné Kecskemét Enyhén szólva meglepődtünk a megyei városi tanács szakigazgatási szerve egyik ügyintézőjének reagálásán, hiszen ha valakinek, neki nagyon is illene tudnia az állatok tartásának feltételeit taglaló helyi rendeletről, amely többi között leszögezi: zártkertben a galambtartás csak zártrendsze­rű lehet. Márpedig ezzel aligha egyeztethető össze a sok-sok galamb min­dennapos röptetése. Tételezzük fel azonban, hogy az említett alsószéktói terület nem tartozik a zártkertek térségéhez, akkor azonban figyelembe kell vennie a hatóság­nak a birtokháborítás tényét. Ilyenkor szabálysértési eljárás indítható az elkövető ellen. FÉLEGYHÁZI TV-NÉZŐK PANASZAI NYOMÁBAN Hol tart a kábelrendszer kiépítése? Nagyon elkeseredett a kiskunfélegy­házi Kossuth utcában lakó Bálint Ist­ván, aki mások nevében is elmondta a következőket: — Még a tavalyi év elején történt, fiogy.a szőkébb lakókörzetünkben, ké­sőbb'ivaros''többi részében is azt kö­zölték' azTtletékesék: mód nyílik a ká­beltelevíziós hálózat kiépítésére. Hoz­zám hasonlóan sokan döntötték el, hogy szükség van erre a pluszszolgálta­tásra, melynek költségei fedezéséhez kezdtük gyűjteni a forintokat. Az elgondolást hamar követte a tett, s még akkor nyáron beszedte a tanács a családonkénti 3000 forintot. Én is kifizettem az összeget, mire azt az ígé­retet kaptam, hogy körülbelül október­re már a lakásomban lehet a kábel. Elmúlt az 1988-as október, "s már elér-\ kezett az idei is, ám a kivitelezés egyre késik. Az érintett családok pedig mind­inkább úgy érzik, becsapottak. . Jómagam szeptember elején hirtelen megörültem, amikor megláttam há­zunkban a szerelőket. Az ottani laká­sokban sorra elvégezték a bekötést, hozzám azonban be sem csöngettek. Természetesen reklamáltam, mire az építő cég vezetője a tudtomra adta, én, sajnos, nem szerepelek a költségekhez való hozzájárulást kifizetettek listáján. Mondanom sem kell, hogy megdöb­bentett a dolog, s bár igazoltam a fize­tést, ám a szerelők vezetője hajthatat­lan volt. Ezek után megfordult a fejem­ben, hogy egyszerűen visszakérem a pénzemet, amit eddig jogtalanul hasz­nálhatott valaki. Az ügyben megkerestük a kivitelezé­si munkát végző kecskeméti Elektro- szer Vállalat igazgatóját, Mészáros Fe­rencet, aki az alábbiakat közölte ve­lünk: — Ellenőriztettem a kábelköltséghez hozzájárulok névsorát, amely valóban nem tartalmazza olvasójuk nevét. Mi e nélkül nem vezethetjük be Iákásába a műholdas vételhez alkalmas kábelt. Ha a tanácsnál tisztázza a dolgot, s pótlólag hoz egy igazolást arról, hogy ő is eleget tett az összeg befizetésének, semmi aka­dálya a soron kívüli bekötésnek. Egyébként arról is szólnom kell, hogy a kábelrendszer kiépítésének ütemét nagyban befolyásolja a gyakori anyag­hiány. Munkatársainknak sokat kell lo­holniuk, hogy a megfelelő minőségű és mennyiségű kábelek, csatlakozók stb. mindig rendelkezésre álljanak. Ettől függetlenül igyekszünk mindent megten­ni annak érdekében, hogy az összesen 4000 félegyházi család otthonába mi­előbb bevihessük a kábelt. A munkával a felénél vagyunk, utcák szerint hala­dunk, sorban, s az előzetes számítások szerint a jövő év végén fejezzük be e nagyarányú kivitelezést. Addig is a meg­rendelőink szíves türelmét kérjük! Beszéltünk a vállalat félegyházi rész­legének helyettes vezetőjével, Barta Zoltánnal is, aki hangoztatta: a tanács túl korán kasszírozott a lakosságtól. Elegendő lett volna az embereket az előtt 1-2 hónappal fizetésre bírniuk, hogy az utcai kábel lefektetése megkez­dődik, mert a munka díját csak annak elvégzése után kérik a tanácstól. Infor­mátorunktól megtudtuk még, hogy a kábelrendszer lakásba való bekapcso­lásáért külön kell fizetniük az érintett családoknak, persze utólag. A kábelépítési panaszokkal kapcso­latban felvilágosítást kértünk a Kis­kunfélegyházi Városi Tanács pénzügyi osztályán is, ahol a helyettes vezető így tájékoztatott bennünket: — A hozzájárulási befizetések lénye­gében befejeződtek, s az állampolgárok nevéről szóló listát a kivitelező cég ren­delkezésére bocsátottuk. Ha Bálint Ist­ván neve nem szerepel a papíron, az csak tévedéssel, pontatlansággal magyaráz­ható. Kérjük olvasónkat .fáradjon be hi­vatalunkba, ahol átvizsgálva a befolyt összegek könyvelési adatait, kiadjuk a fizetés teljesítéséről szóló hatásági iga­zolást. ÜZENJÜK Eszes Juditnak, Bajára: A mediter­rán táj jellegzetes növénye az olajfa. E fa úgynevezett terméshusából készül az egyik legfinomabb élelmiszer, az olí­vaolaj, amit a diétázóknak ajánlatos fogyasztaniuk. Mivel a hazai klíma- és talajadóttság következtében a szabad­földi termesztésre alkalmatlan az olaj­fa, ezért hazánkban legfeljebb edény­ben nevelhető, a leanderhez hasonló módon. Szaporítása a magjának elve­tésével, illetve dugványozással törté­nik. E növény a napos déli erkélyen, vagy a tetőteraszon elhelyezve dísze le­het az otthonnak. Bővebbet e témakör­ben szakembertől tudhat meg. „Gondviselés” jeligére, Soltra: Amennyiben a dolgozónak otthoni ápolásra-gondozásra szoruló közeli hozzátartozója (házastárs, gyermek, szülő, testvér stb.) van, kérelme alapján maximum 2 évig terjedő fizetés nélküli szabadságot köteles részére adni a munkáltatója, feltéve, ha az ápolást személyesen végzi. Éz a szabadság munkaviszonyban, töltött időnek mi­nősül. Javasoljuk Önnek, hogy hasonló igényét írásban terjessze elő a munka­adójánál. Horváthnériak, Kalocsára: Ha a csa­ládban hat éven felüli egyetlen gyerme­ke van, utána idén július elsejétől havi 1300 forint jövedelempótlékot kell kapnia. Érthetetlennek tartjuk mi is, hogy Ön nem részesül ezen ellátásban. Tanácsoljuk, hogy ügyében forduljon panasszal a megyei társadalombiztosí­tási igazgatósághoz. Nagyéknak, Kiskunhalasra: Az üveg­göngyöleg forgalmazását szabályozó 4/1980. (XI. 11.) ÁH számú rendelet világosan leszögezi: a visszaváltási kö. telezettség csak olyan üvegekre terjed ki, amelyet a bolt megtöltve forgalom­ba hoz. Az ilyen üvegek visszavételét semmiféle okra hivatkozva nem korlá­tozhatja az üzletvezető. Félelmetes élmény Véget ért az idei nyár, amely nemcsak strandolásra vagy éppen erdei barango­lásra csábított a kánikulai napokban, hanem tragédiával is járt: a villámlások —az anyagi károkon túl—emberélete­ket is követeltek. Ez utóbbival kapcso­latosan jó néhányan jelezték, hogy a jú­lius—augusztus hónapokban szinte karnyújtásnyi távolságra voltak a halált is okozható gömbvillámtól. Ezeknek az embereknek az a véleményük: a termé­szet e durva jelenségének oka az atom- programos és kemizált civilizáció, melynek következtében manapság már egyre szűkül az ózonréteg, és változó­ban van a légkör összetétele. Nos, nekünk nem áll módunkban sem megerősíteni, sem cáfolni olvasó­ink summázatait, ezek apropóján azonban közreadjuk a Dunavecsén la­kó 91 éves Lakos László bácsi által közölt érdekes történetet, a félelmetes élményt:- Barátom és felesége a Balaton mentén lévő egyik kisközségben volt postamester az 1930-as évek közepén. Az egyik nyári délután szorongva ültek a kézi kapcsolású szerkezet mellett, hi­szen a vihar közepette vakító villámlá­sokat láttak és fülsiketítő égzengéseket hallottak. Egyszer csak megjelent előttük a te­niszlabdánál valamivel nagyobb gömb, mely a levegőben úszva, fehér, piros, kék, lila és narancssárga színben szik­rázott. Hirtelen eltűnt a falra szerelt telefonszekrényben, melynek belseje nagy robbanás közepette kiégett. Barátomék csak később tudták meg, hogy valójában gömbvillámmal kerül­tek közvetlen közelségbe, amely köny- nyen „átsegíthette” volna őket a másvi­lágra. Fizetnem kell vagy sem? Tavaly vásároltam lakótelket, amely a helyi Kodály és a Vak Bottyán utca találkozása mentén található. Volta­képpen egy sarokterületről van szó, ahol azonnal megkezdtem a házépítést. A munka várhatóan az idei esztendő végére fejeződik be, amikor sor kerül­het a beköltözésemre. Mindez öröm­mel tölt el, nem így a közlés, miszerint 8000 forint fizetési kötelezettséget rótt rám a tanács. Noha az új otthonom homlokzata, bejárata a Kodály utcára néz, amely még nincs kiépítve, ám az oldala mel­letti, szilárd burkolattal ellátott úttest után fejlesztési hozzájárulást kér a ha­tóság. Kissé furcsának tartom e köve­telést, hiszen azt jelentheti, hogy amennyiben a házam előtti úttest is portalanítva lesz, még egyszer igényel­hetik a pénzemet. Kötve hiszem, hogy a két utca által is határolt saroktelkek tulajdonosai ennyire hátrányosan lennének megkü­lönböztetve azokhoz viszonyítva, akik másutt laknak. Persze, jó lenne ponto­san megtudni, mit ír elő a vonatkozó jogszabály. Tehát, hogy: fizetnem kell-e vagy sem? Kalló László Lakitelek Immáron kilencedik éve van hatály­ban a 18/1983. (X. 16.) ÉVM—PM szá­mú együttes rendelet az út- és közmű- fejlesztési hozzájárulásról. Az ebbéli szöveg, sajnos, nem tér ki a saroktelek esetén követendő intézkedésre, igaz, arra sem, hogy az ilyen ingatlan gazdá­jával szemben alkalmazható az „egy rókáról két bőr” elv, vagyis az ugyan­azon jogcímen való kétszeri fizettetés gyakorlata. A válasz végül is kihámozható a ren­delet 3. paragrafusa 2. bekezdéséből, mely kimondja: a létesített vagy bőví­tett úttal, illetőleg közművel érintett építési telkek (idesorolandók a már la­kóépülettel beépítettek is) tulajdonosai egyszeri út- és közműfejlesztési hozzá­járulást kötelesek fizetni. Ez alól kivétel az olyan telek, melynek vételi árába már benne foglaltatik a szóban forgó hozzájárulás költsége. Fontos megje­gyezni, hogy közút, járda-, villany-, víz- és gázvezeték stb. létesítésekor kü- lön-külön állapítandó meg a lakosság­ra vonatkozó befizetési összeg. Ezek után javasoljuk olvasónknak: fizesse ki a tartozását, ama biztos tu­dattal, hogy ilyesféle címen a jövőben akkor sem kell forintjaival hozzájárul­nia az útépítéshez, ha az a családi háza előtti területen fejeződött be. Szerkészti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents