Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

1989. október 2. • PETŐFI NÉPE • 5

Megkezdődött a cukorrépa feldolgozása

O Holtai Lajosné a laboratórium répaminősítő gépsorán a beérkező cukorrépát ellenőrzi.

Sikeres próbaüzem után megkezdték — az országban elsőként — a cukorrépa feldolgozását a sarkadi cukorgyárban.

A száztizenöt naposra tervezett kampány alatt az előzetes becslések szerint 42 ezer tonna cukrot állítanak elő.

• Tamási Mátyás a gyártási folyamatot ellenőrzi az egyik vezérlőteremben.'

Tanul az ország

Ragyogó napsütés. Elő úszónadrágot, napolajat, ki kell használni ezt a pompás strandídőt.

Kilépnek a kapun, hát kit látok? Kri- vanyecz Gyuszi tömködi be a családját a Trabantba. Stüszivadásznak vannak öltözve mindnyájan. Zergetollas, kalpa- gok, bakancsok, rövid bőrnadrágok.

— Csillagtúra? — érdeklődöm. — Országjárás? Hegymászás? Barlangkutatás?

— Ugyan — legyint Gyuszi bánatosan. — Tanulmányi szabadság. Két hét múlva vizsga. Struktúraváltási kurzus. Piacelmélet. A monetáris szemlélet fejlődése. Ilyesmik. Rémes, mennyi a kötelező és az ajánlott irodalom. Sajnálj egy kicsit.

Sajnálom egy kicsit, de miközben búcsút intek, mellemet büszkeség dagasztja. Ilyen barátom van nekem! Hallgat az új idők új szavára. Feléri ésszel, hogy még az ő korában is tanulni kell! Mert az ország szekerét a kátyúból csak a nagyobb tudás tolhatja vagy húzhatja ki.

A jövőnkbe vetett gyarapodó hittel ballagok tovább. Nicsak, nem Mutuj Évike csókolózik ott a pádon egy Lore- ley-frizurás fiúval? De bizony, hogy ő. Tapintatosan osonnék el mellettük, de a szerelmeseknél épp lélegzetvételi szünetre kerül sor, Évike kinyitja a szemét, felismer.

— Szia, Bandi bácsi! — mondja — Uszizni? De irigylem. Nekem szabadságot kellett kivennem mára, holnap kerülök a bizottság elé. Angol alapfok. Szorítson nekem, jó?

Megígérem, hogy szorítok. És így is lesz. Minden rokonszenvem ezé a szorgalmas, céltudatos gépírólányé, aki — bár nem munkaköri kötelessége ma még — lám, idegen nyelvet tanul, mert tisztában van azzal, hogy csak így zárkózhatunk fel Európához. Biflázza ezt a nehéz idiómát a haza hasznára, a maga javára. Fittyet hányva a kánikulának!

Sorállás, jegyváltás, vetkőzés után végre a medence szélén kötök ki. Már vetném magam a hús habok közé, amikor figyelmemet leköti három bronzbarna férfi. Törökülésben ultiznak a gyepen. A legbronzabb közülük Kolozsi Jenő. Hajdanán együtt katonáskodtunk.

— Egy kis kikapcsolódás? — ütök a vállára.

Előbb bemondja a zöld negyvenszázat, csak aztán néz fel, megrökönyödve.

— Én és a kikapcsolódás?! Agyadra ment a meleg?! Rendkívüli export-szimpóziumra készülök, árfolyamokat böngészek, statisztikákat bújok, lízing, preferencia; kötbér, amortizáció, kamatlábak. Ha nem lépünk, elviszi a macska azt az egész vállalatot. Beszállsz negyediknek?

Boldogan. Ha nem zavarok senkit a továbbkepződésében. Mert azt nem venném a szivemre a kiútkeresés mostani fázisában. Amikor legnagyobb kincsünk a szürke agysg^állomány^k ,u ■.. B

A Magvető Kiadó újdonságai

A vajdasági fiatal prózaírónemzedék egyik legtehetségesebb ígérete Balázs Attila. Öt jugoszláviai kötete után a hatodik Magyar- országon jelent meg, Ki tette a macskát a postaládába címmel. Az újvidéki író elvet minden rutint és konvenciót: erről tanúskodnak meglepő fordulatokban bővelkedő novellái, a rendkívüli dramaturgiai érzéket felvillantó, ritka rádiósze- rűsséggel megírt hangjátékai. A JAK-füzetek sorozat 42. kötetét a közvetlenség, a kedély és a laza szerkezetű összeállítás, a mesélés, az elmondás ősi igénye szülte.

Varga Csaba a Magyarország eresz alatt című könyvéről így vall: „Kötetem címe arra utal, hogy az egyének és közösségek sok tekintetben jelentősen jobb helyzetbe és pozícióba kerültek, mint az ötvenes években vagy a hatvanas évek elején. Ha tetszik, eresz alá állhatták. Csak vegyük észre, hogy az eresz hol lyukadt ki, mikor és miért ömlik nyakunkba a víz ...” Többék között fülöp- szállási életkép is helyet kapott a vitairatnak szánt szociográfiai munkában.

Mátyus István a XVIII. század második felében — elsőként magyarul — olyan orvosi felvilágosító művet alkotott, amely a kor tudományos színvonalát képviselve, az elmaradott hazai viszonyok között is alkalmas volt az egészséges

életmód hatékony népszerűsítésére. I... amennyivel szebb, hasznosabb és dicsőségesebb dolog volna az embernek egész életében jó egészségben maradni, annyival kéne inkább szorgalmatoskodni kinek-kinek az egészséget megtartó új diétáról vagy életének módjáról, mintsem a nyavalyák orvosol- gatásáról” — vallja a szerző, s ennek jegyében látja el jótanácsokkal olvasóit. A Magyar hírmondó sorozatban megjelent könyv mosolyt fakasztó nyelvezetével, ma is helytálló szakmai megállapításaival az egészségügyben dolgozóknak és a régi stílust kedvelő könyvbúvároknak (1782-ben íródott a kötet, Erdélyben) igazi különlegességnek számít.

Takács Imrét költőként ismerjük elsősorban. Több mint negyedszázad alatt írt prózai munkáiból — esszék, riportok, költői és képzőművészeti jegyzetek, visszaemlékezések — válogatta Poéta bene- dictum című, most megjelent prózai kötetét. A falusi életforma gyors átrendeződésére érzékenyen, a népművészetből táplálkozó irodalom és képzőművészet jeles alkotójaként szemléli szűkebb és tá- gabb világunkat Takács. A kötetben megjelent több írása is kötődik megyénkhez, így olvashatjuk Nagy Kristóf kiállítása Kecskeméten, és a Hitvallás Kecskeméten (a népművészetről) címmel írt gondolatait.

Pierre Moustiers népszerű francia író a tragikus sorsú orleans-i

Balázs Attila

KI TETTE A MACSKÁT A POSTALÁDÁBA?

herceg Égalité Fülöp (Egyenlőség Fülöpnek gúnyolták) képzelt naplóját írja, az 1789-es forradalom legizgalmasabb eseményeit megelevenítve. A főhős a forradalom dicső és véres napjait idézi, sorra vonulnak fel a korszak kulcsfigurái, Danton, Marat, Robespierre, Saint Just... közben megpróbálja saját szerepét, életútját tisztázni. Hogyan csatlakozott Bourbon herceg létére a forradalomhoz, miért szavazott — kétségei ellenére is — a király halálára, hogyan juttatták őt is vérpadra? A könyvet Ír a naplót — a kötetben szereplő 'történelmi személyekről készült életrajzgyűjtemény zárja.

I, EGÉ©SÉGf| |. megtartásán)^' . módjáról^.

jjpl-' íptí«^6h^5«ÍffisJ || .Rfaiammt'Ó fa Úi.DiaetetícáÍ *.“■' ■ ■ x d^&’müveiböK 3fegí*í

ry?\ Siti I

1111' Magvető KiadóA FŰTŐK, A TAKARÍTÓK, MEG A „TUDÓS” ...

Kinek miért fizetnek ezreket?

Bújtatott (?) állások a megyei tanácsnál

Maholnap úgy beszélünk a közelmúlt visszásságairól, mint a politikai-állami vezetés hajdani hibáiról. Holott a józan ésszel nehezen felfogható, homályos indítékok szülte korrupció, az „elvtársi” barátságra való tekintettel juttatott erkölcsi-anyagi előnyök ma is léteznek. Vagy nem ? A nép beszéli. Mit beszéli! Az utóbbi hónapokban különösen sokan szegeztek nekem (vagy valamelyik kollégámnak) ilyen kérdéseket: —A köz pénzén hány hajdani funkcit fizet a megyei tanács? Róluk nem mertek írni? Van, aki tízezret kap nyugdíj-kiegészítésként, de mit tesz le érte a köz asztalára? Nincs elég iskolai tanterem Bács-Kiskunban, a pedagógusokat gyalázatosán rosszul űzetik ma is, nem beszélve a népművelőkről, könyvtárosokról, s közben sok ezer forint elúszik azért, mert valamelyik hatalmasság így látja jónak? Kiknek mennyit fí- zetnek ilyen-olyan, gondosan tákolt jogcímen? — És így tovább. A kérdésekből a legtöbb esetben népmese kerekedik, amely köztudottan szájhagyomány útján terjed, s így óhatatlanul színesedik, gazdagodik. Nem úgy a megélhetési gondokkal küszködő, mindennapi honpolgár, aki mindinkább igyekszik megfeledkezni az utóbbi évtizedektől kapott félelmeiről, s rákérdez az egykori (tegnapelőtti) tabukra...

Nos, mi is ezt tettük, felkeresve dr. Simon Jenőt, a Bács- Kiskun Megyei Tanács személyzeti osztályának vezetőjét. Túlzás lenne azt állítani, hogy örült az alábbi beszélgetésnek. Ám mégis kertelés nélkül közölte, hogy kötelességének érzi válaszolni minden olyan kérdésre, ami hatáskörét érinti, illetve azokra, amelyekről valamilyen információval rendelkezik.

— Gerá Sándor sok éven át a megyei pártbizottság osztályvezetője volt. Mondhatni: Bács- Kiskun kulturális életének nagyhatalmú ura. Kompetenciáját sokan megkérdőjelezték, de csak akkor lehetett elmozdítani e posztról, amikor a pártbizottság akkori első titkára, Romány Pál is így ítélkezett. Ki tudja, hogy miért, a felkínált állások sokasága közül a kecskeméti színház direktori székéhez ragaszkodott.

— Igen, ez köztudott — bólintott dr. Simon Jenő. — De csak néhány hónapig ülhetett abban a székben ...

— Persze. Ugyanis hamar kiderült: attól, hogy valaki rendszeresen kap tiszteletjegyet egy- egy előadásra, még nem biztos, hogy ért is a színházhoz.

jgll Állít és nem kérdez.

— Nosza! Amikor az alkalmatlanságáról színidirektorként is meggyőzte a megye akkori vezetőit, nem kis cirkuszok árán leváltották. Azóta az MSZMP Párttörténeti Intézetének az alkalmazottja, de úgy, hogy a havi 17 ezer-kettőszáz forintos fizetését a megyei tanács fizeti. Miért?

— Mert akkor ez volt a parancs. Nem vagyok szakavatott megítélni, hogy milyen értéket produkál Gera Sándor ezért a pénzért.

— Akkor ki?

— Nézze, Balogh professzor, a párttörténeti intézet vezetője küldött egy levelet a megyei tanácsnak, miszerint Gera Sándor hasznos kutatásokat végzett eddig.

— Igen?

— Igen, 207 oldalas kéziratot adott le e térség színházi és politikai viszonyának alakulásáról, a felszabadulástól az 1954-es időkig...

— Már bocsánatodé bármilyen nagyszerű ez a tanulmány, megér éveken át havi több mint 17 ezer forintot?

— Ezt ne tőlem kérdezze.

— Hát kitől? Melyik osztály bérkeretéből fizetik Gera Sándort?

— Jelenleg az úgynevezett ellátó szervezet állományába tartozik.

— Rajta kívül kik tartoznak még oda?

A fűtők, a takarítók, a karbantartók, a garázs alkalmazottai ...

— Ők is tudományos munkát végeznek? Elnézést. Es ne törődjön arcomon a vigyorral, miközben azt kérdezem, hogy felvenne-e a megyei tanács úgy újságírókat, hogy azok a Petőfi Népének dolgoznak, s önök fizetik? Mert mi azonnal hajlandók vagyunk alkalmazni száz ilyet. Nos?- Képtelenség, amit mond.

— Lehet, de nekünk megérné. Ahogy a párttörténeti intézetnek sem lehet előnytelen alkalmazni olyan munkatársat, aki nem az intézet bérkeretét terheli. De lépjünk tovább. Állítólag dr. Losoncz Mihály, a megyei kórház — finoman mondva: — nyűgösen nyugdíjba vonult főigazgatója, havi 10 ezret kap a tanácstól a nyugdíja mellé.

— így van.

— S előtte soron kívüli béremelést, meg jutalmat kapott, hogy a nyugdíja se legyen szerény.

— Ez is igaz, bár semmi közöm hozzá. Az egészségügyi osztályt kérdezze. Én úgy tudom, azért veszi fel onnan, a havi 10 ezret, mert az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO által is támogatott kutatómunkát irányítja Bács- Kiskun öt községében.

— Aha!

— Én kompetens véleményt ez esetben sem mondhatok. Jött a parancs, hát végre kellett hajtani...

— Összesen 17 ilyen „alkalmazottjuk” van még, ha jól tudom. Sándor Béla, Pfenning Gyula, Valach István, Borszéki Lajos, László József... Soroljam?- Felesleges. Ők valóban kapnak havi fizetést a nyugdíjuk mellé a megyei tanácstól, ilyen vagy olyan címen. Hogy ezért mit produkálnak, azt az illetékes osztályok vezetőitől kérdezze. Egyet tudok: az új megyei tanácselnök, Gaborják József, megfelelő megfontolás után, megszüntet a jövőben minden feleslegesnek mutatkozó állást. Különösen egyszerű a

helyzet azoknál, akiknek az alkalmazása meghatározott időre köttetett.

— S akinél ez még több év?

— Olyan nincs. A többség szerződése ez év december végén lejár. És ismétlem: minden olyan állást felszámol a tanácselnök, amelyik nem eléggé hasznosnak ítéltetik. Azaz: felesleges.

Megkerestünk az osztályvezetők közül néhányat, kikérve a véleményüket a náluk nyilvántartott, bérkeretükből fizetett, mellékállásban alkalmazott „segéderőkről”.

Fekete László, a sportosztály vezetője:

— Borszéki Lajos a megyei diáksporttanács elnökhelyettese, s az iskolákban alakuló sportegyesületek szervezésében segít, havi 4200 forintért.

— Ha ő nem vállalná ezt a munkát, főállásban kellene alkalmazniuk mást?

. — Nem. Sőt, tudomásom szerint, jövőre már társadalmi megbízatás lesz mindaz, ami az ő feladata.

— És László Józsefé, akit havi négyezerért alkalmaznak?

— O, nyugdíjasként, a sportolók nyilvántartását végzi, napi négy órában. Amíg az átigazolásokkal kapcsolatos ügyintézések a tanácshoz tartoznak, addig az ő munkájára szükségünk lesz.

Dr. Egyedi Ernő, a szervezési ésjogi osztály vezetője: •- — Valóban a mi fizetési jegyzékünkön van nyilvántartva Sándor Béla. A havi bruttója 12 ezer forint.

— Nem rossz nyugdíj-kiegészítés. És mit dolgozik ennyi pénzért?

— Azt nem tudom. Én sem-' miféle munkát nem adok neki...

A kereskedelmi osztály vezetőjével, dr. P. Kovács Istvánnal nem sikerült beszélnünk. Ezért a helyettesét, Boricsné Zallel Anikót kérdeztük arról, hogy Valach István mellékállásban, nélkülözhetetlen feladatokat végez-e az osztályon, havi 5500 forintért? Megtudtuk, hogy ö is szervez. Meg azt is, hogy ha nem szervezne, nem kellene mást alkalmazni helyette. Bár erről inkább az osztályvezetőt kérdezzük — így a helyettese gS, mert ilyesmit megítélni csak neki van joga.

Baki Ferenc, a mezőgazdasági osztály vezetője:

— Pfenning Gyulát még az elődöm szerződtette, havi 5800 forinttal. Az osztály bérkeretét terheli a mellékállásért kapott fizetése, de mint az elnök tanácsadója működik.

— Én úgy tudom, hogy a nemrég megválasztott, új tanácselnök már nem tart igényt Pfenning Gyula tanácsaira.

— Én is így tudom.

— Mi erről a véleménye?

— Nézze, a mezőgazdasági osztálynak nincs szüksége rá, mert megfelelő apparátussal rendelkezünk, hogy elvégezzük a munkánkat.

* * *

Lehetne ragozni, hogy a fent említett példák mennyire jellemzőek országunkra. Lehetne boncolgatni, hogy az ilyenolyan címen kifizetett bérek mögött milyen értékű munka van valójában. De a konzekvenciát inkább vonja le az olvasó. Azaz: no comment.

Koloh Elek