Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 28. Kivándorol a szürkeállomány... Egyre több fiatal kutató vállalkozik külföldi tanulmányútra, tudományos munkára. Egy-két évre utaznak el, többségük azonban 4-5 év múlva, vagy egyáltalán nem tér haza — mondotta az MTI munkatársának Vizi Szilveszter akadémikus, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója, az Országos Ösztöndíj Tanács tagja. — Ez év kezdetétől szeptemberig 740 kutató ment el, többségük az Amerikai Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság, Japán és más fejlett ország tudományos intézeteinek, egyetemeinek a meghívására. A minisztériumok, főhatóságok, akadémiai intézetek naponta további három-nyolc kutató kiutazását jelzik az ösztöndíjtanácsnak. Tavaly 763-art tettek eleget ilyen meghívásnak, kétszer annyian, mint egy-két évvel ezelőtt. Számuk az idén — feltehetően — ennél is több lesz. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet diplomásainak csaknem 30 százaléka dolgozik a nyugati országokban. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar kutatók nagyon keresettek a nyugati „piacokon”, bár ott magas a követelmény, sok a jó szakember. Elsősorban az orvosbiológusok, fizikusok, matematikusok, geológusok, a műszaki és az agrártudományok művelői iránt élénk az érdeklődés. Főleg az amerikai, az NSZK-beli, az angol, a japán tudományos intézetek és egyetemek ajánlják a tudományos kutatás lehetőségét a kiemelkedő képességű magyar szakembereknek. Kedvezőtlen hazai föltételek Országunkból évente 1800-2000 kutató utazik ösztöndíjasként rövidebb-hosszabb külföldi tanulmányra az államok közötti megállapodásoknak megfelelően. A Soros- és más, újonnan létesített alapítványok támogatását szintén százak és százak veszik igénybe. A nemrég elfogadott kivándorlási törvény pedig lehetővé tette, hogy a kutatók — akárcsak a többi magyar állampolgár—bármikor, bármelyik országba pályázhassanak. Mindenképpen hasznos az, ha a kutatók megismerik a tudományágukban elért legújabb kutatási eredményeket, s korszerűen felszerelt műhelyekben megvalósíthatják tudományos elképzeléseiket, terveiket. A meghívott vagy kiküldött ösztöndíjasok többsége teljesíti támogatóinak elvárásait, számosán közülük a néhány hónapi tanulmány idején jelentős felismerésre jut, értékeket állít elő. A vendéglátó intézetek további kutatási ajánlatait el is fogadják a tehetséges magyar szakemberek. Egyi*- kőjük sem marasztalható el emiatt, hiszen ők elkötelezték magukat a tudománnyal, kutatni akarnak, ott megadatik számukra ennek a lehetősége, itthon viszont egyre kevésbé. Az akadémiai intézetekben és az egyetemeken évről évre kedvezőtlenebbek a kutatási feltételek, mivel csökkentették az alapkutatás állami támogatását. Emiatt számos tudományos műhelyben 4- a kutatás rovására — különféle szolgáltatásokra Kényszerülnek azért, hogy előteremtsék a szükséges pénzt. Japán, Dél-Korea és mások példája Az Akadémia ez évi közgyűlésén a miniszterelnök beszédében hangsúlyozta: nem lehetünk olyan szegények, hogy a tudományon takarékoskodjunk. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy a kormány, miközben gondoskodik az egészségügy és az oktatás szintentar- tásáról, a tudomány számára nem biztosítja ezt - mondotta az akadémikus. — A műszerek gyarapítására sem nyújtanak anyagi fedezetet. A Minisztertanács kabinetje hozzájárult az Országos Tudományos Kutatási Alap fenntartásához, szavatolja a kutatások támogatását ebből az alapból, a támogatás összegéről azonban még mindig nem döntöttek. A tudomány képviselői — mintegy 25 ezer kutató nevében — hiába hangsúlyozzák minden fórumon: a magyar tudomány, az Akadémia, az egyetemek létérdeke, hogy az állam megakadályozza a hazai kutatási feltételek további hanyatlását, és elősegítse azok fokozatós jobbítását. A tudományos kutatás anyagi feltételeinek erőteljes javítása a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapfeltétele — hangsúlyozta az akadémikus. Japán, Dél-Korea és számos, ma már fejlett ország tanúsíthatja, hogy sokszorosan megtérül a tudománybá fektetett pénz. Sajnálatos, hogy egyik párt sem száll síkra a tudomány megfelelő támogatása érdekében. Az állami szervek nem számolnak azzal, hogy a jelenlegi helyzetben ellehetetlenül a kutatás, az intézetek'léte, jövője bizonytalan. A legtehetségesebb kutatók ezért maradnak hosszabb ideig külföldi tanulmányúton, ezért vállalják az ott felkínált munkát, éppen ebben az időszakban, amikor a legnagyobb szükség lenne tudásukra. Távolmaradásuk olyan veszteség az országnak, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, hiszen egy-egy tudományos szakember képzése 10-15 évig tart. Márpedig ha megszakad a tudósutánpótlás, elhalnak a tudományos iskolák — ame- ‘ lyek ma is nemzetközi elismerésnek örvendenek —-, elmarad az ország gazdasági, műszaki, társadalmi fejlődése. Ez viszont most sorskérdés. A tudomány demokratizálása Nagyon fontos, tehát, hogy.Jialadéktalanul javuljon,,, a hazai kutatási lehetőség, a kutatók társadalmi megítélése; erkölcsi elismerése. Ez szükséges ahhoz, hogy megelőzzék a magyar szürkeállomány elvándorlását, a tehetséges szakemberek külföldi tanulmányaikról hazatérjenek, itthon hasznosítsák az ott szerzett ismereteiket, tapasztalataikat. Elengedhetetlen a hazai tudományos közélet demokratizálása, emberi viszonyainak jobbítása is, s az, hogy szakmai teljesítményük alapján értékeljék a kutatók munkáját — mondotta befejezésül Vizi Szilveszter. Közepes kukoricatermés A Lajosmizsei Népfront Termelőszövetkezet négyszáz hektár kukoricáját a hónap elején kezdték betakarítani. A munkába állított három kombájn e hét végére fejezi be a törést. Közepes termést hozott a fontos takarmánynövény. t A Konyha dűlő melletti területen dolgoznak a kombájnok. (Tóth Sándor felvételei) Vétkes végvári vitézek A dohány elterjedése hazánkban . Á dohány őshazája Közép- és Dél-Ameríka. Fajai közűi gazdasági jelentősége a közönséges dohánynak (Nicotiana tabacum) és a kapa- dohánynak van. A termőföld, az éghajlat és a művelés különbözősége több fajtát hozott létre, melyek közül egyeseket élvezeti cikként vagy technikai célokra, másokat pedig kertészeti vagy növénytani célokra termesztenek. A dohányt hazánkba a spanyol segédcsapatok hozták be, melyek I. Ferdinánd és Miksa császárok alatt (1550, illetve 1576) táboroztak az országban, és a végvári magyar katonákkal is annyira megkedveltették, hogy rövid idő alatt többfelé elterjedt. Mások szerint Bornemissza Pál erdélyi püspök 1568-ban hozta be először Erdélybe, majd Magyarországra. Olyan leírásokat is ismerünk, melyek szerint I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem a budai pasától kapott ajándékba először dohányt, melynek élvezetét másoknak megtiltotta. Á krónika őt magát erős dohányosnak tünteti fel, de az udvari prédikátor által irt, 1663. évi útikönyv szerint „utóbb megutálta ezt az élvezetet”. A dohány ezt követően igen gyorsan terjedt el. Általában káros, hatásúnak tartották, és számos rendeletet, sőt még testi büntetést is hoztak ellene. Szószékről is tütották a dohányzást és az egyház bűnnek minősítette. 1670-ben a gyulafehérvári országgyűlés törvényt hozott „A tubák tilalmazásáról és aki behozná, annak büntetéséről”, kijelentvén, hogy „aki akár pipával, akár pórul ér vele, ha nemes ember 50, ha pap 12, ha paraszt 6 magyar forintot fizessen”. Kevés foganatja volt a törvénynek, ezért 1686-ban megújították a tilalmat a gyulafehérvári, majd 1689-ben a segesvári országgyűlésen. Élvezetét még szigorúbb pénzbírsággal sújtották, termesztését pedig jószágvesztéssel büntették. Erdélyben a törvényhozás még 1698-ban is tiltotta a dohányzást. II. József császár már pártolta a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti amerikai dohánymagot hozatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. 1851-ig az országban feltételhez és engedélyhez nem kötött, szabad dohánytermesztés volt. (Az 1848-as szabadságharc előtt mintegy 55 000 holdnyi, dohánnyal beültetett terület volt Magyarországon, melyről 50 ezer mázsa dohányt értékesítettek.) 1851—1867 között az osztrák egyedárusítási intézmény korlátozta a jogokat, majd a Magyar Dohányjövedék váltotta fel azt. A Magyar Dohányjövedék megalakulásakor főként csak szivar- és dohányfogyasztás volt az országban, így azokat gyártották; a cigarettafogyasztás ekkor még nem volt jelentős. Ez utóbbi csak 1882-től kezdett elteijedni, így a cigarettagyártást kiterjesztették, francia cigarettagyártó gépeket szereztek be, hogy az egyre növekvő igényeket ki lehessen elégíteni belföldi áruval. Képünkön: szárításhoz fűzik fel a dohányleveleket. (MTI-Press) • Egy kijavított, felújított tartálykocsit mutat Békefy Jenő a váratlan vendégeknek: Martonyi Jánosnak, dr. Baksa Saroltának, dr. Bállá Évának és dr. Beretzky Józsefnek. ÉLETÜNKET ÉS A KÖRNYEZETÜNKET (IS) VÉDIK Amíg baj nincs - addig nincs baj Halász-Kiss-Martonyi 9 Ilyen fényvisz- szaverő táblák láthatók a veszélyes anyagot szállító kamionokon. 9 Nemrég jelent meg ez a könyv, amelynek borítójáról készült felvételünk, s az egyik társszerzője Martonyi János. Megelőzött tragédia Kecskemét határában — Halál seprőgép miatt Miért nem tudják a tűzoltók és a rendőrök? Akkor érkeztem, amikor a fővárosból a váratlan vendégek. Szegedre tartva útba ejtették a Városföldi Dózsa Tsz kecskeméti autójavítóját. Dr. Ballai Éva, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium hatósági osztályának főmunkatársa mentegetőzve mondta: „Martonyi János azt hangoztatta, itt meg kell állnunk, látnunk kell az ország legjobb ADR- szervizét." Siralmas látvány a gázolajtól kipusztult' gyep, amit a Szállító jármű tartályának hibás, rosszul tömített csapjainál kifolyt ” tüzelőanyag okozott. Sokfelé látni olyan földfoltokat, amelyeken évek óta fűszál sem nő, mert valamilyen vegyszer oda ömlött. Megdöbbenhetünk azon, ha olyan teherautón szállítanak munkásokat, amelynek platóján egy órával korábban növényvédő vegyszer volt... Békefy Jenő, az autójavító főmérnöke mesélte, hogy a télen az E5-ÖS ladánybenei elágazásánál megcsúszott egy jugoszláv kamion. Tíz méter hosszú tartályával az árokban állt meg, a villanyvezetékek alatt. Amikor észrevette, hogy két kis daruval akarják az úttestre tenni, és a tűzoltók slaggal a kezükben „készültek fel” arra az esetre, ha közben megreped a tartály (amiben nem tudták, mi van!), azonnal cselekedett, leállíttatta az „akciót”. A kamionon ugyanis volt egy tábla, rajta betű és szám: X 88. E jelzés arra figyelmeztet, hogy a tartályban lévő folyadék vízzel nem érintkezhet, mert erősen maró anyag. Az iratok alapos áttanulmányozása ezután következett és kitűnt, hogy a legtöményebb sósavat szállítja a kamion. Elképzelni is borzalmas, mi történhetett volna, ha a kiemelési manőver közben megsérül a tartály. A kiömlő vegyszer percek alatt marta volna szét az emberek cipőjét, majd a lábát, a gépkocsik gumijait, s ha még vízzel is locsolják, négyzetkilométeres körzetben kipusztult volna minden ... Szerencse, hogy feltételes módban írhatjuk, mert Békefy Jenő szakmai irányításával (a villanyvezeték eltávolítása után, KATÓ daruval) rendben közútra tették a kamiont. A veszély felismerése, a baj megelőzése speciális szakmai ismeretet kíván. Békefy Jenő az országban az első, aki oklevelet szerzett ADR-szakértői tevékenység végzésére. Illendő már, hogy eláruljuk, mi is az ADR és hogyan kapcsolódik a Városföldi Dózsa Tsz kecskeméti autójavítójához. A betűszó angol kifejezést takar, amelynek magyar megfelelője: veszélyes áru nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás. A szakértő tehát a veszélyes áru közúti szállításának ismerője, és annak a tudásnak is birtokában van, hogyan kell az ilyen szállító járműveket javítani, felújítani, milyen kötelezettségek teljesítése esetén szabad hozzájárulni forgalomba helyezésükhöz. — Kettős felelőssége van az autójavítónak — magyarázta Martonyi János, a közlekedési fő- felügyelet osztályvezetője, miközben jártuk az üzem csarnokait. — Ugyanis a veszélyes anyagokat szállító járműveket forgalmi, közlekedésbiztonsági szempontból és az anyagszállítás 'szakszerűsége, biztonsága szempontjából is meg kelHjavífíffiiük; 'illetve ^vizsgáztatásra előkészíteni. Nem túlzás, hogy azt mondom: ez az ország legjobb ADR-üzeme, itt megvannak a személyi feltételek és a műszakiak is. Megtudom, hogy Bács-Kiskun, Tolna, Csóngrád és Pest megye egy részének, valamint a főváros több veszélyesanyag-szállítójának járművei ebbe a javító-, felújítóüzembe kerülnek. A nagy felelősség miatt az országban viszonylag kevés helyen vállalkoznak ilyen munkára. A Dózsa Tsz üzeme nyolc éve vállalta ezt, s a veszélyes anyagot szállító járművek mellett a bűzös anyagokat fuvarozó (például szennyvízszippantó) kocsikat is kijavítják. ■ Az a gondunk — folytatta a felügyelet osztályvezetője , hogy kevesen ismerik az ADR-ben rögzített előírásokat, szabályokat. Persze, amíg baj nincs — nincs baj... S hogy ne is következzen be, illetve, ha megtörténik, a lehető legkisebbre lehessen csökkenteni a kárt, szükségesnek tartom, mint ahogyan Békefy kollégám nemrégen egy országos tanácskozáson javasolta, hogy a tűzoltókat, valamint a közutakon szolgálatot teljesítő rendőröket is oktassák ki. A raktárba érkeztünk, ahol pik- togramokkal ellátott és számokkal teli táblákat mutatott Békefy Jenő, példázva, hogy itt nemcsak a javításhoz szükséges anyagokból, hanem a járműveken elhelyezendő táblákból is van megfelelő választék. Ez utóbbiak sötét narancssárga, fényvisszaverő táblák, amelyeken a felső számsor a veszélyességi fok, az alsó pedig a tartályban lévő anyag kódszáma. Egyet (autós lévén) megjegyeztem: Ha a felső sorban 33-at látok, az igen gyúlékony folyadékot jelent, ha pedig az alsó sor száma 1203, az a benzin kódszáma. A megyeszékhelyt átszelő főútvonalon naponta százszámra suhannak végig kamionok, amelyeken láttam már ehhez hasonló számsorokat feltüntető táblát. S ha valamelyik felborul, és nem lesz a közelében Békefy Jenő ... ? Nagyon is igazat adok Martonyi Jánosnak, hogy a tűzoltóknak, rendőröknek ismerniük kell a jelzéseket, vagy legalább egy füzet legyen náluk, amely a kódszámokat tartalmazza. — Ha a közútra kiborul, kifolyik valamilyen vegyi anyag, az sem mindegy, hogyan takarítják fel — szólalt meg dr. Baksa Sarolta, a KÖHÉM hatósági osztályvezetője, majd a főváros Váci útján néhány éve történt halálos balesetre emlékeztetett. — Egy tartályból kiömlött a benzin. Fűrészporral, homokkal felitatták, s a végső takarításhoz seprőgépet használtak. A gép seprőkorongja fémszálas, s az úttestet karistolva apró szikrákat szórt, ettől belobbant és meggyulladt az egész terület, valamint a gép is, és sajnos, két ember meghalt ... Szóval a veszélyes anyag a tartályban és azon kívül is veszélyes; szaktudást, körültekintést igényel a tragédia, vagy éppen a környezetszennyezés megelőzése. Kíváncsi voltam, Békefy Jenőt mi késztette arra, hogy specialistává képezze magát. — Két oka van. Érdekelt a téma akár a kémiai vagy a műszakitechnikai, akár az anyagismereti oldalról nézem. Ugyanakkor érzékeltem azt is, hogy egyre több fuvarozónak okoz gondot a műtrágyát, a vegyszert, üzemanyagfélét és különböző vegyi anyagokat szállító járművek javíttatása, karbantartása és vizsgáztatása. Azzal, hogy mi képessé tettük magunkat az említett feladatok ellátására, az autójavító életképességét is növeltük. Vagyis van a dolognak egy üzemi-üzleti érdekvetülete is. Bizonyára megéri ezzel foglalkozni. Évente kétszáz-kétszázötven járművet készítenek elő vizsgára. Az autók, tártályok javítása viszont nem olcsó. De miért olyan drága? . — Aszerint, hogy milyen vegyi anyagot szállít egy-egy jármű a tartálykocsijában, más-más anyagból készült alkatrészre, tömítésre van szükség. Egy részét képesek vagyunk mi gyártani, a tömítéseket, műanyag alkatrészeket pedig különböző vállalatok ugyancsak egyedi gyártmányként készítik el. A szériaalkatrészeknél az egyedi gyártmány sokkal drágább. Például nátronlúgot szállító tartályt nem lehet alumíniumcsappal felszerelni, ezt műanyagból készítettük el, ez biztonságos, a csapot nem marja szét a lúg. Acetont szállító tartály tömítésére nem alkalmas a benzinszállító tartály tömítése, ugyanis teflontömítést kell használni. Csakhogy ez kilencszer drágább, 2500 forint... De nincs mit tenni, muszáj ezt beépíteni az emberek biztonsága érdekében, és a környezetszennyezés megelőzéséért. Csabai István
