Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-28 / 256. szám

1989. október 28. • PETŐFI NÉPE • 3 A kockázatot vállalni kell A kormány 1990—92. évi gazdaságpolitikai programja (Folytatás az 1. oldalról) láros szintet. E kedvező tendencia ellenére a folyó fizetési mérleg egyenlege — a szükséges kormány­zati döntések elmaradása, valamint a lakosság fel­fokozott devizavásárlása miatt — deficites lesz, ennek mértéke meghaladja á tervezettet, annak mintegy kétszerese, 1,3-1,4 millió dollár lesz. A nem konvertibilis elszámolású forgalomra szintén az egyensúlyhiány jellemző, mivel a terve­zett 130 millió rubeles passzívum helyett 5-600 millió rubeles fizetésimérleg-aktívummal kell szá­molni. A lakosság fogyasztásának növekedése jelentő­sen meghaladja az előirányzottat, miközben kül­földi vásárlásai is dinamikusan emelkedtek. A bérek gyors, a tervezettnek kétszeresére való növekedése bér-ár spirál kialakulásához vezethet. Az infláció az év végéig 17 százalék körül alakul. Összességében a pénzügyi rendszer helyzete egész évben kritikus volt. Kiélezett fizetési helyzet Ilyen háttérrel kellett a kormánynak előremu­tató gazdasági koncepciót kidolgoznia, mely meg­alapozhatja a jelenlegi krízisből való kilábalást. Ez, úgy tűnik, nagy vonalakban sikerült is, azon­ban az elképzelések nem mentesek az ellentmon­dásoktól. Magyarország nemzetközi fizetési hely­zete az elkövetkezendő években igen kiélezett lesz, mivel az adósságszolgálati kötelezettség 1990-ben még viszonylag mérsékelt, mintegy 1,8 milliárd dollárt tesz ki, ellenben 1991—92-ben a törlesztés már 2,3, illetve 2,9 milliárd dollárra emelkedik, míg az évi kamatfizetések összege várhatóan 1,3-1,5 milliárd dollár lesz. Az export, az idegenforgalom és a tranzitszállítások bevételei legfeljebb a kamatfizetési kötelezettségek 70 szá­zalékát fedezik, ezért a gazdaság finanszírozásá­hoz az elkövetkezendő években is jelentős hitelfel­vételre lesz szükség. Közben a tőkés piacokon a konjunktúra lanyhulására lehet számítani, s így a mainál kedvezőtlenebbek lesznek gazdaságunk exportpozíciói. Várhatóan kedvezőtlen viszonyok érvényesülnek majd a KGST-országokkal folyta­tott kereskedelemben is, mivel itt a partnerek fizetőképességének hiánya, illetve a magyar aktí- , vum csökkentése érdekében a kivitel erőteljes , njétsékJései iYárható. 3 r, i, i, ii A magyar gazdaság belső szerkezeti adottságai sem kedveznek a kibontakozási programnak. A tőke és a munkaerő jelentős hányada az energe­tikai és az alapanyag-termelő szektorban összpon­tosul. A gazdasági és a humán infrastruktúra fej­lesztése pedig tőkeigényes, de a jelen helyzetben nem fejleszthető olyan mértékben, hogy az infra­struktúra hiánya ne gátolja a gazdasági össztelje­sítmény növekedését. A belső piac bővülése, a be­ruházások és a fogyasztás általános élénkítése sem válhat a következő évek gazdasági fejlődésének motorjává, mivel a jelentős mértékű adósságállo­mány mellett nem vállalható a már 1985—87 kö­zötti, kudarcot vallott gazdasági kurzus visszaállí­tása. Az alkalmazkodóképesség fokozása A kormány ilyen helyzetben elsődleges feladatá­nak tekinti, hogy tevékenységével előmozdítsa a gazdaság szerkezeti alkalmazkodóképességének erőteljes fokozását, a világgazdaság progresszív áramlataihoz való kapcsolódást. Ennek érdekében, mindenekelőtt, a vállalkozá­sok feltételeinek javításával kívánják elérni, hogy a magyar gazdaság kimozduljon a mélypontról. Ennek szellemében már a jövő évben ki szeretpék alakítani a privatizálás alapvető szabályait, létre­jöhet az állami vagyonalap és megkezdődhet az állami vagyonnal való hatékonyabb gazdálkodás. Emellett létrejön a monopóliumellenes szabályo­zás, s ennek intézményi feltételei is megvalósul­nak. Az elgondolások szerint folytatódik a piac fejlődését akadályozó korlátok lebontása — a liberalizálás és a dereguláció —, valamint a piac hiányzó vagy a már meglévő, de fejletlen intézmé­nyeinek létrehozása, és külön törvény szabályoz­za majd az értékpapír-forgalmat is. Az új, piacké­pes vállalkozások élénkítésére, esélyegyenlőségük megteremtésére vállalkozásélénkítő program in­dul: a gazdasági társaságoknál és a magánvállal­kozóknál csökken majd az adóteher, javul a vállalkozások széles értelemben vett infrastruktú­rája, jelentősen kiszélesedhet a finanszírozás bázi­sa, a vállalkozókat segítendő, új alapokat terem­tenek. Sor kerül továbbá az adó- és elvonási rendszer módosítására, mégpedig úgy, hogy szű­külnek a nyereségadó-kedvezmények. Elhatáro­zás az is, hogy megvalósuljon a versenysemleges­ség a társaságok, a magánvállalkozások és az állami vállalatok között. A jövő évtől az állami tulajdon után osztalékot kell fizetni a költségve­tésnek. A gazdasági szerkezetváltást alapvetően a piaci nyomás kényszerítő erejével kívánja elérni a kormány. Mindenekelőtt segítik a szélesebb értelemben vett világgazdasági nyitást; az áruk, a tőke, a szakismeretek, valamint a munkaerő­áramlás ösztönzésével. Ez a belső gazdálkodás­ban az? importverseny szélesítését, az exportpályá­zati rendszer korszerűsítését, valamint a megfelelő árfolyampolitika kialakítását és érvényesítését je­lenti. Emellett az állami kiadások mérséklődésére is számítani lehet, ami enyhíti a költségvetés hiányát, s erőforrásokat szabadít fel más terüle­tek számára. Igazságos támogatási rendszer A támogatások leépítésével az állam visszavo­nul, nem támogatja a továbbiakban a gyenge ver­senyképességű vagy éppen veszteséges vállalato­kat. A megszorító intézkedések mellett ösztönözni kívánják az oktatás, az egészségügy, valamint a tudomány fejlődését. Ezért a rendelkezésre álló szűkös anyagi keretekből is kiemelkedő összegeket juttatnak e célokra. A szociálpolitikában, a foglalkoztatáspolitiká­ban és az emberi környezet megóvásában is új felfogás érvényesül majd a jövőbeli — ígéri a kormány gazdasági programja. Olyan szociálpoli- ■ tikai - rendszer megteremtése ar pél-,' amely igazsá- gos és a jelenlegi gyakorlattal szemben — amely az ár- és a< támogatási rendszerén keresztül nem­csak a legrászorultabbakat támogatja, hanem a tehetősebbeket is — a nagyobb jövedelemdiffe­renciálódásból adódó társadalmi feszültségek tompítását vállalja föl. Ugyanakkor hosszabb távon hozzájárul egy modern, jóléti állam intéz­ményrendszerének kialakításához. A foglalkozta­táspolitikában viszont az eddigieknél nagyságren­dileg nagyobb munkanélküliséggel kell számolni. Az ebből adódó problémák megoldására úgy készül a kormány, hogy ösztönzi a szakmaváltás­sal is járó vállalkozásokat, a szolgáltató ágazatok munkaerő-felszívását, illetve mindezzel összefüg­gésben az átképzési szervezet kiépítését. A gazdaságpolitikai program természetesen ve­szélyeket is rejt magában, mivel a jelenlegi ma­gyar gazdaság igen széttagolt, a világgazdaságtól valójában — legalábbis minőségi értelemben — erősen elzárt s egy ilyen piac bővítésére világvi­szonylatban is alig létezik példa. Ezért előre pontosan nem kalkulálható feszültségekkel járhat számos új intézkedés bevezetése. Az ebből adódó hatások ma még kiszámíthatatlanok. E kockáza­tot azonban vállalni kell, ha a magyar gazdaság számára valóságos kibontakozási esélyt szeret­nénk adni az elkövetkezendő években. Feltehetőleg a jövőben bármilyen összetételű kormány veszi is át a jelenlegi helyét, alapvetően nem marad más útja, mint a jelenlegi program főbb elgondolásait, irányait követni. A programtervezetet a következő hetekben széleskörűen megvitatják még a különböző szer­vezetek, intézmények szakemberei és testületéi, s ezek után kerül a véglegesített szövegű tervezet az Országgyűlés elé. A TÉESZELNÖK ESETE A BELSŐ ELLENŐRREL II. Újteleken félnek az emberek? Népmesék Amikor végeztünk az összes papírral, elmentünk az emberek­hez. Csak így írom, összefoglaló­an, hogy emberek, mivel többen közülük nem szeretnék látni a nevüket az újságban. Mert hogy még nem nyugdíjasok, „volt ve­zetők” meg valószínűleg soha nem lesznek. Azt mondták az emberek, egy­szerűen, köntörfalazás nélkül, hogy az mind igaz, amit a Kör- möczi leírt a cikkben Pécsi János elnökről. Tudja ezt a téeszben mindenki, sőt, náluk nagyobb emberek is tudják. Például dr. Tóth Antal országgyűlési képvi­selő, akihez ketten a téeszből be­mentek a fogadóórára, és alapo­san kitálaltak. A képviselő meg­ígérte, hogy utánanéz, de úgy lát­szik, nem volt még ideje az újtele­ki csip-csup ügyekre. Az itteni népmesékre. Mondták az emberek, hogy az elnököt a nyugdíjasok tartják a felszínen. Majd’ háromszor any- nyian vannak, mint az aktív dol­gozók. De hát mit tudnak ők már a téesz dolgairól?! Nem kellene. nekik elnökválasztáskor szavaz­ni. Na, persze, hová lenne akkor a demokrácia? (Meg talán nem is vinnék akkor őket kirándulni.) „Mint X. meg Z.” Azt kérdeztem, ha ennyire tud mindenki mindent, miért nem vá­lasztottak már másik elnököt? Mert nincs kit — mondták. Az elnök elüldözi a fiatal, jó szakem­bereket. Fél tőlük. Ahelyett, hogy próbálná megtartani őket, azt mondja: nem kötelező itt dol­gozni, akinek nem tetszik a mun­ka vagy a fizetés, az elmehet. Volt a tavalyi választáson egy ellenje­lölt, de az utolsó pillanatban visszakozott. Attól félt, ha nem nyer, nagyon útjában lesz az el­nöknek. Megválasztották Pécsit — főleg a nyugdíjasok szavaztak rá, az aktívak mind ellene voltak — a másik jelölt meg rövid idő múlva elment Kalocsára dolgoz­ni. Önszántából. A Barkas-ügy is borzolta a ke­délyeket. Senki sem tudta akko­riban, hogy a kocsi eladó, egyszer csak az elnök megvette. Verseny- tárgyalás nem volt, pedig azt hin­né a dolgozó, az a jó a téesznek, ha minél többet kap érte. Hát ilyen ember az elnök — legyintett az egyik vendéglátóm. Magának mindent, a többit meg egye még a fene ... Három emberrel, ha jóban van a faluban, az ellensége­inek még a rokonait is elüldözi. Aki itt szólni mer az elnök ellen, az jobb, ha mindjárt veszi is a cókmókját. Mint X. meg Z. (Ne­vek az noteszban.) Egyik ügyből se lett per Majdnem derűsen sorolták az emberek az újteleki csip-csup ügyeket. Mindenki földobott egy-egy új nevet: ahhoz még menjek el, mert az is megerősíti, amit eddig hallottam. Én meg azt kérdeztem, hogy papír ezekről a visszás ügyekről van-e? Csak néztek rám, meg hümmögtek, hogy nemigen. Vagy a fene tud­ja... Egyik ügyből se lett per, bírósági tárgyalás. Csak az em­berek szemét szúrta. Különben is minek ide papír? Mindenki tudja, hogy így van, és mindenki tudja, hogy a Körmöczi igazat írt. Min­dig is igaza volt a Körmöczinek. Hogy miért csak ő írt, egyedül, az újságnak? Hát ugyan mi veszí­tenivalója van már neki?! Valaki azt mondta akkor este, hogy Újteleken félnek az embe­rek. Csak később, hazafelé jutott eszembe, hogy a beszélgetés he­vében elfelejtettem megkérdezni: mitől? Tényleg, mitől is félhet­nek? Csak nem attól, hogy régi szép idők tanúi — mármint a nyugdíjasok — mindig engedel­mesen megválasztják ugyanazt az elnököt? Vagy az lenne félel­metes, hogy míg nyakra-főre zaj­lanak az országos jelentőségű események, a képviselőnek nincs ideje aprócska, helyi ügyekre? (A kalocsai pártbizottságra már el se ment senki kitálalni.) Esetleg az elmúlt negyven-egynéhány év­nek lennének arrafelé ijesztő ár­nyai? Idegesítettek ezek a kérdések. Majdnem elindultam Újtelekre harmadszor is, amikor váratla­nul megnyugodtam. Akkortájt történt ugyanis, hogy a magyar országgyűlésben kihirdették: má­tól fogva jogállam vagyunk. Na, kérem. Minden meg van oldva. Elvégre, Újtelek is ebben az or­szágban van! Ha legközelebb arra járok, megmondom az embereknek. Magyar Ágnes Németh Miklós válasza az MTA levelére Németh Miklós.,' a Minisztertanács elnöke válaszolt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökségének hozzá in­tézett nyílt levelére. A testület a magyar tudomány mintegy 30 ezer kutatója ne­vében kérte a kormányt: az 1990. évi költségvetés szavatolja, hogy a tudo­mányos kutatás állami támogatása megőrzi reálértékét. A miniszterelnök válaszában meg­alapozottnak tartja a levélben foglalta­kat. Osztotta az Akadémia elnökségé­nek aggodalmát amiatt, hogy az okta­tás és a kutatás nem tudja mind fonto­sabbá váló társadalmi funkcióját betöl­teni, ha az alkotó munka feltételeiben nem következik be fordulat. A kor­mány meggyőződése: fel kell számolni azt az elvet és gyakorlatot, amely sze­rint évtizedek óta az oktatás, az egész-- ségügy, a tudományos kutatás-fejlesz­tés a központi forrásból nem feladataik szerint, hanem a maradékelv alapján részesült. Már az idén az oktatás, a kutatás és az egészségügy a költségve­tésből — amennyire a gazdaság nehéz helyzete megengedte g- kiemelt módon részesedett. A színvonalas alapkutatá­sok fokozott támogatásával —7 az Or­szágos Tudományos Kutatási Alap ré­vén —megteremtették a reálérték meg­őrzésének feltételeit is. 1990-ben az ok­tatás, az egészségügy, s — az Akadé­mia kezdeményezésének helyt adva — a tudományos kutatás területén is igye­keznek megőrizni a bérek reálértékét; 16 százalékos béremelés fedezetét irá­nyozták elő. A miniszterelnök kérte a tudomány megértő támogatását a gazdasági élet és a politikai intézményrendszer gyöke­res átalakításához; ebben a tudomány részvétele stratégiai jelentőségű — írja befejezésül. (MTI) Az SZDSZ sajtótájékoztatója az aláírásgyűjtő kampányról Befejeződött az SZDSZ népsza­vazást szorgalmazó kampánya so­rán gyűjtött aláírások hitelesítése, s az eredmények alapján a referen­dum kiírása törvényesen elkerül­hetetlen —jelentette be Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségé­nek ügyvivője pénteken, a Kossuth Klubban tartott SZDSZ-sajtóérte- kezleten. A tájékoztatón ismertették az SZDSZ ügyvivő testületének állás- foglalását, amelyben leszögezik, hogy a szabaddemokraták szüksé­gesnek tartják a népszavazást a kezdeményezés valamennyi kérdé­sében — kivonuljanak-e a párt- szervezetek a munkahelyről; elszá- moljon-e az MSZMP (MSZP) a tulajdonában vagy kezelésében lé­vő vagyonról; csak a szabad or­szággyűlési választások után ke­rüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására; feloszlassák-e a munkásőrséget — megtartani. Ez a már megoldottnak latszó kérdé­sekben (a pártok munkahelyi mű­ködésének megtiltása és a munkás­őrség jogutód nélküli feloszlatása) sem fölösleges — mondotta Töl- gyessy Péter, az SZDSZ tanácsá­nak tagja —, hiszen ha a nép ki­nyilvánítja akaratát, ezzel lehetet­lenné válik a döntés későbbi parla­menti felülvizsgálata. Vagyis az ál­lampolgárok a népszavazáson megerősíthetik a parlament októ­beri döntését az adott kérdések­ben. Az SZDSZ takarékossági szem­pontból elfogadhatónak tartja, hogy az említett néjpy kérdésben a referendumot, illetőleg a címer és a nemzeti ünnep ügyében a kor­mány által javasolt népszavazást egyidejűleg rendezzék meg. Ugyanakkor elfogadhatatlannak minősítik, hogy a népszavazás eredményének kihirdetése előtt ki­tűzzék az elnökválasztást. Az el­nökválasztás ugyanis nem a szava­zólapok kitöltésével, hanem a vá­lasztás időpontjának kitűzésével kezdődik, amikor is elindul a vá­lasztási kampány. Márpedig az képtelenség — mutatott rá Töl- gyessy Péter —, hogy párhuzamo­san folyjék az elnökválasztási kampány és egy olyan népszavazás előkészítése, amely esetleg az ál­lamfő későbbi megválasztasa mel­lett dönt. Az SZDSZ képviselői bírálták azt a törekvést, amely összekap­csolná az államfőválasztást, illető­leg a címer és a nemzeti ünnep ügyében rendezendő népszavazást. Ezzel ugyanis a csak a címerről és a nemzeti ünnepről szavazni kívá­nóknak is automatikussá válna a részvétele a köztársaságielnök­választáson, legfeljebb érvénytelen szavazatot adhatnának le. Pető Iván, az aláírásgyűjtő akci­ót sikeresnek minősítve, kifejtette, hogy a kampány jelentősen befo­lyásolta a munkásőrség, illetőleg a pártok munkahelyi működése ügyében hozott parlamenti dön­tést. Úgy vélte: a történtek meg­erősítették, hogy az SZDSZ helye­sen döntött, amikor népszavazást szorgalmazott abban a négy kér­désben, amely a szabaddemokra­ták megítélése szerint kikerült a háromoldalú tárgyalások hatókö­réből. (MTI) BAJAI TALÁLKOZÓ Ahol megbecsülik a régi dolgozókat A* Többen is megemlítették, bogy már nagyon várták ezt a napot Jóleső érzés találkozni a régi munkatársakkal, és tudni, bogy nem felejtkeztek meg róluk a maiak. A Bácska Kereskedelmi Vállalat minden esztendőben összebírja a nyugdíjasait baráti találkozóra. Az idei rendezvénynek a bajai helyőrségi klub székháza adott ottbont a napokban. Horváth József igazgató meleg szavakkal köszöntötte munkatársait, és beszámolt a vállalat jelenlegi helyzetéről. Amint elmondta, a nyolcszáz dolgozó jelentős összeget ad a népgazdaságnak. Az idén 80 millió forintot fizetnek ki munkabérre, s ennek majdnem a felét a társadalombiztosítási járulékra. Körülbelül 40 millió forint nyereségre számítanak. Az új idők követelményei a kereskedelemben is érvényesülnek. Minden egységnek meg kell termelnie a jövedelmét, mert ha nem tudja, úgy nincs- más hátra, megszüntetik, illetve szerződéses formában működtetik tovább. Most 20 százalékkal nagyobb átlagbért adnak a dolgozóknak, mint tavaly. A legalacsonyabb és egyben a kezdő bér 4050 forint. A Bácska Kereskedelmi Vállalat a közeljövőben részvénytársasággá alakul át. Az eddigi központnál legfeljebb nyolc-tíz ember marad, az igazgatóval együtt. Horváth József kitért arra is, hogy minden lehetséges módon igyekeznek nyugdíjas dolgozóik kedvezményeit fejleszteni vagy legalább a jelenlegi szinten megtartani. Vásárlási utalvánnyal, olcsóbb vételi akciókkal, üdülési lehetőségekkel is igyekeznek kifejezni a régi dolgo­zók iránti megbecsülést M mondta befejezésül az igazgató. A központi iskola tanulóinak hangulatos műsora után, ebéd közben, alkalmam volt néhány jelenlevővel szót váltani. Kis Antal kecskeméti kirakatrendező a nyugdíjasok doyenje. Most 83 esztendős, és ha egészsége engedi, jövőre is részt vesz a találkozón. Györki István a bajai ruházati részlegnél dolgozott, a múzeum épületében. — Az egyik legszebb egységünkben voltam boltvezető — mondja kissé elérzékenyülve. Minden évben 8-10 százálékkal emelkedett a forgalom. Most sem unatkozom. Intézgetem 130 bélyeg- és 63 éremgyűjtő társam ügyeit, s két kis unokám is igényli a nagyapát. Jókedvű társaság, mint kiderül, valamennyien a kecskeméti Olcsó áruk boltjában dolgoztak, a Rákóczi úton. Budai Sándorné, Jármi Istvánná, Mészáros Antalné jó egyetértésben végezték munkájukat, és a barátság a nyugalom éveiben is megmaradt. Palovics János szintén munkatársuk, 42 évet töltött a szakmában, de jókedve, humora ma is a régi — állítja Bélavári Pálné, aki a Homyik János utcai Konzumex divatáruboltból érkezett. — Jövőre is itt leszünk, csak hívjanak bennünket — búcsúznak a vendé­gek. Úgy százhetvenre tehető a számuk, akik Kiskunhalasról, Félegyházá­ról, Kalocsáról, Kecskemétről eljöttek Bajára. A vendéglátók nevében Tripolszky Pál köszön el, mégpedig ily módon: — A következő találkozóban tehát meg is egyeztünk. Gál Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents