Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-27 / 255. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 27. Vita a lengyel—magyar segélyről A demokraták keveslik, a konzervatívok sokallják ' Bibó színvonala nagy kihívás BM-sajtótájékoztató az önkormányzati törvény koncepciójáról Az amerikai szenátus szerdán, az éjjeli órákba nyúló vitát folytatott a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtandó támogatásról, amely a jelek szerint kétszer olyan magas lehet, mint ameny- nyit a kormány ajánlott. A Bush-kormány (időközben már megemelt) javaslata szerint a két ország a következő 3 évben összesen 454 millió dolláros támogatást kapna. Az összeg túlnyomó része Lengyelországnak szóló élelmiszersegély, illetve anyagi támogatás. A szenátus külügyi bizottságának demokrata többsége utóbb ennek az összegnek csaknem a háromszorosát szavazta meg — a republikánusok ellenkezésével, akik a támogatás mértékét sokallják. Ezek után a képviselőház a múlt héten, nagy — 344:47 — arányú A VSZ külügyminiszteri tanácskozása A Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek felszólalásai, majd a külkereskedelmi minisztériumok vezető személyiségeinek beszédei után csütörtökön este a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri tanácskozásának résztvevői elfogadták a záródokumentumot, amit pénteken a kétoldalú, illetve szakértői tanácskozások után hoznak nyilvánosságra. A csütörtöki tanácskozást Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter nyitotta meg, aki az új lengyel kormány nevében hitet tett országa érdekeltségében a szocialista országokkal való kölcsönösen előnyös, partneri kapcsolatok fejlesztésében és megerősítette: Lengyelország kész tiszteletben tartani a szövetségi rendszer keretében reá háruló minden kötelezettséget. Reményét fejezte ki, hogy a VSZ tevékenysége fontos hozzájárulást jelent az európai és a világbiztonság, a nemzetközi bizalom erősítéséhez, a helsinki záróokmány szellemében a legszélesebb körű nemzetközi gazdasági együttműködés infrastruktúrájának kiépítésétszolgálja. A külügyminiszterek — lengyel tájékoztatás szerint — felszólalásaikban mindenekelőtt a nemzetközi helyzetet, a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé bukaresti ülése óta történteket elemezték és értékelték, különös tekintettel a szovjet—amerikai és a bécsi leszerelési tárgyalásokra, a szélesen értelmezett összeurópai politikai fejleményekre, azok gazdasági, katonai, humanitárius vetületere. A külügyminiszteri bizottság tanácskozásának másik fő témája kifejezetten az európai gazdasági együttműködés kérdése volt, aminek külön nyomatékot adott a tagországok kormányai kereskedelmi és külkereskedelmi minisztériumai magas rangú képviselőinek jelenléte és felszólalása. Mindez egyben azt is alá kívánta húzni, hogy a Városi Szerződés tevékenységében egyre nagyobb szerep jut a katonai kérdések mellett a politikai és gazdasági témáknak. A harmadik fő téma a szövetségi rendszeren belüli együttműködés, a tagországok közötti kapcsolatok, a Varsói Szerződés működésének demokratizálása, a szervezet operativitásának, a változó kelet—nyugati kapcsolatokhoz való alkalmazkodásának javítása. A Magyar Köztársaság külügyminisztere, Horn Gyula és , Apró Piroska, a magyar, .kereskedelmi, minis?tér.hely,eJtese, délután szólalt fel. 1 A külügyminisztereket .és a külkereskedelmi, illetve kereskedelmi minisztériumok vezető beosztású mútíkátáí'sait'cS’ű- 1 törtökön este fogadta Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnök. Ezt követően Tadeusz Mazowiecki látta díszvacsorán vendégül a tanácskozás résztvevőit. Horn Gyula pénteki programjának keretében találkozni fog Mieczyslav Rakowskival, a LEMP KB első titkárával és Tadeusz Mazowiecki kormányfővel. többséggel 837,5 milliós segélycsomagot fogadott el — ezúttal a republikánusok többségének támogatásával is. A most a szenátus elé került javaslat megközelítően hasonló összegről, 799 millióról szól, amelynek ez esetben is mintegy háromnegyede Lengyelországnak jutna ... Miután republikánus képviselők—egy adóügyi vita miatt—tudatosan elhúzták az időt, a segély- programról legkorábban csak csütörtökön szavazhatnak, de azt minden előjel szerint lényegében jóvá fogják hagyni. A kongresszus mindkét házának ezután közös állásfoglalást alakít ki. Azt a Fehér Ház nyilvánvalóan tudomásul veszi majd, annál is inkább, mert a kitűzött célok megegyeznek a Bush által javasoltakkal, csak az összegek módosulnak. SZOVJETSZKAJA ROSSZIJA: „A magyar reformfolyam tajtékai” „Amikor a nyilvánosság nem ismer határokat" címmel közölt a Magyarországon hallható, olvasható szoyjetellenes megnyilvánulásokról, egyes lapokban fellelhető területi követelésekről kemény hangú kommentárt csütörtökön a Szovjetszkaja Rosszija. — Egyértelmű sajnálkozással kell megállapítanunk, hogy a magyar reformok viharos folyama kissé túl sok tajtékot hoz a felszínre—kezdi kommentárját Alekszandr Kondrasov, aki egyébként a TASZSZ szemleírója. Elsőként az október 23-ai ellenzéki rendezvényeken gyakran felcsattanó „Ruszkik, haza!” jelszó hátterén gondolkodik el a szerző, utalva arra, hogy Magyarországon vannak olyanok, akik valamilyen megszálló erőként akaiják beállítani azokat a szovjet csapatokat, amelyek —• mint írja — kizárólag az európai NATO-erők ellensúlyozására állomásoznak hazánkban. — Az utóbbi időben - folytatja Kondrasov — ellenzéki vagy „független” újságok a történelmi tényeket eltorzító Írásokat közöltek. Példaként a budapesti (sic!) Dátum című lapot hozza fel. A téma, mint kiderül az írásból, a Kárpátalja története. A Dátum — a cikk szerint — lerohanásnak, megszállásnak, bekebelezésnek nevezi a Vörös Hadsereg 1944—45-ös tevékenységét, áldozatnak állítja be a horthysta és a nyilasrezsimet. Kondrasov idézi a lapból azt a megállapítást, amely szerint a Kárpátalja sosem volt szuverén terület, sosem tartozott a cári Oroszországhoz, az ezer éven át a magyar államhoz tartozott. — Felvetődik a kérdés — zárja le gondolatmenetét Kondrasov; — szükségük van-e a népeknek hasonló történelmi elszámolásokra, a szerződések és a határok felülvizsgálatára, amint azt a Dátum szerzője követeti. Fél lehetne fogni az ilyen egyes felhívásokat, ■■felelőtlen írásokat á'reforta és á'úyilVáüÖé&ág élkefiilhétetlen vadhajtásaiként. Meggyőződésem1 azonban — fejeződik bé1 '£ Szovjetszkaja Rosszija kommentárja —, hogy a nyilvánosságnak is kell határokat ismernie. Egyfelől az illetékesség és a józan gondolkodás határait, másfelől tiszteletben kell tartania az államok határait. AZ ÚJRAFELFEDEZETT MÚLT Pengeélen egyensúlyozó történelemoktatás Szolzsenyicin Gulag szigetcsoport című regénye —j amely a szovjet munkatáborokról szól, és hosz- szú időn át tiltott könyv volt — most ajánlott olvasmány lett történelemből a szovjet iskolákban. A középiskolai történelemtankönyvek tavaly még meg sem említették a sztálini tömegterrort, az idén viszont a 10. osztályos könyv már kiemeli: „előzetes becslések szerint az elnyomás halálos áldozatainak száma 40 millióra tehető”. Az oktatási hatóságokat tavaly utasították, hogy fújják le a középiskolai történelemvizsgákat, mert azokra a diákoknak olyan anyagot kellett volna bemagolniok, amely szöges ellentétben állt a közelmúlt történelméről a sajtóban megjelenő szenzációs leleplezésekkel. Megkezdték a szovjet történelemtankönyvek átírását, és az óriási munka első eredményei most kezdenék megjelenni gi iskolákban. A moszkvai városi tanács tanulmányi osztálya által nemrég kiadott tanári útmutató azzal vádolja Szálint, hogy azért hurcoltatta milliószámra munkatáborokba az embereket, mert az erőltetett iparosításhoz rengeteg munkaerőre volt szükség a gyéren lakott vidékeken, mint például a távoü északon, és nem akadt elég önkéntes. A szükséges helyeken aztán tucatszám jelentek meg a munkatáborok több száz ezer fogollyal, írja az •útmutató. Ugyanez a könyv elismeri, hogy egész vidékek haltak éhen a 30-as évek elején az éhínségekben, amelyeket a sztálini kollektivizálás váltott ki. Idézi nyugati tudósok becsléseit, amelyek szerint 3—1Ó millió ember pusztult éhen. Az 1974-es 10. osztályos tankönyv csak úgy jellemezte a 30-as éveket, mint a gyors iparosítás diadalának sorozatát. Az új tankönyv azzal vádolja Sztálint — akit korábban a haza megmentője- ként dicsőítettek —, hogy katasztrofális hibákat követett el. Ugyanilyen őszintén szól a tisztogatásokról, Sztálinnak a háborúval kapcsolatos katasztrofális tévedéseiről. A hangnem megütközést vált ki a hivatalos történelemváltozaton nevelkedett- idősebb nemzedékben. „Öt évvel ezelőtt ilyesmiért még munkatábor járt’? — mondja egy hajdani politikái fogoly. A nyilvánvaló változások ellenére még most sem kockázatmentes tanítani az újrafelfedezett múltat. A már idézett egykori politikai fogoly nyolcadikos fia meséli: tavaszai eltűnt a történelemtanáruk, aki folyóiratcikkekből tanított a sztálini elnyomásról. (Egyébként hivatalosan éppen ezt ajánlják a tanároknak.) „Ó volt az első pasi, aki azt akarta, hogy tényleg tudjuk a történelmet — mondja a 15 éves fiú. — Az új tanárnál megint magolni kell”. De hogy a gátak milyen gyorsan szakadnak át, azt éppen az mutatja, hogy Szolzsenyicin Gulagja már ott van az ajánlott olvasmányok listáján. Hiszen először csak augusztusban publikálták a regényt az egyik szovjet irodalmi folyóiratban, könyv alakban még meg sem jelent. Nincs könnyű helyzetben a tan- könyvkiadó, mert pillanatok alatt kell döntenie: a folyamatosan megjelenő újságírói leleplezések közül melyik az, amit alátámasztanak a tények is, meg támogatnak a politikusok is. A történelemát- íras még csak az elején tart, így aztán a középiskolások tankönyveiben új és régi tételek keverednek. Horn Gyula üzenete az EFTA-hoz Hóm Gyula külügyminiszter üzenetet intézett az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamai külügyminisztereinek Genfben folyó értekezletéhez. A magyar diplomácia vezetője hangsúlyozta, hogy a hazánkban kibontakozó gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai reformok célja demokratikus jogállam megteremtése, a többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia és a vegyes tulajdonra épülő szociális piacgazdaság megvalósítása. E folyamat visszafordíthatatlanságára törvényes garanciát nyújtanak az Országgyűlés által elfogadott sarkalatos törvények és a Magyar Köztársaság kikiáltása. Bízunk abban, hogy e változások eredményekéit hazánk felzárkózik az európai fejlődés élvonalához és a demokratikus országok nemzetközi közösségének teljes jogú tagjává válik. Horn Gyula kifejti, hogy gazdaságunk megújítását pusztán önerőből nem tudjuk elvégezni. Törekvéseink az élenjáró gazdasági, műszaki és tudományos színvonalhoz való felzárkózásra a fejlett államok és integrációs szervezeteik támogatása nélkül nem valósíthatók meg. Ez a felismerés vezeti a magyar kormányzatot abban, hogy konkrét lépéseket tesz hazánk és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás közötti együttműködés magasabb szintre emelésére, intézményesítésére. Ez példaértékű lehetne, mivel jelezné gazdaságunk európai integrálódásának lehetőségét, az összeurópai együttműködés perspektíváját. A magyar külügyminiszter ebben a szellemben kérte finn, izlandi, norvég, osztrák, svájci és svéd kollégáját annak a magyar javaslatnak a jóindulatú vizsgálatára, amely egy magyar—EFTA közös szándéknyilatkozat létrehozására irányul. E nyilatkozat tervezetét a magyar fél az elmúlt napokban adta át az EFTA vezető tisztségviselőinek és az egyes tagállamoknak. Horn Gyula végül annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a javasolt közös szándéknyilatkozat a kereskedelem, a gazdasági és ipari kooperáció, az idegenforgalom és a közlekedés terén fennálltfegyüttműködés lehetőségeinek bővítésével előmozdíthatja szabadkereskedelmi megállapodások kötését Magyarország és az EFTA tagállamai között. A magyar külügyminiszter üzenetét tartalmazó levelet dr. Varga István nagykövet, a genfi magyar ENSZ-misszió vezetője adta át csütörtökön Jón Baldvin Hannibalsson izlandi külügyminiszternek, az EFTA soros elnökének. A népfelség elvéből kiinduló, demokratikus alapokra építkező helyi közösség vegye át saját ügyeinek intézését; a mai tanácsrendszert a modem jogállamot jellemző valódi önkormányzat váltsa fel —jelentette ki Vere- bély Imre belügyminiszter-helyettes azon a csütörtöki sajtótájékoztatón, melyen a BM májusban alakult köz- igazgatási főcsoportfőnökségének vezetői tájékoztatták az újságírókat a területi önkormányzatokról szóló, most elkészült törvény koncepciójának fontosabb elemeiről. A minisztérium átszervezéséről elmondta, hogy a kialakuló szervezet mintegy visszakanyarodás az 1848-as és az 1867-es, igazgatási jellegű irányításhoz, s szakítás a közelmúlt rendőr- minisztérium-profilú formájával. A történeti előzmények közt említette, hogy 1945 után — Erdei Ferenc minisztersége alatt — Bibó István is irányította a BM közigazgatási tevékenységét, s ez a színvonal nagy kihívást jelent a mai utódok számára. Az önkormányzati törvény kidolgozásának menetéről szólva elmondta: a most kormányzati egyeztetésre „induló” önkormányzati törvény szabályozási koncepcióját egyidejűleg társadalmi vitára is kívánják bocsátani, majd a különböző vélemények beépítését követően, az új Országgyűlés elé terjesztik be. A törvény szabályozási koncepciója az önkormányzáshoz való jogot a helyi társadalom, a lakóhelyi, lokális közösségek alkotmányos jogának tekinti, i amit csak indokolt esetben és csak törvény korlátozhat. A valódi önkormányzat megvalósulása érdekében az európai minimumok elérésének fontosságát hangsúlyozta. így utalt arra, hogy az önkormányzatnak autonómiára, szabad mozgástérre (a részükre tör? vényben meghatározott keretek kör zött) és demokratikus működésre van szükségük. Az önkormányzatok belső szervezetalakítási szabadságáról elmondta: aíz önkormányzat szuverén joga, hogy szabadon alakítsa szervezetét, illetve hogy feldöntse, milyen irányban és hová társul. Minden településnek legyen lehetősége önkormányzatot választani s önálló igazgatási szervezetet kialakítani. Községek társulásával, az anyagi terhek megosztásával körjegyzőség is kialakítható. A'megyék jövőbeni működésére három; változatot dolgoztak ki. Az egyik elképzelés szerint a közjogi önkor- máiiyzatként működő megye összefogna es hatékonyan megjelenítené a települési érdeket. Egy másik megoldás szerint a helyi önkormányzatok a jogszabályban meghatározott közjogi intézmények fenntartására megyei társulást alakítanának. A harmadik elképzelés. szerint a hivatali megyében nem működne semmilyen választott testület. A megyei hivatal a kormány kihelyezett szerveként csak államigazgatási feladatokat látna el. A törvénykoncepció szerint az állampolgárok jogaik gyakorlására helyi képviselő-testületet választanak, illetve egyes ügyekben közvetlenül helyi népszavazással döntenek. I Az önkormányzat vezetője és képviselője az elsődlegesen településpolitikai feladatokat ellátó polgármester lenne. Az önkormányzati hivatal vezetőjét — pályázat útján — a képviselő-testü- ; let nevezné ki. Az önkormányzatok gazdasági tevékenységéről elmondta: az önkormányzat — a törvény által meghatározott keretek között — költségvetésével önállóan gazdálkodna, szabadon rendelkezne tulajdonával, emellett vállalkozási tevékenységet folytathatna és adót állapíthatna meg. Szólt arról is, hogy az államnak vissza kell adnia a város és a falu népének régi tulajdonát, a földet, a közműveket, az intézményeket stb. A sajtótájékoztató második részében a BM jelen lévő vezetői szóltak arról, hogy megkezdődött a közigazgatási deregulációs folyamat, amelynek során radikálisan csökkenteni kívánják az állampolgárokat és a tanácsokat feleslegesen korlátozó jogszabályokat. Kongresszusra készülnek a szövetkezetek (Folytatás az 1. oldalról), Nem élegendő a megújulás, új érdek- képviseletét'kell létrehozni, azöúban ' — mint afrógyán‘érről ‘Aktái-Gábor, a Teszöv titkára is beszélt — nevet cserélni könnyebb, mint egy valóban; újat kialakítani. Alulról építkező, önkéntes, demokratikus és egységes érdekképviseletre van szükség és a területi szövetségek szövetségeként alakuljon meg ennek országos szervezete. Ez az országos érdekvédelmi szervezet viszont legyen olyan erős, hogy a kormányzattál és a pártokkal is egyenlő partnerként léphessen föl a szövetkezetek, a parasztság érdekében. Több felszólaló szóvá tette; hogy napjainkban nincs esélyegyenlőség és versenysemleges helyzet a magánvállalkozók, a magángazdálkodók és a szövetkezetek között. A vállalkozókat az állam sokféleképpen (például kedvezményes bankkölcsönnel) támogatja, hátrányban vannak azonban a tsz-ek a keresetszabályozás kötöttségei miatt stb. A szövetkezetek sorsának alakításába beleszólnak a létrejött új jiolitikai pártok, némelyek a szövetkezetek szétverésétől sem riadnának vissza. Ezzel nagy hibát követnének el, és; ugyanolyan kárt tennének, mint annak idején az erőszakolt téeszesítéskor a,magán- gazdaságok szétverésével. Ma, a szövetkezeti tagságot meg sem kérdezve, a földosztást erőltetik, de kitűnt: azokban a szövetkezetekben, ahol az alapszabály módosításával lehetőséget adtak a föld kivitelére, erre egyetlen tag sem tartott igényt, sőt, a tagság 90 százaléka azt mondja: „földet vissza nem veszünk”, _ amelyről Szőcs János, a Csátaljai Új Tavasz elnöke tájékoztatta a küldöttgyűlés résztvevőit. Valamennyi hozzászóló a szövetség szükségességét hangoztatta, olyan érdekképviselet létrehozását, amely a gyenge adottságú, fejlődésben lemaradt tsz-eket és tagságát is szolgálja, nem csak a jó gazdaságok érdekeit kép- .yjsej&,é§ y^zefgj^nek aiL jegítjég^t és információt, akik egyébként az elmúlt években, á.politikai szervezetekben is tagkérrf vagy tíszíségviselŐlcent előnyöket élveztek. Szót kért a tanácskozáson Eleki János, a TOT főtitkára, aki a politikai harcok és változások érdekképviseletre tett hatásáról is beszélt. Megemlítette, hogy olyan megalapozott, részleteiben kimunkált agrárprogram-tervezetet még egyetlen párt sem tudott készíteni, mint az érdekképviselet. Az ágazat megújulására hosszúnak mondotta a hároméves időszakot, amely a kormányzati tervekben szerepel, mert az időhúzás a feszültségek növekedésének, az ágazat termelési és pénzügyi visszaesésének kedvez. Legalább két év alatt kell végrehajtani egy megújulási programot, A földügyekről szólva kijelentette: a földtulajdont az egységes tulajdonreform keretében kell rendezni, nem attól elkülönítve. A tagságot mielőbb tulajdonosi pozícióba kell hozni, új földtörvényre van szükség, de addig is elő kell segíteni és ösztönözni a belső vállalkozási formákat. Véleménye szerint, a parasztság azt a pártot támogatja majd, amely érdekeiért cselekedni is képes, ugyanakkor megemlítette, hogy önálló párt megalakításának szervezése is megkezdődött. Gaborják József, a megyei tanács elnöke az infrastruktúra fejlesztésében jelölte meg a segítséget és egyben a tanács feladatát, valamint kifejtette, hogy törekednek az érdekképviselettel való együttműködésre. Új agrártámogatási rendszer kialakítását sürgette, amely a települések lakosság- megtartó képességét is elősegíti, javítja. A küldöttközgyűlésen részt vevők jóváhagyták a tsz-ek által javasolt hetvenhat fő részvételét a decemberi szövetkezeti kongresszus küldötteiként, valamint titkos szavazással megválasz- = tották a tsz-szövetség hat küldöttét. Cs, I, Bajai újszülött is részvényes A végleges adatok szerint Kovács Krisztián Tihamér debreceni, Förgeteg Dávid Szilveszter makói, Fekete Viktória kaposvári, Csótai Anna veszprémi, Modori Veronika tapolcai, KQszke Claudia ózdi, Csiszár Orsolya szegedi, Szentkuty Rita szombathelyi, Udvardi Mária egri, Egei Krisztina móri, Szabó Krisztián Gyula budapesti, Kincses Attila dunaújvárosi, Puzsár Ádám Attila győri es Kubatov Csenge bajai újszülött jogosult arra az ezer svájci frank értékű részvényre, amelyet a Radius-Hungaricus Részvénytársaság ajánlott fel azoknak a csecsemőknek, akik a Magyar Köztársaság kikiáltása utáni órákban jöttek világra. Az értékpapírokat a közeljövőben mindnyájan megkapják, az elsőt október 27-én, pénteken, a veszprémi kórház szülészeti osztályán Molnár László, a részvénytársaság elnök-igazgatója adja át Csótai Anna édesanyjának. A számítások szerint a „rádiusz-bébik” tizennyolc éves korukban — a részvények árfolyamnövekedése révén — százezer svájci frankot kapnak majd kézhez. Molnár László csütörtökön, a névsor ismertetésekor bejelentette, hogy a részvénytársaság ezután minden évben, a köztársaság kikiáltásának évfordulóján megismétli a részvényajándékozási akciót. (MTI) LAPZÁRTAKOR ERKEZETT A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a 43. heti lottószámsorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 14, 24, 26, 37, 83 Az október havi tárgynyeremény-sorsoláson a 40. heti szelvények vesznek részt. (MTI) Magánkézbe kerül az ózdi durvahengermű 1990. január 1-jétőLPetrenkó János magánvállalkozásaként működik tovább az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerművé, amelyet — termelésének gazdaságtalansága miatt — ugyanabban az időpontban be akartak zárni, s ezzel megnyugtató módon rendeződik *az ott'dolgozó 650 ember nagy többségének a sorsa is.... E nem mindennapos hírt csütörtökön délután, az ózdi technika házában tartott munkásgyűlésen Lotz Ernő, az OKÜ vezérigazgatója és Petrenkó János jelentette be a durvahengermű dolgozóinak. A munkások a jelek szerint minden ellenérzés nélkül fogadták a megoldást, és bíznak Petrenkó Jánosban, aki az utóbbi években számos jelentős szabadalma és remekül prosperáló magánvállalkozása révén, már széles körben ismertté vált. A magánvállalkozó mintegy százmillió forintért, ötéves lejáratú lízingben vásárolja meg a bezárásra ítélt üzemet. Tervei szerint részben megtartja korábbi tevékenységének gazdaságos elemeit, részben — mégpedig jelentős részben — viszont saját szabadalma alapján készít majd nagy kopásállóságé gépipari alkatrészeket. Az üzem gazdaságos működtetésének megkezdéséhez 50 millió forint bankhitelt vesz igénybe. A vállalkozó bejelentette, hogy a tulajdonába kerülő üzem 650 tagú munkásgárdájából, számításai szerint 400- 450 szakembernek tud biztos megélhetést garantálni. A többiek egy része már eleve nyugdíjkorú, más részüknek a kohászati üzemek biztosítja a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét. Petrenkó János nem titkolta azt sem, hogy a létszám bizonyos részére nem tart igényt. Mint mondotta: azok tartoznak ezek közé, akik nem hajlandók még a továbbképzésre sem, s akiknek a munkájával, hozzáállásával, magatartásával, munkafegyelmével már a jelenlegi vezetők is elégedetlenek. Elhangzott az a bejelentés is, hogy az üzem termékeinek 70 százalékára hazai vevő van, 30 százalékát pedig Nyugatra szállítják. (MTI) Jövőre csökkennek az adók Sajtótájékoztató a Pénzügyminisztériumban (Folytatás az 1. oldalról) kát, ugyanakkor az általános forgalmi adót kiterjesztik a magánimportra is. Az állami vállalatok feltehetően nem örülnek annak a törvényjavaslatnak, amely ugyan nem az adóhoz kapcsolódik, de mégiscsak a nyereség „vámszedője” lenne. Ez az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, amely szerint az állami vállalatok adózott nyereségük 18 százalékát lennének kötelesek befizetni a költségvetésnek. Feltehetően itt is lesznek kivételek, például a közszolgáltatás vagy az élelmiszer-kereskedelem. Mint Farkas István miniszterhelyettes elmondta, a pénzügyi kormányzat egy stabil, négyelemes adórendszert kíván kialakítani, amelynek elemei: az szja, az áfa, a vállalkozási nyereségadó és az úgynevezett helyi adó. Ezen belül az indirekt, azaz a forgalomhoz kapcsolódó adókat célszerű növelni, ám ez egyelőre távlati cél. 1990-re olyan rendszer javaslatai kerülnek a parlament elé, amelyben az áfa mértéke gyakorlatilag változatlan, a személyi jövedelem- adót szinten tartjuk, a ványát pedig csökkentjük — mondta a miniszterhelyettes. Azt is hozzátette: ha az adórendszerben nem történne semmilyen változás, úgy 1990-ben 22 milliárd forinttal több bevételhez jutna ezen a címen a költségvetés, így azonban csak 13 milliárd forinttal nőnek majd ezen bevételei. Az adóbevételek összességében tehát nőni fognak, adóterheink azonban nem. A miniszterhelyettes szerint e kijelentésben csak látszólagos az ellentmondás. Lehet, hogy a törvényjavaslat számos részlete mellett e látszólagos ellentmondásról is vitát nyitnak majd a képviselők az Országgyűlés novemberi ülésszakán. M. Á.
