Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
1989. október 26. • PETŐFI NÉPE • 3 A BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE Változás kell az agrárpolitikában (Folytatás az 1. oldalról) A mezőgazdasági kistermelés és magánvállalkozás jelenlegi megítéléséről és .lehetőségeiről néhány mondat: A születőben lévő vállalkozások újsze- rűek, az eddigi kistermeléstől eltérően nem a nagyüzem kiegészítői lesznek, hanem a nagyüzemek mellett teljes önállósággal és függetlenséggel működő kisebb-nagyobb gazdaságok. Az általuk használható földterületekről a remélhetően a közeljövőben parlament elé kerülő földtörvény megnyugtató módon rendelkezik. Azzal számolni lehet, hogy olyan térségekben, ahol nagyobb lesz a vállalkozói készség, a nagyüzemek szervezetében bizonyos átrendeződést kiválthat. Az alapvető termelőbázis megteremtésén túlmenően a termelés beindításához szükségesnek tartjuk a pénzügyi háttér megteremtését, elviselhető feltételek mellett hitelek folyósítását, a kisüzemi méreteknek megfelelő géptípusok forgalmazását. Sürgős intézkedés szükséges a ma még fennálló esélyegyenlőtlenségek felszámolására, adózás, állami támogatások, eltérő felvásárlási árak, anyagok és eszközök beszerzése terén. Mindkét szektor számára elengedhetetlenül szükséges a jelenleginél sokkal biztonságosabb piaci háttér és értékesítési biztonság megteremtése. A jelenlegi időszakra felgyülemlett feladatok megoldásához az ágazat dolgozói az agrárpolitikában változtatást kémek és várnak. Annál is inkább indokolt ez a változtatás, mert amint az a beszámolóból is kitűnik, az agrárágazat sorsa nemcsak az ott dolgozókat, hanem a lakosság sokkal szélesebb rétegeit is érinti. * * * A vitában Magony Imre egyrészt a téma napirendre tűzését indokolta — ez az ágazat a megye egészére meghatározó jellegű —, majd a véleménye szerinti legjelentősebb kérdést, a jövedelmezőséget járta körül, kifejtve, hogy a szövetkezetek alaptevékenysége jóformán a vegetáláshoz elég csak, hiszen az összes tevékenység 48 százalékát teszi ki, s az összes nyereség alig 8 százalékát adja. A nyereség további 92 százaléka nem alaptevékenységből származik. Csipkó Sándor országgyűlési képviselő az egykori sikerágazat trendjéből azt a következtetést vonta le, mintha a nagyüzemeket — jóllehet, logikailag támadhatatlan rendszerben közgazdasági eszközökkel akarnák szétverni.' A szövetkezeteknek a jövőben termelő, értékesítő, beszerző és szolgáltató feladatokat kell vállalni. Ez jelentheti a hátteret az árutermelő parasztgazdaságoknak. , Dr. Korányi György véleménye, hogy a magas ipari és az alacsony agrárárak felélték a mezőgazdaság alapjait. Új agrárpolitikára van szükség, de azt a vidéken élőknek és a mezőgazdasággal foglalkozóknak kell kialakítani, s felül kell vizsgálni a külkereskedelmet. Gádor József nem lát ellentmondást az állami, a szövetkezeti és a magántulajdon egymás mellett élésében. De szükséges a vállalkozói tudat, a dolgozói érdekeltség megteremtése. Dr. Matos László kiemelte, hogy. az ágazatot sújtó válság, éppen jellegénél .fogv^,, sokkal súlyosabban érinti ezt a megyét. Hiányolta az átgondolt agrárprogramot, nyugati példára hivatkozva a termelésben, fajtakiválasztásban az állami irányítás nagyobb szerepét és a középirányítás szűkös lehetőségeit is szóvá tette. Nyújtó Ferenc, a MÉM képviseletében, elismerte a felvetődött problémák jogosságát, utalt az ágazat és a kormány tervezett intézkedéseire, de arra az évi 60 milliárd forintra is, amelyet az országnak ki kell fizetnie adósságszolgálat fejében. Dudás Ferenc a falusi ember akaratára hivatkozott, s talált követendő példát — a gazdálkodásban és az értékesítésben is. Mindkettő mögött ott van az egyéni érdekeltség. Antal Gábor, meghívottként, szinte politikai programbeszédet mondott, hosszan sorolva az ágazat valamennyi gondját, és sürgetve a felső szintű intézkedést. A testület a vita után az előterjesztést elfogadta, s azt a javaslatot is, hogy az égető tennivalókra nyílt levélben hívják fel á kormányfő figyelmét. Az oktatás és szakképzés rövid és középtávú feladataiból — miután ezt az anyagot már ismertettük lapunkban — csak a várható fő irányokat emeljük ki Papesch László osztályvezető előterjesztéséből. Felértékelődik a tanuló és a pedagógus szerepe, sokszínűvé válik az iskolarendszer (kiegészülhet egyházi, alapítványi és magániskolákkal). Nő az önkormányzatok felelőssége, csökkennie kell viszont a tanulni valónak, a diák és a tanár terheinek. Depolitizálni kell az oktatást, az értékelés alapja pedig a megszerzett tudás legyen. A vitában dr.'Vargáné Vertosztó Jo-j Ián a munkaerőpiac oldaláról közelítette meg a témát, Udvarhelyi Istvánná az értelmi fogyatékosok megsegítésére, az egészséges életmódra nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet, s a pedagógusok bérét kevesellte. Kovács Géza a szélsőséges világnézeti tartalmú nevelés helyett az értékközpontút szorgalmazta (beleértve ebbe az egyházi nevelést is), s ebben az erkölcsnek, etikának is helyet kell kapnia. t Tobak Csaba jó vitaanyagnak minősítette a jelentést, s az oktatás minőségi követelményeit húzta alá. Reichert József szerint a prpblémák gyökerp. p^m a megyékben van, a változáshoz vissza kell adni a tudás presztízsét. Meggyőződése, hogy jelenleg munkalassító sztrájk folyik az iskolákban. Dudás Ferenc a pedagógusképzés hiányosságait és az egyéniségek hiányát említette fel, Kvalla Ferenc pedig a tervezésben már bevált módszerekre — korábbi nyugati tapasztalatokra — hívta fel a figyelmet. A vita után úgy döntöttek, hogy a' tanács szakbizottsága elé kerül a javaslatokkal kiegészített jelentés. Ezt követően tudomásul vette a testület a lakásvagyon hasznosításáról szóló tájékoztatót. Ezután két választásra került son Előzetes konzultációk után a területi választási bizottság titkárának dr. Sütő József ügyvédet, tagoknak Nagy Attila művészeti igazgatót és dr. Szélei Zoltán nyugalmazott főtanácsost választották. A testület a végrehajtó bizottságba is választott három új tagot — dr. Korányi György (Mélykút), Szöllősi Béla (Solt—Dunaegyháza) és dr. Varga István (Császártöltés—Imrehegy) megyei tanácstagok személyében. V. T. Új köntösben a halasi református templom Nyaktörő mutatványok szemlélője lehet a halasi járókelő, ha mostanában felpillant a református templom tornyára, megnézni az időt. Az óra ugyan nem működik, s egyhamar nem is jut pénz a megjavítására, de más érdekes látnivalón megakad a szemünk. A torony magasában, mint középkori katedrálisok vízköpő figurái, apró alakok támaszkodnak a párkánynak. — Milyen munkálatok folynak a templomtornyon és kik végzik? — fordultam a kérdéssel Mikesi László református lelkészhez. — A külső renoválás során, melyet az állami gazdaság építőbrigádja vállalt, elérkeztek a munkálatok a legfelső állványzathoz. Most kapcsolódtak be, mint alvállalkozók a salgótarjáni alpinisták, hogy a templomsisak és az állványsor közötti részt letakarítsák és | lefessék. Úgy tudom, nagyrészt pedagógusok, akik alkalmanként vállalkoznak hasonló munkákra. — Mikorra fejeződik be? — A toronynak még ebben az évben el kellene készülnie, jövőre a templomtest festése következik: — Mibe kerül mindez?- Előzetes számítások szerint 1 millió 800 ezer forint, de félünk, hogy ez nem lesz elegendő. Abban reménykedünk, hogy jövőre a templomok, imaházak renoválása esetén elegendik az áfa összegét, | ez ránk is érvényes lesz. Megtudtam még, hogy a halasi „kálomisták” temploma tulajdonképpen több mint 300 éves múltra tekint vissza, bár az első templomnak 1= amely ezen a helyen 1667-ben épült — már csak a maradványai épültek bele a mostani falába. A jelenlegi templom- épület a harmadik, tíz éven át építették, s 1823-ban készült etl. Az idő haladtával megérdemelné ez a — Halas várost a síkságban messze hirdető — szép épület, hogy rézlemez borítású sisakja is régi fényében ragyogjon. — h — KELETRŐL JÖTTEK ... Miért volt ostrom alatt a kecskeméti posta ? „Ostrom” alatt a kecskeméti posta'-— mesélik városszerte az emberek egymásnak, s kiegészítik a hihetetlennel: ukrán cigányok lepték el a hivatalt. Az épület előtt és bent az ügyfélfogadóban az elmúlt két hét során állandósult a tömeg, százan, kétszázan állnak sort a pénzváltó ablakoknál. Rubelt váltanak forintra. Aki sorra kerül, elteszi a pénzt, kimegy, „megverekszik” egy sorszámért, aztán újból sorba áll. Egy-egy alkalommal ugyanis mindössze harminc rubelt (ötszázötven forintot) válthatnak be Magyarországon a szovjet állampolgárok. A postások esküsznek rá: ennél jóval többször tűnnek fel a lassan ismerőssé vált arcok az ablakok előtt. Rubellel álmodtak A szovjet „turisták” feltűnése ezen a vidéken váratlanul, felkészületlenül ért mindenkit. Az idén márciusban szélesre tárt kishatárforgalmi kapu ugyanis valójában nem olyan nagyon széles. Csupán Szabolcs- Szatmár megyébe tehetnek látogatást a határ túloldalának közelében élők. Na, de hol van Bács-Kiskuntól Szabolcs-Szatmár...? És ami még ennél is meglepőbb: Szolnok megyében nem tapasztalták a Kárpát- aljáról érkezettek invázióját. Kecskeméten viszont megjelentek. Igen nagy számban. Látványos tünete ennek az a hatalmas tömeg, amely reggelenként már a nyitás előtt gyülekezik a postánál. A nyolc órakor szélesre tárt ajtókon aztán egyszerre akarnak átjutni, és a káosz egész nap tart. Két hét óta — mondják — éjszakánként is rubellel álmodnak a pénzváltó hölgyek. Szerencsésebbek viszont a többiek. Az ő forgalmuk csökkent, hiszen a hatalmas tömeg láttán a postára igyekvők zöme — ha megteheti llglinkább elkerüli az épületet. A múlt szombaton már az is előfordult, hogy egy mellékajtón keresztül tudták csak beengedni a hivatalba á kecskemétieket. — A legnagyobb gond az, hogy a pénzváltás miatt az alaptevékenységünk került veszélybe — magyarázza Növök Rostás Sándor, a megyei postahivatal vezetője. — És akkor még nem is beszéltem arról: mit kezd majd az állam a rengeteg rubellel...? A jelző nem'túlzás,-hiszen >a csapi vendégek zsebéből, a szoknyák korcából kötegekben kerül elő a tízrubeles a váltáskor. Nyilvánvalóan üzletelnek ... (Ne feledjük: a határon legálisan csak harminc rubelt hozhatnak át fejenként.) És, ha többet hoznak, többet is váltanak forintra. Ehhez, persze, kisebb-nagyobb trükkökre van szükségük. Ungvárról érkezett mozigépész avatott be az egyik ilyenbe. „Tamózsnaja deklarácija99 — Nálunk, a Szovjetunióban a kishatárforgalmi útlevélbe a gyerekek nevét is bejegyzik. A határon a „paszport” mellé másik két papírt is adnak. Az egyik a határátlépési engedély, a másik az úgynevezett „tamózsnaja deklarácija”, magyarul vámáru-nyilatkozat. Míg az előbbin a családból utazók névsorát tüntetik fel, addig a másik a pénzbeváltáshoz szükséges. A postán bélyegzőt tesznek a vámáru-nyüatkozatra. Elvileg tehát ily módon csak egyszer váltható b* Magyarországon pénz. Odahaza viszont egy rubelért, egy rubel ötvenért annyit vehetek feketén ebből a nyomtatványból, amennyire csak szükségem van. A kecskeméti postán dolgozók kezdetben még a határátlépési engedélyről sem tudtak. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen szovjet útlevelet nem gyakran forgatott kezében korábban senki. így a 30 rubelt az útlevélben szereplő valamennyi név után beváltották eleinte a pénztáraknál. Mivel a mozigépész mesélte trükkre idővel rájöttek, néhány helyen a váltáskor felírják az útlevél sorszámát is. Ez vezetett oda, hogy a pénzváltással foglalkozó többi intézményt is felkeresik újabban a megyeszékhelyen a Szovjetunióból érkezettek. Volt, ahol tapasztalták azt is, hogy a vámáru-nyilatkozatról leradírozták a bélyegzőt. Másutt gépelt névsort lobogtattak a tisztviselő előtt, mondván, a „csoport” valamennyi tagjának kívánnak pénz beváltani... S nem hiányzik a listáról a vesztegetési kísérlet sem: volt, akinek tízezer forintonként ezret ígértek, ha minden rubelét átveszik egy tételben. A szomszédos parkírozó őre nem igyekszik feltétlen elkérni már tőlük a hat forintot, amióta veréssel fenyegették meg a szovjet rendszámú autókból kiszállók. A rendőrök próbálnak időnként rendet tenni köztük, itt és esti „szálláshelyükön”, a vasútállomás várótermében is. Helyreállt a rend? Mészáros János, a városi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetője, nincs irigylésre méltó helyzetben. Nyilvánvaló: a magyar állampolgárok zaklatását meg kell akadályozniuk. Az sem kétséges, hogy a kishatárforgalom által megengedett távolságnál ezúttal messzebb „kalandoztak” a magyarul beszélő csapi cigányok. Mészáros János kedden tárgyalt egyik vezetőjükkel erről. Pontosította, amit amúgy is tudniuk kellett: ha tartózkodási engedélyüket megvonják, egy esztendeig egészen biztosan nem látogathatnak Magyarországra... Sem turistaként, sem üzletelni. És ahol érvényes a passzus, így például Záhonyban, ott aláírásokat kezdtek gyűjteni a napokban azért, hogy húzzák szét a többi helyre, de legalábbis szigorítsák meg a kishatárforgalmat. A fiatal váróban élőknek elegük van a kishatárforgalomból — tudósított erről teijedelmes cikkben, szombati számában a Nép- szabadság. A boltokban áruhiány, a lépcsőházakban a Szovjetunióból érkezett ideiglenes „vendégek”, a bokrok tövében nyilvános vécék — ez jellemzi néhány hónapja a települést. A becsült 400 ezer belépővel szemben március óta több millió kárpátaljai magyar érkezését regisztrálták a határon. m B. Újabb információink szerint tegnap visszaállt a kecskeméti posta korábbi rendje. A pénzváltó ablakoknál a forgalom minimális volt. A kárpátaljai vendégek eltávoztak a hírős városból. Talán Mészáros János intelmeit fogadták meg, talán csak a pénzük fogyott el. Akár így, akár úgy, kényszerintézkedésre nem került sor. Bízzunk benne: nem is lesz rá ok ... Noszlopy Nagy Miklós A sok rossz mellett egyetlen reménysugár Népgazdasági folyamatok — 1988—89 — A KSH felmerese A Központi Statisztikai Hivatalnak a népgazdasági folyamatok ez évi várható alakulásáról még nem állnak ugyan rendelkezésére adatok, annyi azonban már látható, hogy 1989-ben sem számíthatunk a tavalyinál kedvezőbb eredményekre — vélik a KSH illetékesei. A népgazdaságban érvényesülő negatív tendenciák összességében valószínűleg nem változnak, mindössze egyetlen biztató reménysugár, hogy a tőkés áruforgalom egyenlege tovább javul. A KSH-ban még csak most készült el az 1988-as év gazdasági- társadalmi fejlődését bemutató összesítés. Az elemzés felöleli a megelőző három év értékelését is. Az adatok szerint a múlt évben sem kezdődött meg az a fordulat, amely a válságos helyzetből való kiláboláshoz szükséges; többnyire folytatódtak a korábbi évek tendenciái, esetenként fel is erősödtek azok. Az ország a fejlett, illetve az újonnan iparosodó országok mezőnyétől egyre jobban lemarad. Bár a világpiac dinamikus bővülése hazánknak is a korábbiaknál jobb értékesítési lehetőségeket biztosított a nemzetközi árucserében, fejlődésünk üteme nem tette lehetővé ezek kihasználását. Gazdasági fejlettségünk színvonalát a nyugat-európai országok korábban is messze meghaladták. A 80-as évtized konjunktúráját kihasználva azonban az elmúlt években a dél-európai és jórészt a délkelet-ázsiai országok is elhúztak mellettünk. Ennek egyik fő oka, hogy infrastruktúránk állapota, amelyet a termelés fejlesztése érdekében évtizedeken át háttérbe szorítottunk, több területen már szinte katasztrofális: az utolsók közé tartozunk a telefonellátásban, az oktatásban, a lakáshoz jutási lehetőségekben, a közműellátásban — állapítja meg a Statisztikai Hivatal jelentése. A statisztikai összeállítás néhány kedvező jelenségről is beszámol; így például arról, hogy a múlt évben 12 százalékot ért el a konvertibilis elszámolású exportnövekedés az egy évvel korábbihoz képest, mégpedig az import mennyiségének csökkentése, valamint a cserearány-javulás mellett. A növekvő adósságállomány kamatterhei az áruforgalom szaldójának javítását igényelték volna, de mivel ez nem következett be, a külkereskedelmi mérleg az elmúlt évben is passzívummal zárult. Reálértékben 14 százalékkal növekedtek 1988-ban az államháztartás gazdálkodásból származó bevételei, mivel azonban a kiadások még nagyobb arányban emelkedtek, a hiány is nagyobb lett. A statisztikai összesítés a továbbiakban megállapítja: az új jövedelemelosztási arányok vesztese az elmúlt évben egyértelműen a lakosság volt, munkából származó jövedelmük reálértéke 7 százalékkal csökkent. A minden eddigit felülmúló, IS,7 százalékos infláció részleges kompenzálására a lakosság társadalmi bevételei növekedtek, de összességében az egy főre jutó reáljövedelem így is 1 százalékkal mérséklődött. Mindezt súlyosbítja, hogy a csökkenés közel évtizedes stagnálás után következett be, s így tavaly több társadalmi réteg életszínvonala nagymértékben visszaesett. Míg a korábbi években a tendencia a nivellálódás, kiegyenlítődés felé mutatott, az utóbbi évben a differenciálódás vált jellemzővé, a középrétegekből egyre több család sodródik lefelé, a jövedelmi skála tetején pedig egy igen szűk réteg helyezkedik csak el. A lakosságnak az a rétege, amely a társadalmi minimum alatt él, immár a népesség egyötödét teszi ki — állapítja meg a KSH felmérése.
