Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 26. Elkészült az első harminc darab a kecskeméti Traverz Általános Acélszerkezeti Vállalat sikertermékéből, a flatracks nyitott, síkállványos konténerből. A főként tengeri áruszállításra használt, öt tonna önsúlyú, 45 tonnás teherbírású eszközt túlzás nélkül nevezhetjük sikerterméknek, hiszen általa egy év alatt megötszörözi tavalyi 400 ezer dolláros exportját a megyeszékhelyi vállalat. A Traverz az idén tavasszal kötött üzletet az amerikai TOL céggel 600 konténer gyártására. Féléves, komoly műszaki előkészítést követően a közelmúltban pedig már meg is kapta a termék az NSZK-beli Germanischer Lloyd intézet minősítését. Ezek után láttak hozzá a sorozatgyártáshoz. Az első harminc darab már elkészült és sorba rakva, felcímkézve szállításra vár. Közben a műhelyekben újabb konténerek születnek. Mostantól havonta százat gyártanak. Q. B. • Az udvaron az első harminc darab már szállításra vár. A címzett az NSZK- beli Hapag-Lloyd szállítmányozási vállalat. • Az I. műhelyben Bene István és Guba István a konténerek végfalát hegeszti. Sikertermék a Traverzből • A festőműhelyben a műszaki átadás előtt nyitott állapotban láthatóak a flatracks-konténerek. Kinek szavaz majd bizalmat a parasztság? Szabó István nyilatkozata Miközben a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban pezseg a politikai élet, a falvakban mintha mostanában nagy csönd1'lenne'/Úgy tűnik, gyakran „kivülállók” vitája folyik a földtulajdonról és a parasztság sorskérdéseiről. Az MTI munkatársa Szabó Istvánt,' a" TOT elnökét kérdezte meg, a parasztság szempontjából miként lehet értékelni a politikai élet legújabb fejleményeit. — Az utóbbi hetekben-hónapokban a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket sorozatban érik támadások, megkérdőjelezve a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás eredményeit, mintegy új földosztást sürgetve... — A pártok most keresik a tömegeket, a falut is igyekeznek megnyerni maguknak, ez a mai politikai élet érthető fejleménye — mondotta. Érvelésük kiindulási alapja mind gyakrabban a szövetkezetek erőszakos szervezése. Erről azt mondhatom, hogy az 1956 előtt történtektől már az elmúlt három évtizedben elhatároltuk magunkat, így tette a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is, ám ami az 1960-as évek átszervezését illeti, azt már más mércével kell mérni. Az erőszak akkor nem volt jellemző, ám kétségkívül megnyilvánult a politikai nyomás és érződtek annak következményei. Az ezt követő időszakban azonban a parasztság nem mint szükségszerűséget, hanem mint a munka és a boldogulás színhelyét fogadta el a szövetkezeti gazdálkodást, s égész gyakorlatát. Annak előnyei is megmutatkoztak — nyugdíj, fizetés, jövedelem stb. —, és ezekről most mintha kevesebbet hallanánk ... ,f •-í- Meg lehet ma kerülni a tulajdonforma kérdését? Hiszen sokak szerint éppen ez a vita forrása. — A TOT úgy. vélekedik: a földtulajdon kérdését a kormánynak meg kell vizsgálnia, és ebben a kérdésben nyugvópontra kell jutnunk. Vannak olyan vélemények is, hogy az 1945 előtti tulajdoni helyzetet kellene visszaállítani, mások az 1945-ös földreformig mennének vissza és sokak szerint a földtulajdon megállapításánál az 1948. évi állapotokat kellene alapul venni. E tulajdon valóban a legfőbb kérdés, ebben dönteni kellene, ám annak figyelembevételével, hogy a szövetkezeti vagyon fölötti rendelkezés csakis a szövetkezeti önkormányzat ügye lehet, ebben a kérdésben „engedményeket” nem lehet tenni. A téeszek kezelésében levő földeknek viszont kereken 48 százaléka tagi tulajdonban van, ezeket — amennyiben igényük — ki kell adni a tagoknak, ez nem is lehet vitaalap. — Úgy hírlik, nemigen törekednek a tagi tulajdonú földek megszerzésére, legalábbis egyelőre kevés jele van a , földéhségnek". — A TOT felmérései szerint is csak kevesen akarják vállalni ezeket a területeket, gondolom azért is, mert a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége mélyponton van, és bár a kistermelés adózási feltételei jobbak, mint a nagyüzemeké; mariápsag á kistermelők, az egyének nem kaplfcd- n^k.^.följde^^utá^ Elp^^pz általános agrárpozíciót kell javítani ahhoz, hogy növekedjék a termelői kedv, és föllendüljön a földértékesítés. Nem lehet megkerülni azt a kérdést sem: végre tisztázni illene a földjáradék, kérdését, ezt a falu régóta követeü, mivel a jelenlegi alacsony földjáradékot méltánytalannak tartja. — Vannak olyan vélemények, hogy a falu nem, vagy csak alig politizál, legalábbis az onnan érkező hangok sokkal visszafogottabbnak tűnnek, mint a városiak. — A falu igenis politizál, ezt csak az értheti meg, aki kötődik a parasztsághoz. A hallgatás is egyfajta politizálásnak számít, de most nem a közönyről van szó, hanem inkább arról: a parasztember szeret megfigyelni, meghallgatja a véleményeket, majd hazamegy és megbeszéli a teendőket. A mezőgazdasági termelés természete is olyan, hogy nincsen helye elhamarkodott döntéseknek, ítéleteknek. A parasztság reakcióideje egy-két év is lehet, ám annyi bizonyos, hogy a falu igényli a reformot. Még akkor is, ha jelenleg inkább praktikus kérdésekkel van elfoglalva, nevezetesen azzal, hogy miért olyan alacsony a termények ára és miért engedi meg a kormányzat a felhasznált anyagok, gépek árának mértéktelen emelését. — Mit gondol, milyen politikai szervezeti keret lehet legalkalmasabb a parasztság tömörítésére, érdekeinek képviseletére? — Véleményem szerint a Magyar Szocialista Párt megalakuláséinak visszhangja vidéken napjainkban még nem mérhető igazán, de ugyanez vonatkozik a közelmúltban megalakult többi pártra is. Az, hogy ki veszi fel a zászlót, egyelőre még nem dőlt el. Az agrárreformkörök munkáját nagyra értékelem, és nem lehet kizárni azt sem, hogy létrejön egy új típusú parasztpárt, de a politikai képviseletnek számos más fóruma is lehet. . A TOT mindenesetre a gazdasági érdekképviseletet igyekszik a jövőben, akár új szerveződésben is, felvállalni. Látni kell, hogy az idő most az alulról jövő kezdeményezéseknek kedvez, ilyenek a viszonylag „csöndes” faluban most szép számmal akadnak. Úgy gondolom, nem kell már hosszú idő ahhoz, hogy a parasztság is voksoljon, hogy kinek szavaz bizalmat. Gazdasági Pearl Harbor A Hz amerikai Newsweek nemrégi I közvélemény-kutatása azt bizonyította, hogy az amerikaiak jobban félnek a japán kereskedőktől, mint a szovjet rakétáktól. A lap azon kérdésére, hogy mi jelent nagyobb veszélyt az Egyesült Államokra, a Szovjetunió katonai ereje, vagy Japán gazdasága, a megkérdezettek többsége (52 százaléka) ez utóbbit nevezte meg. Ä választás objektivitásához aligha fér kétség. A második világháború befejezése óta eltelt négy és fél évtized alatt Japán az Egyesült Államok szétzúzott ellenfeléből előbb Amerika hűséges szövetségesévé és protezsáltjává, majd fenyegető gazdasági vetélytársává vált. (Az amerikai—japán kereskedelem mérleghiánya 1988-ban 55 milliárd dollár volt). Rég elmúltak azok az idők, amikor az elfekvő, másodosztályú amerikai áruk felvevőpiaca Japán volt. A japánok ma nem ipari termékeket vásárolnak óceánon túli partnereiktől, hanem főként mezőgazdasági termékeket és nyersanyagot, mintha egy fejlődő országgal lenne dolguk, Amerikában aligha van olyan család, mely ellent tud állni annak a (haza- fiatlan) csábításnak, hogy Made in Japán feliratú, olcsó éa jó minőségű gépkocsit, televíziót, magnetofont vagy fényképezőgépet vásároljon; Manapság a japán cégek egyre gyakrabban egész vállalatokat létesítenek Amerikában. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy elkerüljék az igen magas amerikai vámkvótákat. Amerikában olcsóbb a munkaerő és a föld. Ez természetesen kiváltotta a japán üzletemberek érdeklődését. Jelenleg mintegy negyedmillió amerikai dolgozik az Amerikában működő japán gyárakban. A japánok már nem eladnak az Egyesült Államoknak, hanem megveszik magát.Amerikát. Mindent vesznek: szállodákat, golfklubokat, éttermeket, irodaépületeket, felhőkarcolókat és földet. Fél évszázada Japán nem tudta fegyverrel elfoglalni Hawaiit. Ma ez az amerikai állam gyakorlatilag már a japán üzletemberek tulajdona. Nem véletlen, hogy az amerikai üzleti élet azon kísérleteinek kudarcai, hogy érdekeit megvédje a japán cégekkel szemben; egyre gyakrabban Pearl Harbor- hoz hasonlítják. Az amerikai adminisztráció sikertelen kísérleteket tész, hogy megállítsa a japán gazdasági expanziót. Nem hozhat eredményt az a fenyegetés, hogy Japánt felveszik az olyan „nem becsületes partnerek” feketelistájára, amelyekkel szemben megtorló szankciókat alkalmaznak. Sz. Kadzijama japán külkereskedelmi és ipari miniszter nemrég azzal fenyegetőzött, hogy „az Egyesült Államok bármilyen tette, mely Japánt kedvezőtlen helyzetbe hozza, kárt okoz a két ország közötti jó kapcsolatoknak”. Nem véletlenül jelentette ki James Traficant kongresszusi képviselő, a képviselőház tagja idén júniusban: „Az arlingtoni temetőben forognak sírjukban azok, akik úgy vélik, hogy győztek az elmúlt háborúban”. Együtt kell ereznünk a képviselővel. Az Egyesült Államoknak túlságosan kicsiny esélyei vannak a gazdasági függetlenségért folyó háború megnyerésére. Talán már nincs messzi az a nap, amikor az amerikai üzletemberek, a New York-i tőzsdén találkozva, a japán „konniti va” köszöntéssel üdvözlik egymást. Alekszandr Lazarev (APN) Vállalkozók vitája az új törvénytervezetről Erőteljesen megoszlanak a vélemények a vállalkozási törvény tervezetéről, amely jogi keretet ad ahhoz, hogy a tervek szerint már jövő év március 1- jétől alanyi jogon bárki vállakozhasson. A törvénytervezet társadalmi vitájában azzal mindenki egyetért, hogy a magánvállalkozás hazánkban kiszélesedjen, ám mikéntjéről eltérnek a nézetek. Baranya megyében a, Káosznál úgy vélik, hogy a készülő vállalkozási törvény csak akkor éri el célját, ha hatályba lépésével párhuzamosan több állami monopóliumot felszámolnak; például magánvállalkozásként is működhet a biztosítás, a rádiós és televíziós műsorszórás, a temetkezési szolgáltatás. Az iparosok nagy része egyébként ellenszenvvel fogadja a törvénytervezetet, különösen azt sérelmezik, hogy állampolgári jogon válik majd lehetővé a vállalkozás. Véleményük szerint, ha az adott szakma gyakorlásához szükséges képesítést és gyakorlati időt nem követelik meg — márpedig a tervezetben ez szerepel —, az a szakmai 'színvonal romlásához vezet. A törvény- tervezet ugyanakkor szükségtelenül korlátoz — vélik a kisiparosok. A tervezet szerint például nem lehetnek korlátlan felelősségű tagjai gazdasági munkaközösségnek, betéti társaságnak vagy közkereseti társaságnak. Kifogásolják, hogy a több százezer forintos alapító vagyonnal nem rendelkező, de kiváló, kisiparosokat ,e..szabályozás kizárná a társulásokban valq.r,észvételből. A törvénytervezet részben túlzott engedményeket, részben növekvő kötöttségeket tartalmaz — vélik a Kisosz Vas megyei elnökségében. A vasi kiskereskedők szerint félő, sokan olyanok is nyitnak üzletet, akik csak a gyors meggazdagodás reményében vállalkoznak. Ellenük csak úgy lehet védekezni, ha a szakmabeliek kirekesztik maguk közül azokat, akik nem dolgoznak kellő színvonalon. A tervezet még mindig túl sok adminisztratív kötöttséget tartalmaz, bonyolult a pénzügyi elszámolás, magasak a kiskereskedők közterhei, különösen a társadalombiztosítási járulék — panaszolják. Szabolcs-Szatmár megyében a kisiparosok és a kiskereskedők érdekképviseleti szervezetei viszont úgy vélik, hogy végre valódi versenyhelyzet jöhet létre, s ez a vállalkozókat színvonalasabb teljesítményre készteti. Várhatóan jelentősen javul majd piacképességük, hiszen hatékonyabb munkára kényszerülnek, s felszínre jutnak a belső tartalékok is. A Vállalkozók Országos Szövetségének megalakulása már jelzi, hogy az érdekvédelmi munka megújítására is szükség van. A szabolcsi Kiosz ennek érdekében az első lépéseket megtette: szolgáltatóként arra vállalkozik, hogy segítséget nyújt a piackutatástól a munkaszervezésen át az anyagellátásig. Immár valóban kialakulhat a szektorsemlegesség — vélik a Kiskereskedők Országos Szervezetében, de ehhez még számos problémát kell megoldani. Gondot okoz például, hogy a kereskedői szakmára való rátermettséget senki sem vizsgálja. A Kisosz feltétlenül szükségesnek tartja, hogy már a vállalkozás bejelentésekor dokumentumokkal igazolják a kellő felkészültséget. Pest megyében a megyei ipari szövetkezetek szövetségénél nagy várakozás előzi meg az új törvényt, hiszen az agglomerációs övezetben különösen sok a vállalkozó. A 250 szövetkezetét tömörítő szövetség készül az új körülményekre, és máris tanfolyamokat szervez a leendő vállalkozóknak a kellő jogi, gyakorlati ismeretek elsajátítására. Export Teli Vilmos hazájába A fennállásának nyolcszázadik évfordulójára készülő Svájcból több mint 10 ezer, különféle dísztárgyra kapott megrendelést az Alföldi Porcelángyár Hódmezővásárhelyi Majolikagyára. A Teli Vilmos-figurával, illetve népi motívumokkal díszített tálak, tányérok, egyéb dísz- és használati tárgyak mintadarabjait már elfogadták a svájci partnerek, így megkezdődhetett a sorozatgyártás. (MTI-fotó)
