Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

1989. október 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Legyen a művelődésé a bajai pártszékház A pártkongresszus óta talán még fokozódott az érdeklődés a reformkörök iránt. — Hogyan ér­tékelik a kongresszus utáni helyze­tet és mit terveznek a jövőre? — Ez iránt érdeklődtem Hajdú Miklós­nál, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola adjunktusánál, a bajai re­formkor alapító tagjánál.- Mindenekelőtt arra szeret­ném felhívni a figyelmet, hogy a reformkor már a kongresszust megelőzően megszűnt, és a reform­platformon álló tagok önálló alap­szervezetet hoztak létre. Úgy gon­doltuk, hogy a reformkori mozga­lom betöltötte hivatását, és az új pártban a meglevő véleménykö­zösséget szervezetileg is egyésíteni kívántuk. A kongresszus utáni helyzetet úgy értékeltük, hogy a reformmozgalom az új párt meg­alakulásával elérte alapvető célját. Ez a széles kompromisszum, és az, hogy a kommunista elveket képvi­selő tagság szervezet nélkül ma­radt, magában hordja a veszélyt, hogy sokan csak formálisan csatla­koznak az új párthoz. Mi egyrészt üdvözölnénk egy kommunista párt létrejöttét, másrészt, folytatva az MSZP szervezését, számítunk ar­ra, hogy a széles kompromisszum­ból fakadó elvi nézeteltérések ma­gukban hordozzák a szocialista párt tisztulásának szükségességét is. Ez nem inkvizíciós eljárásokat jelent, hanem az eltérő nézetekből fakadó szervezetek közötti válasz­tások megtételét. Sürgős feladat, hogy a megalakult vagy most ala­kuló szocialista párti szervezetek képviselői döntsenek, hogy milyen helyi vezető szerveket hozzanak létre. Ezzel kapcsolatban az alap­szervezetünk felhívással fordul pártunk tagjaihoz. — Tudom, hogy a felhívás csak a közeljövőben fogalmazódik meg végérvényesen, de az alapvető mo­mentumokat már kidolgozták. Hallhatnék valamit ezekről?- Javasoljuk, hogy tartsunk olyan városi pártértekezletet, me­lyen pártunk minden tagja részt vehet, elmondhatja véleményét a napirenden szereplő kérdésekről, jelölteket állíthat, sőt, dönthet is a szervezeti vagy személyi kérdések­ben. Továbbá javasoljuk, hogy ezen az értekezleten határozzuk meg alapvető politikai célkitűzése­inket, vitassuk meg helyi szerveze­tünk struktúrájának felépítését. Döntsünk — anyagi lehetőségeink ismeretében — jövendő működési feltételeinkről, és válasszuk meg városi vezetőinket, hozzuk létre a választmányt. Halaszthatatlan ez a feladat, mert az új vezető testület­nek rendkívül rövid idő alatt kell megfogalmazni és országgyűlési választási programját, majd hiteles személyiségű országgyűlési és ta­nácsi képviselő-jelölteket állítani. Emellett nagyon fontosnak tart­juk, hogy új alapszervezeteink olyan közösségekké formálódja­nak, melyek nemcsak országos vagy várospolitikai kérdésekkel foglalkoznak, hanem érzékenyen reagálnak közvetlen lakóhelyük gondjaira, és ha kell, segítenek azok megoldásában. Végül: újból működővé kívánjuk tenni az em­beri szolidaritás és közösségi gon­dolkodás elhalt hagyományait. — Vannak-e konkrét terveik? — Igen. Például — miután úgy gondoljuk, hogy Baján a pártok működése nem igényel székházat — javasoljuk, együtt az MDF he­lyi csoportjával, hogy az eddigi MSZMP-székház kerüljön tanácsi kezelésbe, s később váljon önkor­mányzati tulajdonná, nemzetiségi és művelődési központtá. Legyen ez a ház a kultúra otthona. Gál Zoltán Halas már készül a szavazásokra Egyeztette elképzeléseit a tanács a helyi pártokkal Időben szeretne felkészülni a halasi tanács a várható szavazásokra. Még tartott a parlament, vitatkoztak a tör­vénytervezeten a képviselők, amikor a helyi pártok, szervezetek képviselőit egyeztető megbeszélésre hívta a városi tanács vb-titkára, hogy véleményezzék a szavazókörök javasolt beosztását, vi­tassák meg a szavazatszámláló-bizott­ság személyi összetételét. Az előterjesztés figyelemmel kívánt lenni a választójogú polgárok számára, hogy egy-egy szavazóhelyiségre 600- 1000 közötti létszám jusson. Tekintet­be vette azt is, hogy a működő pártok által használt helyiségekbe ne kerüljön szavazókor. Az elkészült területi beosztás ellen azonban több kifogás merült fel a pár­tok képviselői részéről. Az MDF'kifo- gásplta, hogy a körzetek határa az ut­cák tengelyében húzódik, ahelyett, hogy a telekhatárokat vette volna fi­gyelembe. így a választópolgároknak el kell menniük a közelebb eső szavazó­kor mellett, hogy leadhassák szavaza­tukat egy másikban. Az SZDSZ a kül­területen élő lakosság védelmében emelt kifogást a nagy távolságok miatt, s kérte, járművekkel segítse a közleke­dést a tanács. A másnapi, végrehajtó bizottsági ülés lényegében megerősítette ezeket a kifogásokat, s megbízta dr. Babar Má­ria vb-titkárt a javasolt módosítások elvégzésével. A szavazatszedő bizottság személyi összetételére úgy szólt a javaslat, hogy a törvény által meghatározott minimá­lis öt személy pártokon kívüli legyen, s a pártok ezen felül delegáljanak képvi­selőket a bizottságba. Az ellenzéki szervezetek azonban nem értettek egyet, mondván, a pár- tonkívüliség ma már nem egyértelmű, hiszen például a köztársasági elnök személyére a népfront is állít jelöltet, tagsága azonban nem regisztrálható, s pártonkívüliként kerülhet be a bizott­ságokba. A vitában kialakult egy nagyjából mindenki által elfogadott javaslat. Eszerint a tanács a titkárt és két tagot pártonkívüliként javasol, a létszám többi tagját a pártok delegálják, min­den valószínűség szerint a következő arányban: egyet a kormánypárt, egyet az ellenzéki koalíció, s egyet a népfront (ha igényli). Az elkészült terv célja, hogy segítsé­gével a képviselő-választások, az esetle­ges népszavazás vagy köztársaságiel- nök-választása lebonyolítható legyen. Nem vonatkozik azonban a helyható­sági választásokra, mivel arról valószí­nűleg az önkormányzati törvény fog intézkedni. H. T. Megszűnt egy szakszervezeti alapszervezet Hiányzik valakinek? A tagságot még azért hívták össze, hogy új vezető­séget válasszon, miután a földhivataloknál működő közalkalmazotti szakszervezeti csoportok tisztségvi­selőinek lejárt a mandátuma. A tanácskozások azon­ban éles fordulatot vettek, s a végeredmény nem új vezetőség megválasztása, hanem a szakszervezetből való kilépés lett. Mégpedig úgy, hogy a megyei földhivatalnál az szb-titkárral és az elnökkel, valamint a bizottság tag­jainak nagy részével együtt a szervezett dolgozók 80 százaléka mondott búcsút a szakszervezetnek. Baján is hasonló volt a távozók aránya. Kecskeméten, a városi földhivatalban pedig mindenki kilépett, veze­téstől, bizalmistól — kivéve egy nyugdíj előtt álló tagot, aki a kollégák döntésével egyetért, ám nála a hagyomány erős volt. így azután a földhivatalok bizalmiértekezlete csak a beszámolót tartottá meg az előző időszakról, a vá­lasztás, új bizalmiak és jelöltek hiányában, elmaradt. A többség ilyen szakszervezetben nem akart maradni. A kérdésre a kecskeméti földhivatalban kerestük a választ. Dr. Zsoldos László, volt SZB-titkár: — Ez a lépés már régóta érlelődött, s nem csak Kecskeméten vagy a megyében. Esztergomban, egy országos értekezleten már megfogalmazódott ilyen kezdeményezés, de ak­kor még vártunk, hátha sikerül elérni a helyzetünk javítását — központi tárgyalásokon. De erre nincs sok esély. Ezért döntöttünk a kilépés mellett. Hasonló megoldást választottak Dunaújvárosban is. Farkas István, a kecskeméti földhivatal vezetője: —Az évtizedek óta felgyülemlett gondok miatt került sor erre a lépésre. Megoldatlan az elhelyezés, egyre növekszik a munkamennyiség, Kecskeméten évente több mint 35 ezer üggyel foglalkozunk, és nincs meg a dolgozók megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülése. Horváth József, a megyei földhivatal vezetője: - Furcsa intézmény a mienk, mert a pénzt a megyei tanács adja, míg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dirigál, ő a szakmai felettes. Ráadásul igen összetett munkaterület ez — földméréstől, talaj­térképezésen, -értékelésen át az ingatlan-nyilvántartá­sig, telekkönyvezésig terjed a skála. Bonyolult és ese­tenként népszerűtlen feladatokat végzünk, mostoha körülmények között. Kecskeméten napi százfős az ügyfélforgalom, s mindenkinek a harmadik emeletre kell feljönnie. Nem csoda, hogy minden hétre jut egy rosszullét — mármint a lépcsőmászást nem bíró ügy­felek körében. A saját erőből történő bérfejlesztésre a földhivatalnak kicsi a lehetősége, ráadásul azt csak a hatósági munka rovására tudnánk megtenni. Mini­mális a bér, másodállásra, mellékfoglalkozásra, gya­korlatilag nincs lehetőség — a földmérőket leszámít­va. Bartos Beatrix, egykori bizalmi és volt SZMT-tag: §§ Nálunk a kezdő munkatárs — érettségivel — 4200 forintot keres, 20 éves munkaviszonnyal, szakvizsgá­val 8000 forint a fizetés. Nem csoda, hogy másutt is kapósak a kollégáink, de a régiek szeretnek itt dolgoz­ni és a kisebb jövedelem ellenére maradnak. Kecske­méten jó a kollektíva, kiegyensúlyozott a vezetőkkel való kapcsolat, a szakszervezeti munkának volt súlya a hivatalon belül — s ezt a dolgozók is tudták. De külső segítséget nem kaptunk. Sem a fizetések rende­zésében, sem az üdültetésben, sem a segélyezésben. Dr. Zsoldos László: — Rájöttünk, hogy így gittegy­let az egész, nincs értelme annak, amit csinálunk. Tanács László, volt bizalmi: — így nem megy to­vább, keressük az utat, milyen más lehetőség van. Farkas István: — Mi dolgozunk. Nem értünk egyet azzal, hogy a közalkalmazottakra is kiterjesszék a sztrájkjogot. Nem is lassítjuk a munkát. De valamit tennünk kellett, s az ügyfeleknek ezzel a lépésünkkel nem ártunk. Dr. Zsoldos László: — A szakszervezetnek ma már egyedüli feladata az érdekvédelem. De a mai szerveze­tet 30 éve még nem erre a célra hozták létre. A mi gondunk pedig még nagyobb, mert országos szinten sincs hatásos érdekvédelmünk, s a földhivatalokban dolgozók száma pedig együttesen is elég kevés. A me­gyei közalkalmazotti szakszervezet sem igen foglalko­zott azzal, hogy mi és miért történt nálunk. Most, egyelőre szakszervezet nélkül, megpróbálunk az önse­gélyezésről valahogy gondoskodni. Bartos Beatrix: — És mellesleg várjuk a csodát Is • ■ ■ ' Váczi Tamás Perújítási indítvány a pócspetrí ügyben A Legfőbb Ügyészség perújítási indítványt terjesztett elő a Fő­városi Bíróságon a „pócspetrí .rendőrgyilkosság” néven ismertté vált ügyben, a 41 évvel ezelőtt elitéit 23 személy közül Asztalos János és hat vádlott-társa javára. A Budapesti Büntetőtörvényszék — mint rögtönítélő bíróság —, illetőleg a Budapesti Népbíróság 1948-ban egyebek között a következő tényeket állapította meg: a Szabolcs-Szatmár megyei Pócspetrí plébánosa, Asztalos János éles agitációba fogott az isko­lák tervezett államosítása ellen. így például 1948. június 1-jén este az iskola udvarán szülői értekezletet, tartott, ahol mintegy ezren jelentek meg. Felhívta a híveket, hogy minden eszközzel akadá­lyozzák meg az iskolák államosítását. Másnap felszólított egy nagyrészt fiatalemberekből álló csoportot: akadályozzák meg, ha a rendőrség el akarná vinni őt vagy a főjegyzőt; szervezzenek állandó őrséget és azt fegyverezzék fel botokkal, dorongokkal, szerszámokkal. Június 3-án este a felizgatott tömeg §É amelynek egy része husángokkal, kapával, vasvillával volt felfegyverkezve — a községházát közrefogva az államosítás ellen tüntetett, s meg­kísérelt betörni a tanácsterembe". Ezt a bejáratnál két rendőr meg­akadályozta. Időközben a községháza udvarára érkezett Asztalos János, s azt terjesztette, hogy a rendőrök őt és a falu főjegyzőjét el akarják vinni, amit bármi módon meg kell akadályozni. A han­gulat egyre feszültebb lett. A főjegyző az egyik kijáraton kívánt távozni, ahol két rendőr állt. A tömeg úgy vélte, hogy a rendőrök őt akarják elvinni, ezért hangos tiltakozásba kezdett és a kijárat felé tódult. Ekkor Takács Gábor rendőr riasztólövést adott le. Királyfalvi (Kremper) Miklós — aki látta, hogy a rendőr a fegyve­rét csőre tölti — nekiugrott, kezéből kitépte a fegyvert, majd mellkason lőtte. A rendőr a helyszínen meghalt. Á bíróságok halálra ítélték Asztalos Jánost szándékos ember­ölés bűntettében való felbujtói bűnrészesség miatt, Királyfalvi Miklóst pedig szándékos emberölés bűntette miatt. A köztársasági elnök a plébános halálbüntetését életfogytig tartó fegyházbünte­tésre változtatta, amit az Elnöki Tanács 1956 szeptemberében 15 évi börtönbüntetésre szállított le. Az elítélt kérelmére az Elnöki Tanács 1988. szeptember 30-án mentesítette Asztalos Jánost a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Királyfalvi Miklóst 1948. június 11-én kivégezték. További 11 személyt társtettesként elkövetett, hatósági közeg elleni erőszak céljára történő csoportosulás, két személyt felbujtó­ként, illetve bűnsegédként elkövetett távírdarongálás, három sze­mélyt társtettesként szándékos emberölésre vonatkozó személyi bűnpártolás, két személyt társtettesként elkövetett szándékos em­berölés bűntettére felbujtás bűnpártolása miatt 2 hónap és 1 év közötti szabadságvesztésre ítéltek. A Legfőbb Ügyészség perújítási nyomozása során feltárt bizo- nyítékcfic—egyebek között — kétségessé teszik Királyfalvi (Krem­per) Miklós tárgyaláson tett, az elkövetés egyenes szándékát és célzatosságát beismerő vallomását, amelyre annak idején a bűnös­ségét alapozták. Az alapeljárásban figyelembe vett fegyverszakér­tői vélemény hiteles bizonyítékként ugyancsak nem fogadható el. Törvénysértő volt Asztalos Jánps bűnösségének megállapítása fel- bujóként elkövetett szándékos emberölés bűntettében. A plébános valóban agitált a felekezeti iskolák államosítása ellen, célja azon­ban a képviselő-testületi döntés ilyen irányú befolyásolása volt. A szülői értekezleten hiveit az államosítás elleni demonstrációra, tüntetésre, de erőszakos fellépésre nem buzdította. Amennyiben a Fővárosi Bíróság elrendeli a perújítást, tárgya­lást fog kitűzni az ügyben. Felhívás a munkásokhoz . Szervezzük meg a munkástagozatokat! Az MSZP alapító kongresszu­sán új, baloldali szocialista párt született. A Munkástagozat Ideig­lenes Koordinációs Tanácsa fel­hívja az MSZMP-tag munkásokat: erősítsék meg tagságukat az új pártban, amelyben tartósan helye van minden baloldali, az átfogó, reformok iránt érdeklődő, elköte­lezett elvtársunknak. Munkásság nélkül nem lehet fel­építeni a jövő Magyarországát. Az ország társadalmi-politikai átala­kulásának folyamataiból nem ma­radhatunk ki. És bármilyen lesz is ez a jövő, az átalakulás súlyos ter­heit mi is viseljük. A munkástago­zatok lehetővé teszik, hogy az azo­nos élethelyzetű, hasonló gondol­kodású fizikai dolgozók, termelés- irányítók és a velük szimpatizáns párttagok önkéntes szerveződésük révén alapszervezeti hovatartozá­suktól függetlenül tudjanak politi­zálni, s hogy politikai érdekeiket meg tudják jeleníteni. Építsük ki saját politikai ér­dekképviseletünket! Ne engedjük, hogy nevünkben mások cseleked­jenek, hogy kisajátítsák szervezete­inket, hogy ránk hivatkozzanak, miközben saját érdekeikért küzde­nek. Cselekedjünk! Azokat válasszuk meg szószólóinknak, akik mindig értünk álltak ki. Akik munkájuk- •kal vívták ki eddig is megbecsülé­sünket, akik érdekeinkért eddig is bárkivel szembeszálltak. Keressük egymást! Nekünk azért kell küzdenünk, hogy mun­kahelyünk legyen, hogy bérünk biztosítsa megélhetésünket, hogy mi is emberi életet élhessünk. Nem elvont célokért, nem szólamokért, hanem saját érdekeinkért küz­dünk. Fogjunk össze! Erőt és egységet kell mutatnunk. A múltból és a jelenből van vesztenivalónk, s meg kell védenünk a jövőnket is. Váijuk az alakuló munkástago­zatok jelentkezését az alábbi cí­men: Szili Sándor, az MSZP Elnöksé­gének tagja, 1358 Budapest, Szé­chenyi rkp. IS. A Munkástagozat Ideiglenes Koordinációs Tanácsa Ősz húrja zsong Tóth S. képriportja „EZ ÍGY GITTEGYLET”

Next

/
Thumbnails
Contents