Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-25 / 253. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 25. • Családi házak a Kossuth utcában. 9 \ ajon c/ck a kisgyerekek, ha felnőnek, otthonra lelnek-e saját lakhelyükön? „Megfogyva bár, de törve non.. Dunapataj él vagy hal? — ’89 őszén (Tartalmi idézetek): — Nem akarok én megbántani senkit, uram. Szívesen elmondom a véleményemet, de nem hivatkozók senki felelősségére. Miért bántsam szegény X-et, Y-t? — Nincs rendben tartva a község. Nézzen csak jól körül, s maga is tapasztalhatja. — Történt már itt sok furcsaság. Például, annak idején, járási utasításra, elhordták a művelődési ház építéséhez ideszállított sóder egy részét és beépítették bizonyos személyek magánházaiba. Az ilyesmiről mindenki mindig hallgatott. — Politikai élet? Nincs itt semmiféle politizálás. Megújulás? A tévéből, rádióból tudjuk, de mi itt semmit sem tapasztalunk belőle, egyelőre. Szókimondó embereket keresek du- napataji kóborlásaim során, a helybeliek egyik legjobb ismerőjének segítségével. Többnyire olyan válaszokat kapok, mint a fentiek. Van tehát véleményük az egyszerű patajiaknak, de — bátorság hiányában — szívesebben maradnak a névtelenség homályában. Ráérzek: notesz nélkül őszintébbek a beszélgetések. Megértem őket, ha nem is értek egyet velük. Negyven év hallgatása uralkodik a leikükön. Egyébként is csupán a puszta kíváncsiság hajtott: igaz-e — igaz lesz-e — Hatvani Dániel tíz-e'gynéhány éve publikált, szociográfiai igényű írásának a következtetése, miszerint Dunapataj egyenesen halad a kihalás felé? Mennyire bíznak ma e nagy múltú település lakói gyermekeik, unokáik otthoni jövőjében, megélhetésében? Tény, hogy a nagyközséggé nyilvánításkor még jóval több mint ötezren éltek itt. Ma négyezer körül „megállt” a lélek szám. De meddig? Továbbra is kong a vészharang:, ha a fiatalabb generációk nem találnak elegendő és megfelelő munkahelyet, folytatódhat a folyamat! Márpedig jelenleg is ez a helyzet. kák keringenek, az utóbbiakon sajnálkoznak az emberek. Ki venné meg ezeket? A lődörgő, vagy az életteret más városokban kereső pataji fiatal...? Minden jel arra mutat, hogy a helyzet kulcsa valóban a munkalehetőség megteremtőinek a kezében van. Az optimistább patajiak reménykednek, hogy a megváltozó gazdasági-politikai élet segít majd az ő bajukon is. Mert egyébként megvan itt minden más szolgáltatás; kulturális és kereskedelmi is. Az életkedvet, az akarást mutatják a szép új családi házak, a kulturális, oktatási és egyéb közintézmények. Szeptember elején készült el a nagyközség legújabb létesítménye, az orvosi rendelő, amely igazán méltó a település polgáraihoz. Dunapataj él vagy hal? Végkövetkeztetés: „Megfogyva bár, de törve nem...” •— él még, s élni akar. Rapi Miklós Méltatlankodnak a lődörgő, munkaképes fiatalok láttán. Túl sok az ilyen, a település nagyságához képest. Vannak, akik lődörögnek, sokan mások meg ellődörögnek máshová dolgozni, élni, családot alapítani. A vélemények egybecsengenek: ez nem az ő bűnük, hiszen megvonták tőlük, pontosabban, nem adták meg nekik a lehetőségeket. — Elsősorban a földművelést lehetne fellendíteni a fiatalok erejével, oda kellene nekik adni a sok parlagföldet is, hadd éljenek, dolgozzanak, gyarapodjanak kedvükre, akaratuk szerint, a maguk és a társadalom hasznára — mondta egy középkorú férfi —, mert itt a földből mindenki megélhetne. Ugyanígy vélekedett az a nyugdíjas tsz-tag is, aki háza udvarában hagyományos kézi présen sajtolja saját termésű szőlőjét. Most érzi igazán jól magát: mentes a sok felesleges vitától, ágálkodástól, amiben a szövetkezetben volt része. Csendesek a pataji utcák. Alig látni embert ezen a szép őszi napon. Csend a paloták körül, még nagyobb csend az elhagyott házak tájékán. Ez is nagy ellentmondás: sokan valóságos kis kas• Ezt a házat, sok évvel ezelőtt, Kerényi József Ybl-díjas építésszel terveztették, hogy harmonizáljon a múzeum épületével, amely mellé ■ került. (Tóth Sándor felvételei) • Tsz- nyugdíjas kézi préssel sajtolja szőlejét. télyokat építettek, építenek, s nem kevesebb a végleg lelakatolt régi lakóház. Az előbbiek egyike-másika körül plety9 Az új orvosi rendelő. PÁRTKONGRESSZUS UTÁN A tagság ingatag! Manapság munkahelyi, hivatali, sőt családi téma a pártkongresszus, az ott hozott határozatok, a Magyar Szocialista Párt megalakulása. A politikai események felgyorsultak, szinte alig követhetők, s az emberek a napi munka után próbálják pótolni az elmaradást. Az információözön, s a szelektálás a legtöbb emberben kialakított bizonyos véleményt, elgondolást, sőt bizonyos döntést is. Három üzemben jártunk, s kérdeztünk meg munkásokat, mi a benyomásuk a kongresszusról, véleményük a Magyar Szocialista Pártba való belépésről? Ne sokkolják tovább az embereket! Balasinc Parádi Zsuzsanna, 38 éves, mechanikai műszerész a BRG Elektromechanikai Rt.-nél, két kiskorú, három nagykorú gyermeke van, 1971 óta párttag. — Tanulmányozom a kongresz- szuson elfogadott dokumentumokat, de úgy érzem, még nem letisztázott az egész dolog. Nem látom pontosan, ki marad és ki esik ki a vezetésből. Én jónak tartom, hogy a párt nevéből a munkás szó kimaradt, mert eddig sem kérték ki a mi véleményünket, és nem attól munkáspárt egy párt, ha magát annak deklarálja. A programnyilatkozat szép és tiszta, csak hát mi valósul meg belőle? Jó a platformszabad-, ság, de sajnos, az alapdolgokban sincs egyetértés, ez az, amit nagyon hiányolok. Véleményem szerint a kongresszuson a felszín alatt hatalmi harc folyt, ezért kellett volna előbb megtartani ezt a pártfórumot, s tisztázni sorainkat. A kérdés most már csak az, hogy hányán állnak az új pártvezetőség mögé. Nem akarok kitérni a válasz elől, de még nem döntöttem el, belépjek-e az új pártba. Bizonyítson a vezetőség! Bánát István, 48 éves, tmk-lakatos a Kecskeméti Konzervgyárban, 1968 óta párttag, alapszervezeti titkár. — Meglepett, hogy miért kellett a kongresszushoz négy és fél nap, s mégsem döntöttek el mindent. Sok olyan dologról vitatkoztak a küldöttek, mintha a XIII. kongresszus után léptek volna be a pártba, mert a témák jó részét már akkor felvethették volna. Kritikus, önkritikus gondolatok hangzottak el, különböző nézetek ütköztek össze nagyon nyíltan, szókimon- dóan az ország nyilvánossága előtt. Tetszett, hogy számon kérték az elnökség négy tagjának vitáját. Pártszakadásról nem lehet beszélni, de a névváltoztatás nem volt a legmegfelelőbb, szinte mindenből kimaradt a munkás és a kommunista jelző. Még nem tudtam eldönteni, hogy belépjek-e az új pártba, várakozó álláspontra helyezkedem, azt várom, hogy a tisztulás a pártban megtörténjen, s elinduljunk a gazdasági kibontakozás útján. A vezetőségnek kell bizonyítania ahhoz, hogy bízzam bennük. Vállalom azonban a kommunista múltat. Nem ilyenre gondoltam Kiss Béla, 56 éves, reszelőgyártó szakmunkás a kéziszerszámgyárban, 1962 óta párttag, vezetőségi tag, három felnőtt gyermeke van.- A kongresszusra szükség volt, mert az MSZMP-nek már nem volt hitele. Az új párt talán így meg tud szerveződni, s tekintélyt szerezni. Bevallom: sok mindennel nem értettem egyet korábban, de talán most más lesz. Ami a kongresszust illeti, nem volt tökéletes egyetértés, túl sok volt a platform, de végül is egyben maradt a párt. Ha egy kisebb csoport le is szakad a pártból, annak nem lesz túl nagy jelentősége. Én abban bízom, hogy előbb-utóbb az MSZP munkáspárttá formálódik, ugyanis én nem ilyen pártra gondoltam, nem ilyet akartam. Már a küldötteknél sem volt jó az arány, sőt, az új pártvezetőségben csupán egy munkás van. Nem tudom most megmondani, belépek-e az új pártba, ehhez a döntéshez túl kevés időt hagytak. Nagyon bizonytalan vagyok, nem tudom, nem értem és nem érzem, mit tartanak meg, s mit tagadnak meg a régiből. Egy biztos: ha munkahelyen nem engedik működni a pártszervezetet, akkor senki sem lép be. Ettől azonban még kommunisták maradnak, akik igazán hittek, s ilyenek jócskán akadnak nálunk az üzemben. S talán még annyit: aki ennyi időt eltöltött az MSZMP-ben, az nem lép be akármilyen pártba. Gémes Gábor MOSOLYÓRÁK Aki többet mosolyog, többet keres. Lényegében így hangzik a jelszó, melyet ebben a formában ugyan nem hirdettek meg, de valamennyi érintett tudja, hogy erről van szó. Mint az Espresso megírta: Franciaországban a bankok, a közlekedési vállalatok, a biztosítótársaságok sájátos harcot indítottak a kliensek becserkészésére. Ami pedig a vasút és a légitársaság között zajhk, akár háborúként is jellemezhető lenne, ha a kifejezést más jelentéstartalommal nem sajátította volna ki a kor. Az Air Inter—a francia belföldi légitársaság — az utasok megtartása és a leendők megnyerése érdekében tanfolyamokat szervezett 3400 alkalmazottjának (légikísérők, utasfelvilágosítók, jegykezelők stb.) a szimpatikus viselkedés olykor csakugyan nehéz tudományából. Meghallván a hírt, az SNCF, az államvasút illetékesei is döntöttek: itt az ideje iskolába küldeni 23 ezer alkalmazottat a kór- és célszerű viselkedés elsajátítására. A verseny ugyanis ezt a két vállalatot érinti leginkább, és bár eltérő dimenziókban dolgoznak, a jelszavuk közös. A kliens szent, és mindig igaza van, még akkor is, ha hazudik. A kliens ugyanis fizet. KÉPERNYŐ Ajándékműsorok Most ősszel ajándékozza meg a televízió az idei veszprémi találkozó legszebb bemutatóival nézőit. Júniusban egy napon hangolt örömre, jókedvre a közelmúltban műsorra tűzött Az évszázad csütörtökig tart és a Levelek a zárdából. Pontosan emlékezem: a dunántúü városban összegyűlt újságírók, rendezők, dramaturgok, színészek a valami jót kaptunk elégedettségével tárgyaltuk a tévédrámákat. Felvidított bennünket, amit láttunk, hallottunk, noha zsigereinkig szivárgott a történetekben komoríó fájdalom, a jó minőség, a tisztességes megcsináltság mindig javítja a közérzetet, megnyugtat. * * * Őszintén remélem, hogy a bömbölő bandák, az érzelmi közreműködésünktől eleve elzárkózó videó- klipek, a kultúra apálya talán-talán átmeneti éveiben sokan engedték át magukat Kaffka Margit és Esztergályos Károly finom, lélektől lélekig ívelő kamaramuzsikájának. Az alkotók megtisztelték azzal a nézőket, hogy képesnek tartották a készülékek előtt ülőket a mégiscsak legfontosabb élet gyötrelmes szépségeinek felidézésére. Esztergályos Károly rendező remeklő színészeivel — Tóth Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Gálffi László, Csömör Csilla, Venczel Vera, Benedek Miklós 7- azt, az Ady Endre által éppen eme „imponálóan igaz íróemberrel” kapcsolatban leírt megállapítás igazát bizonyítaná: „az emberben mégiscsak az ember a fontos”. Mondáta másik részét sem hallgatom el: „s nem a nemi különbség”. A tévé alkotógárdájából olvasta valaki ezt az 1910- ben megjelent jegyzetet? Mindenesetre egy szemernyivel több volt a Levelek a zárdából szereplőiben az emberből, mint az eredeti novellákban, de azért egy pillanatra sem felejtették, hogy a két nem közti különbségek jelentéktelenítésével önmagát szegényítené az emberiség. Bornyi Gyula operatőr tud kaffkául, tud esztergályosul, tud bornyiul. Finoman ráérző kamerái nélkül aligha tarthatták volna fönn, még oly tehetséges színészek is, 64 percig a történetek valóságos, mégis a föld felett lebegő világának hangulati egységét. * • * * Ha valami csoda folytán megörökítette volna valaki 1848/49 történelmi eseményeit, a fél ország a képernyőhöz cövekelve figyelné a pozsonyi diétát, a Pilvax vitáit, a felvonulásokat, az országgyűlés tanácskozásait, Kossuth és Széchenyi beszédeit. Ma ugyanolyan sorsfordító időket élünk, mégis mind többen hümmögnek a sok politika miatt. Nagyon remélem, hogy a mostani felvételeket hosszúhosszú évtizedekig vetíthetik: így és ekkor kezdődött hazánk történelmének új szakasza. Unokáink olyan ámulattal nézik majd Pozsgay Imrét, Németh Miklóst, Lezsák Sándort, Csurka Istvánt, Mécs Imrét, mint annak idején a vezető politikusokat, a márciusi ifjakat, az ellenzék irányítóit. Azért is helyeslem a televízió információs politikai műsorait, mert hozzájárulhatnak egy olyan rend kialakításához, amelyben a politika nem játszhat a mindennapi élet apróságában is olyan meghatározó szerepet, mint az elmúlt évtizedekben. A tények ismertetésével, bemutatásával segítheti az egyelőre még kezdetleges politikai közgondolkodás színvonalának emelését, növelheti a beavatottság tudatát, oldhatja az évtizedes butító, félrevezető propaganda — sajnos, az egész társadalomba fölszívódott — mérgeit. Józan ésszel, tisztességes érzülettel egyszerűen föl- foghatatlan, hogy ma is akadnak szép számmal emberek, akik a szájbarágó, gátlástalanul ferdítő agitáció következtében fehérnek látják a feketét, valóságnak a jelszavakat, elfogadhatónak az elfogadhatatlant. Vajon közülük az olyan sorozatok, mint a Tévémagiszter visszatekintő, korabeli dokumentumokra épített 56-os összeállításai hányat eszméltettek az igazságra? Heltai Nándor
