Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

MEGEMLÉKEZÉSEK ORSZÁGSZERTE • A Szent István Bazilikában Szabó Géza kanonok celebrált szentmisét. (MTl-fotó) BUDAPEST Gyászmise, emléktábla-avatás, koszorúzás, nagygyűlések (Folytatás az 1. oldalról) a magyar nemzetből az európaiságot, ezért lázadt fel a nép. Nagy taps fogadta azt a kijelentését, miszerint 1956-ban igenis ellen- forradalom volt Magyarországon, de nem október 23-án, hanem november 4-én. Az 1956-os forradalom végül is ma győzött, ma kiáltották ki a Magyar Köztársaságot, s ez­zel az ország valóban demokratikus, európai jogállammá fejlődhet (nagy taps). A beszéd után felcsendült a Rákóczi-indu- ló, majd Kovács Gyula színművész Tordas Ti­bor Ne tegyék című Írását olvasta fel, amely 1956-ban az Élünk című lapban jelent meg. Az ünneplők végül a Szózatot énekelték, miközben árbocra húzták 1956 jelképes lo­bogóját, a sztálinista címer nélküli, lyukas nemzetiszínű zászlót. BAJA „Gyújts egy szál gyertyát!” jelszóval hívta a Szabad Demokraták Szövetsé­ge és a Magyar Demokrata Fórum ba­jai csoportja a város polgárait este 6 órára, Baja központi parkjába, a Déri­kertbe. Sokan tettek eleget a felhívás­nak és a kellemes, késő nyári időben száz és száz gyertya fénye világította meg a hősi emlékmű talapzatán álló, az októberi eseményeket recitáló fiatalo­kat. Zenei aláfestésül Beethoven Sors szimfóniájának motívumai emlékeztet­tek a boldog, drámai, majd tragikus napokra, melyekben a magyarság meg­érezhette a szabadság izét, majd átél­hette a kegyetlen megtorlás időszakát. Kőrös László az SZDSZ, Ikotics Jó­zsef az MDF nevében mondott ünnepi beszédet. Dr. Vágvölgyi Ferenc, Baja 56-os polgármestere, a szemtanúk és a börtönt szenvedettek forradalmár-hite­lességével méltatta október 23-a ma is érvényes üzenetét. A Déri-kertben, a ledöntött Sztálin- szobor helyére egy emlékoszlopot emeltek akkor a bajai diákok, mely csak néhány napig állhatott. Most egy emlékkövet helyeztek el ugyanott, hogy hirdesse: az 56-os hősök aldozata nem volt hiábavaló. Az emberek egy­perces néma csenddel adóztak a mártí­rok emlékének, majd az SZDSZ és az MDF, valamint az 56-os bebörtönzöt- tek csoportja koszorút helyezett el. G. Z. KISKUNHALAS Harangzúgás jelezte délután öt óra­kor a megemlékezések kezdetét Hala­son. A Hősök terére hirdetett összejövetel a Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Sző'-' vétségé helyi csoportjának szervezésé­ben égy jelképes pillanat felidézésével kezdődött az első világháborús hősök emlékművénél. Az ötvenes évek címe­rét kivágták a nemzetiszínű zászlóból. Az összegyűlt, mintegy 300 halasi polgár előbb Nagy Imre 1956-os beszé­dét hallhatta magnófelvételről, majd szemtanúk visszaemlékezései követ­keztek. Beszélt Kurdics József, a Szilá- dy gimnázium volt tanára, az 56-os forradalmi tanács tagja, s felolvasták Goór Imre ünnepi levelét. Ezt követő­en az MDF halasi vezetőségének tagja, dr. Nagy Lajos idézte a 33 év előtti felkelés kapcsán gyermekkora emléke^ it, s beszélt napjaink feladatairól. — A jövőbe kell néznünk, meg kell békélnünk, de a megbékélés nem köpö­nyegforgatás — mondta. — Nem tu­dunk megbékélni azokkal, akik most is a fegyvereik után kapkodnak, vérbíró­ságot akarnak. Az SZDSZ helyi szervezete nevében Tóth Zoltán mondott ünnepi beszédet. — Ünnepeljünk és tanuljunk! - mondta. — Most, amikor ’56 folytatá­saként csendes forradalmunkat vívjuk, ne feledjük: a célok ugyanazok. Az ünnepség záróakkordjaként, a ma már ’56 jelképévé-vált lyukás zász­lót közösén kísérték az egybegyűltek a postaépülethez, hogy a város főterén lobogjon november 4-éig. H. T. Első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956- os népfelkelésről. Az Október 23-a Bi­zottság szervezte hétfői budapesti ren­dezvények a harminchárom évvel ez­előtti helyszíneken zajlottak, majd az ott összegyűltek este 6 órára a Parla­ment elé vonultak. Délelőtt Budapesten, a Bazilikában ünnepi istentiszteletet tartottak az 1956-ban elesett áldozatok emlékére. A zsúfolásig megtelt templomban a gyászmisét Szabó Géza kanonok, a szent jobb őre celebrálta. A nap folyamán a Rákoskeresztúri temető 301-es és a Kerepesi temető 21- es parcellájában sok százan rótták le kegyeletüket az 1956-os áldozatok sírja előtt. A budapesti megemlékezés első szín­helyén, a Corvin közben több ezren gyűltek össze. A józsefvárosi Ellenzéki Kerekasztal nevében Ruttkay Levente, majd Szalai Róbert, a Politikai Fog­lyok .Országos. Szövetsége nevében szólt. A Killián laktanyánál már több mint tízezren voltak jelen, amikor Maiéter’ Pál özvegye, Gyenes Judit felavatta az épület falán elhelyezett emléktáblát, amelyet az 1956-os forradalom és sza­badságharc mártírjai és névtelen hősei emlékére a józsefvárosi és a ferencváro­si Ellenzéki Kerekasztal készíttetett el. Kis Gyula a ferencvárosi Ellenzéki Kerekasztal nevében idézte fel a Cor­vin köziek és a Killián laktanyában lévők összefogását. Márton András, aki 1956-ban a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ezredese volt, egyebek közt arról szólt, hogy Maiéter Pál ezredes elsőként mondott nemet a laktanya és a Corvin közi bázis megsemmisítését elrendelő népellenes parancsra, s átállt a felkelők oldalára. Ezt követően a tömeg a Magyar Rá­dió épülete elé vonult, ahol az intéz­mény és a józsefvárosi Ellenzéki Kerék­asztal közös emléktábláját avatták fel. Mintegy másfél-kétezer ünneplő gyülekezett a Műszaki Egyetem köz­ponti épülete előtt, ahol 1956 októberé­ben az emlékezetes 1,6 pont követeléseit fogalmazták meg az egyetemisták. A műegyetemi megemlékezés első szó­noka Marián István volt, majd Mécs Imre — 1956 októberében maga is mű­egyetemi hallgató és a Nemzetőrség szervezője -^»beszédében megemléke­zett mindazokról, akik a harcokban estek el vagy a megtorlások áldozatai­ként vesztették életüket, majd kiemelte: a jelenlegi forradalmi átalakulás során vér nélkül teljesülnek 1956 követelései. Wachsler Tamás a Fidesz képviseleté­ben szólt. Ezt követően az ünneplő tömeg az ugyancsak 1956 napjait idéző, középen kivágott, illetve Kossuth-címerrel dí­szített zászlókkal és transzparensekkel a Bem térre vonult. Itt elsőként Sebes­tyén László, az 1956 októberében újjá­szervezett Petőfi Párt vezetőségi tagja szólt a teret egészen a Duna-partig be­népesítő tömeghez. Viktor Vorosinszki 1— 1956-ban lengyel tudósítója az ese­ményeknek — a Szolidaritás és szemé­lyesen Lech Walesa üdvözletét tolmá­csolta. Für Lajos, a Magyar Demokra­ta Fórum köztársaságielnök-jeiöltje felelevenítve a 12 nap történetét, rámu­tatott: e 12’ nap' elégendő volt arA, hogy megteremtődjenek egy demokra­tikus társádalom keretéi1.'1 A Hősök terén délután fél négykor kezdődött meg az Október 23-a Bizott­ság koszorúzási ünnepsége. A Himnusz eléneklését követően először Király Bé­la, az 1956-os Nemzetőrség parancsno­ka, Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit és a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúját a Magyar Hősök Emlék­művén, amelynél a Magyar Néphadse­reg díszzászlóaljának két katonája állt díszőrséget. A Hősök terén először Hornyák Ti­bor mondott beszédet, majd Zimányi Tibor arról szólt, hogy a múltért nem vezethet a bosszúállás vágya, ám aki fegyverrel akar hatalomra törni, az a jövőben rekesztessék ki a magyarság­ból. A beszédeket követően Bánffy György színművész olvasta föl Albert Camus, a világhírű francia író A ma­gyarok vére című írását, majd külön­böző szervezetek, mozgalmak, pártok képviselői újabb koszorúkat helyeztek el a Magyar Hősök Emlékművén. Ezután a Parlament elé vonult a tö­meg. Több mint százezren gyűltek egybe az október 23-ai rendezvénysorozat központi eseményén, a Kossuth téren. A Parlamentet nemzetiszín zászlók dí­szítették, középen pedig a hatalmas, Szabadság! Függetlenség! feliratú transzparens előtt tartotta egy asszony azt, a középen lyukas nemzeti lobogót, amely Nagy Imre és mártírtársai június 16-ai temetésén az ismeretlen forradal­már koporsóját fedte. Azon az erké­lyen pedig, amelyen 33 évvel ezelőtt Nagy Imre szólt a Kossuth téren egy- begyült tömeghez, a politikus arcképét helyezték el. A Parlament főbejárata előtt, pontban 6 órakor Bereczky Vil­mos, a 22 ellenzéki szervezetet tömörítő Október 23-a Bizottság elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy 33 esztendő után, az újjászületett Magyar Köztár­saság kikiáltásának napján először van alkalom október 23-a szabad megün­neplésére. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnok­ságról című versének elhangzása után elsőként Fónay Jenő mondott beszédet. „Akkor, az újságfáklyák lángjainál Nagy Imrét követeltük a kormányba. Ma, 1956 igazságával azt követeljük, hogy a ma kihirdetett Magyar Köztár­saság a nép boldog, független állama legyen, de ne csak papíron, hanem a valóságban is”E- mondotta egyebek között. Szólt arról, hogy számára ez a nap nem ád teljes megnyugvást, mert „hiába tűztük ki célul, hogy október 23-a nemzeti ünnep legyen, még mindig fenntartással, ellenállással kell szembe­néznünk. Ok a mai napot a nemzeti megbékélés, a nemzeti emlékezés nap­jává minősítik” — hangoztatta, majd az októbéri napokat felidézve kijelen­tette: „mi, ez a csodálatos emberáradat esküszünk, hogy október 23-a szá­munkra nemzeti ünnep”. Végezetül új összefogásra hívott fel. „Tanuljuk meg keserves múltunk ta­nulságait! Ne engedjük magunkat meg­osztani. Ez a mi nemzeti ünnepünk leg­nagyobb követelése és értékelése” — mondotta. Obersovszky Gyula, akit 1956 után halálra ítéltek, majd ezt börtönbünte­tésre változtatták, máig benne élő sé­relmeiről beszélt, a többi között arról, hogy nincs útlevele mind a mai napig, a XX. századi Európa közepén. A to­vábbiakban kijelentette: „Jóleső érzés­sel tekintek Moszkva felé. Szorítok Gorbacsovért, akinek végre sikerült megforgatni az áporodott légtereket. Szorítok érte és féltem. Csak illúzió addig a mi szabadságunk is, amíg Moszkva nem szabad.” Majd úgy fo­galmazott: „Ronald Reagan kezét „visszamenőleg is” meg kell szorítani felbecsülhetetlen érdemeiért abban, hogy kezd valami dallam térülni a vi­lágra;,a sors-üldözte keleti-térfelekre is átható dallam.” , A szopok felidézte a népfelkelés nap­jait, benne saját tevékenységét, aho­gyan útjára indította a forradalmi ifjú­ság lapját, az Igazságot. Krassó György közgazdász — Nagy Imre 33 évvel ezelőtti beszédét idézve — „Elvtársak” megszólítással kezdte mondandóját. Majd emlékeztetett ar­ra, hogy -annak idején a mintegy 100 ezer fős tömeg „Nem vagyunk elvtár­sak, magyarok vagyunk” kiáltással vá­laszolt Nagy Imre megszólítására. Az októberi napokra emlékezve Krassó György hangsúlyozta, hogy akkor ele­mentáris erővel jutott érvényre: „a ma­gyarságnak elege volt az önkényből, a jogtiprásból, az orosz megszállásból”. Hozzátette: a magyar nép 33 évvel eze­lőtt élt a lehetőséggel, kezébe vette sor­sát, s olyan tetteket vitt véghez, ami visszaadta a már annyiszor lejáratott eszmébe, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjébe vetett hitet. Kras­só György hangsúlyozta: 33 év eltelté­vel ez a nemzet ma is változást akar, és síkraszáll a szabadságért, a független­ségért. A szónok végezetül kijelentette, hogy a jelenlegi országépítést, „az új honfoglalást” csak 1956 eszméire lehet alapozni. Witner Mária — aki 1956 októberé­ben a Corvin közben harcolt, majd éve­ket töltött börtönben — elöljáróban leszögezte: október 23-án egy spontán nemzeti forradalom tört ki hazánkban. Mint mondotta, akkor a forradalom valamennyi résztvevője tiszta szívvel hitt egy szebb magyar jövőben, s nem ők tehetnek róla, hogy ez nem valósult meg. A forradalom utáni időkre emlé­kezve elmondta: sokan váltak hazát­lanná, sok százan estek áltozatul a megtorlásoknak. Rácz Sándor, az egykori Nagybuda­pesti Munkástanács elnöke beszédét kezdve világraszóló ünnepnek nevezte október 23-át. Az. 1956-os napok ese­ményeit idézve hangsúlyozta: a szovjet fegyverek illetéktelenül és jogtalanul avatkoztak be hazánk sorsába. „Az ak­kor leomló falak, a romok nemcsak a felkelőket temették maguk alá, hanem egy emberidegen ideológiát is, amely­ről azóta bebizonyosodott, hogy nincs helye a világban.” A Parlament előtt egybegyűlt fiatalokhoz intézve szavait a következőket mondta: „A magyar jövő bennetek van, nem a nyugati és a keleti segítségben.” Végezetül leszögez­te, hogy a mai napon kikiáltott Magyar Köztársaság tartalommal csak úgy tölthető meg, ha valóban megszületik egy szabad Magyarország. A Kossuth téri megemlékezés végén két, immár dokumentumértékű írás hangzott el: Bibó István egykori állam­miniszter november 4-ei kiáltványa, il­letve Kósa Pálnak, az Újpesti Forra­dalmi Bizottság vezetőjének kivégzése előtt, a siralomházban papírra vetett búcsúlevele. Az október 23-ai emlékező rendez­vénysorozat központi eseménye a Szó­zat közös eléneklésével zárult. (MTI) • Az ünneplő tömeg egy része a kecskeméti Szabadság téren. (Straszer András képe) Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélése Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta Lothar Späthet, a Német Szövetségi Köztársaság Baden- Württemberg tartománya miniszterelnökét. A két politikus tárgyalásokat folytatott a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről. Úgy értékelték, hogy az eddigi eredmények biztató kezdetet jelentenek a további együttműködéshez. (MTI) Horn Gyula svédországi látogatása Horn Gyula külügyminiszter Sten Andersson svéd külügyminiszter meghívásá­ra kétnapos hivatalos látogatást tett Stockholmban. A magyar államférfit fogadta XVI. Károly Gusztáv svéd király. Horn Gyula megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, s találkozott a svéd politikai és üzleti élet vezető személyiségeivel. Előadást tartott a Svéd—Magyar Kereskedelemfej­lesztő Bizottság tagjai előtt a magyar kormánynak a gazdaság stabilizálására és átalakítására irányuló célkitűzéseiről. Hangsúlyozottan szólt azokról a konkrét együttműködési lehetőségekről, melyek révén a svéd gazdaság az eddigieknél nagyobb mértékben kapcsolódhatna be a magyar gazdaság fejlesztésének folya­matába. A külügyminiszteri tárgyalások során Horn Gyula a magyar reformfolyamatot Kelet-Európa és az összeurópai fejlődés szempontjából történelmi jelentőségűnek minősítette. Hangsúlyozta, hogy a sarkalatos törvények elfogadásával és a Ma­gyar Köztársaság kikiáltásával megteremtődtek e folyamat visszafordíthatatlan­ságának legfontosabb törvényes feltételei. Rámutatott, hogy a magyar vezetés, a társadalom valamennyi politikai erejével együttműködve, képes önállóan megol­dani a politikai rendszer átalakítását, annak európai szintre emelését. Ennek folyamán Magyarország meríteni kíván a civilizált nemzetek tapasztalataiból, a svéd modell számos sikeres eleméből, a demokratikus intézmények, az önkor­mányzatok, a szociális piacgazdaság működési mechanizmusaiból. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a politikai szféra átalakításával ellentétben, az ország nem képes gazdasági fejlődését egyedül új alapokra helyezni. Rámutatott, hogy a magyarországi változások iránt a Nyugat részéről megnyilvánuló politikai rokonszenvnek a magyar gazdaság támogatásában és külső feltételrendszerének javításában is testet kell öltenie. A magyar külügyminiszter javasolta, hogy a svéd kormány, hasonlóan más kormányokhoz, hozzon létre beruházási fejlesztési alapot a svéd magántőke ma­gyarországi befektetéseinek bátorítására. Felvetette annak lehetőségét, hogy svéd részről részesítsenek képzésben magyar szakembereket, s hogy a két kormány kössön megállapodást magyar munkaerő átmeneti foglalkoztatására Svédország­ban. Horn Gyula magyarországi látogatásra hívta meg a svéd külügyminisztert. Az öregember taps nélkül kiment Honecker lemondásának története Erich Honecker lemondásához döntően hozzájárult Mihail Gorbacsov. Áz NSZK ötmilliós’példányszámú, legnagyobb tömeglapjá, amely erről első oldalas exkluzív tudósításban számol be, forrásként—természetesen név nélkül — a politikai bizottság és a központi bizottság egy-egy tagjára hivat­kozik. A jelentést hétfői számában átvette a Die Welt. A lap szerint ellenállás volt tapasztalható már október 5-én, a KB-ban megrendezett veterántalálko­zón is, ahol Honeckert alig tapsolták meg. Ezután aláírásokat kezdtek gyűjteni a KB összehívatása céljából. Lassan mindenki kezdte megérteni az idők szavát Gorbacsov látogatása után, beleértve Egon Krenzet is — kivéve Günter Mittagot és Joachim Herrmannt. A Gorbacsov látogatása után tartott politikai bizottsági ülés másfél napon át tartott. Honecker arról beszélt, hogy ha a vezetés a kisujját mutatja, akkor az egész karját fogják követelni, és minden összeomlik. Érvelésével azonban többen nem értettek egyet, közöttük Erich Mielke, az NDK állambiztonsági minisztere. Figyelmeztette társait arra, hogy hajlíthatatlan magatartás ese­tén véres felkelés kirobbanását kockáztatják, márpedig ebben az esetben aligha számíthatnak szovjet segítségre. Az idős párt- és állami vezető ekkor a tiltakozás jeleként azzal fenyegető­zött, hogy lemond minden tisztségéről. A vagy-vagy álláspontjára helyezke­dett, utoljára még azt remélve: a központi bizottság ülésén a maga javára fordíthatja a hangulatot. A KB-ülésen aztán erre számítva be is jelentette, hogy egészségi okoknál fogva megválik minden tisztségétől. Ám, várakozásával ellentétben, senki nem emelt szót ez ellen, mindenki hallgatott. Ekkor megfogalmaztak egy közleményt, amely szerint mind ő, mind pedig két másik PB-tag, Herrmann és Mittag, egészségük megromlása miatt mond le hivataláról. Az elnökölő Willi Stoph már át akart térni a következő napirendi pontra, amikor a KB-ban először tört ki nyíltan az elégedetlenség. Valaki kijelentette: eddig gyakran másítottuk meg a valóságot, most meg kell mondanunk az igazságot: A másik kettő nem egészségi okok miatt távozik. Erre átírták a közleményt és tudatták a közvéleménnyel, hogy felmentet­ték őket hivatali kötelezettségük alól. Jelentős koreai hitel hazánknak A dél-koreai kormány jelentős hiteleket nyújt hazánknak, a koreai export­import bank közvetítésével konkrét fejlesztési programok finanszírozására. Erről tájékoztatták a hétfőn reggel megkezdődött dél-koreai—magyar magas szintű kormányközi tárgyalások során Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettest az ország gazdasági kormányzatának vezetői. ­A vasárnap Szöulba érkezett magyar küldöttséget — melynek tagja Gombocz Zoltán kereskedelmi államtitkár és Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke — a Szöultól délre fekvő Kvacson városban felépített gazdasági kormány- negyedben fogadta Csőn Szun miniszterelnök-helyettes, gazdaságtervezési minisz­ter, aki Medgyessy Péternek kifejtette, hogy a dél-koreai kormány rendkívül nagyra értékeli hazánk gazdasági reformpolitikáját, rokonszenvvel kíséri figye­lemmel és támogatja a piacgazdaság megteremtésére és a gazdaság szerkezetének átalakítására törekvő magyar reformkormányt. Medgyessy Péter az MTI tudósítójának elmondta, hogy a koreai fejlesztési kormányhitel részleteiről Bartha Ferenc, az MNB elnöke megállapodást készít elő az érintett koreai pénzintézetekkel. A hitelek feltételeiről rövidesen tájékoztatják a magyar vállalatokat. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítését célozza az a munkaebéd is, amelyet Kim Hang Sza, a koreai kereskedelmi és iparkamara elnöke adott a delegáció tiszteletére. Az ebéden a koreai gazdasági és ipari csoportok vezető személyiségei is részt vettek. Délután a Samsung Electronics Co. szuvoni elektronikai gyárának a megtekin­tésével folytatódik a küldöttség programja. Este pedig Csőn Szun miniszterelnök­helyettes díszvacsorát ad a Medgyessy Péter vezette magyar kormánydelegáció részére. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A hatos lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az októberi hatos lottó számsorsolása alkalmával a következő számok kerültek kihúzásra: 12, 19, 24, 28, 30, 39, pótszám 3-as (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents