Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-16 / 245. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 16. Halászni kell megtanulni! Párbeszéd a közművelődés forintjairól Túlzás lenne azt állítani, az elmúlt évtizedeket tekintve, hogy a kultúra, illetve annak terjesztése nagy-nagy presztízsnek örvendett társadalmunkban. Irányelvekből, közhelyektől tarka, agyonismételt szónoklatokból, persze, nem volt hiány, miközben az elvekre építkeztünk a művészeteket, művelődést illetően is, egyszerűen nem véve tudomást arról, bogy valójában az érdek határoz meg mindent. A levelezőn érettségizett filoszok tudálékosan ráncolták homlokukat azon elmélkedve: áru-e a kultúra? S mi mást tehettek, akiket nem a párttagkönyvük, hanem annál sokkal vaskosabb könyvek százai tettek gondolkodóvá? Ugyanúgy ráncolták a homlokukat, mondván: még mindig jobb, mintha a hivatal teszi ezt, miközben ők a szőnyeg szélén álldogálnak. Azután jött a fanyalgó beismerés: nem baj, ha a kultúra — illetve annak terjesztése — hoz is valamit a konyhára. Már csak azért sem, mert a cincogók kórusa egyre nagyobb ebben a konyhában, és mindinkább hasonlítanak a templom egerére. Az egér mint olyan még csak hagyján. De a templom! Nos, Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ, az ördögűzés helyett, úgy gondolta, hogy ha ilyen mértékben csökken a támogatás, csak a lakosság igényeinek ismeretében és azokra törekvő kielégítésével kerülheti el az anyagi csődöt. — Jelenleg mintegy 15 milliót kapunk dotációként évente — magyarázza Sajtos Géza, e művelődési központ igazgatója. — Ez, a reálértékét tekintve a pénznek, jóval kevesebb, mint öt éve volt. Csakhogy 1984 óta, hárommillióról tízmillióra növeltük intézményünk bevételét. Egyrészt úgy, hogy drágábbak lettek* a különböző rendezvényekre a belépők, illetve a tanfolyamok díjai. Ám a bevétel jelentősebb növekedését elsősorban annak köszönhetjük, hogy bővítettük e művelődési központ tevékenységének a körét. — Konkrétan? — Bevezettük a rendezvényszolgálatot, vagyis a színháztermünkben és más helyiségeinkben bárki tarthat tanácskozást, fórumot, konferenciát, ha megfizeti. Bővítettük a lakossági szolgáltatásaink körét, azaz: ma már a videofelvételektől a személy- szállításig, a tanfolyamok kínálatának növelésétől a könyvkiadásig sok mindenre vállalkozunk, ha az nyereségesnek ígérkezik. A gazdasági struktúra- váltások következtében jövedelmező lehet a jövőre nézve a különböző termelői ágazatokkal való kapcsolat, gondolok itt elsősorban az átképző, továbbképző tanfolyamokra. — Mindig elsődleges szempont a haszon? — Nézze, ahhoz, hogy az úgynevezett magasabb kultúrát színvonalasan szolgálhassuk, muszáj kiegészítő tevékenységeket felvállalnunk. Hiszen a képzőművészeti kiállítások, komolyzenei koncertek, irodalmi estek — és még sorolhatnám — legtöbbször ráfizetésesek. De az amatőr művészeti csoportokat sem tudnánk fenntartani a kiegészítő tevékenységeinkből származó jövedelmek nélkül. Feloszlathatnánk a Kecskeméti Szimfoúikus Zenekart, a Pedagógus énekkart, a néptáncegyüttesünket... — Az Erdei Ferenc Művelődési Központ ma is viseli a megyei jelzőt. Ami azt jelenti, hogy figyelemmel kíséri, módszertanilag segíti Bács-Kiskun településeinek művelődési intézményeit. Mi jellemző ezek működésére? — Érdekesen polarizálódtak. Akik éltek a lehetőségekkel, s érzékenyen reagáltak a lakosság egyéb irányú igényeire, azok jobb anyagi feltételek mellett működhetnek. Említhetném példaként Ti- szakécskét, Hajóst, Jászszentlászlót. Ahol viszont nem tudtak megszabadulni az egyoldalú közművelődési szemlélettől, miszerint csak az igényes produkciók terjesztése tartozhat egy művelődési ház tevékenységébe, azok ma már a fűtési díjat is alig tudják kifizetni. Mert a gazdasági-társadalmi változások ellenére nem tanultak meg racionálisan gondolkodni: — Azt hiszem, itt ismét nem ártana konkrétabb magyarázat. — Egyszerű: egy falusi művelődési ház esetében nem tragédia, ha —f az egyébként kitűnő — Győri Balett előadása helyett szőlő- Vagy gombatermesztő tanfolyamot szervez. Körülbelül ugyanannyi érdeklődőre számíthatnak mindegyik esetében. S bár egy színvonalas balettműsorra a szakma, a sajtó jobban odafigyel, a ráfizetés azonban akkora, hogy utána egész évben csak agonizál az intézmény. Más hasonlattal élve: olyan ezeknek a kul- túrházaknak az esete, mint az éhező népeké. És hiába a támogatás! Azzal még nem oldottuk meg a problémájukat, hogy szállítunk nekik néhány rakomány halat; halászni kell megtanítani őket! — Kecskemét megyei jogú város lett. Ez jogilag azt jelenti, hogy a megyei tanács — a színházzal és más intézményekkel együtt — az Erdei Ferenc Művelődési Központ felügyeletét is átpasszolhatja a városi tanácsnak. Jövőre, állítólag, ez meg is történik. Örülne egy ilyen változásnak? — Valóban van szó erről. Amennyiben nem rosszabbodik az anyagi helyzetünk általa, lényegében nem számít, melyik tanácshoz tartozunk. Hiszen mi nem a tanácsokat, hanem a lakosságot akarjuk szolgálni, változatlanul. — És ha a város tovább csökkenti a támogatást? — Ezzel polgárai érdekét sértené. — Ugyancsak az utóbbi évtizedek gyakorlatára kell hivatkozni, haIKíjéTéntjük, fíogy a többi értelmiségi szakmához viszonyítva is, a rangsor jégén kullog a népművelői ha a fizetését TiezziíkTEz ma is igaz? —Tisztességesebben meg tudjuk fizetni az alkalmazottjainkat, ha engednek dolgozni bennünket, s anyagilag is érdekeltek vagyunk vállalkozásainkban. — Hogyan? — Akár az évi bérük 20-30 százalékát megkaphatják pluszban a népművelőink, ha olyan új ötletekkel, kezdeményezésekkel rukkolnak elő, amelyek jelentősebb bevételt hoznak intézményünknek. Vagyis az érdekeltség mindenképpen ösztönzően kell hogy hasson. Másképpen lehetetlen eredményt elérni napjainkban, a közművelődés terén. — Ellentétben a tegnapokkal? — Miért? Maga szerint azok eredményesek voltak e tekintetben? Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem a tegnapokkal ellentétben, hanem a jövő érdekében. |ÉÚgy legyen. 1 ifi Nem rajtunk fog múlni... Koloh Elek ÉRTÉKES JAVASLATOK, FORMÁLÓDÓ KARAKTER A Kecskeméti Pedagógus Kamara közgyűléséről SAJTOPOSTA Kisgyermekes bedolgozóként—hátrányosan? Több mint öt esztendeje vagyok a helyi háziipar bedolgozója. E munkámat 1986 januárjában szakítottam meg szülés miatt, majd elmentem gyermekgondozási szabadságra. A gyed és a gyes lejártával, ez év elején újra dolgozni kezdtem. Megrendeléseket folyamatosan kapok, s azokat maradéktalanul teljesítem, emiatt nincs gondom, más okból azonban annál inkább. Már többször kértem a cégem vezetőit, hogy adják ki a gyes időszakára, illetve az idei évre járó szabadságomat, de hiába. Válaszuk: a gyermekem gondozása-nevelése céljából odahaza töltött időszakra nem lehetek jogosult szabadságra, mert a terhességem idején sokáig voltam táppénzes állományban, az 1989-es munkám után pedig csak jövőre vehetek igénybe szabadságot. Én pedig úgy tudtam, hogy a kisgyermekes bedolgozó sem hátrányosan megkülönböztetett munkajogilag a munkaviszonyban lévőkhöz képest. Esetem azonban ennek ellenkezőjét bizonyitja. Vajon a józan eszemnek higgyek, vagy a vállalati elutasítás indoklásának? S. S.-né Kiskunfélegyháza Mindenekelőtt egy alapvető tudnivaló: a biztosított bedolgozót a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályok szerint illeti meg a fizetett, vagyis az évi 15 nap alap-, s a munkaviszonyban töltött, háromévenként 1 nappal szaporodó pótszabadság. Fontos megjegyezni, hogy munkajogi szempontból az minősül biztosított bedolgozónak, aki rendszeres munkát végez, s a keresete negyedéves átlagban eléri a jogszabályilag megállapított minimális havi munkabér felét. (Hazánkban a kifizethető legkisebb összegű munkabér 1982—1988 között 2000 Ft volt, a tavalyi évtől kezdődően pedig 3000 Ft.) Olvasónk konkrét esetét alapul véve azt felelhetjük: ha a szülése előtt eleget tett a biztosított bedolgozóval szemben támasztott munkajogi követelménynek, akkor a tíz éven aluli gyermek gondozása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban egy évre megilleti a fizetett szabadság. Kiadásához semmi köze a ténynek, hogy a terhessége alatt meddig volt táppénzes állományú a kismama. Ha Önnek ezek ismeretében sem sikerül igénybe vennie a gyes utáni szabadságát, forduljon jogorvoslatért a megyei tanács vb munkaügyi osztályához. Ami pedig az 1989-es évben elért munkateljesítményével kapcsolatos szabadságot illeti, annak kivételére — a jogi előírásoknak megfelelően — valóban csak a következő esztendőben lesz jogosult. 1 szabadság idejére is átlagkereset fizetendő. CIKKÜNK NYOMÁN Változó társadalmunkban helyüket keresik az örvendetesen gyarapodó új szervezetek, egyesületek. A Kecskeméti Pedagógus Kamara második közgyűlése a szervezeti keretek véglegesítése, a működési alapok kiépítése után remélhetőleg az érdemi szakmai tevékenység előtt nyitott utat. Lassan körvonalázódnak a kamarai jelleg sajátosságai, melyhez — a rövid tájékoztatón elhangzottak szerint — a magyarországi kamarai hagyományok, történelmi előzmények tanulmányozása is fontos adalékokkal szolgálhat. Különösen fontos ez egy olyan szerveződés számára, mely céljának és feladatának tekinti a szakmai önkormányzati formák kiépítését, a szakmai, etikai érdekképviselet elsődlegességét. Persze, a praktikus szervezeti kérdések (tagsági viszony tartalma körüli vita, intézőbizottság megválasztása) itt is sok időt és energiát felemésztenek, e „szükséges apróságok” azonban elengedhetetlenek az érdemi munka megindításához. Ha a kívánatosnál lassabb ütemben is, de ez alkalommal is növekedett a taglétszám, a jelenlévők pedig további érdeklődők toborzására tettek ígéretet. Értékes javaslatok fogalmazódtak meg a kamara tevékenységére vonatkozóan is: a folyamatos tájékoztatás, információáramlás szükségességéről (önálló kiadványok, illetve a helyi sajtóorgánumok közreműködésével); a más szervezetekhez, intézményekhez fűződő kapcsolat jellegéről; s mindenekelőtt a pedagógushivatás társadalmi elismertetéséért folytatott küzdelem konkrét formáiról. A közgyűlés elfogadta az éves rendezvénytervet, üdvözölte dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter meghívását a novemberben esedékes pedagógusfórumra (a miniszter a meghívást elfogadta!). A programban szerepelt meg az oka- tás távlati fejlesztési stratégiájáról szóló szakmai vita, konzultáció a pedagógus etikai kódex kialakításáról, javaslat hangzott el a nevelési, pedagó; giai értékek felmutatásának^ terjesztésének égető szükségéről s arról, hogy ezt az érték- közvetítést a kamarának feltétlenül vállalnia kell. A közgyűlés végül—több kiegészítéssel és módosítással — egy nyilatkozatot fogadott el, melyet végleges formában az országos sajtószolgálaton keresztül hoztak nyilvánosságra (csütörtöki lapunkban jelent meg). A Kecskeméti Pedagógus Kamara immár tartósan körvonalazta működésének kereteit, várja tehát további kollégák csatlakozását, s nem utolsósorban a 'célkitűzéseivel rokonszenvező gazdálkodó szervezetek, magánszemélyek anyagi támogatását. (Számlaszám: Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Kecskémé);, 250- 88887, Kecskeméti /Pedagógus Kamara 2500-0399.) ——s Október 9-én e hasábokon tettük immár másodszor szóvá, hogy hetek óta baj van a megyeszékhely napilapellátásával, ugyanis számos újságárusnál (például a Hunyadivárosban és a városközpontban) már délelőtt, sőt a reggeli órákban is hiába keresi a vevő a Népszabadságot, a Népszavát és a többi központi napilapot, nemegyszer pedig a Petőfi Népét is. E közérdekű észrevételekkkel kapcsolatosan most kaptuk meg a szegedi postaigazgatóság helyettes vezetőjének, dr. Lénárd Lászlónak a válaszát. Ebből kiderül, hogy a kis példányszámban árusított lapok vásárlását döntően befolyásolja a rádió reggeli sajtószemléje, amelynek hallatán megnő az érdeklődés többlap iránt. Gond azis: az újságok nagyobb visszhangot kiváltó cikkeiről nem kap előzetes tájékoztatást a posta, így az árusítandó újságok példányszámának növelése érdekében nem tud idejében intézkedni. Noha a kecskeméti pavilonokba folyamatos a. reggeli lapkiszállítás, előfordulhat, hogy némely. árjUshelyre —ilyesmi történhetett meg a Hunyadivárosban—a nyitás pillanatáig nem jut el a friss olvasnivaló. Egyébként a megyei postahivatal eladási ütemvizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy az igényeknek jobban Szabó Sándorné tiszakécskei olvasónknak nagy a bánata, mert a betegsége idejének egy részét nem volt hajlandó táppénzes állományként igazolni munkahelyének, a Vegyépszer helyi gyáregységének üzemorvosa. A részletekről így számolt be a panaszos: — Heteken át gyötört hányingerrel járó fejfájás, míg azután szeptember 20-án felkerestem az üzemi doktort. Elmondtam neki, hogy a betegségem alatt már több kilót fogytam. Mire beutalót kaptam tőle a kecskeméti megyei szak-> orvosi rendelőintézetbe. Egyidejűleg felhívta, a figyelmemet, hogy csak utána menjek vissza hozzá, ha befejeződött a szakvizsgálat. A szakrendelőben 21-én, csütörtökön voltam, ahová 25-én, hétfőn visszahívtak ellenőrzésre. Másnap jelentkeztem az üzemorvosnál, aki különféle gyógyszert írt fel, majd közölte: holnap felvehetem a munkát. Ezt követően ért a meglepetés: a betegség miatt a gyárból távol töltött két napomat, 22-ét és 26-át nem tekintette igazoltnak. Ha a főnököm jóhiszemű, tudomásul veszi, hogy keresőképtelenség miatt nem dolgozhattam az utóbb említett napokon is. Ameny- nyiben kételkedik állításomban, amit az orvosi papírral sem támaszthatok alá, akkor megmarad az igazolatlan napom. Ami után bér sincs, ráadásul a munkafegyelem megszegőjeként minősíthetnek. Egy szó, mint száz: sérelmesnek tartom az üzem doktorának velem szembeni eljárását. Nos, ez ügyben sem tudunk és akarunk döntőbírók lenni. Kötelességünk azonban emlékeztetni az egészségügyi törvény és végrehajtási rendeletének ama kitételére, miszerint a munkavállaló betegségének tartamára keresőképtelennek nyilvánítandó. Ezen állapot megfelelő példányszámú lapok kerülhessenek az újságárusokhoz. A szerkesztő megjegyzése: Vitathatatlan, hogy a rádió reggeli cikkajánlatai következtében fokozódik a vásárlói igény néhány lap iránt. Ám az is tény: többször akkor sem kapható már napilap délelőttönként néhány pavilonban, amikor semmiféle szenzációs hírű cikk nincs benne. Konkrétumként hadd hivatkozzunk a legfrissebb tapasztalatunkra: október 10-én, kedden reggel negyed 8 óra körül már Népszabadság nem volt a vasútállomási újságárusnál. Véleményünk az, hogy a pavilonban dolgozók igényei szerinti áruspéldányokat kell a postának kiszállítania a helyszínekre, s megszervezni: napközben is. eljusson az egyik pavilonból a másikba, vagyis a még nagyobb példányszámmal rendelkező árustól ama kollégájához, akinél már elfogyott ugyanaz a lap. Egyébként az e tárgyú, legutóbbi írásunk óta már újabb bíráló észrevételeket kaptunk lapügyben: a Szabadság téri pavilon az elmúlt napokban olyan kevés Tallózót, Mai Napot meg Élet és Tudományt kapott, hogy azokból még az úgynevezett törzsvásárlók egy része sem részesülhetett. megítélése természetesen orvosi feladat, amelynek mentesnek kell lennie mind a vállalat, mind pedig az egyén érdekét szolgáló részrehajlástól. Kécskei olvasónk felvetését jogosnak véljük, éppen ezért javásol- juk, hogy az ügy kivizsgálása és rendezése érdekében kérje a megyei tanács vb egészségügyi osztálya közbenjárását. Október 2-án megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük, hogy a kecskeméti Alsószéktó nevű városrészben lakó Fries Ádám és családja sok kellemetlenséget él át amiatt, mert a szomszédban hobbifoglalatosságot űző tulajdonos naponta röpteti több száz galambját, s e turbékolók bepiszkítják olvasónk udvarát és kiskertjének növényeit, valamint a száradni kiteregetett ruháit. Egyidejűleg utaltunk arra: a szennyezésekről a kerületi tanácstag is meggyőződött. Végezetül leszögeztük: a helyi tanácsrendelet értelmében zártkertben csak zárt rendszerű galambtartás lehetséges, s ha más elbírálású a szóban forgó terület, akkor a birtokháborítás ténye állhat fenn. A közöltekkel kapcsolatosan az alábbiakat mondotta a turbékolók gazdája, a Kecskemét, Forradalom u. 18. szám alatt lakó Szakállas Pál:- Harmincöt éve vagyok galambász. E tevékenységem a szenvedélyemmé vált, amire bizonyság, hogy míg a fővárosban, egy többlakásos házban volt az otthonom, annak padlástere is tele volt a szárnyasaimmal. Hosszú ideig voltam tagja a galambtenyésztők egyesületének is, számos országos és nemzetközi kiállításon is részt vettem. Az említett külterületi, vegyes használatú ingatlanon 1984 tavasza óta tenyésztek galambot. Kezdetben kiállításokra való fajtáim voltak, mivel azonban Fries szomszéd macskái szemet vetettek az állatokra, melyekből többet zsákmányul is ejtettek, azt követően felszámoltam az állományt. A jelenlegi csupán 124 darabból áll, melyek napközben zárt helyen vannak. Röpteté- sükre csak délutánonként kerül sor. ÜZENJÜK Alföldinének, Kiskunhalasra: A szakszövetkezet tagjaként 1971. január elseje előtt munkában töltött azon naptári évek számítanak szolgálati időnek, melyeket a tag 1973. december végéig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal ismert el a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vagy területi kirendeltség. Bővebbet erről a szakhatóságtól tudhat meg.. „Elbántak velem” jeligére, Bácsalmásra: A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 90-es számú állásfoglalása szerint az „áthelyezés” fegyelmi büntetés' automatikusan nem jár együtt alapbércsökkentéssel. Ha azonban ezen intézkedés következtében az illető személy a korábbi beosztásához képest alacsonyabb rendű munkakörbe kerül, akkor a bér csökkenése szinte magától értetődő. A félreértések elkerülése érdekében mondjuk el: a „személyi alapbércsökkenés” fegyelmi büntetés akkor is kiszabható, ha a határozat után is ugyanazon feladatkörben marad a dolgozó. Marozsiéknak, Bajára: Az alacsony vérnyomás diétás étrend révén is gyógykezelhető. Jót tesz az ilyen betegnek a rendszeres mozgás, például a kocogás, kerékpározás, úszás és a váltakozó hideg-meleg zuhanyozás. További felvilágosítást szakorvostól kérjen. Persze, az ilyen jellegű hasznos tudnivalókat a boltokban kapható különféle szakkönyvekből is elsajátíthatja. Virág Juditnak, Kalocsára: A biztosítás önként vállalt jogügylet, ami természetesen felmondható. A felmondás — ez mindkét félre vonatkozik I csak a biztosítási év végére lehetséges. Ennek részletes feltételeit a biztosítási kötvény tartalmazza. Még annyit: bármikor történik is a felmondás, a díj év végéig megilleti a biztosítót. Való igaz, hogy szállás közben „po- tyogtat” az állat, ám ez az ürülék nem olyan mértékű, hogy gátolja a szomszédos tanyai föld használatát. Végezetül megjegyzem, hogy verebek, seregélyek stb. is röpködnek gyakorta arrafelé, s nyilván ezek sem tartóztatják az anyagcsere-folyamatukat, ha Fricsék birtoka felett vannak. Szóval, nem látok okot a cikkben említett békétlenségre a szomszédommal... * * * Megértjük a galambászt, aki hódol szenvedélyének, s igyekszik a szárnyasainak minden feltételt megadni, hogy azok jól fejlődjenek, egészségesek legyenek, amelyhez a „kicsi mozgás”, vagyis a röpülés nekik is kell. De jogosnak véljük a szomszéd háborgását is amiatt, mert a gazdálkodásra és a lakásra egyaránt szolgáló ingatlanon nap mint nap találkozik az ürülékkel és a lehullott tollal. Mindennek elviselését aligha lehet elvárni a Fries családtól. Valamiféle igazságot kellene szolgáltatnia a megyei város tanácsa szakhatóságának a galambtartás miatti perlekedésben, melynek eldöntéséhez a vonatkozó állattartási rendeletet, no meg a szennyezés mértékének bizonyítékait lenne célszerű alapul venni. Szerkeszti :Velkei Árpád Levélcim: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 A beteg nem keresőképtelen? Mit mond a galambtulajdonos? így látja a posta
