Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-16 / 245. szám

1989. október 16. • PETŐFI NEPE • 5 SZALKSZENTMÁRTONI TALÁLKOZÁSOK 9 A Petőfi tér — ha éppen nem jön autó — sport­telep is. Tornatermet szeretnének mielőbb. „Mutassák meg a főteret és én meg­mondom, kik laknak ott.” Igen, fontos szempont ez egy település minősítésénél. Nem véletlen, hogy, ma már, igen válto­zatos képet mutatnak a falusi, városi fórumok. Soltszentimre, Kecel, Csengőd — hogy csak néhány községet említsek — már bízva indulhatna a versenyen. Solt, Fűlöpszállás, Tass vagy Szalk- szentmárton — ma még jobb, ha nem pályázik. De talán a lemaradás okai sem mellé­kesek. Legutóbb Szalkszentmártonban néztünk körül... Kultúra kérdése is! A falu kopár, szemetes, gazos főterét évente húsz-harminc ezer — hazai és külföldi—irodalombarát zarándok ke­resi fel. A vendégeket az eredeti Petőfi- relikviák és a szinte páratlan néprajzi gyűjtemény vonzza ide. A múzeum előt­ti téren, gazos parkban áll Marton Lász­ló remek Petőfi-szobra. Hogy milyen lenne ez a térség, ha gondját viselnék?,,. Olyan, mint a szomszédos gyűjte­mény udvara! Még októberben is nyirtp ápolt, zöld pázsit; tisztaság, rendezett- seg. A kiskapun belépve, mintha elhagy­nánk Szalkszentmártont... — Mi lehet az oka, hogy a falu elha­nyagolja a köztereit ?— kérdeztem a fő­téri művelődési ház igazgatójától, Né­meth Józseftől. — A kérdésből számomra is szól kriti­ka. ÉS jogos is a panasz. Mi is itt va­gyunk a főtéren, a mi portánkon is söp- rögetni kellene. Nem is késlekedünk to­vább. A problémák gyökerét, persze, másutt látom. Községünknek tizenöt­húsz évvel ezelőtt már nagy lehetőségei lettek volna, hogy fejlődjön, szépüljön’. Mint Petőfi-emlékhely, akkoriban kü­lönleges státust élvezett. Nos, az egyko­ri, a pártkiskirályok által kinevezett ve­zetők nem éltek a remek lehetőségekkel. Majsay Károly múzeumigazgató példá­ul egykor csak nagy erőfeszítésekkel tudta megnyerni a helyi illetékeseket,^ hogy jobb, ha a Petőfi-ház kulturális cé­lokat szolgál, s nem magtárnak használ­ják. A faluközösség is közömbössé vált, az emberek úgy látták:'csinálja az, aki kitalálta ezt az egész rendszert... — Ennek ellentmond, hogy Szalk- szentmárton az utóbbi években remek eredményeket ért el a társadalmimunka- versenyeken... — Csakhogy ez már egy új korszak! Az elmúlt tíz évben sók minden épült. Művelődési ház, iskolák, óvodák, üzle­tek, utpk. Szerintem éppen az alapvető intézmények pótlása gátolta a falut, hogy a „dekoracióra”.is ügyeljen. És né­ha az egymásramutogatás is akadályoz­ta az összefogást. Amikor a téesz és a ta­nács nem egyezett... — Es a felelőtlenség is! Elnézem itt, a művelődési ház előtt, ezt á sok millióért felépített —- építészeink csúcsteljesítmé­nyeként emlegetett — szerfás épületet; szint. A falak koszosak, sok a szemét, a sár. Milyen pazarló is volt ez a megye! — Ezzel nem büszkélkedhetünk. De hát nem állíthatunk minden érték mellé őrt. Nemrég rászóltam két firkáló ci­gányfiúra. Nem sokkal azután leütöt­tek. A községszépítés azért kultúra kér­dése is. Ez ügyben, talán, mi is tehetünk még valamit... A falusi ember is kérdez Egy időben nagy híre volt, hogy a Szalkszentmártom Petőfi Termelőszö­vetkezet —1 lévén egyedüli nagyüzem a településen — mennyit buzgolkodik a falu fejlesztéséért. Művelődési házat épített. (Igaz, Pozsgay Imre miniszter, egy vadászat alkalmával milliókat ígért a szövetkezeti forintok mellé; javára le­gyen írva: be is váltotta a szavát.) Park­erdőt telepített az erdőgazdasággal kö­zösen. Támogatta az amatőr művészeti csoportokát. Az utóbbi időben mintha kevesebbet lehetne hallani az egész falut segítő válla­lásaikról — vetem föl irodájában Czu- czor Lászlöné főkönyvelőnek. —Azt gondolom—mondja —, hogy változatlanul segítjük a közösségi célok megvalósításit. A művelődési ház építé­9 Utak is parkok is kellenének. Nehéz feladat! (Walter Péter fotói) séhez hárommilliót, az iskolákhoz újabb nagyobb.összegeket, legutóbb a vizműépítéshez kétmillió forintot ad­tunk. Szerencsére gazdálkodásunk to­vábbra is eredményes, így segíthetünk. — A községszépitésröl tárgyaltak-e már?_ —Sok helyütt és sokszor. Elszomorí­tónak tartom az állapotokat. Nem is tu­dom, hogy lehet ezt hagyni. Vezetőségi ülésen már volt szó arról is, hogy támo­gatást csak akkor adunk a tanácsnak, ha a főtereket rendben tartja az erre szervezett brigád. Most már vannak gé­peik is. Mehetnének jobban is a dolgok. Lejárt az ideje, hogy a mi brigádjaink söprögessék a főteret ünnepek előtt. Mindenki tartson rendet a portája előtt, a tanács meg a köztereken. Ezt már na­gyon régóta ismételgetjük, de hiába! Fölháborító például, hogy megépítet­tük a pedagóguslakásokat, s előttük a legelvadultabb a terep: éppen a község kapujában. Hát miként tanítanak így rendszeretetre...? — A szövetkezet nemrég elbúcsúzott elnöke társadalmi tanácselnök is volt ;:. — Amikor még Koszta Flórián aktí­van részt vett a helyi közéletben, bizony másként mentek a dolgok. Ilyen ügyek­re is jobban ráfigyelhettünk. Szerintem ez a régóta húzódó probléma előkerül majd a választások idején. De így van rendjén, a falusi ember is kérdez. „Nem adtam föl!” Évekkel ezelőtt lapunk is hírt adott arról, hogy a HNF szervezésében Szalk­szentmártonban is megalakult a falu- szépítők közössége. Hogy látja a falucska sajátos problé­máját Babucsikné Bozóki Edit tanár, az aktivisták vezetője? — Fontos a társadalmi öntevékeny­ség — mondja —, de manapság már — falusi környezetben —# nem várhatunk .tőle sokat. Mindenki fut a pénze után. Szalkszentmárton évtizedes lemaradá­sát kellett volna néhány év alatt pótolni. A minőségi váltást nem lehet elérni két- három napra kapott földgyaluval, né­hány kis faval, tucatnyi ismeretterjesztő előadással. Ahhoz, hogy ez a település a környezeti kultúra terén lényegesen vál­tozzon, milliókra lenne szükség. A ki­sebb munkák éppen kiábrándulás miatt akadtak meg. Miért ápolgassuk a par­kokat, ha nyáron—mert nem lehet ön­tözni —úgyis kiszáradnak. Ráadásul itt is pusztítanak a vandálok . j. . — Ezek szerint ön föladta... — Nem adtam föl, mert országos és regionális találkozókon látom, hogy sok helyen sikerült szép eredményeket elérni. Remélem, hogy a közigazgatás modernizálása kedvező lehetőséget nyit a számukra. Például, hogy egy köz­ségnek nagyobb beleszólása lesz a pén­zek elosztásába. Egy falusi ember nem kerül hátrányba az elosztásnál, csak azért, mert kistelepülésen él. Akkor ta­lán valódi terveket is lehet készíteni. Nem toldozgattii fogunk majd, hanem ténylegesen megteremtjük e község új arcát. A magánporták készen állnak jö­hetnek a közterek... A felzárkóztatás volt a fő cél A községházán Aranyi János tanács­elnökkel beszélgetünk a faluszépítés ügyéről. Látszik: az igényesség nem hi­ányzik itt. ízlésesen berendezett irodák, frissen festett falak, mázolt ablakok, aj­tók. — A község miért olyan, amilyen? — kérdezem vendéglátómtól. — A probléma évek óta napirenden van — mondja Aranyi János. — Úgy gondolom, hogy a pénzen kívül minden adottságunk megvan ahhoz, hogy itt alakuljon ki az Alföld legszebb faluköz­pontja. Ha a templom körül lebontjuk a nem védett, öreg es elhanyagolt épulete­‘ két, ha rendbe tesszük és rendben is tart­juk a zöldfelületeket, mintegy kéthektá- ros szép, tagolt park alakulhat ki. Rend­be hozott régi artézi kúttal és műemlé­kek sorával. Erre a lehetőségre jeles vá­rosképtervezők is felfigyeltek már... —Mikorra várható, hogy ez megvaló­sul? — Egyes elemei hamarosan, de az egész rekonstrukcióra még vagy egy év­tizedet kell várni. Szanálnunk s utat, jár­dát kell építenünk. És más fontos fel­adataink is vannak ... — Mire gondol konkrétan ? — Remélem, hamarosan elér hoz­zánk, Tass felől, a vezetékes gáz. Fel kell ásnunk az egész falut a hálózat fektetése során. Feltétlenül fontos, hogy mielőbb építsünk egy tornatermet is. A község­esztétika —amely szintén sok pénzt igé­nyel — csak ezek után lehet fo feladat. Sajnos, a falusi embereket nem vették igazán emberszámba a költségvetés elosztásánál. így—az oly sokat kritizált fejkvótarendszemek -ál és a korábbi elosztási szisztémának köszönhetően csak fokozódott a lemaradásunk. — De Szalkszentmártonban az utóbbi évtizedekben szinte mindig építettek va­lamit ... — Ez igaz. Bizony, sokszor mentem raportra a megyéhez, kalandos iskola­építő vállalkozásaink miatt. De hittem: a település szorgos lakossága jóval töb­bet érdemel, mint amennyi az állami visszaosztásból jutott. Hát erőszako­sabban léptem föl. Még így is ott járunk, ahol a jó összeköttetésekkel bíró falvak a hatvanas években. Persze, azért erre a nem látványos, felzárkóztató időszakra is szívesen emlékezem vissza. Megis­mertem az itt élőket. Tudom, hogy jó ügyekben fáradhatatlanok. Hiszem, hogy — még néhány, hiánypótló inf­rastrukturális beruházás után — a falu­szépítéshez is nagyobb lendülettel hoz­záfoghatunk. Szalkszentmárton is fel­kerülhet az európai térképekre ... Farkas P. József 9 Ami a szövetkezeté s ami nem ... Egy elhanyagolt faluközpont és ami mögötte van IrányjelzőJ Az ittasság jelentős veszély Már megforrtak a borok, sajnálato­san egyre több azoknak a járműveze­tőknek a száma, akik alkoholt fo­gyasztva volán mögé ülnek. A tapasz­talatok szerint ők okozzák megyénk­ben a legtöbb halálos balesetet. Né­hány dolog talán meggyőzi azokat, akik „csak egy pohárral!” felkiáltással intézik el ezt a potenciális veszélyt. Az ittas és a nem ittas járművezetők által okozott balesetek sebességelemzé­se azt mutatja, hogy amíg az 50 km/óra alatti sebességtartományban a nem it­tasok szerepe a nagyobb, addig az en­nél magasabb sebességtartományban az ittas járművezetők játsszák a jelen­tősebb szerepet. Ebből már csaknem önként következetik az is, hogy — mi­ként a statisztikai adatok mutatják —, az ittasan előidézett balesetek körében magasabb a halálos és súlyos kimenete­lű balesetek aránya. * Az alkoholfogyasztást követő le­bomlási idő íetelte után csak akkor sza­bad nyomban újból járművet vezetni, ha a megivott alkohol mennyisége nem haladta meg az 50 grammot. Ennél na­gyobb alkoholmennyiség esetén már je­lentkeznek a postalkoholos állapot tü­netei. Túl a szédüléses állapoton, a leg­nagyobb veszélyt a reakcióidő jelentős megnövekedése jelenti. Tévhit, hogy a sör alkoholtartalma kicsi! Fél liter sör­ben körülbelül ugyanannyi alkohol van, mint fél deci pálinkában. Ilyen mennyiségű alkohol lebontásához kö­rülbelül 3 óra szükséges. * Az ittas vezetés, leküzdésére olyan személy magatartását kell pozitívan be­állítani, aki nem igazodik feltétlenül környezetéhez, hanem dönt arról, hogy — mielőtt még kézbe venné az itallal töltött poharat — az adott helyzetben az ivást vagy a vezetést választja. A be­mutatott helyzetekből tűnjön ki, hogy a kínálást elfogadó viselkedés csak lát­szólag kompetens. Valójában inkább sodródás, a környezet elvárásainak mindenáron megfelelni akarás. A pro­pagandával azok viselkedésére is hatni kell, akik szeszes itallal kínálják a gép- járművezetőket. * ■ A legtöbb ittas baleset november­ben, éjszaka, rossz látási viszonyök kö­zött következik be. A nem ittas balese­tektől jellemző eltérések: az ittas bal­esetek közül több következik be útka- nyarban, kevesebb főútvonalon, gya­koribb a szilárd tárgynak ütközés, a farolás, a pálya elhagyása, ritkább a gyalogoselütés, sokkal gyakoribb a még egyéves vezetési gyakorlattal nem rendelkező személyek részvétele, jel­lemző, hogy a baleset a vezetés í-2. órájában következik be, sokkal maga­sabb a vezetői engedéllyel nem rendel­kezők száma, lakott területen különö­sen sokkal több a gyorshajtó. * Az alkoholtól befolyásolt állapotban okozott balesetek kimenetele mindig sú­lyosabb, különösen lakott területen kí­vül. A 0,8 ezrelék felett alkoholosán be­folyásolt személyek által okozott bal­esetek körében a halálos kimenetelűek részaránya lakott területen belül eléri a 9 százalékot (nem ittasoknál 5,6 száza­lék), lakott területen kívül a 13 százalé­kot (nem ittasoknál 9,1 százalék). * Az alkohol felszívódása már a száj- üregben megkezdődik és általában 60- 90 perc múlva fejeződik be. (Ez alatt az idő alatt a véralkohol-koncentráció emelkedik.) Az alkohol kiürülésének sebessége körülbelül 100 mg/kg/óra. Ez azt jelenti, hogy egy 70 kiló súlyú em­ber szervezete óránként körülbelül 7 gramm alkoholt képes lebontani. Ez a mennyiség körülbelül 0,15 ezrelékkel csökkenti a véralkohol-koncentrációt. * Egy hazai vizsgálat szerint az ittas vezetések számának növekedésével egyre nagyobb a részaránya azoknak, akik egyetértenek azzal, hogy egy po­hár szeszes ital elfogyasztása után még nem veszélyes az autóvezetés. Szerin­tük a gyakorlott gépkocsivezető — ha vezetés előtt megiszik 1-2 pohár italt -— ugyanolyan jól vezet, mintha nem ivott volna. Ezzel szemben bizonyított tény, hogy már 0,3 ezrelék véralkohol- koncentrációtól (kb. 15 g elfogyasztott alkohol) kezdve már jelentkezik az al­kohol hatása, mert ez a mennyiség már oldja a feszültségeket, gátlásokat és fo­kozott kockázatvállalásra késztet. Nehezebben alkalmazkodnak az időskorúak Az idősödő emberek közlekedésének sajátos vonásaival kapcsolatban rend­szerint az öregedéssel együtt járó élet­tani változásokról, illetve a változások következményeiről olvashatunk. A le­írások úgy említik az idősödőket, mint­ha kizárólag gyalogosként vennének részt a közlekedésben. Vegyük szemügyre a korosodó em­bert, mint gépjárművezetőt és nem el­sősorban az élettani jellemzőit (például reakcióidő megnyúlása stb.), hanem más, pszichés tulajdonságai közül is néhányat. Most két, aránylag sokunk­ban fellelhető magatartási jellemzőt említünk. Az egyik: az együttműködés készsé­ge. Az olyan együttműködésé, amikor a közlekedő felek egyensúlyban tartják a másik érdekének érvényesülését. Te­hát nem a saját érdek egyoldalú feladá­sáról vagy érvényesítéséről van szó — mint például az elsőbbségről való le­mondás vagy annak kihasználása — hanem arról, amikor a körülmények arra adnak lehetőséget, hogy kölcsö­nös alkalmazkodással mindkét fél e le­hető legnagyobb „nyereséget” könyvel­hesse eí, s mindazt nem a másiktól elvé­ve., Jó példája ennek az autópályára való felhajtáskor vagy a többsávos au­tópályán való előzéskor megfigyelhető viselkedés. Az első példában szereplő együttmű­ködő vezető, amikor észreveszi, hogy oldalról fel akar valaki hajtani az autó­pályának arra a sávjára. melyen ő ha­lad, sáwáltással behúzódik a belső sáv­ba (ha van rá módja), mintegy helyet adván a másiknak. Ez az együttműkö­dő viselkedés például egy háromsávos autópályán lezajló előzéskor abban is­merhető fel, hogy ha a külső sávban haladó előzési szándékát észreveszi az, aki közvetlenül mögötte, de a középső sávban halad, akkor behúzódik az egy- gyel beljebb lévő, harmadik sávba. így nem szorítja „csapdába” az előzni szándékozót, hanem lehetőséget ad ar­ra, hogy ö is megvalósíthassa a szándé­kát. Az ehhez hasonló, más esetekben is gyakran tapasztalhatjuk, hogy e téren az idősebb emberek mintha már kevés­bé lennének készek a valódi együttmű­ködésre. § ezt megerősítik a pszicholó­giai vizsgálatok tapasztalatai is. Vajon ilyen esetekben egyértelmű hiányosság­gal állunk szemben? Nem. Valójában olyan viselkedést tapasztalhatunk ilyenkor, amikor az egyik fél mind­azokkal a jogokkal él, amelyeket az írott szabályok számára megadnak. Erről az oldalról nézve felfedezhetjük az idősek ilyen jellegű viselkedésének pozitív oldalát is. Magatartásuk jól ki­számítható, hiszen saját „biztonságu­kat” feltétlenül szem előtt tartó viselke­désről van szó, melyet a szabályszerű­ség jól körülír, ezért nincsenek megle­pő, váratlan elemei. Erre utaló érdekes tény, hogy gyakran részesei olyan ki­sebb baleseteknek, koccanásoknak, amikor az írott szabályok szerint vétle­nek. Az már más kérdés, hogy a baleset esetleg megelőzhető lett volna akkor, ha rugalmas viselkedéssel megkísérlik kivédeni a veszélyhelyzetet akkor is, ha nem ők az előidézők, ha nem a hibá­jukból alakult ki a konfliktushelyzet. Ez a magatartás nemcsak negatív, ha­nem pozitív értékű cselekvésekhez is vezet. Ugyanebből az okból — mert saját érdeküket, biztonságukat védik ritkábban láthatunk tőlük sokat kockáztató, hirtelen végrehajtott ma­nővereket. Viselkedésükben így jelen­nek meg az egymáshoz szorosan kap­csolódó pszichés jellemzőknek az elő­nyös és hátrányos oldalai egyaránt. Az együttműködési készséghez gyakran kötődő másik jellemző: a vi­selkedés rugalmassága. A közúti közle­kedés egyik legfeltűnőbb jegye, hogy gyorsan változó helyzetben kell dönté­seket hozni, s a döntések során számí­tásba kell venni a többi résztvevő szán­dékát, törekvését, érdekét is. Ezekhez is igazodva, folyamatosan módosítani, változtatni kell addigi cselekvéseink so­rozatát. Az erre vonatkozó készség az életkor előrehaladásával bizony fo- gyatkozóban van. A rugalmas, gyors változtatást gyakran akadályozza, hogy idősebb korban leszűkül az egy­szerre felfogható események köre, így a helyzetek gyors változása és jelentése már nehezen talál utat az ilyen korú emberhez. Ez figyelmetlenségnek is tűnhet, hiszen kevesebbet és lassabban ragadnak meg a körülöttünk zajló ese­ményekből, mint fiatalabb korukban. Másrészt a hosszan érlelődött, rögzült tapasztalatok, a sok-sok gyakorlás folytán kialakult viselkedésmódok, megszokott cselekvések ellenállnak a változásnak. A változatlanság a meglé­vő helyzet fenntartására való törekvés mind-mind arra késztetik az embert, hogy viselkedése is ehhez hasonló le­gyen. Mindez együtt a rugalmatlanság, merevség megjelenését eredményezi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents