Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-12 / 215. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 12. Boldog menekültek (Folytatás az 1. oldalról) A Die Welt című konzervatív napi­lap vezércikkében szintén rámutat: a magyar lépést nem lehet eléggé méltá­nyolni. Itt nem egyszerű problémáról volt szó, hanem olyanról, amely meg­terhelte az ország politikai vezetését, ráadásul egy olyan pillanatban, amikor forradalmi reformpolitikájának védel­me közben a varsói szerződésbeli orto­dox erők bírálatait is el kell hárítania. A jövőben mindent meg kell tennünk azért, hogy Magyarország a demokrá­cia felé vezető útjáról le ne sodródjon gazdasági okokból. Ez az NSZK ma­gától értetődő kötelessége is egyben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkében az NDK-ból történő tö­meges elvándorlás okait elemezve első helyen említi: az emberek önálló, fele­lősségteljes életet szeretnének élni, sze­retnék valóban kipróbálni a bennük rejlő energiákat. Ez az, ami hiányzik. Az NSZK tévé- és rádióállomásai vasárnap a késő esti, illetve éjszakai órákban egybehangzóan jelentették: az utóbbi napokban lényegesen megrom­lott Erich Honecker NDK-beli párt- és állami vezető egészségi állapota. Nyu­gati diplomaták az NSZEP tisztségvi­selőitől azt az értesülést szerezték, hogy az idős politikust csak most tájékoztat­ták teljes mélységében a menekültára­datról. Ez is lehangoló hatást gyako­rolt rá. Másfelől a politikai bizottság­ban erősödik a vele szembeni bírálat, mert állítólag helytelenül mérte fel a kivonulási mozgalom jelentőségét és mértékét. Sőt makacsságával csak fo­kozta a problémát — jelentette a ZDF televízió és az NDR északnémet rádió, * London: csaknem olyan csodaszerű, mint a Vörös-tenger kettéválása Vasárnap este óta valamennyi brit rádió- és televízióállomás hírei élén szá­mol be a nagy kivonulásról, a késő éjjel áttördelt reggeli lapok első oldalas sza­lagcímek alatt tudósítottak az ese­ményről. „Csaknem oly csodaszerűen, mint a Vörös-tenger kettéválása, eltűnt a ha­tár Magyarország és Ausztria között minden keletnémet útlevél tulajdonosa előtt. Amikor éjfélt ütött az óra, meg­adta a jelt olyan tömeges kivonulásra, amilyent nem láttak Kelet-Európábán a berlini fal felépítése óta” — kezdto jelentését a The Independent budapesti tudósítója. A brit lapok jellemző elsőoldalas fő­címei: „Keletnémetek özönlenek Nyu­gatra — Magyarország megnyitja a ha­tárt a, legnagyobb legális exodus előtt” (The Guardian), „Konvoj a szabadság felé” (Daily Mail), „Hétezren úton a szabadságba” (The Daily Telegraph), „A magyarok megnyitják a határt a Nyugat felé” (The Times), „A nagy német exodus” (Daily Express)., A szigetország elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatása rend­kívül melegen méltatja a magyar kor­mány döntését. Kiemelik, hogy az NSZK vezető politikusai „soha el nem felejthető humanitárius tettnek”, az NSZK hatóságai pedig „szerződéssze­gésnek” minősítették a magyar hatá­rok megnyitását az NDK-állampolgá- rok előtt. • BJÉCS Franz Vranitzky osztrák kancellár az NDK-menekültek kiutazásának en­gedélyezéséről hozott magyar döntést • Többükct már családtagjaik, barátaik fogadták. humánusnak, történelmileg fontosnak és előremutatónak nevezte. Hétfői skj- tónyilatkozatában az osztrák kor­mányfő rámutatott, hogy e döntés vé­get vetett az érintett emberek nyomasz­tó szükséghelyzetének, és érvényt szer­zett létérdekeinek, egyúttal pedig meg­mutatta, hogy a nyitás folyamata nagy léptekkel halad előre. Ausztria mint hagyományosan me­nedéket és átutazási lehetőséget nyújtó ország, ezúttal is jó szolgálatokat tehet az emberi jogok érdekében — mondta Vranitzky, és méltatta az Osztrák Vö­röskereszt és számos osztrák magán­ember ez ügyben kifejtett önzetlen te­vékenységét. Végül hangoztatta: a Ke- let-Európából kivándorolni akarók száma talán még tovább növekszik, és őket Ausztriának ugyanolyan segítőké­szen kell fogadnia, mint most az NDK- beli menekülteket. RÓMA Az NDK-menekültek tömeges ki­áramlása kapcsán a Corriere della Sera a két német állam viszonyát, a német kérdést elemzi. „Ha a magyarok felszedik a vasfüg­gönyt, a lengyeleknél pedig katolikus kormányfőt iktatnak be, csakhamar a német egyesülésről sem lesz többé tabu beszélni” — figyelmeztet. Hozzátéve: az NDK elöregedett vezetése váltás előtt áll, s az események igen hamar kiszámíthatatlanokká válhatnak. A menekülők áradata elkeseredettséget és kilátástalanságot tükröz a keletné­met lakosság körében. A lap végkövet­keztetése: sietni kell a leszerelési megál­lapodásokkal, csak így hidalhatok át a várható kelet-európai robbanások (az NDK-ban és Csehszlovákiában), sőt, az a félelem és aggodalom is, amit az egyesült Németország távlata ma Kele­ten és Nyugaton egyaránt kelt még. WASHINGTON A vasárnapi beható televízió- és rá­diótudósítások után hétfőn az ameri­kai sajtó is vezető helyen, nagy terjede­lemben foglalkozott a magyar kor­mány döntésével az NDK-állampolgá- rok kiutazásának engedélyezéséről. A The New York Times első oldalas budapesti tudósításában megállapítot­ta: ez volt az első alkalom, amikor a VSZ egy tagállama szakított a szövet­ség tagjainak hagyományos együttmű­ködésével polgáraik Nyugatra jutásá­nak megakadályozásában. Ezzel drá­maian megmutatta a kialakult szaka­dékot: az egyik oldalon a nyugati mód­szereket elfogadni kész országok, a má­sikon azok, amelyek ragaszkodnak a régi, ortodox gyakorlathoz. VARSÓ „Magyarországi rés a berlini falon”. „A magyarok megnyitják a határt az NDK-menekültek előtt” — ilyen cí­mekkel számolnak be a hétfői lengyel napilapok a magyar kormánynak az NDK-menekültek ügyében hozott döntéséről. Valamennyi központi napilap a Ma­gyar Távirati Irodára hivatkozva, kommentár nélkül, részletesen ismerte­ti a kormánynyilatkozatot és Horn Gyula külügyminiszter televíziós inter­júját. A Zycie Warszawy bécsi hírében beszámol az NDK-áttelepülők auszt­riai fogadásának előkészületeiről, míg a Sztandar Mlodych című ifjúsági na­pilap azt a bonni előrejelzést közli, mely szerint az ezrefordulóig 1,5 millió NDK-állampolgár NSZK-ba települé­sét prognosztizálják és félmillió len­gyelre, szovjetre és magyarra számíta­nak. PRÁGA A prágai sajtó egyelőre kommentár nélkül, véleményét csupán a kiemelé­sekkel érzékeltetve számolt be arról, hogy Magyarország lehetővé tette a te­rületén tartózkodó NDK-állampolgá- roknak a továbbutazást nyugati orszá­gokba. A Rudé Právo budapesti tudósítója lapjában megjegyezte: körülbelül hat­vanezer NDK-állampolgár tartózko­dik jelenleg Magyarországon, s hozzá­tette: „érthetően arról van szó, hogy NDK-útlevéllel, a fogadó ország vízu­ma nélkül távozzanak Nyugatra”. A prágai újságok közlik, hogy a ma­gyar kormány egyoldalúan úgy dön­tött, ideiglenesen felfüggeszti az 1969- es magyar—NDK kormányközi meg­állapodás vonatkozó pontjainak hatá­lyát, lehetővé teszi — a lapok megfo­galmazása szerint — „az illegálisan Magyarországon tartózkodó” NDK- állampolgároknak, hogy kiutazzanak abba az országba, amely hajlandó be­fogadni őket. A lapok többsége idézi az ADN közleményét, mondván, hogy a hírügynökség „az NDK belügyeibe va­ló közvetlen beavatkozásnak nevezte” az egyoldalú magyar lépést. MOSZKVA A szovjet külügyi szóvivő hétfői saj­tóértekezletén tartózkodott attól, hogy kommentálja azt a magyar döntést, amely lehetővé teszi az országban tar­tózkodó NDK-állampolgárok Nyugat­ra távozását, de ígéretet tett arra, hogy kedden ismerteti a kérdéssel kapcsola­tos szovjet álláspontot. Gennagyij Ge- raszimov szerint még korai a hétfőn hajnalban érvénybe lépett magyar dön­tést értékelni. Elöljáróban csak annyit mondott: a fő gondot az NSZK-nak az az álláspontja okozza, hogy nem ismeri el az NDK-állampolgárságot, ami „olaj a tűzre”. ERDÉLY VESZÉLYEZTETETT ÖRÖKSÉGE Nemzetközi vándorkiállítás — Valamennyiünk öröksége mindaz az érték, amely ezekben az épít­ményekben, tárgyakban, hagyományokban, az önmagában rétegződött történelemben megjelenik. Védelme nem csupán a magyarság, hanem az egész civilizált világ erkölcsi ügye — mondotta Szűrös Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke hétfőn az Országos Műemlékfelügyelőségen, az Erdély veszélyeztetett öröksége című kiállítás megnyitásakor tartott beszédében. Hangsúlyozta: az egyes embert és a nemzeti kisebbséget anyagi és szelle­mi bölcsőjéből kiforgatni, kifosztani és megalázni jelentős erőfeszítéseket kíván. Mégis könnyebb, mint az évszázadok szerves folytonosságában, munkában és ünnepek során, örömben és bajban .létrehozni mindazt, aminek tanúbizonysága e kiállításon látható. A többnemzetiségű Erdély kulturális hagyományairól szólva Kós Károly szavait idézte: „Ezer esztendő nagy idő még népek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga képére átformálni. Külső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együtt élő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy (...) természetének megtartásával olyan közösségeket vegyen magára, ame­lyek külön valóságaik ellenére is típusosán erdélyivé tegyék ...” A tradíció és a népkultúra máig ihlető ereje olyan erős és hagyomány- őrző kulturális-társadalmi együttest hagyott hátra, amely valódi alterna­tívát kínál az erőszakolt, értelmetlenül pusztító és megengedhetetlen, úgynevezett „modernizáció” végletesen torz elképzelésével és tragikus gyakorlatával szemben — hangsúlyozta Szűrös Mátyás. Ez a kiállítás segélykérő, kiáltó szó és higgadt dokumentáció, mozgósítás és józan beszámoló, felhívja a figyelmet teendőinkre is. Beszéde befejező részében elmondta: ezt a kiállítást bemutatják számos országban, hogy ezzel is nyilvánvalóvá váljék, nemcsak Erdélynek van szüksége Európára, de Európának is Erdélyre. Ez a felismerés talán még megmentheti a templo­mokat, az udvarházakat, a kastélyokat, a falvakat és a városokat, az emberek millióit a civilizált jövőnek. Az emberiség egyetemes kulturális örökségéért érzett felelősség és aggodalom késztette a Képzőművészek Nemzetközi Szövetségét tavaly szeptemberben, Varsóban tartott közgyűlésén arra, hogy felkérje a Ma­gyar Képzőművészek és iparművészek Szövetségét: nemzetközi vándor- kiállításon mutassa be az európai és tengerentúli országokban Erdély sajátos építészeti értékeit, kulturális örökségét, amelynek fennmaradását veszélyezteti a román kormányzat területrendezési politikája. A kiállított színes, fekete-fehér fotók Erdély településeinek sajátos vonásait, építészeti emlékeit, a magyarok, románok, szászok, svábok, zsidók, örmények együttélése során kialakult európai jellegű kultúrát ábrázolják. Szemléltetik a bukaresti területrendezést, amelynek 4 kilomé­ter hosszú, 1 kilométer szélességű területén sok értékes műemlék esett áldozatul. Ez a sors vár az erdélyi örökségre is — hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a kiállítás, amelyet Budapesten október 9-éig tekinthetnek meg az érdeklődők. Október 15-étől egy hónapon át Párizs­ban, majd Svájcban látható. Ez ideig 19 európai és tengerentúli ország jelezte: várja az Erdély veszélyeztetett öröksége című kiállítást. (MTI) Politikai egyeztető tárgyalások Az alkotmánymódosítás még függőben lévő kérdéseit vitatták meg a középszintű politikai egyeztető tárgyalások hétfői megbeszélésén a Parla­mentben. Az MSZMP delegációját Pozsgay Imre, az Ellenzéki Kerékasz­talét Horn Gábor, a Harmadik Oldalét Nagy Imre vezeti. Somogyvári István (MSZMP) beszámolt arról: hétfőn délelőtt a szakértők megálla­podtak, hogy az alkotmány ne rendelkezzék az új címerről, hanem alkotmányerejű törvényt alkossanak erről. Ha ez még a jelenlegi parla­ment működésének idejében történne meg, akkor népszavazás döntene a címerről. A hétfői ülésen szó volt a társadalmi szervezetek jelöltállítási jogáról, valamint a munkásőrség helyzetéről is. (MTI) A miniszterelnök a regionális biztonság erősítésére vonatkozó MSZMP-kezdeményezésről Nemeth Miklós miniszterel­nök az alábbiakban válaszolt az MTI kérdéseire: :— Az MSZMP Központi Bi­zottsága által közzétett kezde­ményezés tulajdonképpen a ma­gyar kormány számára megfo­galmazott javaslat. Hogy véle­kedik Ön kormányfőként a kez­deményezés tartalmáról és előbb említett formai jegyeiről? — A tartalmával és szándé­kaival messzemenően egyetér­tek, bár van egy eleme, ami fél­reérthető, erre még visszatérek. Egyetértek úgy is, mint a kezde­ményezést aláíró testület tagja s úgy is, mint a javaslatok cím­zettje, a kormány elnöke. Azért hangsúlyozom, hogy mint KB- tag is egyetértek, mert ez nincs igy minden testületi döntésnél, és szerintem fontos, hogy a köz­vélemény ezt tudja. — Szerintünk is fontos. Meg­mondaná tehát, hogy milyen döntésre gondol? — Mint legfrissebb ilyen pél­dát, a pártszervezetek munka­helyi jelenlétének kérdését emlí­teném. Én azzal a kisebbséggel szavaztam, amelyik szerint nem helyes a pártok munkahelyi szerveződését lehetővé tenni. — Térjünk vissza az MSZMP KB biztonságpolitikai kezdemé­nyezésére. Igényel ez változást a kormány politikájában ? —- Egyáltalán nem, hiszen a javasolt lépés beilleszthető abba a nemzeti védelmi stratégiába, amelyet a kormány készít elő, és rövidesen megtárgyal. A biz­tonsági övezet létrehozásához szükséges operatív lépéseket már korábban megkezdtük, együttműködést kezdeményez­ve Jugoszlávia és Ausztria kor­mányaival. — Miben látja a magyar regi­onális biztonságpolitikai kezde­ményezés lényegét ? — Az MSZMP KB azt java­solta a magyar kormánynak, hogy tegyen lépéseket a jószom­szédi viszony kiteljesítésére. Kormányunk eddig is ezt tette, és egyetértünk azzal, hogy to­vábbi lépésekre is sor kerüljön. Ezt magam is elsőrendű fontos­ságú nemzeti érdeknek tartom. A biztonsági övezet létesítése a magyar—osztrák és a magyar —jugoszláv jószomszédi kap­csolatokat tovább javíthatja, és minden bizonnyal tovább is ja­vítja. Osztom azt a véleményt, hogy a biztonságpolitika nem csak katonapolitikai összetevőkből áll. Kétségtelen, hogy minden összehangolt, kölcsönösségen alapuló leszerelési lépés a biz­tonságot erősíti. . Ugyanakkor a magyar nem­zet biztonságát más természetű politikai lépések is növelik. így: — az újszerű gazdasági­kereskedelmi formák kezdemé­nyezése, beleértve a szabadke­reskedelmi övezetek létesítését is; — a környezetvédelmi lépé­sek összehangolása, beleértve közös tájvédelmi körzetek ki­alakítását is; — a kulturális, tu­risztikai és kishatármenti forga­lom iéjlesztése. Ebben az évben a kormány a fent felsorolt területeken szá­mos kezdeményezést, konkrét lépést tett. Örvendetes, hogy a Szovjet­unió kormánya ezekben a kér­désekben konstruktív és együtt­működő partner. Csehszlovákiával vannak ne­hézségeink. Ezek áthidalhatók, és a magyar kormány erre állha­tatosan is törekszik. Romániával, sajnos, még az érdemi tárgyalások kezdemé­nyezése sem járt eredménnyel. — Mostanában bírálatok érik belülről a magyar kormány kül­politikáját. Eszerint lépéseivel kiváltja a környező szocialista országok támadásait. Mi erről a véleménye? — Szerintem a magyar kor­mány törekvései a külpolitikai önállóság növelésére — a nem­zeti függetlenség érvényesítése alapján — a magyar közvéle­mény teljes egyetértésével talál­koznak. Szélsőbalról és szélső­jobbról is jelentkeznek azonban olyan csoportok, amelyeknek más a véleményük. Szélsőjobb­ról keveslik azt, amit teszünk, és az ország geopolitikai helyzeté­vel nem számolva, olyan lépése­ket követelnek, amelyek elszige­telnének és szembeállítanának bennünket a környező népek­kel. Ez az elszigeteltség nem le­het nemzeti érdekünk. Szélsőbalról pedig azonosul­nak azokkal a bírálatokkal, amelyeket egyes szocialista or­szágok vezetese intéz a magyar kormány címére, saját belső po­litikai feszültségeinek levezeté­sére. Azt hiszem, felesleges azt bizonygatnom, hogy a külső bí­rálatokkal való kritikátlan azo­nosulás nem szolgálja a magyar nép érdekeit. — Lehetségesnek tartja, hogy a kormány ebben az évben újból 5.5 milliárddal csökkentse a vé­delemre fordítandó összeg nagy­ságát? Ez ugyanis az MSZMP KB javaslata. — Pontosan ez az az eleme a javaslatnak, amiről az elején azt mondtam, hogy félreérthető. Ezt lehetetlennek tartom. Ez a javaslat csakis félreértésen ala­pulhat. A kormány ugyanis eb­ben az évben már csökkentette 5.5 milliárddal a költségvetés védelmi kiadásait, s erre utal az MSZMP KB kezdeményezése. — Hol tart a kormány a védel­mi stratégia kidolgozásában ? — A kormányzati szervek belső egyeztetésének stádiumá­ban vagyunk. Részletekről nem kívánok nyilatkozni. Alapvető cél, hogy a magyar biztonság- politikát az európai hagyomá­nyos erőegyensúlyban helyez­zük el. Nukleáris háborúban ugyanis a magyar biztonság egyszerűen nem értelmezhető. Ezen az alapon lehetséges a hadsereg létszámának jelentős mérvű csökkentése, olyan, a mostaninál jobb minőségű vé­delmi erő kiépítése, amely a hi­vatásos állományra a mostani­nál lényegesen erőteljesebben támaszkodik. Ebben a koncep­cióban a jelenleg itt állomásozó szovjet szárazföldi haderőre — 3 hadosztály — nincs szükség. A szovjet csapatok teljes kivo­nása tehát nem lehet politikai nyomás tárgya. Ez belpolitikai- lag az új védelmi stratégiára tör­ténő áttérésnek, külpolitikailag az európai erőegyensúly alaku­lásának, a katonai tömbök megszüntetésének függvénye, vagyis biztos, hogy többéves fo­lyamat. El kell helyezni a honvédel­met a kormányzaton és az ál­lamszervezeten belül is. Ez a nemzeti karakter előtérbe helye­zését jelenti a hadseregben, és egyben alkotmányos* garanciát arra is, hogy a fegyveres erők magatartásukkal a demokrati­kus átmenet békés jellegét tá­mogatják. A hadsereg eddigi reformin­tézkedéseivel — a közvetlen pártirányítás megszüntetése, az alternatív szolgálat bevezetése, a sorkatonai szolgálat egyes ele­meinek fejlesztése, a nyilvános­ság növelésének egyes lépései — már ezt az utat járja. (MTI) A Fogyasztók Országos Tanácsa tiltakozik a húsipari termékek áremelése ellen A Fogyasztók Országos Taná­csa törvénysértőnek tartja a hús­ipari termékek árának valamennyi termelő vállalat részéről egyidejű­leg és azonos mértékben történt emelését. A FŐT tiltakozásának alapja a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló, 1984. évi IV. törvény, amely szerint tilos az olyan összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny korláto­zását eredményezi. A FŐT tiltakozó véleményét tu­domására hozta az Országos Árhi­vatal vezetőinek. Az árhivatal el­nökhelyettese válaszlevelében kö­zölte: egyetértenek a felvetéssel annyiban, hogy az önálló vállalati árpolitikára építő piacgazdaság­ban a különböző húsipari vállala­tok tényleges költségei nyilvánva­lóan eltérően alakulnak, és ennek a ténynek tükröződnie kell a. fo­gyasztói árakban is. A törvénysér­tés vádját azonban az árhivatal nem tartja megalapozottnak, még­pedig azért nem, mert a hivatko­zott jogszabály az összehangolt magatartást csupán a szükséges mértéket meghaladó versenykorlá­tozás esetén tiltja. Márpedig az ár- hivatal álláspontja szerint a hús­ipari vállalatok sérelmezett árpoli­tikája ezt a mértéket nem haladta meg. A Fogyasztók Országos Taná­csa viszont továbbra is úgy véli: meg kell akadályozni a fogyasztó­kat károsító összehangolt maga­tartást. Tekintettel különösen ar­ra, hogy a kormány legutóbbi ál­lásfoglalása szerint január 1-jétől a hús és húskészítmények kiskeres­kedelmi árát szabad árformába so­rolják. A FŐT rendkívül aggasztó­nak tartja azt is, hogy az összehan­golt áralakítás a legmagasabb ter­melői árszint érvényesitésével tör­ténik, hiszen ez nagymértékben sújtja a fogyasztókat, a lakosságot. (MTI) Az idei TIT-es kínálat: 13 nyelv (Folytatás az I. oldalról) összesen 13 nyelv tanulását kínálják: angol, cseh, francia, kínai, lengyel, ma­gyar, német, olasz, orosz, román, spa­nyol, szerb és szlovák nyelv között vá­laszthatnak a hallgatók. A csoportok egységes tematika szerint haladnak, s heti kétszer két órában folynak a fog­lalkozások. A kecskeméti Gépipari és Automati­zálási Műszaki Főiskola ad otthont ezentúl is a TIT hétvégi intenzív nyelv- tanfolyamainak, ahol az új tanévben kezdő, újrakezdő, középhaladó és ha­ladó fokon tanítanak angol, francia, német, orosz és spanyol nyelvet. A tan­évnyitó szeptember 29-én lesz. A tanul­mányi idő — március végéig — össze­sen kétszáz óra. Az elmúlt tanévhez hasonlóan a hallgatók Kecskeméten te­hetnek majd alap- vagy középfokú nyelvvizsgát a tanfolyam végén. Közismert: az iskolákban ezen az őszön már szabadon választható, hogy milyen idegen nyelvet tanulnak a diá­kok. Ez maga után vonja, hogy orosz szakos tanárokat mérsékeltebb szám­ban foglalkoztatnak majd az oktatási intézmények. A TIT megyei szervezete — ahogy a szaktitkártól megtudtuk — rájuk is gondol: átképző tanfolya­mokat szervezve, más idegen nyelvek­ből. Korszerű segédeszközök segítik és jól felkészült tanárok irányítják ezentúl is a különböző csoportok munkáját, akiknek az óradíját átlagosan ötven forinttal emelte meg az új tanévre a TIT. Mérsékelten emelkedtek a tanfo­lyamdíjak is: az intenzíven félévenként 3200 forint, a hagyományoson egy évre (120 órára) 2900 forint. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents