Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-07 / 211. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 7. Nincs összhang az összehangolásban Minden kecskeméti előtt ismert, hogy a megyeszékhelyen — erről már lapunk többször is hírt adott 4~ az aluljárótól a Budai úti kereszteződésig forgalomirányító jelzőlámpák teszik gyorsabbá, biztonságosabbá a járművek és a gyalogosok áthaladását. Ezért ilyen lámpát kap a Rákóczi úti, a Nagykőrösi utcai, a Kaszap utcai és a Kada Elek utcai kereszteződés, s az összehangolt — zöld utat biztosító lámparendszer lehetőséget ad á torlódások elkerülésére, a gyors járműáramlásra. Hangsúlyozni szeretnénk, ezt eddig mi is így tudtuk, sőt reménykedtünk abban is, hogy a Kaszap utcai csomópont átépítését követően, ez a lámparendszer így is működik. Tévedtünk, illetve eddig az orrunknál fogva vezettek bennünket! A lámpák összehangolásához, megvalósításához a Budaikaputól az aluljárói csomópontig kábelcsatornát kellene építeni, sőt, az említett csomópontokban, útkereszteződésekben kisebb útkorrekciókat volna szükséges elvégezni, autóbusz- öblöket kialakítani. A megrendelő—a városi tanács — három évi huzavona után a múlt év decemberében döntött ezekről, ám a tervek — állítólag — csak most készültek el, de abból is hiányzik az elektromos kábelek, a közvilágítási lámpahelyek áthelyezési dokumentációja. A lámparendszcrt készítő VILA- TI árajánlata sincs meg, s a beruházó szerint a Kecskeméti KÉV nem vállalja a munkát, mert nincs szabad kapacitása. A KÉV elvégezné a feladatokat, mint a VILAT1 alvállalkozója, de ehhez sem a kiviteli tervek, sem a szükséges árajánlatok nem állnak rendelkezésére. Ez a 15-20 millió forintos munka tehát el sem kezdődött, senki sem hangolta össze a jelenlegi útépítéssel ezt a tennivalót! Az is előfordulhat — erre jócskán tudnánk példát felsorolni —hogy az elkészült burkolatod járdát ismét megbontják, majd a Bethlen körúton újabb költségeket, közlekedési akadályokat és bosszúságot okozva. Olyan hangok is hallatszanak, hogy talán ezt a munkát .... a melyre már korábban a miniszter is rábólintott — vagy jövőre, vagy soha nem végzik el! Jónéven vennék az olvasók, a megyeszékhely közvéleménye, ha végre valamelyik illetékes pontos, számonkérhető, szavahihető választ adna ezekre a kérdésekre. G. G. Kalocsához közeli Duna- parti település Foktő: az odalátogató városi ember számára a béke szigetének látszatát nyújtja. Gondosan rendben- tartott házak, az ápolt virágoskertek az ott lakók szorgalmáról, szülőföldszereteté- ről vallanak. Az élet, a mindennapok gondjai, örömei persze itt sem mások, mint a világ más helyein: a születéstől a halálig, az emberi alkotás enyészetéig tettenérhető a múlt, a jelen és a jövő. Fotóriporterünk, Straszer András ezeket a beszédes pillanatokat örökítette meg. jjDOlfcÁllB \7fcPKlKH Környezetünk és a polgári védelem Az előző évtizedekben sokszor hangoztatott jelszó volt: „az ember legyőzi a természetet!” Ma már felismert tény, hogy az ember ugyan valóban képes alapvető változásokat előidézni a Földön, ám erre a természet a maga törvényei szerint reagál. A beavatkozásokra olyan választ kaptunk és kapunk, amely közvetlenül fenyegeti az emberek létét, egészségét. A gyors technikai fejlődés újabb és újabb szennyező anyagokat, környezeti kockázati tényezőket zúdított az élővilágra. Vagyis gazdasági és technikai döntéseket figyelembe véve — a természeti csapások bekövetkezéseinek változatlanul fenyegető lehetősége mellett — az emberiség létrehozta saját veszélyeztetésének újabb forrásait is. Az emberi szükségletek kielégítése azonban nem indokolja a környezet válságát. Ebben egyfelől segítségünkre van a természet regenerációs — megújulási — képessége, ezt kiegészíti az a felismerés, hogy a környezeti, a fejlődési és az energia válság nem különállóak, hanem azonos alapról kiinduló jelenségek. Másfelől az emberiségnek megvan az a képessége, hogy a fejlődést harmonikussá tegye: vagyis a jelen igényeinek kielégítését biztosítani tudja anélkül, hogy veszélyeztetné saját és a jövő generációinak lehetőségeit. Katasztrófák békében Egyebek mellett — a fentiekből is kitűnő ellentmondásosság — szükségessé és időszerűvé teszik a békekatasztrófákkal kapcsolatos kérdések vizsgálatát, mivel az egész társadalmat, ezen belül a polgári védelmet is rendkívüli felelősség terheli az állampolgárok élete, egészsége* a több évtizedes áldozatos munkával és hatalmas anyagi eszközök ráfordításával létrehozott értékek védelméért. Tekintsük át a békekatasztrófákról a legszükségesebbeket. Az elemi csapásokon, természeti katasztrófákon általában a földrengéseket, az árvizeket, a szél- és hóviharokat, a kőlavinákat, földcsuszamlásokat, földomlásokat, tűzvészeket; járványokat, járványösál- latfnsgbptegéúéfskeTJés ii;plewgázda- sági kártevők elszaporodását értjük. Az a tény, hogy atomerőművünk Paks környezetében épült fel, eggyel növelte azoknak a helyzeteknek a számát, amelyekre, mint veszélyhelyzetekre ésszerűen fel kell készülnünk. Az ENSZ statisztikai adatai szerint, az 1947—1970 közötti időszakban mintegy egymilliókétszázezer ember esett áldozatul az egyes katasztrófáknak (ebből 760 ezren a különböző viharok, 190 ezren a földrengések, 180 ezren az árvizek következtében vesztették életüket). Földrengés, árvíz, tűzesetek A legveszélyesebbek közé tartoznak a földrengések, mivel váratlanul, felkészületlenül érik a lakosságot. Magyar- ország a Földközi-tengeri földrengési övtől északra terül el, a rengési tevékenység nem nagy. Az elmúlt száz év rendelkezésre álló adatai alapján az országban keletkezett földrengések száma 1020 (évente nem több mint 10). A maximális erősségű rengés a folyamatos regisztrálás óta eltelt időszakban 9-es fokozatú volt az 1—12-es fokozatú Mercalli-skálán. Évszázadunkban a legsúlyosabb földrengések Kecskeméten (1911), Egerben (1925) Dunaha- raszti környékén (1956) és Berhida- Peremarton (1985) térségében voltak. Az árvizeket kiváltó okok között meghatározó a nagy mennyiségű eső, vagy a hirtelen olvadás bekövetkezése a vízgyűjtő területeken. Hazánk területének egynegyede mélyebben fekszik az árvizek szintjénél, ezért a gátakkal védett városokban, községekben él az ország lakosságának csaknem a fele. Gátrendszerünk Európában a leghosz- szabb, árvízvédelmi rendszerünk — a területhez viszonyítva — a harmadik a világon. Hazánkat sok alkalommal sújtotta katasztrofális árvíz. Az 1970-es felső Tisza-vidéki árvíz is mérhetetlen pusztítást végzett. A Számos-vidék negyven községében elpusztult közel 6 ezer lakás, megrongálódott, illetve tönkrement mintegy ezer iskolai, óvodai," bölcsődei férőhely. Jelentős károk keletkeztek a mezőgazdaságban, elpusztult mintegy százezer juh, sertés, baromfi, szarvasmarha, 57 ezer hektár terület pedig kiesett a mezőgazdasági termelésből. A technikai katasztrófák bekövetkezésének okait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy létrejöttét természeti, illetve emberi tényezők (technológiai folyamat megsértése, tervezési, kezelési hibák, biztonsági előírások figyelmen kívül hagyása) befolyásolják. Á bekövetkezett eseteket vizsgálva levonható az a következtetés, hogy létrejöttük nem törvényszerű, mert előrejelzéssel, megfelelő intézkedésekkel, fokozott ellenőrzésekkel azok elkerülhetőek, megelőzhetők. Hazánkban az utóbbi években jelentősen megnőtt a tűzesetek, kiváltképpen a nagy anyagi kárral járó tűzesetek száma: 1984. január 1-jétől 1986. december 1-jéig 82 helyen volt olyan tűz, amely 1 millió forinton felüli anyagi veszteséggel járt. Csernobil példája A világon működő atomreaktorok közelében élő lakosság szintén ki van téve a veszélynek. Az Egyesült Államokban működő reaktorok között 12 komolyabb meghibásodást jegyeztek fel. Ezek között első helyen kell megemlíteni a pennsylvaniai atomreaktorban történt balesetet. Ennek következtében 200 ezer embert kellett kitelepíteni. A csernobili atomerőművi balesetről kiadott közlemény is azt bizonyítja, hogy alapvetően emberi tevékenység és a könnyelműség volt az oka a mechanikai, majd a vegyi robbanásnak és a környezet katasztrofális mértékű szennyeződésének. A következmények elhárításának hiányosságait alapvetően a felkészületlenség okozta: Nagyfokú volt a bizonytalanság, nem állt rendelkezésre az elhárításhoz elegendő anyag és eszköz, hiányoztak a speciális gépek és felszerelések, illetve a szak-, a vegyi védelmi és a műszaki alegységek. A lakosságot nem tudták időben riasztani. Az aktuális sugárhelyzet sem volt értékelhető, mivel a mérőműszerek jelentős része nem felelt meg a követelményeknek. A fentiekből világosan kitűnik, drámaian érzékelhető — több hiányosság mellett — a kiképzés elégtelensége. Gondoljunk a Paksi Atomerőműre, s máris átérezzük kötelezettségeinket a kiképzési feladatok végrehajtása, hatékonyságának javítása terén. A katasztrófák következményeinek felszámolására történő felkészülés lényege: az átgondolt tervezés és a végrehajtásban résztvevők szoros együttmű- ■ ködése; a feladatok begyakorlása: A ha- tékony felkészüléshez és a végrehajtáshoz szükséges, hogy az érintett lakosság támogatását is élvezzék az irányítók és a végrehajtók egyaránt. A közvélemény, a lakosság bizalmának megnyerése nélkül a tervek nem realizálhatók. A lakosságnak tehát ismernie kell a tervek lényegét. A tervek és az alapvető tennivalók szoros összefüggésben vannak egymással. Mindkét ismeretanyagot a kiképzések során kell megismertetni a mentesítőerőkkel és a lakossággal. Természetesen más a tartalma és a mennyisége azoknak az ismereteknek, amit a mentésben résztvevőknek kell tudniuk és más a lakosságé. Amit a lakosságnak ismerni kell A legfontosabb jeleket és jelzéseket, amelyeket veszélyhelyzetben alkalmazunk. Azt, hogy ezekre a jelzésekre kinek mit kell tennie, az egyéni védelem lehetőségeit , a védőeszközök használatát, az óvóhelyek elosztását, a kitelepítéshez való gyülekezési helyeket, a szállítóeszközöket, az útvonalat, a befogadási helyeket, a vonatkozó időnormákat. Az elmúlt években a jelentősebb üzemek polgári védelmi szervezetei elkészítették a katasztrófamegelőzési és -elhárítási terveiket, amelyek összességében megfelelnek az alapvető elveknek, tükrözik a várható követelményeket, a veszélyeztetett lakosság riasztásával kapcsolatos feladatokat, a mentéshez és mentesítéshez szükséges erő- és eszközigényeket. Tennivalóink közé tartozik, hogy a terveket és az előirányzott feladatokat időnként felülvizsgáljuk és pontosítsuk. Javítani kell a propagandamunkát. A felvilágosítás és a propaganda eszközeivel a katasztrófamegelőzés feltételei, különösen az emberi, magatartásbeli követelmények javíthatók. Az ilyen tevékenységet azonban a jelenleginél céltudatosabban, összehangoltabban és jelentősebb anyagi alapra helyezve kell végezni. Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy megyénkben továbbra is kiemelt figyelmet fordítunk a békeidőszaki katasztrófák megelőzésére, hatásuk csökkentésére, következményeik elhárítására, felszámolására való felkészülésünk fokozására. Ebben a tevékenységben szükségesnek tartjuk a katasztrófa következményeinek felszámolásába bevont más — tűzoltó, katonai, rendőr stb. — erők közötti folyamatos és magas színvonalú együttműködés megszervezésének gyakorlását és fenntartását, éppen úgy, mint a lakosság, a közvélemény bizalmának, cselekvő támogatásának megnyerését és erősítését. Katona Ferenc
