Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 30. Nyers Rezső r r ír r ■ es Grosz Karoly találkozója Kalevi Sorsával Katonai eskütétel Baján (Folytatás az I. oldalról) — Ez a társadalom nagy figye­lemmel, büszkeséggel, várakozás­sal tekint arra a hadseregre, amely honvédő szellemtől áthatva, a ma­gyar nemzet történetének ismere­tében, jövőjének ígéretében, de ma még lealacsonyító tapasztalatai­nak világában a haza védelmére vállalkozik — kezdte beszédét Pozsgay Imre. — Katona és civil egykent arról beszél, hogy remél­hetőleg itt, Európában, a fejünk fölött csökkenni fog a feszültség, az egymásnak feszülő hatalmak enyhítik elszántságukat, keresik a kapcsolatokat, s a velejáró enyhü­lésben, a megbékélés felé vezető úton csökken majd a katonák sze­repe is. — Ebben a percben még furcsá­nak tűnik, hogy ezt a katonák ajkáról is lehet hallani egy ünnepi pillanatban. Mégis azt hiszem, ha közösen, s ha a közös haza eszme­körében gondoljuk meg tenniva­lóinkat, akkor nincs ellentmon­dás, a szavak, a dolgok, a tettek között. Ugyanakkor mi, egy civil társadalom képviselői is valljuk, hogy méltó dolog katonának len­ni, ha méltó hazáért történik a szolgálat. Csak a lassan bontako­zó, de mégis ígéretes jövendő, amely előttünk áll, úgy hiszem: minden eddiginél nemesebbé tehe­ti vállalásukat, esküjüket, foga­dalmukat, szolgálatukat. Mond­hatnánk úgy is: katonára szükség Műsorváltozás a tv-ben Október 1-jén, vasárnap a tv 1-es műsorában 12 óra 10 perc­től kétórás tudósítást sugároz­nak a Demokratikus Magyaror­szágért Mozgalom szeptember 16-ai alakuló üléséről. Az összeállítás tartalmazza Pozsgay Imre államminiszter megnyitó előadásának legfonto­sabb részleteit, és áttekintést ad a hozzászólásokról. (MTI) van önbecsülésünkhöz, határaink védelméhez, de nincs szükség ka­landokra. Szükség van katonára, hogy az erőszaknak szava ne le­hessen ebben az országban, hogy egy szabad, demokratikus Ma­gyarország megteremtése alkot­mányos keretekben, méltó emberi kapcsolatok útján valósuljon meg. Egy szabad országban a határo­kat nem a magyar állampolgárok ellen, hanem a magyar állampol­gárok javára védik. Egy szabad hazában a politikai fejlődést az alkotmányos rend biztosítja, s egy szabad független és a szövetsége­seire is tisztelettel néző, de szuve­renitására kényes nemzet büszke katonái lehetnek. Magyarország ez az emelkedő, bár sokszor meg­gyötört nemzet, most ilyen gon­dolatokkal figyel az új eskü szöve­gére, a katonai szolgálatra, a hon­védség, a határőrség, a fegyveres erők vállalására — hangsúlyozta az államminiszter. Pozsgay Imre beszédét követően a Szózat hangjai töltötték be a ba­jai Béke teret, majd a fiatal kato­nák díszmenetben vonultak el az emelvény előtt. Pénteken este 6 órakor Baján, a fegyveres erők klubjában megala­kult a Demokratikus Magyaror­szágért Mozgalom bajai szerveze­te, amelyen részt vett és beszédet mondott Pozsgay Imre, az MSZMP elnökségének tagja. Gémes Gábor (Folytatás az 1. oldalról) Az elkövetkező hetek, hónapok sorsdöntőek Magyarország bé­kés, demokratikus átalakulása szempontjából. Az országnak olyan politikai-gazdasági tá­mogatásra van szüksége, amely gyarapítja nemzetközi partnerei­nek bizalmát, s erősíti a reformo­kat. Magyarországon tovább dolgo­zik az együttműködés fejlesztésé­vel foglalkozó, a kormány mellett működő szakértői csoport, hogy a nyújtandó támogatás számára Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly főtit­kár pénteken a Központi Bi­zottság székházában fogadta a hárompárti tanácskozáson hazánban tartózkodó Kalevi Sorsát, a finn parlament el­nökét. A szívélyes légkörű megbe­szélésen a finn politikus — aki a szociáldemokrata párt felelős vezetőjeként egyik szellemi atyja volt az atom­fegyverrel nem rendelkező országok kezdeményezésé­nek — elsősorban Magyaror­szág politikai-gazdasági helyzetének alakulásáról igyekezett tájékozódni. Nyers Rezső megerősítette, hogy a nyilvánosságra hozott programtervezet szerint az MSZMP közelgő kongresz- szusán egy új típusú baloldali, szocialista párt alapjait ter­vezik lerakni. Az MSZMP bővíteni kívánja nemzetközi kapcsolatait a hasonlójellegű pártokkal és a Szocialista In- ternacionáléval is. Erre jó le­hetőséget látott Kalevi Sorsa is, aki a Szocialista Interna- cionálé egyik alelnöki tisztét is betölti. A megbeszélésen szó volt hazánk nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatainak alakulásá­ról, az EGK-hoz és az Euró­pai Szabadkereskedelmi Társuláshoz való viszonyunk fejlesztéséről. Utóbbiban Finnország fontos szerepet játszik. (MTI) olyan területeket is feltárjon, ame­lyekre eddig nem jutott elég figye­lem. Matkó István szerint az ok­tatás, a továbbképzés, a kultúra, a környezetvédelem, az egészség­ügy és az infrastruktúra fejlesztése sem szorulhat háttérbe. A szak­értői csoport javasolja azt is, hogy Magyarország a 24-ek tá­mogatásával kapjon egy csatornát az európai Astra műholdon. Ked­vező volna az is, ha Magyaror­szág igénybe vehetné a 24-ek tá­mogatását a nyelvoktatásban, a fiatal szakemberek európai ösz­töndíjas képzésében is. A magyar kormány véleménye a 24 tőkés ország által javasolt támogatásról A SZEPTEMBER 25-EI NEWSWEEK ÍRJA Miért nyitotta meg Magyarország a kapukat? Erich Honecker rozsdás rezsimje szi­szegett és fújtatott, de a magyar vezetők nem álltak el döntésüktől, hogy engedik a keletnémetek kimenekülését. Horn Gyula külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya tiszteletben tartja nem­zetközi emberi jogi kötelezettségeit még akkor is, ha ez Berlin és Budapest húsz­éves szerződésének felfüggesztését jelen­ti, amely szerződés értelmében a két or­szág megakadályozza egymás állampol­gárait az engedély nélküli Nyugatra tá­vozásban. „Az ilyen egyezményeket tö­rölni vagy módosítani kellene” — mond­ta. Mi magyarázza a készséget a „szoci­alista testvériség" már amúgy is meg­rendült fogalmának a történelem sze­métládájába söprésére? Amikor vezető magyar tisztségviselőkkel és politikai aktivistákkal beszéltem, három fő okot találtam erre: Magyarország önképe: A vezetés bi­zonyítani akarja állampolgárainak és Nyugatnak, hogy elkötelezett híve egy új Magyarország, egy bevallottan nyu­gati stílusú demokrácia létrejöttének. A kommunista párt elkeseredetten pró­bálja átformálni magát a közelgő sza­bad választások előtt, Dacára az ellen­zék súlyos megosztottságának, a kom­munisták állandóan veszítenek támoga­tásukból, és már csekély többség meg­szerzésében sem lehetnek biztosak. Magyarországnak szüksége van nyu­gati tökére is betegeskedő gazdaságá­nak felélesztéséhez: a Kelet-Európábán legmagasabb egy főre jutó adósságteher nehezedik rá. A kormány stratégiája ar­ra irányul, hogy bejusson az egykor Nyugat-Európának tekintett valamibe, ami új magatartási mércék szerinti éle­tet jelent. „Úgy gondoltuk, ha eleget akarunk tenni az Európához csatlako­zás követelményeinek, akkor ez a pró­bakő" — mondta Földesi István, Grósz Károly pártfőtitkár tanácsadója. Bár az időzítés valóban véletlenszerűnek tűnt, a nyugatnémet bankok a napokban 255 millió dollár hitelt adtak. Magyarország véleménye a Szovjet­unióról: vezető magyar tisztségviselők­nek meggyőződésük, hogy Gorbacsov nagy otthoni gondjai, a gazdaság és a mozgolódó nemzetiségek gyakorlatilag kizárnak egy szovjet lesújtást Kelet- Európában a belátható jövőben. A Kreml bizalmatlanul reagált a kelet­német exodusra, nem avatkozott be. Gorbacsovnak remélnie kell, hogy a ma­gyar reformkísérlet sikerrel jár, ez ösz­tönzést adna az ő erőfeszítéseihez is. Az időnkénti ellenkező értelműfigyelmezte­tések dacára sok magyar úgy véli, hogy még ha Gorbacsovot eltávolítják vagy politikáját megnyirbálják is, a Kreml nem lesz képes visszaforgatni az órákat Magyarországon. „Semmi sem állíthat meg bennünket" — mondja Roszik Gá­bor fiatal lutheránus pap, aki az első ellenzéki helyet szerezte meg a parla­mentben a júliusi pótválasztáson. Magyarország véleménye szomszéda­iról: Egyes magyarok úgy érvelnek, hogy a menekültkérdés csak a legújabb azok­nak a fejleményeknek a sorában, ame­lyek riasztják Kelet-Németországot, Csehszlovákiát és Romániát — és így önmagában nem sokat jelent. „Már amúgy is meg voltak győződve róla, hogy Magyarország kiárusítja magát és Nyu­gatfelé tart" — mondja Jeszenszky Gé­za történész, a Marx Károly egyetemről. A magyarok nyíltan remélik, hogy az ő példájuk és Lengyelországé hozzájárul a kemény vonalú rezsimekre ható nyomás­hoz, hogy hajtsanak végre reformot, csökkentsék elszigeteltségüket. Miközben ösztönzi a reformot, Ma­gyarország nem igyekszik még több me­nekültet befogadni. Már befogadott több mint 18 ezer, többnyire magyar nemzetiségű menekültet Romániából, de zavarja, hogy egyre több köztük a nem magyar. A legkevésbé azt akarja, hogy Csehszlovákiából vagy a Szovjetunióból érkező turisták utánozzák a keletnéme­teket. Ez valószínűtlen is, mert egyiknek sincs olyan természetes úti célja, mint a keletnémeteknek. Ám az ENSZ mene­kültügyi főbiztosa a jövő hónapban iro­dát nyit Budapesten — a biztonság ked­véért. Andrew Nagorski (Ford.: Vas Zoltán) Végső búcsú dr. Gajdócsi Istvántól Sok százan jöttek el tegnap Bajára, hogy végső búcsút vegyenek a hétfőn elhunyt dr. Gajdócsi Ist­vántól, a Bács-Kiskun Megyei Tanács' nyugalma­zott elnökétől, Baja országgyűlési képviselőjétől, az Elnöki Tanács tagjától. Családtagok, rokonok, ismerősök, barátok, kollégák, tisztelők rótták le kegyeletüket a ravatalnál, a Rókus temető meghitt csendjében, a kis dombon álló kápolna előtt. Búcsúzott a megye és a szülőváros is. A közsé­gek, városok tanácsain, Baja középületein fekete zászló lengett. A szürke felhőkből szomorú eső­cseppek hullottak, amíg a város idős és fiatal lakói, és a messzebbről érkezettek elhelyezték koszorú­ikat, virágaikat, amíg főhajtással tisztelegtek ha­tottuk emlékének. A ravatalnál díszőrséget álltak a megyebeli tele­pülések tanácsainak elnökei, Baja város társadal­mi és politikai életének korábbi és mai vezetői, a megyei tanácsi munkatársak, Bács-Kiskun párt-, állami és társadalmi szervezeteinek, intézményei­nek képviselői, az ország politikai életének repre­zentánsai, köztük dr. Horváth István belügyminisz­ter, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke, Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Megjelentek a végső búcsún korábbi, hosz- szabb-rövidebb ideig volt megyei vezetőtársai, köztük Romány Pál, valamint dr. Szabó Miklós, az MSZMP megyei első titkára. Itt voltak országgyű­lési képviselőtársai, egyházi személyiségek, élükön dr. Dankó László kalocsai érsekekkel, a rtiodenai testvérmegye küldöttei, és a zombori testvérváros delegációja. Eljöttek régebbi munkahelyének kül­döttei, vállalatok, szövetkezetek, intézmények képviselői, művészek és élsportolók. Tíz órakor megkondult a Rókus-kápolna ha­rangja, majd a bajai Liszt Ferenc kórus énekelte el Wéber: Dal a sírnál című művét, ezután pedig Nagy A ttila színművész — a lelkek mélyéig hatolva adta elő Ladányi Mihály: Öregek című versét. A család, a munkatársak, Bács-Kiskun megye nevében Gaborják József, a megyei tanács elnöki tisztében az utódja, búcsúzott dr. Gajdócsi István­tól. Elköszönt attól az embertől, „aki korszakos ideig, 18 esztendőn át töltötte be az elnöki tisztsé­get, kinek neve kitörölhetetlenül egybeforrt a Du­na és a Tisza között élő nép sorsával és fejlődésé­vel, aki hiteles képviselője volt az itt élők gondjá­nak, bajának, tolmácsolója sikereiknek, kezdemé­nyezője és gerjesztője az előrevivő gondolatok­nak.” Mint mondotta: a ravatalnál „itt vagyunk mindannyian, azok, akik politikai örökséged, szel­lemi hagyatékod felett képesek kezet fogni, és tenni akarnak, tudnak e megyéért, szebb jövőnkért.” Horváth Lajos, a magyar országgyűlés alelnöke, az egykori Baranya megyei tanácselnök kolléga, az Országgyűlés, az Elnöki Tanács és a kormány ne­vében vett búcsút az elhunyttól. Attól a Gajdócsi Istvántól, aki bárhol is élt, mindig bajai maradt, és akinek súlyos szavára mindig odafigyeltek az Or­szág Házában is, bármiről szóljon, mert életével, munkájával, tudásával hitelesítette azt. A szülőváros Baja képviseletében, Barna György tanácselnök-helyettes mondott beszédet. Kiemelte: Gajdócsi István a város, a bajaiak számára több volt, mint tanácselnök, mint országgyűlési képvi­selő. Munkatárs volt, barát, segítő-, a szülőváros hű fia. Mindenki ismerte, s talán nem túlzás: ő is ismert itt mindent és mindenkit. Dr. Gajdócsi István azt tervezte, hogy majd végleg visszatér Bajára. Várta őt a város, a Szent- istvánon lévő szülőház. A pillanat eljött, de nem úgy, ahogy ő is és mások is remélték. Végakarata az volt, hogy utoljára hazajön, elköszön, majd hamvasztás után maroknyi porát a szélbe szórva végleg elvegyül a Duna hullámaiban. Az öreg fo­lyó, a Vén-Duna, Veránka, az egyedüli hely, ahol igazán tudott pihenni, visszavárja megfáradt ba­rátját. A végtisztesség, a kegyeletes főhajtás, a Szózat hangjával fejeződött be. V. T. Az MSZMP nem irta alá a dokumentumot Szeptember 26—28. között Várná­ban tanácskozást tartottak 12 szocialis­ta ország kommunista és munkáspárt­jának nemzetközi kérdésekkel foglal­kozó KB-titkárai. Az MSZMP-nek ez idő szerint nincs ilyen K B-titkára, a ma- yar pártot Kínai Géza, a K B nemzet- özi pártkapcsolatok osztályának veze­tője képviselte. A tanácskozás rendha­gyónak bizonyult annyiban, hogy az MSZMP küldöttsége nem vállalt kö­zösséget az ott elfogadott közlemény­nyel, s csak ahhoz járult hozzá, hogy a dokumentum a magyar küldöttség rész­vételét és a delegációvezető felszólalását regisztrálja. A találkozóról Kótai Géza interjút adott az MTI szófiai tudósítójá­nak, Nagy Károlynak. — Az ilyen tanácskozásokról megje­lenő közlemények azt a fordulatot szok­ták használni, hogy a „résztvevők mély­reható vitát folytattak" a napirenden szereplő kérdésekről, ami nem mindig fedte a valóságot. Volt igazi vita ezen a találkozón? Nem mindenki csak „a ma­gáét mondta" ? Nagyon komoly, esetenként éles vi­tákra kerül sor. Két napirendi pont sze­repelt a találkozón. Az egyik a világ-, il­letve az európai helyzet értékelése, az ez­zel kapcsolatos tennivalók számba véte­le. A másik: hogyan alakul a szocialista országok viszonya, az együttműködés; miben tudunkegyetértem mint közös tö­rekvésben és mi az, amit sajátosan nem­zeti feladatnak kell tekintenünk. A fent elmondottakból már kö­vetkezik, hogy delegációnk nem tudta azonosítani magát azzal, a sajtónak szánt közleménnyel, amelyet a tanács­kozás menetében a szerkesztőbizottság kialakított. Több kérdésben alapvető­nek bizonyultak a különbségek. Szeret­ném hangsúlyozni: itt nem taktikai megfontolásokról, nem szavakról, ki­fejezésekről van szó, hanem ennek az anyagnak az egész tartalmáról, egész mondanivalójáról. — Kérhetek néhány konkrét példát? —- Az anyagban szó esik az úgyneve­zett szocialista tulajdon megszilárdítá­sának feladatáról. A magyar küldött­ség azonban nem fogadhatja el ennek abszolutizálását akkor, amikor az MSZMP célja a vegyes tulajdonforma és a valódi piacgazdaság. Egy másik példa: a tanácskozás dokumentuma „bizonyos országokban” erősödni látja a revansizmust, a neofasizmust, a neo- nácizmust. Megnevezése nélkül is vilá­gos, hogy itt az NSZK-ról van szó —■ illetve közismerten ellenünk is elhang­zott már a nacionalizmus, a sovinizmus vádja —, amit mi nem tudunk elfogad­ni. Bizonyára léteznek az említett erők, s nyilván előfordulnak Nyugat-Német- országban is, de az NSZK kormányá­nak politikájára nem a revansizmus, nem a neonacizmus a jellemző. A többiek teljes mértékig azono­sulni tudtak a dokumentummal? A szovjet delegáció magatartása, a szovjet képviselők véleménynyilvání­tása csaknem teljes összhangban állt a mi véleményünkkel. Szimpatikus volt, amit a bolgár résztvevők mondtak, s hasonlóképpen szólhatok a lengyelek által kifejtett nézetekről. Az, hogy az MSZMP végül is nem vállalta fel a várnai tanácskozás írásban lefektetett következtetéseit, előidézte-e a többi pártküldöttség ellenérzését? Számítani kell-e más pártok valamiféle eltávolodására az MSZMP-töl? A légkör végig korrekt, kulturált volt. Sokan fejeztek ki rokonszenvüket a magyar állásponttal, különösen a „fo­lyosói beszélgetéseken”, de a plenáris ülésen is. Nem hiszem, hogy indokolt lenne dramatizálni azt, ami történt. Az EKA hat szervezetének levele a képviselőkhöz A nemzeti kerékasztal-tárgyalások megállapodásainak törvénybe iktatá­sával csatlakozzanak a jogállamhoz, a demokráciához vezető békés átmenetet biztosító nemzeti közmegegyezéshez — szólítja fel levelében az országgyűlé­si képviselőket az az Ellenzéki Kerék­asztalhoz tartozó hát párt, illetve szer­vezet — a Bajcsy-Zsilinszky Endre Ba­ráti Társaság, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, a Keresz­ténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Nép­párt, valamint a Magyarországi Szoci­áldemokrata Párt —, amelyik szeptem­ber 18-án aláírta a politikai egyeztető tárgyalásokról szóló megállapodást. Pénteken az MTI-t informálták a le­vél tartalmáról. Hangsúlyozzák: az az izgalmas és éles polémia, amely az alá­(Folytatás az 1. oldalról) Algéria, a, Zöldfoki Köztársaság és Chile külügyminiszterei „nagy érdeklő­dést tanúsítottak a magyarországi fo­lyamatok iránt és tanulságos módon hangsúlyozták: a helyzet konkrét elem­zése alapján meg kell szabadulni az ide­ológiai kötöttségektől a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatokban, teljesen nyitottnak kell lennünk egy­mással szemben”. Algériai részről egyébként rámutattak, hogy az ország­ban is a magyarhoz hasonló reformfo­lyamatok zajlanak, fontos tehát a ta­pasztalatok kölcsönös megismerése. írás körül kibontakozott, mutatja, hogy az aláíró szervezetek valamennyi­en nagy kockázatot vállaltak. De törté­nelmi felelősségük tudatában nem te­hették meg, hogy egy egyedülálló törté­nelmi helyzetben pártjaik és szerve­zeteik részérdekein felülemelkedve, az egész nemzet érdekét tartva szem előtt a megkezdett tárgyalásokat ne meg­állapodással fejezzék be. Ezt kívánja az ország nehéz emberi, erkölcsi, politikai és gazdasági helyzete. Mint írják, csele­kedetük helyességéről az ország lakos­sága hivatott dönteni, ha a megállapo­dás egye^ tételei törvényekben és szo­kásokban testesülnek meg. A megálla­podással ugyanis éppen annak útját nyitották meg, hogy az ország lakossá­ga a szabad választásokon mondjon véleményt munkájukról. Horn Gyulát fogadta Javier Pérez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára, aki kije­lentette, hogy nagy érdeklődéssel figye­li a magyarországi fejleményeket. Kö­szönetét mondott a magyar részvételért a namíbiai ENSZ-erőkben. A megbe­szélésen egyetértés volt abban, hogy Magyarország nincs megfelelő módon képviselve az ENSZ tisztviselői kará­ban. A főtitkár kész a helyzet orvoslá­sára. A magyar külügyminiszter néhány további tanácskozás után pénteken ha­zaindult New Yorkból. Ezek a szervezetek a levélhez hiteles dokumentumokat, nyilatkozatokat csatoltak, amelyekkel az országgyűlési képviselők szabad döntését kívánják elősegíteni. Ilyen például az Ellenzéki Kerekasztal javaslata az államfői jog­körről, illetve az államformáról; a köz- társaságielnök-választás paragrafusá­hoz fűzött záradék, az EKA fenntar­tott különvéleményei egyéb munkahe­lyeken működő pártszervezetekről, a munkásőrség megszüntetéséről; a to­vábbra is nyitott kérdésekről a tárgya­lások folytatását rögzítő dokumentum. Úttörőgárdisták avatása Pénteken délután katonazene, majd a Himnusz hangjai csendültek föl a kecskeméti Kossuth-szobor- nál, jelezve, hogy úttörőgárdistákat avatnak a fegyveres erők napja al­kalmából. Jakucs Gábor tanárnak, úttörőgárda-parancsnoknak nyolc­van felső tagozatos általános isko­lai tanuló tett fogadalmat. A foga­dalomtétel után tisztelgés és a Rá- kóczi-induló zenéje mellett elvonul­tak a térről. A Kossuth-szobor környéke az ünnepi esemény után sem néptelenc- dett el. Szüleikkel ottrrfaradt az úttö­rők egy része, akiket a Ciróka báb- együttes szórakoztatott. A Ciróka egyébként ma, tíz órára a Kamara Színházban várja azokat a gyereke­ket, akik szeretnék megnézni Tamá­si Áron: Szegény ördög címmel báb­színpadra írt mesejátékát. A magyar diplomácia zsúfolt hete

Next

/
Thumbnails
Contents