Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-29 / 230. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 29.

A FEGYVERES ERŐK NAPJÁN

Az átalakulásnak a hadsereg nemcsak híve, hanem tevékeny részese

Interjú Szabó Egon vezérőrnaggyal

Szeptember 29. hagyományosan a fegyveres erők napja. Ebből az alkalomból kerestük fel Szabó Egon vezérőrnagyot, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettesét, aki a Petőfi Népe olvasói számára adott interjút. A beszélgetés során a hadsereg helyzetéről, az elképzelésekről, törekvésekről, a hadseregen belül a reformfolyamatok megvalósításáról esett szó.

— Szeptember 29-én a fegyveres erők napját ünnepeljük. Kérem — tudom, most ez rendkívül nehéz —, fejtse ki: mit jelent ez az ünnep a mai magyar társadalomban.

A fegyveres erők napja előtt állunk. Újabban van olyan ajánlat, hogy ez a honvédség napja legyen, azonban tény, hogy szeptember 29-én a Magyar Népköztársaság minden fegyveres ereje együtt ünnepli azt a napot. Ebben az évben 141. évfordulójára emlékezünk a pákozd-sukorói csatának, amikor is a magyar nép történetében először jött létre tömegméretű népi hadsereg. Kérdés az, hogy ennek a mai lázas kornak, amikor gazdasági, társadalmi átrendeződés zajlik az országban, és ennek részesei a fegyveres erők is, még inkább a hadsereg, mit mond ez a nap? Mi most nemzettudatunk újraértékelésének korát, nemzeti mivoltunk reneszánszát éljük. Ebbe beleillik a pákozd-sukorói csata 141. évfordulójára emlékezni, hiszen akkor éppen egy újjászülető, a korábbinál demokratikusabb, a nép érdekeit jobban kifejező társadalmi folyamatot kellett védelmezni, hogy az minél szélesebben, jobban kibontakozzon. Mi, katonák úgy fogjuk fel a magunk szolgálatát, hogy 141 évvel ezelőtti elődeinkre emlékezve, azok példáját követve védjük a magyar államiságot, a magyar állam határait, s így segítjük egy demokratikus szocialista magyar társadalmi berendezkedés létrehozását.

— A megváltozott politikai, társadalmi közegben a néphadsereg vezetői milyennek tartják a Magyar Néphadsereg helyzetét?- Ebben a megváltozott és nagy dinamikájú társadalmi-politikai helyzetben a Magyar Néphadsereg az átalakulásnak a híve, nemcsak támogatja, hanem maga is átalakul. Ez annyit jelent, hogy egyfelől már nemegyszer hitet tettünk, hogy mi nem a visszafordító folyamatok eszközei vagyunk, hanem éppen az átalakulást elősegítendő, magunk is jelentős reformokat hajtunk végre a hadseregben. Másfelől azt jelenti, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy személyi állományunk megértse: milyen célt szolgálnak azok a reformtörekvések, amelyek testet öltenek a különféle tanácskozásokon, megállapodásokon, az úgynevezett sarkalatos törvényekben, amelyeket éppen most, a fegyveres erők napi megemlékezést megelőző napokban az országgyűlés is tárgyalt. Itt, a hadseregben a reformfolyamat részeként mindenekelőtt belső életünket próbáljuk hozzáigazítani a társadalmi, gazdasági reformfolyamatokhoz. Ebből kiindulva fogtunk hozzá az úgynevezett alapszabályzatok módosításához és kezdtünk el egy nagyívü munkát annak érdekében, hogy ne csak toldozzuk- foldozzuk szabályzatainkat, hanem új szabályzatot készítsünk. Azon gondolkodunk, hogy milyen legyen a jövő évtized, vagy ha tetszik, az ezredforduló hadserege, megkezdtük a véderőreform előkészítését és azt a munkát, amely az úgynevezett magyar katonai doktrínában testesülhet meg. Idetartozik az is, hogy megkezdtük a politikai intézményrendszer átalakítását, miként a társadalomban is átalakul. Ennek egyik mutatója, hogy az új párttörvénynek megfelelően a laktanyákat elhagyják a pártszervezetek, igaz, más pártszervezetek sem jönnek a laktanyába. Már korábban megszűntek a pártszervezeteink jogosítványai és idetartozik az is, hogy a politikai tiszti intézmény, amely eddig, tudvalevő, mozgalmi és állami feladatot is betöltött, átadja helyét — nagy valószínűséggel — egy nevelőtiszti intézménynek, amely az egyszemélyi parancsnoki rendszer részeként kimondottan állampolgári, honvédelmi nevelési kérdésekkel, a katonák katonai tudatának fejlesztésével, szintentartásával, szabadidős tevékenységének megszervezésével, fegyelmi helyzetének elemzésével, értékelésével, széles körű tájékoztatásával, egészségvédelmével és sportjával kíván foglalkozni. Ezt azért is mondom el ilyen nagy hangsúllyal, mert mostanában sokszor találkozunk azzal: a hadsereg sokat beszél a reformról, de szeretnék látni, hogy mit tesz. Én úgy gondolom, ha csak ezeket a tényezőket vesszük figyélembe, akkor van mire büszkének lenni, mert a hadseregben még mindig több a tett, mint a beszéd. A társadalomban nem egészen ezt tapasztalom.

— Nagyon sokat hallunk manapság arról, hogy Magyarországnak kis létszámú, de modern hadseregre van szüksége. Hogyan képzelik ezt el a Honvédelmi Minisztérium vezetői?

Visszatérek a véderőreformhoz. Mi is ez a véderőreform? Izgalmas kérdés: először is arról van szó, hogy a haza és társadalom védelmével több szervezet együtt foglalkozik. A véderőreform ezeket a szervezeteket egységbe akarja fogni. Ennek megfelelően módja van arra is, hogy a hadsereg létszámát, szervezetét, technikai fejlesztését is átalakítsa. A véderőreform részeként, nagy valószínűséggel, a hadsereg és a határőrség együtt fogja védeni az országot, már csak azért is, mert az ország védelme a határoknál kezdődik. Egy kisebb, de ugyanakkor jobban felszerelt hadsereggel fogunk találkozni, amelynek gerincét a hivatásos és továbbszolgáló állomány fogja adni. Ez a megoldás valószínűen módot ad arra is, hogy a sorállomány katonaideje kevesebb legyen.

— A kis létszámú, bár fegyverzetében, ütőképességében erősebb hadsereg hogyan illik be a Varsói Szerződés és a magyar védelmi doktrínába?

— Sokszor fölteszik ezt a kérdést, így legutóbb a szociáldemokrata párt egyik jeles személyisége, hogy miért nem követjük a svájci mintát a véderőfejlesztésben, és toborzunk zsoldoshadsereget. Ennek több oka van: az egyik a hagyomány. Azzal kezdtük, hogy hol helyezzük el most, szeptember 29-én a pákozd-sukorói csata 141. évfordulóján, önmagunkat a magyar társadalomban. Akkor kezdődött, hogy általános hadkötelezettségre építették a hadsereget, amely azóta is egyfolytában így van. Számolni is meg kell tanulni. Ha előveszem a blokkot és a ceruzát, és teljesen ki akarom iktatni az általános hadkötelezettséget a véderő fejlesztéséből, akkor nem tudok pénzt felszabadítani az ország nehéz gazdasági helyzetében, hanem kétszer ennyit kell költeni. Mindemellett, a mi véderőnk tulajdonképpen egy hivatásos hadsereg felé tendál azzal, hogy elsősorban a hivatásos és továbbszolgáló állományra épül, de megtartja szerényebb keretek között az ügy fontosságának megfelelően - a sorállományt is. Egy ilyen létszámviszonyokkal és majd egy jobb struktúrával és jobban a véderőre koncentrált technikával valóban lehet, ha nem is az induláskor, — mert ez, azt hiszem, illúzió —, de a későbbi idők folyamán kevesebb pénzért egy jobb hadsereget fenntartani. De ehhez idő kell. Ez beilleszkedne a Varsói Szerződésbe, a védelmi szövetségbe. Hiszen a szövetség doktrínája is a védelmet állította előtérbe, s ném szabad azt

hinni, hogy ez a probléma csak nálunk van napirenden. Jelen van a lengyeleknél, a szovjeteknél és természetesen több.szocialista országban is. Át kell tekinteni: mit jelent ebben a mai politikai valóságban a véderő fenntartása és fejlesztése.

— Sokan — közöttük az Országgyűlés elnöke — már ki is nyilvánították, hogy itt, Európa közepén semleges Magyarország jöhetne létre. Ez a Varsói Szerződésből való kilépésünket jelen- ti-e, kell-e egyáltalán hadsereg?

— Sokan a hadsereg létét és nemlétét, nagyságrendjét, felszereltségét összhangba próbálják hozni azzal, hogy Magyarországon több politikus mindig a semlegességre utal. Ha egy közös védelmi szövetségben, ha védelmi szövetségen kivül vagyunk, az ország földrajzi fekvése, geopolitikai helyzete, története egyaránt azt kívánja, hogy a nemzet létét hadsereggel is kifejezze. Egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül: a világban ma is vannak még olyan erők, amelyek nemcsak a békés együttműködést vallják és szorgalmazzák, hanem a békére hivatkoznak, de ennek álarca mögött más megoldásokra készülnek. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy ha mi ki is lépnénk a Varsói Szerződésből, akkor is megmaradna a két katonai tömb. Márpedig a két katonai tömb léte megköveteli, megkívánja, hogy Magyarország is hadsereggel rendelkezzen. Ha nem így lenne — s most visszautalok a svájci példára -1 a svájciak miért tartanak fenn hadsereget azóta, hogy a kantonok szövetsége létrejött? Svédország, amely megúszta a háborúkat, miért tart fenn nagyon korszerű és erős hadsereget? Nem folytatom tovább. Aki nemcsak mondja, hogy magyar, hanem hajlandó tenni is érte, az tudomásul veszi: a mai valósághoz hozzátartozik ennek az országnak a hadserege is. S még valami: számunkra a legolcsóbb, a legmegbízhatóbb honvédelem, hogy egy védelmi szövetségnek a tagjai vagyunk. Ennek a védelmi szövetségnek fölszámolása, az ebből való kilépés, ma még nem időszerű. Ez majd akkor válik lehetségessé, ha mind a két védelmi szövetség együtt szűnik meg. Az tény, s mi erre is törekszünk, demokratikusabb kell hogy legyen, lényegesen jobban ki kell fejezze: ez a szövetség a nemzetek egysége a politikában. Ennélfogva, lényegesen jobban kell integrálni a nemzeti érdekeket. Ezért a szövetségnek politikai jellegét kívánjuk mindenekelőtt erősíteni.

— A Magyar Néphadseregben — éppen úgy, mint a polgári életben — a kommunisták a kongresszusra készülnek. Mit vár a kongresszustól, s hogyan kívánják megoldani a hadsereg politika- mentességét?

— Nagy események előtt állunk, és úgy tűnik, hogy a mi életünk a következő hónapokban csupa nagy eseményekből fog állni. A legfrissebb a kongresszus lesz. Tudni kell, hogy ez a hadsereg az MSZMP iránymutatásával és gondoskodásával jött létre. A tisztikar zöme előbb lett párttag, mint tiszt, azonban nagy nyomatékkai szeretném elmondani: ez a párttag tisztikar a hadsereget soha nem arra akarta felhasználni, hogy a pártot védje a nép ellen! Arra akarta önmagát prezentálni, hogy ezt a népet, ezt a nemzetét megvédje, és ennek a népnek, nemzetnek olyan szolgája legyen, mint amilyen szándékot erről a Magyar Szocialista Munkáspárt is többször kinyilvánított. így készülünk mi erre a kongresszusra is. Megértjük, tudjuk, mit kíván az idő szava. Ezért egyetértünk azzal: ennek a kongresszusnak több olyan kérdésre kell válaszolnia, ami a mai korból fakad, amely összefügg azzal, hogy az állami vezetés és a pártmunka kettévált. A Magyar Néphadsereg felől az Országgyűlés, a Minisztertanács intézkedik, nem a Központi Bizottság. Ugyanakkor - mert nagyon sok mindent ettől a párttól tanultunk — odafigyelünk, hogyan kezeli, mi a javaslata a magyar katonapolitikához. Tudjuk, hogy a továbbiakban nemcsak a pártnak, hanem minden pártnak lesz katonapolitikája. A koalíciós kormányoknak lesz katonapolitikájuk, s a kormánynak lesz katonapolitikája. Ez a párt még nagyon jelentős erő, s nagyon fontos, hogy miről szólnak. Mi tehát úgy gondoljuk, úgy készülhetnek a kommunisták itt bent a hadseregben, hogy a saját szolgálati helyeiken még inkább teljesítik kötelezettségeiket, megmutatják: a kommunisták feladatukat becsületesen teljesítő emberek. Azt is tudjuk, hogy a kongresszus foglalkozik majd a politikai élettel általában. A párttörvény a kongresszusig meglesz. Nagy valószínűséggel, ott már csak regisztrálni kell, hogy a hadseregből a pártszervezetek kivonulnak. Ha ez jelenti a hadsereg politikamentességét, akkor azt már nem a kongresszustól várjuk, de azt igen, hogy abban utat mutat: a hadseregből kivonuló sok ezer kommunista milyen feltételek mellett tudja munkáját kint, a területen végezni. Politikamentességről sok szó esik. Ha a politikamentességet úgy képzelik el, hogy a hadseregben az emberek nem fognak politizálni, ez képtelenség. Ha úgy, hogy nem lesz bent pártszervezet, akkor ez valóság. Ha pgy képzelik, hogy az emberek fejéből ki lehet iktatni a dialektikus és történelmi materializmust, ez vagy képtelenség, vagy nagyon hosszú időt igényel. Ha úgy képzelik, hogy a meggyőző munka tartalma ezenkívül nem egy part ideológiája lesz, hanem az állami politika, akkor ez megint valóság. Ezekben a kérdésekben a kongresszustól mi legfeljebb ajánlást várunk. Korábbi évekhez hasonló állásfoglalást már nem, mert hiszen a párt maga nyilvánította ki, hogy nem kívánja vezető szerepét közvetlenül gyakorolni1— mondta befejezésül Szabó Egon vezérőrnagy.

Gémes Gábor

KÖNYVESPOLC

Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc

A megyei levéltár új kiadványa

Nemes hagyományt folytat a Bács-Kiskun Megyei Levéltár a most megjelentetett kiadványával. Egy sorozat újabb darabja készült el a helytörténet, az egyes régiók minél alaposabb bemutatásának szándékával. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc eseményeit feldolgozó kötet — a készítők elképzelése szerint — is hiányt pótol. Váltakozó intenzitással meg-megújuló érdeklődés kíséri nemzeti történelmünk e kiemelkedő, rövid időszakát. A közelmúltban megjelent tanulmányok, kiadott visszaemlékezések segítségével az általános összefüggéseket viszonylag jól ismerheti a téma iránt érdeklődő szakember és a laikus egyaránt. A kiadvány szerkesztője még mélyebbre ásott le a történelmi emlékezetben. A kötet meg kíván felelni annak az egyre inkább erősödő igénynek, amely egy kisebb térség sajátos helyi viszonyait az országos áramlat szemüvegén keresztül vizsgálja.

Az ismeretek bővítésének e tárháza az iskolai oktatómunkában is nagyon hasznos lehet. Mint a témát mindig is nagy figyelemmel kísérő pedagógus a gyakorlat, az iskolai feldolgozás és kutatás szemszögéből tanulmányoztam a nemrég megjelent összeállítást.

Tanítványaink rendszerint nehéz helyzetbe kerülnek, ha az országos tanulmányi verseny helytörténeti pályatételeit választják értekezésük témájául. Elsősorban nemcsak a források hiányossága, nehezen hozzáférhető volta az akadály, hanem azok felkutatása, rendszerezése is. Enélkül pedig nem lehet sikeres a pályamunka, ami a versenyen való továbbjutás alapvető feltétele. Éppen ezért dicséretes, hogy a kötet munkatársai nagyon nagy segítséget adnak egy korszak forrásértékű feldolgozásához. T ermészete- sen nem szűkíthető le a kiadvány hasznossága egy verseny- sorozatra. Jó szívvel ajánlom fakultatív órákra, szakköri foglalkozásokra, s talán nem vagyunk messze attól az időszaktól sem, amikor a törzsórákon is a különböző források alapján vizsgálhatjuk az olykor egymásnak ellentmondó nézeteket.

A kiadvány felépítése teljesen megegyezik a korábban megjelentetett két feldolgozással. A dr. Iványosi-Szabó Tibor által írt bevezető tanulmány átfogó képet ad a forradalom előzményéről, a márciusi események hatásáról, az új, polgári típusú állam megszervezéséről, a súlyos gondokkal szembenéző hónapokról. Részletesen szól a szerző a szabadságharc- megszervezésének gigászi munkájáról, a katonai sikerekről és végül a tragikus összeomlásról.

Ez az igen alapos, a helyi sajátosságokat oknyomozó módon vizsgáló bevezető tanulmány más területen is felhasználható jegyzetapparátusra támaszkodik. Kiválóan alkalmas arra, hogy bemutassa, egy régió fejlődése hogyan tagolódik be az országos vonulatba, s ugyanakkor helyi sajátosságai révén el is tér attól. Világossá válhat tanár és tanuló számára egyaránt, hogy a tudomány által feltárt feudális gazdaság és társadalom általános jellemzőitől egy térség fejlődése — körülményeitől függően — hogyan térhet el. (A jobbágyság megszűnése 1848 előtt, a tőkés termelés megyei lehetőségei stb.) A tanulmány útmutatót adhat tanítványainknak a dolgozatkészítés technikai, szerkezeti tanulmányozásához.

A kiadvány szerkesztője fő céljuknak a dokumentumok

közreadását tekintette. Arra törekedett, hogy elsősorban új közlésekkel a valóság minél szélesebb skáláját mutassa be. A kötet munkatársai a megye szinte minden pontjáról gyűjtöttek forrásokat, kortársi megnyilatkozásokat. A dokumentumok időrendbeli közlése (a hely és az időpont feltüntetésével) megkönnyíti a szövegek felhasználását. Az 1848—49 eseményeit ismerő tanár és diák könnyűszerrel válogathat, csoportosíthat a kötetben található igen gazdag anyagból.

Különösen értékes a nemzetőrség megalakulásáról és szervezéséről publikált forrásanyag. Akár egy később elkészülő pályamunka vagy egy iskolai fakultatív órai dolgozat témája lehet majd ennek, a megyénkben is működő szervezetnek a jobb megismerése. A források egybevetése alapján feldolgozhatjuk a nemzetőrök kiképzését, ellátását, fegyelmi helyzetét, társadalmi-vallási összetételét, hadba állíthatóságukat, fenntartásuk anyagi vonzatát. Ezek alapján egyértelműen bizonyítható, hogy a megyében élő lakosság milyen komoly áldozatokat hozott, mennyi közadót fizetett. A legszemélyesebb megnyilatkozások is szerves részei lehetnek történelmi tudatunknak. Éppen ezért szerencsés annak a levélnek a közlése, melyet egy nemzetőr irt apjához.

Megyénk földrajzi helyzetéből, nemzetiségi viszonyaiból is szervesen következik, hogy az 1848-as véres nemzetiségi villongások kiemelkedő szerepet kapnak a válogatásban. A különböző településekről származó jelentések, utasítások bizonyítják, milyen nehéz feltárni a délvidéki véres események mozgatórugóit.

Több forrás alapján hű képet alkothatunk a feudális szolgáltatások megszüntetésének nehézségeiről, a felszámolás sokszor lassú és nem kielégítő voltáról. (Baja közgyűlési határozata a polgári átalakulásról, Tass lakosságának tiltakozása a feudális kiváltságok ellen, több településen a földek kiosztásáról tudósítanak, a dunapa- taji Tüzkü I. panasza, a kecskeméti Siomonyi J. beszámolója az országos úrbéri kármentesítési vitáról). A felelős magyar kormány programja: a „rend és béke” több település írott anyagában is szerepel. (Kunszent- miklós, Baja, Zombor, Jászkun terület).

A különböző célú iskolai fel- használások egy másik lehetőségét kínálja a szabadságharc legfontosabb eseményei helyi fogadtatásának összegyűjtése: Jellasics támadása, Kossuth to- borzó körútja (ez különösen fontos ebben a térségben), a pá- kozdi csata, a Dunántúl feladása után kialakult kritikus helyzet, a Függetlenségi Nyilatkozat lelkes elfogadása, Buda visszafoglalása és az orosz intervenció.

Külön csemegének számit Petőfi két levelének közlése. Elsősorban stílusa, az indulat magas hőfoka miatt más, mint amit a költőtől megszoktunk. Iskolai felhasználásuk kiválóan szolgálhatja egy reális személyiség kialakítását.

A kiadványt alapos bibliográfia, a régi pénzek és mértékek jegyzéke és a gazdag képanyag teszi még teljesebbé.

Régi hiányt pótol a válogatás, s megjelenése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy nemzeti történelmünk ismert időszakáról még hitelesebb képet alakíthassunk ki.

Türelmetlenül várjuk a sorozat negyedik és újabb köteteit.

Dr. Sárközy István