Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-27 / 228. szám
1989. szeptember 27. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZEPTEMBERI ÜLÉSSZAKA DR. GAJDÓCSI ISTVÁN Új képviselő — új csoport Az első ülésszakon, az első parlamenti sajtóértekezlete után, de képviselőként már nem először kértünk interjút a kecskeméti dr. Debreczeni Józseftől. ■ Megválasztása után azt mondta, fontosnak tartja, , hogy ellenzéki képviselő legyen a parlamentben. Most 1 pedig megalakult az ellenzéki képviselők parlamenti csoportja is a négy újonnan és három korábban megválasztott taggal. Es azt is bejelentették: a csoport zárt. Új tagot akkor sem vesznek fel, ha újabb ellenzéki képviselő kerül be a parlamentbe? Nehéz kérdés lesz ez, mert amint a sajtóértekezleten is mondtuk, azt kívántuk elkerülni, hogy a korábban megválasztott képviselők a csatlakozásukkal bérletet, vagy átszállójegyet váltsanak a következő parlamentbe. De ha többpárti választásokon bármelyik ellenzéki szervezet képviselője bekerül, azt hiszem, semmiféle alapunk nincs őt kizárni. —■ Nem érzi-e kicsit furcsának, hogy az ellenzéki képviselőknek — akik épphogy elkezdték munkájukat — a háromoldalú tárgyalásokon megszületett megállapodásnak megfelelően azonnal a kormány által előterjesztett, a sarkalatos törvényeket tartalmazó program elfogadását kell segíteniük? Jóllehet azokkal — gondolom — sok régi képviselő is egyetért, ha nem is mindegyikük. — Ezek nyilvánvalóan olyan törvények, amelyeket az Ellenzéki Kerekasztal tagjaival történt megegyezés után, aláírásukkal szentesítve terjesztenek elő. Még akkor is igaz ez, ha az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá, hiszen nem éltek a vétójogukkal. Tehát, ha ők komolyan gondolnák, hogy ezek a törvények egy törvényes diktatúrának, az elnöki rendszernek a lehetőségét villantják föl, akkor kötelességük lett volna megvétózni. Biztos vagyok benne, hogy miután ezt nem tették, döntésüket csupán választási fogásnak szánják, hogy jelezzék: „mi vagyunk az igazi ellenzékiek”. Ezek után meg kell kérdeznem, hogyan értékeli az SZDSZ vasárnapi bejelentését, hogy -a megállapodások ellenére több kérdésben népszavazást kíván kezdeményezni? A törvénytervezetekhez csatolják mindazokat az ellenvéleményeket, amelyeket az Ellenzéki Kerékasztal pártjai megfogalmaztak. A népszavazási kezdeményezés alkotmányjogi szempontból sem megalapozott, ugyanis ha az alkotmánymódosítást elfogadja a parlament, akkor abból következnek a további lépések, hogy az Elnöki Tanács feloszlik, az Országgyűlés elnöke lesz az ideiglenes államfő. Ám, mindössze 60 napig töltheti be ezt a tisztséget, tehát ezen időn belül mindenképpen ki kell írni a köztársasági elnöki választásokat. Az viszont nyilvánvaló, hogy 60 napon belül nem lehetett volna megtartani az általános parlamenti választásokat. — A történtek nem szülnek ellentétet az ellenzék között? Hiszen az már látszik, hogy egység nincs. — Az nyilvánvalóan normális dolog, hogy pluralizmus és véleménykülönbség legyen az ellenzék között is, de az SZDSZ és a Fidesz ezzel a lépésével megkezdte azt a taktikát, stratégiát, hogy a választópolgárok előtt különbséget tegyen, kik a még igazibb ellenzéki szervezetek, kik állnak még távolabb az MSZMP-től. Ez kétségkívül feszültségforrás, mert nem mindenben elvszerű alapon történt. — Hogyan érinti ez személyesen — hiszen Kecskeméten az SZDSZ a második fordulóban Önt támogatta mint MDF-tagot? Úgy tűnik, ezek a feszültségek kizárólag az országos vezetőségek között tapasztalhatók. Vidéken, így Kecskeméten is, a legjobb az együttműködés az MDF és az SZDSZ szervezetei között. V. T. E két bűncselekmény törvényi tényállása rokon vonásokat mutat. Alapvető különbség azonban, hogy az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása szervezet létrehozása nélkül is megvalósulhat. Az alkotmányos rend elleni szervezkedést az követi cl, aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, illetve olyan szervezet tevékenységében vesz részt, amelynek az a célja, hogy a magyar állam alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa. A lázadás az új szabályozás szerint olyan tömegzavargás, amely nem általában az alkotmányos rend ellen irányul, hanem a közvetlen célja az, hogy az Országgyűlést, az Elnöki Tanácsot, a Legfelsőbb Bíróságot vagy a Minisztertanácsot alkotmányos jogkörének gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse. Kémkedésért a módosítás elfogadását követően — azt kell majd büntetni, aki kémszervezet tagja vagy megbízottja, és ebben a minőségében hírszerző tevékenységet folytat. Az államtitok és a szolgálati titok védelméről is a büntető törvénykönyv rendelkezik. Az államtitoksértés súlyosabban minősített esete valósul meg, ha az államtitok külföldi számára válik hozzáférhetővé. Lényegesen nagyobb azonban a cselekmény társadalomra veszélyessége, ha az államtitok kiszolgáltatásának a célja a Magyar Népköztársaság ellen való felhasználás. A politikai bűncselekmények közül az elmúlt időszakban a legtöbb kritikát az izgatás törvényi szabályozása váltotta ki. Ennek oka az, hogy az izgatás bűncselekménye a legszorosabb összefüggésben van a szólás és véleménynyilvánítás szabadságával; az élesedő politikai küzdelmek résztvevői jórészt e rendelkezések miatt érzik magukat fenyegetett helyzetben. Á törvényjavaslat abból indul ki, hogy ez a cselekmény jellegénél fogva a közösségi érzületet, a köznyugalmat sérti, ezért az állam elleni bűncselekmények köréből elhagyható. A cselekmény teljes dekriminalizálása azonban nem kívánatos. Az átmeneti időszakban különösen fontos, hogy a politikai küzdelmek demokratikusan, kulturált keretek között folyjanak. A gyűlöletre uszításnak, a gyaíázkodásnak a közéletben nem lehet helye. A büntetőeljárási törvényt módosító törvényjavaslat rendelkezéseiből Kulcsár Kálmán a következőket emelte ki: A törvényjavaslat az előzetes letartóztatás elrendelését a büntetőeljárásnak a vádirat benyújtása előtti - tehát nyomozási és ügyészi ...szakaszában is a bíróság jogkörébe utalja. Nem változnak az előzetes letartóztatás elrendelésének az 1987. évi módosítással meghatározott feltételei, és fennmarad az a szabály, hogy a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás egy hónapig tart. Lehetőséget kell adni azonban az előzetes letartóztatás meghosszabbítására. Három hónap elteltével, legfeljebb két alkalommal a megyei bíróság jogosult az előzetes letartóztatás meghosszabbítására, ezt követően pedig csak a Legfelsőbb Bíróság hosszabbíthatja meg az előzetes letartóztatást. A törvény előírja, hogy a bíróság előzetes letartóztatás elrendelésekor a gyanúsítottat hallgassa meg. Ezen a védő is jelen lehet, indítványt tehet, fellebbezési lehetősége van. Jelentősen szélesednek a terhelt és a védő eljárási jogai. A terhelt jelenleg sem köteles vallomást tenni. A törvényjavaslat ezt azzal erősíti, hogy az eljáró hatóság kötelezettségévé teszi a terhelt figyelmeztetését arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét bármikor megtagadhatja, és amit mond, bizonyítékként felhasználható. A védő jogait illetően azt kell kiemelni, hogy a törvényjavaslat feloldja azt a korlátozást, hogy az előzetesen letartóztatott csak az első kihallgatása után érintkezhet a védőjével, és az írásbeli érintkezést ellenőrizni kell. Jelentősen csökkennek a védőnek a nyomozási cselekményeken való részvételével kapcsolatos korlátozások is. A védő szabad megválasztását jelenleg korlátozza, hogy a katonai büntető- eljárásban csak olyan ügyvéd járhat el, akit az igazságügy-miniszter jegyzékbe felvett. Ä törvényjavaslat ezt a korlátozást megszünteti. Nemzetközi kötelezettségünk teljesítése indokolja azt a módosítást, hogy az ítéletet akkor is nyilvánosan kell kihirdetni, ha a bíróság a tárgyalásról kizárta a nyilvánosságot. Végezetül a katonai büntetőjog és büntetőeljárás hatályáról szólt az expozéban. A kormány által elfogadott javaslat katonának csak a néphadsereg és a határőrség tényleges állományú tagjait, és azokat tekinti, akik nem a fegyveres erőknél teljesítenek tartalékos katonai szolgálatot. Ennek megfelelően a rendőrség, a büntetés-végrehajtási testület és a munkásőrség hivatásos állományú tagjai nem lehetnek katonai bűncselekmény tettesei, és az általuk elkövetett bűncselekményekért a rendes bíróságok előtt felelnek. Alkotmányos alapelvünk az is, hogy bűncselekményt csak bíróságok bíráljanak el. A javaslat megszünteti, hogy a parancsnokok katonai, illetőleg köztörvényi vétséget, valamint háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő katonai bűntettet fegyelmi eljárásban bíráljanak el. Végezetül Kulcsár Kálmán a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén felmerült javaslatok megfontolásával elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatokat. Kereszti Csaba, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadójának felszólalása után. Tóth Istvánná (Bács- Kiskun m., 11. vk.j, a Kiskunhalasi Családsegítő Központ intézetvezetője szólalt fel. rásban mód lenne az úgynevezett fokozott ügyészi felügyelet körében megkövetelni a házkutatási határozatok ügyészi ellenjegyzését. Utasítani lehetne a rendőri és ügyészi szerveket, hogy a halaszthatatlan nyomozati cselekményekre vonatkozó törvényi rendelkezést szűkén értelmezzék. Az igazságügy-miniszter urat arra kérem, hogy mielőbb terjessze be javaslatát a szabálysértési kódex, a belügyminiszter urat pedig a rendőrhatósági kényszerintézkedési joganyagok megfelelő módosítására. A végleges megoldást természetesen a büntetési rendszer gyökeres átalakításában látorú. Ezután dr. Südi Bertalan (Bács- Kiskun lm., 11. vk.) a Jánoshalmi Petőfi Tsz MSZMP-bizottságának titkára szólalt fel. Südi Bertalan felszólalása A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény újbóli gyökeres felülvizsgálata és a továbbfejlesztésére tett mostani javaslatok leginkább az állampolgári jogok erősítését célzó rendelkezések révén — lényeges haladást jeleznek a mostanság sokat emlegetett jogállamiság felé — mondotta egyebek között a képviselő. Fenntartások és ellenérzések (tájékozottságom szerint) szinte kivétel nélkül a katonai büntetőeljárásban tervezett módosító indítványok kapcsán keletkeztek, melyek szerintem is megalapozottak. Hozzáértő szakmabeliektől tudom, hogy a katonai büntetőeljárás jelenlegi gyakorlata teljességgel bevált, jól szolgálta, s ma is jól szolgálja a fegyveres erők és testületek alaprendeltetésének teljesítését. Következésképp a kor követelményeihez igazodóan finomítani kell rajta, de alapjaiban felforgatni káros lenne. A demokratikus jogállamiság követelményrendszerét tartottam elsődlegesen szem előtt, amikor egy — régtől fogva érlelődött kiegészítő javaslatot juttattam el megvitatás végett a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsághoz, olyan igénnyel, hogy pártolókig terjessze majd a tisztelt Ház elé. Megszívlelve az Igazságügyi Minisztérium illetékesének a jogi bizottsági ülésen tett jelzését, javaslatom végleges szövege amit a törvény ^Kártalanítás” gyanánt nevesített része 385. szakaszának (6) bekezdéseként tartok célszerűnek elhelyezni — a következő: „Ha a bíróság az állampolgárt közvád tárgyát képező cselekmény elkövetésének vádja alól bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában jogerősen fölmenti, a bíróság az állampolgár kérésére, az általa megjelölt hazai sajtótermékben az ügy lényegét érintő, rövid tájékoztató közleményt hoz nyilvánosságra.” A bizottsági vita során fölvetődött, hogy a közlemény sajtóbéli nyilvánosságra hozatalának elrendelése esetén nem biztos, hogy a szerkesztőség hajlandó leközölni a bíróság részéről nyilvánosságra szánt szövegel. Azt gondolom, ez csak ellenszolgáltatás nélküli igénytámasztás esetén állhatna fenn. Ellenérték fejében a lap igenis le fogja közölni. Úgy vélem, e javaslatban foglaltak elfogadása, törvényes kötelezettséggé tétele hozzátartozik a jogállamisághoz, s megnöveli az állampolgári jogbiztonságot. Südi Bertalan felszólalásával fejeződött be az Országgyűlés szeptemberi ülésszakának első munkanapja, amelyen Szűrös Mátyás, Fodor Isván és Horváth Lajos felváltva elnökölt. Az ülésszak ma, a büntető törvény- könyv, illetőleg a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes vitájával folytatódik. Tóth Istvanne felszólalása Korábban, a demokrácia-csomag- tervvel kapcsolatban, hangot adtam azon véleményemnek, hogy a leggyorsabb változást az egyéni szabadságot védő rendelkezések körében tartom szükségesnek. Ennek okát abban jelölöm meg, hogy az elemi jogaiban bizonytalan személy nem lesz hazájának méltósággal rendelkező állampolgára, aki kreatív módon alakítja környezetét, és jó érzékkel választ a politikai csatározásokban részt vevő erők között. Büntetőrendszerünk kel ismerkedéseim során elképedve hallottam jogász ismerőseim tanácsát: A törvényt csak nagyobb súllyal érdemes megszegni. A kocsmai randalírozás során például feltétlenül meg kell pofozni a csapost. Enélkül — az úgynevezett személy elleni erőszak nélkül a cselekmény „csak” szabálysértésnek minősül. Az emiatt elrendelhető összesen 11 napig terjedhető előzetes fogva- tartás miatt semmilyen, a 60 napig terjedhető elzárás miatt pedig csak formális jogorvoslatnak van helye. Ha viszont a cselekmény bűncselekmény, tehát garázdaság vétsége, a személyi szabadságot csak lényegesen szigorúbb szabályok szerint lehet korlátozni, nem beszélve arról, hogy szabadságelvonással járó büntetésnek gyakorlatilag nincs valószínűsége. Egy másik ügyfelem esetében a hatóság emberei, arcukon megbocsátó mosoly- lyal magyarázták meg, hogy ők nem házkutatásra jöttek, hanem helyiségellenőrzést végeznek, azt is halaszthatatlan cselekményként, mert hogy a késedelem veszéllyel jár. Ilyen esetben pedig nem kötelező határozatot felmutatni, és az intézkedés ellen jogorvoslatnak helye nincs. Megtudtam, hogy az eljárás jogszerű volt. A helyzet átmeneti megoldására szeretnék javaslatot előterjeszteni: Kérem, hogy a legfőbb ügyész úr általános törvényességi felügyeleti jogkörében fokozottabban ellenőriztesse, hogy a rendőrség, valamint a vám- és pénzügyőrség közegei legalább a jelenlegi jogszabály szűk garanciális rendelkezéseit tartsák be, és gyakoroljanak megfelelő önmérsékletet. Az elővezeté- si határozatok jóváhagyásakor ösztönözzék á szabálysértési hatóságokat: hivatalból kezdeményezzenek méltányossági eljárást a pénzbírságok eltörlésére, hogy minél kevesebb ember kerüljön börtönbe. Tudomásom szerint a büntetőeljá1924—1989 Az Országgyűlés mostani ülésszakára készült, majd régi barátokkal, munkatársakkal találkozott hétfőn. Jókedvű napját az otthoni ebéd után folytatta volna, de erre már nem adott a sors időt. Délután a halállal viaskodott! 1989. szeptember 25- én este váratlanul elhunyt dr. Gajdócsi István, a megyei tanács nyugalmazott elnöke, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő. Baján született, 1924. augusztus 20-án. Szülőhelyén végezte iskoláit, majd itt érettségizett 1942-ben. A szerény vagyoni körülmények ellenére továbbtanult, a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karára iratkozott be. A háború éveiben végezte tanulmányait, 1947-ben szerezte meg diplomáját. Az ország megújulása idején neki sem adatott meg a nyugodt élet. Nem vállalta el a számára kiosztott hadbírói munkakört, inkább visszatért az általa szeretett földhöz. Magángazdálkodóként dolgozott, méghozzá olyan sikeresen, hogy 1960-ban, a tsz-szervezések idején, a bajai Lenin Tsz tagsága elnökének választotta. Pályafutása innen szokatlan gyorsasággal ívelt felfelé. 1964-ben a Bajai Járási Tanács vh-elnöke, majd 1971-ben a városi tanács vb-elnökének választja a szülőváros testületé. A megyei tanácselnöki funkció váratlan megüresedése után őt — aki az élet árnyékos és fényes oldalát is megismerte — választják elnökké 1972. január 26-án. Majdnem 18 évig volt a megye tanácselnöke. Ami sikeres és sikertelen történt a Duna—Tisza közén, az kapcso- lódik-kötődik nevéhez. Munkásságában a mfgve életének fejlődése vezette. Stratégiai céljának jelölte meg az öröklött elmaradás felszámolását. Elkötelezett szószólója volt a mezőgazdasági termelésnek, az élelmiszer-gazdaságnak, a kereskedelemnek. Az infrastruktúra fejlesztésével sikerült elérni, hogy a megye településein megoldódjon a víz- és energiaellátás, fejlődjön az úthálózat, az egészségügyi ellátás, az oktatás feltételei és a lakáshelyzet. Növekedett a községek népességmegtartó ereje. Az elmúlt két évtizedben mérséklődött a megyén belüli és a megyéből történő elvándorlás. Bács-Kiskun olyan területté vált, amely helyben nyújt biztató jövőt lakóinak. Ezért az eredményért vállalta a harcot megyén belül a kényelmességgel — az oly sokszor általa is ostorozott —, bürokráciával, a pénztelenséggel. Vállalta az ütközéseket, a hivatalos — de egyes kérdésekben szűk látókörű — politikával, az országos főhatóságokkal és vezetőkkel. Nemegyszer illették részben tréfásan, de egy kicsit mindig komolyan is a „rebellis” jelzővel. Ezt is elfogadta, még ha nem is kérkedett vele. Nem a „kuruc” mentalitással akart népszerű lenni, hanem azt vallotta: az eredmények minősítsék az embert, a vezetőt. Ez a megye az országostól eltérő tanyapolitikát folytatott két évtizeden keresztül. Hosszú ideig nem tudta — vezetőtársaival együttsem — elérni, hogy a tanyák fejlődjenek, de sikerült felszámolásukat megakadályozni, kis lépésekkel az ottani életet elviselhetőbbé tenni. Ebben az időszakban több mint 7000 tanya jutott villanyhoz, megszerveződött az egészségügyi, kereskedelmi ellátás, a közlekedés révén kapcsolódtak a településekhez. Az emberek számos közéleti funkcióval bízták meg és ő vállalta azokat, annak érdekében, hogy a megyét vagy szűkebb lakóhelyét segítse. A megyei tanácsnak 1963-tól volt folyamatosan tagja. Több cikluson keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottságának, végrehajtó bizottságának tagjaként az ott hozott politikai, társadalmi döntéseknek aktív részese. 1971-től országgyűlési képviselőként a megyét, szülővárosát — a szeretett Baját — képviselte a Parlamentben. Az ottani munkában tanúsított aktivitásával, hozzáértésével jutott el addig, hogy előbb az Országgyűlés jogi-igazgatási és igazságügyi bizottsága titkárává, majd 1985-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjává választották. Már a funkciók felsorolása sem kevés, a munka még több, amit ezek ellátása jelentett. Ezek a tisztségek számára nem a protokollt, hanem a munkát, a több cselekvési lehetőséget biztosították. Igazán ezt rajta kívül azok a munkatársak tudták felmérni, akik feladatul kapták a parlamenti anyagok véleményezését, javaslatok kidolgozását, a tervezetek összevetését az élet valóságával. Ezért is voltak közszereplései figyelmet keltőek. Az életből vett példákkal támasztotta alá kijelentéseit és azok így váltak a döntéseket befolyásoló érvekké. Országosan és megyeszerte elismert vezető volt, akit sokan szerettek és nem kevesen haragudtak is rá. Megértő, segíteni akaró ember volt, tudatában annak, hogy a nagyívű célok évek-évtizedek alatt történő megvalósítása mellett a problémával küszködő egyéneknek gyorsan kell segíteni. Talán ezrekben mérhető azok száma, akik problémájukkal hozzá fordultak. Ha volt mód a segítségre, akkor gyorsan intézkedett, vagy a közeli megoldás lehetőségéről tájékoztatta a hozzáfordulókat. Kétségtelen, hogy türelmetlenségével, dinamikus természetével, hirtelen szókimondásával megbántott embereket, de akit méltatlanul bántott, azt igyekezett kiengesztelni. Vezetőként is ember maradt, olyan, akinek voltak vitatható döntései, tévedései és gyarlóságai. A mérleg az eredmények, a megvalósult célok oldalára billen. A nyugdíjaséletre készült, hiszen a megyei tanács testületé 1989. június 24-ei ülésén felmentette. Be-bejárt a megyeházára átadni az ügyeket, találkozni a régi társakkal és járta a megyét az elmaradt búcsúzásokat teljesíteni. Szeptember 26-átóI már nem látják magas alakját a megye városaiban, községeiben, az intézményekben, nem ül szokott helyén a parlament ülésszakán és nem találkozik választóival Baján. Halálával az egész megyét, az országot érte súlyos veszteség. Dr. Gajdócsi István hamvasztás előtti búcsúztatására 1989. szeptember 29-én, 10 órakor, Baján, a Rókus temetőben kerül sor. A gyászolók az ott felállított ravatalnál 8.30-tól 9.30-ig leróhatják kegyeletüket. Magyar Népköztársaság Országgyűlése Bács-Kiskun Megye Tanácsa Elnöki Tanács Baja Város Tanácsa Új első titkár a Krímben A napokban ülést tartott az UKP Krím Területi Bizottsága, ahol Nyikolaj Vasziljevics Bagrovot választotta meg a testület új első titkárává. (Mint arról korábban hirt adtunk: elődjét, Andrej Nyikolajcvics Gircnkót a napokban az SZKP KB titkárává választották.) Ny. V. Bagrovot megválasztása alkalmából köszöntötte dr. Szabó Miklós, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára.
