Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 27.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS SZEPTEMBERI ÜLÉSSZAKA

HORVÁTH ISTVÁN ELŐTERJESZTÉSE

A lakóhely szabad megválasztása alapvető emberi jog

Törvényjavaslat a ki- és bevándorlásról

(Folytatás az 1. oldalról)

Ezért javaslom a tisztelt Háznak, hogy bizottságaiban vitassa meg az alacsony összegű nyugdíjjal rendelkezők egyszeri támogatásának ez évi lehetőségét. Ismereteim szerint a rendelkezésünkre álló összeg tartalék- képzés mellett is — módot adna arra, hogy meghatározott nyugellátási szintig (például hat-hétezer forintig) decemberben egyszeri összeget (például kétezer forintot) juttassunk.

Ahhoz, hogy ezt a pénzt az érintettek még karácsony előtt megkaphassák, a tisztelt Országgyűlésnek már októberben döntenie kell. A januári nyugdíjemelés mértékét és rendszerét pedig a költségvetésről és a társadalombiztosítás jövő évi gazdálkodásáról lefolytatandó viták során határozhatná meg.

Németh Miklós a továbbiakban bejelentette: azt is vállaltuk, hogy összerendezett formában is Önök elé hoz zuk, még ez év őszén, a kormányzati stratégia legfontosabb elemeit.

A kormány a tulajdonváltási folyamat hatékonyságának és tisztességéA kormányfő nagy figyelmet keltő beszéde után Szűrös Mátyás ismertette a szeptemberi ülésszakra benyújtott törvényjavaslatokat. Bejelentette továbbá, hogy az ülésszakon 22 képviselő kíván interpellálni, illetőleg 14-en kérdést tesznek fel. A képviselők elfogadták az Országgyűlés elnökének javaslatát, hogy a szeptemberi ülésszakot két szakaszban tartsák meg. Az elsőt ezen a héten, várhatóan pénteken fejezik be, s az ülésszak október 17-én folytatódik.

A tárgysorozat megállapításakor először önálló képviselői indítványok napirendre tűzéséről határozott a parlament. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) az idén már két alkalommal módosított földtörvény újabb módosítását szorgalmazta. Az Országgyűlés elfogadta, hogy a képviselőnő indítványát a mostani ülésszak második részében tárgyalják meg.

Az ülésszak tárgysorozatául elfogadott napirendi pontok közül a képviselők egyetértettek azzal az elnöki javaslattal, hogy az alkotmány módosításáról; az Alkotmánybíróságról; a pártok működéséről és gazdálkodásáról; az országgyűlési képviselők választásáról; a köztársasági elnök választásáról; az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról; az Állami Számvevő- székről szóló törvényjavaslatokat; a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló javaslatot; valamint az október 23-áról szóló képviselői javaslatot, illetve a pénzügyminiszter tájékoztatóját az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek által kezelt vagyonról az Országgyűlés október 17-én folytatódó ülésén vitatja meg.

A napirend elfogadását követően Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.)

nek oltalma érdekében olyan törvényi szabályozás megteremtésére dolgoz ki javaslatot a parlamentnek, amely biztosítja e folyamat ellenőrzését, a reális vagyonértékelést, a szükséges nyilvánosságot és versenyeztetést. A kormánynak rendelkeznie kell szélsőséges esetekben az adott ügylet megtiltásának, leállításának a jogával is.

Hosszú távon tehát olyan tulajdonosi rendszer megteremtésére van szükség, ahol a torzulások és a visszaélések kiküszöbölését mindenekelőtt magának a rendszernek a működése biztosítja.

— Igaz ugyan, hogy szegények vagyunk, de nem vagyunk koldusok! Ne legyen tehát kétsége senkinek: tisztességünket nem fogjuk áruba bocsátani, értékeinket nem adjuk áron alul. Mert van értékünk, Európa és a világ számára is. Legyen — mert van — saját számunkra is, és becsüljük azt meg. És becsüljük egymást, amíg csak méltók vagyunk egymás megbecsülésére — mondotta a miniszterelnök; végezetül ismét kérve a képviselőket a sarkalatos törvényjavaslatok megtárgyalására.

Ugyancsak elfogadták a képviselők, hogy az ülésszak második felében tárgyalják meg Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) indítványát. Eszerint a pénzügyminiszternek az Országgyűlés előtt tájékoztatást kell adnia az állami tulajdonú, de az MSZMP és más társadalmi szervezetek kezelésében lévő vagyonról.

Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) indítványt nyújtott be, amelyben javasolta, hogy az ülésszakon tűzzék napirendre és tárgyalják meg október 23-a nemzeti ünnepé és munkaszüneti nappá nyilvánítását. Dr. Debreczeni József, dr. Marx Gyula és dr. Raffay Ernő képviselők ehhez csatlakozva a javaslat közös előterjesztését kérték.

Az Országgyűlés úgy határozott, hogy megtárgyalja a képviselői indítványt az ülésszak második felében.

képviselő bejelentette: megalakult az ellenzéki demokraták parlamenti csoportja olyan képviselőkből, akik az MDF tagjaiként a közelmúltban mandátumhoz jutottak, illetve független képviselők.

A csoport tagjai: Bánffy György (Budapest, 4. vk.), Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), dr. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.), Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.), Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) és Zsigmond Attila (Budapest, 5. vk.).

Kérte a T. Házat, hogy a csoport működéséhez biztosítsa a megfelelő technikai feltételeket. Erre válaszolva Szűrös Mátyás felkérte a parlamenti irodát, teremtse meg a kívánt munka- körülményeket a képviselőcsoport számára.

A napirendnek megfelelően elsőként Horváth István belügyminiszter előterjesztése hangzott el a ki- és bevándorlásról, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatokról.

Expozéjában hangoztatta: a két javaslat a kormánynak azt a szilárd szándékát fejezi ki, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának elfogadásával járó kötelezettségeinknek következetesen eleget tegyen. Mindez teljes mértékben összhangban van a jogállamiság kiépítésére vonatkozó megmásíthatatlan törekvésekkel.

Horváth István alapvető emberi jognak nevezte a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztását. Ez a többi között azt jelenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is, és hazájába bármikor visszatérhet. A ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslat mindezekre figyelemmel alanyi jogon biztosítja a kivándorlást, s csak a legszűkebb körben, kiemelkedően fontos társadalmi érdekből korlátozza azt.

A javaslat ugyanakkor tiltja azok kivándorlását, akik a törvényeket súlyosan megsértették t^s ezért ellenük büntetőeljárás folyik, dletve akik szabadságvesztés büntetésüket még nem töltötték le. Feltételt állít azokkal szemben is, akiknek köztartozása van, s ilyen személyek kivándorlásuk előtt kötelesek azt megfizetni, vagy arra kötelezettséget vállalni. A javaslat a köztartozások közül csak az adó- és társadalombiztosítási tartozást tekinti a kivándorlást korlátozó tényezőnek. Ugyancsak ilyen jellegű korlátot állít a javaslat akkor, amikor a katonai szolgálatot teljesítő hadkötelezettel szemben a honvédelem érdekeit érvényesíti.

Ugyancsak meghatározott időtartamra korlátozást állít fel azokkal szemben, akik olyan államtitok birtokában vannak, amelyek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik.

A javaslat lehetővé teszi a kivándorlás megakadályozását kiskorúak, illetve magukról gondoskodni nem képés személyek védelmében, ha a kivándorlás az érdekeiket sértené.

— A törvénytervezet abból indul ki, hogy a hazatérés joga a kivándorlásénál is erősebb. Ezért Magyarország e jog korlátozás nélküli megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mindazok előtt, akik a hazába visszavagy- nak, eltörölve ezzel a rosszemlékű „disszidens”, „emigráns”, „jogellenesen külföldön tartózkodó” bélyegét.

A javaslat a külföldiek Magyarországra történő bevándorlását nem tekinti alapvető emberi jognak, hanem azt továbbra is feltételekhez és előzetes engedélyhez köti.

— Továbbra sem lehet célunk például az állam biztonságát, a közrendet, a közegészségügyet, a közerkölcsöt, mások jogait és szabadságát sértő külföldiek befogadása, ezért ezek bevándorlását a javaslat kategorikusan tiltja.

A ki- és bevándorlásról szóló törvény megalkotása szükségessé teszi a külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos szabályok korszerűsítését, ezért is kerültek együtt az Országgyűlés elé.

A külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos törvényerejű rendelet is alapvető állampolgári jognak tekinti a külföldre utazást. A törvényjavaslat elfogadásával tizenkilenc — ma már indokolatlan — korlátozó rendelkezés szűnik meg. A megmaradók alapvetően megegyeznek a kivándorlás korlátáival.

A belügyminiszter expozéjában külön érintette a hadkötelesekre vonatkozó szabályozást. A kérdéskör szabályozására a javaslatban két változat szerepel. Az „A” változat szerint a sorkatonai szolgálatot teljesítő hadköteles, valamint az, aki behívóparancsot vagy behívása várható időpontjáról értesítést kapott, csak a honvédelmi miniszter hozzájárulásával utazhat külföldre. A „B” változat e korlátozást kiterjeszti minden sorkatonai szolgálatot még nem teljesített hadkötelesre, amennyiben három hónapnál hosszabb időre kíván külföldre utazni. A kormány az „A” és ,,B” változat ügyében az Országgyűlést kéri fel döntésre.

A jelenleg hatályos jogszabály a külföldön tartózkodás időtartamát általában 90 napban határozza meg.

A parlament elé került javaslat már nem korlátozza a külföldön tartózkodás időtartamát, ezáltal megszünteti a jogellenesen külföldön tartózkodás fogalmát és a hozzá kapcsolódó szankciókat. A jövőben csak a fegyveresen elkövetett tiltott határátlépés minősül bűncselekménynek, a többi eset pedig szabálysértés.

A javaslat szerint az útlevél a magyar állam tulajdona. Ennek rögzítése a törvényben megfelel a nemzetközi szokásoknak, és megalapozza azt a jogot is, hogy a külföldi hatóságok által elvett útlevél diplomáciai úton visszakövetelhető legyen.

Csökkennek az útlevélfajták. Teljes egészében megszűnik a külföldön élő magyar állampolgárok részére eddig kiadott, és őket indokolatlanul megkülönböztető külön útlevél. A jövőben

függetlenül tartózkodási helyétől — minden magyar állampolgár magánútlevelet kap.

A nemzetközi gyakorlatban sok értetlenséget és félreértést kiváltó hazatérési engedély helyett, a külképviseletek magánútlevéllel látják el azt a magyar állampolgárt is, aki ideiglenes külföldön tartózkodása során az útlevelét elvesztette.

A javaslat nem rendelkezik a szolgálati útlevélről. Ennek megszüntetese meglehetősen sok vitát váltott ki a törvényjavaslat előkészítése során. Megtartását azonban nem lehet nyomós érvekkel alátámasztani.

A diplomata-útlevélre jogosultak körét a javaslat elfogadása esetén először szabályozza majd nyilvánosan kihirdetett, magas szintű jogszabály. Ez ideig ezt kormányhatározat tartalmazta. Elfogadva az eddigi viták többségi álláspontját, a kiegészítő törvényjavaslat szerint valamennyi államtitkár, továbbá az országgyűlési képviselők házastársai és gyermekei is jogosultak lesznek diplomata-útlevélre.

Rámutatott: a ki- és bevándorlás, a hazatérés és a külföldre utazás jogának a nemzetközi kötelezettségekkel is ösz- szehangolt szabályozása a magyar jogrendszer több területét is érinti. Kihatással vana pénzügyi, a társadalombiztosítási, a szociális és egészségügyi, a lakásgazdálkodási, a munkajogi és ezen túl egyéb jogterületekre is.

A kormány ezért szükségesnek tartotta, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatokhoz kapcsolódóan az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői intézkedjenek a hatáskörükbe tartozó jogszabályok felülvizsgálatára és szükség szerinti módosítására úgy, hogy azok c törvényjavaslatokkal egy időben hatályba léptet- hetők legyenek. Ezért is szól úgy a javaslat, hogy a törvények hatályba lépésének időpontja 1990. január 1.

A belügyminiszter kérte az Ország- gyűlést: értsen egyet azzal, hogy a törvényjavaslatok hatályba lépéséig az eljáró szervek az érvényes jogszabályokon alapuló és a mérlegelési jogkörbe tartozó szankciókat a továbbiakban ne alkalmazzák.

Balogh György (Fejér megye, 4. vk.), dr. Nagy Gyula (országos lista), Berecz János (Szabolcs-Szatmár, 6. vk.), Nagy József (Baranya m., 6. vk.), Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.), dr. Raffay Ernő (Csongrád, 1. vk.), Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), felszólalása után a vitában elhangzottakra Horváth István belügyminiszter válaszolt és egy módosító indítványt is tett az előterjesztett törvényjavaslatokhoz: azt ajánlotta, hogy a diplomata-útlevélre jogosultak körét terjesszék ki az alkotmányi bírákra is.

Határozathozatal

A belügyi tárca vezetőjének válaszát határozathozatal követte. Elsőként a ki- és bevándorlási törvényjavaslatról szavaztak a képviselők. A tervezetet módosítás nélkül, 332 szavazattal 2 ellenében törvényerőre emelték. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat ügyében elsőként Horváth István módosító indítványát tették mérlegre, s a javaslatot 251 szavazattal, 37 ellenében, 38 tartózkodás mellett elfogadták. Ezután a törvény- tervezetben foglalt alternatíváról határoztak. 315 képviselő az „A” változatra voksolt, s így a külföldi utazást enyhébb mértékben korlátozó „A” változat került be a törvényjavaslatba. Ezután a már megszavazott módosításokkal együtt határoztak a törvényjavaslat sorsáról, s 336 szavazattal, egy ellenében, 2 tartózkodás mellett törvényerőre emelték a külföldre utazásról és az útlevélről szóló előterjesztést.

A képviselők ezután megkezdték a büntetőeljárási törvény módosításáról, valamint a büntető törvénykönyv módosításáról szóló javaslatok együttes tárgyalását.

A mindkét törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokra tekintettel, a Házszabály szerint, a törvényjavaslatokat két olvasatban, általános és részletes vitában tárgyalták meg a képviselők.

Az ülésszak tárgysorozata

Ezt követően 317 igenlő, 12 ellenszavazattal és 14 tartózkodással elfogadták a szeptemberi ülésszak tárgysorozatát.

A tárgysorozat: 1. az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat;

2. az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat;

3. a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat;

4. az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat;

5. a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat;

6. a büntető törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat;

7. a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat;

8. az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat;

9. a ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslat;

10. a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat;

11. az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat;

12. a vállalkozási nyereségadóról és a magánszemélyek jövedelemadójának módosításáról szóló törvények hatályba lépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és egyes jogszabályok módosításáról, hatályon kívül helyezéséről szóló 1988. évi X. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat;

13. a földről szóló 1987. évi 1. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat;

14. a pénzügyminiszter tájékoztatója az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében álló vagyonról;

15. az október 23-a megünneplésére tett önálló képviselői indítvány megvitatása;

16. interpellációk, kérdések;

17. személyi javaslatok tárgyalása;

18. egyéb kérdések (tájékoztató, nyilatkozatok) tárgyalása, bejelentése.

DR. KULCSÁR KÁLMÁN EXPOZÉJA

Garanciák a nagyobb politikai és személyi szabadsághoz

A büntetőeljárási törvény és a Btk. módosításáról

Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter expozéjában utalt arra, hogy a büntetőjog kötődése az alkotmányhoz igen erős.

A két törvényjavaslat alapvetően arra a feladatra vállalkozott, hogy az átmeneti időszak igényeihez igazodva végrehajtsa a legszükségesebb módosításokat, újrafogalmazza a büntető törvénykönyv állam elleni bűncselekmények fejezetének törvényi tényállásait és — nemzetközi kötelezettségvállalásunkkal összhangban - megreformálja a büntetőeljárás során alkalmazott, személyi szabadságot elvonó kényszer- intézkedéseket, erősítse az eljárási garanciákat, szélesítse az eljárás alá vont személyek és a védelem jogait.

A miniszter először a büntető törvénykönyv módosításáról szólt:

Az állam elleni bűncselekmények területét lényegében nem érintette a hetvenes évek büntetőjogi reformja, sem az azóta bekövetkezett módosítások.

Az elmúlt években a politikai bűn- cselekmények miatt elítéltek száma az összbűnözésen belül elenyészően csekély volt, egyik évben sem haladta meg az ötvenet. A felelősségre vonás alapjául szolgáló cselekmények nagy részé kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény, többnyire izgatás volt. Súlyosabb bűn- cselekmény nagyon ritkán fordult elő.

A büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslat az átmeneti időszak politikai küzdelmeinek büntetőjogi kereteit jelöli meg. A célunk az volt, hogy a már megindult, illetve a közeljövőben kibontakozó politikai és választási küzdelmekre figyelemmel a törvény a politikai tevékenység nagyobb szabadságát garantálja, és egyben biztosítsa az átalakuláshoz szükséges politikai stabilitást.

Kulcsár Kálmán ezután a felülvizsgálat és az újraszabályozás alapvető szempontjait vázolta:

— A törvényjavaslat egyik célkitűzése az volt, hogy a büntetőjogi fenyegetettség körét az indokolt és szükséges mértékre korlátozza. Nem büntethető tehát a véleménynyilvánítás szűk családi vagy baráti körben történve, még akkor sem, ha egyébként büntetőjogilag

védett értékeket érint. El kellett hagyni azokat a rendelkezéseket is, amelyek a változtatásra irányuló politikai törekvések akadályává válhatnak. Ezért törölni kellett például olyan, több bűncselekmény törvényi tényállásában is szereplő fogalmat, mint az állami, társadalmi, gazdasági rend gyengítése.

Egyértelmű azonban, hogy az állam, illetve a társadalom egyetlen szervezetének vagy tagjának a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos úton való megszerzésére vagy megtartására. A büntetőjognak ezért fel kell lépnie az erőszakos úton történő változtatás ellen.

Állam elleni bűncselekménynek azokat a bűncselekményeket kell tekinteni, amelyek az alkotmány elveiben rögzített politikai rendszer, az állam függetlenségét, területi épségét sértik vagy veszélyeztetik. A törvényjavaslat szakított a jelenlegi pártállam koncepcióval, melyben a part vezető tisztségviselői az államnak mint védett jogi tárgynak a hordozói.

A büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseit ismertetve a miniszter kifejtette:

— A törvényjavaslat az összeesküvés bűncselekménye helyett két új, az alkotmányos rend védelmét szolgáló törvényi tényállást iktat be a büntető törvénykönyvbe: az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatását és az alkotmányos rend elleni szervezkedést.

Szavazás géppel, de nem névtelenül

Bemutatkozott a szavazatszámláló gép. Ráadásul első hivatalos megméretése éppen az Országházban volt. Elmondható, hogy igazából jól vizsgázott, s az ülésszak elején tapasztalt néhány tévesztést is a képviselők gyakorlatlansága okozta. Jó volt látni, hogy kapkodás, tekintélyromboló hercehurca nélkül, európai színvonalon, másodpercek alatt megszületett bármely kérdésben a szavazás végeredménye.

A berendezés beépítésére kiírt pályázatot a FOK-GYEM Szövetkezet nyerte. Hogy mit tud a berendezés? A szavazatszámláló számítógép-vezérlésű, amelyhez kiíró berendezés is tartozik. A képviselői asztalokba épített igen, nem, tartózkodás gombok valamelyikének megnyomásával lehet szavazni. Az adatokat a számítógép összesíti, és kiírja a kijelzőtáblára. Amin egyébként a szavazás számszerű adatai mellett a felszólalók neve, a beszéd időtartama, vagy akár előre elkészített egyéb szöveges információk is megjeleníthetők.

Minden helyről hívható a teremügyeletes, s a BEAG által készített hango- sítóberendezés pedig nemcsak a mikrofonokat, hangszórókat tartalmazza, hanem regisztrálja a felszólalni szándékozókat is. Az elnöki asztalon lévő monitoron jelenik meg a felszólalásra jelentkezők neve, s így tud köztük az elnök sorolni, aki egyébként a szavazatszámláló kis kijelzőjén nyomon tudja követni a szavazás alakulását — tizedszázalék pontossággal. A két nagy táblán csak a végeredmény látható.

Aki a megadott időn belül nem nyomja meg egyik gombot sem, azt a szavazatszámláló úgy veszi, hogy nincs jelen. Listás, név nélküli szavazásnál pem lehet azonosítani a szavazatokat, így azt sem, hogy ki az, aki egyáltalán nem foglalt állást. Név szerinti szavazás esetén azonban nyomtatott statisztika készíthető, amelyből utólag bármelyik képviselő döntését megismerhetik a választók is. A géppel sem lehet tehát elveszni a névtelenség homályában.

V. T.