Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-26 / 227. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 26.

Válasz a Legfőbb Ügyészségről

■.....................................

.....■..............■...............■ ...............................*........‘.........................-.........................-....................................... 4 .......

O

lvasóink előtt ismeretes, hogy a megyei pártbizottság 1989. június 27-ei ülésén — amint erről másnapi tudósításunkban beszámoltunk — dr. Szabó Miklós első titkár ismertette Gera Sándornak a testülethez címzett levele fontosabb megállapításait. Akkor úgy döntött a megyei pártbizottság: tekintettel arra, hogy a levélben leírtak között nem egy olyan eset is van, amely bűncselekmény elkövetésére utal, a levelet kivizsgálás végett átadja a bűnüldöző szerveknek. A levélre a legfőbb ügyész helyettesétől, dr. Nyíri Sándortól kapott választ a megyei pártbizottság első titkára. A választ a testület legutóbbi ülésén ismertették. Ez a következő:

„Gera Sándornak a megyei pártértekezlethez írt levelében foglaltakra az alábbi tájékoztatást adom: A levél tartalmából kitűnően Gera Sándor kizárólag szóbeszédre alapozott kijelentéseket tesz. Ezek a kijelentések megfelelő bizonyítékok hiányában ügyészi intézkedésre alapot nem adnak.

Mindezeket figyelembe véve az ügyészség Gera Sándor állításainak kivizsgálásával nem foglalkozik.”

Román katonák — menekülők után — magyar területre léptek

Meghalt dr. Gajdócsi István

Tegnap este, lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy életének 65. évében, agyvérzés következtében váratlanul elhunyt dr. Gajdócsi István, a megyei tanács nyugalmazott elnöke, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő.

Az MSZMP Elnökségének nyilatkozata

Az MSZMP elnöksége a közvéleménnyel együtt, a sajtóból értesült arról, hogy néhányan Kádár János Társaság néven egyesületet kívánnak létrehozni, és — az ő eszmeipolitikai örökségére való hivatkozással—élesen bírálják, sőt, alapvetően megkérdőjelezik pártunk jelenlegi politikáját.

Az MSZMP vezetői eddig is méltóan emlékeztek Kádár János, e nagy formátumú politikus tevékenységére. Ügy gondoljuk azonban,

hogy — megfelelő távlat és elmélyült történelmi elemzések hiányában — senkinek, egyetlen áramlatnak sincs joga kisajátítani a kádári örökséget.

Elítéljük tehát az olyan próbálkozásokat, amelyek agresszív indulatok felkeltésével, névtelen kezdeményezésekkel igyekeznek maguknak híveket toborozni. Az elnökség egyúttal visszautasítja a pártunk vezető politikusaira tett rágalmazó kijelentéseket. (MTI)

Egyházvezetőkkel találkoztak a szociális gondozók

(Folytatás az 1. oldalról)

A kormány és a parlament együttműködésében helyreállt a demokrácia

Szeptember 24-én, vasárnap 10.30 órakor a bagaméri határőrőrs határszakaszán két román család — négy felnőtt és három gyermek—egy traktorral Magyarországra menekült. A román állampolgárok az illetékes rendőrkapitányságon jelentkezve elmondták, hogy a traktor már magyar területen egy árokban fönnakadt. A menekülőket három román katona utolérte, s az egyik családot megpróbálta visszakényszeríteni RoMielőtt Sevardnadze útra kelt Washingtonba, az amerikai sajtó azt sugallta, hogy Bush elnököt nem foglalkoztatja egy közeli csúcstalálkozó gondolata, inkább kivár. Bár kivárásról Moszkvában nem beszéltek, annyi bizonyos, nem volt sok jele annak, hogy Gorbacsov siettetné találkozóját az amerikai elnökkel. Az újságolvasó joggal hihette, hogy — ha más-más okból is — egyik politikus sem igyekszik a tárgyalóasztalhoz. Gorbacsov azért nem, mert növekvő hazai gondjai lekötik és felőrlik engergiáit, s tárgyalási pozícióit is gyengítik. Bush pedig inkább megvárja, milyen irányba fejlődnek a szovjet események, mielőtt rászánná magát bármiféle egyezségre.

Mint már annyiszor, a látszat ezúttal is csalt. A szovjet külügyminiszter missziójának eredménye egyértelműen arra vall, hogy mindkét fővárosban érdekeltek az érdemi előrelépésben, a kapcsolatok felgyorsításában. Erről a kölcsönös engedmények is egyértelműen vallanak. Amerikai részről például az, hogy a START-tárgya- lások keretében többé nem ragaszkodnak a mozgatható indítóállású szovjet rakéták betiltásához. Moszkva viszont leszereli a krasz- nojarszki radarközpontját és nem köti a hadászati fegyverkorlátozási egyezményt az űrfegyverek tilalmát kimondó szerződéshez. Megelégszik azzal, hogy az Egyesült Államok nem telepít fegyvert a világűrbe, csak kísérleteket folytat velük. Áz is a rugalmasság jeleként fogható fel, ahogyan a földalatti atomkísérletek kölcsönös ellenőrzésekor mindkét ország megengedi a másiknak: az általa legjobbnak tartott módszerrel vizsgálódjon. Ezzel utat nyitottak a még a hetvenes években kidolgozott egyezmények életbe lépése előtt.

A részletkérdésekben született kompromisszumokat tovább lehetne sorolni, ennél azonban lényegesebb a végeredmény, amelyet mindkét külügyminiszter egyértelmű sikerként értékelt. Mindenekelőtt azt, hogy a jövő év tavaszán- nyarán megtartják Gorbacsov és

mániába. Amikor ez nem sikerült nekik, a család két csomagját magukkal vitték. A magyar határőrizeti szervek kezdeményezésére a magyar—román határmegbízottak a helyszínen közös vizsgálatot folytattak. A román fél elismerte, hogy a nyomok alapján az elmondottak bekövetkezhettek. Elnézést kértek a történtekért és ígéretet tettek, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulnak elő. (MTI)

Bush csúcsértekezletét. Addig is lökést adtak a kapcsolatoknak.

Felgyorsítják a bécsi haderőtárgyalásokat, hogy azok 6—12 hónap alatt megállapodásokhoz vezessenek. Bár a vegyi fegyverek tilalmában elmaradt a várt egyezmény, ahhoz mégis közelebb vitt az ellenőrzés és az adatcsere ügyében született megegyezés.

A kétoldalú gazdasági együttműködés útjában álló akadályokat ezúttal sem szedték fel, Washingtonban azonban a mostani találkozó is csak tovább erősítette azt a meggyőződést, hogy lépnie kell és érdemes a kereskedelmi korlátozások fokozatos feloldásában.

A tengeri hajózás szabadságáról, a hágai nemzetközi bíróság hatáskörének kiterjesztéséről, a kulturális és tájékoztató központok kölcsönös felállításáról született megállapodások is az együttműködés élénkülését tükrözik.

A regionális kérdésekről folytatott eszmecsere kevesebb nézeteltérést és több kölcsönös megértést jelez. Természetes, hogy kevés az információ arról, milyen szellemben és milyen értelemben volt szó a Szovjetunió belső gazdasági gondjairól, a kelet-európai törekvésekről, vagy mondjuk a két Németország kapcsolatairól.

Jellemző viszont az a visszafogottság, ahogyan ezeket a kérdéseket az újságírók faggatására a külügyminiszterek érintették. Elkerülték azt, hogy besétáljanak a propaganda vidékére, s inkább bizalmas jellegükre hivatkozva lemondtak ezeknek a problémáknak a nyilvános taglalásáról.

S még valami. Az amerikai adminisztráció még mindig új és nem eléggé kitapasztalt tárgyalópartner Moszkva számára. A mostani jó légkörű eszmecsere oldott a bizalmatlanságon — mindkét oldalon. Nem igényel különösebb kommentárt Sevardnadze szívélyes vendéglátása, sem az amerikai „vadnyugaton” megrendezett grillvacsora, a pisztrángfogás vagy a Jackson városkájában úton-útfé- len oroszul díszelgő felirat: „Béke és barátság”.

kívánatos személyek voltak a lelki- ásztorok, hogy ma is előfordul mun- ájuk közben az orvosok, nővérek elutasító magatartása, pedig a hittérítés- től nem kell félni, a hitterítés embermentés.

— A szeretetszolgálat az, ami megfizethetetlen — mondta Káposzta Lajos evangélikus esperes.

Azonban nem a sérelmek emlegetése jellemezte az egyházvezetők hozzászólásait, hanem a segítő szándék, a kéznyújtás kifejezése.

Nagy István kiskunhalasi református lelkész konkrét felajánlásokkal bizonyította egyháza és gyülekezete együttműködési szándékát. Vangel Imre katolikus plébános példaértékű történeteivel bizonyította, hogy minden anyagi segítséggel felérhet a „kelletek nekünk” szándékának kimutatása, annak kifejeimv n.M ft

(Folytatás az 1. oldalról)

Heves vita és morgolódás támadt, amikor szóba kerültek az úgynvezett kiemelt nyugdíjak. A következő szólásra emelkedő sem fogalmazott kíméletesebben, amikor azt kérdezte, miért tűri a szakszervezet, hogy a válságból való kilábalást az öregek hátán próbálják véghezvinni?

Miklós László Kiskunfélegyházáról egy igazságosabb nyugdíjtörvény szükségességéről szólt, és arról, hogy elkeseredettségük annál is fájóbb: ők annak idején azért dolgoztak éjt nappá téve, mert abban bíztak: öregségükre megbecsülés fogja őket illetni.

A következő nyugdíjas férfi azt kifogásolta, hogy a munkában eltöltött évek száma nem érvényesül kellőképpen a nyugdíj nagyságában, egy szenvedélyesen replikázó asszony erre válaszolta; az ötvenes években munkanélküliként állt a konzervgyár előtt, gyerekeket nevelt, a szüleit ápolta. Persze, hogy neki nincs annyi éve.

nek ki a katonai büntetőjog hatálya alól, azaz katonai bűncselekmény miatt csak a néphadsereg és a határőrség tagjait lehessen felelősségre vonni. Az illetékes parlamenti állandó bizottság véleménye szerint tisztázni kell a „katona” törvényi fogalmát: a katonai büntetőjog hatálya alá a jövőben a néphadsereg, a határőrség, továbbá a rendőrség tagjai tartozzanak.

A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságban folytatott vita alapján számos kérdésben várhatóan polémia alakul majd ki az ülésszakon a módosító, a vizsgálati szakaszokkal kapcsolatos indítványok felett. A jogi bizottság támogatta Südi Bertalan módosító indítványát, amelyben a Bács-Kiskun megyei képviselő javasolja: amennyiben a bíróság a magyar állampolgárt — bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában — az ellene emelt vádak alól jogerősen felmenti, a bíróság az érintett kérésére, az általa megjelölt hazai sajtótermékben az ügy lényegét érintő tájékoztató közleményt hozhasson nyilvánosságra.

Várhatóan e téma kapcsán hangzik majd el az a nyilatkozat, amely az országgyűlési képviselők jó hírének, becsületének védelmében fogalmazódott meg. A nyilatkozat — amelyet Szűrös i Mátyás olvas fel — egy konkrét eset

zése, hogy szükségünk van az idős emberekre.

Dr. Ligeti Zsuzsanna megyei főorvos konkrétan is megfogalmazta, mely területeken, hogyan működhetne együtt a szociális hálózat az egyházakkal, illetve a gyülekezeti tagokkal. Ahogy a főorvos asszony fogalmazott, szűkös anyagi eszközeik ellenére némi térítést is tudnának adni azoknak a hívőknek, akik emberbaráti indíttatással bekapcsolódnának a feladatok ellátásába; magányos idősek felkutatása, rendszeres kapcsolatteremtés, ebédhordás, ház körüli munkák stb. Mint mondta, a feladatok településenként változnak, éppen ezért nem ilyen megyei szintű találkozókon alakul ki az együttműködés.

Az indítás mindenképpen megtörtént ezen az összejövetelen.

H. T.

Idézhetnénk még az elhangzott felszólalásokból, amelyek nemcsak egyéni sérelmeket tártak föl. Mint például az a férfi, aki azt javasolta, azok, akik 1960-ban „bevitték” minden vagyonukat a közösbe, legalább munkaviszonyban kapják meg az azt megelőző tizenöt évet. Hisz ők nem menekültek el a földtől, tették a dolgukat. ..

A fórum elnökségében helyet foglaló dr. Dugár Árpád— a SZOT nyugdíjasbizottságának titkára — bölcs és őszinte hozzászólásával csillapította a hangulatot, arra irányítva a gondolatokat, hogy a nehéz helyzetben a szolidaritás erősödése nélkül ék verődhetik a társadalom aktív és nyugdíjas rétegei közé. Ennek veszélye beláthatatlan lenne. Éppen ezért is a fórumon elhangzottakat megbízatásként felfogva a SZOT további érdekvédelmi tevékenységét erősíteni igyekeznek.

A jelenlévők sem kívánhatták ezt nála őszintébben. És azt, hogy eredmények jelezzék a szándékot. N M

kapcsán visszautasítja az olyan alaptalan híradásokat, amelyek az ország- gyűlési képviselők jó hírét csorbítják.

Eredetileg úgy tervezték a képviselők, hogy az adótörvények tervezett módosítását is megvitatják a szeptemberi ülésszakon. Mivel azonban a Pénzügyminisztérium számos új javaslatot kapott, s azokat még nem tudta feldolgozni, az adótörvények vitáját későbbre halasztották. Helyettük két, elsősorban a kisvállalkozásokat érintő törvénymódosítás szerepel majd a napirenden. Békési László pénzügyminiszter expozéja a kisvállalkozásokat, a kisiparosokat érinti: az elmúlt évről áthúzódó beruházásaikat, illetve a vásárolt készletek változását költségként számolhatják cl az idén, ha a képviselők elfogadják a törvénymódosító javaslatot.

Ez jelentős könnyítés az érintettek számára, mert a jelenleg érvényes törvény a vállalkozási nyereségadóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról sok kisvállalkozót nagyon nehéz helyzetbe hozott.

Az ülésszakot az eddig jelzett szándék szerint huszonegy interpelláció és hét kérdés zárja. A képviselők végül személyi kérdésekben döntenek: jelölő- bizottságot hoznak létre az Alkotmánybíróság tagjainak, illetve az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek megválasztásához. (MTI)

(Folytatás az I. oldalról)

Ma már nem érdemes a változtatáson gondolkodni, hiszen a pártelnökség rövidesen feloszlik, mivel megbízatása a kongresszusig tart.

—Deakormánytmint testületet is sok kritika éri. Egyesek szerint a kormány kapkod, mások szerint gyenge és halogatja a döntéseket. Hogyan vélekedik Ön a kormány eddigi teljesítményéről?

— Nem tartanám helyesnek, ha az értékelést én adnám meg. Néhány tényt viszont feltétlenül meg szeretnék említeni. Az év elején fájdalmas, a lakosság életszínvonalát terhelő intézkedésekkel sikerült elhárítani a küszöbön álló pénzügyi összeomlást. Júniusban újabb, hasonló jellegű lépésre kényszerültünk. Közben olyan külpolitikaikülgazdasági orientációt alakítottunk ki, amelynek gyümölcsei őszre beértek, és lehetővé tették idén a gazdaság működőképességének fenntartását. Most is gigászi harc folyik a gazdaság működőképességének fenntartásáért, és ez a küzdelem mindmáig eredményes. Jórészt ennek köszönhető, hogy partnereink, közöttük a vezető nyugati hatalmak is, bizalmat tanúsítanak a magyar kormány iránt. Kiszámítható, a nemzeti érdekeket követő és más nemzetek érdekeit nem sértő külpolitikai lépéseinkkel olyan feltételeket teremtettünk, amelyek közepette a vezető nyugati hatalmak készek támogatni a kormányt. Csak képesek legyünk ezeknek a lehetőségeknek a kihasználására!

— És képesek leszünk erre?

— Bízom benne; mi ezen dolgozunk. A kormány világos stratégiai irányvonalat követ, amelyet akciókkal is alátámaszt. Az év elején a kormánynak politikai tőkét kellett gyűjteni a mozgásképesség megszerzéséhez. Ezt megtette, és most van olyan politikai tőkéje, amely- lyel gazdálkodhat. Igaz, sokan támadnak bennünket, de mégsem érezzük magunkat egyedül. Nap mint nap érezzük az ország sorsáért aggódó emberek támogatását. Ez komoly erőt ad, amit nagyban növel, hogy a parlament is sokat segített konstruktív kritikájával, ösztönző iránymutatásával.

— Egyesek a kormány szemére hányják, hogy nincs programja. Sokan azt tartják, hogy. a kormány éppen ezért kapkod. Mások azt mondják, hogy egy kormányprogram készítése eleve irreális vállalkozás, hiszen a kormány legfeljebb jövő év júniusáig van hivatalban. Ön hogyan látja ezt a kérdést?

— Erre először is kérdéssel válaszolok. Csak nem olyan típusú programot hiányolnak, amelyeket a korábbi kormányok meghirdettek ugyan, de egyikük sem tudta teljesíteni? Ilyen típusú, tértől, időtől független követelményeket tartalmazó programokra nincs szükség.

Olyan program, amely „felülről” követelményeket ír elő, nem illik az átalakuló gazdasági és politikai feltételekre. Nem is beszélve arról, hogy az új nemzetközi követelményekhez sikeresen alkalmazkodó országok sohasem követelményeket tartalmazó programokat, hanem stratégiai irányvonalat és az azt alátámasztó, hitelesítő akciósorozatot fogadtak el. Ezért a magyar kormány szakított a korábbi gyakorlattal. Stratégiai irányvonala van, amelyet akciók hitelesítenek. Számunkra ez a következetesség és a tervszerűség ismérve.

A kormány stratégiai céljai világosak. Politikailag: demokratikus, korunk Európájához méltó állami, társadalmi berendezkedés kiépítése. Gazdaságilag: a vegyes tulajdoni szerkezetű piacgazdaság. Társadalmilag: egy új típusú polgárosodás. A megvalósítás nehézségei viszont óriásiak. Az örökölt nehéz helyzetben sokan csodákat, vagy legalábbis azonnali eredményt hozó intézkedéseket várnak. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy csodák nincsenek, és 40 év szőnyeg alá söprésének „eredményét” egyik napról a másikra nem lehet felszámolni.

Ezen a nyomvonalon megindultunk. Törekvéseinket jelentős nemzetközi erők és hatalmak is elismerik és támogatják. Ez a történelmi szükségszerűség a jelenlegi helyzetből kiolvasható, ezért a kormánynak kötelessége ezt a tendenciát nemcsak megfogalmazni, hanem gyakorlati politikájában érvényesíteni is. A választások majd eldöntik, hogy milyen kormány alakul. Biztos, hogy koalíciós kormány lesz, és remélem, hogy olyan nemzeti nagykoalíció, amely minden számottevő politikai erőt tömörít. A feladat ugyanis olyan óriási, hogy meghaladja egy párt erejét. Persze, az is lényeges, miként alakulnak a koalíciós arányok. Egy azonban biztos: az új koalíciós kormánynak stratégiai nyomvonalának megválasztásában nem «lesz a mainál nagyobb szabadsága, ha a nemzet szolgálatára vállalkozik.

— Bírálatok érik a kormány külpolitikáját is. Azt mondják, hogy veszélyes az olyan helyzet, amikor egy országnak távoli szövetségesei és közeli ellenségei vannak. Mi erről a véleménye?

— Ezt a legjobb esetben is a helyzet

tökéletes félreértésének tartom; a legrosszabb esetben pedig ez a vélemény nem más, mint a kormány reformtörekvései elleni támadás burkolt formája. És mindenképpen durva leegyszerűsítése annak a rendkívül összetett külpolitikai aktivitásnak, melynek fő elemeit jelzésszerűen a következők jellemzik:

— a Magyar Népköztársaság nemzetközi politikája tekintetében felzárkózóban van az európai, civilizált nemzetekhez;

— szakított évtizedes előítéletekkel, dogmákkal, mind a szövetségesei, mind a kívülállók irányában, elvont eszmék, követelések helyett nap mint nap konkrét lépésekkel és megnyilatkozásokkal bizonyítja új politikai gondolkodásmódja komolyságát;

— érdemi erőfeszítéseket tesz az egyezményes keretek, megállapodások átfogó rendszerének kialakítása érdekében, amely nemzetközi „védőhálót” jelenthet a visszarendeződéssel szemben is;

— álláspontja és törekvései megismertetéséhez és megértetéséhez vállalja a nyílt kiállást, a szembesítést a hazai és a nemzetközi közvéleménnyel.

A világ számottevő hatalmai Keleten és Nyugaton nemcsak deklarálták a kormány reformtörekvéseivel való egyetértést, hanem ahhoz konkrét segítséget is adnak, egyenrangú partnernek elfogadva bennünket. Ezt a segítőkészséget nem szabad lebecsülnünk, mert ebben az évszázadban ez idáig ilyen fokú együttműködési készséggel nem találkozhatunk.

Ami pedig a közeli ellenségekre utalást illeti, ez a minősítés végzetes félreértés. Vannak újkeletű vitáink a szomszédos országokkal több évtizedes problémákról, vannak feszültségpontok. Ezekről jobb, ha nyíltan beszélünk, mintha hallgatunk róluk, ahogy ez korábban történt. így legalább van esélyünk a megoldásra. Ugyanakkor a leghatározottabban visszautasítottuk és -utasítjuk a magyar belügyekbe történő beavatkozás minden kísérletét. A kormány ilyen szempontból egyértelmű helyzetet teremtett.

— Közeledik október 23. Már most viták folynak a megemlékezés módjáról. Van, aki piros betűs ünneppé és munkaszüneti nappá kívánja nyilvánítani, mások nemzeti emléknapról, megint mások a nemzeti megbékélés napjáról beszélnek. Mi a kormány véleménye?

— A kormány még nem alakította ki álláspontját, de személyes beszélgetéseinkből annyi már mostanra is kiderült, hogy nagy vita lesz. Sokféle vélemény van, és ez így természetes. A döntést most nem akarom személyes véleményemmel befolyásolni, mert az nem lenne korrekt a testülettel szemben. De talán annyi elmondható, hogy október 23. — több okból is — emlékezetes nap minden magyar számára. Vitathatatlan, hogy október 23-án népfelkelés kezdődött, amelyet az embertelen sztálinista politika és gazdasági berendezkedés elvetése, a nemzeti függetlenség vágya vezérelt. Ilyen értelemben 1956. október 23-át nyugodtan a magyar történelem során oly sokszor — és mindig sikertelenül — megvívott nemzeti függetlenségi harcok közé sorolhatjuk.

— Térjünk vissza még egyszer 1956- ra, és ami ettől elválaszthatatlan, Nagy Imre szerepére, amely ma ismét vitatéma.

— Nagy Imre temetésekor erről már nyilatkoztam. Csak annyit tennék hozzá, én úgy ítélem meg: Nagy Imre 1956 előtt — akár Magyarországon, akár a Szovjetunióban — kifejtett tevékenységét csak az akkori kommunista mozgalom többi vezetőjének tetteivel összefüggésben lehet értékelni.

En megadtam a végtisztességet annak a Nagy Imrének, aki 1956-ban nemzeti függetlenséget és reformokat akart, és akit 1956 után többszörösen becsaptak és elárultak, és teljesen indokolatlanul kivégeztek. Álláspontom most is változatlan. Ha most rendeznék meg a temetést, most is ott lennénk. Azért, mert meggyőződésem, hogy a közelgő pártkongresszuson csak akkor leszünk képesek a megújulásra, ha számon tartjuk azokat az elődöket:

— akik 1956 októberében a szocializmus megújításáért és a nemzeti függetlenségért szálltak harcba;

— akik ezt a harcot a sztálinista modell lebontásának kísérletével már 1953-ban megkezdték;

— akik az 1968-as reformot előkészítették és bevezették;

— akik a 70-es években megakadályozták a teljes visszarendeződést.

S e kérdés kapcsán nemcsak az elődökről, de azokról a megújulás mellett elkötelezett párttagokról, reformerőkről és -körökről sem feledkezhetünk meg, akik tetteikkel, munkájukkal, erkölcsi tisztaságukkal tekintélyt és elismerést szereztek a társadalomban. Ezek nem különös emberek. Mindig a népben és a társadalomban gondolkodtak, és mindig készek voltak az együttműködésre tisztességes, munka- és családszerető honfitársaikkal. (MTI)

Kompromisszum és pisztrángfogás

A szakszervezetektől határozott érdekvédelmet várnak

Ma összeül az Országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról)